Magyarország arra szavazott vasárnap, hogy Semjén Zsolt a jövőben még többet vadászhasson Svédországban. És persze nemcsak ott, hanem bárhol, ahol kedve tartja, és nemcsak rénszarvasra, de ha úgy adódik, jegesmedvére is lőhessen. A magyar adófizetők, ahogyan eddig is, a jövőben is fizetik majd ezeket a drága kiruccanásokat.
Magyarország arra szavazott, hogy Kósa Lajos, akit most megint megválasztottak Debrecenben, ne csak egy csengeri háztartásbelinek mondott szélhámos/stróman ezerháromszázmilliárd forintját kezelje, hanem az ország más régióiból is találhasson olyan embereket, akik jó pénzért becsaphatják őt. Magyarország arra szavazott, hogy Tiborcz István és a felesége tovább gazdagodjanak, Vajna Endinek is legyen mit a tejbe aprítania és Matolcsy Györgynek még a mostaninál is több, közpénzből támogatott unokatestvére legyen.
Magyarország ara szavazott, hogy a legfőbb ügyész a bűnt ne üldözze, hanem pártolja, az adófizetők pénzéből működtetett közmédia pedig a mi pénzünkön a mi képünkbe hazudjon.
Magyarország arra szavazott, hogy a Fidesz, és személy szerint Orbán Viktor védje meg őket a migránsoktól. Akiknek persze eszük ágában sincs idejönni, mert nem akarnak nálunk és velünk lakni. Nem akarják elvenni a munkánkat és a kultúránkat, nem kívánják meg az asszonyainkat, viszont igen alkalmasak arra, hogy nem létező mumusként félelmet keltsenek a magyarokban.
Mert aki fél, az védelemért fordul ahhoz, akitől biztonságot remél. Ezt ismerte fel Orbán, aki az összes magyar politikus közül a legjobban ért a lebutított Magyarország nyelvén.
Ez a nyelv egy olyan Magyarországé, amelynek nem polgárai, hanem alattvalói vannak. Boldog és elégedett alattvalói, tegyük rögtön hozzá, mert úgy tartják, hogy egy jóságos uralkodót választottak a fejük fölé. Olyan királyt, aki mindig tudja, hogy mi a jó, és mi az, ami nem az. Hogy ki a jó polgár, családapa, dolgozó, hazafi. És aki jó, annak megsimogatja a fejét, csökkenti a rezsijét, és ha még pacsit is ad, jutalomfalatokkal díjazza.
Ez a Magyarország most beteg. Méreg került a szervezetébe, és meg kell meggyógyítani. Minél előbb, mert ha a méreg a sokáig benne lappang, gyógyíthatatlanná válik.
„Ria-Ria-Hungária” skandálással fogadta Orbán Viktort a Fidesz-KDNP eredményváró gyűlésén. Rövid beszédét azzal indítota, hogy „győztünk”.
Orbán beszédében köszönetet mondott az elsők között a külhoni magyaroknak, „akik megvédték az anyaországot”, valamint a lengyel Kaczynskinak, a tőle kapott támogatásért.
Egyetlen üzenetértékű mondat az volt, hogy a mi hazánk nem tart ott, ahol szeretnénk, de elindult a saját maga által választott útján.
Orbán beszédét a Kossuth-nóta eléneklésével zárta.
(PRO DOMO! Kétharmados, kétharmad közeli, vagy jelentős Fidesz győzelem esetére!!!)
Tudtam, hogy erősek vagyunk és győzni fogunk. Megérte az áldozat, amit a magyar emberek hoztak értünk. Hiába esküdtek a vesztünkre ádáz hatalmak, mi tudtuk, hogy egy életen át kell küzdenünk. Nem tudtak legyőzni bennünket. Hiába támadtak ránk Soros fizetett zsoldosai, a magyar embereket nem tudták térdre kényszeríteni.
