orbán Archives Page 11 of 152 › Független Hírügynökség

Sál

Falusi Tamas

-

2023-08-15

Mint azt a tanulmányainkból tudjuk, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey korában Magyarország csak egy gyarmat a sok között. Az osztrák elnyomók akkor már több évszázada sarcolták az elnyomottakat, közben levertek egy Rákóczi szabadságharcot is, így az izzó hazaszeretet az elnyomók iránti gyilkos dühből táplálkozott.

Pont akkoriban jöttek rá elődeink arra, hogy ők tulajdonképpen egy nemzet, ezért létezhet közös cél, napéldául a nemzet szabadsága, hogy az ország dönthessen minden őt érintő kérdésben, mivel pedig hazánk mindenkori ifjúsága mintegy 150 év óta leginkább róluk, de főleg tőlük tanult, honfiúi, valamint honleányi lángolásunk ma is félelmetes.

A gond az, hogy hazánk Trianon óta független ország, és ma már erős szövetségek tagja, ergo nem kéne annyit honlángolni, több haszon lenne a másokkal való baráti kapcsolatban, mint Pártunk és Kormányunk dacos vagdalkozása révén. Miniszterelnök úr sajnos nem tudja, hogy az udvarló páva nagyban különbözik az agresszív kismalactól, ezért az erőteljesen nacionalista vagdalkozást táncnak nevezi. Sajnos az orbáni mozgásformát egyre jobban utálják a többiek, így sodródunk mind messzebbre saját szövetségi rendszerünktől, lásd EU, V4, Néppárt, NATO, ésígytovább.

Nem baj, mondja a Kiválasztott, ajánlok helyette mást. Kipcsákok, türkök, Kína, Oroszország. Nagy kár viszont, hogy a felsoroltak sokkal durvábban érvényesítik saját érdeküket, mint itt nyugatabbra bárki, ráadásul vagy nem érdekeljük őket vagy sokkal nagyobbak nálunk, így aztán ezekben a kapcsolatokban mindig mi vagyunk a csicska. Az EU nem kéri senki meghunyászkodását, egyedül a demokráciákban szokásos úri modort várnák el tőlünk, de az sajnos nem megy Miniszterelnök úrnak. Marad a vagdalkozás.

Nyilvánvaló, hogy itthon hasznos neki. Akinek kies hazánkban a magyarságán kívül különleges jótulajdonsága nincs, ahhoz fog mérni mindent, így aztán örömmel veszi, ha a kormány „a magyarok érdekeit” tekinti elsődlegesnek, és meg is védi tűzön-vízen át. A megvédés okán Miniszterelnök úr semmiféle kompromisszumos megállapodásba nem mehet bele, mert akkor sérülne a magyar érdek. A jól kicsiszolt technika eredményeképpen EU magányunk immár végképp elintéztetett, nehéz lesz innen kitörni, hacsak nem küldjük nyugállományba magát a Legfőbb Akadályt.

Ellenségből nálunk sosincs elég, így aztán az UEFA-val is szívóskodunk. Európai szervezet, a miniszterelnök kedvenc sportjának szövetségi rendszere. Na és? Ő aztán nem törődik vele, hogy a futball az eredményesség érdekében összjátékot követel, mivel az ő erőssége nem a gólpassz, hanem a saller. Plusz koki, ha a saller nem lett volna elég érthető.

Az ő vezérletével hordjuk Nagy-Magyarország térképes sáljainkat, lengetjük árpádsávos zászlóinkat a stadionban, mégpedig majd csak használ alapon. A többi nemzet mintha nem bízna ebben, ugyanis egyetlen britnek sem jut eszébe lepedőre festett régi gyarmatokkal meccsre menni, és senki nem ugrál a Práter lelátóján, sapkáján a hajdani Habsburg Birodalom térképével, amelyben mi voltunk az egyik bennszülött törzs.

Az új küzdelem lépései:

Az UEFA semmilyen szinten nem engedélyezte ilyen zászlók vagy molinók használatát, ezeknek a jelenléte fegyelmi következményeket vonhat maga után.

Az MLSZ úgy döntött, hogy a történelmi Magyarország térkép és az árpádsáv színei nem minősülnek rasszista magatartásnak.” („csakazértis” elv)

Mint az közismert, a „történelmi Magyarország” 1541-ben befejezte létezését. Először három részre vágták, később Habsburg gyarmat, a kiegyezést követően a Monarchia egy darabja idegen királlyal megfejelve, Trianon óta pedig maga a ködbe vésző ősi múlt. Ebből következően Párizs mellett nem a történelmi Magyarországot fosztották meg döntően idegen népességű részeitől, mert az a Magyarország már rég nem létezett, hanem a Monarchiát, mely megfosztás során az osztrákok nagyobb területi veszteséget szenvedtek el, mint mi. Az, hogy velük ellentétben visszasírjuk a ferencjóskát, magunkon kívül senkit sem hat meg. A visszasírás érdekessége, hogy akkor nem voltunk függetlenek, ma már meg igen, de mégis. Ennek ellenére.

Néhányak szerint a sál csak emlékeztető a daliás időkre. Labdarúgásunk jelen helyzetét tekintve valóban szükség lenne a régi nagyság ösztönző erejére, de a középkorban, amelyre ezzel hivatkozunk, még nem volt foci. Ma már egészen más a sport, mint anno, térkép és futball közt nincsen kapcsolat, hiába próbálná bárki Törő briliáns tánctudását Kinizsiéből levezetni.

Aranycsapat? Puskásék a „Csonka Megszállt Magyarország” hírét vitték szét a nagyvilágba, térképes sálunk ezzel sem korrelál.

Két lehetőség maradt a hordás indokának: hülyeség vagy provokáció. Utóbbinak komoly veszélye, hogy „siker” esetén a külhoni magyarok isszák meg a levét, nem pedig a hazai lelátóhősök, akiket majd Csányi véd meg, újabb érvet biztosítva evvel szegény külhoniak ellen.

Szóval hülyeség, vagy provokáció? Lehet választani. Öntől várjuk a választ Miniszterelnök úr, hiszen Ön is ilyen sállal ül páholyában.

Rezsi

Falusi Tamas

-

2023-07-30

0

A szó a latin rex (király) szóból eredeztethető, és francia kitérővel (rex > regium > régie) érkezett meg hozzánk. Sokfajta jelentését elhagyva itt és most a lakhatáshoz szükséges szolgáltatások díjait értjük alatta (víz, csatorna, elektromos energia, gáz, távhő, szemételhordás, kéményellenőrzés és tisztítás), melyeket a lakóegység tulajdonosa fizet a szolgáltatások igénybe vételéért.

A rezsi nem teljesen szakadt el az eredeti jelentésétől, a királynak is fizetni kellett, meg a helyi vízműveknek is fizetni kell, a villany- meg a gázszolgáltatóról nem is beszélve, és hogy ezek közül bármelyik bármikor, a lehető legkirályibb módon zárhatja el a gáz- vagy vízcsapot, illetve kapcsolhat le minket a hálózatról, az nem volt kérdés sohasem.

Mint arról már rengeteg szó esett, a közhangulat szerint elsősorban a rezsi terheli meg a családi költségvetést, azaz amit a rezsire költ az ember, az nem költhető élelmiszerre, gyógyszerre, ruházkodásra, szépítkezésre vagy szórakozásra. Ez a közhangulat kissé érthetetlen, hiszen a többi kiadással a helyzet azonos, amit az egyikre kiadunk, azzal a másikra kiadható lesz kevesebb, ám mi mégis a rezsit utáljuk leginkább, mert ezek a szolgáltatások a „szükséges rossz” kategóriába tartoznak, így örömszerzésre, mint például a kaja vagy a kábeltévé, nem használhatók. Ebből a szempontból a rezsi rokona a közösségi közlekedés és az elromlott dolgok javíttatásának kiadásai.

Elmondható tehát, hogy noha matematikailag teljesen mindegy, mi az, aminek az ára csökken, ha a csökkenés ugyanakkora, lelkileg viszont egyáltalán nem. Jól tudják ezt nagyjaink. De még mennyire!

