Kezdőlap Címkék Orbán Viktor

Címke: Orbán Viktor

Plakátcsaták – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, így kávé mellett meg kell vallanom: habár munkám figyelemmel kísérni a magyar bel- és külpolitika eseményeit, de időnként nagyon ügyelnem kell, hogy el ne veszítsem a fonalat. Az elmúlt pár napban Orbán Viktor olyan parádés asszót vívott a tulajdon árnyékával és – szerinte – az Európai Unióval, hogy csak akkor sikerült mindent a helyére tennem, mikor időrendi sorrendbe raktam a történéseket.

Ugyebár, ott maradtunk el, hogy elutazott Berlinbe Gulyás Gergely kancelláriaminiszter és Balog Zoltán miniszterelnöki biztos, kibékülni a CDU elnökével. Sőt, konkrét ajánlat is volt a tarsolyukban: az, hogy március 15-én lecserélik a Juncker-Soros plakátokat, és az EP-kampány hajrájában tartózkodni fognak a hasonlóan provokatív stílustól. Hogy mit beszéltek Annegret Kramp-Karrenbauerrel és mit nem, annak megmondhatója nem vagyok, hiszen nem voltam ott, de nagy sikerrel nem járhattak, annyi szent, ugyanis szombaton Orbán Viktor azt nyilatkozta a vasárnap megjelent Welt am Sonntagnak, miszerint:

„Március közepétől Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke és a baloldal csúcsjelölteje kerül a kormány plakátjain Juncker helyére a kormány sorosozó plakátjain.”

Sőt, azt is mondta, hogy „a támadás valójában a baloldalról érkezik”, és nem azért, hogy a Fideszt, hanem azért, hogy az Európai Néppártot gyengítsék. „Amikor mi már nem leszünk, majd az olaszokra rontanak rá, és utánuk az osztrákok kerülnek sorra” – tette hozzá Orbán Viktor, megjegyezve, hogy „ezt hívják szalámitaktikának”. (A szalámitaktikáról ő különösen sokat tudhat, ugyanis nincs a Fidesznek olyan szövetségese, amelyet fel ne falt vagy el ne jelentéktelenített volna). A kampány bírálóiról elmondta, az ilyen erők „a politikai szakirodalomban – Lenin nyomán – a hasznos idióták. Miközben azt hiszik, hogy szellemi harcot vívnak, valójában mások, sőt az ellenfeleink hatalmi érdekeit szolgálják.”

Azért az nem bizonyos, hogy ezt Lenin mondta volna

Írásos nyoma semmiképpen sincs, de egyelőre ezt hagyjuk is – mondott Orbán még szépeket. Például rögtön azt, hogy

„Soros György szerepe az európai politikában nem megkerülhető, és mindenkinek joga van tudni, hogy Timmermans bevallottan az ő szövetségese.”

Hát, ez így elég nagy falat, de maga a magyar kormányfő is kiemelten fontosnak tarthatja ezt az interjút, ugyanis nem csak saját honlapjára tette ki az interjút, hanem még Facebook-oldalán is népszerűsíti. Persze, azt ne gondolja senki, hogy azt az oldalt ő írja, szerkeszti vagy akár csak néha megnézi: azzal a stábjának néhány rátermett vagy kevésbé rátermett tagja foglalkozik, ám az utasítást az interjú megosztására mindenképpen ő adhatta ki.

No, de mit jelent ez a nyilatkozat, ami annyira fontos neki, hogy még politikai és választási programjának is tekinthető?

Lényegében véve azt mondja, hogy a Néppártra aljas ármány támad, melyet kizárólag ő és hívei látnak, egyedül ők védhetik meg ezt a politikai alakulatot, és aki ezt nem hiszi vagy helyteleníti a módszereiket, az áruló.

Hogy magát az ármányt, mint olyant, senki sem látta, az csak annyit bizonyít, mennyire fortélyos és milyen jól álcázza magát. A legügyesebb és legveszélyesebb ellenség az, amelyik nincs is, tehát megfoghatatlan.

Illetve esetünkben megfogható, ugyanis az ármány neve: Soros György, és olyan ügyes démon, hogy bárkibe képes belébújni, Junckerbe is, Timmermensba is. Ördögűzőt kell hívatni ellene, szerencsére Orbán véletlenül járatos a pokoligázó tudományokban, és némi tűz- valamint vízpróba útján hajlandó kipurgálni a Gonoszt bármely európai politikai erőből, legfeljebb nem éli túl az alany.

Hát, ezt bizony hiba volt nyilatkozni.

Hiba volt, ugyanis három szemszögből lehet szemlélni az interjút. Az első Orbáné, aki magányos hősnek, meg nem értett zseninek látja magát, aki egyedül küzd a gonosz erők ellen. A másik szemszög az olvasóé, aki ezek után a tirádák után teljesen bizonyos lesz benne, hogy paranoiással van dolga. A harmadik az uniós politikusoké, akik nem azt látják, hogy a Néppárt veszélyben forog, hanem azt, hogy a magyar kormányfő pártállásra való tekintet és válogatás nélkül bárkire rátámad, legyen az néppárti avagy szocialista, mindegy. Kicsit olyan, mint az angol vagy skót alakulatok a harmincéves háború csataterein, ugyanis azok nem beszéltek egyetlen kontinentális nyelvet sem, nem tudták és többnyire nem is akarták megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, így rendszerint válogatás nélkül lemészároltak mindenkit. Ha egy ilyen zsoldoscsapat megjelent valamelyik ütközetben, annak rögtön vége is volt, futott mindenki, oldalfüggetlenül.

Szóval, ez az interjú nem sokat fog használni Orbán Viktor nemzetközi megítélésének. Főleg azért nem, mert akiknek üzent benne – a Néppárt politikusainak – azok nap, mint nap együtt dolgoznak Junckerrel is, Timmermansszal is, és pontosan tudják, hogy nem árulók, sőt, az Orbán vízióiban szereplő Sátán sem létezik.

Akkor haladjunk tovább: még mi történt?

A kormány vasárnap kimerítő részletességű, nyolc oldalas választ adott az Európai Bizottság február 28-i közleményére, melyben tagadták a magyar kormány koholt vádjait, és felszólították őket a hazug kampány mérséklésére. A magyar kormány mostani válasza – elolvasni sem volt könnyű – lényegében véve óvodás érvelés, miszerint bee, nem is mi hazudunk, hanem az Európai Bizottság, bee! Ezt azzal kívánják bizonyítani, hogy hittel hirdetik:

1. A kötelező betelepítési kvótát nem vonták vissza
2. Felülírnák a tagországok határvédelmi jogait
3. A migránsvízum bevezetését az Európai Bizottság is támogatta
4. Nem tagadják, hogy több pénzt adnának a migrációt támogató szervezeteknek
5. Már most is több tízezer bevándorló kap pénzzel feltöltött bankkártyákat
6. Kísérleti projektekkel legalizálnák a migrációt
7. Többféle módon is csökkentenék a bevándorlást ellenző országok pénzügyi támogatását

Ezeket a téziseket már cáfolták, többször is, hogy például a „migránsvízumot” vegyük, nem lehet támogatni olyasmit, ami nincs. Az Európai Bizottság világosan megmondta, hogy egyáltalán nem tervezi humanitárius vízumok bevezetését. A tagállamok nem kértek úgynevezett migránsvízumokat bevezető jogszabályokat, a bizottság pedig nem javasolt ilyet, és nem is szándékozik ilyen javaslatot tenni. Betelepítési kvóta sincs, tavaly novemberben csak annyit határozott el az Európa Parlament, hogy megkezdődhetnek a tárgyalások a kvótákról a kormányokkal. Ez azt jelenti, hogy az EP kiválaszt egy küldöttséget, az uniós kormányok illetékes miniszterei is küldenek egyet, ők majd valamikor összeülnek, és elkezdenek róla beszélgetni, hogy hogyan nézzen ki az új menekültfogadási rendszer. De a többi tétel is hasonló szamárság.

