Orbán Viktort újraválasztotta a Fidesz elnökének a párt kongresszusa. Azt mondta: elérték a 2014-ben kitűzött céljaikat, de újabb négy évre van szükség, hogy az eredmények visszafordíthatatlanok legyenek. Szerinte Magyarországon nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat van. Az Európát „uralma alatt tartó globális elitről” is beszélt, és persze sorosozott is.
A kongresszus korábbi eseményeiről itt, itt, itt és itt olvashat.
A kongresszus a Fidesz alelnökének választotta az összes jelöltet: Gulyás Gergelyt, Kubatov Gábort, Novák Katalint és Németh Szilárdot. Orbán Viktort pedig újraválasztották a Fidesz elnökének.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Orbán szerint „közös szenvedélyünk” Magyarország. Azt mondta, a Fidesz már ma is készen áll a választásokra, de
nem elégszik meg a választások megnyerésével, ennél jóval többet akar.
Szerinte három feladat kell a választási győzelemhez: meg kell erősíteni az elért eredményeket, el kell mélyíteni a szellemi-lelki alapokat, meg kell védeni Magyarország jövőjét, „mert ismét van jövőnk”.
Szerinte elérték a 2010-ben kitűzött célokat, stabilizálták a gazdaságot, felmondták a „pénzügyi gyámságot”, a „média, az energia és a bankrendszer többségét magyar kézbe” vették. Azt is mondta, 2014-ben azt akarták elérni, hogy a változások kézzelfoghatóak legyen.
Azt állította: a leszakadt régiókban „felszámoltuk az elterpeszkedő bűnözői életformát”, és
mindenkinek adtak esélyt „a becsületes és törvénytisztelő életre”.
Szerinte már nincs helye annak az „életformának, amelyik nem a gyerekekért, hanem a gyerekekből akar megélni”.
Azt is mondta: „gatyába rázták” a közbiztonságot, felszámolták a „tartós és tömeges” munkanélküliséget. Szerinte a legnagyobb vállalkozás a bérek érezhető növelése volt, a minimálbér emelése után „emelkedő pályára állították” a tanárok, a rendvédelemben és az egészségügyben dolgozók jövedelmét is. Azt mondta:
„ma Magyarországon nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat uralkodik.”
Szerinte a kormánynak még legalább négy évig hivatalban kell maradni, mert ez kell az eddigi eredmények megerősítéséhez, hogy azok „visszafordíthatatlanná” váljanak. Azt mondta, az ellenzékre nem lehet számítani, mert ők egy fontos törvényt sem szavaztak meg.
Szerinte a szocialisták összeroskadtak és önmarcangolásba süllyedtek, a Jobbik pedig (amelynek ki se mondta a nevét)
pénzért és hatalomért mindenre képes, „nemzeti radikálisból cicapárttá vedlett”.
Nagyhatalmú globális cégekről, globális politikai szervezetekről, és „hangszóróikból áradó andalító melódiákról” is beszélt, amelyek szerint „fogyasztási őrületre”, „korlátlan önzésre” biztatnak. Szerinte európaiak tízmilliói vágyakoznak „biztonság és rend után”.
„Mi vagyunk többségben, sőt elsöprő többségben”,
mondta, és szerinte az egész nyugati világban győzni fognak. Azt mondta: ezt a „globalista elitek, az őket kiszolgáló bürokraták, az ő zsoldjukban álló politikusok, az ő érdekeiket megtestesítő Soros-féle hálózat ügynökei” is tudják.
Szerinte ezért találták ki a populizmus „varázsigéjét”, hiába a „politikai vudu”, a valóság le fogja győzni a globalista elitet, amely jelenleg „uralma alatt tartja Európát”. Azt mondta, nem állnak „se faji, sem osztályalapon”, hanem nemzeti alapon állnak. Szerinte van egy, identitásából kiforgatott embertípus, a „homo brüsszelicus”.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Orbán szerint sokáig egyszerű volt, „az ember nő volt és férfi”, de ma olyan világot akarnak létrehozni ahol nincsenek biztos pontok. Azt is állította, hogy egy birodalom fenyeget minket, ami „fel akarja számolni a nemzeteket”, és ennek „útjában állunk”.
Szerinte a Soros-terv érdekében „egész Európában el akarják takarítani az útból a nemzeti érdekeket képviselő kormányokat”.
Szerinte Sorosnak vannak „NGO-i”, amelyek behálózták egész Európát, de ők már „szagról” megismerik őket. Azt mondta, a Soros-tervnek a migráció eszköze, nem célja. Azt állította, hogy meg akarják gyengíteni a nemzeteket, és végső csapást akarnak mérni a kereszténységre. Orbán szerint
„a Soros-terv veszélyezteti a mindennapi biztonságunkat”.
Szerinte a mai Fidesz annyiban azonos az alapításkori Fidesszel, amennyiben egy 30 éves ember azonos egyéves önmagával.
A Fidesz kongresszusához kapcsolódóan szinte már egymást túlszárnyalva írnak a pártról és Orbán Viktorról, de foglalkoznak a DK-val és az új szövetségi kapitány öltözködésével is – a kormánypárti sajtó alternatív valóságából szemléztünk.
Kampánybeszédnek is beillő dicshimnusz az Origo névtelen szerzőjétől
„Hét év kormányzás után a Fidesz ráadásul növelni is tudta a szavazóbázisát. Ami azért, valljuk be, elég nagy dolog. (…) Összefoglaljuk, hogy miért állhat ennyire jól a Fidesz. Ennyire példátlanul jól.
Kezdjük rögtön az elején. Igen, részletesen fogunk beszélni az ellenzék borzalmas állapotáról, a széthúzásukról, a korrupciós ügyeikről. De nagyon fontos az elején megállapítani: az ellenzék szerencsétlenkedése nem lenne elég ilyen kormánypárti fölényhez. Messze nem lenne elég.
Ehhez elsősorban kell egy jó kormány. (…)
A biztonság a legfontosabb.
Ha az ember a családját, önmagát, nemzetét biztonságban érzi, akkor van minden. Van jelen, van jövő, lehetnek tervek, lehetnek (sőt vannak) megvalósult álmok. (…)
Az emberek egyszerűen érzik, hogy jobban élnek. (…)
Orbán Viktor miniszterelnök harcát Brüsszellel egyre több európai ország figyeli elismeréssel. (…)
2016 nyarán az őszintébb európai politikusok már megismételték, amit a magyar miniszterelnök másfél évvel korábban elsőként mondott: a terrorizmus és a migráció kéz a kézben jár. Ja, igen. (…)
2017 nyarára aztán egy olyan politikus már nem is igen vehető komolyan Európában, aki mindezt tagadná. Vagy nagyon rossz politikusnak tartanák, vagy sajátos érdekek képviselőjének. Igen, Soros György érdekeinek képviselőjének. (…)
A brexit és Donald Trump győzelme után a magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy 2017 a lázadás éve lesz.
Az lett. (…)
Az egész francia jobboldal reménységének a példaképe láthatóan Orbán Viktor.”
A Magyar Idők sem akart lemaradni
„Kormánypárt nem tartott még ilyen ideális körülmények között tisztújító kongresszust a soron következő választást megelőző időszakban, mint a Fidesz most vasárnap.
Évek óta toronymagasan vezetik a népszerűségi listákat, támogatottságukat néhány kisebb elmozdulástól eltekintve érdemben nem csökkentette semmi. A gazdaság szárnyal, a költségvetés stabil lábakon áll, az ország nem csupán kikerült a csődközeli helyzetből, hanem látványos fejlődésnek indult.
Ennek eredményeit egyre inkább saját bőrükön is érzik az emberek, hiszen drasztikusan csökkent a munkanélküliség, egyre többen dolgoznak, és egyre inkább megéri dolgozni, hiszen folyamatosan nőnek a keresetek.”