Egyértelmű, hogy ha egy állam racionális módon működik, nem az árukat vagy a szolgáltatásokat támogatja, hanem a polgárait, akkor ugyanis nem zavar bele a piaci folyamatokba, és a támogatás is azokhoz jut, akiknek tényleg szükségük van rá. Ha egy kormány mégis az előbbit teszi, akkor egyrészt nem ösztönöz megtakarításra (ami az energiaszegény országok számára rendkívül hasznos lenne), másrészt azoknak biztosítja a legnagyobb hasznot, akik a legtöbbet fogyasztják, és azoknak a legkisebbet, akik a legkevesebbet, esetleg semmit. Előbbire tipikus példák Miniszterelnök úr és kedves családja által birtokolt, ismert méretű és számú ingatlanok gázfogyasztása, utóbbira meg a faluvégén lakó Mari néni, akihez nincs bevezetve a gáz. Hogy mégis Mari néni legyen hálás Miniszterelnök úrnak, és ne fordítva, az a nép átverésével elintézhető, sőt ha elég rutinosan csinálják (és ilyen rutinból van a FIDESZ-nek bőven), még azon falusiak is áldják az Orbán nevet, akik a Mari néni által eltüzelt szemét-műanyag keverék füstje miatt fuldokolnak. Igaz viszont, hogy ők is azzal fűtenek, nem szólhatnak Mari nénire egy szót se.

A magyar Vezetés a fentiekből láthatóan nem a racionális módszert szereti (ki hitte volna?), ehelyett erőből csökkentette a gáz fogyasztói árát (ahogy a többi szolgáltatásét is, de maradjunk példaként a gáznál), így biztosítva a nép jó hangulatát, mely nép kevés gázt fogyasztó részének fogalma sem volt róla, hogy most át vannak verve, azaz Orbánék szemrebbenés nélkül az út szélén hagyták őket. Persze nem csak hogy nem volt fogalmuk erről, hanem jelenleg sincs fogalmuk róla, és persze nem is lesz.

Érdekesség, hogy a gázár már régóta a lakossági hangulat egyik fő tényezője, így aztán sok kedves történet fűződik hozzá.

Mikor a FIDESZ 2002-ben azzal kampányolt, hogy ha Medgyessyék jutnak hatalomra, a./ azonnal és b./ minimum negyven százalékkal emelik a gázárat, Lendvai rögtön közölte a néppel: „Lassan mondom, hogy Orbán is értse, nem lesz gázáremelés”. Akkor nem is lett. Az optimisták természetesen úgy értették a mondatot, hogy most már többé sohasem, ezért kellett Medgyessynek meghökkenve visszakérdeznie: „Hány évre ígérjem meg? Húsz évre?” Persze azért csak lett emelés, de nem azonnal, hanem a választás után másfél évvel, és nem negyven, hanem húsz százalékos (illeszkedve a piaci árhoz), ezért beszélnek a NER huszárok azóta is arról, hogy Medgyessy nem tartotta be ígéretét. Rutinos módon nem Medgyessyt mondanak ilyenkor, hanem Gyurcsányt, bízva abban, hogy a nép döntő része legfeljebb másfél hónapra képes visszaemlékezni, internete meg nincs neki. Illetve van, de másra kell. A FIDESZ-ben ha sok mindent nem is, de azt legalább tudják, hogy a népben bízhatnak bátran, nem éri csalódás őket sohasem.

A másik sztori azon FIDESZ állításból indul, hogy Gyurcsány még anno kétszeresére emelte a gáz árát. Ez valóban így igaz (sőt véletlenül még a név is stimmel), de

azt nem említi meg senki, hogy a kormányzása alatt az akkoriban nálunk szinte kizárólagos orosz gáz piaci ára a háromszorosára nőtt, azaz nem a teljes árnövekedést fizették meg az emberek, hanem csak egy részét az emelkedésnek.

2009-ben a piaci gáz árcsökkenésből (világválság) adódón volt még egy 20 %-os fogyasztói árcsökkentés, majd 2010-ben egy 10 %-os növelés, melyek nagyjából követték a piaci ármozgásokat. Így értünk el végül a választásig, hol is a gonosz, gázáremelő, ballibsi banda derék értelmiségünk hathatós segedelmével („Jajjaj, csak a Gyurcsányt ne!”) simán elsöpörtetett.

Az új kormány regnálásától kezdve az orosz gáz másfél év alatt mintegy 25 %-kal drágult, ugyanakkor a fogyasztói gázár csak 5 %-ot emelkedett, így a szolgáltatók szorult helyzetbe kerültek a jóval kisebb árrés miatt. Arról, hogy szorult helyzetben is maradjanak, a kormány gondoskodott. 2013 januárjától egy év alatt 25 %-kal rezsicsökkentette a fogyasztói árat, melynek eredményeképpen volt olyan időszak, hogy csak a gáz többe került az akkori szolgáltatóknak, mint amennyi az árbevételük volt.

A lángelmés terv bevált, az addig piacon lévő szereplők mindent hátrahagyva egytől egyig elmenekültek innen, és az összes fogyasztó az újonnan létrehozott közműholdinghoz került. A visszaállamosítás sikeresen befejeződött, azóta az állam adja el nekünk a rezsicsökkentett árú gázt, és mi nagyon hálásak vagyunk.

Mari néni is hálás, akinek ugyan nem jut a gázár megtakarításból semmi, de mikor elmegy a valamely fideszpotentát birtokolta, falubeli sertéstelep mellett, mindig beszól, hogy „Helló, röfik”, mert a kötelező hála mellett az illemet is megtanulta: mit kell mondani, ha mocskos disznókkal találkozik az ember.

A magyarországi alaptétel szerint Orbánnak mindig szerencséje van. Az volt már ’89-ben a Hősök terén, amely fellépés révén rengetegen úgy tudják, ő zavarta ki innen a ruszkikat. Pláne, hogy most ő hozza vissza őket. „Azt csinál velük, amit akar”, mondja nagy tisztelettel a helyi influenszer, Józsi bá, a szájtáti kocsmaközönségnek viharvert kalapját megemelve.

Szerencséje volt Orbánnak abban is, hogy Simicska a szobatársa lett, mert elnézve a FIDESZ értelmiségi választékát, Simicska nélkül nem jutottak volna semmire.

Szerencséje volt a Tocsik ügyet tekintve, amely hatalomra juttatta őt, ahogy Bokrossal hasonlóképpen, mert így nem Horn, hanem Orbán regnálása alatt ért be a bokrosi vetemény, neki már csak learatni kellett az éltanulóságot, közben a népek mégsem őt, hanem Bokrost meg Hornt utálták piszkosul.

Akkor is rámosolygott Fortuna, mikor ugyan az eszetlen minimálbér emeléssel kegyetlenül elbarmolta a dolgokat (a munkaerő drágává válásával a kisebb cégek mind elmenekültek innen – éltanulókból szamárpadosok lettünk), de utána sikeresen elvesztette a választást, így azóta is Medgyessyn verik le a közgazdászok, amit Orbánon meg Járain kellett volna.

A főnyereményt végül 2006-ban ütötte meg, mikor a Gyurcsányt megbuktatni akaró MSZP-sek a miniszterelnökkel meg a pártjukkal együtt az egész országot is taccsra vágták, és ahogy most kinéz a helyzet, jó húsz évre legalább. Kösz, Kati.

A 2008–2009-es világgazdasági válság hazai kezelését Orbán természetesen páholyból nézte végig, majd utána az SZDSZ vezette magyar értelmiség igen hatásos, Gyurcsány és az MSZP elleni propagandájának köszönhetően úgy nyert, hogy az még az ufóknak is feltűnt volna, ha errefelé kóborolnak.

2010-ben Orbán egy Bajnaiék által már rendbe tett országot kapott, 2700 milliárd HUF tőkéjű, főleg Gyurcsányék által felhizlalt MANYUP vagyonnal és 38 milliárd EUR értékű (10.000 milliárd HUF) devizatartalékkal, ráadásnak egy fellendülő világgazdaságot, meg az éppen áramlani kezdő EU pénzeket, és hogy a kétharmad révén Orbánnak nem volt politikai korlátja sem, az csak természetes.

Ennyi mázli után magától értetődik, hogy miután Orbán a gázszolgáltatást a rezsicsökkentéssel (2013–2014) állami hatáskörbe vonta, a piaci gázár rögtön esni kezdett és hosszú évek során úgy is maradt, így aztán a fogyasztók nem jól jártak, hanem rosszul, mert a piaci árból kiindulva lehetett volna olcsóbb is a gáz.

Orbánék viszont jól jártak vele, mivel a fogyasztói kecske is jóllakott (legalábbis úgy tudta szegényke két fejés között), meg az állami szolgáltató káposztája is megmaradt.

Megjegyzendő, hogy a vízzel ugyanez a helyzet. Fejlesztés és karbantartás a mesterségesen alacsonyan tartott árak miatt nincs, a szűrőrétegekből kinyert ivóvíz jó része a szállítás során a lyukas csövekből elfolyik, és a fogyasztói megtakarításból Mari néni, aki a nyomókútra jár vízért, egy árva fityinget se lát. Ezzel ellentétben Hatvanpusztán fillérekért folyik a víz az összes csapból (az istállóban is), miközben a sokmilliárdos bevétellel bíró, nagy vízigényű üzemek sebesre dörzsölik a tenyerüket, hogy milyen olcsó nálunk a víz.