És ismételgetik, kitartóan, fáradtságot nem ismerve, éjt nappallá téve. Az Európai Bizottság valószínűleg viszontválasszal fog élni, de hát nem lehet huzamosan ismételgetni ugyanazt, mindenki belefárad ebbe a „de igen – de nem” szintű vitába, előbb-utóbb szóra sem fogják méltatni a magyar vádakat, és ez lehet a cél. Vagyis az, hogy amikor már unják a gyerekes hisztit, és szóba sem állnak a magyar kormány heroldjaival, azt trombitálhassák szét a világba: „Lám, nem tudnak nekünk válaszolni sem, kifogytak az érvekből!”

Ócska kis troll-módszer ez, a közösségi oldalakról ismerős, és nem sok ész kell hozzá, csak kitartás. A magyar kormány ezzel a technikával valóban el fogja magát szigetelni a nemzetközi diplomáciai élettő.

Ki fog azzal szóba állni, akivel nem is érdemes?

Sőt, ez az elszigetelődés már meg is kezdődött. Mint a Politico nyomán a 444 beszámol róla:

„Kínos csönd fogadta Orbán sorosozását a V4 egyik munkaebédjén. A Politico szerint a magyar miniszterelnök néhány kattanása a szlovák, a cseh és a lengyel vezetésnek sem jön be igazán. Egy V4 munkaebéden például a jelenlévő vezetők munkatársai szerint Orbán arról kezdett el beszélni, hogy Soros György áll a szerbiai tüntetések mögött. A magyar miniszterelnök kijelentéseit pedig kínos csend fogadta.”

Hát, ez bizony kellemetlen.

Itt tartunk most, ebben a pillanatban.

Akkor foglaljuk össze.

Orbán Viktor szerint a világ borzalmas hely, tele ellenséggel és árulóval, kikkel egyedül ő képes szembeszállni.

Aki ezt nem hiszi, az vagy áruló, vagy hülye.

Sokan nem hiszik, és ezeknek a sokaknak nem esik jól, hogy sértegetik őket.

De mindenki hülye, egyedül Orbán Viktor helikopter.

Aki emiatt le fogja cserélni Junckert Timmermansra.

Amondó lennék, hogy a csere nem is rossz ötlet, csak egy apró eltéréssel kéne alkalmazni.

Nem Junckert kéne lecseréljük mi, magyar választók, hanem Orbánt.

Felőlem akár Timmermansra is.

Gyóntatószékben – II.

Arrogánsak, nincs egyeztetés

Tudom atyám! Már 2007-ben a budapesti Marcibányi Téri Művelődési Központban, a Jövőnk vitasorozat első zárókonferenciáján megmondtam, ami ma is aktuális, csak ellenzékünk nem képes ilyen szlogeneket alkotni. „Fel a mélyből, aki magyar!” És még azt is hozzá tettem akkor, hogy „Arrogánsak, nincs egyeztetés, semmilyen szakmai kör véleményét nem hallgatják meg, mindenhez jobban értenek, mindent jobban tudnak. Szétfoszlott a régi többség, mert kiderült, hogy képviselői cinikusak. A cinizmus, az értékrombolás, a tudatos értékrombolás, a gúnyos kacajokkal kísért értékrombolás, vagyis a cinizmus korunk egyik legfőbb betegsége Magyarországon.” Lehet, hogy mindez visszaüt rám is, Atyám?

Bevallom az úr színe előtt, eddigi beszédeim mindegyike elsősorban kampányszöveg volt, hogy elvarázsoljam a tömegeket, magamhoz édesgetve őket és szavazataikat. Nagy bűnöm ez, de hát mit is tehetne egy magamfajta politikus. Legfeljebb annyit, hogy bevallja, ne azt figyeljétek amit mondok, hanem azt, amit teszek! Akkor is megmondtam, az ember „…ha az eszére hallgat, és nemcsak a szívére, akkor tudnia kell, hogy a nemzeti egységhez csak a jobboldali egységen keresztül vezet az út, és aki nem a jobboldali egységre szavaz, az kockára teszi a változás lehetőségét. A változáshoz az út a teljes jobboldali egységen, majd később a teljes nemzeti egységen keresztül vezet.” Csak a Fidesz, tudja atyám, csak a Fidesz!

A közmunka a roma közösség számára a legnagyobb jótétemény

Azt is mondtam a minap eminenciás uram, hogy „a közmunka a roma közösség számára a legnagyobb jótétemény, amit az elmúlt négy évben adhattunk”. Mit is szólhattam volna mást, pár hónappal a választások előtt. Több százezer szavazat a tét, ennek megfelelően kellett szólnom, akkor is, ha másképp cselekszem majd. Garanciaként kineveztem a cigányság egyik kedvencét, Farkas Flórit miniszterelnöki biztosnak. Már bocsánat atyám, de tudom én, hogy mitől döglik a légy. Még Bódi Guszti meg felesége is tanúja volt ezen kijelentésemnek. Flóri meg „istápolja” csak a cigányságot, úgy, ahogy én szeretném.

“A nagy cél, hogy Európát átalakítsák és Európát átléptessék a kereszténység utáni korba, és Európát átléptessék a nemzetek utáni korszakba, ez a folyamat az európai választásokon elapadhat, tisztelt hölgyeim és uraim, és nekünk elemi érdekünk, hogy meg is akasszuk.”

Amit mondtam, megmondtam. Európa legmodernebb konzervatívjai leszünk és kész! Én már csak tudom. Mert Magyarországnak kereszténydemokrata kormányzásra van szüksége és ezt én végrehajtom minden körülmények között. Nem veszi szentségtörésnek atyám, ha most egy amerikai elnököt idézek ezzel kapcsolatban. „Ne azzal törődjünk, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e, hanem azzal, hogy mi Isten oldalán állunk-e.” Az én olvasatomban, remélem nem istenkáromlás, amit mondok, ez azt jelenti, hogy én még fontosabb vagyok Istennél is atyám!

És ez az én legnagyobb bűnöm, amit most be is ismerek, és amire kérek feloldozást. Meg vagyok győződve arról, hogy ami a fejemben van, az szentírás.

Én vagyok a kiválasztottja most a magyarnak, én vagyok szemükben az isten.

Bocsássa meg nekem az Úr a fentieket! De hova is mehetnék ezzel a bűnömmel? Az orvosok félrebeszélnek, híveim meg úgy is tudják rólam mindezt. Én vagyok a kiválasztottja most a magyarnak, én vagyok szemükben az isten. Keresetlen szavakkal adtam elő mindezt atyám, ebből is láthatja, hogy őszinte vagyok és bűnbánó. Kérem az urat oldozzon fel, mert meg vagyok arról győződve, hogy mindezt hazámért és népemért teszem. A járulékos javak mellékesek, azokat elfogadom, földi halandóként mit is tehetnék mást. Bűneimet felsorolva, hitemet vállalva végezetül kimondom, „hinnünk kell abban, hogy képesek vagyunk megváltoztatni az emberek életét, javítani országunk lelki, fizikai és erkölcsi állapotát, és ezt a szándékunkat szégyenkezés nélkül, nyíltan vállalnunk kell.”

Isten engem úgy segéljen! Nincs számomra fontosabb, mint saját képemre gyúrjam mindazt, ami körülöttem van! Isten bocsássa meg ezt nekem és minden vétkemet! Miatyánk ki vagy a menyekben! Mi pedig maradunk itt a földön fürödve javaiban, áztatva lábainkat a pénzlavórban! Ennyi! Csapó!

Az első rész itt olvasható >>>

Gyóntatószékben – I.

Most már bánom, hogy nem focista lettem

Atyám! Tudom, hogy a gyónási titok az szent, de szeretnék valami biztosítékot még azon felül, miket most bűneimként bevallok önnek, az hétszentség, hogy nem fog kiszivárogni! Értem én, hogy az Úr a garancia, de tudja atyám, ma már senkiben sem bízhat az ember fia. Nincs ugyan sok bűnöm, de amik vannak, azok súlyosak. Bevallom először is azt, most már bánom, hogy nem focista lettem.

Pedig ismét kétharmad lettünk, de érzem, hogy ez már nem az igazi, hogy valami nem stimmel. Nem jó kiválasztottnak lenni. Barátom, Silvio is megbukott a taljánoknál, remélem, én megúszom. Pintér, meg Polt, mint eddig, segítenek ebben, de az az igazság, hogy én sem játszhatom a tűzzel, mert akkor előbb utóbb csak megégek. Az, hogy egy-egy teljesítményemmel leégek, miközben kormányozok átlépve a záróvonalat, az még hagyján, de megégni, az más, annak maradandó nyomai vannak, és azt azért nem szeretném, ugye megérti Atyám!

