-
a Helsinki Bizottság nem Sorosból él
-
a jogvédelmet a kormány ellenségnek tekinti
-
minden megállapodást felmondott a Fidesz
-
Orbán nem Sztálin és nem is Erdogán
-
ma sem tudja kire szavazna
Rosszabb állapotban van a magyar Helsinki Bizottság, mint mikor…
Nem, sokkal jobb állapotban van.
Anyagilag, vagy erkölcsileg?
Minden szempontból. Én már nem veszek részt a napi munkában, de ismerem a szervezet tevékenységét, részint, mert a Bizottság honlapjáról bárki megismerheti, részint mert tagja vagyok a bíróság által bejegyzett közhasznú egyesületnek, amely évente megvitatja és jóváhagyja a munkaszervezet beszámolóját az előző év munkájáról, illetve a következő időszakra vonatkozó tervekről. Az, hogy a Helsinki Sorosból él, egyáltalán nem igaz, ezt a Soros-alapítvány belső szabályzata sem engedné meg; az alapelv az, hogy „Soros” a működési költségeknek legfeljebb a harmadát finanszírozza. A zárszámadás szerint amelyet most májusban fogadott el az egyesület közgyűlése,
a költségek negyedét fedezte a Soros-féle Nyílt Társadalom alapítvány, a további kiadások egyik forrása az Európai Unió, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága volt;
ezek a szervezetek csak olyan tervekre adnak pénzt, amelyek a saját feladataikkal egybevágnak, és szigorú elszámolást követelnek. Fontos forrást jelentenek a nyugati magánalapítványok is; az ő növekvő támogatásukban szerepet játszik az is, hogy tudják, az Orbán-kormány, amelynek igen rossz híre van a nyugat-európai és az amerikai sajtó nagy részében, igyekszik ellehetetleníteni a jogvédő szervezetek tevékenységét. Ez azonban nem volna elég a támogatáshoz; ennél fontosabb a Helsinki bizottság szakmai hitele, az például, hogy a bizottság sorra nyeri meg az elvi jelentőségű pereket Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bírsága előtt.
Az én nyitókérdésem arra irányult, hogy politikailag ma jobb helyzetben van-e a Helsinki Bizottság, mint a megalapításakor, vagyis akkor, amikor még ön irányította a szervezetet?
A politikai környezet sokkal rosszabb most. Ez azonban nem függ össze az én személyes szerepemmel. A helsinki mozgalom a Helsinkiben aláírt nemzetközi egyezmény civil értelmezése alapján 1976-ban indult meg. Ettől kezdve a szovjet tömb országaiban sorra alakultak a Helsinki egyezményre hivatkozó jogvédő csoportok. E csoportok tevékenységét a Szovjetunióban sok évi kényszermunkával, Csehszlovákiában börtönnel torolták meg, Magyarországon „csak” állásvesztés, pénzbírság, zaklatás volt a következmény. 1989-től ezek a csoportok bejegyzett jogvédő szervezetekké alakultak; Némelyek közülük – az oroszországi, a lengyel, a bolgár, a magyar – erős civil szervezetté váltak, amelyeknek a munkáját az állami szervek is elismerték. Így kötöttünk megállapodásokat a rendőrséggel, a határőrséggel, a büntetés-végrehajtással. A megállapodások felhatalmaztak bennünket arra, hogy megfigyeléseket végezzünk olyan intézményekben, amelyek különben nagyrészt el vannak zárva a nyilvánosság elől. Boross Péter ellenezte ezt a civil tevékenységet.
A Magyar Helsinki Bizottság hivatalosan 1989-ben alakult meg, de tényleges tevékenységét 1994-ben kezdte el.