Elektromos energia meg a többi: lásd mint fentebb a gáz.

Orbán nagyívű, de főleg ritka szerencsés tündöklésének végül a COVID tette be a kaput (abból derült ki, hogy a komoly helyzetekkel nem tudnak mit kezdeni), ám a derék magyar nép addigra már hozzászokott a tényhez, hogy bármit és bármennyire elbarmolhat Orbán, úgysincs hatása, hiszen „A másik sem lenne jobb” (pedig hajjaj, de mennyivel! Ráadásul minden témában és terepen!).

Mára sikerült gyakorlatilag egymagának gyalázatos helyzetbe kormányozni az országot, ám még mindig ő a nyerő. A miértre adható válaszok:

A nagy, független lapok ugyan elmondják, hogy az ellenzék miben és hogyan lenne jobb, de miniszterelnökünk jólfizetett hírharsonái (Csak az MTVA 130 milliárd HUF/év) túlkiabálják ezeket.
A nagy, független lapok ugyan elmondják, hogy az ellenzék miben és hogyan lenne jobb, de az értelmiség nem terjeszti és magyarázza, így a tömegekhez nem jut el.
A nagy, független lapok ugyan elmondják, hogy az ellenzék miben és hogyan lenne jobb, de a nép vagy nem érti, vagy nem figyel oda.
A nagy, független lapok nem mondják el, hogy az ellenzék miben és hogyan lenne jobb.

Lehet választani. A végeredmény mind a négy esetben ugyanaz.

A fentiekből az értő szemlélőnek kezd egyre inkább realitássá válni a király nélküli királyság, és ha végre a Palota udvaráról induló, nemzeti színekben pompázó helikopterrel négy harci drón kíséretében ruccanva le az új, százötvenezres hatvanpusztai stadionba, a világ összes tévétársasága kameráinak kereszttüzében maga a főméltóságú Kormányzó úrrá avanzsált mondja majd azt, hogy „A Harmincnegyedik Olimpiai Játékokat megnyitom!”… azzal készen is vagyunk! A Nagy Mű bevégeztetett.

Hm. Király nélküli királyság… hol is láttunk már ilyet?

Miért nehéz megbuktatni az olyan autokratákat mint Orbán és Erdogan?

ki

-

2023-07-28

0

Miért nehéz megbuktatni az olyan autokratákat mint Orbán és Erdogan?

A média és a biznisz megszerzése a legfontosabb ezeknek a populista rendszereknek- állítja Stephen Pogány, aki a Social Európa portálon fejtette ki a véleményét a nemzeti együttműködés magyar és török rendszeréről.

Törökországban a hatalom a média 90%-át ellenőrzi. Magyarországon is az a helyzet, hogy a kormányzat irányítja a média és az írott sajtó javarészét. Az Európa Tanács emberi jogi és média biztos így jellemezte a magyar helyzetet: ”aki csak a médiát nézi és hallgatja vagy az írott sajtót olvassa, az szinte csak kormánypárti hírekkel találkozik. Alternatív híreket szinte csak az interneten talál a magyar polgár“ – mondta Dunja Mijatovic. Törökországban sok ellenzéki újságírót börtönbe csuktak.

Az Orbán rendszernek figyelembe kell vennie, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, ezért finomabb, de nem kevésbé hatékony módszereket alkalmaz a média illetve az írott sajtó megfélemlítésére: kiéheztetik az ellenzéki rádiókat, televíziókat, lapokat és internetes portálokat, ahol rendszeres az adóhivatal ellenőrzése. A pénzügyileg megfojtott média azután engedelmesen követi a hatalom “iránymutatását”.

Business First – első az üzlet

Mind Orbán mind pedig Erdogan arra építette rendszerét, hogy a pénz körül forog a világ. Ezért a hagyományos üzleti elittel szemben saját biznisz világot épített fel, melynek a gazdasági sikere a hatalom jóindulatától függ. Törökországban, ahol Erdogan 20 éve van hatalmon, a vidékről jövő iszlám támogatást élvező új biznisz elit felváltja a régebbi Európa barát üzleti köröket, melyek az Atatürk rendszer hívei voltak, amely elválasztotta egymástól az iszlámot és az államot.

A Financial Times már 2017-ben arról ír, hogy Magyarország gazdasági életében mindinkább domináns szerep jut az Orbán Viktor körül kialakult új biznisz elitnek, amely lojális oligarchákból áll. Azóta ez a tendencia csak még erősebb lett hiszen Orbán Viktor üzleti alteregói, Mészáros Lőrinc Magyarország egyik leggazdagabb embere lett. Jellemző, hogy legutóbb Tusnádfürdőn Orbán Viktor egyik legrégibb barátja, Pesty László dokumentumfilmes is úgy nyilatkozott, hogy

“nem jó az, ha a kirakatban lopunk, csalunk, zsarolunk és hazudunk!”

Valóságos szimbiózis alakul ki a politikai hatalom és az új gazdasági elit között – hangsúlyozza a Social Europe.

A hatalomgyakorlás könyörtelenül hatékony

Mind Erdogan mind pedig Orbán úgy rendezkedett be mint aki mindörökké hatalmon kíván maradni. Mindkét vezér olyan politikai-gazdasági rendszert épített ki, melynek célja a hatalom megtartása mindörökké. A demokrácia ebben a rendszerben csak az autokrata hatalom álcázása.

Erdogan elnök ezt frappánsan így fogalmazta meg: “a demokrácia olyan mint a vonat. Ha az ember célhoz ér, akkor leszáll róla.”

Vagyis ebben a felfogásban a demokrácia nem más mint népszavazás az autokrata hatalom megerősítésére.

Amíg a hatalom féligazságokkal és nyílt hazugságokkal tölti meg a médiát, melyet a szegény és gyengén informált tömegek fogyasztanak, nehéz fordulatra számítani.

“Ilyen körülmények között ugyanis az autokrata vezetők sokáig népszerűek maradhatnak”- írja Stephen Pogány. A Warwick egyetem professzora valószínűleg túlbecsüli a média hatását hiszen a szocialista országokban szinte 100%-os volt a kontroll, de a hatalom mégiscsak megbukott. Nem ritkán oly drámai körülmények között mint Nicolae Ceausescu, akit neje társaságában falhoz állítottak és kivégeztek, mert olyan rémes életkörülményeket teremtett Romániában, hogy közutálatnak örvendett. Orbán és Erdogan tudja ezt, ezért megvásárolja a választók jóindulatát.

Mindketten hatalmas pénzeket fordítanak arra, hogy a legszegényebb rétegeket maguk mellé állítsák hiszen őket a legolcsóbb megvásárolni.

Erdogan és Orbán a rendszer felfelé ívelő szakaszában joggal állíthatták: Törökországban és Magyarországon még soha ilyen magas nem volt az életszínvonal! Putyin orosz elnök is ezt állította tíz évvel ezelőtt – és neki is igaza lehetett. A kis probléma most az az autokrata vezetőknek: hogy az életszínvonal mind Oroszországban mind Törökországban mind pedig Magyarországon csökken. Putyinnak már csak orbitális csalással sikerült nyerni a választáson. Erdogant nagyon megszorította az ellenzék, második fordulóra kényszerült. Orbán simán nyert 2022-ben, de miért? Mert liberális ellenfele nem ígért mást mint blood, sweat and tears – vért, könnyeket és szenvedést – ahogyan azt Churchill mondta a világháború idején. Bokros Lajos a rezsicsökkentés megszűnését és a tizenharmadik havi nyugdíjak megszüntetését javasolta 2022-ben. Ilyen ellenfelekkel szemben nem nagy dicsőség a győzelem.

Magyar dízel hajtja az ukrán tankokat

Polonius

-

2023-07-26

0

A MOL megkétszerezte dízel exportját az elmúlt félévben Ukrajnába, ahol komoly üzemanyag hiány van, mert az oroszok folyamatosan támadják az olajfinomítókat is.