Mihály is vagyok nem csak Viktor

Dehogy akarom én magamat Istenhez hasonlítani a hatalmammal, igaz, hogy Mihály is vagyok, de azt nem használom. Az arab lapok árulták el, de az igazság az, hogy nem szeretném, ha idehaza elkezdenének Misizni engem. Misikém így, Misikém úgy, meg hány misi főnök, ha elintézem?

Igaz, hogy én Oxfordban is jártam, de elismerem, Mártha Imre meg Cambridge-ben végzett energiapiaci szakértő, aki szerint senki nem mert nekem szólni, hogy „Főnök, ezt ne így, ne ennyiért”, amikor a szándéknyilatkozatot aláírtam az E.On cégek megvásárlásáról. Így aztán elterjedt azoktól, akikkel mindezt nem beszéltem meg, hogy legalább 500 millió euróval többet akartam fizetni a németeknek, mint amennyit a vagyonértékelések alapján az egész üzletrész ér. És akkor mi van? Én mondom meg, hogy mi mennyit ér, mi a teendő és nem tartozom beszámolni senkinek arról, hogy mit, miért, hogyan.

Most már a felesége is itt van a nyakamon

Persze, hogy nem félek bevallani bűneimet, már amiket magam tartok annak, egyébként is a jelenlegi földi helytartója az Úrnak megmondta, hogy a „A gyóntatófülkének nem szabad kínzókamrává válnia”; – hát, akkor ehhez tartsuk magunkat Atyám! Azt, hogy a kommunistákat az agyagba kell taposni ma is vállalom! Meg is tettem, teszem és a jövőben is meg fogom tenni. Tudom, hogy ez sokaknak nem tetszik az országban, erre nekem is figyelemmel kell lennem, de én anno 1989-ben is megmondtam, hogy az akkori komcsi fiatal kiszesek közül, – mert az idősebb generáció nem érdekelt a jövő szempontjából, – Gyurcsánytól kell csak egyedül tartani. Ezért őt személy szerint ki kell iktatni a közéletből. Ennek karaktergyilkos taktikáját és szervezeti ellehetetlenítésének módszereit kidolgoztuk és azt hiszem sikeresen jártunk el. Kártyázni meg sakkozni tudni kell. Most meg már a felesége is itt van a nyakamon. Valamit ki kell találnom megint. Pintér és Polt majd segítenek ebben.

A fociban is többre becsülök egy jó cselsorozatot, mint egy betartást, vagy felrúgást. Ezért aztán nem csak a MIÉP-et, meg a kisgazdákat, de az MDF-et is lerendeztük becsülettel. A kereszténydemokratákat kínáltuk fel nekik, meg magunkat, jöttek, akik jöttek, a kimaradottak meg lemorzsolódtak, eltűntek a süllyesztőben! Most a Jobbik van soron!
Megkajálták Ibrahimot.

Atyám! Elévültek már azok a Kaya Ibrahimos, meg Joszip Totos történetek, ne kérdezzen tőlem ilyesmit, honnan is tudnék ezekről a dolgokról, meg olyan apróságokról, hogy a nyóckerben anno igazoltattak a rendőrök a kurdtüntetésen egy audit, amelyben állítólag egyikőjük ült és a kocsi egy ismert magyar bűnöző tulajdonában volt, aki a fantomcégek alapításában is részt vett. Mi közöm is lenne nekem ezekhez? Éppúgy, mint a 2006-os őszi tüntetésekhez. Rég elévültek ezek már, elvégre jogi végzettségem is van, remélem tudja.

Én feladatokat adtam, de hogy miként és hogyan hajtották azokat végre, az már nem az én dolgom volt. Végrehajtották és kész. Persze meg is jutalmaztuk őket, a mai napig is gondoskodunk róluk, ki trafikot, ki földet, vagy vissza nem térítendő állami támogatást kapott, ki pedig zsíros állami megrendeléseket. És akkor mi van? Bűn az talán, ha magyarként, erős és bátor hazafiként, az ország javára ténykedőket megjutalmazzuk?

1993-as Miskolci országos választmányi ülésünkön

Ugyan Atyám, az Ezüsthajó már rég elúszott a Happy Endel együtt. Ferenczi Krisztina is hiába vergődött a vagyonosodásomon, Magyarország nem Itália és én nem vagyok Berlusconi, nálam az ügyészség kézben van! 1993-as Miskolci országos választmányi ülésünkön való felszólalása óta, annak pedig már több mint huszonöt esztendeje, hogy az akkori fideszes képviselőjelöltből legfőbb ügyészt varázsoltam, mint ahogy a populizátoros cilinderemből előhúztam már idáig sok mindent, alaptörvényt éppúgy, mint köztársasági elnököt. Atyám! Későre jár, kissé megfájdult a fejem, majd legközelebb jövök megint. Ne haragudjon, de a tekeseim szóltak, ideje lefeküdnöm, köszönöm, majd holnap folytatjuk.

Egy volt amerikai külügyminiszter szerint Orbán fasiszta rendszert épít

0

Madeleine Albright könyvet írt Fasizmus: egy figyelmeztetés (Fascism: A Warning) címmel és az egyik általa említett példa a világot fenyegető veszélyekre Orbán Viktor rendszere.

Az amerikai Vox magazinnak adott interjúban Albright hangsúlyozta, hogy a fasizmus igazából nem egy ideológia, sokkal inkább egy módszer a hatalom megszerezésére és megtartására. A fasiszták megosztják a társadalmakat (általában sértett) többségre és kisebbségre, az előbbiek élére állnak, és minden jogot a többségnek követelnek, miközben a kisebbségek jogait megsértik. „A fasizmus nem a problémák megoldására, hanem mélyítésére törekszik.” Leépíti a szabad sajtót és az igazságszolgáltatást, de fontos eleme az erőszak is.

„Az identitás rendben van, de ha az identitásom miatt utálom az ön identitását, akkor nagyon veszélyessé válik, és hipernacionalizmusba süllyed. Hirtelen a csoportok egymás ellen fordulnak, vagy bűnbakká válnak, és az egész politikai élet törzsi konfliktusokká válik. És láthatjuk, hogy ez több helyen megtörténik. Erre jó példa, hogy Orbán Viktor etnikai tisztaságot szeretne Magyarországon.”

„A fasiszta ideológiát más ideológiáktól az különbözteti meg, hogy az erőszakot és a népharagot használja a célok eléréséhez, az embereket a propaganda eszközeivel állítják szembe egymással” – mondta a volt amerikai külügyminiszter, aki szerint a fasizmus terjedőben van.

Albright persze a legtöbbet Trumpról beszélt, de őt (egyelőre?) nem sorolja a fasiszták közé, mivel szerinte nem alkalmaz erőszakot a hatalom megtartásához. „Ha végül kihirdeti a vészhelyzetet a határon a bevándorlás miatt, megváltozhat a véleményem.” Azonban már most is őt tartja Amerika történetének legkevésbé demokratikus elnökének, mivel ijesztő módon megveti a törvényeket.

Számára az erőszak alkalmazása a vörös vonal

„Például Kim Dzsong Un egyértelműen fasiszta, embereket küld munkatáborba, éhezteti őket, a hadseregét pedig arra használja, hogy kivégezze politikai ellenfeleit. Más vezetők, mint például Magyarországon Orbán mutatnak fasiszta vonásokat, de nem vagyok benne biztos, hogy már átlépték ezt a vonalat.”

Madeleine Albright szerint világszerte annak lehetünk a tanúi, hogy a demokrácia veszélyben van, elnyeli az antidemokratikus örvény.

Madeleine Albright 1997 és 2001 között, Bill Clinton elnök második kormányában volt külügyminiszter, előtte már évekig az USA ENSZ nagykövete volt. Ő volt az Egyesült Államok első női külügyminisztere. Bár rövidesen 82 éves lesz, még ma is aktív a közéletben.

(Forrás: Vox, Wikipédia. Az interjú két hete jelent meg a Voxban, de tegnapig elkerülte a magyar sajtó figyelmét, akkor a hvg.hu hívta fel rá a figyelmet.)