A magyar emberek döntöttek: nem a brüsszeli bürokraták, vagy, teszem azt, az ENSZ. Magyarország polgárai a magyar jövőre szavaztak. Arra, hogy Kósa Lajos ne csak egy csengeri háztartásbelivel üzleteljen, de az ország más régióiban élők is részesülhessenek befektetési tapasztalatainak végtelen tárházából. A magyar emberek ma úgy döntöttek, hogy legyen világosság, vagyis, a vejem, Tiborcz István, a jövőben még több tendert nyerjen el. És hogy Mészáros Lőrinc, a mostaninál is több hotelt, földet, gyárat, lapkiadót vásároljon.
Magamat most szerénységből csak annyit: a mostani választás is megerősített abban a hitemben, hogy jó úton járunk. Ígérhetem minden, hazánk sorsáért aggódó polgárnak, hogy még a mostaninál is több stadiont építünk, és ha lesz rá igény, a felcsúti kisvasutat meghosszabbítjuk Bicskéig. Ha nem lesz rá igény, akkor Lovasberényig.
A választások előtt azt mondtuk, hogy nem engedünk a nemzetközi – mondjuk így: internacionalista – nyomásnak, és nem leszünk bevándorlóország. (Bármit is jelentsen ez.) Nem engedjük, hogy az ENSZ, Brüsszel, vagy éppen a most vereséget szenvedett Soros zsoldjában álló magyarországi ellenzék idegeneket telepítsen be az országba.
Hogy ki az idegen, azt mi mondjuk meg. Vagyis, a letelepedési kötvényprogram folytatódik, és a jövőben igyekszünk az ország számára a mostaninál is előnytelenebb, hazánk függőségét még a mostaninál is jobban növelő szerződéseket kötni. Ugyanezt mondhatom el a Paks II beruházásról is, amelyről mindenki tudja,, hogy a jelenlegi formájában csak az oroszoknak jó.
Végezetül, köszönöm a magyar embereknek, hogy a mostani választási eredménnyel lehetővé teszik a számunkra, hogy mindent ugyanúgy folytassunk, mint eddig. Ígérjük, hogy méltók leszünk a bizalomra. S bár Semjén Zsolttal még nem volt alkalmam beszélni – a győzelem perceiben ő az övéivel ünnepel -, a magyar emberek biztosak lehetnek abban, hogy minden körülmények között számíthatnak rá. Ha kell, jövőre is elmegy vadászni Svédországba, s amennyiben igény mutatkozik rá, nem csak rénszarvast, de jegesmedvét, vagy más, kihalófélben lévő állatot is hajlandó lesz elejteni.
PRO DOMO!!! választási vereség, vagy vereséggel felérő kisarányú győzelem esetére
Magyarország elesett. Hiába küzdöttek a legjobbjaink, az idegen zsoldból fegyverkező túlerő legyűrte a hazafiakat.
És akkor mi most elmegyünk. Emelt fővel távozunk, mert megcselekedtük, amit megköveteltünk a hazától. Ugye, emlékeztek még arra, mit mondtam, amikor 2002-ben vereséget szenvedtünk? Hogy a haza nem lehet ellenzékben.
Nem is ragoznám tovább, de van néhány dolog, amit muszáj elmondanom a magyar embereknek. Hogy bár legyűrt bennünket a túlerő, nem adjuk fel. Amint lehet, visszajövünk. És ha a migránsozás nem volt elég, akkor majd mással fogunk riogatni benneteket. Ha már tele van a hócipőtök a sorosozással, akkor keresünk nektek másik mumust.
Mert ellenség kell, anélkül nekem nem megy. Ismertek engem, tudjátok, hogy milyen vagyok. Olyan ember, aki háborúban megfelel, békében alkalmatlan.
Nekem, nekünk, háború kell. És persze sok pénz, mert anélkül nincs háború. Meg ellenség. Mert anélkül is lehet csatázni, de ebben az esetben bolondokházában végezheti az ember.
A magyar embereket most megfosztották attól, hogy Semjén Zsolt barátom a jövőben folytathassa svédországi vadászkalandjait. Hogy Kósa Lajos egy általa csengeri háztartásbelinek nevezett nővel üzleteljen, és attól is, hogy a vejem, Tiborcz István tovább növelje a vagyonát.