Az ukrán tankok orosz dízellel közlekednek, melyet magyar és török olajfinomítókban állítanak elő – írja a német gazdasági lap a Handelsblatt. Az Európai Unió tiltja az orosz olaj importját, hogy így gyakoroljon nyomást Putyin elnökre az ukrajnai agresszió miatt. Magyarország felmentést kapott az orosz olaj embargó alól mondván: az országnak nincsenek tengeri kikötői vagyis a hagyományos megoldáshoz kell tartania magát: a vezetéken érkező orosz olajat Magyarországon finomítják. A MOL-nak olajfinomítója működik Szlovákiában is. Nem kizárt, hogy Brüsszel azért is oly elnéző ezzel kapcsolatban, mert tisztában van vele: a MOL szállítmányai nélkül megbénulna az ukrán hadsereg, amelynek az üzemanyag utánpótlását nem lehet a tengeren át megoldani, mert az orosz flotta elzárja a kikötőket sőt támadásokkal teszi lehetetlenné a működésüket. Odessza, amely korábban csak ritkábban szerepelt a célpontok között, az utóbbi időben kiemelt célpontja lett az orosz támadóknak. Putyin nem hosszabbította meg a gabona egyezményt sem, amely lehetővé tette az ukrán agrár termékek exportját a világpiacra a kikötőkből.

Törökország éppúgy mint Magyarország kétértelmű szerepet játszik az ukrajnai háborúban: mindkét ország NATO tagállam, de jó kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal.

Miért nem szakít Orbán Moszkvával?

A földgázszerződés mutatja, hogy sok haszna nincs Putyin barátságának. Orbán és csapata valószínűleg személy szerint szépen pénzelhet Putyin jóindulatából, de ezt inkább csendben kellene zsebrevágnia, és nem nyíltan ugrálnia látványos gesztusokkal a NATO konszenzussal szemben.

A magyar miniszterelnök nem oroszbarát hanem Amerika ellenes, ahogy ez Csák János kulturális miniszter siralmas szónoklatából is kiderült Tusnádfürdőn.

Miért fordult szembe Orbán Viktor Washingtonnal, melynek a kedvence volt amikor Bush elnök itt járt a rendszerváltáskor? Mert az amerikaiak kiírták a szereposztásból: a térségben kizárólag Lengyelország és Románia érdekli őket. A Blinken tervben, amely az ukrajnai rendezésről szól, nincs is benne Magyarország. Orbán miatt hazánk érdektelen tényezővé vált. Orbán Viktor az ordító egér pozíciójába került, amely valljuk be tragikomikus. Más kérdés, hogy ennek Magyarország issza meg az árát…

Orbán és Putyin

Kenderessy Milán

-

2023-07-17

0

Stefano Bottoni orosz történész szerint a magyar miniszterelnök azért követi Putyint, mert hasonlóképp látja a világot: “Putyin őszintén sosem ismerte el az egykori szovjet bábállamok függetlenségét. Orbán és az ő népe is egyfajta illegitim, ideiglenes helyzetként tekint a mai határokra.

A Kárpát medencét olyan régióként képzeli el, ahol érvényesülnie kellene a magyar szupremáciának. A régi magyar kultúrfölény elmélet lecsapódása ez. Ez a sértettség a jelenkorban csak az oroszokra, a szerbekre és a magyarokra jellemző, őket fertőzte meg. Meglátásom szerint a nagy orosz barátságnak lelki okai vannak.

A magyar jobboldal orbánista többsége úgy gondolkodik Szlovákiáról mint Putyin Ukrajnáról: ilyen ország, ilyen állam, ilyen nép tulajdonképpen nincs is. Saját revíziós vágyainak megtestesítőjét látja Putyinban. Ezért szereti, ezért azonosul vele. Orbán rájátszik erre” – mondja az olasz történész, aki a valasz.hu szerkesztőségében vitatkozott G. Fodor Gáborral, aki szintén könyvet írt Orbán Viktorról.

A magyar miniszterelnök olyan társadalmat igyekszik teremteni mint Putyin – állítja Stefano Bottoni:

a putyinizmus az, hogy nem nézünk szembe önmagunkkal.

Folyamatosan másokra toljuk a felelősséget: zsidók, migránsok, muszlimok, Brüsszel, Soros… valaki mindig elviszi a balhét amiért nekünk rossz, de azok sosem mi vagyunk.” (Bottoni megfeledkezik arról, a bűnbakkeresés ősi zsidó szokás, és a legkülönbözőbb politikai rendszerekben alkalmazzák több – kevesebb sikerrel).

“A Fidesz megteremtette azt az állapotot, hogy a társadalom fele úgy gondolja: ilyen borzalmas gazdasági helyzetben is jó az, ami van illetve szar, de legalább biztos. Ez a putyinizmus.”

Mi vagyunk a kisebbik rossz – hirdeti Orbán, aki azt állítja, hogy vagy én vagy a káosz! Válasszatok! Az ellenzék pedig tökéletesen impotens: elképzelése sincs az alternatíváról.

“A minta az USA”

Fodor Gábor szerint nem Oroszország hanem az Egyesült Államok Orbán Viktor modellje:
”onnan jön minden, amit a Fidesz tanult.”

Való igaz, hogy Orbán Viktor ellenzéki politikusként 1992-ben az Egyesült Államokban járt, ahol tanulmányozta a modern politikai technológiát. Ezt követően kezdte meg a Fidesz átszervezését. Steve Bannon, aki választási győzelemre segítette Donald Trumpot
2016-ban, úgy nyilatkozott Budapesten, ahol fogadta őt a magyar miniszterelnök, hogy

“Orbán Trump volt már Trump előtt.”

Stefano Bottoni szerint viszont kitapintható a kádári múlt a nemzeti együttműködés rendszerén: ”a nyilvánosság ellenőrzése nagyon hasonlít a kádári rendszer működéséhez a nyolcvanas években. Azzal a különbséggel, hogy az egy lassan kinyíló, ez pedig egy bezárkózó rendszer.”

Fodor Gábor cinikus, de realista válasza:

”a politika ilyen. A politika megpróbál eszközöket alkalmazni a siker érdekében.

Mindent technológiává alakít, amit tud. A politikát úgy kell felfogni mint a focit: tudsz-e játékteret nyitni? Az ellenzék 13 év alatt erre egyetlen egyszer sem volt képes pedig a Covid vírus és az ukrajnai háború nekik is kínált erre esélyt.

Az orbáni politika lényege: ő nyitja ki, ő határozza meg a játékteret.”

Miért tudja ezt megtenni Orbán Viktor? Erre az apróságra a vitatkozó felek nem térnek ki pedig nagyon is fontos. Egyrészt azért, mert ő osztja el az uniós eurómilliárdokat legalábbis eddig ez így volt. Most is osztaná, csak épp nem jön a pénz Brüsszelből. Másrészt pedig Gyurcsány Ferenc pontosan ugyanolyan rendszert akar mint ő, csak más szósszal öntené azt le. Orbán szinte teljhatalma az alternatíva hiánya miatt áll fenn: Európa szegényházában ilyen siralmas lehetőségek vannak raktáron. Nyugat Európa államai azért váltak sikeres demokráciákká a második világháború után, mert az amerikai Marshall segély 30 éves wirtschaftswundert – gazdasági csodát eredményezett.

A rendszerváltás óta 33 év telt el Magyarországon és a többi egykori szocialista országban hol maradt a wirtschaftswunder?

A bolgár elnök azt mondta, hogy Ukrajna „ragaszkodik a háborúhoz”, és Európa „mindent fizet”

FüHü

-

2023-07-16

0

A bolgár elnök azt mondta, hogy Ukrajna „ragaszkodik a háborúhoz”, és Európa „mindent fizet”

Az orosz invázió kezdete óta Rumen Radev a Kreml álláspontjához közel álló álláspontokat képvisel. Gyakran használja a „konfliktus” szót a „háború” helyett, kijelenti, hogy ellenzi a fegyverek biztosítását Ukrajna védelmében, sőt még a szankciók megszavazása ellen is felemelte hangját – olvasható a z ukrán pravda.ua honlapon.

Az eddig a „semlegesség” álláspontjára helyezkedő Rumen Radev bolgár elnök kijelentette,

„Ukrajna ragaszkodik a háború folytatásához, de egész Európa fizeti a számlákat.”

Mintha ezt már hallottam volna valahol. Ja, egy másik oroszbarát „békepártitól” valami Orbán nevű diktátor címre pályázó, de sokkal inkább maffiavezérré avanzsált miniszterelnöktől. Ő aztán igazán azonnal békét akar. Kerül amibe kerül! Mármint nem neki, hanem Ukrajnának!
Azért ebből a szempontból Bulgária szerencsésebb, mint mi ott a hatalommal nem rendelkező elnök „orosz békepárti”, míg nálunk ugyan köztársasági elnöknőnk egyívású a miniszterelnökkel, akkor is, ha most Kijevbe is ellátogat.