A Pesti Srácok a DK-ról
„Gyalázatos kijelentésekkel, kampányszlogenekkel naponta tapos bele a határon túli magyarok lelkébe 50-es bakanccsal a Demokratikus Koalíció, élén Gyurcsány Ferenccel. A minap a Gyurcsányék által fölheccelt DK-s trollsereg internetes kommentekben amiatt gyalázta az elszakított területeken élő magyarokat, hogy biztos csak pénzért akarnak szavazni. Ám a balliberális, nemzetáruló pártnak ez sem elég: most már a templomot is sajnálják az erdélyi magyaroktól, ha az anyaországi támogatásból épült.”
A Ripost az új szövetségi kapitányról
„A Ripost információja szerint a magyar válogatott új szövetségi kapitánya kapcsán nem lesz gond a megjelenéssel. Georges Leekens szeret öltözködni, kizárólag az edzésen látjuk majd melegítőben, egyébként rendszeresen öltönyben fog feszíteni. A 68 éves belga szakember ad magára, úgy véli, elegáns megjelenése nemcsak a saját, hanem a játékosai megítélését is befolyásolja.”
Ungár Péter, az LMP országos elnökségének tagja, a párt külügyi szakszóvivője szerint a kormány teljesen lerombolta az ország nyugati kapcsolatrendszerét, közben egyre jobb viszonyt ápol kommunista országokkal.
Ungár Péter sajtótájékoztatóján azt mondta: az elmúlt hét évben 77 magas szintű találkozóra került sor kommunista országok vezetői, és a kormány illetve a Fidesz vezetői között, vagyis „az Orbán-kormány gyakorlatilag minden hónapjára jut egy találkozó” egy kommunista állam magas szintű vezetőjével.
32-szer találkoztak kínai vezetőkkel, 23-szor a Vietnami Szocialista Köztársaság, 16-szor a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, 6-szor pedig Kuba vezetőivel. Ungár azt mondta:
ezekben az országokban a hatalom sokkal erősebb elnyomást alkalmaz, mint a késői Kádár-korszakban, az ellenzéki politikusokat és aktivistákat előszeretettel figyelik meg, börtönzik be, vagy akár végzik ki.
Felidézte, hogy Orbán Viktor idén, a kommunizmus áldozatainak emléknapján még úgy fogalmazott: „a kommunizmus bűneit Nyugaton még ma is sokan mentegetik”. Az LMP szerint azonban valójában nem a Nyugat, hanem ő mentegeti a kommunizmus bűneit, az ügynökakták nyilvánosságra hozásának és a lusztrációs törvény megszavazásának akadályozásával, és a kommunista rezsimekkel való baráti viszony ápolásával.
Az LMP térképe a látogatásokról:
Ungár Péter azt is mondta: az LMP 16. alkalommal nyújtotta be az ügynökakták nyilvánosságáról szóló törvényjavaslatát.
Az elmúlt időszak a nemzetegyesítésről szólt, a következő évek pedig a nemzetépítésről fognak szólni – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülésén a Várkert Bazárban.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Orbán Viktor megismételte azt, amit nemrég Kolozsváron mondott, miszerint „a Kárpát-medencében a jövőt magyar nyelven írják”. Szerinte ez egy kormányzati szándékot kifejező mondat, a Kárpát-medencére ugyanis úgy tekintenek, mint a magyar nemzet és kultúra kiteljesedésének terére.
Azt is mondta: „Nem egyszerűen meg kell védeni a jogainkat és közösségeinket, hanem
hozzá kell járulnunk a Kárpát-medence jövőjéről szóló gondolatokhoz, elképzelésekhez, tervekhez
a saját magyar logikánk, észjárásunk és érdekeink szerint”. Meggyőződése, hogy a Kárpát-medence jövőjét a magyar nemzetrészek összekapcsolásával „jelentős mértékben képesek leszünk befolyásolni”. Szerinte mindenki láthatja a térségben, hogy aki együttműködik a magyarokkal, az jól jár.
Orbán az új ukrán oktatási törvényről azt mondta: a magyar kormány nem fog kihátrálni abból az álláspontból, amely szerint a kisebbségi jogokból nem lehet visszalépni. Azt kérik, hogy ezt az ukrán fél is lássa be, ha ugyanis nem fogadja el az alapvető normákat, akkor az ország és az EU közötti együttműködésnek más lesz a minősége – fenyegette meg nem is annyira burkoltan Ukrajnát.
Orbán Viktor szerint erős anyaország nélkül nem lehetne sikeres külhoni politikát sem folytatni. Az anyaország szerinte megerősödött, ahogy fogalmazott:
„összefoltoztuk a nemzet szanaszét hasogatott szövetét”.
Örül annak, hogy konszenzus jött létre olyan kérdésekben, mint a külhoni magyarok állampolgársága, szavazati joga és autonómiatörekvései. Megjegyezte ugyanakkor, hogy van egy vita, amelyben helyes, ha a kormány is kifejti véleményét, a külhoni magyarság szavazati jogáról szerinte kialakult konszenzuson ugyanis most „hajszálrepedés” keletkezett. Ezzel kapcsolatban
a jelenlegi választási rendszert erkölcsileg helyesnek és igazságosnak nevezte.
Azt mondta: a magyarországi magyarok szempontjából a mostani elrendezés helyes és igazságos, jól képezi le a valóságot: „egy nemzethez tartozunk, de különböző helyzetben vagyunk”. Szerinte ezért választották azt a megoldást, hogy a magyarországi magyarok két szavazatot adnak le, a határon túliak pedig egyet. Azt mondta: ezen nem kívánnak változtatni, és aki ezt támadja, számíthat arra, hogy visszautasítják.
Arra biztatta a külhoni magyarságot, hogy minél többen vetessék fel magukat a választói névjegyzékbe és vegyenek részt a szavazáson. Egyúttal azt kérte a külhoni magyarság politikai vezetőitől, biztassák erre közösségüket.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes, Orbán Viktor és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelõs államtitkára. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Arról is beszélt, hogy több mint egymillió új magyar állampolgár van, de szerinte „valahol a félút környékén járhatunk”, ezért célul tűzte, hogy minden magyar, aki közjogilag is a magyar közösség részévé akar válni, megtalálja ennek lehetőségét.
Azt is kérte, támogassák teljes mellszélességgel az RMDSZ közreműködésével indított Minority SafePack kezdeményezést, amelynek lényege, hogy Brüsszel foglalkozzon az őshonos európai kisebbségekkel. Ez szerinte nem pártkérdés, ez nemzeti kérdés.
Beszélt a magyar gazdaságról is, szerinte
„most kell igazán szerénynek lenni, mert most van mire szerénynek lenni”,
az eredményekre mindenki büszke lehet, „Magyarországnak sikerült összeszednie magát”. Egy jegybanki tanulmányra hivatkozva közölte: az elmúlt hét évben 50 olyan reformértékű intézkedést hoztak, amivel sikerült új pályára állítani a magyar gazdaságot.
Azt mondta, hogy három olyan kulcsterületen, amely nélkül a modern gazdaságban szerinte nincs szuverenitás, így az energia-, a média- és a bankszektorban 50 százalék fölé növelték a magyar tulajdont, amit különösen értékes sikernek tart.
Arról is beszélt, hogy Magyarország Csehországgal és Németországgal fut versenyt abban, hogy az adott terület nemzeti össztermékében az ipari termelés hol teszi ki a legnagyobb részt. A magyar célkitűzés a 30 százalékos részarány.
Orbán szerint „kimondtuk (…), majd megvédtük azt a vezérgondolatot, hogy az EU-ban is a nemzeti érdek az első, ami Magyarországra nézve azt jelenti, hogy a magyar érdek az első”.
Szerinte Magyarország ma egy európai középállam pozícióját foglalja el,
nemcsak mérete és népessége miatt, hanem azért is, mert az elmúlt hét évben sikerült „önálló akaratot és mozgásteret” kialakítani.
Szerinte mára a Kárpát-medencében megerősödött és versenyképessé vált az a gondolat, amely szerint a közép-európai népek abban érdekeltek, hogy mindannyian erősek legyenek. Azt mondta, a magyar nemzeti érdek az, hogy legyen erős Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovákia és Ukrajna, és velük Magyarország szintén erős országként gyümölcsöző kapcsolatot alakítson ki.