Mészáros Lőrinc barátomról most nem is beszélve. Ezek az emberek most mind csalódottak, mert nem voltatok elegen, akik bíztatok volna bennük.
Tudom, hogy sokan azt gondolják rólunk, hogy szétloptuk az országot. Még rigmus is született erről: „Aki nem lop egyszerre, nem kap rétet estére”.
Nem tudok ere mit mondani. Talán csak annyit ajánlanék Magyarország figyelmébe, hogy még mindig jobb, ha rendes, tisztességes magyar emberek lopnak, mintha mindenféle idegenek tennék ugyanezt.
„Ott amikor elmondta, kijött a száján a Roszatom, ránéztem, és akkor rájött, hogy hibázott, ezt a mondatot nekem nem mondhatta volna el. Akkor egy darabig néztük egymást. Azt mondtam, hogy végiggondolom az egészet, és üljünk le egy hét múlva. És akkor leültünk, és mondtam, hogy a véleményem nem változott, ebben én nem tudok részt venni. És akkor itt closing”.
2017. december 3-án nyilatkozta ezt Simicska Lajos az RTL Klubnak, amikor a nevezetes G-naphoz vezető előzményekről kérdezték. A 2015. február 6-ig gyakorlatilag „rejtőzködő életmódot” folytató, a sajtó számára elérhetetlen Simicska ugyan a nevezetes G- nap után – amikor Orbán Viktort nemes egyszerűséggel gecinek nevezte – sem vált médiasztárrá, ám ettől kezdve időnként nyilatkozott a sajtónak.
A 2015. február 6-i nap is úgy kezdődött, mint az összes többi péntek, ám kora délutántól felgyorsultak az események.
Kiderült, hogy Simicska Lajos médiabirodalmának több vezetője felmondott – a Magyar Nemzet és annak online változata, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió egyszerre jelentették be távozásukat. Távozott posztjáról Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Hír Tv elnöke, Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az mno.hu főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Tv vezérigazgató-helyettese, Csermely Péter, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese és Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese.
Az egy ideje Veszprémben élő, ám a történtek hírére azonnal Budapestre induló Simicska Lajos útközben nyilatkozott a sajtónak: „Bemegyek a szerkesztőségbe, és mindenkit kibaszok. Kirúgok minden orbánistát, aztán kinevezem a helyükre az én embereimet, akiket nem lehet megfélemlíteni meg lefizetni. Orbán egy geci”.
A közvéleményt váratlanul érte a hír, ám a jól értesültek már egy ideje tudták, hogy az oroszellenességéről ismert Simicskát egyre jobban bosszantja, hogy Orbán Viktor közeledik Putyinékhoz. A barátok közötti viszony akkor romlott meg végérvényesen (?), amikor a miniszterelnök nem sokkal a 2014-es választási győzelem után elmondta Simicskának, hogy miképp fogja lebontani a jogállamot, korlátozni a sajtó szabadságát. Simicska azt mondta erről a találkozásról, hogy
amikor Orbán kifejtette neki, mit akar, azt gondolta magában: Ez nem biztos, hogy normális.
Két férfi, akik mindent tudnak egymásról. Együtt indultak, ugyanabból a kollégiumi szobából, ott tervezték, hogy egyszer majd minden az övék lesz. Az övék és a rokonaiké. Simicska volt az ész, ő építette fel a rendszert, amit Orbán működtetett. Simicska megteremtette Orbánt, aki cserébe „megengedte”, hogy barátja megszedje magát.
A rendszer működött, a Kaya Ibrahim és Joszip Tot ellopott útlevelével megfújt milliók – köztartozásos Fidesz-közeli cégek eladása – csak amatőr ujjgyakorlatok voltak a későbbiekhez képest.
A G-nap óta eltelt három év alapvetően háborúskodással telt. Mindkét csatázó fél adott és kapott is sebeket.
Simicska számára az elmúlt három év elsősorban üzletileg bizonyult fájdalmasnak.
