Az Együtt válaszokat követel arra, miért és milyen alapon tárgyalt Orbán Ráhel a Magyar Turisztikai Ügynökség vezető munkatársaival arról, hogy van valaki, aki sok pénzt szeretne keresni a Magyar Államból, és ha van ellentételezés, az még jó is lehet.
Orbán Ráhel arra panaszkodott, hogy máskor nem szokott pénzt keresni, és most már ideje lenne annak, hogy ez megváltozzon – közölte Juhász Péter, az Együtt elnöke. Mint budapesti sajtótájékoztatóján hozzátette: mindez azon az Együtt birtokában lévő hangfelvételen hallható, amely Orbán Viktor lánya és a Magyar Turisztikai Ügynökség vezetői közötti beszélgetést rögzítette, s amelyen Orbán Ráhel arra is kitért, hogy ellentételezés fejében valaki
„sok pénzt szeretne keresni a magyar államon”.
Orbán Viktortól, Orbán Ráheltől és Guller Zoltántól, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatójától, továbbá az ügynökség további vezetőitől, Berényi Vincétől és Máté Kristóftól várja a választ Juhász Péter, az Együtt elnöke. Leszögezte: beismerték, hogy Orbán Ráhel a turisztikai ügynökség vezetőjével beszélget a birtokába került videón, ám Orbán nem hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogyan lehetséges, hogy a lánya egyeztet állami cégvezetőkkel minderről.
Berényi Vincének és Máté Kristófnak, az érintett vezetőknek magyarázatot kell adniuk arra is, hogy
milyen ellentételezésről beszéltek, ami a feltétele annak, hogy az üzlet megvalósuljon –
A magyar autoriter politika halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket – nyilatkozta Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta, irodalom-kritikus a Független Hírügynökségnek. És bár a migránsozás lényegében a zsidózást helyettesíti – ezért mondja, hogy nem antiszemitizmus van Magyarországon, hanem antimigránsizmus -, mégis helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Orbán politikáját nem azonosítja a fasizmussal, hiszen szabadon beszélünk, írunk. És noha a Fidesz sok szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól, egyelőre nem gondolná helyesnek, ha a demokratikus ellenzék szövetséget kötne a Jobbikkal. A jövő vasárnapi választásokkal kapcsolatban azt mondja Radnóti: az lenne a jó, ha a Fidesz megalázó győzelmet aratna…
Másfél évvel ezelőtt nyilatkoztad azt az atv-ben, hogy ennek az orbáni hatalomnak szüksége van az ellenségképre, és ezt csak azért említem meg, mert Ungváry Rudolf a minap éppen erről beszélt, hozzátéve, hogy Orbánnál Soros György helyettesíti a zsidót. Te eddig nem jutottál, de beszéltél arról, hogy erősödni fog az ellenségkép-gyártás.
Természetesen: Magyarországon a zsidót, a kapitalistát, Szlovákiában, Romániában a magyart képviseli Soros, mint azt lehet látni és olvasni. Mindenképpen azt, aki nem mi vagyunk, az idegent; ebben az értelemben a migráns is a zsidót képviseli. Ma nem antiszemitizmus van, hanem antimigránsizmus. Ma már láthatunk olyan feliratokat, különböző ákom-bákomokkal felrajzolva, hogy migráns go home, miközben lényegében egyetlen migránst nem látnak, így aztán nincs kinek hazamennie, de a propaganda, látjuk, hihetetlenül hatásos és erős. Ezt különben abból is lehet látni, hogy egyetlen ellenzéki párt sem mer fellépni Orbán menekült-politikája ellen, mert az egyenlő lenne a politikai öngyilkossággal. Ami az ellenségképet illeti: Karl Schmitt német filozófusnak, Hitler olthatatlan hívének volt az elmélete, hogy
a politika tulajdonképpen nem más, mint az ellenség meghatározása, az ellenség kijelölése, ki a barát és ki az ellenség, a politika nem más, mint egy ellenségfelismerő rendszer.
Karl Schmitt azt sem habozott kijelenteni, hogy itt halálos ellenségről van szó, akit el kell pusztítani. Ez lényegében teljesen leírja a magyar autoriter politikai propagandát, amely halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket, ami a kampányban abban mutatkozik meg, hogy azt hangoztatják: ha nem mi jövünk, ezek, Magyarország ellen fellépve telehordják migránsokkal az országunkat.
Autoriternek fogalmaztad meg ezt a rendszert, miközben egy náci gondolkodóra hivatkoztál…
Hát igen, ez egy bonyolult kérdés. Van egy másik, egyáltalán nem náci gondolkodó, Leo Strauss, akinek van egy híres kifejezése, a reductio ad Hitlerum, s joggal helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Én nem azonosítom Orbán politikáját a fasizmussal. Nyilvánvalóan vannak fasisztoid vonásai, hiszen szélsőjobboldali politika, vannak analógiák, de itt ülünk a kávéházban és szabadon beszélünk, és nem kell vigyáznom a hangomra, nem kell óvatosnak lennem, tehát ez nem egy fasiszta rendszer.
Ahhoz, hogy azzá váljon, tovább kell fokozni az ellenségkép gyártást?
Igen, a szavak helyett tetteknek is kell következniük, olyan tetteknek, amelynél az, aki egy kávéházban beszélgetve ilyen témát hoz szóba, számíthat arra, hogy az asztalba be van építve egy lehallgató készülék, és arra is számíthat, ha kiteszi a lábát a kávéházból, akkor letartoztatják. Ilyen veszély márpedig nincsen.
Az a fenyegetés, ami március 15-én elhangzott Orbán Viktortól, az nem ilyen fenyegetés?
Nem, az nem ilyen. Találgatja mindenki, hogy a régi barátnak szóló üzenet volt, vagy csak egy általános, mozgósító felhívás. A börtönök nincsenek tele politikai foglyokkal.
Ezek szerint úgy látod, hogy az ellenségkép-gyártás ellenére ez egy élhető ország, és az alkotó számára nyugodtak a körülmények?
Sajnálattal azt kell mondanom, hogy a középosztály számára élhető ország. Ugyanakkor nagyon nagy a leszakadt réteg, sokan ezt harminc százalék fölé teszik, számukra evidensen nem élhető ez az ország, és az is világos az alkuban, hogy igaza van annak, aki azt mondja, ezeket Orbán otthagyja az út szélén. Ez tökéletesen így van. Ezzel a réteggel nincs semmi elgondolás, időnként kapnak valamicske borravalónak számító juttatást, ami viszont számukra hatalmas pénznek tűnik, és ezért úgy érzik érdemes hallgatni, netán rájuk is szavazni.
Az említett interjúban beszéltél arról is, hogy az értelmiségnek egyfajta felelőssége. Mi a felelőssége ma az értelmiségnek?