Beszélt arról is, hogy nagyon komoly nemzeti teljesítménynek tartja a „migrációs hullám megállítását” a déli határoknál. Külön köszönetet mondott a délvidéki magyaroknak, mert – mint mondta – ott kellett kerítést építeni, ahol egyáltalán nem akartak.
Szerinte Magyarország ma Európa egyik legbiztonságosabb országa.
Azt is mondta: Magyarország növekvő számú magyar gyerekekkel, nem pedig növekvő számú bevándorlóval akarja orvosolni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat.
Interjú Csintalan Sándorral, aki nem tartja magát megmondó embernek, hanem: „de ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok”. Arról, hogy mi a különbség Orbán és a Fidesz között, meg Simicskáról, aki „be se teszi a lábát a tévébe, rádióba, az újsághoz”. Továbbá: nem hisz abban, hogy olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország.
Akkor most mi kollégák vagyunk?
Hogy a fenébe lennénk kollégák? Számodra méltatlan lenne…
Vegyük komolyan egymást.
Én ezt halál komolyan mondom. Én nem merészelném magamat újságírónak gondolni.
Akkor mi vagy?
Csintalan Sanyi. Van persze mondanivalóm a politikáról, ami el is tudok és el is akarok mondani, talán érdekes is, de azért legyünk tisztába a fogalmakkal, ez nem újságírás.
De hát képernyős ember vagy, megismernek az utcán…
Bizony. Ilyen népszerű soha nem voltam, még 94-ben sem.
Akkor mégis mi vagy? Megmondó ember?
Az sem, mert az azt hiszi magáról, hogy ő mondja meg a tutit. De ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok.
Lépjünk el akkor innen egy kicsit, próbáljuk meg máshonnan megközelíteni a személyedet. Indultál az MSZP-ből, hagyjuk a rendszerváltás előtti időket…
Miért? Ne hagyjuk. Már csak azért sem, mert
én arra büszke vagyok, hogy harmadmagammal voltam kommunista, Steinmecz, Osztapenko és én.
Rajtunk kívül nem voltak kommunisták az előző rendszerben…
Csak neked nem volt szobrod… De: azért mondod ezt, mert annyian átrajzolják a múltjukat?
Olyannyira, hogy én nem ismerek olyan életrajzot, amit ne visítva olvastam volna el. Visítva, röhögve…
Sok hazugsággal találkozol?
Gondolom te is. Abban van konszenzus, hogy kölcsönösen elhisszük egymásról, azt, amit állítunk magunkról. Pedig egyáltalán nem mellekés mit mondunk a múltunkról, jelenünkről, kicsit meghatározza a jövőnket is. Azt játsszák sokan, hogy becsomagolják a múltjukat, aztán előveszik, és bizonyos elemeit kicsomagolják, ha érted, amit mondani akarok. Ettől ilyen beteg ez az ország.
Ok, de térjünk vissza hozzád, a te múltadhoz. Elindultál az MSZMP-ből és abból aztán átléptél az MSZP-be…
Nem egészen. Mert én 1987-ben kiléptem a pártból. Ez azután történt, hogy a reformkommunisták kísérlete a párt kettészakítására megbukott. Mindez Kecskeméten történt; mindenki azt várta, hogy odajön Pozsgay Imre és zászlót bont. De nem bontott, így aztán én kiléptem. Aztán volt egy rövid kapcsolatom az MSZDP-vel, aztán a Független Szociáldemokrata Párttal, ebben a minőségemben vettem részt azon az MSZMP kongresszuson, ahol Horn Gyulát elnökké választották, aztán némi üresjárat után szakszervezeti vonalon kerültem kapcsolatba újra a szocialistákkal, de ekkor már az apparátus tagjaként.
Aztán elhagytad az MSZP-t…
Igen, 2002-ben elhagytam.
Hogy fideszes lehessél, bár nem párttagként.
Dehogynem, 2006-ban léptem be és csak most léptem ki.
Mikor most?
Nyáron.
Miért?
Mert megkért, hogy finoman fogalmazzak a választókerületi elnök.
Miért, még maradtál volna?
Valószínűleg maradtam volna. Mert azért ott nagyon sok jó ember van, akik közösséget alkotnak.
A Fidesz nem egyenlő az Orbánnal.
Mert az Orbán micsoda?
Egy pártállamot építő valaki, aki privatizálja az országot, különböző javakat megszereznek, államosítanak, majd jogi úton megteremtik a lehetőségét a magánosításnak. Emellett a pártot, és az államot össze is tolja,
a szakmai anyagok nem az állami intézményekben készülnek, hanem a pártban, ezért is vette át a hatalmat a párt az államtól.
Próbálom értelmezni, amit mondtál: hogy van egyszer az Orbán és van a Fidesz. De akkor mi a Fidesz?
Eszköz.
De, hát azt mondtad, hogy a párt még most is vállalható lenne a számodra.
Igen, mert van egy kiemelkedő korszaka, ami szép is jó. De igaz, ennek vége: a levették a Fidesz honlapjáról mindazt, ami a múlt, ami számukra ma már kényelmetlen. Mindent eltüntettek. Például Orbán-beszédeket is, gondolhatod melyeket. Karinthyval szólva: nehogy találkozzon önmagával a Duna-parton, mert az egyik énje biztos a vízbe vetné magát. Tőlem egyébként nap, mint nap megkérdezik az utcán, hogy ezeknek semmi nem elég? És erre a kérdésre én nem tudok választ adni. Mint ahogy arra sem, hogy miként kerültek ide azok az emberek, mondhatjuk, a tehénszar mellől, akik most kifosztják az államot. Nem gondolom, hogy azok, akiket 2002-ben otthagytam mások lettek volna, de a mérték azért mégis nagyon más. Az is a kliensrendszerű reform-Magyarország volt, amit most csúcsra járatnak, magukat nemzetinek kikiáltva. Ahogy annak idején a munkásosztályt használták retorikai elemként, most a nemzet fogalmát használják, ugyanúgy. Azt hangsúlyozva, hogy ők a nemzet. Mi nem vagyunk azok.
De te benne voltál… Vagy azt, amiről most beszélsz, 2006-ban még nem ismerted fel?
Van egy ilyen verseny mostanság, hogy ki ismerte fel előbb a valódi tulajdonságokat…Na én ezt magasról leszarom. Van, aki tényleg eltalálta, hogy kitől mi várható, én nem tartozom közéjük. Szerintem egy csomóan már akkoriban elkezdték fasisztázni az Orbánt, amit én egyáltalán nem gondoltam elfogadhatónak. Nagyon sokan beleláttak Orbánba olyan dolgokat, amelyek nem voltak igazak, Orbán nem volt olyan, a történetnek az a része a szörnyű, hogy a végén azzá lett. Hogy ezt én mért nem láttam, azt nem tudom, pedig sokszor feltettem magamnak a kérdést.
Te, a közvélekedés szerint, most Simicska Lajos utastársa vagy. Mesélik, hogy a műsorodban például arról beszélsz, hogy az egyetlen helyes választás a Jobbik lenne. Nem így van?
Na elmész te a büdös picsába. Elmondtad, hogy nem is nézed és nem hallgatod a műsoromat. Ha valaki egyetlen ilyen mondatot hallott ebben az országban, az jelentkezzen.
Ne legyél ideges…
Dehogynem bazmeg. Az a helyzet, nem haragszom, csak indulatos vagyok. Másodszor fordul elő, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Mondták például, hogy most már olvassák a Magyar Nemzetet, tíz évig, teszik hozzá, a kezükbe sem vették, mert propaganda újság volt. A faszomat, akkor honnan tudod, hogy az volt? Mert mondták. Te is ilyen vagy most. Hallottad… Ilyet kérdezel? Rendben van. Tanulságos. A diagnózisnak ez kiváló. Ezt csináljuk, kivétel nélkül. Minősítgetünk, alap nélkül.
Én csak azzal akartalak szembesíteni, hogy miket mondanak…
Nem rád haragszom, szó sincs róla. Nem az a baj, hogy megkérdezted. A baj az, hogy azok az emberek, akik ma a nyilvánosságot csinálják, írnak, beszélnek, anélkül, hogy rendelkeznének bármiféle alappal.