Nem mintha féltenünk kellene, mert bizonyára maradt még a milliárdjaiból, de tény, hogy birodalmának zászlóshajóját, az egykor közbeszerzési ügyekben verhetetlen Közgépet teljesen kiszorították a pályázatokból, és ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítették. Simicska emberei sem jártak jobban – őket módszeresen eltávolították a kormányhoz közeli állásokból – a NAV-tól az MVM-től, vagy éppen a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől.
Simicska Lajos egy ideje hátramenetben van, sorra veszíti el a csatákat, különösen a hirdetési piacon lévő hadállásainak vesztesége érintheti érzékenyen. De a háborúnak ez csak az egyik oldala. Simicska ugyanis minden titkok tudója – nem kizárt, hogy az ő köreiből szivárogtatták a sajtónak az elmúlt hetek szőnyegbombázásához szükséges muníciót. Ha ez igaz, márpedig a legtöbb kínos ügy az ő lapjaiban jelent meg, akkor elmondható, hogy alaposan megszórta Orbán hadállásait. Gondoljunk csak az Elios-ügyre, Kósa Lajos ezerháromszázmilliárd forintos kalandjára, vagy éppen Semjén Zsolt svédországi vadászatainak megszellőztetésére. Sokan találgatták, hogy mikor dobja le Simicska Orbánra az atombombát – a legtöbben a miniszterelnök állítólagos svájci bankszámláinak másolatát várták -, ám erre mindezidáig nem került sor.
És most már várhatóan nem is fog sor kerülni. A választás után – bármi is legyen az eredmény – nem lenne értelme. Különös tekintettel arra a tényre, hogy amivel Simicska Orbánt vádolhatja, abban vélhetően ő maga is sáros.
Magyarországon és Lengyelországban ellenséggé vált a demokrácia. Pedig a liberális Nyugat egykor az ígéret földjének számított mindkét állam számára, de mára már nem az. Így értékeli a helyzetet a New York Times egyik legtekintélyesebb véleményírója, Roger Cohen.
Budapesti tapasztalatai alapján azt írja: a magyar kormány számára Soros testesít meg mindent, amit megvet a hatalom: a nemzetközi spekulánsokat, a nemzet és a kereszténység megrontóit, a tömeges migráció elősegítőit.
A miniszterelnök szemében a Nyugat az európai kulturális öngyilkosság színtere, ahol meghal család, egyház és nemzet, valamint a házasság és a nemek hagyományos felfogása. A veszély ellensúlyozására a politikus létrehozta a modellt, amelyben semlegesítik a bíróságokat, alávetik a sajtó javarészét, ördögnek állítják be a migránsokat, haveri kapitalizmus formájában új, hűséges elitet építenek ki. A történelmi emlékezet manipulálásával lendületet adnak az áldozati szerepnek, illetve a hősiességnek. Azt hirdetik, hogy az „emberek akarata” felülírja a fékeket és ellensúlyokat. A cél a versengő tekintélyelvűség, azaz újfajta egypártrendszer, amelyben megmarad a demokrácia burka, de jórészt elkerüli a versenyt, hogy csupán egyetlen eredmény születhessen.
Nincs totalitárius titkos rendőrség. Senki sem tűnik el az éjszaka kellős közepén. Szívesen látják a külföldi tőkét. Magyarország nem rab, de nem is szabad. Nagyobb gyanakvással tekint Brüsszelre és Merkelre, mint Putyinra. Lengyelország mindezt mintának tartja, de nem lehetnek sokkal lemaradva a csehek sem. Orbán üdvözli az „új korszakot”, amely azt tükrözi, hogy széles körű a vágy egy olyan demokráciára, amely nem nyílt. Egyébként úgy tudni, hogy az utcákon látható óriásplakáton megnagyobbították Soros orrát, ami olyan módszer, hogy azt Göbbels is kitalálhatta volna. A miniszterelnök tervéhez ellenségre van szükség. Ezt a migránsok szolgáltatták.