Végiggondolni, és értelmezni a helyzetet. Azt viszont egyáltalán nem gondolom, hogy az értelmiségnek feladata lenne tanácsot adni a politikának. Igaz, nem mindig ez volt a véleményem, de ma már egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy az értelmiség közvetlenül ne akarja befolyásolni a politikát, a politikai aktoroknak ne adjon tanácsokat, amelyeket – a tekintélyével alátámasztva – szinte kötelezőnek tekint. Négy évvel ezelőtt én is benne voltam egy társaságban, amely nyomást gyakorolt a politika egyik szereplőjére, hogy kössön szövetséget egy másikkal, mégpedig azért, hogy létrejöjjön az összefogás. Egyszer – ma is azt hiszem –, meg kellett ezt próbálni, az értelmiség tanácsára vagy anélkül, amikor még nem volt olyan mélyen beépülve a „nemzeti együttműködés rendszere”, és Orbán még csak négy éve uralkodott. Ma már senkinek sem adnék konkrét politikai tanácsot.
De miért nem?
Azért, mert ugyan a politikust és a nem feltétlenül pártpolitikai értelemben vett politikai aktivistát is értelmiséginek tekintem, de ő az egész életét erre szánja, és ezért felelősséget is vállal. Én írom a magam, politikailag nem feltétlenül értelmezhető elméleti műveit, vagy irodalomkritikáit, és nem helyes, hogy egyszer-egyszer kilépve belőle beleszólok mások dolgába. Természetesen elmondom, leírom a véleményemet, ha megkérdeznek, azt is megmondom, kire fogok szavazni, mint egy közéleti értelmiségi, s ebből le lehet vonni következtetéseket, de recepteket nem adok.
Ma már nem is írnál semmiféle petíciót? Csak azért kérdezem, mert arról is nyilatkoztál korábban, hogy ha ilyet tesznek eléd, az kötelesség-szerűen aláírod.
A petíció értelmiségi feladat. Tiltakozni bizonyos dolgok ellen, azt meg kell tenni, így tehát ezt továbbra is tartom. Az ilyen aláírás nem tartozik abba a közvetlen nyomásgyakorlásba, mint amikor egy író azt mondja egy politikusnak, hogy ne te legyél a vezető, hanem valaki más, vagy amikor egy filozófus barátom arról beszél, hogy a Jobbikot is el kell fogadni partnernek. Nem adnék ilyen tanácsot.
Nem gondolod, hogy jó az ötlet, vagy inkább mert félsz ezt kimondani?
Nem félek, hiszen éppen most válaszoltam a Magyar Narancs körkérdésre, amiben ezt a kérdést firtatják.
És?
Fele-fele a megítélés. Aki úgy kezdi a válaszát, hogy nehéz kérdés, arról már tudom, hogy végén odajut: meg kell kötni ezt a kompromisszumot. Aki rögtön azzal kezdi, hogy nem – ilyen Ludassy Mária, Iványi Gábor, Nádas Péter, Hajós András és én, azok határozottan ellenzik ezt a szövetséget. De a konkrét politikai következtetést a politikusoknak, illetve a választó népnek kell meghoznia.
Akkor te nem osztod azt a véleményt, hogy a Fidesz, alias Orbán Viktor lényegében minden szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól?
De, ezt gondolom, és kétségtelenül olyan helyzet alakult ki, amikor a Jobbiknak döntenie kell, hogy vagy fut a pénze után – ezt is megteszi különben, hiszen ő az egyetlen párt, amelyik azt mondja, hogy Orbán menekült-politikája helyes, és azért az, mert ez a mi politikánk, amelyet ellopott a Fidesz tőlünk -, vagy, más tekintetben, megy a közép felé. Hosszútávon nem zárom ki, hogy egy valaha szélsőjobboldali pártból demokratikus párt váljon, de ma nem ez a helyzet.
Amikor a szélsőjobbról és a Fideszről beszélünk, akkor arról is beszélünk, hogy mindez hova tarthat, ha a Fidesz marad hatalmon?
Az egyik lehetséges út az, hogy folyamatosan és fokozatosan radikalizálódik a helyzet, és eljutunk egy Putyin-Erdogan féle irányba; reductio ad Putyinum, reductio ad Erdoganum. Ezt nem hiszem. A másik lehetséges szcenárió az volna, hogy kompromisszumot kötnek a társadalom nem rájuk szavazó többségével, ezt sem hiszem. Azt gondolom, hogy marad az, ami ebben az elmúlt nyolc évben kialakult, a hideg polgárháború, a látens hadiállapot. Bizonyos posztokat még, amelyekre szükségük van, a következő négy évben meg fognak szerezni; ilyen lesz az önkormányzatok államosítása, a bíróságok teljes bedarálása, ugyanakkor érdekük az is – mint ahogy nagyon sok autoriter rendszer így működik –, hogy a demokratikus felszínt megőrizzék. Ez azt jelenti, hogy a szabad választást megtartják, mint a demokratikus rendszer egyetlen maradékát, természetesen úgy, hogy kiaknázzák a nem fair előnyöket, s a választáshoz elengedhetetlenül szükséges információkat a sajtó elsöprő többségének kézbentartásával blokkolják. Azt hiszem a pangás állapota fog bekövetkezni, ami nem lesz sokkal rosszabb, de semmiképpen nem lesz jobb.
Mivel magyarázod azt, hogy miközben szinte szőnyegbombázás szerűen érték a Fideszt a különböző botrányos ügyeinek kiteregetései, mégsem rendült meg a tábora?
Erre csak általánosságokat tudok mondani, a társadalom végtelen apátiáját. A leszakadottaknak, a több, mint harminc százaléknak a teljes politikai inaktivitása az egyik oldalon, a középosztály láthatóan jobb életfeltételei, mint négy, vagy nyolc évvel ezelőtt, amely, még ha lelkiismeret-furdalása is van a leszakadó rétegek miatt, akkor is lehetőségeket teremt a számára, Mindez politikai közömbösségbe, vagy politikai apátiába torkollik. Ez persze egy cinikus következtetéshez vezet bennünket, ahhoz ugyanis, hogy még a legmegveszekedettebb Fidesz-hívő is tudja, hogy a pártjának vezetői lopnak, csak éppen azt mondják, hogy mindenki lop, ilyen a politika, ezt tudomásul kell venni, ha leváltanánk őket, jönne a következő, az még éhesebb lenne, még inkább lopna, és így tovább. A politikai cinizmus a válaszom a kérdésedre.
Jól érzem azt, hogy némiképp te is rezignáltabb vagy a korábbi önmagadhoz képest?