Az eldőlő bicikli és Orbán hat pontja

Bő tíz évre szóló hat pontos tervet ismertetett Orbán Viktor. Ennek egy része ismert, más része egyelőre inkább álom. Például hogy több tőke keletkezzen hazai kézben külföldön, mint amennyi hasznot elvisznek innen. Négy feladatot adott a kormánynak és az MNB-nek.

Van magyar modell – tudhatta meg a hallgató a kamara évnyitó rendezvényén Orbántól, aki előtt Matolcsy György sokadszor jelentette be a versenyképességi fordulat végrehajtásának fontosságát. A magyar modell a pénzügyek rendben lévő voltát jelenti. Már ekkor megemlítette, hogy tenni kell valamit azzal, hogy az itt előállított profit nagy része külföldre kerül.

Messze nincs még minden rendben a gazdaságban, és szokatlan módszereket követel a továbblépés – mondta még Orbán. Matolcsyval – és a korábban már elhangzottakkal összhangban – Orbán is 2030-ig tekint előre, amiben hat pontot említett feladatként.

  • Az EU 5 legjobb országa közé kerüljünk, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. Ez már sokadjára visszatérő kívánság.
  • Ennek megfelelően az 5 legversenyképesebb ország egyike legyünk. Szerinte ez nincs olyan messze, mint gondoljuk, bár az EU és a fejlett(ebb) országok eme listáin eléggé lenn van az ország, és az utóbbi években esett nagyot.
  • A népesedés csökkenésének megállítása.
  • Ugyancsak nem új elem a Kárpát-medence újjáépítése mindenféle értelemben. Ehhez az kell, hogy legalább az országhatárokig érjenek el az autópályák.
  • Energiafüggetlenség. Ehhez kell Paks 2, de a zöld energiát, különösen a napenergiát is fejleszteni kell. Továbbá a Romániában kitermelendő gázt Magyarországon keresztül kellene szállítani. Orbán beállt az épülő Északi Áramlat 2 mögé, ami komoly német-amerikai ellentétet szült.
  • A Kárpát-medence után a teljes közép-európai régió gazdasági egységgé fejlesztése.

A feladatok sorában beszélt bővebben arról, hogy a Magyarországon lévő külföldi cégek a profitot kiviszik az országból. Mert ugyan most még szükséges a külföldi működő tőke, de a helyzet megváltoztatása érdekében

legalább annyi pénzt kell megkeresnünk külföldön, amennyit innen kivisznek

– fejtegette Orbán. Egyetért az MNB-vel abban, hogy a teljes államadósságnak magyar kézbe kell kerülnie.

Orbán szerint ma még nem családbarát Magyarország, hiába a legtöbb a családtámogatásra fordított pénz. Célként tűzte ki, hogy a mostani szűk 1,5-ről 2,1-re emelkedjen a termékenységi ráta.

Az elmaradhatatlan hosszas migránsozás után elsorolta azt a négy feladatot, amit kiosztott.

  • A demográfiai problémák megoldása Novák Katalin feladata,
  • az unió növekedése feletti 2 százalékos többletért Varga Mihály felel,
  • a szakképzés átalakítása Palkovics László dolga,
  • a hazai cégek külföldi „kifektetési stratégiáján” az MNB már dolgozik.

A következő években még többet kell dolgoznunk, mert ha nem tekerjük, akkor eldől a bicikli – mondta Orbán Viktor.

Szobakajak, avagy zsebpályázatok „sokmilliárdért”

Arról sokat lehetne vitatkozni, miképpen kereshet az ember egy kis pénzt ma, Magyarországon, és lássuk be: nem egyszerű a feladat, én például munkával kísérletezem nagykorúságom elérése óta, nem túlzott sikerrel, egy kis pénz azért többnyire összejön (vagy nem), de annál több ezzel a módszerrel nem. Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni.

De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogyan kell sok pénzt keresni, akkor máris ezer út kínálkozik. Persze, nem nekünk, és nem munkával keresik a még időben jól elhelyezkedettek a sok pénzt, de az elvitathatatlan tőlük, hogy próbálnak ötletesek lenni. Hatalmas éceszek nem röpködnek a levegőben, de látszik az igyekezet, és hát beágyazottságuknak köszönhetően így is leesik az a potom évi négy-ötszáz milliócska az Uniótól, nem nagy vagyon, de el bírnak belőle nyomorogni. Most épp a G7 számol be arról, hogyan nyúlják le szabadidősport címén az uniós támogatásokat.

Volt ugyanis egy 2017-ben meghirdetett, kifejezetten szabadidősportokat – tehát nem élsportot – támogató uniós kezdeményezés, amiből Magyarországra olyan tízmilliárd forint jutott, ebből pályázhattak támogatásra szabadidősport-szervezetek. Értem én a jó szándékot és méltányolom is, a grundfoci szellemét akarták feléleszteni – de lássuk, mi lett belőle? Tekintsük a nyertesek egy részét!

„Az EFOP-1.8.6-17 program nyertesei és vissza nem térítendő támogatás összege

Magyar Szabadidősport Szövetség 750 000 000
Utak és Esélyek Alapítvány 450 000 000
Harmadik Évezred Innovációs Alapítvány 449 999 997
Magyar Ergométer Szövetség 444 384 386

Forrás: palyazat.gov.hu”

Volna itt több szerencsés is, sokkal több, de mi egyelőre az első helyezettekkel foglalkozunk. Hát először is, az „Utak és Esélyek” valamint a „Harmadik Évezred” ugyanannak a családnak az érdekeltsége, vannak ilyen agilis, törekvő nemzetségek, amelyekben buzog a honfiúi tenni akarás, a haza üdvéért való szorgos munka áll minden előtt. Az más, hogy ez elég jövedelmező is: mondhatni, mellékes.

Vagy nem.

Na jó, de mit tesznek ezért a kis támogatásért? Hát, például sétálnak. Nem vicc: a G7 tudomása szerint:

„…az egyik településen egy rövid erdei séta szervezésében vett részt az alapítvány, amely nagyjából egy óráig tartott, és mintegy százan mentek el rá. Az alapítvány nem is vett részt a tényleges szervezésben, azt egy helyi intézményre bízta, cserébe fejenként ezer forintot fizetett a sétán résztvevők után.

Minimális energiabefektetéssel, még a szervezést is kiszervezve tehát 100 ezer forintjába került az alapítványnak egy ilyen séta, miközben fejenként közel 20 ezer forintot keresett rajta. A 450 milliós program fejében ugyanis 21 750 embernek kell részt vennie az alapítvány programjain három év alatt. Egy emberre lebontva tehát 20 700 forint jár egy részvétel után.” (G7)

Frappáns, kérem, frappáns. Ügyes. Még ügyesebb volt a barcsi biciklitúra. Ott az történt, hogy Barcs és a környékbeli települések bevonásával biciklis napot tartottak, amely során a résztvevők a szomszédos vagy akár távolabbi településekre biciklizhettek át, ismerkedhettek egymással és zsíroskenyerezhettek. Mármost elképzelhető, mert nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a biciklizők egyike sem járt még szülőhelye közigazgatási határain túl, nem is ismer olyan embert, aki a szomszéd településekről származna vagy ott élne, nos, ezekre valóban a felfedezés erejével hathatott az akció, de fájdalom, kételkednem kell abban, hogy sokan lettek volna ezek a világtól elszigetelődött bennszülöttek. Különben az egész napos rendezvényen nagyjából 60-70 ember vehetett részt. Utánuk is járt a húszezer forint támogatás. Hát hiába, sok kicsi sokra megy, feszegette már ezt a fél magyar sajtó, nyílt titok az ügy, csak nem történik semmi, mert miért is történne?

Más utakon jár azonban a Magyar Ergométer Szövetség, ezt már valóban nevezhetjük innovatívnak. Mert kérem, mit nem művel a magyar tömegsportoló? Focizni még focizik, futni is, fut, ha van hol, hát úszni is eljár, kerékpározni is szokott – de a legritkább esetben kajakozik. Ugyanis ahhoz nem csak víz kell, hanem kajak is, márpedig az nem olcsó. Főleg nem az a szobakajak, márpedig az ám az igazi. No, ebből indult ki a szövetség, melynek elnöke Horváth Gábor kétszeres olimpiai bajnok exkajakozó, aki a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökségi tagja és az épülő gellérthegyi siklóban is érdekelt. Az egyik elnökségi tag az Orbán Viktor fogorvosaként ismertté vált Bátorfi Béla, aki a Magyar Triatlon Szövetség elnöke is egyben. A szövetséget tavaly még Bényi Szabolcs vezette, aki a Heves Megyei Közgyűlés fideszes alelnöke.