Az újságíró elment Fecsútra, ahol a stadion láttán az az érzés fogalmazódott meg benne, mintha egy űrrakéta szállt volna le Orbán háza mellett. A politikus megjutalmazza a vazallusait. Így lett Mészáros Lőrinc egyik pillanatról a másikra az ország egyik leggazdagabb embere. A lelátókon pedig a jelenlévők a hivatalos propagandát szajkózták, noha bevallották, hogy életükben nem láttak még egyetlen bevándorlót sem. A félelem méreg. Manapság sehol sem meglepőbb és látszólag perverzebb a szembefordulás a liberális demokráciával, mint a magyaroknál és a lengyeleknél, miközben az EU rengeteg pénzt adott a piacgazdaság és a jogállam megszilárdítására. Ám mint a nacionalista, idegengyűlölő bekeményedés mutatja: a kettő nem szükségszerűen jár örökké kéz a kézben.
Megtartották a kampányzáró rendezvényeiket a pártok – s habár nagy volt a várakozás, hogy elhangzanak – elsősorban az LMP-vezetők részéről – bejelentések visszaléptetésekről, ez nem következett be. Újdonság tehát nem volt, a pártok vezetőit egyetlen cél vezérelt: a mozgósítás.
Gyakorlatilag egy időben, pénteken délután tartották meg kampányzáró gyűléseiket a pártok: először a Demokratikus Koalíció, majd az MSZP-PM, illetve az LMP, és a Fidesz is. Ez utóbbi nem Budapesten, hanem Székesfehérváron.
Székesfehérvár, 2018. április 6. A Fidesz központi kampányzáró rendezvénye MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Orbán Viktor – a tudósítások szerint – a szokatlanul békülékeny hangnemet ütött meg, de azért az üzenete nem változott: „Sorsdöntő választás következik. Egy hazánk van, nincs másik. El akarják venni az országunkat. A migránsokat nekünk kell eltartani. Két jövő közül kell választani: az egyiket Soros jelöltjei kínálják, a másikat a Fidesz és a KDNP jelöltjei képviselik”.
Budapest, 2018. április 6. A DK kampányrendezvénye Budapesten MTI Fotó: Balogh Zoltán
Gyurcsány Ferenc tőle megszokott kemény szavakkal ostorozta Orbán Viktort a DK kampányzáróját. Többször is közvetlenül megszólította őt, például akkor, amikor azt mondta: „Miniszterelnök úr, nem börtönt akarunk az országból, hanem szabad hazát, hát nem érti?”. Hozzátette: nem azért akarnak kormányváltást, hogy átneveljék az országot, kormányozni azért kell, hogy mindenki önmaga lehessen.
Budapest, 2018. április 6. Az MSZP-Párbeszéd kampányzáró rendezvénye MTI Fotó: Mohai Balázs
Karácsony Gergely az MSZP-PM közös miniszterelnök-jelöltje az MSZP budapesti rendezvényén a többi között elmondta, hogy készen állnak arra, hogy a demokratikus ellenzéki pártokkal, a DK-val és az LMP-vel közösen kormányozzon. Az állampolgárokhoz szólva emléketetett arra: „Egy ember van, akitől Orbán Viktor fél, egy ember tudja leváltani, és ez te vagy… Az erő, ami veled van, az hatalmasabb, mint a hatalmasságok ereje”.
Budapest, 2018. április 6. Az LMP kampányzáró rendezvénye MTI Fotó: Kovács Tamás
Az LMP rendezvényén – amelyet egy szállodában tartottak – Szél Bernadett az orosz befolyás mérséklését és a környezetvédelem középpontba helyezését ígérte, s mint mondta, mind a két célt szolgálja, hogy kormányra kerülve felmondanák a paksi atomerőmű-szerződést Moszkvával. Szerinte a kampány már nem demokratikus keretek között zajlik, de nem érdekli, hogy fenyegetőzik a miniszterelnök vagy hogy „hazugságokat ír ki óriásplakátokra”, mert az emberek többsége „átlát a szitán” és kormányváltást akar.
Magyarország kezd hasonlítani Oroszországra – állapítja meg a CNN terjedelmes, Magyarországgal foglalkozó anyaga, amelynek a címe megmagyarázza azt is, miért állítja ezt.