Akkor most úgy kérdezlek: van-e most politikai szimpátiád valamelyik párt iránt?
Nincs.
Nem is akarod semmilyen irányba befolyásolni a nézőidet?
De. Abba az irányba, hogy figyeljenek a tényekre, olvassanak, több forrásból tájékozódjanak. Egyébként a legutóbbi műsoromban, múlt pénteken, annyit mondtam, hogy azt kizártnak tartom, hogy az MSZP-vel valami pozitív dolog történjen.
Velem az már nem fordulhat elő, hogy szerelmi viszonyba kerüljek bármelyik párttal, így szimpátiám sincs.
Annyit kétségtelenül még mondtam, hogy a Gyurcsányt ne vegyék komolyan, nem ezekkel a szavakkal, de ez volt az értelme; a mostani aláírásgyűjtését nagyon felháborítónak tartom, amúgy már 2006-ban megmondtam róla, hogy szét fogja baszni az MSZP-t, akkoriban adtam a Magyar Nemzetnek egy interjút, a jóslataim milliméterre beteljesültek. Így aztán, mondtam a műsorban, miután az MSZP és a DK kiesett, maradt választható pártként a Momentum, az LMP, a Jobbik és a kicsik. Ezt valóban mondtam, mégpedig azért, hogy ezek kínálnak csak esélyt a változásra.
Az a televízió, ahol dolgozol Simicska Lajos tulajdona, ő pedig a Jobbikban látja Orbán leváltásának lehetőségét. Neked ezzel nem is kell azonosulnod?
Szoktad nézni a Hír tv-t?
Persze, hogyne.
És van olyan tapasztalatod, hogy hátulról parancsok érkeznek a műsorvezető fülére?
Nem. Parancsot nem. Irányt talán igen.
Mert úgy akarod hallani… Egyébként van közöttünk ebben a kérdésben vita. De ezek magánviták. Ő, bár valóban deklarálta, hogy a Jobbikot támogatja, de ezt a véleményét nem viszi át a televíziójába. Ebből a szempontból ő egy teljesen atipikus oligarcha. Be se teszi a lábát a a tévébe, rádióba, az újsághoz.
De te szoktál vele beszélgetni…
Nekem személyes kapcsolatom van vele 1994 óta. De a lényeg az, hogy ő nem egy Széles Gábor, aki a horvát tengerpartról is irányította a műsorvezetőit. Ő nem tett olyat, mint például, Kocsis Máté, vagy Habony Árpád, hogy bejárkáltak a Magyar Nemzethez, nagyjából úgy a G-nap környékén.
Annyi intimitást árulj el nekünk, hogy feleslegesen reménykednek azok, akik Simicskától várják azt a nagy dobást, amely végül letaszítja a trónról Orbánt?
Nem hiszek ilyesmiben. Mi az, amit nem tudunk Orbánról?
Például, hogy mennyi pénze van, hogy igaz-e a Mészáros-féle vagyonról, hogy az valójában Orbáné.
Nem tudom elképzelni, mi az, ami nem látszik. De szerinted, ha ki is derülne, mondjuk az: Orbánnak százmilliárdja van, akkor mi történne? Mert szerintem semmi. A választók csak annyit mondanának: na és, akkor mi van?
Megismétlem a kérdést, légy szíves válaszolj rá egyenesen: feleslegesen reménykedünk abban, hogy Simicska egyszer csak előáll egy olyan dokumentummal, ami megrengeti Orbán hatalmát?
Nem tudok erre egyenes választ adni. Mert nem tudom, hogy milyenek lehetnek azok a dokumentumok, amelyek ilyen következményekkel járnának.
Nincs hozzá elég fantáziád?
De, én az elmúlt harminc évet a magyar politika környékén töltöttem. Sok mindent tudok, persze. Még sem tudom elképzelni, hogy van olyan lehetőség, amellyel, egy mozdulattal le lehet rántani a földre a miniszterelnököt. És azt se tudom elképzelni, hogy a két ember viszonyából valami olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország, és elhajtja Orbánt.
És azt elképzelhetőnek tartod, hogy újra egymásra találjon ez a két ember?
Nem. Mert ez nem egy üzleti konfliktus. Azt meg lehet oldani. Itt politikai különbség van a két ember között, Orbánt kártékonynak tartja az országra nézve, és a Jobbikban látja az esélyt arra, hogy változás legyen. Nála ez nem érzelmi azonosulás, hanem praktikus szempont. Ugye abban nincs közöttünk véleménykülönbség, hogy ezt a rendszert meg kell baszni, mert ez a rendszer életveszélyes.
Jó lenne, ha jönne egy olyan párt, amelybe beleszeretünk és képes a győzelemre is. De nincs ilyen párt.
Muszáj felnyitni a szemeket azokkal, akik megakadályozhatják a kétharmadot. Hiszen tudjuk például, hogy ha Orbán kétharmaddal nyer, megszünteti az önkormányzatokat. És mi nézzük csak, hogy mi történik és nem csinálunk semmit.
Azt mondtad, hogy sokmindent tudsz, ha ebből a tudásból könyvet írnál, bestsellerré válna?
Nem tudom. Ha jól írnám meg…
Szerinted mi lesz itt jövőre, mi a jövőnk?
Egyelőre azt tudom mondani, hogy azt, ami van, álmomban sem gondoltam volna. Így aztán nem tudom mit hoz a jövő. Reménykedem benne, hogy hatmillió ember elmegy szavazni. Érdekes a helyzet: ma egy ezer fős mintán kimutatott a közvélemény-kutatáshoz négyezer embert kell megkérdezni, míg korábban elég volt másfél ezer. Ebből arra következtetek, hogy ebből lehet egy lázadás, egy fülkelázadás. Hogy a helyi kis Orbánokat el fogják zavarni. Létezik ez a proteszt érzés a választókban. Abban is reménykedem, hogy ezek a most agyhalott pártok végül képesek lesznek a választók kedvében járva megállapodni az egyéni körzetek koordinált indulóiban, a baloldaltól a Jobbikig.
Csintalan Sándor nem tartja magát megmondó embernek vagy újságírónak, hanem inkább sajtómunkásnak. De a vele készített interjúnkból az is kiderül, hogy mi a különbség Orbán és a Fidesz között, illetve, hogy Simicska Lajos „be se teszi a lábát a tévébe, rádióba, az újsághoz”. Arról is volt szó, hogy nem hisz abban, hogy olyan információ derüljön ki a miniszterelnökről, amely által megvilágosodik az ország.
Orbán és a saját lábon állás
Az ország saját lábán áll, nem szorul más pénzére – mondta Orbán Viktor a magyar diaszpóra képviselőinek budapesti értekezletén. A miniszterelnök nem először fejtegeti hangzatos kijelentésekkel a magyar gazdaság sikereit abból a megközelítésből, hogy ezek kizárólag „magyar” eredmények, pedig a hazai gazdaság igen nagy mértékben támaszkodik a külső, elsősorban az uniós támogatásokra. Ezek összege sok ezer milliárd forint évente. A témáról ebben és ebben a cikkünkben olvashat többet.
Az Európai Parlament elnöke bekéreti a magyar uniós nagykövetet
Antonio Tajani, az Európai Parlament (EP) elnöke be fogja kéretni a magyar uniós nagykövetet a „Soros-tervről” szóló nemzeti konzultáció leállítása érdekében – közölte Guy Verhofstadt, az uniós képviselőtestület liberális frakcióvezetője szerdán a Twitteren.
„Így kell beszélni a nőkkel, az összestől meg kell kérdezni, hogy akar-e…”
Miközben Magyarországon is egyre több nagy tekintélyű embert vádolnak szexuális zaklatással, és tele van a média a visszaélésekről szóló beszámolókkal, illetve azzal, hogyan áll a közvélemény ehhez a mindenütt jelen lévő problémához, több hónap után a héten fejeződött be egy magyar reality, amelynek úgy tűnik, szerves részét képezte a nők megalázása és szexuális kihasználás. A műsorban látható visszaélésekről részletesen írtunk.