Nézd, egzisztenciális okai is vannak ennek, a Kádár-korszak idején volt egy kedves mondásom, aminek az eredetét nem tudom, de a történet így szól: a Horthy-korszakban egy kommunista perben, valakit életfogytiglanra ítéltek, az utolsó szó jogán azt mondta: csak az a kérdés, kinek az élete fogytáig. Akkoriban, harminc-negyven éves koromban ezt bízvást mondhattam, most azonban már kevésbé. Ettől is vagyok némiképp rezignáltabb. Nagyon nem szeretném persze a szememet az Orbán-kormányzás idején lehunyni, nagyon jó lenne, ha láthatnám a bukásukat és a pusztulásukat, de erre semmilyen garanciát nem látok.
A hetven év fölöttiség, ami ennyire megvisel?
Csak ennyiben. Matematika ez, semmi több. Azaz kisebb az esély, hogy egy hosszú távra berendezkedő autokráciát túlélek, mint negyven éves koromban.
Meddig működhet ez az autokrácia?
Van Marczali Henriknek egy általam kedvelt mondata, amit sokszor szoktam idézni, aki a török világról írta, hogy ezek a tarthatatlan állapotok százötven évig tartottak. A világ persze ebben az értelemben is felgyorsult, s ha optimista akarok lenni, akkor azt látom, hogy csökken a Fidesz támogatottsága, csökken a lelkesültség, a Fidesz-hívekben is növekszik az apátia, az ő várakozásaiknak sem felelt meg ez a rendszer, zavarba kerülnek a nemzetközi lelepleződésektől, nem kellemes érzés, hogy a világ homlokán negatív értelemben táncol Magyarország, a legrosszabb példák közé tartozik Európában, miközben az emberek szeretnek büszkék lenni a hazájukra. Mindez együtt, belső bizonytalanságot okoz. Ezért, ha azt a kérdést tennéd fel nekem, hogy mi lenne az optimista várakozásom a hamarosan esedékes választásokra, akkor azt mondanám, hogy egy magalázó győzelmét tartanám valószínűnek és reménytelinek, amely mind számunkra, mindazoknak, akik résztvesznek a dologban, mutatja azt, hogy nincs már az az erő, amiben korábban hittek.
A Fidesz megalázó vereségéről beszélsz, nem?
Nem, a Fidesz olyan győzelméről, amely egyben meg is alázná. Se nem kétharmad, se nem abszolút győzelem. Ezt tartanám egy olyan jelnek, amely reményeket táplálna az emberekben.
Ez ma az optimizmus, a megalázó győzelem?
Igen, ez lenne az optimális szcenárió
De ez a megalázó győzelem is azt jelentené, hogy megmarad még ez a befelé forduló politika.
Igen, marad ez a bezárkózás a nemzeti hagyományokba (amelyek ismeretéből persze általános iskolában is megbuknának), az onnan ki nem tekintés, a sérelmi politika, az örök sértődékenység, az örök frusztráció. Ezt különben tökélyre vitte az orbáni kormányzás. Orbán abban rendkívül tehetséges, hogy megérezte ezt a lehetőséget, megérezte a magyar társadalomban ezt a lehetőséget, rájátszott legrosszabb vonásaira, kibányászta a legrosszabb ösztönöket, amelyek az emberekben vannak, és ezért van az, hogy ma menekültek nélküli menekült-gyűlölet van Magyarországon. Azért még hadd beszéljek azon reményeimről is, amelyek talán valamiféle ellensúlyt kínálnának. Jó lenne, ami persze csak reményem, ha bejutna a Parlamentbe a három kispárt, az Együtt, mint baloldali liberális, a Momentum, mint jobboldali liberális, az LMP pedig mint baloldali zöldpárt. És az is jó lenne, ha Karácsony Gergelynek sikerülne majd az a vállalkozása, amelyre valóban van esélye, azt gondolom ugyanis, hogy valódi sansza lenne jövőre megszerezni a főpolgármesteri címet.
Az írói munkádban most már teljesen kizárod a politikát?
Annyiban nem, hogy ha megkérdeznek, válaszolok, mint most neked. Ezt egy értelmiségi feladatnak tartom, hogy a kérdésekre válaszoljak. És azt is gondolom, hogy az irodalomkritikáimban beszivárog az aktuálpolitika is.
Úgy tudom, mostanáig Bécsben, egy könyvtárban dolgoztál, egy nagy könyvön munkálkodsz.
Látod, annak semmi köze a politikához, a tájról szól, a táj filozófiájáról, mióta van, mert ez is egy történelmi képződmény, hogy mióta érzékeljük tájként, ha kinézünk, és hegyeket-völgyeket látunk. Ezekkel a kérdésekkel fogom eltölteni a következő éveket.
Orbán az új Justin Bieber, 30 éves lett a Fidesz, Czeglédy cipősdobozban hordta a pénzt Gyurcsánynak, Karácsony Gergely testvére pedig nem akarja meghekkelni öccse kampányát, de azért az Echo TV-nek elmondta, hogy a békemenetre jár, és a Fideszre szavaz. Ezek voltak a kormánypárti média legfontosabb hírei nagypénteken.
G. Fodor Gábor az Origón ünnepli a Fideszt
„Bárki beláthatja, hogy a Fidesz elmúlt harminc éve másról sem szól, mint a rengeteg konfliktusról, vitáról, harcról, amelyet ennek a politikai nemzedéknek vállalnia kellett és vállalt is.
Bármilyen szép reménnyel is kecsegtetett azonban a forradalom, ha félbe hagyják, torzó marad.
A forradalmárok küldetése ugyanis nem ér véget azzal, hogy változtatnak. A neheze ezután következik. Nemcsak szét kell verni a régi világ kereteit, hanem földbe kell verni a cölöpöket, amelyen az új világ nyugszik. Magyarul: meg kell védeni a változtatásokat. Ez sem megy konfliktusok nélkül.
A félbehagyott forradalmak sehová sem vezetnek.
Mi lett volna, ha István király félbehagyja? Mi lett volna, ha a ’48-as reformnemzedék félbehagyja? Mi lett volna, ha a nagyjaink félbehagyják?
Mi lenne, ha félbehagynánk? Ma egész biztosan nem tartanánk itt.
Szükség volt a Fideszre 1988-ban, szükség van rá 2018-ban is.” (Origo: 30 éves a Fidesz)
Karácsony Gergely testvére az Echo TV-ben beszélt arról, hogy a Fideszre szavaz
„Ha ritkán látott öccsével egy asztalhoz ülhetnének, elmondaná neki, gondolja végig a családja történetét, amin közösen végigmentek, ahogy az őseik éltek, mivel jelenleg amit Karácsony Gergely tesz, azzal szembemegy a gyökereivel – nyilatkozta az Echo TV-nek Karácsony László. Karácsony Gergely bátyja hangsúlyozta, családjuk története, háttere nagyon eltér Karácsony Gergely gondolkodásmódjától. Arról is beszélt, ő részt vett március 15-én a Békemeneten, miközben testvére az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje a szoci szavazók előtt tartott beszédet. Véleménye szerint a Békemenet a hagyományos értékek melletti kiállást jelenti, amely a család számára is fontos.