„A Magyar Ergométer Szövetség 444 millió forintot nyert el a cikkben bemutatott uniós pályázaton. A tervük az, hogy nagyobb városi rendezvényekhez csatlakozva mutassák be az ergométereket, illetve 270 település bevonásával egy közösségi versenyt szervezzenek, amely során egy adott településen négy hónapig lehet ergózni a faluházban, a művelődési házban vagy az iskolában elhelyezett gépeken.”

Tehát kaptak 444 milliót, ebből vettek pár ergométert vagyis szobakajakot, azokat szállítják rendezvényről rendezvényre, illetve ha lesz elég pályázó, négy hónapra ki is adják, versenyezni. Hát, nem akarnám Márkus László szellemét ide idézni, de megkérdezhetném, mi került ezeken a szobakajakokon majdnem félmilliárdba? Ugyanis a prospektus szerint az áruk harmincötezer és háromszázötvenezer között mozog. Ha mindet szobakajakra költötték, az esetben sokszor nagyobb a flottájuk, mint a Legyőzhetetlen Armada.

Sőt, nekem volna még egy ötletem. Nem elég a szobakajak, össze kéne dobjunk egy alapítványt, ami ugyanezt műveli, szobabiciklivel! Akkor még az úton sem kell nyűglődni, lefotózunk pár embert a nyeregben, és kész, teljesítettük a vállalásunkat, miénk a pénz!

Sőt, javasolnám a kétszer száz méteres távolbanézés, valamint a konyak-kenu és a sör-virsli tömegsportként kezelését is, ezekben nagyon sokan részt vennének. Erre a célra fogok alapítványt létrehozni, első évben beérem a szerény kétszázötven milliós támogatással is.

„Ne mi nyerjük a legtöbbet”.

Ahogy egy klasszikus mondta.

Orbán keleties kapitalizmusa távolról sincs bukásra ítélve

1976-ban a brit népesség alsó fele az ország vagyonának 12%-át birtokolta, 2003-ra ugyanez az arány 1%-ra csökkent. Ma a felső tíz százaléknál koncentrálódó vagyon az alsó tíz százalékának a százszorosa. A hazai vagyoni egyenlőtlenség ezzel szemben – noha erősödik – még mindig a fejlett államok átlaga alatt van. Magyarországon három tényező: a vagyoni egyenlőtlenség, a szegénység (az alacsony medián jövedelem) és az alacsony társadalmi mobilitás kombinációja az, ami aggasztó.

Férfiasan (konzervatívként) meg kell vallani azonban, hogy könnyen lehet, hogy a mai alacsony képzettségű rétegeket, a társadalmi kirekesztés áldozatait és/vagy a tartósan versenyképtelen munkavállalókat a globális gazdasági és technológiai változások egyszerűen leírják a jövőben, a társadalmaknak nem érdemes beléjük fektetni (oktatni, magas színvonalú egészségügyi és szociális ellátásba részesíteni őket); a sorsuk a közmunka és/vagy a remélhetőleg majd folyamatosan növekvő feltétel nélküli alapjövedelem lesz. Ez a borús szcenárió semmivel sem kevésbé valószínű, mint egy sokkal optimistább piacpárti nézet. Nem mond igazat, aki azt állítja, hogy tudja, melyikre van nagyobb esély.

Ilyen körülmények között Orbán keleties, autoriter, elitista kapitalizmusa (a tőke erőszakos reallokációja) se strukturálisan, se politikailag nem tudható le akként, hogy bukásra van ítélve. A tőke hasznosulása (termelékenysége) a Nyugaton csak lassan nő (az utóbbi tíz évben egyenesen drámai lassúsággal, ha egyáltalán), a nyugati gazdaságok erejét a tőke és a technológia még mindig lényegesen magasabb – emellett egyre kevesebb kézben való – koncentrációja okozza, de mind a termelékenységben, mind a tőkekoncentrációban csökken Magyarország hátránya és perspektivikusan (a hazai digitalizáció és robotizáció erősödésével, azaz olyan változásokkal, amelyek nem annyira kötődnek helyi kulturális kompetenciákhoz vagy készségekhez, hanem ezeket inkább felülírják) ez a hátrány jó eséllyel tovább csökkenthető. Azaz Magyarország a reálgazdaságban a legtöbb szempontból felzárkózik.

A magyar gazdaság hanyatlásával kapcsolatos téves (ellenzéki, szakmai) várakozásokat az okozza (amiben én is visszatérően osztozom), hogy egyrészt túl sokat feltételeznek az oligarchikus, felfelé záruló piacokon folyó hatékonysági versenyről – valójában a bürokratikus nagyvállalatok piaci viselkedésének leírása sokkal bonyolultabb modellt kívánna, mint a versenyé, olyat, amelyik éppenséggel számításba vesz még legalább két dolgot: nevezetesen a korrupcióhoz és a versenyromboláshoz fűződő érdeküket, illetve az innovatív erejüknek és folyamatos fejlődésüknek a depriorizált, gyenge voltát -, másrészt (e téves várakozások) nem számolnak éppen a komplex piaci szemlélet maradékából következő globális kiegyenlítő hatással, ami erősíti a szegényebb, de nyitott gazdaságok felzárkózását.

A magyar gazdaság eleve erős, az Orbán-rezsimben tovább erősödő nyugati integrációja és gyenge, de dinamizálódó nyitása keleti (kínai) irányban csaknem kiküszöbölhetetlenné teszi előbb a vásárlóerőn értelmezett egy főre jutó GDP, majd – valamennyire is hatékony állam esetén – a lassú társadalmi és életszínvonalbeli felzárkózást a Nyugathoz. A piaci forráskihelyezés komplex logikája Magyarországot mindig preferálni fogja, amíg Európa gazdaságát jegyezni fogja a világ. Utána meg más miatt.

Még ha a NER – éppen az intézményi gyatraságával – óriási veszteségeket okoz is a magyar társadalomnak az üzemi hatékonyság értelmében, nem tud annyit rombolni, hogy a magyar gazdaságot stratégiai mértékben tönkre tehesse. Ugyan lemaradunk a térségbeli posztkommunista államoktól, de ezt egy jelentős, ráadásul a tudás centralizált redisztribúciójával fenyegető paradigmaváltás könnyen átírhatja, gondolok itt a digitalizáció párhuzamosan centralizáló kulturális, gazdasági és politikai hatásaira, ami az ezekkel járó társadalmi költségek féken tartása mellett átértelmezheti a társadalmi hatékonyságra vonatkozó mai elképzeléseket. Félreértés ne essék, a digitalizáció nem demokratikus, a tudás nem demokratikus, a forrásgazdálkodás nem demokratikus – de ha így van, ugyan milyen illúziónk fűződhet a politikai demokráciához? Még a végén kiderülhet, hogy a NER koncentráltan megelőlegezi azt, ami az újabb technológiai forradalom és a populáris indulatok dinamikájával a Nyugatra is vár – kontroll, szemfényvesztés és a tahóság áradása -, ezért a velejéig futurista rendszer.

A kormány leginkább egy ilyen paradigmaváltásban reménykedik, de a reményen túl a gazdasági kormányzás ma sem nevezhető irracionálisnak. Években és emberi életekben mérve persze nem tesz mindenkinek jót, de stratégiai értelemben argumentálható. Ez lehet jó hír az országnak, de mindenképpen rossz az ellenzéknek, mert bármilyen veszélyeket vagy kifejtetlen gondolatokat rejtsen az orbáni stratégia, még mindig jobban lehet viszonyulni hozzá, mint az ellenzék bármelyik gondolatához, amelyek – hát, egyszerűen nincsenek. A helyzet mindenesetre a keveseknek, így nekem, alkalmat ad a folyamatos reflexióra akkor is, ha nem szeretjük.