Számos szakértőt megszólaltatva, elemzéseket idézve a cikk a többi között részletesen foglalkozik a civil szféra és a független média gyors zsugorodásával, a választási térkép 2011-es teljes átalakításával, Orbánnak – az orosz rendszerre hajazó – „illiberális demokrácia-víziójával”, s azzal, hogy Putyinhoz hasonlóan a magyar miniszterelnök is befolyásos üzletemberekkel veszi körbe magát, miközben erős a gyanú, hogy állami szerződésekkel tömi ki ezen üzletemberek szűk csoportját és családtagjait.
Ez utóbbit Kovács Zoltán szóvivő tagadta a hírtelevíziónak. Miként azt is, hogy Orbán azért engedi az orosz befolyás erősödését mert ezzel saját erejét növeli, ami egyébként nagyban épít a migráns- és Európa-ellenes politikára.
A CNN hosszan foglalkozik Orbán Soros-ellenességével, és a milliárdos Nyílt Társadalom Alapítványai elleni fellépésével, megjegyezve, hogy azok Oroszországból már ki lettek tiltva, mint az ország számára biztonsági fenyegetést jelentő szerveződések.
A tudósítás nem felejti el megemlíteni hogy maga Orbán Sorosnak köszönhetően végezhetett tanulmányokat Oxfordban.
A Soros-ellenes kampány – jegyzi meg a CNN – egybeesik az antiszemitizmus újjáéledésével Magyarországon.
Orbán Viktor napjainkban vallási, etnikai és kulturális értelemben beszél Európáról, nem politikai fogalomként használja azt. A kérdés ezek után, miként lehetséges, hogy Magyarország csaknem 30 évvel a berlini fal lebontása után az idegengyűlölő, nacionalista felfogás élharcosa?
A magyar választási hadjárat annyira intenzív, hogy az már háborúval ér fel. Ha valaki Orbán Viktor megnyilatkozásait hallja, azt hiheti, hogy itt a 3. világháború – mutat rá a a Le Monde kommentárja. A szerző, Sylvie Kauffmann, az újság volt főszerkesztője szerint a hangvétel szándékosan harcias, mármint hogy a behatolók már Európa kapujánál állnak, sőt, Brüsszelbe már be is szivárgott az álcázott ellenség. Ha ezeket a szavakat nem kísérnék antiszemita utalások, szinte átsiklana az ember azon, hogy a vezérlő tábornok az ellenséges hadseregen Soros Györgyöt érti, aki a világon sokfelé támogatja a demokráciát és a civil szférát. Hogy a kormányfő képes volt az üzletembert megtenni a ’titkos terv’ főkolomposának, jelzi, milyen messzire került eredeti irányvonalától a 89-es nagy forradalom.
Orbán Viktor napjainkban vallási, etnikai és kulturális értelemben beszél Európáról, nem politikai fogalomként használja azt. A kérdés ezek után, miként lehetséges, hogy Magyarország csaknem 30 évvel a berlini fal lebontása után az idegengyűlölő, nacionalista felfogás élharcosa? Hogyan van az, hogy Lengyelország, a korábbi mintadiák szembemegy Brüsszel, Párizzsal és Berlinnel a jogállam ügyében? Mi magyarázza, hogy az értékekben bekövetkezett törés szintén érzékeny téma Prágában és Pozsonyban? Az okok sokrétűek, mindenképpen meg kell említeni a gazdasági, illetve a migrációs válságot, ideértve a tragikus félreértést a sebtében elhatározott kvóták ügyében. Nem vették ugyanis figyelembe, hogy itt olyan társadalmakról van szó, amelyek nem ismerik a bevándorlást Európán kívülről. Hogy ezek az országok úgy érzik, nem lettek egyenjogú tagok az unióban.
De van még egy fontos tényező: az erősödő nacionalizmus, ami gyakran populizmussal párosul a régióban. Az olasz és osztrák választás is utal erre. Most már Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője is azt mondja, hogy vitázni kell a földrész identitásáról, uralkodó kultúrájáról. Vagyis az indentitárius jobboldal immár benne van a politikai főáramban. Kitúrja a hagyományos jobboldalt, a kereszténydemokráciát – nem csupán a kontinens keleti felén. Ez bizonyosan nem az a konvergencia, amire a rendszerváltás forradalmárai gondoltak, nyugati barátaikkal együtt.
