Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke és Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter dicsérendő felkészültségről és tudatosságról tanúskodva a római Santa Maria sopra Minerva templom előtt találkozott Giorgia Melonival, a Fratelli d’Italia elnökasszonyával.
A templom lépcsőjén üldögélve az ókori Minerva-szentély fölé épült reneszánsz homlokzatú templomban látott nevezetességeket beszélték meg éppen.
Miért itt találkoztak, s mit láthattak odabent? Röviden összefoglalom.
Kezdhetném azzal, hogy itt található VII. Orbán sírja, de nevekkel nem viccelődünk, ez csak kultúrtörténeti érdekesség. A templom legfőbb kincsei a jobb kereszthajóban a Carafa-kápolnában látható freskók Aquinói Szent Tamás életéből vett jelenetekkel, amelyeket Filippino Lippi készített 1492-ben. Orbán Viktor a freskó előtt nyilván elmagyarázta két útitársának, hogy Aquinói Szent Tamás, a középkor legjelentősebb keresztény bölcselője szerint a közjó (bonum commune) több, mint a részleges jó, a közjó nagyobb és istenibb (maius et divinus), mint az egyes jó, a törvényalkotónak minden időben a közjót kell szem előtt tartania, s a mindenkori kormányzás legfőbb célja nem is lehet más, csakis a közjó.
A megismerésre szomjúhozó három látogató gondolataiba mélyedve hosszasan elidőzhetett a misztikus Sziénai Szent Katalinnak, Európa egyik védőszentjének sírjánál, s felidézték magukban az egyháztanító híres leveleinek egyik-másik sorát. Például azt, amit XI. Gergely pápának írt:
„Isten előtt nincs utálatosabb, mint azok a virágok, amik az egyház misztikus testéből hajtanak ki, és édes illatok helyett bűnök rothadó szagát árasztják.”
(Sziénai Szent Katalin: Levelek, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 609.) Vagy egy másik leveléből: „A gőgből születik az önszeretet és az önszeretetből a gőg.” (22.) Esetleg az alábbi sorokat: „Utáljátok a gyűlöletet, mely a felebarát ellen van bennetek. A felebarát gyűlölete ugyanis nem más, mint Isten megbántása: ezért jobban kell gyűlölnünk azt, hogy gyűlölködünk (mert ezzel magát az Igazságot bántjuk meg), mint ellenségeinket.” (26.)
Pár lépésre Szent Katalin sírjától Michelangelo Feltámadott Krisztusában gyönyörködhetett a három utas. Kiváltképp – gondolom én – a két hölgynek maradhatott tátva a szája, amint a visszaemlékezések is arról számolnak be, hogy a korabeli római nők egyenest beleszerelmesedtek Michelangelo Krisztusába. Ugyanis az ábrázolt figura alakja és tekintete a legkevésbé volt krisztusi, sokkal inkább egy görög atléta mezítelen férfitestének mása. Kár, hogy Michelangelo halála után néhány egyházi túlbuzgó Krisztus férfiasságát bronzból készült kis lepellel takartatta le, de még így is jogosnak érezhetjük a korabeli mondást: e szobor térde többet ér egész Rómánál!
A látvány Novák Katalinban már csak zsigerileg is egészen biztosan felidézte a pedofiltörvényt és annak minden homofób aspektusát, így aztán lemondó sóhajjal, afféle modern Beatriceként követte tovább Viktort.
Pál sírja előtt felidézhették a zsidókat különösen gyűlölő és megvető pápát, a római inkvizíció vezetőjét. Neves és máig emlékezetes gondolata volt, hogy akár még a saját apját is megégetné, ha eretnek volna. IV. Pál volt az, aki összeállította a tiltott könyvek jegyzékét (Index), ha nem is ledarálás, de elégetés céljából, a zsidókat gettóba kényszerítette és megkülönböztető jelek viselésére kötelezte. A pápát rettenetesen gyűlölték, s halála után zavargások törtek ki: a politikai foglyokat kiszabadították a börtönökből, a capitoliumi szobrát ledöntötték, s a szobor fejét a Teverébe vetették.
Aztán itt van eltemetve X. Leo, aki a magyar Bakócz Tamás esztergomi érsekkel szemben nyerte meg a pápaválasztást. (Pedig az első félidőben még jól álltunk!) X. Leo amúgy egyházi állásokat pénzért bocsátott áruba, s pénzes búcsúkat hirdetett, amelyek ellen Luther lépett fel 1517-ben.
Odébb VII. Kelemen sírja látható. Ő volt az okozója a korabeli Brexitnek, ugyanis miután nem volt hajlandó felbontani VIII. Henrik angol király házasságát, a király 1534-ben létrehozta az anglikán egyházat, és elszakította Angliát Rómától, a katolikus Európától.
XIII. Benedek sírja újabb fontos állomása a sétának. Ő volt az, aki afféle pénzügyminiszternek nevezte ki bizalmasát, Niccolò Cosciát, ám a pénzügyér semmi mást nem tett, csak lopott, harácsolt, s végül pénzügyi csődöt idézett elő. Ki hallott még ilyet! A pápa halála után aztán szépen bebörtönözték, vagyonát elkobozták, vagyis működött az elszámoltatás!
Külön érdekesség, hogy a templom melletti kolostor, a domonkos rendiek anyaháza a tudományok elleni támadás fellegvára volt, az inkvizíció székhelye. Több tragikus per zajlott itt, egyebek mellett Giordano Bruno majd Galilei inkvizíciós tárgyalása is.
Ennyi látnivaló után fáradt elégedettséggel pihent meg a három látogató a templom lépcsőjén üldögélve. Jó lehetett nekik: épp velük szemben, tőlük néhány méterre egy Bernini-tervezte elefántszobrocska tart egy kisméretű egyiptomi obeliszket. Az elefánt viccesen félrecsapja az ormányát, s bizonyos szögből tekintve mintha gúnyosan nevetne. A szobormű alapzatán VIII. Orbán négysoros latin verse olvasható: Quisquis hic vides / Documentum intellige / Robustae mentis esse / Solidam sapientiam sustinere. Azaz: Te, aki ezt látod, értsd meg a példázatot: erős lelke kell lennie annak, aki a tudomány terhét cipeli.
Úgy bizony, kedves utasaink! Köszönjük, hogy érdeklődésükkel megtisztelték a római Santa Maria sopra Minerva templomát. Látogatásuk következő állomásán, a környező kis utcák egyik éttermének teraszán jó étvágyat kívánok!
Gábor György