Keleten, Délen, Nyugaton… – Déli kávé Szele Tamással

No, ma feketén isszuk a kávét, mint a müezzin Mekkában, mert annak van aktualitása: Orbán Viktor ugyanis Egyiptomba utazott, az Arab Liga és az Európai Unió csúcstalálkozójára. Amivel nincs különösebb baj, bár tekintve hazánk súlyát és fontosságát, körülbelül annyi keresnivalónk van ott, mint az OPEC-államok konferenciáján, de ha oda akar menni, menjen.

Persze, hogy oda akar menni: hiszen ott is előveheti kedvenc témáját, a migrációt. Reméljük, eléggé vigyáznak rá és nem fogja összetéveszteni nagy nyilvánosság előtt az Arab Ligát a Bundesligával, de ha mégis, tán csak megússzuk, hogy Omán vagy Eritrea hadat üzenjen nekünk. Természetesen nem különösebben érdekli őt a konferencia, amely pedig nagyon tanulságos is lehetne számára, ugyanis megtudhatná ott, hogy a migráció, mint olyan egyáltalán nem az iszlám és/vagy az arab világ központi kérdése.

Szó nincs arról a paranoiás világképről, ami az ő fejében tombol: de még a nagy, világszintű „iszlám szolidaritás” is úgy néz ki, hogy a múlt héten, mikor Mohammed bin Szalman szaúdi koronaherceg Pekingben járt egy több millió dolláros kereskedelmi szerződés aláírása végett, az ujgur vezetők kérésére válaszul, akik azt szerették volna, ha kiáll kisebbségük mellett – ne feledjük, Kínában körülbelül egymillió embert zártak „átnevelő” táborokba, pusztán azért, mert ujgurok – megvédte Peking nemzetiségi politikáját. Azt mondta: „Kínának joga van ahhoz, hogy terrorellenes és a szélsőségek elleni programot hajtson végre nemzetbiztonsági érdekből.” Kétségtelen, hogy Kínának sok mindenhez van joga, ne is tagadjuk, bár kissé túlzásnak érzem, hogy egymillió ember terrorista lenne, sőt, némiképp lehetetlennek is, de ne feledjük: Kínának joga van szerződéseket is kötni bin Szalman koronahercegen keresztül Szaúd-Arábiával is, és ezt nem zavarhatják meg mindenféle vallási képzetek.

Szóval, ennyit az összetartó, egységes és veszélyes muzulmán világról, mely kizárólag a magyar miniszterelnök homlokcsontja mögött létezik, de ott nagyon.

De akkor mi fog eldőlni a csúcstalálkozón?

Tessenek megkapaszkodni: lényegében véve semmi. Már az is sokat mond, hogy az Arab Liga huszonhat tagállamának csak a fele vesz részt a találkozón, tehát mindenkire nézve kötelező, általános döntés minősített többség hiányában nem is születhet arab részről. Az Európai Unió huszonnégy állama delegált küldötteket, tehát részünkről határozatképesek volnánk, csak nincs kivel tárgyalni, a másik fél fele nem jött el. Ily módon az a különös helyzet áll elő, hogy Egyiptomban – mely különben hagyományosan az Arab Liga főtitkárait adja – nem a Ligával, hanem a Ligáról folyhat majd a szó.

A tárgyalások három fő téma körém összpontosulnak, ezek a migráció, a biztonság és a gazdasági fejlődés. Hát, jó lenne személyesen ott lenni, és hallani is, igazából ki mit mond, ugyanis nem csak a mi kormányfőnk van most ott, hanem Angela Merkel német és Theresa May brit miniszterelnök, valamint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is. Valamint egyéb mindenféle királyok, hercegek, grófok.

De akkor mit keres ott Orbán Viktor?

Valószínűleg a konfliktust keresi magának, meg a bajt nekünk.

Ugyanis az már előre látható, hogy ezen a találkozón komoly döntések nem születhetnek migrációs ügyekben. Gazdasági egyezmények annál inkább, valószínűleg azok miatt is tartják meg egyáltalán, de mivel Orbánt csakis a migráció izgatja, mint varázsszó, ha nem születik valami radikális döntés, (és miért születne?) utólag ezt is felhasználhatja unióellenes propagandára. Ráadásul, mivel ott volt személyesen, azt sem lehet majd neki mondani, hogy téved, hiszen azzal őt, mint szemtanút hazugoznánk le. Más kérdés, hogy joggal: de akkor is méltánytalan, unfair helyzet, hogy ő mondhat, amit akar a tárgyalásokról, nekünk meg úgy kellene tennünk, mintha el is hinnénk.

No, de nincs itthon a macska, cincognak az egerek?

Nem cincognak: ők sincsenek itthon.

Kövér László például a biztonság kedvéért Etiópiába és Ugandába utazott, mint azt az Országgyűlés sajtóirodája közölte ma reggel az MTI-vel.

De mi végre ment oda? Mert Orbánt még értem Egyiptomban (bár az ő útját sem értem igazán), de miféle halaszthatatlan feladat vagy kötelesség szólíthatja Etiópiába és főként Ugandába a házelnököt?

A közlemény szerint:

„Magas rangú parlamenti és állami vezetőkkel folytat hivatalos tárgyalásokat, és fogadja őt mindkét ország köztársasági elnöke.

A hivatalos látogatás célja a parlamenti és diplomáciai kapcsolatok erősítése a szubszaharai térség fejlődő országaival, a magyar kormány által 2015-ben meghirdetett déli nyitás politikája jegyében – tették hozzá.

A házelnök Etiópiában megbeszélést folytat – mások mellett – vendéglátójával, Tagesse Chafóval, az etióp törvényhozás Népképviselők Házának elnökével és audiencián fogadja őt őszentsége Mátyás pátriárka (Abune Mattiász), az Etióp Ortodox Tewahedo Egyház vezetője is – írták.

Az Országgyűlés elnöke Ugandában tárgyal Rebecca Alitwala Kadagával, az ugandai Parlament elnökével, Henry Oryem Okello külügyi államminiszterrel, és felkeresi az ugandai keresztény mártírok emlékhelyét is – áll a közleményben.”

Hát ezek valóban kulcsfontosságú ügyek, ezekhez semmiképp nem lett volna elég egy külügyi államtitkár, ide házelnök kell. Mondjuk Etiópiában is, Ugandában is tényleg az kell, mert ha a házelnökök hívták meg, súlyos udvariatlanság lenne alacsonyabb rangú személyt küldeni, csak hát maradjunk annyiban, hogy Déli Nyitás ide vagy oda (mert nem csak Keleti Nyitás van) ezzel a két állammal a legkomolyabb magyar diplomáciai kapcsolatokat mindezidáig Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán ápolták, igaz, nem mint diplomaták, hanem mint oroszlánvadászok, nem is értem, hogy a Semjén hogy hagyta ki Kövér szafáriját.

Tehát Orbán a mesés Keleten, Kövér a messzi, tikkasztó Délen, ki van Nyugaton?

Deutsch Tamás, az Igazság Lovagja. Brüsszel öblös termében jár alá s fel, mint egy bajnok Pázmán és hadakozik mindenkivel, hogy ha esetleg nem lenne elég ellenségünk, akkor se szenvedjünk hiányt ebből az elengedhetetlen cikkből. Mármint az ellenségből. Most éppen azt találta mondani, miszerint

„Brüsszeli „füllentéscunami” indult el, a brüsszeli bürokraták megpróbálják letagadni a migránsvízum bevezetésére vonatkozó előterjesztést.

A valóság a képviselő elmondása szerint az, hogy az MSZP, a DK és a Párbeszéd képviselőinek támogatásával 2018. december 11-én a parlament elfogadta a „migránsvízum” bevezetését célzó előterjesztést. Ezzel egy olyan rendszert hoznának létre, amely szerint az unió tagállamának nagykövetségén jogosult egyszeri belépésre jogosító vízumot kapni még a menedékkérelmi eljárás lefolytatása előtt.