A felemás rezsicsökkentés
Az elmúlt napokban ismét erősödni látszik a rezsicsökkentés tematizálásának a kísérlete a kormány részéről. Pedig ahogy a Magyar Energiahatékonysági Intézet elemzése, illetve a KSH adatai alapján megírtuk, negatív hatásai is vannak a rezsicsökkentésnek, és nem is jelent olyan nagy könnyebbséget a fogyasztóknak.
Kevin Spacey-t lecserélik a főszereplésével készült filmben
Meglehetősen szokatlan és rizikós dologra vállalkozott Ridley Scott mindössze néhány héttel A világ összes pénze című új filmje bemutatója előtt: úgy döntött, hogy a szexuális zaklatási botrányba keveredett Kevin Spacey helyett Christopher Plummer fog szerepelni a már leforgatott alkotásban. Arról, hogy ez hogy valósulhat meg, ide kattintva olvashat.
„Egyelőre óvatosan kell bánni az információkkal” – nyilatkozta Mesterházy Attila, az országgyűlés külügyi bizottságának MSZP-s tagja a Független Hírügynökségnek a legújabb offshore-botrányról. A képviselő szerint egyelőre nem látni pontosan a magyar érintettség mélységét, bár az mindenképpen érdekes, hogy Nagy István svájci nagykövetet megemlítik, mint az egyik részleg igazgatóját ebben az offshore birodalomban. De, tette hozzá, az hogy nem tulajdonos, hanem igazgató, nem tisztázza a pontos szerepét. Mesterházy beszélt arról is, hogy még ebben a hónapban lesz külügyi bizottsági ülés, ahol mindenképpen megpróbálja tisztázni, ki milyen szerepet játszhat magyar részről ebben a meglehetősen kusza, bonyolult ügyben.
Mesterházytól tudjuk: Nagy István a szocialista kormány alatt is tiszteletbeli konzul volt, s bár most nagykövet, mindenképpen tudni kell, hogy a 2010 előtt is megbecsült diplomata hírében állt. Ugyanakkor nem kell emlékeztetnünk Orbán Viktor ama titkos, utóbb nyilvánosságot kapott utazására, amikor Svájcban vonatra ült, egyesek szerint éppen Nagy István társaságában; erre a rejtélyes utazásra azóta sem adott senki értelmes magyarázatot.
Az egyik kormánylap ellenzéki propagandamédiumokról, a másik a Momentum képviselőjelöltjeiről, egy harmadik Orbán Viktor Facebook-posztjáról ír, a negyedik pedig… – igazából nem derült ki, hogy miről.
Az Origo névtelen írása Orbán beszédének értelmezéséről
„Mivel Magyarországon a tényleges ellenzéki pártok meglehetősen gyengék, szerepüket az ellenzéki médiumok vették át. A két leghangosabb médium ilyen esetekben, úgymond akcióhelyzetben mindig Simicska Lajos és Soros György újságja. Azaz, az Index és a 444.
Az Index egyenesen azt hazudta, hogy Orbán Viktor azt állította: minden, amit a kormány csinál, az Isten támogatását élvezi. Természetesen ilyet nem mondott a miniszterelnök. Hasonlóan próbálta félreértelmezni a miniszterelnöki beszédet a 444 is.
Orbán Viktor nem Istenről beszélt, hanem arról, hogy a magyaroknak, a magyar embereknek köszönhető, hogy ők kormányoznak. Hiszen egymás után két választáson is rájuk szavaztak, kétharmados többséggel.
Aki hallotta vagy olvasta a miniszterelnök beszédet, mindezt egyébként pontosan tudja. Nyilvánvalóan az ellenzéki propagandisták is. Dehát van gondjuk bőven, az elég nyilvánvaló: Botka bukásával szertefoszlott a baloldal-Jobbik összefogás, Gyurcsány megint úgy mozgolódik, hogy sok jóra egyetlen ellenzéki drukker sem számít, Vonáék egyre népszerűtlenebbek, és így tovább, és így tovább. Csak a kudarc.”
A Pesti Srácok bloggere a Momentum képviselőjelöltjeiről
„Szóval ez a nagyszerű, rendszert és fizetést váltani áhítozó párt tegnap elindította kampányát. Mondták: lesz majd 106 egyéni képviselőjelöltjük a jövő évi választásokon. Mert hát ezt a gonosz Orbán-rendszert úgy nagyon le kell cserélni. Ezután a bombasztikus bejelentés után azért még kiderült, nekik pillanatnyilag úgy négy képviselőjük lenne…
Na, most ez objektíve nem nagy baj, habár a négy is kicsit túlméretezett ambíciónak tűnik. A projekt szánalmasságát Fekete-Győr András igen pontosan fogalmazta meg: „A Momentum önmeghatározása szerint sokan politikai árvák voltak, akik sikeres fejezetet akartak nyitni Magyarország történetében”.
Hát elmehettek volna dolgozni is.”
A 888 írása a vallásról
„Ne legyenek illúzióink! Hiába álaggódnak Soros és Simicska őrkutyái a keresztény értékekért, minket nem tudnak átdobni a palánkon, mint egyszeri szír atomfizikus a gyerekét a műszaki határzáron. Nem érdeklik őket a keresztény értékek. Kereszténygyűlölő ateisták ugyanis. Ha rajtuk múlna, akkor a most következő Szilveszter estén nem a Kölni dómot rakétázná 500 „észak-afrikai kinézetű” fiatal, hanem a Mátyás templomot. Ha ők kormányoznának, se a Dohány utcai zsinagógát, se a Bazilikát nem lehetne megközelíteni egy mindenre kiterjedő testüregi motozás és fémdetektoros átvizsgálás nélkül. A nem félés jegyében pedig minden sétáló utca előtt kedves 50 tonnás betonkockák és még kedvesebb gépfegyveres katonák állnának, mintegy megadva az ünnepre való készülődés meghitt hangulatát. Ha ők kormányoznának…
„Videóval emlékezett meg elhunyt szeretteiről Orbán Viktor miniszterelnök a facebook oldalán.
Halottak napja alkalmából megosztott közösségi oldalán egy Demjén Ferenc dalt Orbán Viktor, melyhez üzenetként csak egy a dalból kiragadott részletet közölt. Egy-egy gyertya égjen üzenettel posztolta a videót a miniszterelnök.”
A Kossuth Kiadó gondozásában jelenik meg Paul Lendvai legújabb könyve, a Magyarok, amelynek ez már az ötödik kiadása, de persze mindig új fejezetekkel kiegészítve. Az Ausztriában élő író, újságíró immár egészen 2017-ig elemzi a magyar politikai életet, amelyről lesújtó a véleménye. Úgy látja: Orbán Viktor ugyan ügyesen játszik a nacionalizmus kártyájával, de a kontroll nélküli hatalom előbb-utóbb veszélyessé válhat; a magyar történelem – például 1956 is – megmutatta: kiszámíthatatlan, mi történik holnap. „Borzasztó fájdalmat érzek, hová jutott ez az ország” – mondja, ami miatt nem is érzi jól magát Magyarországon az amúgy ötös identitású – ember, zsidó, magyar, osztrák és európai – író. Orbánról azt mondja, hatalma nem attól függ, hogy milyen erős az ellenzék, hanem hogy mennyire fog elhízni…
A most megjelenő könyvének az a címe, hogy Magyarok. Kik a magyarok?