Radev tárgyalásokat kér Kijev és Moszkva között, valamint a háború békés megoldását. Legutóbb Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szófiai látogatása során igyekezett Kijev álláspontját megértetni az elnökkel. Zelenszkij megindokolta az ukrán álláspontot álláspontot, miszerint a háborúnak egyetlen békés megoldása lehetséges, ha Ukrajnát minden orosz haderő elhagyja. Szóval Radev jobban teszi, ha orosz barátait próbálja meggyőzni.

Bulgária a NATO és az Európai Unió tagja már kétszer küldött katonai segélyt Ukrajnának. Az első tételt az ideiglenes kormány küldte, amelyet a parlament határozata kötelezett erre. Nyikolaj Denkov bolgár miniszterelnök Radev legutóbbi kijelentéseit kommentálva kijelentette:

„Az Orosz Föderáció jelenti a legjelentősebb és legközvetlenebb fenyegetést az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak biztonságára, valamint az euro-atlanti térség békéjére és stabilitására. Bulgária nemzeti érdeke, hogy véget vessen a háborúnak, hogy Oroszország vonja ki csapatait Ukrajnából, hogy Ukrajna a NATO tagja legyen, mi pedig a NATO által Vilniusban elfogadott regionális tervekkel teljes összhangban építsük ki védelmi képességeinket.”

Ukrajna szófiai nagykövetsége is visszautasította Radev szavait. A diplomaták hangsúlyozták, hogy Ukrajna békére törekszik, és mindent megtesz ennek elérése érdekében.

„A megtámadott Ukrajna hibáztatása a folyamatban lévő háborúért az egyik leggyakoribb tézis, amely az orosz propagandát és a hibrid hadviselést támogatja Európában”

– áll a közleményben.

A nagykövetség hangsúlyozta, hogy Ukrajna védelmi felszerelésekkel való ellátása nem vezet az áldozatok számának növekedéséhez és pusztításhoz, hanem éppen ellenkezőleg, több hétköznapi állampolgár életének megmentését teszi lehetővé.

A bolgár miniszterelnök mindezt megértette, vajon a miénk mikor fogja?

Divatok

Featured

Falusi Tamas

-

2023-06-22

0

A divat sokrétű valami. Jelen van az emberi lét minden szegletében, és a racionalitástól független, indok nélküli szabályokból áll. Az indokolt szabályokat másképp hívják (pl. KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól vagy 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről), azokat általában kötelező betartani, míg a divatszabályokat nem kötelező, de számolnunk kell a többi ember lenéző pillantásával, ha megszegjük őket. Természetesen nem mindegyikével, de a többséggel igen, mert, mint tudjuk, a divat az divat. Nincs mese.

A fent említett „minden szeglet” egyike a politika. Itt is vannak ötletek, elképzelések, melyeket egy rejtélyes szél felkap hirtelen, és akkor az erre hivatott szakemberek (újságírók, politológusok, valamiket elemzők, celebek, potentátok, egyéb nagy gondolkodók) átveszik, sőt terjeszteni kezdik. Magától értetődőn a média segítségével, amely a divatirányzatoknak mindig helyet ad, mégpedig szimpla megélhetési okból, tehát ha valakinek nem tetszene, akkor is nézze el neki. Valamiből ugyanis élni kell.

A magyarországi divatirányzatok természetesen helyspecifikusak, ugyanakkor élesen megkülönböztetendők a nem kevés közpénzből fizetett FIDESZ propagandától (MTVA: 130 mrd/év, Rogán féle minisztérium: 45 mrd/év, egyéb NER lapok sokmilliárdos állami hirdetései). Bár ez a propaganda (lásd háborúpárti, dollárbaloldal, nemzetáruló, gyurcsányfióka, brüsszeli áskálódók, stb.) sokkal többször hallható és olvasható, azaz sokkal divatosabbnak látszik, mint maga a nagybetűs Divat, ez nem az elfogadás és terjesztés jele, hanem a korlátlan mennyiségű pénz hatalma. Hogy az emberek végül elhiszik és belenyugszanak? Hát igen. Ebből megállapítható, hogy létezik a saját pénzünkből ránk oktrojált szemlélet is (sőt sokaknál az a meghatározó), de jelen írás tárgya más. Az erőszakmentes változat.

A politikai divat néhány példája:

„Ezekkel nem lehet Orbán ellen nyerni.”

Rendkívül sokan ragozzák immár évek óta az ellenzéki holdudvar oldalon. Divatozása nem a véletlen műve, mivel a ragozók azt szeretnék, hogy Orbán tűnjön el végre, de azért megvan a véleményük az ellenzékről is. Hogy miért mondják meg írják, akik ezt a divatot követik? Először is amiatt, hogy az ellenzék sem tetszik nekik, másodszor amiatt, hogy tényleg nem nyer, ami a divatkövetők értelmezése szerint mintegy igazolja, hogy rossz, ebből pedig egyenesen következik, hogy kell egy jobb.

Az irányzattal két probléma van. Az egyik az, hogy ha ezekkel nem, akkor melyikkel? Másik ugyanis nincs. Nem hogy jobb nincs, de semmilyen sem. Többen próbálták ugyan létrehozni, például az LMP, a Momentum, és még sok apró meg cseprő pártocska, igazán nem mondható, hogy a választóközönség ne tudott volna kedvére csemegézni a nagy mennyiségű kínálatból, de a helyzet mégis az, hogy ezek a pártok nem vitték sokra, új ellenzéknek így teljesen alkalmatlanok. Lehet persze még újabbakkal próbálkozni, aztán meg még azoknál is újabbakkal, de sok értelme nincs.

A másik gond, hogy az ellenzéket ledegradáló szöveg ismételgetésével sokat ártanak a tényleges, avagy létező ellenzéknek, mert arra bíztatják a bizonytalanokat, hogy „ezekre” ne szavazzon, helyette maradjon otthon, vagy üljön ki a partra és várja ő is a nagy hajót, amelyik majd az igazi ellenzéket hozza. Egyszervalamikor. Ülnek már ott régóta páran, néhány embernek még biztos van helye.

A fentiek alapján megállapítható, hogy ez a divatirányzat Orbán leváltásának esélyét a rossz irányba mozdítja el, a Miniszterelnökurat leváltani akaróknak tehát nem javallt a követése. Még ha divat akkorse! – kiabáljuk páran, de sajnos nem úgy néz ki, hogy abbahagyják.

„Gyurcsánnyal nem lehet nyerni.”

Az előbbihez hasonló divatirány. Arról szól, hogy a feltalálója szerint ő meglelte a vereségek okát, és ehhez sokan csatlakoznak lelkesen, mondván, úgyis rühellem a Gyurcsányt, milyen remek ötlet Orbánnal együtt őt is kiakolbólítani! Ebből következően az ilyen vélemények száma sem kevés, így a közhírré tételek száma pláne.

A legfőbb baj ennél a divatirányzatnál is az, hogy már volt ilyen. Schiffer úr például sokat ingadozott, hogy melyiket utálja jobban (mára kiderült, hogy természetesen Gyurcsányt), mindenesetre megpróbálta FIDESZ ellenzéknek lenni nélküle. Sajnos az LMP nem tudott tarolni igazán, az emberek nemhogy nem erőltették meg magukat a tömeges jelentkezéssel, de még a kezdeti lendület is apró darabokra tört. Volt aztán még Botka, aki közvetlenül az MSZP-t gyurcsánytalanította, de kiderült, hogy ezzel a párt népszerűsége nem nő, hanem csökken, így aztán elváltak útjaik. Márki-Zay is hiába próbálkozott a háttérbe szorításával, a közvéleménykutatók által mért, az előválasztáskor döntetlenre álló Összefogás ÷ FIDESZ meccset (az Összefogás akkor még Márki-Zay nélkül, de Gyurcsánnyal állt döntetlenre!) sikerült a miniszterelnök-jelöltnek a választásig nagy bukásra leküzdenie. A Momentum már csak felhőátfutás az égen, a DK tényszerűen a legerősebb ellenzéki párt.

A fentiek alapján az előbbi megállapítás itt is érvényes: ezen irányzat Orbán leváltásának esélyét szintén a rossz irányba mozdítja el, tehát a Miniszterelnökurat leváltani akaróknak nem jó taktika. Mással divatozzanak!

Ennek a felszólításunknak sincs nagy hatása, pont úgy, mint az előbbinek.

„A Parlament nem demokratikus, az ellenzék képviselői ne vegyék föl mandátumukat, ne legitimálják a mostani kormányzatot, inkább a Parlamenten kívül politizáljanak.”