A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy az unióba érkező bevándorlók 90 százaléka gazdasági bevándorló volt az elmúlt 3,5 évben. A brüsszeli bürokraták úgy akarják legalizálni a folyamatot, hogy a gazdasági bevándorlókat menekülteknek akarják „kikiáltani”, ezzel a mostani menekültkérelmek elbírására vonatkozó rendszert teljesen felborítanák.” (MTI)

Hát, hogy ki hazudik és ki mond igazat, az ebben az esetben nem is kérdéses

Csak azért nem érdemes mélyebben elemezni, mert ez már az óvodás kiscsoport szintje: „a Pistike hazudik!” „Nem, a Jancsika hazudik!” „De nem is, mert a Pistike!” „De nem, mert a Jancsika!” „Beee!!!” „Beee!!!” Szóval, erre a szintre nem szeretnék lemenni, nézetem az, hogy erősen elhamarkodott dolog volna képviselőnk minden szavát készpénznek venni, állításait bizonyára tévedésből, félreértésből tette. Mást el sem tudok róla képzelni, hiszen tudjuk, mekkora barátja ő az igazmondásnak, példa erre egész visszafogott, szolid, konzervatív életpályája.

Ő maga a mértéktartás, róla fogják annak szobrát megfaragni.

Hát akkor lássuk, összegzésképpen.

Orbán Keleten, Kövér Délen, Deutsch Nyugaton, csapataink harcban állnak, Északra szerencsére nem ment egyetlen ügyes lovag sem, mert ha a Nagy Medvét is felhergelnénk, tényleg végünk lenne (bár így is meregeti a karmait, mióta bejött az ebédlőbe lakni a spájzból).

Ojvé, akkor ki van a boltban?

Nyugalom.

Mészáros Lőrinc.

Rá meg vigyáz a Németh Szilárd.

Meg van ez szervezve, kérem.

Kártyaparti ászpókerrel – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, így kávé mellett el kell ismernem: nem vagyok kártyás ember. Boldogult úrfikoromban még pókerezgettem néha, sőt, volt, hogy komoly tétben is játszottunk, de nem vált szokássá: mivel nekem mindig dolgozni kellett a pénzért, sosem becsültem le annyira, hogy játsszak vele. Hanem most Orbán Viktor addig kártyázott az Unióval, hogy bemutatták neki az ászpókert.

Persze erről a kormánysajtó mélyen hallgat és a tintában tartja az orrát, sőt, a független is épp csak, hogy megpendíti, pedig igen érdekes és nem kevésbé mulatságos történetről van szó. De kezdjük az elején, frissítsük fel az emlékeinket. Valamikor réges-régen, hajdanában-danában, tavaly november 23-án a mi kis miniszterelnökünk szokása szerint interjút adott a Kossuth Rádiónak. Adott ő ma is, arról lapunk másik helyén emlékezünk meg, minket most a tavalyi interjú érdekel.

Éspedig ezt mondta, szó szerint:

„A bankkártya-ügy még a magamfajta, viharvert veteránokat is meglepte, mert arra azért nem gondoltam, hogy miközben a pénzmosásra hivatkozva, pénzmosás elleni harcra hivatkozva folyamatosan szorongatják az európai emberek torkát a hatóságok, ugye, mi nem vehetünk föl csak úgy pénzt, nem lehet névtelen bankkártya, ezeket mind rögzítik, az összes tranzakciót, a neveket, aközben valakik, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság, pedig névtelen bankkártyákat osztogatnak olyan embereknek, akiket nem ismerünk, nem tudjuk, mit akarnak, csak azt látjuk, hogy be akarnak jutni az Európai Unióba, és akik közül sokan válnak terroristává és bűnözővé, miután megérkeztek Európába, tehát fenyegetik az európai emberek biztonságát.

És ezeknek az embereknek osztogatunk név nélkül, illetve osztogatnak név nélkül bankkártyákat. Jogos a kérdés, hogy ez miért történik, honnan van a pénz? Az unió esetleg a saját pénzét adja, azt, amit mi is befizettünk oda? Szóval tisztázatlan az egész, föl kell tárni. (…)

Én dolgozok azért ezen. Magyarországnak vannak mindenfajta testületei, szervezetei, próbálok információkat gyűjteni arról, hogy mi történik, és ostromoljuk a brüsszeli bürokratákat kérdésekkel; a Fidesznek az európai parlamenti képviselői ezt az ügyet nem hagyják annyiban, föl akarjuk deríteni ennek a hátországát.”

Arról lenne szó, hogy Görögországban egyes menekülteknél úgynevezett anonim bankkártyákat láttak, mellyel – elképzelni is szörnyű! – azok fizettek. És ezek állítólag nemzetközi, sőt, uniós segélyszervezetektől származtak volna – lám, az Unió támogatja a terrorizmust, most megvannak, Oszi!

Hát, nincsenek meg, Dezsőkém, nincsenek meg, mondanák a régi tévésorozatban, ugyanis van olyan, hogy a Fennvaló – akinek kiváló humora van – teljesíti az ember kérését, vágyát és az illető ebből az alkalomból megnézheti magát.

Kérni ugyanis tudni kell. Még teljesül.

Deutsch Tamás az Orbán-interjú előtt egy nappal már be is terjesztette írásbeli kérdését az Európa Parlamenthez az ügyben, mert ő egy okos ember, aki egy nappal előre látja Brüsszelben, mit fog mondani másnap reggel Pesten a főnöke. Valóságos parafenomén, jós, egy vak Kalkhász… Deutsch Tamás azt kérdezte hát, pontosan mennyi uniós pénzt töltöttek már fel a migránsok kártyájára, milyen megfontolás és felhatalmazás alapján döntöttek úgy, hogy nem uniós állampolgároknak uniós pénzeket osztogatnak, hányféle migránskártya létezik, hány kártyát osztottak és terveznek még kiosztani a migránsoknak.

No, Brüsszel malmai lassan őrölnek, de biztosan

Míg tavaly év végén a kormánymédia szája ezen habzott, és nem fékezetten, ők tologatták a papírokat, azonban lássunk csodát – tegnapra megszületett a válasz! Az egy különös egybeesés, hogy a kérdést eredetileg Jean-Claude Junckernek címezték, és pont akkor sikerült megválaszolni, amikor a magyar kormányfő épp őellene kezdett plakátkampányba – viszont megjött a válasz, csak nem is értem, miért, a kormánymédiában sehol sem mutatják be. Akkor lássuk mi, bemutatom én:

„Az Európai Bizottság készpénztámogatási programok végrehajtása céljából finanszírozást nyújt humanitárius partnereinek számos országban, többek között Törökországban, Jordániában, Libanonban és Görögországban, ahová a szíriai polgárháború miatt lakóhelyét elhagyni kényszerült legtöbb kedvezményezett menekült.

Görögországban a humanitárius készpénztámogatást előre meghatározott összeggel feltöltött készpénzkártyák formájában nyújtják elismert menedékkérők és nemzetközi védelemben részesülő személyek számára, főszabály szerint legfeljebb hat hónapos időszakra, a programot központilag koordináló görög migrációpolitikai minisztérium által meghatározott feltételekkel. Az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa (UNHCR) két másik nemzetközi humanitárius szervezettel (a katolikus segélyszolgálattal és a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetségével) együttműködve hajtja végre a programot. Az uniós joggal összhangban a program biztosítja a menedékkérők számára a befogadás anyagi feltételeit, az alapvető szükségleteik méltó, legális és hatékony módon történő kielégítése céljából.

E program keretében több mint 90 000 kedvezményezett kapott havi rendszerességgel, az egyes családok összetételének megfelelően előre meghatározott összegű készpénztámogatást, mely Görögország szociális szolidaritási jövedelméhez igazodik. A kártyákat csak közvetlenül az UNHCR és végrehajtó partnerei tölthetik fel. A 2016–2018-as programozási időszak során a Bizottság mintegy 122 millió EUR-t különített el a görögországi kedvezményezettek számára nyújtott többcélú készpénztámogatásra.

A kártyákon egy szám található, amely a programban részt vevő kedvezményezett személyazonosságára vonatkozik. A kártyatulajdonos személyazonosságát fizikai vizsgálattal havonta ellenőrzik. Bármilyen visszaélés vagy hamis személyazonosság esetén a kártyát letiltják. A kártyákat kizárólag Görögországban lehet használni.”

Aláírás: Dmitrisz Avramopulosz európai migrációs, belügyi és állampolgári biztos.

Kérem, baj van

Ez esetben ugyanis szó nincs anonimitásról, nem névtelenek kapják a segélyt és nem költik nyakló nélkül: ez egyszerűen egy támogatási forma, ráadásul Görögországon kívül nem is lehet igénybe venni. Egyáltalán, miért használnak kártyát erre, ahol csak lehet?