Addigra a helyzet sokat változott, nemcsak azért, mert Boross helyett Kuncze Gábor lett a belügyminiszter, hanem mert a civil jogvédelem szerepe a többi volt szocialista országban is fontosabbá vált. A büntetés-végrehajtással a megállapodást például már az első Fidesz-kormány idején, Dávid Ibolya minisztersége alatt írtuk alá, a börtön-megfigyelés hatékonyan működött egészen a közelmúltig. Ezeket a megállapodásokat nem bántották, egészen mostanáig. A politikai és „lelki” támogatást a civil szervezetek elleni fellépésre az Orbán-kormány megítélésem szerint Putyin Oroszországától kapja: a jogvédelmet az orosz elnök is uralma fő ellenségének tekinti.
Mert most már nincs semmi?
Valamennyi megállapodást felmondta a Fidesz. Az utolsó megállapodás, amelyet elnökként aláírtam, 2007-ben, azt tette lehetővé, hogy a zárt idegenrendészeti szállások (magyarán: börtönök) rendszeres felkeresésén kívül megfigyelhessük a határon történteket is. Vagyis ott lehettek a munkatársaink a határátkelőhelyeken, vizsgálhatták, hogy miként folyik a beléptetés, illetve kiadtunk rendszeresen tájékoztató füzeteket is.
Merre mennek a dolgok? Mit akar elérni a Fidesz?
Nehéz erre válaszolni. Az biztos, hogy folyamatosan rágalmazzák a Helsinkit, mégpedig azzal, hogy a szervezet a migrációt támogatja. A migráció, a migráns semmit sem jelentő szitok-szó, amely kizárólag propagandacélokat szolgál. A külföldieknek minden országban sok csoportja van: vannak vendégmunkások, ösztöndíjas diákok, kutatók, befektetők, házastársak. Ez mind migráns. Ennek a nagy, heterogén csoportnak a kisebb részét képezik a menedékkérők, akik üldöztetés vagy háborúk, polgárháborúk elől menekülnek el a hazájukból. Az ő befogadásukra a genfi egyezmény továbbá az Európai Unió jogszabályai kötelezik az egyezményeket aláíró országokat. A genfi egyezmény 1951-ben kelt, a felbomló szovjet tömb országai közül elsőként Magyarország csatlakozott hozzá 1989 tavaszán. A menekültek ügyét az amszterdami szerződés tette közös európai üggyé, a csatlakozásig Magyarországnak még öt éve volt, hogy meggondolja, csatlakozik-e az államok közösségéhez, amelynek tagjaként el kell fogadnia közös szabályokat. A Magyar Helsinki Bizottság sosem a migrációt támogatta általában, hanem azt próbálta elérni, hogy a menedékkérőkkel a magyar hatóságok úgy viselkedjenek, ahogy azt a nemzetközi egyezmények és a nyomukban elfogadott magyar törvények előírják. Ha van olyan jelenség, amely erősíti a migrációt, akkor azt a kormány csinálja, például a letelepedési kötvényekkel. A kötvényeket azért vásárolják meg, hogy kevesebb kötöttséggel utazhassanak, vállalkozhassanak az Unióban. Ráadásul a kötvények veszteséget is okoznak a államnak, lényegében tehát a magyar adófizető finanszírozza, hogy jómódú EU-n kívüli külföldiek majdnem olyan szabadon működhessenek az Unióban, mintha valamelyik tagország polgárai lennének. A haszon pedig, ami ebből keletkezik, az offshore cégek tulajdonosainak a zsebébe kerül.
De mégis, mit akarhat elérni az Orbán-kormány?
A migráció ellenes kampány nyilvánvalóan az embereknek az idegenektől való félelmére apellál. Éppen ezért kevernek össze tökéletesen különböző fogalmakat. Tehát Orbánék eredeti célja a migránsellenes hangulatkeltés volt, annak a homályos félelemnek a felerősítése, hogy az idegen az bajt okoz.
Ennek a demagógiának jelentős szerepe volt Orbán választási győzelmében.