Ez a szintén nagysikerű, sokak által támogatott, azaz divatos elképzelés abból fakad, hogy a nép jó része úgy hiszi, a politikusok mind gazdag arisztokraták, akik hobbiból politizálnak, másrészt hogy az utcasarkon való ágálás nagyobb hatású, mint egy parlamenti felszólalás. A harmadik érv az szokott lenni, hogy a dacos be nem járástól majd a FIDESZ és/vagy az EU úgy megretten, hogy az ellenzék számára pozitív lépésekre kényszerül.

A problémák az irányzattal: első ránézésre látszik, hogy a politikusok közt egyetlen arisztokrata sincs. Gazdagok ugyan vannak, de kilencvennyolc százalékban a regnáló oldalon, azaz az ellenzéki pártok tagjai döntő részben abból élnek, hogy ők politikusok (vigyázat! A politizálás munka! Ne higgyen senki az ellenkezőjét hajtogatóknak), és ha az ellenzék nem járna be, a Parlament házmester ura, illetve a Parlament ura, a házmester azonnal intézkedne, így az összes renitensnek felkopna az álla. Hogy ilyen esetben a pártpénzeket sem kapnák meg a pártok, az csak természetes.

Az is kijelenthető, hogy az utcasarok tudósítókkal és kamerákkal való ellátottság szempontjából erősen elmarad a Parlamenttől, azaz jóval kevesebb emberhez jut el az mondanivaló, ha az ellenzék a kültéren szónokol, ahol a kamerák nem rájuk, hanem a két-három fős hallgatóságra vannak fókuszálva, hogy az esti tévéhíradóban legyen min gúnyolódni.

A harmadik „érv” akkora ostobaság, hogy jobb, ha azzal nem foglalkozunk.

Egyértelmű tehát, hogy ha az ellenzék hívei jót akarnak, ilyesmire nem bíztatják egyik megválasztott képviselőjüket sem.

Elegáns, értelmiségi kívülállás (Én? Ezekkel? Ezek bármelyikével? Ugyan, kérlek! Csak nem képzeled!).

Ez az attitűd minden választáson egyértelműen azon pártnak kedvez, amelynek több a vakhitűje, mint akár az összes többinek. Nekik elég az érzelem, a hazugság, meg a trükkös félinformáció, a magyarázatra és eligazításra váró bizonytalanok viszont a fenti értelmiségi divat okán cserben lettek hagyva, pedig mindig ők döntik el a választásokat.

A költő írta még hajdanán: „Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani.”, de sajnos ő már nem teheti meg, az erre képes társaság jó része meg dezertál. Persze, elegánsan, de a hatása az Orbán leváltást tekintve határozottan negatív.

„A másik sem lenne jobb”

A Fidesz boszorkánykonyha őrülten sikeres főzete. Emiatt tehet meg Orbán mindent és bármit, kutya baja sem lesz a népszerűségének, miközben értelmiségi tömegek csodálkoznak bamba bámulással rajta, hogy a kétségbeejtően pocsék és mégis nagyon hosszú kormányzás ellenére nem Orbán, hanem az ellenzék népszerűtlen, hiteltelen, és minden választást kétharmaddal bukik el.

A független sajtóban ugyan megírnak minden rosszat Orbánról (van belőle dögivel), viszont a hatása nulla, hiszen, mint azt a divatot ismerő nép tudja, a másik sem lenne jobb. Fel kéne őket világosítani, de sajnos annak a megírása, hogy az ellenzék miben és miért lenne jobb, derék értelmiségünknek valahogy nem megy. Lásd előző pont.

Tessék mondani, Magyarországot egyre jobban féltő „leváltópártiaknak” valami hasznos divat nincsen véletlenül?

Orbán nem fasiszta, de…

ki

-

2023-06-17

0

Az új szélsőjobboldal vetélytársainál előbb fedezte fel a világháló lehetőségeit, és a hagyományos elitek gyengeségét kihasználva egyre növeli a befolyását a világban. Erről írt könyvet egy politika tudós, Steven Forti, aki Barcelona egyik egyetemén tanít. Könyvének címe: Extrema derecha 2.0 – szélsőjobb 2.0

“Engem nemcsak mint történészt, de mint állampolgárt is egyre jobban zavarnak az olyan politikai mozgalmak, amelyek megkérdőjelezik a demokratikus pluralista rendszert, a jogállamot, ahogy ezt most látjuk Magyarországon. Fasizmusról beszélni Jair Bolsonaro, Marine Le Pen vagy Orbán Viktor esetében tévedés. A fasizmus az erőszakot rendszeresen alkalmazta politikai céljai elérésére, milíciákat hozott létre, ilyesmit ma nem tapasztalunk a szélsőjobboldali mozgalmaknál. Nincs totalitárius párt, nem akarnak ilyen társadalmat létrehozni, de ebből még nem következik az, hogy nem veszélyesek” – hangsúlyozza a politika tudós, aki a francia közszolgálati RFI-nek nyilatkozott.

“Ezek a mozgalmak nem is populisták, mert ez csak egy stílus, melyet majdnem mindenki használ, ha el akar jutni a választókhoz. Macron elnök is így beszél.”

Globális szélsőjobb

“Az olyan szervezetek mint a Családok Világkongresszusa, az Edmund Burke alapítvány és mások világméretekben szervezik az újtipusú szélsőjobboldalt. A Conservative Political Action Conference-CPAC – az amerikai republikánusok szélsőséges szervezete gyakran szervez külföldön kongresszusokat: Magyarország, Brazília, Ausztrália, Japán stb.

Ezek a szélsőjobb szervezetek óriási pénzeket kapnak, és ezt jórészt a politikai technológiába fektetik be. Arron Banks finanszírozta például a brexit kampányt, amely másokat megelőzve alaposan elemezte a társadalmat a világhálón. Így személyre szóló propagandát tudtak kidolgozni megkerülve a hagyományos médiát, ahol hátrányban voltak.

Mi a céljuk? A társadalom polarizálása: a kisember szembeállítása az elittel, a tudósokkal

– például a pandémia idején.

Ki az ellenség? A migráns, és az elit, amely őt támogatja.

Az elit az Egyesült Államokban és Európában nem tudja kezelni a globalizáció következtében kialakult válságot, és ezt használja ki a szélsőjobboldal. A globalizáció meggyengíti a középosztályt a fejlett országokban, mert a munkahelyek jelentős része átkerül a fejlődő világba. A társadalmi egyenlőtlenség megnő hiszen az elit profitál a globalizációból míg a bérből és fizetésből élők jórésze nem tudja javítani az életkörülményeit a fejlett államokban.”

“Berlusconi Trump volt Trump előtt”

Ezt mondja Steven Forti, de Trump tanácsadója, Steve Bannon ugyanezt hangsúlyozta Orbán Viktor politikai sikere kapcsán is. Bannon volt Trump 2016-os kampányának fő szervezője, aki főtanácsos lett a Fehér Házban, de összekülönbözött Trumppal, aki kirúgta őt. Azóta Steve Bannon a szélsőjobb világméretű mozgalmának egyik szervezője, aki össze akarja kötni a hasonló gondolkodású szervezeteket mind az öt kontinensen. Járt Budapesten is, ahol a fogadta őt a miniszterelnök is. Orbán Viktor a mentorát látta Silvio Berlusconiban, aki a pénz mindenhatóságában hitt, a politikai befolyásolás fő eszközévé pedig a médiát és a futballt tette.

A Forza Italia jelszót Orbán átvette: Hajrá Magyarország, Hajrá magyarok!

A most meghalt Silvio Berlusconi a leghosszabb ideig volt hatalmon Olaszországban a második világháború után – ebben nagy segítsége volt média birodalma. Mit ért el Silvio Berlusconi? Jóformán semmit! Olaszország továbbra is az Európai Unió beteg embere: egyre nő az államadósága, melyet a világpiac csak addig tolerál amíg Róma mögött ott áll Brüsszel. Ezt értette meg Giorgia Meloni, az új szélsőjobboldali vezér Itáliában, aki miután megnyerte a választást, szépen beállt a sorba. Gazdasági főtanácsadója nem más mint elődje, Mario Draghi, aki korábban az Európai Központi Bank elnöke volt. Giorgia Meloni paktuma Orbán Viktorral pedig feledve…

MIBEN TÉVED SÚLYOSAN FODOR GÁBOR

Bauer Tamás

-

2023-06-11

0

Fodor Gábor felháborította a Klubrádió hallgatóit. Azt javasolta ugyanis az Indexen megjelent több írásában, hogy az ellenzék a kormánnyal együtt álljon ki Brüsszelben azért, hogy a Bizottság ne tartsa vissza, hanem folyósítsa az országnak a támogatásokat.