A könyv alcíme az, hogy A kezdetektől napjainkig, eredetileg az volt, hogy Győzelmek a vereségben. Ez egyébként már az ötödik, bővített kiadás. Az első, a történelmi részben sokat foglalkozom a magyarokkal és idézem Babits Mihályt írását (1939-ből), amely arról szól, hogy a magyar nép „kevert és állandóan keveredő nép. Szent István óta s egész bizonyosan már azelőtt is.” 1867 és 1914 között, ezt megállapították, 500 ezer szlovák, 600 ezer német, 700 ezer zsidó lett magyar, kulturális értelemben. Ennek óriási jelentősége volt, mert enélkül a magyarok nem lettek volna relatív többségben még a régi Magyarországon sem. A magyarokkal operálni egy olyan történelemben, ahol a legnagyobb személyiségek között is, Mátyástól Hunyadi Jánosig, nagyon nehéz tiszta magyarokat találni…
De látjuk, halljuk, hogy operálnak vele…
Kétségtelenül. Trianon után fölélesztették ezt az érzést. A magyarság mindig a túlélésért harcolt. Arthur Koestler írta, hogy
magyarnak lenni egy állandó neurózis, amihez külön hozzájárult az ország elcsatolt részein élő népek elszakadása.
Ma tehát a magyarságunkkal érvelni háromszoros elszigetelődést jelent. Először is: az országon belül; jól emlékszem, miként támadtak meg zsidó embereket itt, ahol a zsidóság a legmagyarabb magyarok közé tartozott. Hihetetlen dolgok történtek 1920 és 1944 között, illetve 1990 után a magyar sajtóban, politikában. Ez a megosztás tehát nem most kezdődött, most azonban a Soros elleni kampánnyal szinte csúcsra van járatva. A másik csoportja az elszigetelődésnek a határon túliakat, az erdélyieket, a felvidékieket és a délvidékieket érinti. Az ott élő magyarok beszélnek is erről, arról, hogy ez a mostani politika visszahúzás a múltba. Összezárja a nacionalistákat, a román, a szlovák nacionalistákat, a magyarok ellen. A harmadik elszigetelődés a magyarság elszigetelődése Európától. Ne felejtsük el, hogy nagyon mély nyomokat hagy a közvéleményben, hogy ez az ország, ahonnan 1956 októbere után közel kétszázezer ember menekült el és talált befogadásra Európában, vagy éppen napjainkban, amikor mintegy félmillióan választottak maguknak új országot, most mindenfajta szolidaritást visszautasított. Ez utóbbi azt mutatja meg a világnak, hogy az Orbán kormány Magyarországa nem tartozik az európai fősodorba, másként viselkedik az országon belül, és kívül egyaránt; inkább közelít a diktatúrákhoz, mint a demokratikus értékekhez.
Azt mondta, hogy a nacionalizmus feléledését már 1990 óta érezhetjük, biztos ebben?
Persze.
A könyvemben idézem is, milyen támadások érték már 1993 környékén Soros Györgyöt, csakhogy akkor épp a Fidesz védte meg Sorost, annak felidézésével, hogy mi mindent tett az üzletember a magyar progresszióért.
Szóval egy sor dolog történt annak idején, például a Horthy-temetés, vagy a Csurkától való nem elszigetelődés, amelyek megerősítik az állításomat. Lenin mondta egyszer – veszélyes dolog őt idézni -, hogy ha megkaparsz egy bolsevikot, kijön belőle egy nagyon rossz nacionalista. Átültetve a gondolatot: ha megkaparsz egy magyar politikust, kijön alóla egy nacionalista.
Ezek valódi érzések, vagy inkább politikai kártya?
Orbánnál nyilvánvalóan politikai kártya. Hogy aztán később magáévá is tette a nacionalista gondolatokat, az lehetséges. De dominánsan benne van az európai érzék hiánya.
Nincs abban ellentmondás, hogy a felmérések szerint a magyarok döntő többsége Európa-párti, ugyanakkor mégis ilyen erősen hat a nacionalizmus?
Hallatlan abszurditásokkal találkozik az ember. Orbán Viktor például a leghíresebb beszédeit Erdélyben, Tusnádfürdőn tartja, amit csak azért említek, mert a sokat szidott Románia megértőn fogadja, és elviseli azokat az éles szövegeket, amelyek ott elhangzanak. Én nem tudnom elképzelni, hogy például az osztrák kancellár elmenjen Dél-Tirolba és mondjuk Bolzanoban egy nagy nemzeti beszédet tartson. De mondok mást: a magyar parlament épületére kiteszik az erdélyi zászlót, de nem teszik ki az Unióét, vagy folyamatosan halljuk az állítsuk meg Brüsszelt, kormányzati szlogent, miközben ennek az országnak a gazdasági életét megbénította volna az elmúlt tíz évben, ha nem kapott volna az európai emberek adófizetéseiből támogatást. A nemzeti jövedelem 3-5 százaléka Brüsszelből érkezik Budapestre. Ezt tudják azért az emberek, mint ahogy azt is, hogy szabadon utazhatnak. Vagyis az Európához tartozás inkább a haszonélvezet oldaláról fogalmazható meg, ezért van ez a kettősség, amely ellentmondásnak tűnik. Ez persze azt is jelenti, hogy nem lesz olyan egyszerű, már ha Orbánék ezt szeretnék, kivonulni az Európai Unióból.
Említette, hogy a Magyarok című könyvének ez az ötödik kiadása, folyamatosan bővítette az idő előrehaladtával. Az elemzések, megfigyelések segítettek, vagy segítenek abban, hogy láthassuk a jövőt is, hogy merre megy ez az ország?
Én nem hittem volna, amikor a könyvet írtam, hogy ez lesz ebben az országban. Akkor sem hittem, amikor az első kiegészítő fejezetet írtam, hova fog jutni Magyarország. Csodálom azokat, akik mindent tudnak. Én nem tudtam. Bruno Kreisky, volt osztrák kancellár mondta egyszer: Hruscsovot tartották a legjobb kremlinológusnak, mégsem tudta, hogy le fogják váltani. Nem lehet tehát megmondani előre, mi történik a történelemben. A történelem tele van meglepetéssel, sajnos nem mindig jóval. Ha elaludtunk volna 1956 szeptemberében, nem gondolhattuk volna, hogy Magyarországon október 23-án kitör a forradalom, mint ahogy nem gondolhattuk volna, ha éppen október 31-én alszunk el, hogy letörik ezt a forradalmat és a végén még puszilkodnak is azzal, aki ezt letörte, azaz Kádár Jánossal. Most azt látjuk, hogy van egy új vezér, aki 2010 óta vezeti ezt az országot és nincsen jele annak, hogy belátható időn belül változás legyen.
Ön, utalok itt korábbi beszélgetéseinkre, interjúira, mindig elismeréssel beszélt Orbán Viktorról, bár az elismerésnek mindig volt némi idézőjeles tartalma is. Most is így gondol rá, így beszél róla?
Természetesen. Nagy politikai tehetségnek tartom őt, de ez önmagában semmit nem jelent, az a perdöntő, hogy mit kezdesz a tehetségeddel. Nemrégiben olvastam egy könyvet Mussoliniről; elképesztő dolgok derülnek ki róla, s csak azért hozom ide őt, hogy bár tehetséges politikusnak tartották őt, de lám, nem lehet tudni, hogy a végén mi lesz a tehetségből. Ha hiteles akarok lenni, akkor el kell mondani azt, amit gondolok, még akkor is, ha mások nem szívesen hallják, amit mondok. Sokan bíráltak például azért, amiért megdicsértem azt a Kádár Jánost, aki barátaimat végeztette ki, vagy hurcoltatta meg. És ez igaz, de nem változtat azon, hogy később egy olyan fogházigazgatóvá vált – és ez itt most Magyarország metaforája -, ahol a rabok viszonylagos szabadságot élvezhettek. Vagyis
el kell ismerni Orbánnak azt a képességét, hogy hihetetlen energiával, és igen, tehetséggel épített fel egy olyan struktúrát, amely nagyobb hatalmat biztosít neki, mint bármely más kormány vagy államfőnek az Európai Unióban, olyan erőt, mint ami mondjuk Putyinnak, vagy Lukasenkonak van, ráadásul úgy, hogy Magyarországon formailag működik a demokrácia.
