Kezdőlap Címkék Benjamin Netanjahu

Címke: Benjamin Netanjahu

Orbán meghívja Netanjahut

Az izraeli miniszterelnök ellen elfogató parancsot adott ki a Hágai Törvényszék a gázai övezetben elkövetett háborús bűnök miatt.

“A nemzetközi büntető bíróság döntése nem állít meg! Tovább folytatom a harcot!”

–  reagált Benjamin Netanjahu az ellene kiadott elfogatóparancs hírére.

Orbán Viktor teljes mértékben kiállt Netanjahu mellett. A Kossuth rádióban hangsúlyozta, hogy a hágai döntés

“A nemzetközi jog teljes lejáratását jelenti. Ráadásul még olaj is a tűzre. Ezért nincsen más választás mint ellenszegülni ennek a döntésnek. Meghívom Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, és természetesen ellenszegülünk az elfogató parancsnak, ha Netanjahu elfogadja a meghívást.”

Andy Landy

A magyar miniszterelnök évek óta jó kapcsolatot ápol Benjamin Netanjahuval, aki járt is Budapesten Orbán Viktor meghívására. Ez lehetővé teszi Orbánnak, hogy elhatárolja magát a magyar jobboldal kínos antiszemita hagyományaitól, és egyúttal hasznos is hiszen a magyar miniszterelnök Benjamin Netanjahu támogatásával jutott be a Fehér Házba 2019- ben, hogy találkozzon Donald Trumppal.

Orbán és Netanjahu egyaránt furcsa viszonyban áll a jogállammal

A magyar miniszterelnök 2010 óta tudatosan építi le a jogállamot, mert teljhatalmat akar miután saját magát tekinti a nemzeti érdek képviselőjének.

Az állam én vagyok!

– hirdeti szinte nyíltan Orbán Viktor, aki már 2010-ben 42 új törvénnyel látott hozzá a jogállam leépítéséhez. Orbán jogász éppúgy mint Robespierre vagy Lenin, akik a nép érdekeire hivatkozva szüntették meg a jogállamot. Miért fontos ez Benjamin Netanjahunak? Egyrészt, mert ellene is vannak korrupciós vádak, melyeket újra vizsgálni kezdenének, ha véget érne az immár több mint egy éve tartó háború a gázai övezetben, másrészt pedig azért, mert Nagy Izraelben aligha lehetne demokratikus jogállamot fenntartani hiszen az arabok száma máris magasabb mint a zsidóké, és a demográfiai előrejelzések a muzulmánoknak kedveznek.

Right or wrong, My Country – vallja Benjamin Netanjahu, és ebben az izraeli közvélemény követi őt. Csakhogy mi marad így az alapító atyák demokratikus álmaiból hiszen Izrael az egyetlen jogállam a Közel Keleten. Izrael a háború miatt egyre inkább elszigetelődik: a mérsékelt arab államok azt látják, hogy nem lehet tárgyalni Benjamin Netanjahuval. Szaúd Arábia ehelyett Iránnal paktál. Benjamin Netanjahu a zsidó állam létét kockáztatja egy olyan álomért, amely megvalósíthatatlan: zsidó lakosságú Nagy Izrael megteremtése. Ehhez ugyanis el kellene üldözni több millió arabot, és Nagy Izraelbe kellene csábítani a diaszpóra sok millió zsidó lakóját. Netanjahu programja permanens háborút jelent, melyet olykor megszakíthat valamiféle fegyverszünet, de soha nincsen vége hiszen a céljai elérhetetlenek és megvalósíthatatlanok.

Trump nem akar háborúzni Iránnal, de…

0

Trump gazdaságilag akarja megfojtani Iránt. A megválasztott amerikai elnököt arról győzködi Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, hogy együtt semmisítsék meg Irán nukleáris létesítményeit.