Karácsony László, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjének bátyja az Echo TV-ben arról beszél, bár nem politikus, de az bírta mindenképpen megszólalásra, hogy elmondhassa, családjuk története, háttere nagyon eltér Karácsony Gergely gondolkodásmódjától. Karácsony László ugyanakkor hangsúlyozta, „nem a Gergő kampányát akarom meghekkelni”.” (Pesti Srácok: Karácsony Gergely családja ott volt a Békemeneten és a Fideszre szavaz)
A Ripost szerint úgy szelfiznek Orbánnal, mint Justin Bieberrel
„Meg-megszakad a kampánykörút, mert szelfizni muszáj. Olyan lett az Orbán-szelfi, mint régen volt az autogram. Gyűjtik, körbeküldik, terjed a Facebookon, mint egy vírusvideó.
Tegnap délután valahol Fonyód és Nagykanizsa között a Berényi fogadóban szólították meg Orbán Viktort, aki állítólag éppen a hely specialitását, a gombalevest kanalazta…
Persze, ugrott föl máris, tette le gyorsan a kanalat, mert a fogadó összes hölgydolgozója kijött a konyhából, köztük egy kisgyerekes édesanya.,
Ott, a konyhaajtó előtt készültek sorra a szelfik, külön-külön és együtt is…” (Ripost: úgy szelfiznek Orbánnal, mint Justin Bieberrel)
A TV2 robbantotta a cipősdoboz-bombát
„Gyurcsány pénze gyakorlatilag Czeglédyn keresztül, egy cipősdobozban jutott el azokhoz, akiket le akartak fizetni – részletezte a tanú. „Akkor kis fehér papírcetliken érkezett az összeg Czeglédyhez, aki kiosztotta a pénzeket. Mindig neki szóltak, ha a készpénz kellett erre arra. Czeglédi cipősdobozba vitte a pénzt Gyurcsányéknak. Bejáratos volt a Gyurcsány házba is.”
Sőt, Czeglédy Gurcsány Ferenc személyes és céges ügyeit is intézte, olyan feladatokat látott el, amelyek a bukott miniszterelnök számára kényes ügyeknek számítottak. Czeglédy ezekben az években információkat is gyűjtött politikustársairól is.
A Tények a riport végén hangsúlyozta, a hírműsorban nyilatkozó tanú írásba foglalta állításait.” (Origo: Cipősdobozban hordta a tízmilliókat Czeglédy Csaba Gyurcsánynak)
A Nemzeti Választási Bizottság büntette meg a miniszterelnököt. El kell távolítania a videót a Facebookról, és 350 ezer forint bírságot is fizetnie kell.
Az Együtt panaszolta be Orbánt, amiért a Komárom-Esztergom megyei 3. választókerületben az egyik óvodában is kampányolt Czunyiné Bertalan Judit mellett. A panaszt a kerületi választási bizottság elutasította, az NVB viszont felülbírálta a döntést. Ez az Együtt képviselőjelöltjének, Hajdú Nórának a közleményéből derült ki.
A határozat szerint Orbán Viktor és Czunyiné Bertalan Judit „megsértették a választási eljárásról szóló törvényben rögzített jelöltek és a jelölőszervek közötti esélyegyenlőség és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, valamint a nemzeti köznevelésről szóló törvény köznevelési intézményekre vonatkozó rendelkezését is a kampánytilalomról”. A határozat szerint
Orbánnak el kell távolítania Facebook-oldaláról a videót, „be kell fejeznie a jogsértést”
és bírságot is kell fizetnie.
A Momentum közleményéből az is kiderült, hogy az NVB a Kúria gyakorlatára hivatkozva döntött így, és az is, hogy
a bírság 350 ezer forint.
A döntést az tette lehetővé, hogy az NVB-ben már ott ülnek az országos listát állító pártok jelöltjei is.
Csonka lesz az RTL Klub által tervezett jelölti vita, amelyet a választás előtti késő estére terveztek műsorra tűzni. Először Orbán Viktor lépett vissza, aztán Vona Gábor fújt visszavonulót, aki ahhoz kötötte részvételét, hogy Gyurcsány Ferenc ne üljön az asztalnál.
Az RTL Klub nyilvános vitára hívta az öt legfontosabb listavezetőt: Orbán Viktort, Gyurcsány Ferencet, Vona Gábort, Karácsony Gergelyt és Szél Bernadettet. A Fidesz gyorsan visszaüzent, hogy Orbán nem lesz ott. Nem csoda, 2006 óta minden ilyen helyzetet kínosan elkerül. Maradtak volna négyen. A FüHü információi szerint azután pár nappal, hogy a Fidesz lemondta a programot, a Jobbik is kifogást emelt, mondván, Vona Gábor nem szeretne Gyurcsány Ferenccel vitázni. A dolog most úgy áll, hogy emiatt megváltozott a koncepció: a listavezető, de nem miniszterelnök-jelölt Gyurcsány nem vehet részt a vitán, Orbán pedig önmaga mondta le a meghívást.
Maradna három miniszterelnök-jelölt: Vona, Karácsony, Szél.
Itt tart jelenleg a történet, de a vitáig még van pár nap, addig még sok minden történhet. Kérdés például, hogy Karácsony elfogadja-e, hogy Vona kifúrta Gyurcsányt, hogy vállal-e szolidaritást a szövetségesével, és inkább ő is távol marad-e ettől a kínos helyzettől?
Nem lehet üzlet a kóbor állatok problémája, vallja Mészáros Gabriella, aki 18 éve foglalkozik állatvédelemmel, jelenleg a Magyar Állatvédők Országos Szövetsége (MÁOSZ) elnökeként. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy magához Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordult nyílt levélben az állatvédelem problémái miatt. Mészáros Gabriella elmondta, hogy évek óta várnak a reformokra, miközben szörnyű minden nap azzal álomra hajtania a fejét, hogy holnap megint kóbor kutyákat ölnek meg a gyepmesteri telepeken a helyhiány miatt. Az úgynevezett sintérbiznisz mellett arról is beszélt, hogy az állatvédők sem szentek: a civil szervezetek egy részére is jellemző az átláthatatlanság és a zavarosban halászás.
Egy éve egy konferencián azt mondta, hogy 2017-et a változás évének érzi az állatvédelem szempontjából. Ehhez képest 2018. március 12-én Orbán Viktornak küldött nyílt levelet, amelyet azzal kezd, hogy végső elkeseredésében fordult a miniszterelnökhöz.
Tavaly nem történt meg az a változás, amit szerettünk volna. Kijött az állatvédelmi törvény módosításának javaslata, amit már nagyon vártunk, hiszen 13 éves EU-s jogharmonizációs kötelezettséget kellene ezzel teljesíteni. Az új törvény azért is fontos lenne, hogy felhatalmazást adjon a kormánynak a kóbor állat rendelet megalkotására, amely 2010 óta készül. Szóval nagyon vártuk, hogy kijöjjön a törvény módosítása, de a tervezet nem jó, ezért kifogásokat emeltünk, és ránk fogták, hogy miattunk nem tud elkészülni a törvény. Emiatt pedig a rendelet is csúszik. Legutóbb szeptemberben vettünk részt ezzel kapcsolatban civil egyeztetésen, ahol a három országos állatvédelmi szervezet, a MÁTSZ (Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség), a MÁOSZ – ezek ernyőszervezetek -, illetve a Herosz (Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület) egyhangúlag azt mondta, hogy a készülő rendelet jó, egészen európai színvonalú, egyetlen egy dolgot leszámítva. Még mindig, változatlan formában profitorientált lehet az ebrendészeti tevékenység, tehát a kóbor állatok közterületről való befogása. Pedig ez egy közfeladat, ami járvány- és közegészségügyi szempontból is fontos. Az egy dolog, hogy ennek végrehajtását az állam az önkormányzatok hatáskörébe utalja, az önkormányzatok pedig kiadják alvállalkozóknak, de akkor is az állam felelőssége, hogy el legyen látva. Ez a feladat kifejezetten igényli, hogy szakmailag és pénzügyileg is szigorú beszámolási kötelezettsége legyen annak, aki ezt a tevékenységet elvégzi. Egy gazdátlan, kóbor állat élete nem lehet üzlet.
Nonszensz az a jogi szabályozatlanság, ami a területet körülveszi.
Pedig én még tavaly is abban reménykedtem, hogy ez megváltozhat, és elérhet az ebrendészeti tevékenységre szánt közpénz végre a kutyákhoz.
Az Orbán Viktornak írt nyílt levele március 12-én kelt, kevesebb, mint egy hónappal a választások előtt. Sejtem, hogy mi fog válaszolni, de érkezett-e rá bármiféle reakció?
Természetesen semmi, nincsenek illúzióim.
Tavaly arról is beszélt, ha szép szóval nem megy, radikálisabb eszközökhöz kénytelenek nyúlni az állatvédelem ügyében. Mik lennének ezek?
Például ez volt az egyik: amikor az ember már a miniszterelnök úrnak kénytelen levelet írni. Nem akarok balhézni, megoldást szeretnék. A levél publikálásának is az volt az egyik oka, hogy elkerüljük ezt. Itt, ezen a területen vannak olyanok is, akik szeretnek balhézni, de mi nem szeretnénk.
Kire vagy kikre gondol?
A civil állatvédők sem szentek, vannak itt is vannak olyanok, akiknek a tevékenysége nem elsősorban az állatmentésre irányul.
Még mielőtt az állatvédőkről beszélnénk, térjünk vissza egy pillanatra erre a bizonyos sintérbizniszre, amit a levelében is emleget, és ha jól értem, kiemelt célnak tartja a felszámolását. Az a fő probléma, hogy a gyepmesteri telepek nem tudnak/akarnak elszámolni a tevékenységükért kapott pénzzel?
Aki munkát végez, kapjon pénzt érte. De senki nem kérdezi meg, hogy a kapott pénz mire megy. Például vegyük Nyíregyházát: a város 2010-ben 49 millió forintot fizetett ki ebrendészeti tevékenységre. Ki tudja, hogy a feladat ellátója ebből mennyit költött az állatokra, és mennyit a sarokházára? Ez a probléma. 2010-ben 49 millió forintból 300 állatot altattak el Nyíregyházán anélkül, hogy lenne bármiféle számla például az ehhez szükséges hatóanyagokról, miközben ezek tényleg milliós nagyságrendű tételt jelentenek. A sintérbiznisz lényege pont az, hogy nincs szigorú beszámolási kötelezettség, ezért tök jól élhet az, aki ezt a tevékenységet nem lelkiismeretesen látja el. Pláne azok, akik egyidejűleg akár 160 településsel állnak szerződéses viszonyban. Ilyen is van. Nem is tudjuk elképzelni, hogy ennyi településről hova, milyen módon helyezik el az állatokat. Szóval számtalan aggály felmerül a mostani hézagos jogszabályi környezetben, és mi ezt fel akarjuk számolni.
Rengeteg pénz van ezen a területen, csak nem jut el az állatokig.
Kóbor álatok vére tapad ezekhez az adóforintokhoz, hogy lehet ezt megengedni? Amíg ennyi állat elkerülhető halálával vagyunk kénytelenek szembesülni, addig nem lophatnak, nem élhetnek vissza ezzel emberek.
Mindezt úgy, hogy az elemzésük szerint a gyepmesteri telepek feladatainak egy részét állatvédő civil szervezetek végzik, miközben az állatvédelmi törvényben le van írva, hogy a kóbor állatok gondját a településeken az adott önkorményzatnak kell megoldania. Tehát Ön szerint gyakorlatilag arról van szó, hogy az önkormányzatok nem teljesítik ezt a törvényben foglalt kötelezettségüket?
Erről is szó van. És aki elvégzi, az is hanyag módon végzi el. De van olyan település, ahol nincs is gyepmesteri telep, hanem a helyi állatvédelmi civil szervezet végzi el a munkát, és ezért egy fillér finanszírozást sem kap az önkormányzattól. Ahol jól működik a gyepmesteri telep, például Budapesten, ahol helyhiány miatt már nem altatnak el állatokat, több civil szervezet mentési munkája tehermentesíti az Illatos utat. És nagyon sok kutya így is felelőtlen állattartók lakókörnyezetében marad.
Egyik tanulmányukban azt írják, hogy Magyarországon irreálisan magas a kóbor kutyapopuláció, a nagy részük pedig be sem kerül az ellátórendszerbe. Akkor honnan tudják, hogy hány kutyáról lehet szó?
Felbecsültük a létszámukat. Ez úgy néz ki, hogy körülbelül 2 millió kutya van az országban, ebből nagyjából 1,5 millió gazdis, azaz viszonylag felelős gazdánál van. Marad körülbelül 500 ezer kutya, becsléseink szerint ebből 400 ezer van felelőtlen állatartónál, és 80-100 olyan szegregátumokban, szociálisan hátrányos helyzetű településeken, ahol folyamatosan, kontroll nélkül szaporodnak. Közülük 20-22 ezer kerül be évente az hivatalos ellátórendszerbe, tehát a töredéke.
Ez mikori becslés?
Tavalyi. Emellett jelenleg körülbelül 40 ezer kutya van civil szervezetek gondozásában, olyanoknál, akik üzemeltetnek menhelyet, és olyanoknál, akik máshogy oldják meg az elhelyezésüket, például állatpanziókban vagy ideiglenes befogadóknál. Ebből az következik, hogy
jelenleg is van több tízezer, az utcán élő kutya, jellemzően a települések peremterületein.
Nagy létszámban vannak köztük olyan kutyák, akik teljesen el vannak vadulva, emberhez nem szoktak hozzá, őket csak kábítólövedékkel vagy csapdával lehet befogni.
Gondolom, ezekkel az állatokkal a gyepmesteri telepek sem nagyon bajlódnak.
Egyáltalán nem. Ők leginkább csak a települések belső részein felbukkanó, egy-egy kóbor állatot viszik el. A többiek ott maradnak a peremterületeken, és folyamatosan szaporodnak. Ha megnézzük az ellátórendszerben lévő állatok átlagéletkorát, akkor az 1,5-2 év. Tehát ha néhány éve elkapjuk és ivartalanítjuk az anyjukat, most nem lennének itt. Nem bonyolult, amikor az ember a kóbor állat problémát akarja feltárni: nem az égből pottyannak le ezek a kutyák, itt szaporodnak körülöttünk.
Arra van valamilyen adatuk vagy becslésük, hogy mennyi kutyát altatnak el a gyepmesteri telepeken?
Ebből az évi 20-22 ezer kutyából, akik az országban található összesen 103 gyepmesteri telepre bekerülnek – habár évről évre nő az élve kikerülések aránya -, még így is több ezer állatot altatnak el. És ezt csak az alapján tudjuk, amit a telepek bevallanak, lehet, hogy sokkal többről van szó. Rengeteg telepre be sem jutunk, mert nem engednek be.
Azt írják, hogy évi 4 milliárd forint közpénzbe kerül a gyepmesteri telepek fenntartása, miközben 2,1 milliárdból megoldható lenne a kóbor kutyák problémájának rendezése. Hogy jön ki ez az összeg?
Ez is becslés egyelőre. Ha abból indulunk ki, hogy 30-40 ezer állat van a már említett peremterületeken, akik szaporodnak, és folyamatosan termelik a problémát, az ivartalanításuk körülbelül 600 millió forintba kerül (harmincezerszer húszezer forint). A gyepmesteri telepek és az engedéllyel rendelkező menhelyek száma pedig körülbelül 150, ezek korszerűsítésére 10 millió forintot számoltunk, így jött ki 1,5 milliárd forint, összesen 2,1 milliárd. Nem egy egetverő összeg, főleg, hogy számításaink szerint 4 milliárd úgyis elmegy évente a helyzet kezelésére, azaz az állatok megölésére. Miért ne lehetne ennek a felét, legalább egyetlen egyszer fölhasználni arra, hogy megelőzzük a problémát?
Miért kell becsült adatokkal dolgozni a gyepmesteri telepek működését illetően? Miért nem lehet hozzáférni az adatokhoz?
Hiába a közérdekűek az adatok, sok helyen megtagadják a kiszolgáltatásukat, és mehetünk az ombudsmanhoz vagy a bíróságra, évekig tartó pereskedésre. De ezek olyan 90 százalékos pontosságú becslések, nem lövünk nagyon mellé.
Az önkormányzatnak nincs ellenőrzési kötelezettsége a telepek működésével kapcsolatban?
Semmi konkrétum nincs szabályozva, csak annyi, hogy az önkormányzat az első számú állatvédelmi hatóság.
Egyébként is meglepő, hogy az állatvédelmi törvény részletesen foglalkozik az állatvédelmi civil szervezetekkel, a gyepmesteri telepekről azonban kevesebb szó van, és a működésüket egy 1997-es rendelet szabályozza. Gondolom, ez sem segít. Mit szeretnének módosítani a törvényen?
Egyébként a kifogásolt részektől eltekintve az új törvény nagyjából rendben lenne. A legfontosabb az, amit szintén már nyolc éve kérünk, hogy a gyepmesteri telepeken található állatokra is kiterjedjen az állatvédelmi törvény hatálya, mert a tartásuk most kivitelezhetetlen lenne az ott előírtaknak megfelelően. De minket elősorban a kóbor állat rendelet érdekel, mert az szabályozná a területet.
A legnagyobb baj, hogy nincs rendes felelőse ennek a területnek.
Az állategészségügy és az állatvédelem momentán nem tartozik egyik minisztériumhoz sem. Több, egymástól teljesen eltérő minisztérium rendeletei befolyásolják, ezért minden joggal megy az egymásra mutogatás a szakhatóságok és a minisztériumok között. Ezért szorgalmazzuk, hogy legyen egy olyan felelőse a területnek, aki a nemzeti ebrendészeti stratégiát kidolgozza, és végig is tudja vinni. Levezényli a tárcaközi egyeztetéseket, mert így nagyon lassú a folyamat.
A levélben is kiemelte, hogy állatvédelmi kormánybiztosra lenne szükség.
Igen, mert egy csomó területen ez jól működik. Az állatvédelem mellett sok tekintetben nem váltottunk még rendszert, és ez nem a regnáló kormány hibája, hanem az egész politikai elit felelőssége, hogy nem foglalkozik olyan, a civil szervezetek által képviselt társadalmi ügyekkel, mint ez is, és hogy magára hagyja az embereket azokkal a hétköznapi problémákkal, amikkel küzdenek.
Nem elmúlt nyolcévezünk, nem erről van szó.
Én nemzeti érzelmű ember vagyok, nem a kormány vagy a Fidesz ellen szól ez a dolog, hanem a kutyákért. Aki úgy próbálja beállítani, hogy ennek politikai üzenete van, hogy jobbikos vagyok vagy Soros-bérenc… az marhaságot mond. Bár megmondom őszintén, szívesen lennék Soros-bérenc, ha adna 2 milliárd 100 millió forintot a területnek, és ebből megnyugtatóan rendezni tudnánk a kóbor állatok sorsát.
Tanulmányozták-e a problémára adott külföldi megoldásokat? Van-e olyan jó gyakorlat, amit át lehetne venni?
Tőlünk keletre általában még rosszabb a helyzet, de tőlünk nyugatra, például Ausztriában, Németországban, Nagy-Britanniában vagy Svájcban messze előttünk járnak az állattartási kultúrában. Néha azt gondolom, hogy évszázadokkal, nem is évtizedekkel. Németországban a terület egyszereplős, csak civil szervezetek látják el a munkát, akik fejpénzszerűen kapnak állami támogatást ezért, és mellette adományokat is gyűjtenek. Ez nagyon jó megoldás, mert ötvözi az állami finanszírozást a civil erőforrásokkal. Nálunk kétszereplős a terület, van a közpénzből finanszírozott gyepmesteri telep, meg a civil állatvédelmi szervezet. Franciaországban is ez a rendszer, és ott is van helyhiány miatti altatás. Szóval máshol is van baj, de az az ő gondjuk, én arra összpontosítok, ami itt van.
Amikor valaki bemegy ezekre a gyepmesteri telepkre, és látja ezeknek a kutyáknak a szemét, azt onnantól kezdve soha el nem felejti.
És nem tudjuk mi alapján eldönteni, hogy melyik kutyát mentsük meg. Minden állatvédelemmel foglalkozó ember tudja, hogy nem tudunk minden állatot megmenteni, és szörnyen fájdalmas ezeknek az állatoknak az elkerülhető halálával szembesülni, minden nap így kelni és feküdni.
Milyen lenne az Ön szerint ideális rendszer?
Nekem teljesen mindegy, hogy marad-e a kétszereplős terület, és hogy ki végzi el a feladatot, de nem lehet profitorientál. A lényeg az, hogy eljusson a pénz a céljához, esetünkben a kóbor, gazdátlan állatokhoz, illetve kiterjedjen az ebrendészeti tevékenység a peremterületeken élő kutyákra is. Ha belegondolunk, két-három év alatt egy átfogó ivartalanítási programmal megnyugtatóan lehetne rendezni a helyzetet. És akkor nem kellene elaltatni több ezer állatot, és több tízezret az utcán hagyni. Nem kellene, hogy azzal nőjenek fel gyerekek, hogy jött valaki a kocsmából, és elintézte a nem kívánt szaporulatot egy lavórral, egy zsákkal vagy egy lapáttal – van még pár módszer, de ezek a legelterjedtebbek – mert ez nagyon káros a társadalom mentális egészségére is.
Ön a MÁOSZ elnöke, de – ahogy említette is – létezik még egy országos állatvédelmi ernyőszervezet, a MÁTSZ. Miért van két ilyen szervezet, és mennyire működnek együtt?
Megmondom őszintén, mi sem tudjuk pontosan, hogy ez miért alakult így. 2003-ban alakult meg a MÁOSZ, akkor már megvolt a MÁTSZ, de valamiért szükségesnek érezték egy másik ilyen szervezet létrehozását. Mióta én vagyok az elnök, azóta együttműködik a két szervezet. Tizennyolc éve tevékenykedem az állatvédelemben, minden szereplőjét megismertem a területnek, higgye el, hogy mindent megtettem azért, hogy érvényre juttassam az állatvédelmi reformokat.
Hány állatvédő szervezet a tagja ezeknek az ernyőszervezeteknek, és akik nem azok, azokkal együttműködnek-e?
262 állatvédelmi civil szervezet van az országban, ebből ötven vagy hatvan tagja a MÁTSZ-nak, és 16-an vannak benne a MÁOSZ-ban.
Akkor nagyon sokan vannak, akik nem tagok.
Igen, de ez nem jelent semmit. Igazából az országos érdekképviselet szempontjából van jelentősége ezeknek a szervezetnek, illetve abban, hogy elindulhassunk nagyobb pályázatokon is. De vannak közös projektjeink azokkal is, akik nem tagok. Elvi és gyakorlati oldalról sem jelent nagy különbséget tehát, hogy valaki tag-e vagy sem. Az állatvédők közül öt-hat szervezet kivételével ebből a 262-ből mind egy hajóban evez: az állatokat képviseljük. És vannak sajnos olyanok, akik
nem végeznek mentési tevékenységet, de adománygyűjtésit viszont annál inkább.
Az a helyzet, mivel ennyire beteg a kiinduló, állami terület, ezért a hozzá kapcsolódó civil szféra is sajnos beteg. Azt gondolom, hogy ha az államit sikerül megreformálni, akkor automatikus bekövetkezés, hogy megtisztult a civil szféra is, és a szélhámosok vitorlájából ki tudjuk fogni a szelet. Nagy gondot jelentenek a szaporítók és az állatkínzók is, és itt megint arra tudunk kilyukadni, hogy az ivartalanítás az egyetlen, amivel elejét tudjuk venni ennek. Itt is az a baj, hogy a terület mindkét típusú szereplőjének, legyen állami vagy civil, nem feltétlenül az állatok a legfontosabbak. Ez azért szomorú, mert kifejezetten akadályozzák azokat a reformtörekvéseket, amelyeket szeretnénk megvalósítani. Szerencsére az embereket nem lehet sokáig hülyének nézni, a támogatók szeretnék tudni, hova került a pénzük és mi lett az állítólag megmentett állatokkal.
Kutytartás egy úgynevezett gyepmesteri telepen Forrás: MÁOSZ
Egyszerű állampolgárként mit tehetünk az állatvédelem ügyéért?
Három dolgot tehetünk: tájékozódjuk, tájékozódjunk és megint tájékozódjunk. Nagyon könnyű elhitetni az emberekkel, hogy egy cuki kutyának segítségre van szüksége, és sokan hajlandóak pénzzel is segíteni, csak ne felejtsünk el utánajárni, hogy hova kerülne az adományunk.
És ha kóbor állattal találkozunk vagy állatkínzást látunk?
Kóbor állatoknál hivatalosan a települései önkormányzatot kell megkérdezni, hogy ki az illetékes gyepmester, és ott megtenni a bejelentést. Állatkínzás esetén a rendőrséget kell hívni, de ha csak helytelen állattartást, tehát nem bántalmazást tapasztalunk, azt a települési jegyzőnek kell bejelenteni levélben. Az állatvédőknek itt csak közvetítő, közreműködő szerepük lehet, csak meg tudják kérni a tulajdonost, hogy mondjuk ne láncon tartsa azt a kutyát. A helytelen állattartás kivizsgálást hatósági állatorvos végzi, és ha bebizonyosodik, elkobozhatják az állatokat, viszont ebben az esetben is gyepmesteri telepre kerülnek.
De ha valaki ezt nem szeretné? Mert azok alapján, amiket az imént elmondott, én sem ezt választanám.
Ilyenkor érdemes egy civil szervezetet felhívni, viszont
nem tudunk minden kutyán segíteni, csak körülbelül minden ötödiken.
Jogtalanul éri az állatvédőket a vád, hogy hívtam őket, de nem segítenek. Ez igazságtalan, mert nincs kapacitás arra, hogy mindenkit befogadjunk. Én is két kutyát fogadtam be az otthonomba, de egy harmadikat már nem tudnék. Tudjuk, hogy nem jó, hogy nem vagyunk képesek az összes kutyán segíteni. De a civilek minden lehetőt megtesznek azért, hogy alternatív megoldásokkal elkerülhessék az állatok a gyepmesteri telepeket. Tulajdonképpen sok rossz közül kell kiválasztani a legkevésbé rossz megoldást.
A cikkben közölt képeket az elmúlt három évben, Hajdú-Bihar, Szabolcs és Borsod megyékben, települési önkormányzatokkal szerződésben álló gyepmesteri telepeken készítette a MÁOSZ.
Szerdán a Gedeonok és Johannák ünneplik a névnapjukat. Tovább melegszik az idő, 10-15 fok között alakul a legmagasabb nappali hőmérséklet. Lássuk a mai lapszemlét:
Magyar Nemzet: Menthetők lettek volna a Quaestor ügyfelei
A Quaestor számláin volt elég pénz a kisbefektetők vagyonának megmentésére – írja a Magyar Nemzet a Quaestor belső embereivel folytatott beszélgetések, a lap birtokába került nyomozati anyagok, illetve levelezések alapján. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki hosszú ideje kapcsolatban állt Tarsoly Csabával, azt ígérte közvetítőkön keresztül a Questornak, ha a külügy kiveheti a vagyonát, akkor megmentik a céget. A korábban Orbán Viktor elnöki tanácsadójaként is tevékenykedő Bende Gyöngyi, a Quaestor kommunikációs igazgatója, találkozott Szijjártó Péter első emberével, Benkő Szilárddal. Benkő a lap információi szerint azt kérte Bende Gyöngyitől, hogy engedjék ki a Magyar Nemzeti Kereskedőház 4 milliárd forintját, és akkor segítenek megmenteni a céget. Két nappal a találkozó után, 2015. március 9-én a kereskedőháznak elutalták a 3,8 milliárd forintot.
Népszava: Mészáros Lőrinc, a szerencsés bodrogi hajós
Bodrogkisfaludon az olcsón megszerzett borászat és pálinkafőzde után a kikötőt is bekebelezheti Mészáros Lőrinc – írja a Népszava hozzátéve, hogy Mészáros szállodát és éttermet is tervez a Bodrog partjára. Miközben a kormány épp most indít el Bodrogot is érintő, 4,6 milliárdos folyami turizmusfejlesztési programot. Mészáros Lőrinc a lap szerint alig egy évvel azelőtt vetette meg a lábát kezdett fejlesztésekbe a Bodrog partján, hogy a kormány hivatalosan is bejelentette a turisztikai programot.
Magyar Idők: Orbán Viktor a legalkalmasabb
A demokratikus legitimitás nélküli világelit és az általuk minden eszközzel meggyengíteni próbált nemzetállamok küzdelmében a magyar miniszterelnöknek központi szerepe van, mert politikájának társadalmi támogatottsága a nemzetállami koncepció életképességét bizonyítja. Emiatt támadják minden fronton – mondta a Magyar Időknek adott interjújában Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője. Németh szerint az ellenzéki pártok oldalán csak az erőlködés zajlik, és az nem elég program, hogy a kormány bukását akarják: perspektívát kellene mutatniuk a társadalom számára. Nem vallanak nyíltan színt, de a baloldali pártok a migrációt támogatják – mondta Németh a lapnak.
Magyar Hírlap: „Meg kell mutatni a választóknak, mit veszíthetünk”
Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy egy ENSZ-ben a migrációval kapcsolatban készülő dokumentum nem lesz kötelező érvényű – mondta a Magyar Hírlapnak Kovács Zoltán kormányszóvivő. Kovács Zoltán szerint Magyarország a saját határainál be tudta bizonyítani, hogy megfelelő intézkedésekkel, vagyis a kerítésépítéssel, a szükséges számú emberi erőforrás és a jogi környezet biztosításával kezelhető az illegális migráció, ennek fenntartása szerinte a választások tétje. Arról is beszélt, hogy a külföldi újságírók elfogultak a magyar kormány ellen, kizárólag az ellenzéki média híreit veszik figyelembe a választási rendszerrel, az ellenzéki pártok lehetőségeivel és az általuk megfogalmazott vádakkal kapcsolatosan.
Az elmúlt hetekben sorra kerültek elő hírek a Fidesz vezető politikusaihoz kapcsolódó korrupciós ügyekről. Ezekről először legtöbbször a Simicska Lajos tulajdonában álló Magyar Nemzet írt. Ilyen ügy volt például
A miniszterelnök szerint példaértékű, ahogy Szerbia védi a kisebbségeit. A Jobbik nem ért ezzel egyet.
Szávay István, a Jobbik parlamenti képviselője a Facebookon azt írta: Orbán Viktor „nem fukarkodott” a szerb kormány dicséretével, amikor felavatta a szabadkai zsinagógát, többek között azt mondta: „egész Európának példaértékű Szerbia kisebbségvédelmi modellje”.
Szávay erre válaszul azt írta: ha a „délvidéki magyar választók is egyetértenek ezzel a kijelentéssel”, vagyis szerintük is irigylésre méltó a nemzeti közösségük sorsa és a szerb kormány valóban megbecsüli kisebbségeit, akkor
„szavazzanak csak nyugodtan a magyar választásokon Orbán Viktorra és a Fideszre.”
Szávay szerint viszont a Jobbik úgy látja, hogy „többé nem kapnak állami támogatást azok az általános iskolások, akik Magyarországra szeretnének látogatni (…) mert a szerb oktatási minisztérium szerint a diákoknak először Szerbiát kell megismerniük.” Megemlíti többek között azt is, hogy a vajdasági magyar autonómia letéteményesének tekintett Magyar Nemzeti Tanácsnak
folyamatosan szűkülnek a jogkörei.
A Jobbik szerint az valóban példaértékű, amilyen autonómiát Szerbia a koszovói szerbeknek kiharcolt, de ezt nem akarják a vajdasági magyaroknak biztosítani.
Szávay azt írja: „Orbán Viktor számára – fokozódó külpolitikai elszigetelődése okán is – sokkal fontosabb a szerb elnök és kormányának barátsága, így nem először áldozza fel nemzeti ügyeinket saját (párt)érdekei oltárán. Ugyanezt tette egyébként a felvidéki magyarság és Fico volt szlovák kormányfő esetében is.”
Ezen a héten is összegyűjtöttünk több emlékezetes mondatot, amelyek különböző politikusok száját hagyták. Emlékszik például arra, ki szerint presztízs, ha őt meghívják? Töltse ki kvízünket és kiderül.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Például ez volt az egyik: amikor az ember már a miniszterelnök úrnak kénytelen levelet írni. Nem akarok balhézni, megoldást szeretnék. A levél publikálásának is az volt az egyik oka, hogy elkerüljük ezt. Itt, ezen a területen vannak olyanok is, akik szeretnek balhézni, de mi nem szeretnénk.