Tegye félre a kormánnyal szembeni kifogásait, mert ez nemzeti ügy, az ország súlyos gazdasági helyzetében elengedhetetlenül szükség van ezekre a juttatásokra. Bolgár Györgynek azt is elmondta, hogy szerinte az ellenzék azt kérhetné cserében a kormánytól, hogy kétharmados ügyekben se döntsön ellenzéki egyetértés nélkül. Arra emlékeztetett, hogy a rendszerváltáskor is konszenzusra tudott jutni az ellenzék az egykori kommunistákkal, félretéve azt, hogy milyen súlyos bűnöket követtek el korábban.

Ne gondoljuk, hogy amit Fodor fölvet, az feltétlenül badarság. Tudnunk kell: Orbánnak, a Fidesznek sok százezres, sőt milliós támogatottsága van a magyar társadalomban, feltétlen bizalmat élvez abban a választói körben. Igaz, hogy nagy mértékben megkönnyítené az ország súlyos gondjainak megoldását, ha egyes stratégiai kérdésekben konszenzus alakulhatna ki kormány és ellenzéke között. Magam is azt gondolom, hogy eljön még az az idő, amikor lesznek tárgyalások a Fidesz és az ellenzék között ahhoz hasonlóan, ahogy 1989-ben az MSZMP és az ellenzék között voltak.

Ez akkor is így van, ha Fodor írásaiban és nyilatkozatban alaptalanul állítja, hogy Magyarországon ma demokrácia van, és arra hivatkozik, hogy ha az önkormányzati választásokon egyes helyeken, így Budapesten is le lehetett győzni a Fideszt, nem zárható ki, hogy ez országgyűlési választáson is lehetséges.

Ez szerintem hibás helyzetértékelés, hiszen a Fidesznek megvannak az eszközei arra, hogy mindenképpen megtartsa az országos főhatalmat, és él is ezekkel az eszközökkel.

Márpedig a főhatalom birtokában felszámolta a modern demokrácia legfontosabb intézményeit, a hatalommegosztást, az alapvető szabadságjogokat. A demokrácia helyreállítása azonban nem képzelhető el anélkül, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy 1989-ben az új magyar demokrácia megteremtéséhez szükség volt az akkori kormány és ellenzéke közötti megegyezésre, ismét megegyezzen egymással Orbán és az ellenzék.

Ugyanakkor Fodor súlyosan téved, amikor azt gondolja, hogy eljött, itt van a megegyezés ideje.

Hogy miért, annak megértésében sokat segít, hogy maga Fodor a rendszerváltás időszakának megegyezését állítja elénk példaként. Vajon miért volt akkor lehetséges az ilyen megegyezés, mégpedig nemcsak nálunk, Magyarországon, de már előttünk Lengyelországban is, és azt követően Csehszlovákiában, az NDK-ban és Bulgáriában is. Mi volt azonban az előfeltétele ezeknek a megegyezéseknek, illetve a megegyezéshez vezető kerekasztal-tárgyalásoknak? Elsőként Lengyelországban vált világossá, hogy a kommunista hatalom alapjaiban megingott. A lengyel kommunista hatalom 1981-ben a szükségállapot bevezetésével, a Szolidaritás elleni represszióval próbálta utoljára konszolidálni magát, de az évtized második felére egyértelműen kiderült, hogy a próbálkozás kudarcot vallott. Gorbacsov közölte a lengyel kommunistákkal: szovjet segítségre a társadalmi ellenállással szemben nem számíthatnak. Ugyanezt közölte 1989 őszén az NDK vezetőivel is, és ebből a többi szocialista ország vezetői is levonhatták a következtetést: a Brezsnyev-doktrína halott. Így vált az egész KGST-térséget sújtó gazdasági válság az egyes országokban politikai válsággá. Ezért kényszerültek tárgyalni az ellenzékkel a kommunista vezetők előbb Lengyelországban, majd a többi országban, így Magyarországon is.

Ma gyökeresen más a magyarországi helyzet. Fodor az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkozik, és az ország valóban nehéz gazdasági helyzetben van.

Szó sincs azonban arról, hogy a gazdasági nehézségek átmennének politikai válságba.

Éppen ellenkezőleg, az orbáni hatalom stabilabb, mint korábban bármikor. Azért is, mert nincs komolyan számba vehető ellenzéke, de nemcsak azért.

A Szovjetunión és Jugoszlávián kívüli kommunista rendszerek stabilitása a szovjet „ernyőre” épült. Emlékezetes: az MSZMP vezetői a hetvenes-nyolcvanas években mindig elmondták, hogy amiről nem lehet vitatkozni, az a Szovjetunióhoz való viszony és a párt vezető szerepe. Amikor a szovjet „ernyő” a nyolcvanas évek második felében bezárult, a stabilitásnak vége lett. Orbán önkényuralma ezzel szemben nem külső védőernyőnek köszönheti a stabilitását, hanem a választásokon újra meg újra megszerzett megerősítésnek, melyet két választás között is alátámasztanak a közvéleménykutatások. Amíg ez fennáll, addig a gazdasági helyzettől függetlenül a rendszer nem inog meg. Akkor viszont a rendszer urait semmi sem kényszeríti arra, hogy bármilyen engedményt tegyenek az ellenzéknek. A Fidesz nem azt akarja, hogy az ellenzék támogassa Brüsszelben, hanem azt, hogy ne támogassa, és ezért folyamatosan támadhassa. És

az ellenzéknek sincs miért megegyezést keresni az Orbán-kormánnyal.

Ma ez a helyzet. Ezért súlyos tévedés, amit Fodor ír, illetve mond.

Az ellenzék, elsősorban az SZDSZ és az akkori Fidesz álláspontja 1989-ben az volt, hogy az MSZMP-vel csak a békés átmenet szabályairól: az alkotmánytól, a választási, a gyülekezési, az egyesülési és a párttörvényről szabad tárgyalni és megegyezni. Ezért is szakadtak meg a gazdasági átalakulásról kezdett tárgyalások. Azokról majd a demokratikusan megválasztott új parlamentnek illetve kormánynak kell döntenie, mondták, és igazuk volt. Fodor javaslata ezzel az akkori álláspontunkkal fordul szembe: nem a demokrácia helyreállításának szabályairól, hanem egy külpolitikai és gazdaságpolitikai kérdésről szeretne egyetértést a kormánnyal. Ma ilyen megegyezés nem tud létrejönni.

Én Fodorral szemben nem gondolom, hogy demokrácia lenne Magyarországon, szerintem önkényuralom van. Ilyen helyzetben az ellenzéknek az a dolga, hogy ezt követői számára világossá, egyértelművé tegye, hiszen csak így mozgósíthatja őket arra, hogy részt vegyenek az önkényuralom megdöntésében.

LEHET-E PÁRTPOLITIKA A NEMZETI KÉRDÉSBEN?

Bauer Tamás

-

2023-06-10

0

LEHET-E PÁRTPOLITIKA A NEMZETI KÉRDÉSBEN?

A Fidesz 2010-es hatalomra jutásakor, a letelepedés nélküli kettős állampolgárság bevezetésével egyidejűleg nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját „a nemzeti összetartozás napjává”.

Politikájának egyik központi kérdésévé tette a békeszerződés megbélyegzését, magyarul a határok legitimitásának elutasítását, a kettős állampolgársággal, a határon túli magyar szervezeteknek a Fidesz kliensévé tételével egyfajta, a mai nemzetközi realitásokhoz igazított revíziós politikát folytat: ha a területi revízióra nincs lehetőség, arról legfeljebb ábrándozni lehet, politikai cselekvése a „lakossági revízióra”, a kisebbségben élő magyarságnak a magyar államhoz kötésére irányul. A június 4-i megemlékezések évről-évre ezt fejezik ki.

Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója, „erős embere”, aki rendszeresen emlékeztet bennünket arra, hogy az MSZP 2010 óta magáévá teszi a Fidesz nacionalista politikáját. Ezért is vállalhatta el a „Nemzeti Összetartozás Bizottságának” alelnökségét.

Idén oly módon vett részt a „nemzeti összetartozás napjának” megünneplésében, hogy temetőben, 1848-49-es hősök sírjai között tartott sajtótájékoztatót, amivel a polgári forradalommal és szabadságharccal emelte egy szintre azt a revíziós politikát, amely a Horthy-korszak örökségeként van jelen az Orbán-rendszer politikájában.

Molnár – akárcsak Orbán – nem is tud elképzelni másfajta magyar politikát, és azért neheztel a Fideszre, amiért az önmagának vindikálja az autentikus nacionalizmust, és kizárja abból a baloldalt. Azt állítja:

„A leghatározottabban elutasítunk mindenkit, aki pártpolitikát csinál a nemzeti kérdésből.”