Miközben egyébként az egészből egy szó sem igaz. Csak nézzünk körül itt a budapesti Belvárosban. Igazán nem szeretném, ha valaki idegenellenes vagy arabellenes érzésekkel gyanúsítana, csak a kormányzati propaganda álszentségét szeretném érzékeltetni. Itt van például az egykori Klotild-palota, most Buddha Bár Hotelnek hívják, és két jordániainak mondott, valójában palesztin vállalkozó irányítja. Ugyanez a két vállalkozó vásárolta meg a Párizsi udvart. Mindketten Orbán Viktor baráti köréhez tartoznak, a Buddha Bár Hotel megnyitóján Orbán mondott beszédet, felolvasták Abdullah jordániai uralkodó üdvözlő levelét, az eseményen jelen volt Erdő Péter bíboros is. A Párizsi udvar megvásárlása után a beruházók az átépítésre nyolcmilliárd forintot hitelt kaptak az Exim banktól, amely banknak, ugye, az lenne a küldetése, hogy magyar vállalkozásokat támogasson. A Párizsi udvar átépítését a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősítette. Ez azt jelenti, hogy az építtetőnek egy sor változtatáshoz nem kell engedélyt kérnie. Pilvax, a márciusi ifjak legendás kávéháza most libanoni étterem, a szomszédos ékszerüzlet ugyancsak arab tulajdonba került. Ha volna hatékony ellenzéki sajtó, ezeket a tényeket szembesítené a kormány idegenellenes mocskolódásával.
A készülő törvényről mi a véleménye?
Azt hiszem, még nem lehet pontosan látni, mi lesz belőle A társadalmi tiltakozásra Orbán, győzelme tudatában, kevésbé, de a nemzetközi nyomásra elég érzékeny. Most például komolyan vetődött fel, hogy a Fideszt kizárhatja, többek között a Stop Soros miatt is a Európai Néppárt a soraiból. Feltehetően nem fogják megtenni, de az orbáni kötekedésnek vannak határai. Nem akarok persze túlzottan optimistának mutatkozni, de azért Orbán nem Sztálin, még csak nem is Erdogán.
Ez a pici ország az Európai Unió tagja, és az is akar maradni.
Mennyit jajgatnak amiatt is, hogy esetleg csökkenni fog az uniós támogatás. Az a Fideszben is tudják, ha elmérgesedik a viszony, ha az Európai Néppártban is felerősödik a bírálat Orbán rendszerével szemben, sokkal nagyobb csökkentésre kell számítaniuk. Persze az Orbánéval rokon jobboldaliság is erősödik. Tegyük hozzá, egész Európában fogy a népesség, legnagyobb arányban éppen a volt szocialista országokban. A népességfogyás szinte elkerülhetetlenné teszi a bevándorlást.
Úgy tudom, hogy annak idején ön jó kapcsolatban volt Orbán Viktorral, nem?
Ez túlzás. Ismertük egymást, és még 1990 előtt volt egy sor közös megbeszélés a Szabad Kezdeményezések Hálózatának megalapítása kapcsán. Ennél erősebb kapcsolatunk nem volt. Az azonban biztos, hogy az SZDSZ-ben úgy gondoltak a Fideszre, mint a liberális párt utánpótlására. Az volt róluk a vélemény, hogy ezek a fiúk mindent tudnak, és mindent jobban is csinálnak, mint mi, öregedő demokraták.
Azt mikor érzékelte először rajta, hogy politikailag más irányt vett?
A taxisblokád idején. Az SZDSZ-ben erős volt a lelkesedés. Számomra a blokád azt jelentette, hogy a társadalom elégedetlen a rendszerváltással, radikálisabbá akarja tenni. Az MDF viszont restaurációs törekvésekről beszélt, teljesen alaptalanul. A lelkes SZDSZ-esek, akik teát és szendvicset vittek az úttorlaszokhoz – ma azt mondom: naiv módon – azt remélték, hogy ez a mozgalom el fogja söpörni „a megalvadt struktúrákat”, a nemzetbiztonságinak átkeresztelt állambiztonsági szervezetet, a nagytőkéssé gazdagodott volt pártkádereket.
A Fidesz tartózkodása az esettel kapcsolatban furcsa volt, és valaki azt mondta, azért alakulhatott így, mert a Fidesznek nem volt ’68-as élménye.
68-ban az akkor huszonöt évesek feszülten figyelték, mi történik Párizsban és Prágában. A Fideszesek még óvodába jártak.
Ön szerint mi kellene ahhoz, hogy most változások legyenek Magyarországon?
Van egy híres tocquevillei elemzés arról, hogy miközben a jakobinusok azt vallottak: a királyságot el kell söpörni, valójában XIV. Lajos államszervezési eszményét valósították meg. Így aztán Franciaország az egyik legközpontosítottabb állam volt Nyugat-európában, egészen a közelmúltig. Az egységes és oszthatatlan Francia Köztársaság jakobinus jelszava máig él. Oroszországban 1917 után a cárizmus volt az abszolút rossz, miközben már Lenin elkezdte a cárizmus helyreállítását. És mi a hagyomány Magyarországon? Az olyan kormány, amelyet a választások nem tudnak megingatni. 1875-től 1918-ig, illetve 1922-tól 1944-ig volt parlament, a különböző pártok élesen vitáztak, de olyan, hogy választáson az ellenzék győzelmet aratott volna, lényegében nem volt. Ezt látom ijesztő hagyománynak. Erre épül a Nemzeti Együttműködés Rendszere, amely nem érzékeny a választásokra. Azt szokták mondani, a demokrácia kritériuma az, hogy vannak szabad választások. Szerintem azonban az is kritériuma, hogy legyen váltógazdaság is. Nem azt állítom, hogy minden negyedik évben új kormányt kell választani, hanem azt, hogy legyen esély arra, hogy a választások váltást hoznak.
Ezzel azt állítja, hogy a Fideszt nem lehet választásokon legyőzni?
Az ember sose mondjon ilyet. De ez a legutóbbi választás szomorúan tanulságos volt, mert itt azt érzékelhettük, hogy sokaknak van elegük a Fideszből, és bizonyos közvéleménykutatások is azt mutatták, hogy a hatalma megingóban van, bár a Medián azt mondta, hogy a Fidesz akár kétharmaddal is nyerhet. Sajnos előrejelzése megint pontos és szakszerű volt. De hiába mondták sokan, hogy a pártoknak meg kell egyezniük, technikai koalíciót kellene létrehozniuk, akár a Jobbikkal együtt, a pártok nagyrészt elvetették az ajánlatot. A megegyezés révén akár húsz képviselővel lehetett volna többje az ellenzéknek. Persze ettől még nem bukott volna meg a Fidesz, de kiegyensúlyozottabb lett volna a parlament összetétele. És nem történhetett volna meg, hogy Orbán Viktor akkor módosítja az alkotmányt, amikor akarja.
Személyesen hogy éli ezt meg?
Bármilyen rossz véleménnyel vagyok a Fideszről, az ellenzék annyira konfúz és gyenge, és annyira képtelen összehangolt politikát követni, hogy ma megint nem tudnám, kire szavazzak. De bízom benne, hogy a Helsinki és néhány más civil szervezet ellenáll a nyomásnak.
Ön, aki a napi politika minden rezdülését ismeri…
…Nem ismerem. Azért nem, mert egyszerűen nem bírom hallgatni. A Bartókra van állítva a rádió, ott a kezünkben a távirányító, és abban a pillanatban, amikor híreket mondanak, kikapcsoljuk.
Az ajtó alatt, ahogy hallom, csak becsúsznak a hírek…
Elpletykálják.
„Tetszik-nem tetszik, áttörést jelent az Orbán-kormány számára a hét év után végül tető alá hozott amerikai-magyar külügyminiszteri találkozó, ami a szívós, kitartó orbáni erőfeszítések gyümölcse” – fogalmazta meg első hallásra meglepő véleményét Simonyi András, 
Megkérdeztük egy Trump-Orbán találkozó esélyéről 