Itt többé-kevésbé békén hagynak, szabadon utazhatsz, ha például üzletember vagy és amíg nem teszel éles politikai kijelentéseket, még az adóhatóság sem zargat, ha még építesz egy futballstadiont, akkor kedvezményeket is kaphatsz. Az is igaz persze, hogy Orbánnak, a tehetsége mellett szerencséje is volt az eddigiek során. Szerencséje volt a belpolitikában az ellenfeleivel, szerencséje volt az úgynevezett szövetségeseinek a gyengeségeivel és szerencséje volt a külpolitika alakulásával. Nem ő csinálta, de felismerte. Felismerte a jelentőségét Trumpnak, felismerte, hogy milyen politikai hasznot lehet húzni a terrorcselekményekből, a menekültekből. Ha pedig hibázott, mint például az internetadónál, viszonylag gyorsan reagált és kijavította a hibáját. Gyurcsány például elkövette a nagy hibáját 2006-ban, az őszödi beszédével és nem javította ki. Orbán eddig mindig gyorsan és ügyesen javított. Ami nem jelenti azt, hogy ez mindig így lesz. Van ugyanis egy nagy veszély: minél erősebb vagy és minél határozottabban élsz abszolút hatalmaddal, annál kevesebben merik a vezért figyelmeztetni, fellépni ellene pedig végképp nincs bátorsága senkinek. Ami például mostanság történik, azt én az újkori magyar történelem szégyenfoltjának nevezem, jelesül a Brüsszel és Soros György elleni támadásokat. Ma ez még működik, a zenekar, amelyet Orbán vezényel, azt játssza, amit ő akar, de ott a veszély: előbb utóbb elveszíti az iránytűt. Hogy ez mikor lesz, nem lehet tudni. Orbán politikai értelemben fiatal – gondoljunk csak Trumpra -, 54 éves, nála nem az a kérdés, hogy milyen erős az ellenzék, hanem, hogy mennyire fog meghízni.
A kormányfő október 23-i beszédét hallva, nem gondolja, hogy máris elveszítette ezt az iránytűt?
Nem lehet tudni. Mondott ő már ennél durvább beszédeket, voltak neki nagyon súlyos kijelentései is, hogy mást ne mondjak, az azeri rendszert mintaállamnak nevezte. A külpolitikában nagyon erős szerepet játszik a cinizmus és a megszokás. Addig, amíg Magyarországon nem lőnek, addig azok a történések, amelyeket láthatunk, például a szinte teljes sajtó bekebelezése, vagy a barátok és családtagok pénzzel való tömése, mind nem olyanok, amelyek tömegeket mozgatnának meg akár Magyarországon, akár külföldön.
Hát igen, úgy tűnik, itt minden szélsőséges kijelentést elenged a nép a füle mellett. Ugyancsak az október 23-i beszédében Orbán sötét oldalnak nevezte az ellenzéket, illetve mindazokat, akik mást gondolnak, mint ők, nem hinném, hogy normál demokráciákban ez szó nélkül maradna.
Nem egészen így van, figyelje, csak meg miket lehet olvasni hallani a Brexit kapcsán a kilépés ellenzőiről Angliában. Szóval ez egy régi trükk: az ellenfelet ellenséggé tenni, diszkreditálni őt, mondván nem igazi hazafi, nem igazi magyar, német, vagy angol. Újra csak azt hangsúlyoznám: nem lehet tudni, hogy mikor minek lesz azonnali és történelmi következménye; Magyarország az ilyen váratlan események terén mindig is hangsúlyos szerepet játszott. Ma még a megszokás és a feledékenység dominál. De nem tudhatjuk, mondom immár sokadszor, hogy mit hoz a holnap. Hogy meddig viselik el a magyarok azt, hogy Nyugaton az orbáni Magyarországot együtt emlegetik Putyin Oroszországával, vagy Erdogan Törökországával. Pedig Orbánt tényleg nem lehet összehasonlítani Putyinnal, mert ő sokkal rafináltabb. A kérdés tehát az, hogy ez az Orbanisztán megmaradhat-e így. Egyelőre, bár vannak időnként jelentős tüntetések, aztán valahogy ezek a szervezetek, amelyek szervezőként fellépnek, eltűnnek, és ez a nagy baja ennek az országnak: nincs szervezett és szavahihető ellenzék.
És merre megy Európa?
Visszafelé. Ennek is köszönhető, hogy Orbán európai szereplővé válhatott. Láttam egy brüsszeli képet Orbánról. Ott ment és állt magányosan a kormányfők között, de hihetetlen magabiztosan, teli önbizalommal. Mert pontosan tudja, hogy ott a többiek közül, senkinek nincs olyan erős pozíciója, mint neki. Ezt el kell ismerni, miközben azt is látnunk kell, hogy ez egyben a magyar ellenzék szegénységi bizonyítványa.
Térjünk vissza az elejére, meg a könyv címére. Ön magyar?
Persze. De több vagyok. Nincsenek problémáim az identitásommal…
Másoknak sincs?
Dehogynem… De: először is ember vagyok, ez a legfontosabb, utána a második legfontosabb, hogy egy olyan közösséghez tartozom, amelyet a világtörténelemben mindmáig üldöznek, tehát én nem teszem fel a kezemet, hogy én zsidó vagyok, ám akkor igen, amikor üldözik.
Magyar vagyok, itt születtem, ez az egyetlen nyelv, amelyet akcentus nélkül beszélek, ez az én hazám, noha van egy második hazám, Ausztria. Ott majd hatvan éve vagyok állampolgár, ott engem soha senki nem bántott, csak jóságot kaptam a magyar akcentusom ellenére és minden idegszálammal arra törekszem, arra vágyom, hogy legalább Ausztria mentse meg magát attól a sorstól, ami Magyarországnak jutott most osztályrészül.
Az identitásom tehát szinte ötös: ember, zsidó, magyar, osztrák, európai…
Fájdalmat érez azért, amit Magyarországon lát, tapasztal?
Borzasztó fájdalmat érzek. Látom, hogy hova jutott ez az ország. Látom, és ez íróként, újságíróként különösen fáj, hogy mi lett a magyar sajtóval. Elkeserítő hogy ez lett belőle. Mint ahogy az is, milyen nevetségessé vált az én eredeti hazám ezekkel a kampányokkal. Nem érzi jól magát az ember ebben az országban.
Lázár János „nagyarányú” béremelést jelentett be az egészségügyben. A miniszter szerint novembertől nő a szakorvosok, kórházi szakgyógyszerészek fizetése bruttó százezer forinttal, az egészségügyi szakdolgozóknak pedig 12 százalékos béremelést ígért. A kormány döntése azonban nem „rendkívüli” ajándék, hisz ezt az összeget már rögzíti a 2016-ban elfogadott egészségügyi bérfelzárkóztatási program. Ráadásul a fizetésrendezés csak látszatra tűnik nagyarányúnak, hisz az egészségügyi dolgozók jelentős részének bére ezek után sem haladja meg a garantált bérminimumot! A januártól esedékes újabb központi béremelés után az ágazatban dolgozók újabb csoportja veszítheti el relatív előnyét. Az egészségügyi bértábla ugyanis már nem tükrözi az elmúlt évi bérmegállapodás során kialakított arányokat. Emiatt az elmúlt hetekben az egészségügy szak- és szakmai szervezetei igyekeztek új megállapodást tető alá hozni a kormánnyal, mindeddig sikertelenül. Az egészségügyben működő szakszervezet a bértárgyalásokat sztrájktárgyalásnak minősítette, s igyekezett egy köztes béremelést kiharcolni. Két nappal a kommunikációs trükknek minősülő bejelentés előtt szándékairól kérdeztük Cser Ágnes szakszervezeti elnököt, aki interjút ígért a Független Hírügynökségnek, de aztán meggondolta magát.
„A további kérdéseire nem válaszolok!” – csattant fel Cser Ágnes, majd a szakszervezeti vezető dühösen elhagyta a hatalmas tárgyalótermet. Pedig távozása előtt sem volt hajlandó elárulni szinte semmilyen érdemleges információt a közelmúltban elkezdődött egészségügyi bértárgyalásokról. Holott a téma égető, hiszen ma már minden beteg a saját bőrén érzi, hogy az alacsony fizetések miatt az orvosok, és ápolónők ezrei távoznak folyamatosan az országból, s ma már olyan mértékű az gyógyító szakember hiánya, hogy az emberéleteket is veszélyeztet. Mindezt nem egy elkeseredett páciens, hanem az orvosi kamara elnöke, Éger István állítja. A drámai helyzet természetesen ismerős az interjú közben hirtelen felugró Cser Ágnes számára is, hisz – ha megkésve is -, de 2016-ban bérfelzárkóztatási tárgyalásokat kezdeményezett az egészségügyi kormányzattal, ám eddig legfeljebb látszateredményeket tudott elérni.