Rosszul teszi. A nemzeti kérdés kezelése bizony pártpolitikai kérdés a világ sok-sok országában. Vannak nacionalista pártok, és vannak olyanok, amelyek elutasítják a nacionalizmust. Mondjuk Szerbiában korábban Milošević, ma Vučić képviselte illetve képviseli a nacionalista politikát, míg korábban Đindić egy nyugatos irányt. Szlovákiában Mečiar illetve Fico áll a nacionalista oldalon, Dzurinda illetve ma Čaputová képviseli a nyugatos, européer irányt.

Orbán és pártja a legrosszabb magyar nacionalizmus hagyományait viszi tovább, és a mai parlamenti politikában a DK és a Momentum állnak szemben vele. Hogyne lenne pártpolitikai kérdés a nemzeti kérdés kezelése. Így van ez sok nyugati országban is: Trump újfajta amerikai nacionalizmust képvisel, Biden és számos elődje egy, a világra nyitott, együttműködő politikát.

Franciaországban a két utóbbi elnökválasztáson Macron a LePen által képviselt nacionalizmussal szemben hirdetett antinacionalista alternatívát, és többek között ezért állt mellé a jobbközép és balközép pártok számos híve a második fordulóban.

Izraelben is a nemzeti kérdés megközelítésében van az egyik legfontosabb különbség a különböző pártok között.

Ami pedig számunkra a legfontosabb példa: Németországban – akkor még a Német Szövetségi Köztársaságban – a Willy Brandt vezette szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció hajtott végre fordulatot a nemzeti kérdésben, amikor új keleti politikájával megbékélést hirdetett Lengyelországgal, Csehszlovákiával és a Szovjetunióval, véglegesnek fogadva el az Odera-Neisse határt, szemben a CDU-CSU-val, amely később azután maga is elfogadta az új keleti politika következményeit.

Talán ennyi is elég annak belátásához, hogy a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje gyakran fontos pártpolitikai kérdés. Ne csodálkozzunk, hogy amióta van Magyarországon pártpolitika, ennek a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje az egyik fontos kérdése.

Magyarországon a rendszerváltást követően egy rövid ideig úgy tűnhetett, hogy nem lesznek konfliktusok a nemzeti kérdésben a parlamenti pártok között. Amikor Antall József kormánya létrehozta az alapszerződést Ukrajnával, azt támogatta az Antall-kormány ellenzéke: az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz is. Mégsem így történt: az MDF Csurka István vezette belső ellenzéke az alapszerződés ratifikációja ellen szavazott. Amikor azután a Horn-kormány Szlovákiával és Romániával is megkötötte az alapszerződést, azt már a Fidesz vezette ellenzék elutasította.

Minthogy az alapszerződésekben Magyarország elérte a magyar kisebbségek jogainak elismerését a szomszédos országok által, s „cserébe” csak a határok elismerését ismételte meg, azok alapszerződések elutasítása a békeszerződések elismerésének megkérdőjelezését jelentette. Amikor a Fidesz 1998-ban kormányt alakított, a kisebbségben élő magyarok jogállásáról szóló státustörvénnyel elindította a „lakossági revíziót”, amely azután a letelepedés nélküli kettős állampolgárság népszavazási követelésével, majd 2010-es megvalósításával teljesedett ki. A népszavazás idején még világos volt a diametrális különbség az akkori kormánypártoknak illetve az akkori ellenzéki pártoknak a nemzeti kérdésben képviselt álláspontja között, ami teljesen normális jelenség.

Az MSZP 2010 után, mindenekelőtt az állampolgársági törvény megszavazásával (aminek előzménye 2001-ben a státusztörvény megszavazása volt) maga is átállt a Fidesz oldalára.

Amikor Molnár Zsolt úgy tesz, mintha nálunk nem lenne természetes dolog a pártok álláspontjának eltérése a nemzeti kérdésben, az MSZP átállását leplezi, vagyis azt, hogy ő és pártja elárulta a nemzetközi baloldal hagyományos szembenállását a nacionalizmussal.

Közben azzal, hogy pártját „patrióta szociáldemokrataként” különbözteti meg a rivális baloldali párttól, a DK-tól, maga is pártpolitikát csinál a nemzeti kérdésből.

Címke: orbán

Az UEFA semmilyen szinten nem engedélyezte ilyen zászlók vagy molinók használatát, ezeknek a jelenléte fegyelmi következményeket vonhat maga után.

Az MLSZ úgy döntött, hogy a történelmi Magyarország térkép és az árpádsáv színei nem minősülnek rasszista magatartásnak.” („csakazértis” elv)

Elmondható tehát, hogy noha matematikailag teljesen mindegy, mi az, aminek az ára csökken, ha a csökkenés ugyanakkora, lelkileg viszont egyáltalán nem. Jól tudják ezt nagyjaink. De még mennyire!

Érdekesség, hogy a gázár már régóta a lakossági hangulat egyik fő tényezője, így aztán sok kedves történet fűződik hozzá.

azt nem említi meg senki, hogy a kormányzása alatt az akkoriban nálunk szinte kizárólagos orosz gáz piaci ára a háromszorosára nőtt, azaz nem a teljes árnövekedést fizették meg az emberek, hanem csak egy részét az emelkedésnek.

A főnyereményt végül 2006-ban ütötte meg, mikor a Gyurcsányt megbuktatni akaró MSZP-sek a miniszterelnökkel meg a pártjukkal együtt az egész országot is taccsra vágták, és ahogy most kinéz a helyzet, jó húsz évre legalább. Kösz, Kati.

Elektromos energia meg a többi: lásd mint fentebb a gáz.

Lehet választani. A végeredmény mind a négy esetben ugyanaz.

A média és a biznisz megszerzése a legfontosabb ezeknek a populista rendszereknek- állítja Stephen Pogány, aki a Social Európa portálon fejtette ki a véleményét a nemzeti együttműködés magyar és török rendszeréről.

Business First – első az üzlet

A hatalomgyakorlás könyörtelenül hatékony

Mindketten hatalmas pénzeket fordítanak arra, hogy a legszegényebb rétegeket maguk mellé állítsák hiszen őket a legolcsóbb megvásárolni.

A MOL megkétszerezte dízel exportját az elmúlt félévben Ukrajnába, ahol komoly üzemanyag hiány van, mert az oroszok folyamatosan támadják az olajfinomítókat is.

Miért nem szakít Orbán Moszkvával?

“A Fidesz megteremtette azt az állapotot, hogy a társadalom fele úgy gondolja: ilyen borzalmas gazdasági helyzetben is jó az, ami van illetve szar, de legalább biztos. Ez a putyinizmus.”

“A minta az USA”

Az orbáni politika lényege: ő nyitja ki, ő határozza meg a játékteret.”

A politikai divat néhány példája:

„Ezekkel nem lehet Orbán ellen nyerni.”

„Gyurcsánnyal nem lehet nyerni.”

„A Parlament nem demokratikus, az ellenzék képviselői ne vegyék föl mandátumukat, ne legitimálják a mostani kormányzatot, inkább a Parlamenten kívül politizáljanak.”

Elegáns, értelmiségi kívülállás (Én? Ezekkel? Ezek bármelyikével? Ugyan, kérlek! Csak nem képzeled!).

„A másik sem lenne jobb”

Globális szélsőjobb

“Berlusconi Trump volt Trump előtt”

Fodor Gábor felháborította a Klubrádió hallgatóit. Azt javasolta ugyanis az Indexen megjelent több írásában, hogy az ellenzék a kormánnyal együtt álljon ki Brüsszelben azért, hogy a Bizottság ne tartsa vissza, hanem folyósítsa az országnak a támogatásokat.

Ugyanakkor Fodor súlyosan téved, amikor azt gondolja, hogy eljött, itt van a megegyezés ideje.

A Fidesz 2010-es hatalomra jutásakor, a letelepedés nélküli kettős állampolgárság bevezetésével egyidejűleg nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját „a nemzeti összetartozás napjává”.

Talán ennyi is elég annak belátásához, hogy a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje gyakran fontos pártpolitikai kérdés. Ne csodálkozzunk, hogy amióta van Magyarországon pártpolitika, ennek a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje az egyik fontos kérdése.

Amikor Molnár Zsolt úgy tesz, mintha nálunk nem lenne természetes dolog a pártok álláspontjának eltérése a nemzeti kérdésben, az MSZP átállását leplezi, vagyis azt, hogy ő és pártja elárulta a nemzetközi baloldal hagyományos szembenállását a nacionalizmussal.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA