Legalábbis ezt írja a Libération című francia lap, amely szerint a francia elnök jól járt azzal, hogy a magyar kormányfő a bevándorláspárti erők vezetőjének nevezte.
A Libération szerint a populistákkal szemben Emmanuel Macron francia elnök az Európai Unió bajnoka akar lenni, és a belpolitikai problémák miatti nehéz szezonkezdésben elégedetten könyvelheti el, hogy a magyar miniszterelnök őt jelölte meg ellenfeleként.
A lap úgy fogalmaz:
„Emmanuel Macron nem remélhetett volna jobb reklámot a hosszú és nehéz harchoz, amelyet irányítani szeretne a nacionalisták ellen.”
Az Ifop közvélemény-kutatóintézet felmérése szerint 7 százalékkal csökkent május óta a kormányzó Köztársaság Lendületben párt támogatása, de még így is Macron pártja a legnépszerűbb Franciaországban, a szavazatok 20 százalékára számíthat.
A lap szerint Macron ezért is idézi gyakran Orbán vádját, a francia elnöki hivatal pedig azt hangsúlyozza, hogy azért lesz sorsdöntő a májusi választás, mert
„a populisták által megrengetett EU jövője múlik rajta”.
A Libération azt írja: Macron számára „a választás kivételes alkalom lesz arra, hogy bebizonyítsa: a progresszív erők összefogásának köszönhetően a hagyományos jobb- és baloldali törésvonal meghaladottsága nem lejáratott délibáb”.
A francia elnök azt a földrengésszerű változást akarja megismételni az Európai Parlamentben, amelyet tavaly júniusban a francia nemzetgyűlésben előidézett. Ez pedig a jobboldal szétrobbantásával történhet, amelyet mindenhol az Európa-barát liberális szárny és az euroszkeptikus retorikára fogékonyabb szuverenista, nem ritkán populista mozgalmak közti széthúzás jellemez – írja a lap.
Macron dolgát a Libération szerint megnehezíti, hogy ez a helyzet Angela Merkelnek megfelel, és a francia elnök kényelmetlen helyzetbe kerül, ha a haladáspártiak táborát a német kancellárral szemben kell létrehoznia, akit a legfőbb szövetségesének szeretne tudni.
Hosszú írásban foglalkozik a legtekintélyesebb német hírmagazin, a Spiegel azzal, hogy a kormányközeli magyar média hazugságokat terjeszt Németországról. A cikk címe is sokatmondó: „Ahol egy UFO-kutató magyarázza Németországot”.
A Spiegel itt természetesen Georg Spöttlére, a kormánypropaganda egyik kedvenc szakértőjére, az egykori német rendőrről lett „biztonságpolitikai szakértőre” gondol. A cikkben fel is idézik, hogy ahányszor csak interjút ad Magyarországon, horrorisztikus képet fest az országról: folyton arról beszél, hogy nőtt a gyilkosságok száma, és menedékkérők bűncselekmények százait követik el az országban.
Spöttle szerint, írja a Spiegel, az állam nem tesz ez ellen semmit, hanem „a politikai korrektséggel terrorizálja” az állampolgárokat.
Az ő világában Németországot a migránsok és iszlámisták irányítják, Angela Merkel pedig közellenség.
A Spiegel szerint Spöttle Orbán Viktor nézeteit visszhangozza. Mint írják, szinte naponta megjelenik a kormány által irányított közszolgálati médiában, és rendszeres vendég a Fidesz rendezvényein.
Ugyanakkor az életrajza elég „kalandos”: saját állítása szerint katona volt Németországban, majd a hírszerzés terrorizmus-szakértője a Közel-Keleten. Arról viszont kevesebbet beszél, hogy
a kilencvenes években UFO-kat és földönkívülieket kergetett.
A Spiegel szerint nem ő az egyetlen, aki álhíreket terjeszt Németországról – miközben Orbán Viktor kormánya pont a nyugati újságírókat vádolja ezzel Magyarországgal kapcsolatban. Idézik a Magyar Időket és az M1-et, ahol Kiszelly Zoltán kormányközeli politológus egyenesen azt mondta, hogy Angela Merkel egy új Soros-tervet valósít meg.
Arról is írnak, hogy egy, a választás napján, április 8-án történt támadást még azután is iszlamista terrortámadásnak állított be a kormányzati média, hogy kiderült, egy mentálisan zavart férfi követte el.
Ahogy fogalmaznak:
„a magyar kormány médiája újra és újra fake news-t terjeszt”.
Gyakran előjön az az álhír is, hogy Németországban templomokat rombolnak le, hogy mecseteket építsenek a helyükön, a chemnitzi neonáci tüntetésekből pedig arra következtettek, hogy „Németország összeomlott”.
Azt sem felejtik el megemlíteni, hogy májusban a magyar közszolgálati tévé komolyan vett egy német szatirikus, Hírcsárda-jellegű riportot, miszerint a Ramadán idején Essent (magyarul: Enni) Fastenre (Böjtölni) nevezik át. Helyreigazítást azóta sem közöltek. Nemrég egyébként az is kiderült, hogy a köztévé németországi riportjaiban rendszeresen szélsőjobboldali politikusokat szerepeltet átlagemberként.
Az, hogy a Nyugat „elbukott”, az orosz propagandának is központi eleme. Erről itt olvashat bővebben.
A néppárti frakcióvezető alighogy bejelentette, hogy indul a párt csúcsjelölti tisztségéért, egy tévéinterjúban máris Magyarországról nyilatkozott. Többek között azt mondta: nem tudnák elfogadni a CEU bezárását.
Manfred Weber Bécsben nyilatkozott az osztrák közszolgálati tévének. Mint mondta: az Európai Néppárt az Unió legnagyobb pártja, és kiállnak az alapértékekért.
Beszélt arról is, hogy Magyarországot az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás fenyegeti a sajtó- és véleményszabadság korlátozása és az igazságszolgáltatás kétessé vált függetlensége miatt, és erről jövő héten szavaz az Európai Parlament.
Ezzel kapcsolatban Weber azt mondta:
pártjának meg kell húznia a határvonalat.
Vitatkozni fognak Orbánnal, akinek pártja a Néppárthoz tartozik. Beszélt a CEU-ról is, azt mondta: „Követelni fogjuk, hogy engedje tovább működni az egyetemet. Nem tudom elfogadni, hogy bezárják.”
Weber szerint a közös Európát kell előtérbe állítani. „Abban hiszek, hogy a hídépítés a fő feladat” – mondta. Erős, egységes Európát akar, szerinte az Európai Unió csak így tehet szert nagyobb geopolitikai szerepre. „Gazdaságilag Európa már egy óriás. Politikailag azonban törpék vagyunk.
Amikor Putyinról, Ukrajnáról vagy Szíriáról van szó, senki sem vesz minket komolyan”
– mondta.
Weber jelöltségét Angela Merkel is támogatja, de a kancellár azt is elmondta, hogy sok lépés van még addig, hogy valóban Weber lehessen az Európai Bizottság következő elnöke. Például meg kell várni, lesz-e más jelentkező, a Néppárt kongresszusa pedig novemberben dönt majd arról, ki lesz a csúcsjelölt.
Akit kiválasztanak, az vezeti majd az európai parlamenti választási kampányt, és ha a Néppárt megnyeri a választást, akkor elvileg ő lehet a következő EB-elnök, ahogy egy Jean-Claude Juncker esetében is történt.
Nyílt harccá válik lassan az ellentét Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor között. Orbán a szélsőjobboldali olasz belügyminiszterrel, Matteo Salvinivel való találkozója után is Macronnak üzent, mondván, két tábor van az Európai Néppárton belül, az egyiket a francia elnök vezeti, aki „fel akarja robbantani” a Néppártot, és a migrációt támogatja.
Korábban valóban voltak arról hírek, hogy Macron egy új, centrista pártszövetséget tervez, amelyhez több frakcióból, a baloldaltól, a liberálisoktól és a Néppártból is csábítana pártokat. A francia elnök válaszolt is a magyar miniszterelnök kijelentésére, azt mondta:
Orbán és Salvini jól teszik, ha őt tekintik közös ellenfélnek,
ő ugyanis nem fog engedni azoknak, akik gyűlöletkeltést népszerűsítenek, és nem hajlandóak a szolidaritásra.
Ebben a kérdésben egyébként az olasz és a magyar kormány között is komoly ellentét feszül, bármennyire is bevándorlásellenesként határozzák meg magukat mindketten. A valóban frontországnak számító Olaszország ugyanis azt szeretné, ha a többi uniós tagállam kötelező jelleggel venne át tőlük menedékkérőket, amelyik pedig erre nem hajlandó, attól meg kellene vonni szerintük az uniós forrásokat.
Éppen ezért, a Political Capital szakértője, Zgut Edit elemzésében azt írja: Orbán és Salvini látványos szövetsége ellenére sem valószínű, hogy a szeptember 20-ra, Salzburgba tervezett informális uniós csúcstalálkozón az olasz és a magyar kormány egy oldalon áll majd migrációs ügyben.
Ugyanakkor, áll Zgut Edit elemzésében, mindkét politikus xenofób, nacionalista alapon sürgeti az uniós elit leváltását, Salvini pedig
„egy antiglobalista, euroszkeptikus és bevándorlásellenes páneurópai szövetség”
létrehozását is tervezi. A Liga eleve nem tagja a Néppártnak, potenciális szövetségeseivel most is egy frakciót alkot az Európai Parlamentben: ez a Nemzetek és Szabadság Európája. A tagjai közé tartozik például a német Afd, az osztrák Szabadságpárt, vagy Marine Le Pen és Geert Wilders pártja – vagyis olyan politikusok, akik szemében Orbán Viktor hősnek számít.
Zgut Edit szerint az Orbán-Salvini találkozó időzítése is egyfajta üzenet volt a Néppártnak. A magyar kormányfő ugyanis komoly zsarolási potenciállal rendelkezik: a néppárti frakcióban sok a fideszes képviselő, és ők mindig fegyelmezetten szavaznak, tehát a Néppártnak szüksége van a Fideszre.
A kisebbik kormánypárt elnöke, a szélsőjobboldali belügyminiszter hívta meg Orbán Viktort, a nagyobbik kormánypárt szerint viszont ez nem hivatalos kormánytalálkozó. Szerintük Magyarországnak nem szabadna több uniós forrást adni, ha a kormány nem hajlandó menedékkérőket átvenni.
Matteo Salvini, a szélsőjobboldali Liga elnöke, olasz belügyminiszter és Orbán Viktor kölcsönösen nagyra tartják egymást, Salvini ezért is hívta meg Orbánt, hogy tárgyaljanak az Európába tartó menedékkérők visszavételéről.
Csakhogy ebben a kérdésben
alapvető ellentét van a két kormány között:
az olaszok azt akarják, hogy kötelező jelleggel vegyen át tőlük a többi tagállam menedékkérőket, a magyar kormány ezt mereven elutasítja.
A nagyobbik koalíciós párt, a populista Öt Csillag frakcióvezetői ezért ki is adtak egy közleményt, amelyben azt írják: Salvini és Orbán keddi megbeszélése csak és kizárólag politikai eszmecsere és nem intézményes vagy kormánytalálkozó.
Azt írják: „azoknak az országoknak, amelyek nem csatlakoznak a menekültek áthelyezésekhez, és mindazoknak, akik válaszra sem méltatják Olaszország segélykérelmét, véleményünk szerint
nem kellene több európai forrásban részesülnie
– és ezen országok között jelenleg Magyarország is szerepel”.
A baloldal tüntetést is szervez kedden Milánóban Salvini, Orbán, valamint az általuk képviselt „egoista és szögesdrótos” Európa ellen. Egy másik szélsőjobboldali párt, az Olaszország Barátai viszont örül Orbán látogatásának.
Közben az is kiderült, hogy elhagyhatják a Catania kikötőjében veszteglő hajót a menedékkérők, akiket a belügyminiszter utasítása alapján tartottak ott. Az olasz katolikus egyház ugyanis bejelentette, hogy gondjaiba veszi őket, több ország, például Albánia és Írország pedig jelezte, hogy többeket hajlandó befogadni.
Salvini ellen egyébként nyomozás is indult utasítása miatt, ugyanis az olasz törvények szerint a hatóságok 48 órán túl senkit sem tarthatnak fogva letartóztatási parancs nélkül.
Definíciós vita – de persze valójában annál több – vita zajlik a politikai elemzők között: vajon milyen névvel is kellene illetni az Orbán-rezsimet. Az első jelentős kísérletet Magyar Bálint mutatta be, de azóta is számos politológus igyekezett beleilleszteni Orbán-rendszerét valamely fogalomkörbe. A most aktuálisan a 24.hu-n zajló vita, vagy talán vitának nem is nevezhető, inkább mondanám elemzés hullámnak – Filippov Gábor, Balavány György – egymásra is rímel, de persze különbözik is. Filippov hibrid ellenforradalom koraként írja le azt, amit lát, Balavány, miközben üdvözli Filippov determinációját, egyenesen fasiszta-rendszerről ír. (tegyük hozzá, ez sem teljesen új, Bartus László –us.nepszava.hu – már majd’ fél évtizede írt arról, hogy Orbán Mussolini fasiszta elemeiből „építkezik”, azokat másolja, vagy írja újra.
Balavány a fasizmus jellemzőit – neves kutatóktól átvéve – a következő jellemzőkkel rajzolja fel:
vezérkultusz, ami néhány esetben dinasztikus (a karizmatikus vezér családjával és egész udvartartásával együtt sajátítja ki a hatalom kapcsolótábláit és a gazdasági erőforrásokat),
totális állami propagandagépezet, az ellenzéki média elleni harc,
paramilitarizmus, fegyverkezés, sőt fegyver- és hadseregkultusz, háborús hangulat, folyamatos mozgósítás,
a titkosszolgálatok jogkörének kiterjesztése, besúgóhálózat,
a férfiasság, a bajtársiasság és a harci szellem dicsőítése,
félelmek generálása, az idegengyűlölet tudatos erősítése,
régi elemekből összerakott, saját mítosz-, rítus- és jelképrendszer, a dicső múlt hangsúlyozása, a politikai liturgiáért való rajongás, nagygyűlések és díszszemlék,
dekadenciamítosz, vagyis annak hangoztatása, hogy a kultúra – amit az újjászületett nemzet meg fog haladni – hanyatlik; („Az Európai Unió fejlődése éppen megtorpanófélben van, és nekünk most új energiákra, új népekre, új gondolkodásokra is szükségünk van” – mondta nemrég Orbán),
sovinizmus, rasszizmus (csak néhány gyors példa: a Fidesz házi publicistája, Bayer Zsolt tavaly a „keresztény fehér faj önvédelméről” értekezett a kormánytábor helyeslése mellett; a napokban jelent meg a kormány lapjában, az origo.hu-n egy cikk, ami azon borong, hogy a Kinder csoki új csomagolásán színes bőrű kisfiú látható, és hosszan lehetne folytatni a sort;)
a tiszta nemzeti kultúráról szóló elképzelés, amelynek puritását meg kell őrizni, illetve helyre kell állítani,
etatizmus, vagyis az állam beavatkozó szerepének növelése,
az állam szolgálatában álló „családi életrend”, amelyben a férfiak elsősorban harcosok, a nők pedig anyák,
vitalizmus, azaz a nemzet tagjainak szaporodását serkenteni kívánó szólamok és programok, termékenységkultusz,
korporatizmus, vagyis az az elképzelés, hogy közös érdek mentén, osztálykülönbségek nélkül együtt dolgoznak a nemzet tagjai a felemelkedésért (vö.: nemzeti együttműködés rendszere).
Hogy valóban itt tart-e Orbán, és a fő forrását a fasizmus jelenti-e ezt, nyilván a jelen, sokkal inkább az utókor fogja eldönteni. Az a kor, amelyik képes lesz kellő távolságtartással értékelni a történéseket, amelyben lesz majd annyi objektivitás, amely képes történelmi kontextusba helyezni a kort. Nekünk, valós időben, annyi jut, hogy élünk annak lehetőségével, hogy ma nincs erőszak, s ennyiben – de egyesek szerint csak ennyiben – mindenképpen eltér a rendszer a fasizmustól. Mint ahogy a XXI. századi sajtószabadság fogalma is eltér a fehérterror, vagy totális hatalmak értelmezési tartományától, ugyanígy az autoriter rendszerek, vagy a diktatúrák is némiképp új tartalmat nyernek. Kétségtelenül igaz, hogy ezen szisztémákban általában megmarad az egyén korlátozott szabadsága, amely korlátozott szabadságot ő viszonylagos, vagy – a politikát maga mögé dobva, vagy meg sem érintve – teljes szabadságként él meg. (A magyar emberek e tekintetben különösen nehezen értelmezhetőek; sokkal jobban elvannak a szabadságjogok nélkül, mint más, a demokráciát fontosabb éltető elemként ismerő nemzetek.)
Bármennyire is az utókor fog ítélkezni, nekünk a jelenben is muszáj valahogy értelmezni, mi is történik velünk, körülöttünk. És igen: ennyiben szabadok vagyunk – mint ahogy ezt jobboldali elemzők előszeretettel hangsúlyozzák, mint döntő érvet -: leírhatjuk, amit gondolunk a rendszerről, leírhatjuk, amit gondolunk a vezetőről, leírhatjuk, hogy diktatúrában élünk, leírhatjuk, hogy Vezér-kultusz van, és leírhatjuk, hogy a Vezér egyre több diktatórikus jegyet mutat fel önmagáról. És senki nem visz el bennünket, nem jön értünk a nagy fekete autó, holnap is írhatunk. Az más kérdés, hogy nem biztos találunk rá felületet is, mint ahogy az sem, hogy találunk magunknak megélhetést. De most nem erről van szó, sokkal inkább arról, hogy mennyire teljesedik ki az Orbán-féle hatalmi struktúra.
Az elmúlt két ciklusban is sokszor próbáltuk megfejteni, mit miért csinál a miniszterelnök, illetve merre viszi az országot, de a legmerészebb elemzők is általában megálltak egy pontnál. Mégpedig annál a pontnál, hogy vajon Orbán kidobja-e egy ponton túl a demokratikus paravánokat, illetve otthagyja-e az Európai Uniót, mint olyan keretet, amely mégiscsak bizonyos szabályok betartására kényszeríti őt. Ma már látjuk: ezek nem jelentenek feltétlenül féket a számára, ha a körülmények azt diktálják, felrúg mindent, ami az akaratát féken tartja. Ebben nagymértékben segíti őt az a tudat, hogy – noha meglehetősen sajátos szabályok között -, már harmadszor nyert választást, kétharmaddal (mondjuk így: magyar kétharmaddal ), és ezzel szemben a Nyugat politikusainak szigorú tekintete sem ér semmit. Orbán a politikai korrektség utolsó darabját is ledobta magáról, a kényelmetlen korlátokat – kordonokat – szép fokozatosan, már nem is lassan – szétszerelte. A kezében lévő kulcs, a demokrácia rögzítő elemeit csavarja ki, és ma már egyáltalán nem fél használni. Ezért is nézzük riadt tekintettel: mire készül most, amikor a kultúrharcot hirdette meg. Szeptemberre ígért változásokat, feltehetően a velencei, a parlamenti szezont megelőző Fidesz frakció-ülés lesz a bejelentések főpróbája. Addig csak találgatunk, következtetünk. Következtetünk például Kövér László szavaiból, aki a Kultáj megnyitóján a következőket mondta:
„2010 után a magyar választópolgárok felhatalmazása alapján a globálissá váló politikai és gazdasági viszonyok között megerősítettük Magyarország politikai önrendelkezését, 2014 és 2018 között megerősítettük országunk gazdasági önrendelkezését, az előttünk álló időszakban pedig közösen meg fogjuk erősíteni a magyarság kulturális önrendelkezését is.”
Nehezen fejtem meg az országgyűlés elnökének szavait, vagyis, ha következtetésről szólok, csakis abból tudok kiindulni, amit az elmúlt nyolc év megmutatott. Azaz abból, hogy számomra mit jelentett a Fidesz politikai, és gazdasági önrendelkezése. Pontosan azt, amiről a bevezető szólt: az autoriter rendszer kialakítása, a politikai hatalom szinte teljes megszerzése, a gazdaság helyenkénti centralizálása, másutt pedig a hűséges oligarchák helyzetbe hozása. És, ha ez alapján próbálom kitalálni, mit is fog hozni a kulturális önrendelkezés, akkor – a már megszerzett és uralt intézményrendszeren túl – a szellemi élet átalakítására tudok gondolni. Illetve annak a harcnak a beindításáról, amely a migránsok okozta kulturális károk bemutatásáról szólna; hova jutunk mi, és hova jut Európa, ha bevándorló országgá, netán bevándorló kontinenssé válunk.
Mert azért ne feledjük: a nemzeti újjászületés víziójába beletartozik a bevándorlók elleni harc is. És azt se feledjük: a félfasiszta rendszerekben a bevándorlókat a hatalmon lévők jelölik ki.
A telefon recsegve szólt, de néhány másodperc múlva felismerhetővé válik az egykori kancelláriaminiszter kormányinfón ismertté vált orgánuma. A vonal túlsó végén tehát immár valóban Lázár János, akit a Magyar Közlöny tanulsága szerint mától Orbán Viktor kormányfő a nemdohányzók védelméért felelős miniszterelnöki biztosnak nevezett ki.
A rövid bemutatkozás után sietve jelzem, hogy az egykori kancellária-minisztertől a Fühü számára szeretnék interjút kérni a napvilágot látott hírrel kapcsolatban. A pillanatnyi csönd után Lázár János udvariasan megköszöni, s egyetlen tőmondatban közli, hogy nem kíván élni az általam felkínált nyilatkozat lehetőségével, s már le is teszi a kagylót.
Maradnak tehát a megválaszolatlan kérdések.
Leginkább az, hogy Lázár János már az új kormány megalakulása előtt jelezte, hogy nem kíván kormányzati tisztséget vállalni Orbán Viktor kormányában, hisz emlékszünk: ő maga nyilatkozta, hogy a kormányon kívül is van élet. Akkor viszont talány, hogy miért vállalta el a miniszterelnöki biztos szerepét. Talán a kormányfő visszautasíthatatlan ajánlatot tett volna Lázár Jánosnak – a visszautasíthatatlan ajánlatok mibenlétéről vannak fogalmaink – aki néhány hónap szabadság után megváltoztatta korábbi véleményét, és elfogadta az állást?
Csak találgatni lehet, hogy Orbán Viktor miért keresett mindenáron állást Lázár Jánosnak. Az utóbbi biztosan nem kopogtatott a parlament kapuján, hogy munkát szeretne. Talán a kormányfő éjjelente álmatlanul forgolódott, hogy ennek a Janinak mégiscsak kéne valami feladatot találni? Lázárnak amúgy valószínűen nem merülnek le az akkumulátorai, hisz állandóan pihen. Lazán jár-kel a világban, néha szőrmentén kicsit gyepálja utódját, Márki-Zay Pétert, de inkább gyanús egyetértésben tárgyalgat a két politikus. Így aztán nem csoda, ha Orbánnak nem jön álom a szemére, talán még bosszantja is, hogy ez a Lázár nem akar (köz)szolga lenni a Fidesz kormányban.
S persze, a miniszterelnök okos ember, azonnal beugorhatott neki a trafik-ügy, amit Lázár még államtitkárkén olyan szépen megoldott. Igaz, kellett hozzá vér, veríték, és könnyek, de új kedvezményezetteket talált a biztos megélhetést nyújtó trafikokba, a régiek pedig mehettek a lecsóba. A hódmezővásárhelyi holdudvarából származó Sánta Jánossal – a sajtóhírek szerint az utóbbi számítógépén – elkészítették a trafiktörvényt. Sánta azóta a leggazdagabb magyarok közé tartozik, vagyonának meghatározó forrása a dohánykereskedelem.
Ebből is látszik, hogy Lázár János ért a dohányhoz, így aztán testhezállónak tűnik, hogy rábízzák a nemdohányzók védelmének feladatát, továbbá a dohánypiac szabályozásának összehangolását. De még az új típusú dohánytermékek, elektronikus cigaretták fogyasztását befolyásoló kormányzati álláspont kidolgozása is a miniszteri biztos feladata lesz.
A lényeg viszont, hogy ismét Orbán Viktor lesz a főnöke, fizetést viszont nem kap.
Lázár úr! – megértjük, hogy a kommentárhoz még keresi a szavakat, de azért sajnáljuk az elmaradt interjút!
Az Örökség Alapítvány a Zsidó Temetők Megőrzéséért nevű New York-i szervezet küldött egy levelet.
Az Orbán Viktornak is elküldött levelet Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke küldte el az MTI-nek. Ebben a szervezet a magyar származású amerikai ortodox zsidók közösségeinek nevében
elismerését fejezi ki a magyar kormánynak, amely elkötelezetten támogatja magyarországi zsidó temetők felújítását.
Azt is írják, hogy szorosan együttműködhettek a magyar kormány képviselőivel, miután a kormány nagy hangsúlyt helyez a zsidó temetők állapotának megőrzésére.
A szervezet az elmúlt két évtizedben nagy figyelmet szentelt a kelet-európai zsidó temetők felújítására, és eddig több mint 300 temető felújításához járult hozzá.
A szervezetet 2002-ben alapították, eddig 300 temetőt állítottak helyre, és további 400-ban folynak munkák. Magyarország mellett Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában, Lengyelországban, Fehéroroszországban és Szerbiában működnek a kormányok támogatásával.
Rengeteg a párhuzam Benjamin Netanjahu, becenevén Bibi, és Orbán Viktor pályafutása között, és abban is, amilyen államot az utóbbi években kiépítettek. A két politikus személyes kapcsolata is jó – és abban is hasonlítanak, hogy mindkettőjük családjában vannak korrupciós botrányok.
Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor is a 90-es években került először hatalomra, országuk történetének legfiatalabb miniszterelnökeként. Az első ciklus után mindketten elvesztették a választást, majd közel egy évtizedet töltöttek ellenzékben. Utána újra hatalomra kerültek, majd egymás után nyerték a választásokat, a kampányukban pedig
központi szerepet kapott az idegengyűlölet, az ostromhangulat,
és segítségükre volt a liberális és baloldali ellenzék gyengesége is.
Orbán és Netanhaju között a személyes kapcsolat is nagyon régi. A Jerusalem Post szerint, amikor Orbán ellenzéki vezetőként a kétezres évek közepén Izraelbe látogatott, Netanjahu volt az egyik, aki komolyan tárgyalt vele.
Ő mutatta be Orbánt Arthur Finkelsteinnek, a lejárató kampányok mesterének is,
aki már 1996-ban Netanjahu kampánystratégája volt. Izraeli források szerint egyébként Netanjahu és Orbán egymásnak is adtak tanácsokat a politikai üzenetekkel kapcsolatban.
Az egyik legnagyobb izraeli lap, Háárec egyik magyar forrása, aki hosszú időt töltött mind a magyar, mind az izraeli miniszterelnök társaságában, azt mondta: „ha meg akarod érteni Bibit, nézd meg Orbánt. És vice versa.”
Éppen ezért, a Háárec egy másik szerzője már egy „Orbán-szerű” gyűlöletkampánytól tart Izraelben is. Szerinte ennek már régóta vannak jelei. A nemrég elfogadott, Izraelt nemzetállammá nyilvánító törvénnyel kapcsolatban azt írja: ahogy a kelet-európai, demokráciától távolodó rezsimeknél, a Netanjahu-kormánynál is csak eszköz a kisebbségek elleni fellépés – a valódi ellenfél a „belső ellenség”, az árulók, akik a többség tagjai, és nem a kisebbségé.
Netanjahu politikáját párhuzamba állítja azzal, ahogy Orbán magát a keresztény kultúra védnökeként és megmentőjeként látja, a muszlim bevándorlókkal szemben. Márpedig
ez puszta demagógia:
a 10 milliós lakosságból alig néhány ezren muszlimok Magyarországon. Azt pedig a Die Presse és a Politico ábrái is azt bizonyítják, hogy már évek óta alig jönnek bevándorlók.
A muszlimokkal való fenyegetőzés valójában csak politikai célokat szolgál. Az egész kampány arca, központi alakja pedig Soros György lett. A Háárec szerint „nem kell történésznek lenni, hogy az ember megértse,
Soros itt az ’örök zsidó’ jelképe, az antiszemita mítoszé a zsidókról,
akik a bankokon és a kereskedelmen keresztül akarják uralni a világot.”
A magyar zsidó közösség nagy része felháborodott a kampány miatt, először a nagykövet is tiltakozott – Netanjahu viszont ezen háborodott fel és visszavonatta a tiltakozást, hiszen ő és emberei ugyanolyan kampányt folytatnak Soros ellen. Ebben egyébként meghatározó szerepe van egy másik amerikai milliárdosnak, Sheldon Adelsonnak. Hogy miért, arról itt írtunk bővebben.
Mindenesetre a Soros-ellenes kampány Izraelben olyan szintig jutott, hogy a miniszterelnök fia, Jáir Netanjahu még egy antiszemita ihletésű karikatúrát is posztolt a Facebookon, miszerint Soros a gyíkembereken keresztül irányítja a világot.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
A Háárec cikke felidézi Orbán március 15-ei beszédét, amelyben azt mondta: az ellenfél rejtőzködő, alantas, nemzetközi, pénzzel spekulál, „nincs saját hazája” és bosszúálló. Ebben
ugyanazok a gondolatok köszönnek vissza, amelyeket Netanjahu is használ,
amikor az izraeli baloldalt, vagy épp különböző szervezeteket vádol. Például aki nem támogatja őt, az szerinte nem lojális az államhoz, a nemzetállami törvény ellen tiltakozó drúzokat pedig szerinte a szélsőbaloldali ellenzék lázítja.
A középosztály egyik országban sem akarja kockáztatni helyzetét azzal, hogy felemeli a szavát a hatalom és az uszító kampányok ellen.
A hasonlóságokat a konkrét intézkedések kapcsán is hosszan lehetne sorolni. Izraelben is évek óta készülnek arra, hogy korlátozzák bizonyos civil szervezeteknél a külföldi adományok mennyiségét, és ott is kormánybaráttá alakították a közszolgálati médiát.
Az utóbbi időben egyre több a konkrét együttműködés a két kormány között, elég csak az izraeli hírszerzőcég, a Black Cube szerepére gondolni a magyar civilek lejáratásában.
Már diplomáciai segítségről is lehet hallani,
leginkább arról, hogy az amerikai kormányt az izraeliek „puhítják”, hogy legyenek jobbak a magyar-amerikai kapcsolatok.
Erre már tavaly felbérelt a magyar kormány két izraeli lobbistát: Cvika Brot volt újságírót, aki Netanjahu pártjának, a Likudnak a polgármester-jelöltje volt Tel Aviv egyik elővárosában, de emellett ő volt Donald Trump izraeli kampányfőnöke is (az Izraelben élő amerikaiakat kellett meggyőznie); valamint Ariel Sender politikai tanácsadót. Azt az Átlátszó derítette ki, hogy a kapcsolattartójuk Szabó László washingtoni magyar nagykövet volt. (Szabó László egyébként korábban pont az izraeli gyógyszercég, a TEVA magyarországi vezérigazgatója volt.)
Az izraeli Channel 10 szerint egyébként Netanjahu utasítására még Izrael amerikai nagykövete is győzködte az amerikai kormány tagjait, hogy javítsanak a kapcsolatokon a magyarokkal. Ezután következett a találkozó a két külügyminiszter, Mike Pompeo és Szijjártó Péter között.
Egyébként még egy dologban hasonlít egymásra a két miniszterelnök: mindkettőjük családját korrupciós botrányok veszik körül: Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak az ügyeiről mi is sokat írtunk már, Izraelben pedig maga Netanjahu ellen is több ügyben nyomoznak.
A hétvégén eldől, hogy a Kétfarkú kutyapárt jelöltje Mészáros László, vagy a Fidesz delegáltja Mészáros László foglalja-e el a polgármesteri széket Felcsúton. A Független Hírügynökség kereste a jelenleg hivatalban lévő Fidesz alpolgármesterét – akit egyébként a távozó Mészáros Lőrinc javasolt maga helyett a posztra – de Mészáros László elérhetetlennek bizonyult. Elértük viszont a Kétfarkú kutyapárt jelöltjét, Mészáros Lászlót, aki a választási esélyekről tájékoztatta szerkesztőségünket.
A kampány hajrában vagyunk, nagyon készül a vasárnapi választásra?
Természetesen, teljes erőbedobással küzdünk! Építettünk egy új kampányirodát is, amire nem kaptunk engedélyt. Ezért a kívülálló csak annyit lát, hogy elkészítettünk egy esőbeállóra hasonlító buszmegállót. Ez a főhadiszállásunk, nagyon otthonos. Ha a faluban élők megszeretik, akkor a kampány zárása után is megtarthatják.
Ön a Kutyapárt színeiben induló Mészáros László, de a Fidesz jelöltje, a jelenlegi alpolgármester is Mészáros László. Legalább egymás között eldöntötték már, hogy ki az igazi Mészáros?
Az majd vasárnap, a polgármester választáson dől el, a Felcsútiak azonban abban biztosak lehetnek, hogy a polgármesterüket Mészáros Lászlónak fogják hívni. Egyébként azt kifejezetten szép gesztusnak tartjuk, hogy az államfő, Áder János épp Soros György születésnapjára tűzte ki a választást. Ez igazán nemes cselekedet.
Mérlegelte már, hogy Ön, aki csak betelepült Felcsútra, mekkora eséllyel indul?
Kétségtelen, még ma nincs is bejelentett lakáscímem, vagyis én vagyok Felcsút mindeddig első és utolsó hajléktalan polgára is. Ugyanis a kormány rövidesen a törvény erejével tiltja be a hajlék nélkül élőket.
Önnek, mint a Kétfarkú Kutyapárt jelöltjének van átfogó társadalompolitikai programja, esetleg akar új alkotmányt is a faluban?
A Kutyapárt társadalmi jövőképének lényege, hogy bármely településen élők problémáit a helyszínen kell megoldani, közös cselekvéssel! Az elképzelésünk az, hogy akik képesek a saját érdeküket hatásosan képviselni, azok az emberek már biztosan nem szavaznak diktátorra. A cselekvő viselkedésre példamutatással szeretnénk a honfitársainkat rávenni.
Sok helyi támogatója van a Kétfarkú kutyapártnak?
Igen, a legvakmerőbb felcsútiaktól több, mint hatvan ajánlást kaptunk, de amikor felszereltük a plakátjainak, akkor villáskulcsot hoztak. Hangos dudaszóval üdvözöltek, integettek. Ha esett az eső, akkor ernyőt vagy kabátot hoztak, de más vidéki településhez hasonlóan a helyben élők nem mernek nyíltan támogatni bennünket, mert félnek a hatalomtól. Nyilvános kiállással nem merik kockáztatni az egzisztenciájukat, illetve a napi megélhetésüket. Felcsúton például szinte mindenki vagy Mészáros Lőrinc valamelyik cégénél dolgozik, vagy pedig az önkormányzatnál.
Készült egy fülbemászó Mészáros induló is, amit a felcsúti stadionban filmre is vettek. Könnyen beengedték Önöket a helyi arénába?
Be kell vallanom, hogy a Facebookon nagy sikert elérő kampányindulónkat nem a Pancho Arénába rögzítettük, mert nem kértük rá engedélyt, s ezért nem is kaphattuk meg. Viszont nagyon fontos volt, hogy egy valóságos stadionban énekeljünk, ezért szereztünk egyet. Viszont nem szeretném elárulni, hogy hol forgattunk, mert a tulajdonos attól fél, hogy megüti a bokáját.
Ön is úgy gondolja, hogy van félnivalója?
Természetesen én nem félek, engem az ilyen veszélyes szituációk kifejezetten inspirálnak. Ha valaki erődemonstrációt tart, az ellenállást vált ki belőlem, de tisztában vagyok azzal, hogy ma sokan féltik az egzisztenciájukat Magyarországon. Viszont szeretnék egy olyan közhangulatot kialakítani, amelyben az embereknek nem kell semmitől tartani. Erre a legjobb módszer a humor, ha a hatalmat kinevetik, akkor a félelem megszűnik. Ha majd polgármesterként viccesen kicsúfolnak a hibáimért, akkor velük nevetek, s kijavítjuk a tévedést.
Napok óta hiába keressük vetélytársát, a fideszes Mészáros Lászlót a polgármesteri hivatalban, a titkárnő szerint elérhetetlen. Viszont a közelmúltban tartott egy politikamentes napot, ahol evés-ivás közben a jelenlévőkkel úgy döntöttek, hogy a kormánypártot kell támogatni. Ez nem behozhatatlan hátrány önnek?
Nem szeretném azt mondani, hogy a hatalom megveszi, vagy megfélemlíti a helyi polgárokat, de az látszik, hogy a hatalomban lévő Mészáros László semmit sem bíz a véletlenre, a választási csatában felhasználja a közigazgatási apparátust. Ez nem mindig előny, mert az emberek nem hülyék, látják, mi történik. Mi más eszközökkel küzdünk, mi cselekvésre buzdítunk.
Azt tudom, hogy Önök színezik a kátyús utak kockaköveit, vagy más módon hívják fel a hiányosságra a figyelmet. Itt is lesz ilyen?
Felcsút főutcája, a 811-es út uniós támogatással fel van újítva, egészen a stadion bejáratáig. Viszont az aréna bejáratától már rossz állapotban van a kocsiút. Ezért úgy döntöttünk, hogy a stadiont majd meghosszabbítjuk Alcsútdobozig, és akkor az Európai Unió megépíti a maradék útszakasz burkolatot, teljes hosszában. Mi viszont a balesetek megelőzése érdekében a nagyon megsüllyedt csatornafedeleket fényvisszaverődő festékkel lefestettük. Ezt a munkát folytatjuk a választásokig.
Mi történik, ha megnyeri a választást, s Ön lesz a polgármester?
Azonnal bővítjük a felcsúti űrkikötőt, ugyanis állandó probléma, hogy ha a futballmeccsre érkeznek az űrhajók, akkor elfoglalják a vendégek számára kialakított űr parkolókat. Aki autóval jön, annak csak az út két széle marad, és ez balesetveszélyes. Tehát bővíteni kell az űrkikötőt. A másik fontos programom, hogy a kisvasutat Kelenföldig meghosszabbítjuk.
Ezt eddig még Orbán Viktor sem akarta. A kampány hevében ki is próbálta a kisvasutat?
Sajnos ritkán jár. Nem bírtam kivárni, amíg megérkezik. Viszont megnéztem, távolról csodálatos. Az állomás különösen, talán csak a Mészáros Lőrinc palotája veheti fel vele a versenyt. Észrevettem viszont, hogy a vasúti töltés oldalában kezd megvalósulni a liberális politikusok álma, hatalmas kenderültetvényeket láttunk.
Miközben szívta a kendert, próbált a kocsmában barátkozni a helyiekkel?
Felcsúton két kocsma van, az egyik a Bivaly söröző, ami tíz éve bezárt. A nyitva lévő ivó gyér látogatottságú, a tulajdonos panaszkodott is, hogy régebben ott beszélték meg a világ folyását, de ma már nem merik az emberek kinyitni a szájukat.
Csak nem azt akarja mondani, hogy Felcsúton nem mindenki Fideszes?
FH
Azt tapasztaltam, hogy, itt még az átlag magyar településhez képest is kevésbé szeretik a Fideszt. Kifejezetten zavarja a helyieket a körülöttük kialakult felhajtás, a Pancho Aréna, a csicsás díszekkel tűzdelt drága épületek. Felcsút egy közepesen szegény vidéki falu, néhány nagyon gazdag emberrel.
De gondolom Orbán Viktort, mint a falu nagyját tisztelik, s a házát tiszteletben tartják. Igaz?
Már csak azért is, mert a környék elég alaposan be van kamerázva. Az emberek így aztán óvatosak. Úgy érzem, hogy ha a politikusok nem igyekeznének a társadalomban feszültséget kelteni, vagy gyűlöletet végletekig korbácsolni, akkor az emberek képesek lennének a nézetkülönbségeket indulatmentesen, békésen tisztázni.
Mi történik, ha nem ön nyer?
A Kutyapárt alapelvei szerint 127 százalékos eredményt érünk majd el a választáson. Ez nekünk elég is les
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Természetesen, teljes erőbedobással küzdünk! Építettünk egy új kampányirodát is, amire nem kaptunk engedélyt. Ezért a kívülálló csak annyit lát, hogy elkészítettünk egy esőbeállóra hasonlító buszmegállót. Ez a főhadiszállásunk, nagyon otthonos. Ha a faluban élők megszeretik, akkor a kampány zárása után is megtarthatják.