Altesti tájakra kirándult az egyébként politikusok lejáratására szakosodott Origo, nem nyilatkozó migránssal beszélgetett a köztévé, náci afgánokról adott hírt a Ripost, nem írta le Soros nevét a Magyar Hírlap, de mi enélkül is tudjuk, hogy kiről van szó.
Puncimustra az Origóban
Az Origo cikke szerint „a női nemi szerv nem egyforma, és egyik sem tökéletes. Egy intim gyantákat készítő kozmetikus öt csoportba sorolta a hölgyek intim fertályát, és leszögezte, egyáltalán nem az a leggyakoribb fajta, amiről eddig gondoltuk.”
Nem áruljuk el a titkot, a bizonyára sokakat érdeklő részleteket meghagyjuk intimitást kedvelőknek. Itt csupán jeleznénk, hogy az Origo még az ellenzéki politikusokat lejárató cikkeinél is fantáziadúsabban adott nevet a különféle nemiszerv-típusoknak. Szerintük létezik Barbie, Függöny, Duzzadt, Patkó, valamint Tulipán nevű vagina.
Pedofil migráns, két feleséggel, gyerekekkel a Lokálban
A Lokál arról számol be, hogy „az M1 riportere Németországban egy olyan szír férfivel találkozott, aki két feleségével és hat gyerekével él együtt. Három évvel ezelőtt, a nagy bevándorlóhullám idején jutott el Németországba. Írni és olvasni még nem tud, egyelőre nem dolgozik, hanem segélyekből él. Azt azonban nem tudja pontosan, hogy mennyi pénzt kap. Az Ahmad nevű férfit többen is feljelentették már, ugyanis második felesége mindössze 13 éves volt, amikor összeházasodtak.
Ahmad és családja egy kétszintes házban él. A környékbeliek nem is sejtik, hogy a szomszédságukban lakó szír férfinak két felesége van. Az első feleség épp Ahmad hetedik gyermekével várandós. Ahmad nem akart interjút adni az M1-nek, de azt mondta, szívesen beszélget a velük. Éppen ezért az arcát nem mutatták a Híradóban”. (Lokál: Így él a pedofil migráns a két feleségével, gyerekeivel Németországban)
Náci afgán zaklatók, hamis személyivel a Ripostban
„A neuburgi rendőrség közlése szerint húsvét nagypéntekén este riasztották őket a szemtanúk, akik arról számoltak be, hogy egy fiatal lányt afgán migránsok zaklatnak. Abejelentést tevő járókelők azt is elmondták, hogy a banda több tagja is náci karlendítésekkel szórakoztatta magát. A kiérkező járőrök igazoltatni akarták a hét bevándorlót, ekkor derült ki, hogy az egyik 19 éves afgán személyi igazolványa hamis.” (Náci karlendítéssel fogadták a rendőröket a lányokat zaklató afgánok)
Az ősöktől örökölt ország megvédése a Magyar Hírlapban
„Ha a nemzeti, patrióta erők folytathatják a kormányzást, akkor folytatódik a dinamikus gazdasági növekedés, négy éven belül elérjük a teljes foglalkoztatottságot, minden évben tovább emelkednek a keresetek és a nyugdíjak, és csökkennek az adóterhek – ígéri Orbán Viktor, akinek szavait az elmúlt nyolc év kormányzati tettei és eredményei hitelesítik.
De újra és újra hozzáteszi, mindez csak akkor lehetséges, ha meg akarjuk és tudjuk védeni az őseinktől örökölt országot a más földrészekről érkező, más nyelvű, kultúrájú, életformájú idegenektől, és a bevándorlást – valójában az iszlám inváziót – támogató, szervező nemzetközi hálózatoktól, fizetett ügynökeiktől és itthoni csatlósaiktól. Vagyis ha Magyarország szabad, független és magyar ország marad.”(Faggyas Sándor: A tét)
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