De ne szaladjunk előre, hiszen váltottunk azért néhány szót, mielőtt még Cser Ágnes a legnagyobb meglepetésemre faképnél hagyott. Először csak telefonon, udvarias hangnemben tisztáztuk az interjú időpontját, majd a személyes találkozás is létrejött. A kézfogás után a szakszervezeti székház fellobogózott nagytermébe vezettek. Az csak látszólag apróság, hogy nem az elnök asszony dolgozó szobája felé vettük az irányt, azirányt, ennek később jelentősége lesz. A barátságtalan terem hosszú asztalánál aztán feltehettem az első kérdést, amely azt firtatta, hogy milyen bérkövetelései vannak ma az egészségügyi szakszervezetnek, illetve ha azokat a kormány nem teljesíti, akkor – ahogy ígérték – valóban lesz-e sztrájk a hazai egészségügyben?
Cser Ágnes válaszában először arról beszélt, hogy a jelenlegi igényeik a több, mint tíz évvel ezelőtti, szociálliberális kormányok idején megfogalmazott követeléseken alapulnak. ( Ne tessék röhögni, kérem!) Vagyis nem az egészségügyből időközben kivont ezer milliárd forint, nem a lerobbant fővárosi kórházak elviselhetetlen munkakörülményei, amelyben előfordul halálos kórházi fertőzés, nem is a Fekete Nővér által elsírt hiányosságok zavarják Cser Ágnest. A szakszervezeti elnök a Medgyessy kormány időszakának érdeksérelmeire emlékezik a legszívesebben, amikor egyébként a kormányfő – komolyan véve a választási ígéreteit – a közalkalmazottak körében 50 százalékkal emelte a fizetéseket. Ezt a tényt, továbbá az Országos Érdekegyeztető Tanács – akkor ugyanis volt még ilyen – által elfogadott béremeléseket, amelyeket Cser Ágnes is aláírásával szentesített, ma tökéletesen figyelme kívül hagyta. Emlékezett viszont a 2004-es egészségügyi sztrájkok céljaira, amelyet szerinte az egészségügyi privatizáció ellen is tiltakozva folytattak a dolgozók. Nyilatkozata szerint ugyanis az elnök asszony a 13 évvel ezelőtti folyamatot szeretné lezárni a jövő heti sztrájktárgyalásokon. Arra viszont többször nem válaszol Cser Ágnes, hogy ha olyan mértékű érdeksérelem érte az egészségügyet a szociálliberális kormány idején, akkor miért nem szervezett országos sztrájkot a regnáló kormány ellen. Legalább olyat, mint az Orbánnal szintén jó barátságot ápoló Gaskó István, a Liga elnöke. Most azonban a már elkezdett bértárgyalásokról sem hajlandó beszélni, konkrét követeléseket nem említ. Arról is mélyen hallgat, hogy – a szakszervezeti követelések meghiúsulása esetén – mikor és hol szüntetik be a munkát az egészségügyben.
Csak kérdések vannak, válaszok nincsenek.
Szerencsére azonban a tárgyalódelegációnak van olyan tagja, aki képes és akar is a kérdésekre válaszolni. A Magyar Kórházszövetség képviselője, Antall Gabriella főigazgató szerint bértárgyalás 2016-ban egy négy éves fizetés felzárkóztatási program elfogadásával kezdődött. Az egyezség szerint 2016-ban 26 százalék, 17-ben 12 százalék, a következő két évben 8 százalékos béremelést alkudtak ki a kormánnyal. De arra a szakszervezet nem számított, hogy az időközben megemelt minimálbér, illetve szakmai bérminimum újra elértékteleníti az ágazatban dolgozók fizetését, még az orvosokét is. Az orvosi kamara elnöke, Éger István sem titkolja csalódottságát emiatt, de nem tartja reménytelennek az újbóli egyezséget. A bérfelzárkóztatás kudarca Cser Ágnes számára komoly felsülés, hisz az elnök asszony nem rejti véka alá, hogy jóban van Orbánnal, illetve a kormánnyal. Nyilván elfelejtette Orbán Viktor és Gaskó István „gördülő” barátságát, aminek következményeként a Liga elnöke majdnem a börtönben végezte pályafutását. De ez egy másik történet.
Miközben a helyzetet tisztázó újabb kérdést igyekszünk megfogalmazni Cser Ágnes rendre közbevág, becsmérel, tiltakozik az újabb felvetés miatt, fenyegetőzik, mondván: ő ügyvéd, aki ismeri a jogait. Hangsúlyozza, hogy „leszarja” a szocikat, majd végül felugrik. De még nem távozik, az ajtóból még indignálódva meghallgatja a kikerülhetetlen kérdést: „nem szégyellte magát, amikor egészségügyi szakszervezeti vezetőként a kormány televíziójában, az M1 csatornán a kormány melletti hűségnyilatkozatként is felfogható gesztust tett. Ugyanis kéretlenül üdvözölte, hogy Áder János aláírta a CEU törvény?”
Mézédes mosollyal az arcán visszajön, majd gúnyolódik a felkészültségemen. Végül állást foglal a társadalmi igazságosság mellett, amelynek a CEU szerinte nem felel meg.
De hogy mindez miért fontos az egészségügy szakszervezeti vezetőjének – akinek elsősorban a szakmát, a mögötte álló dolgozók érdekeit kéne képviselni – arról egy szót sem ejt. Nem beszél továbbá az egészségügyből kivont 1300 milliárdról, továbbá arról sem, hogy a spórolást miért hagyta szó nélkül. Hiszen az odavesző fizetésekről, romló élet-és munkakörülményekről is szól. Szégyen. Ezt mondják az állandó pénzhiánnyal küszködő kórházak.
A CEU ügyében újabb hűségesküt megfogalmazó Cser Ágnes végül elégedetten kezet nyújt. Majd távozik a helyszínről, miközben szinte egyetlen általunk megfogalmazott kérdésre sem válaszolt. Az interjú 15 percig tartott. A kilobogózott nagyteremre pedig azért volt szükség, hogy a riportert látványosan ott lehessen hagyni. ( Vagy ha jobban tetszik: el lehessen menekülni a nyilvánosság elől. )
Egyik internetes portál 2016-ban azt írta Cser Ágnesről, hogy az „egészségügy legkártékonyabb szereplője”, mert a védtelenné vált dolgozók helyett a kormányt képviseli. Ezzel nem tudunk, nem is akarunk vitatkozni. Az erős megfogalmazásból tudomásunk szerint még csak sajtóper sem lett. Ámbár annyit mégis érdemes szóvá tenni, hogy azért mert Cser Ágnes sajátos, kormánypárti nyilatkozatokkal fűszerezve képviseli az egészségügy sok százezer dolgozóját, azért bizony azok a felelősek, akik őt megválasztották, vagy hatalomban tartják. Vagyis az egészségügyi és szociális ágazat összes dolgozója hibás. Azok a munkavállalók valamennyien, akik azt hiszik, hogy a választás idején megspórolható a nyílt állásfoglalás valaki ellen, vagy valaki mellett.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Dehogynem bazmeg. Az a helyzet, nem haragszom, csak indulatos vagyok. Másodszor fordul elő, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Mondták például, hogy most már olvassák a Magyar Nemzetet, tíz évig, teszik hozzá, a kezükbe sem vették, mert propaganda újság volt. A faszomat, akkor honnan tudod, hogy az volt? Mert mondták. Te is ilyen vagy most. Hallottad… Ilyet kérdezel? Rendben van. Tanulságos. A diagnózisnak ez kiváló. Ezt csináljuk, kivétel nélkül. Minősítgetünk, alap nélkül.