Elsősorban azért, mert megkönnyíti a segélyezést. Azt nem is kéne magyarázni, hogy ahány rászoruló, annyiféle, sőt, a kultúrájuk de még az emésztésük sem egységes – mondjuk Kelet-Ázsiában az elterjedt laktóz-érzékenység miatt évtizedekig nem tudtak mit kezdeni a válságövezetekben kiosztott tejporral, Indiába nem lehet marhahúskonzervet küldeni, a Közel-Keletre sertéshúst, ha a menekültek összekeveredve élnek táborokban, valóságos rémálom nyilvántartani, melyikük mit ehet, mit nem. Tulajdonképpen csak egyvalami van, amit mindenki megeszik és ez a rizs, de mégsem élhetnek kizárólag azon.

Megoldás lenne, ha a tábor nyitott (mert ha zárt, nincs segítség), hogy mindenki kap egy kis pénzt, és vesz magának, amit szeret. Igen ám, csak azt a pénzt el is lehet inni, szamárságokra is lehet költeni, és hát a menekülők egy része nem okvetlenül fejlett kapitalista társadalmakból érkezik, esetleg az egész napi pénzüket ráköltik egy tábla csokira.

Nos, ebben az esetben használnak ilyen bankkártyákat, amiknek a forgalma ellenőrizhető, a kártya kezelőjéhez, tulajdonosához köthető, egyes árucikkeket ki sem fizethet vele, Ráadásul ez élénkíti a helyi gazdaságot is: a görög program esetében, amíg valaki és annak családja segélyre jogosult, addig őket az adott ország áraihoz, helyi szociális segélyeihez mérten az ENSZ, az Európai Unió és több, velük együttműködő nemzetközi civil szervezet finanszírozza. Ráadásul úgy, hogy az a helyi országnak nem kerül semmibe, mégis ott költik el a pénzt, így egy kicsit a helyi közösség is kárpótlást kap a menekültek jelenlétéből fakadó esetleges kellemetlenségekért. De az árujukat mindenképpen megveszik, külső forrásból származó pénzzel, tehát hasznuk származik belőle. Mindenki jól jár.

Ezt speciel nem tudta Orbán Viktor, mikor feszegetni kezdte a kérdést, de ha tudta volna, akkor is feszegeti

Ugyanis nem az volt a lényeg, mi az igazság – az itt áll, feketén-fehéren, mindenki láthatja, kicsit sem veszélyes. A Viktor gyereknek is csak addig volt érdekes, míg félni lehetett tőle, most, hogy kiderült, mennyire ártalmatlan, már nem is játszik vele, nem hirdeti a kormánymédiában, hogy alapos, kimerítő választ kapott az őt oly fájón kínzó kérdésre.

Így már nem is fontos, felejtsük el.

Hát kérem, így jár az, aki nem tud kártyázni, de kártyázik.

Blöffölt egyet két párra, emelte a tétet, és most nagyon csodálkozik, hogy a partnerének ászpókere van.

Próbál úgy tenni, mintha ő ott se járt volna.

Hátha nem veszik észre.

Vagy elfelejtik.

A mi titkos venézeink – az őcsényi félsz

Tényleg nehezen érthető a titkolózás a Venezuelából idemenekített „magyarjaink” ügyében, mert ezúttal nincs magyarázkodni valója a kormánynak. Aligha járok messze a valóságtól, ha úgy vélem, saját maga ásta csapdájukba estek bele, de legalábbis féltek attól, hogy beleesnek. És a kritikák jó része is ebből fakad, noha gyakran még tényszerűen is akadnak bennük tévedések.

Orbánék – a nem túl jó emlékezetű Balog Zoltán centralizációval kapcsolatos beismerő szavait felidézve – túltolták a bicajt. Iskolapéldája lehet annak, amikor a propaganda visszahull életre hívói fejére.

Mert miről is van szó? Arról, hogy a kormány háromnegyed év alatt nagyjából háromszáz szerencsétlent mentett ki Venezuelából, a reménytelen nyomorból és terrorból ide, onnan nézve, a béke szigetére.

Az Index beszámolójából is kiderül, a szerencsések (több ezerből) kiválasztásának alapja az volt, hogy magyar állampolgárok vagy arra jogosultak legyenek. Azon az alapon, hogy a 25 éves törvény szerint – mindeddig politikai konszenzussal övezve –

a leszármazás elve alapján jogosultak a magyar állampolgárságra.

Sok százezren vannak ők világszerte, akik maguk soha nem voltak azok, de felmenőik valamelyike jogán bármikor azzá válhatnak, ha kérik.

Abban tehát igaza van Gulyás Gergelynek, hogy „nincs itt semmi látnivaló”. Mert ebben az állampolgárság-szerzésben tényleg

nem feltétel, hogy az illető beszéljen magyarul,

és pláne nem szükséges a tranzitzóna megalázó kínzásán keresztülmenni, ahogyan néhány ellenzéki politikus számon kéri.

És bár valóban adja magát a párhuzam, ahogyan azt az Index is végig veszi, erősen sántít a Lex Soros „bevándorlástámogató” szégyenbélyegének ráütése akár a kormányra, akár a máltai szeretetszolgálatra. Morálisan persze teljesen igaz, hogy

a venezuelainál sokkal rémesebb körülmények elől menekülők ellen zajlik már évek óta alpári hangú és embertelen hadjárat.

És – azt hiszem – ez a magyarázata a kormány tőle szokatlan eddigi hallgatagságának és mostani szűkszavúságának. Hiszen emlékezhetünk, mekkora feneket kerítettek annak, amikor 2011 tavaszán kimenekítettek kéttucat magyart a polgárháborús Líbiából, még élő bejelentkezést is vállalt Orbán főtestőre (az ATV a videót azóta eltávolította).

A riportázsból kiderül, hogy a  venezuelaiak elmondták:

a program szervezői kérték őket, hogy ne beszéljenek befogadásukról,

amit a menekültek sem nagyon értik, hiszen ők valóban borzalmas körülmények közül érkeztek, így jogosnak és tisztelendőnek tartották a segítséget. A venezuelaiak arról beszéltek, hogy arra kérték őket, ne terjesszék itthon a program hírét.

A magyarázat kissé vérszegény, t.i. hogy a dolgot azért nem verte nagydobra a kormány, mert még további családokat szeretne Magyarországra hozni. A chavezi-madurói rezsim ugyanis az elnyomó rendszerek azon modern típusa, amely nem gátolja az elégedetlenek távozását, sőt, örülnek annak, hogy kevesebb az otthoni „bajkeverő”.

Gulyás nyilván nem véletlenül csak röviden adta az értetlent, amikor arról beszélt, hogy de hát Soltész Miklós korábban már beszámolt erről a menekítésről. Valóban, de a rezzenéstelen arcú cinizmusba gyorsan beletanult sima modorú politikus arra is emlékezhet, hogy ez azért nem volt valami sikertörténet. Ahogyan arról a Magyar Hang beszámolójában olvasható volt, tavaly – a parlamenti választás után pár nappal –

pánikszerűen vitték el a venezuelai menekülteket a Balaton partjáról.

Szó szerint migránspánik tört ki Balatonőszödön, ahol a helyiek „néger migránsokat” láttak a meglepetésszerűen újranyitott kormányüdülőben. Pedig azok a „mi venéz magyarjaink” voltak.

Akkor még csak pár tucatnyian.

De már túl voltunk Őcsényen,

ahol bő fél évvel korábban lincshangulat alakult ki néhány törvényesen itt tartózkodó menekült egy hétre tervezett panziós pihentetésének terve miatt. Amikor is Orbán maga kelt a kidagadt nyaki ütőérrel harsogók védelmére azzal, hogy

„nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”.

Mert „nem akarnak az emberek migránsokat befogadni, nem akarnak az országba és nem akarnak a falujukba”. (Amit aztán Gulyás elődje és immoralitásban tanítómestere azzal ütött el, hogy „eleve ilyen a magyar társadalom”.)

Hát igen, akkor aligha gondolta bárki a Habony-művekben, vagy akár maga Orbán, hogy az „annyit hazudtak már nekik migránsügyben” őcsényi mondat egyszer fékezhetetlenné válik akkor is, amikor egyébként teljesen vállalható döntést hoznak menekültügyben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK