Nem elég, hogy a mai magyar kormány mindent megtesz Horthy Miklós rehabilitálása érdekében, sőt, mintha legalább részben a Horthy-rendszer újjáépítésén fáradozna, Orbán Viktor személyesen is magasztalta a volt kormányzót.
A hvg.hu szúrta ki, hogy Bernard-Henri Lévy francia filozófus budapesti látogatása után a Le Point című hetilapnak felidézte az Orbán Viktorral folytatott beszélgetését. Orbán ezek szerint ezt válaszolta egy kérdésre:
„Én lennék az első, aki dicséri Horthy kormányzót? Része a magyar történelemnek. Nem ő szabadított meg minket Kun Bélától?”
Kun Bélát, pontosabban a Tanácsköztársaságot nem Horthy, hanem a Tiszán átkelő, majd Budapestet is elfoglaló román hadsereg, magyarán az elvesztett háború buktatta meg. Persze Horthynak és híveinek volt köze a vörös terrort felváltó fehér terrorhoz, de ez nem olyan dicséretes dolog.
Sok évvel ezelőtt írtam erről egy cikket, ami már kétszer is megjelent, ezt most mégis kénytelen vagyok felidézni, hiszen az ismétlés a tudás anyja.
A megtizedelést tessék szó szerint érteni, a lakosság egy tizede belehalt a kataklizmába. A tatárjárás és a török hódoltság óta nem érte ekkora vérveszteség a nemzetet.
Nem csak a mostanában Horthyval kapcsolatban szinte kizárólag emlegetett holokausztra kell gondolni, hanem a Dón-kanyarban bekövetkező katasztrófára és a többi háborús veszteségre is. Persze, Horthy éltetői arra hivatkoznak, hogy a háborúról nem ő tehet, de a valóság az, hogy ő magára vállalta a hadba lépés felelősségét.
Ezzel még Hitlert is sikerült meglepni, aki akkor nem kérte Magyarország bekapcsolódását a háborúba. Nem kétséges, később nem lehetett volna elkerülni a háborút, akár egy megszállás következtében, de ez csak jóval később következett volna be és akkor valóban a külső körülményekre, nem pedig a magyar vezetésre hárult volna minden felelősség. Mást ne mondjak, a Szovjetunió később megszállta az országot és ez súlyos következményekkel járt, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nem a Szovjetunió támadta meg Magyarországot 1941-ben, hanem pont fordítva.
Azzal, hogy Horthy önként és dalolva, idő előtt bekapcsolódott a háborúba, magára vállalta a felelősséget az ezzel járó veszteségekért. A mentegetők azzal is elő szoktak hozakodni, hogy a deportálások a német megszállás következményei. Ez egyszerűen nem igaz, a magyar hatóságok közreműködése nélkül ezt nem lehetett volna véghez vinni, a „munka” zömét éppenséggel a magyar csendőrség végezte. A zsidókat megkülönböztető első törvények sem 1944-ben születtek, a Horthy-rendszer sajnálatos módon úttörő volt ebben.
A cikkre várhatóan reagáló antiszemita trollok kedvéért írom csak ide, a deportálások igenis a nemzetet tizedelték. És nem csak azért, mert magyar állampolgárokról volt szó, hanem azért is, mert a deportáltak jó része ráadásul magyar volt még az ő fogalmaik szerint is (csak éppen szakszervezeti vagy ellenzéki aktivista, netán zsidónak minősített, ám magát magyarnak tudó honfitársunk). Abba pedig belegondoltak-e, milyen szerepe volt a deportálásoknak az észak-erdélyi városok elrománosodásában, a magyarság arányának drámai csökkenésében?
Pedig a szovjetek meg is üzenték Horthynak: ha nem lép be ellenük a háborúba, a végén támogatni fogják a határok újragondolását. Ezt az ajánlatot Horthyék figyelmen kívül hagyták és csatlakoztak a szovjetek elleni támadáshoz. Súlyos árat kellett aztán a háborút lezáró békekötéskor fizetni ezért, Trianonból semmit sem lehetett visszacsinálni, sőt Pozsony közelében még néhány falut át kellett engedni.
Maga Trianon egyébként nem személy szerint Horthy, hanem korábban kormányzó eszmetársai bűne. Lehet, hogy most megpróbálnak bűnbakot csinálni Károlyiból, aki köztársasági elnökként valóban követett el hibákat, de a határok kérdése akkorra már lényegében régen eldőlt. A bűn azoké, akik megakadályozták a kiegyezést a nemzetiségekkel, és akkor is háborúba vitték az országot. Éppenséggel Károlyi volt az egyik olyan politikus a dualizmus korában, aki ez ellen fellépett. Horthyék írták aztán alá a Trianoni szerződést, de ebben valóban nem volt játékterük.
A ma kérdése viszont az: ha ezt gondolom Horthyról, vajon mit gondoljak azokról, akik most ünneplik?
„A magyar választókat sértő nyilatkozata” miatt nem támogathatja a néppárti Manfred Webert az Európai Bizottság elnöki posztjára – mondta Orbán Viktor az osztrák alkancellárral, a Szabadságpárt (FPÖ) elnökével, Heinz-Christian Strachéval közös sajtótájékoztatóján.
Arról beszélt, hogy azt szeretnék, ha olyan változások történnének Európában, mint amilyenek Ausztriában történtek. Ha Ausztriában lehetséges, hogy a jobbközép kormányzópárt együttműködik a jobboldali, „hazafias” párttal, miért ne történhetne meg ez európai szinten is – vetette fel a kormányfő, úgy fogalmazva, hogy
Az FPÖ koalícióban kormányoz az Osztrák Néppárttal (ÖVP). Utóbbi az Európai Néppárt (EPP) tagja, csakúgy, mint a Fidesz, előbbi viszont az euroszkeptikus Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) tagja.
Manfred Weber, az EPP jelöltségét az Európai Bizottság elnöki posztjára Orbán elutasítja, mert szerinte a magyar kormány és vezetője nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy olyan embert támogat európai bizottsági elnöknek, aki bejelenti, hogy ő köszöni szépen, nem tart igényt „a magyarok szavazataira”. Manfred Weber azt találta mondani, hogy a magyarok szavazatával nem kíván európai bizottsági elnök lenni – mondta Orbán, aki ezt súlyos álláspontnak, a választók tiszteletére vonatkozó elv megsértésének nevezte. Weber valójában azt mondta, hogy nem szeretne a Fidesz európai parlamenti képviselőinek szavazatával bizottsági elnök lenni.
Orbán azt mondta, hogy a brüsszeli bizottsági elnöki posztra jelölt politikusok – az úgynevezett csúcsjelöltek – alkalmatlanok a testület vezetésére. Arra számít, hogy bonyolult tárgyalássorozat előzi meg a leendő elnök megválasztását
„Keressük a megfelelő jelöltet” – mondta, megjegyezve: „itt van végre egy pont, ahol egyetértünk Weber úrral, nem lenne helyes, ha a magyarok szavazatával lenne bizottsági elnök”. (Vagyis azokéval, akik a Fidesz ellenében más pártcsaládba tartozó pártra szavaznak.)
Az európai baloldalt „reménytelenül bevándorláspártinak” minősítette, jelezve, hogy ha a jobbközép pártok ezzel a baloldallal működnek együtt, előbb-utóbb kompromisszumokat kell kötniük, ezért ők az európai nagykoalíció helyett
„a jobbra való nyitás lehetőségének megfontolását”
is napirenden akarják tartani.
Orbán, amint az Matteo Salvinivel, az olasz Liga elnökével, miniszterelnök-helyettessel és belügyminiszterrel tartott minapi találkozója után is megismételte, hogy bár jelenleg a „bevándorláspárti politikai erők – ahová a baloldalt és az EPP nagyobbik részét sorolta – erős pozíciókkal rendelkeznek, de a bevándorlásellenesek – az EPP jobboldala és az ettől jobbra álló politikai mező, a hazafias pártok – megerősödése „kiegyensúlyozottabb helyzetet fog eredményezni”.
Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az Európai Tanácsban
A Fidesz néppárti tagságáról szólva megerősítette: a Fidesz nem tudja elképzelni helyét egy olyan EPP-ben, amelyben a bevándorláspárti erők vannak többségben, „ezért is kellett felfüggesztenünk a tagsági jogainkat, hogy megvárjuk, a választás után merre fordul a néppárt”. (Ténylegesen az EPP elfogadta, hogy közös javaslattal szavazzák meg a felfüggesztést.)
A jobbra nyitás – amit a Fidesz képvisel – azonban kisebbségben van az EPP-ben – jelezte, majd kijelentette: ha a Fidesznek van joga stratégiai kérdésben kisebbségben maradnia az EPP-ben, akkor azt fogja tenni. Ha azonban a pártcsalád intoleránssá válik,
„akkor természetesen máshol kell keresnünk a helyünket”.
Orbán óhaját, vagyis az EPP jobbra fordulását, amit múlt héten már kifejezett Salvini budapesti fogadása után, azonnal elutasította Angela Merkel német kancellár és Markus Söder, a német CSU elnöke, majd Sebastian Kurz osztrák kancellár, Strache „főnöke” is.
Orbán hangsúlyozta, hogy minden döntéssel megvárják az európai parlamenti (EP-) választást. Ezért nem kaptak meghívást például a Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes által szervezett milánói politikai találkozóra sem, mert az EP-választási eredmény ismerete nélkül nem szeretnének sehova elmenni – mondta.
Salvini nemrégiben új mozgalmat hirdetett, amelynek célja szélsőjobbos erőcentrumot létrehozni az EP-ben.
Orbán Viktort fogadta az osztrák alkancellárt a Karmelita kolostorban – adta tudtunkra igazat mondva, de jókorát csúsztatva az igazságon a Magyar Távirati Iroda.
Merthogy, Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár, történetesen azonos azzal a szélsőjobbos Szabadságpárti fővezérrel, akivel a múltheti Salvinivel folytatott megbeszélés után feltétlenül egyeztetnie kell a Miniszterelnök úrnak, mivel, ha a Fidesz kiebrudálja magát az EP Néppárti frakciójából, akkor jó politikai pávatánca során igyekeznie kell magának minél címzetesebb rangot kivívni, mint amit a Néppártban cincogó sokadhegedűsként elért.
Szóval, pávatáncosként eszébe nem jut az osztrák szélsőjobbos rasszista vezérrel egy húron pendülni, ő csupán „Kuczkancellárúr” helyettesével folytatott hivatalos, baráti tárgyalásokat a két testvérország megbonthatatlan barátságával összefüggésben.
Éljen.
„A hagyományos európai elit ugyanis dekadens” – mondja Orbán Viktor a Kleine Zeitungnak adott mai interjújában. „Mit ért dekadensen?” – kérdez vissza az újságíró, amire Orbán ezt feleli: „Dekadens abban az értelemben, hogy az elit nem hisz a politikai cselekvés erejében.”
Klasszikus fordulathoz értünk. Én most nem beszélnék arról, hogy Nietzsche óta – bizony, még a katolikus teológiai gondolkodásban is, vesd össze pl. a jezsuita Henri de Lubac munkásságát) – legalábbis annak, aki folyamatosan a kereszténységre hivatkozik (mintha az csak egy kötőszó lenne) illene számot vetnie azzal, hogy a dekadencia egyik meghatározó forrása – eszmetörténeti és mentalitástörténeti értelemben egyaránt – éppen maga a kereszténység, amely – hogy Nietzschére hivatkozzam – minden pozitívumot a túlvilági létbe, a transzcendenciába, az örökkévalóságba helyez, az evilági, immanens, temporális életet és értékeket mélyen lenézve, lebecsülve és elutasítva, s a világi létezésnek folyamatosan tragikus, végzetes, gyászos és komor karaktert adva.
Az viszont tény, hogy a Harmadik Birodalom ideológusai mély undorral és megvetéssel utasították el a dekadenciát,
mint jellegzetes zsidó bűnt és szennyet, s miközben az „elit” – Orbánnak tetsző módon – kizárólag a politikai cselekvésben hitt, a dekadens kultúrával látványosan igyekezett leszámolni. Picasso, Dali, Nolde, Otto Dix, Chagall, Beckmann, Kandinsky, Franz Marc és mások (az impresszionisták, az expresszionisták, a dadaisták, a szürrealisták, a kubisták, a Bauhaus vagy épp az atonális zene képviselői stb.) művészete az „entartete Kunst” (elfajzott művészet) elnevezést kapta, s hol elégették az alkotásokat, hol nagy kiállítást rendeztek Münchenben az „Elfajzott művészetnek”, elrettentésképpen, s olyan magyarázó aláírásokkal, mint például „kretén és kurva”, vagy „a zsidó faji lélek jelentései.”
Orbán interjújában egyébként felvonul a „tudományos” magyar nemzeti karakterológia:
Aztán megjelenik a háttérhatalom, „egy egész Európát” átszövő „hálózat”. „Én ezt liberális hálózatnak nevezem. Ez egy civil szervezetekből, think-tankekből, a médiából, baloldali értelmiségiekből, egyetemekből és politikusokból álló hálózat. És ha ezek rászállnak egy politikusra, akkor annak nagyon megnehezítik az életét… Fasizmus, nacionalizmus, populizmus, ezek mind olyan kifejezések, amelyeket a liberális hálózat politikai bunkósbotként használ. Lehetetlenné teszik, hogy a haza szeretetéről vagy Jézus tanainak követéséről beszéljünk.”
Orbán azt is kiemeli, hogy
Ez bizony az ún. Führerprinzip kedves és megértő átcsomagolása.
S végül megfogalmazza Magyarország kulturális sokszínűségét, ahol – mint felsorolja – együtt élünk „szerbekkel, szlovákokkal, horvátokkal, ukránokkal, zsidókkal, románokkal és magyarokkal.”
Azért ne feledjük: a felsorolás (az együttélés) egyúttal elválasztást is jelent: jelen esetben például a magyarok és románok, a magyarok és szlovákok, a magyarok és szerbek, a magyarok és horvátok és a magyarok és zsidók elválasztását.
Amúgy pedig várhatóan ma veszi kezdetét a dekadens MTA végső szétverése, amely jól érzékelhető részét képezi az egész Európát „átszövő hálózatnak.”
Nagyon szar időknek nézünk elibe!
Gábor György
Orbán lépett, most Ön jön, Mr. Daul!
Másfél hónap is eltelt már azóta, hogy az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát a kereszténydemokrata pártcsaládban. Ez volt az a pillanat, amely végérvényesen megváltoztatott mindent: bebizonyosodott, hogy Orbán elszámolta magát az addig rutinosan végzett pávatáncával és most tényleg nemcsak elment a falig, de be is törte a fejét rajta. Kispadra tették és hiába minden kamu magyarázkodás: a Fidesz végleg kisodródott az európai fősodorból. Most abban bíznak, hogy az újonnan felálló Európai Parlamentben egy megcombosodott illiberális csoport élére ejtőernyőzhetnek és majd onnan zsarolhatják a rendszert. Erről szól az újfasiszta politikai popsztár Matteo Salvininek való udvarlás, vagy a magyar munkavállalók szociális juttatásait egyébként gond nélkül megnyirbáló osztrák szélsőjobboldali Heinz-Christian Strachével való barátkozás. Azzal, hogy a Fidesz ezeket a virtigli Európa-elleneseket tartja szövetségesének és mutatja fel új partnereiként, világos üzenetet küldtek a Néppárt felé is. Eljátsszák még május végéig ezt a kereszténydemokrata értékekről szóló színdarabot, de a polgári köpeny alatt már rég zubbonyt húztak.
Nem is értem, hogy mire vár még a Néppárt által felkért „bölcsek tanácsa”. A Herman Van Rompuy, valamint Wolfgang Schüssel és Gert Pöttering által alkotott testület – amelynek meg kell vizsgálnia a Fidesz felfüggesztéséhez vezető jogállami kritikákat – április elején már egyszer összeült, de nyilván a három hét múlva esedékes EP-választásig még elbábozzák valahogy a dolgot. Pedig egyszerű a képlet. És nemcsak azért, mert az Európai Parlament korábban néppárti többséggel fogadta el a magyarországi jogállamiság helyzetéről szóló, igencsak részletes és pontos jelentést, de maga Orbán tette a napokban még egyértelműbbé: ő bizony az Európa-ellenes szélsőségeket választja az Európa-párti kereszténydemokraták helyett.
A dolog ilyen egyszerű és a Néppárt vezetősége sem teheti meg, hogy támogatóit becsapva egyszerűen befogja az orrát még pár napig.
A mai napon hivatalos levelet küldtem Joseph Daulnak, az Európai Néppárt elnökének, aki bár korábban még Orbán mellett is kampányolt Budapesten, mostanra már arról beszél: a Fidesz elnöke súlyos és megbocsájthatatlan hibákat követett el. A levélben arra emlékeztettem Dault, hogy komoly problémának nevezte a félelemkeltéssel operáló populisták előrenyomulását Európában és világossá tette azt is, hogy a Salvini-féle politika nem kompatibilis a néppárti iránnyal. Arra kértem az EPP elnökét, hogy még a május 26-i választás előtt zárják le a vizsgálatukat és tegyék egyértelművé viszonyulásukat a Fideszhez. A magyar választóknak ugyanis joga van tudni a fülkében meghozott döntésük előtt, hogy melyik frakcióba küldik majd a fideszes képviselőket: az európai közösség oldalán álló Néppártba, vagy egy még bizonytalan, de egyértelműen Európa-ellenes populista roncsválogatottba. Elvárjuk, hogy a néppárti „bölcsek tanácsa” még a választás előtt eljöjjön Magyarországra! Mi készek vagyunk fogadni és tájékoztatni őket arról, hogy milyen dúlást végeztek Orbánék Magyarországon. Hozzanak hideg élelmet, mert hosszú lista lesz.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáznegyvenegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2019. május 5.
Kaszim-Zsomart Tokajev nemrég lett hivatalosan Kazahsztán elnöke és legalább formálisan a vezére, miután a 78 éves diktátor, Nurszultan Nazarbajev részben átadta neki a hatalmat. A Szabad Európa Rádió vette észre, hogy Tokajev összes fotóját megphotoshoppolják – nem kicsit, nagyon.
A nagyon illiberális állam vezére ugye nem lehet öreg és ráncos, a nép lelkesedjen már a látvány miatt is. Az átalakított fényképek között ott van az is, amely Orbán Viktor áprilisi fogadásakor készült:
Ha jobban megnézzük a fotót, látszik, hogy a magyar kormányfő képéhez is hozzányúltak. Az igazi kérdés persze az, hogy Orbán stábja tanul-e kazah barátaitól, elvégre a magyar vezér fotóin is volna mit javítani: lehetne kisebbre venni a pocakját, rendbe tenni a gyűrődő nadrágokat és kivenni a kezét a zsebéből. Szerencsére ma már mindent meg lehet oldani Photoshoppal…
A La Stampa című olasz lapban megjelent interjúban Orbán Viktor dicsőítette Donald Trump amerikai elnököt, Matteo Salvinit „Európa legfontosabb személyiségének” minősítette, és azt állította, hogy az EPP öngyilkosságra készül – emelte ki a Salvini csütörtöki budapesti látogatása alkalmából készült igen terjedelmes interjú szerzője.
Emlékeztetett rá, hogy az olasz miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter Népek és Nemzetek Európai Szövetsége (más fordításban Emberek és Nemzetek Európai Szövetsége) elnevezéssel szélsőjobb szövetséget akar kovácsolni, amelyhez már jelezte csatlakozását a német AfD, az osztrák FPÖ és Marine Le Pen pártja. Az első kérdésre Orbán sietett leszögezni, hogy legjobb barátja még mindig Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök, aki „grandiózus, korszakos személyiség”, de Salvininak ma nagyobb szerepe van, „hős, aki leállította a tengeren át érkező migrációt”.
Orbán elmondta, hogy Salvinit miniszterelnök-helyettesi és miniszteri minőségében fogadja majd, de pártügyekről is szó lesz. Orbán szerint az EPP az öngyilkosságát készíti elő azzal, hogy az európai választás után a baloldallal akar szövetségre lépni, holott a pártcsalád egyre kevesebb miniszterelnököt állít, és a jövőben még kevesebb mandátuma lesz.
Leszögezte:
Kifejtette, hogy azt szeretné, ha Salvini megtalálná az EPP-vel a közös hangot, és ebben kulcsszerep jutna Berlusconi pártjának is. Orbán Viktor elmondta, hogy nem csupán a választási kampányát, hanem „a következő tíz év munkáját is a migráció témájára szándékozik építeni”. Hiába tekintenek a választók a felmérések szerint számos más kérdést fontosabbnak, a legnagyobb kihívás a migráció – mondta, és úgy vélte, ennek demográfiai okai vannak, amennyiben az európaiak egyre kevesebben, míg a fejlődő országokban – „a Sahel övezetben, az arab világban és Fekete-Afrikában” – egyre többen vannak. „Amikor terrortámadások, vagy más nagy bűncselekmények történnek, akkor az emberek látják, milyen fontos kérdés a migráció, de amikor ilyesmi nincs, akkor csökken az aggodalom, és egy politikai vezető dolga az, hogy szem előtt tartsa a problémát, és csökkentse a veszélyt, még mielőtt megérkezik a 2015-ös után a második hullám, amely bizonyosan jönni fog.
„Előre kell látni a nagy vándorlásokat, és ha nem lehet megakadályozni, akkor meg kell állítani – ezért gondolom, hogy ma Európában Salvini a legfontosabb személyiség” – mondta.
A Salvini és Orbán vonatkozó nézetei közötti különbségről kifejtette: „Olaszország meg akar szabadulni a menekültektől, és más országokra akarja elosztani őket, erre Brüsszelben kitaláltak egy új ideológiát, szolidaritásnak nevezik, de a mi álláspontunk más. Megvédtük magunkat, megakadályoztuk, hogy idejöjjenek, és azt sem akarjuk, hogy tőletek jöjjenek”.
A Dublin-megállapodásokat Orbán halottnak minősítette, és hozzátette: ekkora hullám megakadályozására nem csak Dublin, hanem Brüsszel is alkalmatlan,
„mert nincs közös európai megoldás.
Ezt Brüsszelnek, a Bizottságnak és az EP-nek ki kell maradnia, és a tagállamokra kell bízni a megoldást”.
Az EU jövőjéről szólva kifejtette: megszűnt az az egyensúly, amely Európában Németországra, az Egyesült Királyságra, a Földközi-tenger térségére (benne Franciaországgal) és Közép-Európára támaszkodott. Nagy-Britannia távozik, Németország túl nagy hasznot húzott az EU-övezetből, és nem hagyott részt az európai partnereknek, ezért Közép-Európának nagyobb súly jár, és nem minden a német-francia tengely mentén fog eldőlni. Arra a kérdésre, hogy a nacionalizmusok nem jelenzenek-e problémát,
Orbán Viktor kijelentette:
az európai terminológiában a nacionalizmus negatív konnotációval bír, de az ő szemében nem.
„Az európai értelmiség nagy része abból indul ki, hogy a háborúkat, diktatúrát és a szenvedést a nacionalizmus okozta, pedig a tragédiákat a különféle európai birodalmak felépítésére irányuló törekvések okozták, és éppen ezt a veszélyt látom most Brüsszelben” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy mi az illiberalizmus, Orbán Viktor így válaszolt: „Olyan demokrácia, amely a kereszténységen alapul, de az illiberális nem feltétlenül azonos a liberalizmus-ellenessel, és ezt nagyon fontos megkülönböztetni. Ma a liberális demokraták a szabadság igazi ellenségei. A szabadság védelmezőjeként illiberálisnak kell lennem”. Orbán szerint a liberálisok azért ellenségei a szabadságnak, mert egy olyan gondolkodási rendszert teremtettek – a politikai korrektséget –, amelyet mindenkinek be kell tartania, és aki nem teszi, az nem lehet demokrata. „Ezzel azonban sérül a gondolati és véleményszabadság. Én ezzel szemben illiberálisként védem a szó szabadságát. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de itt, Közép-Európa szívében ezt mindenki így gondolja” – mondta.
Kérdésre beszélt az antiszemitizmus fokozódásáról és arról, hogy kormánya ezzel kapcsolatban a nulla tolerancia politikáját követi, és kijelentette, hogy Magyarország a legbiztonságosabb hely a zsidók számára. Leszögezte azt is, hogy a magyar nagykövetség egyelőre nem költözik Jeruzsálembe. A kínai, orosz és egyéb keleti kapcsolatokról Orbán kifejtette: „Európában van egy hajlam arra, hogy a külpolitikát egy értékrendszer exportjára használja fel: a Nyugat állítólagos erkölcsi fölényét – az emberi jogokat, a demokráciát, a humanizmust – akarják demonstrálni. Én ezt a megközelítést nem tartom helyesnek. A demokrácia exportja mindenhol kudarcba fulladt, ahol próbálkoztak vele. Ami az erkölcsi fölényt illeti, nekem erről saját véleményem van: 1956-ban Sztálinra hagytak minket, noha segítséget ígértek. […] Nekem a külpolitika eszköz ahhoz, hogy barátaink legyenek, és hogy fontos államokat meg tudjak nyerni, hogy elősegítsék Magyarország sikerét”.
Végül szólt Donald Trump elnökről és a „minden eddiginél jobb” kétoldalú gazdasági kapcsolatokról, és leszögezte:
„Trump elnökkel spirituális összhangban állok”.
(A cikk először a La Stampában jelent meg, amely európai együttműködésben áll a francia Le Monde-dal, a brit The Guardiannel, spanyol La Vanguardiával, a lengyel Gazeta Wyborczával, valamint a Süddeutsche Zeitunggal. Ez utóbbi teljes terjedelemben közölte az interjút – A-K. A..).
Ara-Kovács Attila
Amerikai kávét kérnék, ha tartanak, a mai témánk miatt – mert hát hosszú útra indul Orbán Viktor, messze megy, túl az üveghegyen, túl az Óperencián, sőt, túlmegy minden határon: május tizenharmadikán fogadja őt Washingtonban Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke. Azt mondom, tarisnyáljon fel alaposan, húzzon vasbocskort, mert tán még az is elvásik ebben az útban.
No, rendben van, ha félretesszük a szimbolikus-demagóg hablatyot a szuverenizmusról és sutba vágjuk a migránsozást is, feltevődik a kérdés: valójában miért fogadja Trump ezt a valójában jelentéktelen Döbrögit, aki Ludas Matyit játssza? Annyira fontosak nem vagyunk, az újraválasztásához is csak két hónap késéssel gratulált. Orbán már sok-sok éve pedálozik, hogy fogadják Washingtonban, miért épp most esett meg rajta a szíve?
Az egyiket a Foreign Policy veti fel. Ők úgy látják, a meghívás mögött Pompeo külügyminiszter állhat: ő ugyanis mostanság vette észre, hogy az Egyesült Államok mintha megfeledkezett volna Kelet-Európáról. Nincs jelen eléggé hangsúlyosan a térségben, ahol pedig napról napra növekszik az orosz és kínai befolyás. Ezt ellensúlyoznák most a meghívással – sőt, meghívásokkal, hiszen Andrej Babis cseh miniszterelnök március elején, Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök pedig május 3-án járt a Fehér Házban. Szóval, valószínűleg nem Orbán Viktor érdemeinek szól az hirtelen feltámadt figyelem, hanem magának a térségnek.
Bizony, ez meglehet. Csak hát Pompeo eléggé megkésett: most már évtizedek munkája lenne kiszorítani az orosz és kínai befolyást és dollármilliárdokba kerülne – maximum ellensúlyozni lehetne, szintén nagyon drágán. Csakhogy úgy néz ki, ez a vizit nem pénzt hoz majd, hanem ellenkezőleg: nekünk fog pénzbe kerülni, nem is kevésbe.
Ugyanis miről lesz szó a tárgyalásokon? A kommüniké szerint az energiabiztonság, a védelmi együttműködés, a kétoldalú kapcsolatok és a regionális biztonsági kérdések szerepelnek a napirenden. Igaz, a cseh és szlovák miniszterelnök napirendjén is pont ugyanezek szerepelnek. Akkor most fordítsuk le magyarra.
Kicsit drágább, kicsit bonyolultabb eljuttatni hozzánk, de amerikai és annyi igaz, hogy nem Moszkvában van a csapja, hanem Washingtonban. Ellene szól, hogy a tengeri szállítás miatt hosszú ideig jön és tényleg többe kerül.
A védelmi együttműködés világosan utal Trump tavalyi követelésére, mely szerint a NATO-tagállamok költségvetésük minimum két százalékát fordítsák fegyverkezésre, ha törik, ha szakad, ha van rá szükség, ha nincs. Illetve, ő a tavaly júliusi NATO-csúcson négy százalékot követelt, de pillanatnyilag a szövetségen belül a két százalék elérése is nagy dolog lenne, ha minden tagállam képes volna rá. De nem nagyon képes. Hogy is állnak azok a számok?
A két százalékot jelenleg az Egyesült Államok teljesíti (3,6 százalék), Görögország (2,4 százalék, bár ebben benne van a görög gazdaság bezuhanása is), Nagy-Britannia (2,2 százalék) és Észtország (2,1 százalék) haladja meg – Lettország, Litvánia, Románia és Lengyelország pedig már idén teljesítheti a 2 százalékot. Németország 1,2 százalékon áll, Magyarország 1,1 százalékon állt tavaly.
Hát, akkor nosza, uccu neki, vesd el magad, fegyverkezzünk: tulajdonképpen már meg is kezdtük, volt itt már harckocsi-beszerzés, helikopter-beszerzés, csak épp az nem sokat nyom a latban Trumpnál, mert nem amerikai vállalatoktól vásároltunk. Tőlük kéne, akkor szeretne minket.
Leopard páncélosaink már vannak, azoknál jobb nem kell (csak kéne hozzájuk a tűzvezető rendszer is, anélkül nem sokat érnek), helikoptereink vannak, flottánk tenger híján nem is lehet, folyami flottabeszerzésről nem szól a fáma – maradnak a gyalogsági lőfegyverek, amikről azonban azt rebesgetik, hogy saját kútfőből akarjuk őket megtermelni (csak a fegyvergyárunk nem működik), és a vadászbombázók, mint lehetőség.
A gyalogsági fegyvereket kizárhatjuk Német Szilárd mai Facebook-posztja után, melyben kiáll a hazai, illetve cseh fegyverek mellett:
„Utoljára 33 évvel ezelőtt, sorkatonaként volt AMD-65-ös gépkarabély és PA-63 pisztoly a kezemben. Nemrég az ezeket – és a pisztolyutódot, a Glock 17-et – felváltó új honvédségi kézifegyvereket, a Digitális Katona program eszközeit próbálhattam ki. A Bren 2 gépkarabélyt, a Scorpion EVO 3 géppisztolyt, és a P-07 illetve a hosszabb csövű P-09 pisztolyokat. A gépkarabélyt egy amerikai M4-essel össze is hasonlíthattam. A Česká zbrojovka gyár típusait egyelőre még Csehországban gyártják, s Kiskunfélegyházán szerelik össze. Azonban 2019 második félévtől már a gyártósorok is az alföldi üzemben lesznek. Ezekkel a világszínvonalú, de egyszerűen kezelhető fegyverekkel fogjuk ellátni a honvédeket, rendőröket, pénzügyőrüket, börtönőröket egyaránt.
Nekem a Scorpion és a P-09 jött be.”
Hát az nem lesz olcsó mulatság… Valószínűleg az F-35-öt fogják inkább kínálgatni, ugyanis annak nagyon drága volt a fejlesztése, nem egészen az lett belőle, amit szerettek volna, folyamatosan javítgatják, de annyira, hogy a Jane’s szerint (mely az egyik legtekintélyesebb szaklap) az amerikai haditengerészet mostani F-35B-i már annyira eltérnek az eredetiektől, hogy a korábban, az első széria idején beszerzett pótalkatrészek 44%-a már nem is használható beléjük…
Azért legyünk tárgyilagosak: az F-35 nem ócskavas, sőt, a mai katonai repülés egyik csúcsa, de a fejlesztési folyamata távolról sem ért még véget…
Márpedig ezt árulják mindenkinek, repül is sok ország légierejében. A britek nagyon megjárták velük: építettek ugyanis két új repülőgép-hordozót, a Queen Elisabethet és a Prince of Walest, a második tavaly tette meg a próbaútját, csakhogy a két új repülőgép-hordozó eddig 6,2 milliárd fontba került, és még csak most kerülnek a fedélzetükre az amerikai vadászgépek! Azoknak darabja százmillió font. A britek már 48-at vettek az F–35B-ből, és még 98- at terveznek venni. Az annyi, mint… 14,6 milliárd font pluszban, szóval, ha az esetleges kerettúllépéseket is számításba vesszük, a flotta feltámadása olyan 25 milliárd jó angol fontjába kerül Nagy-Britanniának. Ráadásul a gépeken sem tudnak spórolni, mondjuk úgy, hogy egy olcsóbb típust választanak. Az új hordozókat ugyanis kifejezetten a rámpa segítségével felszálló és függőlegesen landoló F–35B-re tervezték, nincs rajtuk sem katapult, sem fékezőkábel-rendszer. Más gép nem is nagyon tud leszállni rajtuk, a Harriereket leszámítva.
Nálunk természetesen nem a haditengerészeti F-35B vagy a hordozó-bázisú F-35C beszerzése várható (bár ki tudja, ha elég laikus ember köti az üzletet, lehet, hogy olyant kapunk), hanem a hagyományosabb F35A típusé, de legalább megnyugodhatunk: az előrejelzések szerint 2023-ra ennek a változatnak lemegy az ára nyolcvan millió dollárra, mármint darabja kerülhet ennyibe.
De kár, hogy nem akkor fogunk szerződni, hanem most…
Persze, ez csak spekuláció, de ezért erősen valószínű, hogy ilyesmiket fog velünk megvétetni Trump annak fejében, hogy végre szóba áll a Puszták Napóleonjával.
Ennyit meg csak megér nekünk a gesztus: hanem, ez után a vizit után várhatóan káprázatos koreográfiai díszbemutató következik majd, a pávatánc helyett Orbán Viktor a kaukázusi kardtáncot kell majd eljárja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között. Ugyanis egyik befolyás sem növekedhet a másik kettő rovására, csakhogy az utóbbi kettő már nagyon erős.
Így mondjuk kiegyenlítődik a befolyások aránya, ez kétségtelen.
Csak az a baj, hogy mindhárom mamuttartozást ki kell majd fizessük.
Igen, az adónkból.
Abból bizony.
Drága egy út lesz ez nekünk, annyit mondhatok.
A kommunikációs igazgató elmondta, az elmúlt hetekben a Fidesz standjainál már több mint másfél millió aláírást sikerült összegyűjteni. Úgy látjuk, hogy a magyar emberek értik az európai parlamenti választás tétjét; nagy az érdeklődés és a támogatás a miniszterelnök programja mellett – fogalmazott.
Hidvéghi Balázs hangsúlyozta, nem túlzás azt állítani, sorsdöntő választás áll előttünk. Az európaiak jövőt választanak maguknak, arról kell döntenünk, hogy sikerül-e megváltoztatni a jelenlegi bevándorláspárti brüsszeli politikát – fűzte hozzá.
Nekünk Brüsszelben is Magyarország lesz az első, az a célunk, hogy olyan embereket küldjünk az Európai Parlamentbe, akik a nemezetek Európájának a gondolatát és gyakorlatát képviselik, és akik nemet mondanak a bevándorlásra – jelentette ki.
A kormánypárti politikus bejelentette, tekintettel a nagy érdeklődésre, a Fidesz úgy döntött, hogy a párt honlapján és Facebook-oldalán is elérhető lesz az online aláírást lehetővé tevő link. Arra kérünk mindenkit, hogy támogassa a miniszterelnök hétpontos programját a bevándorlás megállítására, támogassák a Fidesz jelöltjeit – jelentette ki a kommunikációs igazgató. Hidvéghi Balázs köszönetet mondott az eddig beérkezett támogatásért.