Bár továbbra is érvényben van Trumppal szemben a fatwa, vagyis a halálos ítélet, melyet amiatt mondott ki rá Khamenei ajatollah, hogy az akkori amerikai elnök megölette Szulejmani tábornokot, a Forradalmi Gárda külföldi erőinek parancsnokát Irakban, de a megválasztott elnöknek nem fűlik a foga külföldi katonai akcióhoz. A kiszivárgó hírek szerin Trump azt emlegeti bizalmas körben, hogy

“Bibi az utolsó amerikai katonáig harcolna a Közel Keleten.”

Bibi Netanjahu beceneve, és az izraeli miniszterelnök minden bizonnyal arra törekszik, hogy bevonja az Egyesült Államokat egy Irán elleni hadműveletbe, de Trump azt emlegeti, hogy

“Johnt azért rúgtam ki a nemzetbiztonsági tanácsadó posztról, mert mindenáron háborúzni akart Iránnal.”

”John Bolton könyvet írt Trumpról, és ebben tökéletesen alkalmatlannak nevezte az USA ex elnökét valamiféle konzisztens nemzetbiztonsági stratégia alkalmazására. Ebben minden bizonnyal igaza van Boltonnak, de a demokraták se mentek sokra a maguk stratégiai elképzeléseivel: két megnyerhetetlen háborút hagynak örökül Trumpnak Ukrajnában és a Közel Keleten.

Trump tanul a kínaiaktól

Pekingben nagyon fontosnak tartották Trump megnyerését, ezért vendégül látták a hatalom centrumában, a Tiltott Városban. A Cunnanhaj tökéletesen zárt övezet, oda csak rendkívüli esetben hívnak meg külföldi vendéget, de Trumppal kivételt tettek. Az USA akkori elnöke is viszonozta a gesztust: prezentált egy videót, melyen unokája kínai nyelven dalban köszöntötte Hszi bácsit és kedves nejét. A két elnök hosszú ideig tárgyalt egymással, és Trump megállapíthatta: a kínaiak gazdasági eszközökkel akarják megszerezni a világhatalmat nem katonailag.

Money makes the World go round

– ez a közös a kínaiak és Trump filozófiájában. Az amerikai elnök ezért nem katonai kategóriákban gondolkodik mint a demokraták, Benjamin Netanjahu vagy épp Vlagyimir Putyin.

Iránt gazdaságilag akarja a falhoz szorítani. A törekvés nem eredménytelen: az iszlám forradalom kezdete óta – 1979 – jelentősen csökkent az egy főre jutó GDP Iránban, ahol emiatt mind nagyobb az elégedetlenség. Iránnak az életmentő támogatást Kína adja azzal, hogy felvásárolja az olaj és földgáz export jórészét. Trump az első találkozón Hszi Csin-ping elnökkel a többi között erről akarja lebeszélni a kínaiakat.
Amikor Putyinnal tárgyal majd, akkor is az egyik tétel az lesz: ne kössetek stratégiai együttműködési egyezményt Iránnal!

Haldoklik az ajatollah?

Hírek szerint Khamenei ajatollahot mesterséges kómában tartják, közben pedig beindult a hatalmi harc az utódlásért. Az idős vallási vezető a legutóbbi választáson meglepő módon a mérsékelt Pezeskiant támogatta, aki el is nyerte az államfői posztot. Az iráni elit valószínűleg rádöbbenhetett arra, hogy a háborúzás nem kifizetődő vállalkozás.

Teherán minden bizonnyal támogatta a Hamász szörnyű terror támadását Izrael ellen, melynek fő célja az volt, hogy megakadályozza az egyezséget a zsidó állam és a szunnita muzulmán országok mindenekelőtt Szaúd Arábia között.

A Hamász vezérét épp Teheránban lőtte ki a Moszad, Izrael katonai csapása hosszú időre kiiktatja ezt a terrorista szervezetet éppúgy mint a Hezbollahot. Kiderült: Irán csapásmérő képessége messze elmarad az izraeli hadsereg digitális felkészültségétől. Irán ezért Szaúd Arábia és az arab világ felé tájékozódik – a kínai diplomácia aktív közreműködésével. Trump veje, Jared Kushner, aki a közel-keleti ügyeket intézte akkoriban amikor az apósa volt az elnök Washingtonban, most minden bizonnyal arra törekszik majd, hogy újra létrehozza az együttműködést Izrael és Szaúd Arábia között. Mohamed bin Szalman szaúdi trónörökös másfél milliárd dolláros üzleti ajánlattal kötelezte le Jared Kushnert. Trump diplomáciája valószínűleg Kissinger vonalát követi:

divide et impea! Oszd meg és uralkodj!

Míg a demokraták diplomáciája egy táborba hozta Oroszországot, Kínát és Iránt, Trump megpróbálja szétverni ezt az egységet külön – külön megállapodva Pekinggel, Moszkvával és Teheránnal. Mindezt a háború elkerülésével, mert az USA külföldi hadműveletei igen kevés hosszútávú hasznot hoztak Washingtonnak, Putyin sikertelen agressziója Ukrajna ellen pedig azt bizonyítja: a háborúzás kora lejárt…

A béke illúzió?

Izrael továbbra is békés megoldásra törekszik palesztin szomszédaival, miközben a Hamász és a Hezbollah agresszív álláspontja akadályokat gördít a békés megoldás elé.

Izrael a fennállásának 76. évében túlélte az arab szomszédai és a palesztinok által indított háborúkat és terrorizmust. Az egyes háborúk és/vagy ellenségeskedések kitörése után állandó törekvés volt békés megoldás keresésére az Izrael és szomszédai, és Izrael és a palesztinok közötti konfliktus egyszer s mindenkorra megoldására.

Míg Egyiptommal és Jordániával békét sikerült elérni, az elmúlt két évtizedben a palesztinok a libanoni Hamász és Hezbollah révén, Irán segítségével és felbujtásával továbbra is Izrael elpusztítására törekedtek.

Függetlenül attól, hogy a jelenlegi háború hogyan végződik, Izrael túléli. A világ, amelyet az Egyesült Államok vezet a Biden-kormányzat alatt, világossá tette azon elhatározását,
hogy ezúttal az ellenségeskedések beszüntetését egy palesztin állam létrehozására kívánja felhasználni a konfliktus lezárása céljából.

Van remény, vagy csak képzelgés?

Az Oslói Megállapodás volt az első valódi kísérlet Izrael és a palesztinok közötti béke megteremtésére. 1993 és 2000 között a konfliktussal kapcsolatos számos tabut megdöntöttek. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet többé nem volt terrorszervezet – egy olyan párt, amellyel az izraeliek nem léphettek kapcsolatba. A békekötéshez az embernek tárgyalnia kell az ellenségeivel. Oslo elsődleges célja a kétállami megoldáshoz vezető út megteremtése volt. Az izraeliek és a zsidók szerte a világon optimisták voltak afelől, hogy egy napon Izrael békében élhet.

Az Oslo-effektus

Az 1995/1996-os öngyilkos merényletek és Yitzhak Rabin meggyilkolása ellenére az álom nem vetődött el. A mániákus békevágyat leginkább Ehud Barak hajlandósága mutatta be, hogy a 2000-ben, illetve 2001-ben lefolytatott Camp David-i és Taba-i tárgyalásokon átengedje a Palesztinoknak a Templomhegy feletti szuverenitását.

Jeruzsálem megosztottságának és a Templom-hegy feletti fennhatóságának elismerése sokak számára a végső tabu megszegését jelentette. Hogyan tudott a zsidó nemzet 2000 év száműzetés után, és a megváltás korában élt, átadni a szuverenitást a Templom-hegy felett? Az akkori közvélemény-kutatások azonban azt mutatták, hogy az izraeliek többsége hajlandó engedményt tenni, ha sikerül elérni a valódi békét és a konfliktus valódi végét Izrael és a palesztinok között.

Hogy mi történt Jasszer Arafat elutasítása után, az mindenki számára jól ismert. Ez a második intifáda elindítását eredményezte. Az oslói álom halott volt, a béketábor fokozatosan megszűnt.

A legtöbb izraeli az elmúlt két évtizedben azt tanulta meg, hogy békevágya ellenére nincs partnere a palesztinok között. Akár a Hamász-szövetség prizmáján keresztül szemléljük, amely a zsidó állam elpusztítására és az összes zsidó megölésére szólít fel, akár a korrupt Palesztin Hatóságról, amely az évek során minden békeajánlatot elutasított.

Mindazonáltal a nyugati világ, az egymást követő amerikai adminisztrációkkal élükön, folyamatosan megpróbálta az izraeliekre és a palesztinokra a kétállami megoldását rákényszeríteni.

Hányszor mondták már szakértők, hogyan nézne ki a megoldás, nevezetesen az 1967-es határokhoz való visszatérés különféle kiigazításokkal és területcserékkel?

Sajnálatos módon nem tudták felfogni, hogy a konfliktus nem a föld körüli vita, hanem inkább a palesztinok tagadása, hogy elfogadják a zsidók önrendelkezési jogát ősi hazájukban.

Le, de nem kifelé

Ha valami csoda folytán a palesztinok meg tudják győzni az izraeli közvéleményt arról,
hogy ők is őszintén hisznek a békében és az együttélésben, akkor Izraelben is láthatnánk a béketábor újjáéledését. De itt van a probléma magva: nincs ezzel egyenértékű béketábor a palesztin lakosságon belül. Ehelyett hevesen elutasítják a zsidó szuverenitás fogalmát.

Az amerikaiak és az európaiak tévedésben vannak, ha azt gondolják, hogy ma is megvalósítható a kétállami megoldás, még inkább az október 7-i események után, amelyek egyértelműen a Hamász népirtási szándékát illusztrálták. A Gázában élő palesztinok több mint 70%-a, míg Ciszjordániában élők 80%-a támogatta a terrortámadást!

Tehát, ha arról beszélünk, hogy legalább egy utat kell kialakítani a kétállami megoldás felé, akkor előbb meg kellene mutatni, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet létrehozni egy ilyen utat?

Megfordíthatják-e a palesztinok az évtizedek óta tartó indoktrinációt, amikor tagadták, hogy a zsidók bármiféle kötődését Izrael földjéhez? Készek-e lemondani az erőszakról és a terrorról, és valódi intézményeket létrehozni önmaguk kormányzására?

Felhagynak az álmukkal, miszerint Izrael elpusztítható?

Van-e a palesztinok között olyan feltörekvő vezetői kör, akik hajlandók kiállni a békéért?

A békét nem lehet kikényszeríteni

Izraelt jelenleg történetének legszélsőségesebb jobboldali kormánya irányítja, ezért Netanjahut sokan szidalmazzák a nyugati világban és Izraelben is.

Viszont amikor Netanjahu szembeszáll a világgal, és arra figyelmeztet, hogy a mai környezetben egy ciszjordániai palesztin állam Gáza másolatát eredményezné, és az egész ország veszélyben lenne, akkor az izraeliek túlnyomó többsége egyetért vele. Sőt, bármely jövőbeli kormány, legyen az Benny Gantzzal vagy Yair Lapiddal az élén, osztja ezt a nézetet.

Tehát amikor a világ a háború utáni napról elmélkedik, erőfeszítéseit arra kell összpontosítania, hogy miként rehabilitálják a palesztinokat, hasonlóan ahhoz,
ahogy Németországot denacizálták, Japánt pedig demilitarizálták és olyan társadalmakká alakították át, amelyek nagyrészt elutasították az általuk elkövetett emberiesség elleni bűnöket.

Az izraelieknek nincsenek olyan illúziói, hogy ha a Hamásznak lenne rá módja, nem pontosan azt tennék velük, amit a nácik.

Hosszútávon a békét nem lehet kikényszeríteni. Csak akkor lehet sikeres, ha mindkét oldalról valódi alulról építkező támogatás érkezik, amely hajlandó kölcsönösen elismerni egymás jogát a békében, méltóságban és biztonságban éléshez.

Izraelnek bizonyítékot kell látnia a palesztinok elfogadják Izraelt a zsidó nép törvényes hazájaként. A palesztinok számára meg kell szüntetniük a 100 éves elutasítást, gyűlöletet és azt az irreális álmot, hogy Izrael eltűnik.

Tovább tart a korrupcióellenes tisztogatás az orosz hadügyben

0

Egy ezredest vettek őrizetbe, aki korábban a hadügyminisztérium beszerzési osztályát vezette Moszkvában. Vlagyimir Gyemcsik ezredest azzal vádolják, hogy 4 millió rubelt kapott egy üzletembertől, aki azután előnyben részesült a közbeszerzéseknél. Ez a 4 millió rubel mintegy 17 millió forintnak felel meg.

A nagy korrupcióellenes tisztogatás idén áprilisban kezdődött meg amikor letartóztatták a hadügyminisztérium államtitkárát, Timur Ivanov tábornokot. Vlagyimir Sesztyerov vezérőrnagyot csalás gyanújával vették őrizetbe. Tisztogatás volt a vezérkarban is, melynek főnöke, Viktor Geraszimov tábornok jelenleg közvetlenül irányítja az ukrajnai “különleges hadműveletet.”

Korábban a Wagner hadsereg azért lázadt fel az ukrajnai fronton, mert nem kapott elég fegyvert és lőszert a harchoz, és a katonák ellátása is pocsék volt. Prigozsin, a Wagner hadsereg főnöke időközben villámgyorsan a túlvilágra távozott, mert repülőgépét felrobbantotta az orosz titkosszolgálat. Sojgu hadügyminisztert Putyin leváltotta, de felfelé bukott, mert az igazi döntéshozó testület, a Honvédelmi Bizottság  titkára lett.

Miről tárgyalt Sojgu hadseregtábornok Teheránban?

Putyin akkor küldte bizalmas hívét az iráni fővárosba amikor küszöbön állt a válaszcsapás Izraelre, amely Iránban akkor gyilkolta meg a Hamász politikai vezetőjét amikor az részt vett Irán új elnökének beiktatásán. Oroszország – Iránhoz hasonlóan – kiváló kapcsolatot ápol a Hamász-szal, amely brutális terrorakciót hajtott végre Izraellel szemben a múlt év októberében. Ez robbantotta ki a háborút a gázai övezetben, amely azzal fenyeget, hogy átterjed az egész Közel Keletre. Izrael minden háborúja villámháború volt eddig hiszen az ország kicsi és az erőforrásai szűkösek. Hadserege viszont erős, és mindig számíthatott az USA támogatására.

Most viszont Kamala Harris alelnök, a demokraták elnökjelöltje nyíltan megmondta Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek, hogy

“ennek a háborúnak mielőbb véget kell érnie!”

Nem így látja ezt Benjamin Netanjahu, aki minél tovább akarja folytatni a háborút nehogy elővegyék korrupciós ügyeit, melyekért akár börtönbe is kerülhetne. Netanjahu a háború folytatásával kockára teszi Izrael biztonságát, és a zsidó állam nyugati támogatását.

Irán, ahol a vallási vezető, Khamenei ajatollah támogatásával mérsékelt elnököt választottak, békülni szeretne a Nyugattal, ezért nem akar közvetlen háborút Izraellel hanem a Hamász és a Hezbollah segítségével próbálja meg folyamatosan gyengíteni a zsidó államot.

Oroszország Irán, a Hamász és a Hezbollah oldalán áll ebben a háborúban, az orosz hadsereg iráni drónokat is használ az ukrajnai háborúban.

Moszkva számára két okból is jól jön a közel-keleti konfliktus éleződése: egyrészt, mert elvonja Washington figyelmét az ukrajnai háborútól, másrészt pedig felértékeli az orosz kőolajat és földgázt hiszen a Közel Kelet ezeknek a legnagyobb exportőre, és bármifajta leállás Moszkva malmára hajtaná a vizet.

Washington viszont úgy szeretné kizárni Moszkvát a kőolaj és földgáz piacról, hogy összefog Szaúd Arábiával és a többi közel-keleti exportőrrel Oroszországgal szemben. Ennek viszont az az akadálya, hogy Izrael kormánya hallani sem akar önálló palesztin államról. Emiatt viszont Szaúd Arábia és a közel-keleti olaj és földgáz exportőrök nem hajlandók együttműködni az USA-val hanem inkább Putyint választják: Szaúd Arábia és az Egyesült Emírségek beléptek a BRICS-be – Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél Afrika formális szövetsége – amely megkérdőjelezi az USA világhatalmát.

Levadásszák

0

Amikor kedden két drónnal kilőtt rakéta becsapódott egy bérházba Bejrút déli részén, megölve a militánsok egyik legfelső vezérét és hadnagyait, úgy tűnt, ez egy elmozdulást jelez Izrael Hamász elleni háborújában – írja a Washington Post.

Izrael három hónapon keresztül teljes körű katonai inváziót hajtott végre Gáza ellen, az övezet nagy részét ellenőrzése alá vonva, és több mint 22 000 embert megölt az Izrael elleni október 7-i támadást tervező és végrehajtó fegyveresek üldözése során. A mai napig nem lépett fel egy másik többször is hangoztatott háborús cél érdekében: a Hamász felsővezetőinek kiiktatására „bárhol legyenek is”

Most, amikor a konfliktus a negyedik hónapjába lép, Izrael láthatóan megkezdte a kiiktatásnak megvalósítását. Egy szélesebb körű háborút kockáztat libanoni határa mentén, annak ellenére is, hogy megkezdte csapatait kivonni Gázából.

Katonai vezetők azt mondták, hogy a részleges kivonulás lehetséges most, hogy a támadások meggyengítették a Hamaszt északon, és ez lehetővé teszi, hogy több ezer tartalékos hazatérjen és munkába álljon. Washington hónapok óta nyomást gyakorol Izraelre, hogy lépjen vissza a Biden elnök által válogatás nélküli bombázásnak minősített akcióktól, és csökkentse a polgári áldozatok számát.

Az események közvetlenül érintik a háború gazdasági veszteségeit, valamint a tiltakozások és a belpolitikai intrikák fokozatos visszatérése miatti növekvő aggodalmakat. Bár kevés elemző látja a gázai erőszak végét, némi változás észlelhető.

„A 3. szakaszhoz értünk” – mondta Chuck Freilich volt izraeli nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettes, utalva a hadviselés azon szakaszára, amely az októberi támadásokra adott kezdeti választ, valamint az enklávé belsejében zajló tartós légi és földi háborút követi.

„Úgy gondolom, hogy egy új módozatba lépünk, ami közelebb áll ahhoz, amit az Egyesült Államok a kezdetektől szorgalmazott.”

Az izraeli hadsereg már hónapok óta kijelentette, hogy készen áll egy kétfrontos háború megvívására, miután csapatokat és tankokat vont össze a libanoni határ mentén, és legalább 70 000 lakost evakuált. Az Izraeli Védelmi Erők egységei gyakran váltottak tüzet a Hezbollah-hal, az iráni felállású libanoni fegyveres csoporttal, de a csapások és ellencsapások soha nem közelítették meg Bejrútot – egészen keddig.

Izrael nem volt hajlandó megerősíteni vagy cáfolni bármilyen szerepet Száleh Arouri, a Hamász száműzött tisztviselője meggyilkolásában, aki összekötőként működött Iránnal és a Hezbollah-hal. De rajta volt a nemzeti listán.

„Kétségtelenül ez volt a legjelentősebb Hamász vezető meggyilkolása a szervezet tisztségviselői ellen a háború október 7-i kezdete óta” – írta Avi Issacharoff palesztin ügyek szakértője szerdán a Yedioth Ahronot című újságban.

Míg Izrael azt állítja, hogy megölt számos Hamász parancsnokot és tisztviselőt Gázában, de Jehiya Sinwart, akit az október 7-i támadás kitalálójának tartanak, számos más vezetővel együtt még mindig szabadlábon van.

Libanoni és nemzetközi tisztviselők szerdán tülekedtek, hogy megfékezzék a Hezbollah várható megtorlását. A csoport a mai napig ellenállt a Hamász könyörgésének, hogy teljes mértékben lépjen be a háborúba. A névtelenséget kérő izraeli tisztviselők, akik nem jogosultak nyilvánosan nyilatkozni az ügyben, azt mondták, remélik, hogy a Hezbollah vezetője, Haszan Naszrallah önmérsékletet tanúsít, tekintettel arra, hogy egyik tisztje sem halt meg a csapásban.

Naszrallah „válaszra és büntetésre” figyelmeztetett szerdai beszédében, de kevés utalást adott arra, hogyan reagálnának harcosai.

Az északi Haifa kikötőváros izraeli lakosainak azt tanácsolták, hogy tervezzenek menedéket a támadás során. Katonai elemzők szerint a csapatok levonása Gázában valószínűleg több erőforrást tesz lehetővé Libanon felé.

„Nagyon felkészültek vagyunk mindenféle forgatókönyvre”

– mondta Daniel Hagari, az IDF szóvivője Arouri meggyilkolása után.

Kedden Eilonban, a libanoni határtól egy mérföldre délre, néhány percenként izraeli tüzérséget lövedékeket indítottak „terrorista célpontok” felé. A kiürült falvakban a Hezbollah páncéltörő rakétáit elfogták.

Északon a helyi biztonsági osztagok egy közelgő háború miatt gyakorlatoznak. Az evakuálások lehetővé tették az izraeli hadsereg szabad működését a területen, mezőgazdasági területekről lőve.

„Egy olyan háborúba keveredünk, amelyet nem kértünk”

– mondta egy ott élő lakos.

A libanoni merényletet széles körben üdvözölték Izraelben, bár a becslések szerint még mindig Gázában fogva tartott 133 izraeli szószólói szerint attól tartanak, hogy a támadás kisiklatja az újabb túszcseréről szóló tárgyalásokat.

Az IDF a múlt héten közölte, hogy öt dandárt von ki a Gázai övezet északi részéből, ami potenciális elmozdulást jelent a széles körben elterjedt bombázástól az enklávén kívül állomásozó csapatok célzottabb rajtaütései felé. Ennek ellenére izraeli tisztviselők többször hangoztatták, hogy a harcok valószínűleg hónapokig folytatódnak.

A bombák és a lövöldözések zaja visszhangzott szerdán a dél-gázai Hán Yunisz városában, ahol szemtanúk elmondták a The Washington Postnak, hogy a harcok továbbra is olyan hevesek, mint valaha. A mentők oda-vissza száguldoztak egész nap, szállítva a halottakat és a sebesülteket.

„Az emberek itt már hozzászoktak a bombázás zord látványához” – mondta. „A napi küzdelem azonban inkább az élelem, a víz és az alapvető szükségletek biztosítása körül forog.”

Izraelben azonban a háború már nem érződik annyira mindent felemésztőnek, és a polgárok elkezdtek teret találni a szélesebb körű politikai vitáknak. Hétfőn az ország legfelsőbb bírósága megváltoztatta Benjámin Netanjahu miniszterelnök koalíciójának szavazását a bíróság kulcsfontosságú bírósági felülvizsgálati jogosítványainak megvonásáról, amelyet kritikusai az izraeli demokrácia győzelmeként ünnepeltek.

A tavalyi év nagy részében az országot megrázó, de október 7-e után felfüggesztett kormányellenes tüntetések pedig visszatértek. Tel-Avivban és Jeruzsálemben szombaton tömegek skandálták az új választások követelését, miközben a harag Netanjahu ellen irányul, akit széles körben vádolnak azért, mert nem tudta megakadályozni a Hamász támadását, és akinek a közvélemény-kutatások során támogatottsága jelentősen zuhant.

Egyre jobban láthatók a szakadások a rendkívüli háborús kabineten belül, amelyben Netanjahu megosztja többek között a hatalmat politikai riválisával, az IDF volt vezérkari főnökével, Benny Gantzcal.

Gantz és Yoav Gallant védelmi miniszter nem volt hajlandó Netanjahuval együtt megjelenni néhány közelmúltbeli sajtótájékoztatón. Mindketten nyitottabbnak mutatkoztak a Biden által javasolt háború utáni gázai kormányra, amely a visszaállított palesztin hatóságra támaszkodik, és ezt az elképzelést Netanjahu és koalíciójának szélsőségesebb tagjai elutasították.

Gantz, akinek népszerűsége megugrott, azt mondta, hogy a politikának és az október 7-i kudarcok kivizsgálásának meg kell várnia, amíg a háború enyhül. Miközben egyes csapatok kivonulnak Gázából, a politikai megfigyelők szorosan figyelik, nincs-e jele annak, hogy készen állna a lépésre. Gantz új választásokat indíthat el, ha ráveszi a koalíció öt tagját, akik közül sokan kritizálták Netanjahut, hogy csatlakozzanak egy bizalmi szavazáshoz.

Abban a pillanatban, amikor Gantz úgy érezi elhagyhatja a háborús kabinetet, a hógolyó gurulni kezd. Ez egyre lehetségesebbnek tűnik, ahogy a gázai helyzet stabilizálódik.

Persze, ha lesz egy második front a Hezbollah-hal, akkor minden újra megváltozna.

Biden kontra Netanjahu

0

“Ciszjordániából és a Gázai övezetből egységes kormányzati struktúrát kellene létrehozni a Palesztin hatóság irányítása alatt” – javasolja Joe Biden a Washington Postban. Pontosan ez az, amit Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nem akar.

A 74 éves Netanjahu, aki a legtöbb időt töltötte el a kormányfői székben, Nagy Izraelt szeretne vagyis egységesen Jeruzsálem irányítása alá helyezné a palesztin területeket. Ahonnan a szélsőséges zsidó telepesek megpróbálják kiűzni a palesztinokat. Eddig ez csakis a szélsőségesek terve volt, de most már ez válhat mainstreammé Izraelben – figyelmeztet a Haaretz:

“Ha Szíriából milliók menekülhetnek Törökországba és Ukrajnából ugyancsak milliók mehetnek el Európába vagy a világ más államaiba, akkor ez miért lenne lehetetlen a gázai övezetben?” – tette fel a kérdést Guy Lerer, az izraeli 13-as csatorna műsorvezetője a Twitter utódán az X-en. Eddig ez Meir Kahane rabbi szélsőséges híveinek kérdése volt, de a Hamász terrorakciója után mind többen kérdezik ezt olyanok is mint a 13-as csatorna műsorvezetője, aki különben a fogyasztók problémáival foglalkozik békeidőben.

Netanjahu mesterterve

Az izraeli miniszterelnök szándékosan “nézhette el” a Hamász október hetediki támadását, hogy a válaszcsapás közelebb vihesse céljához, a Nagy Izraelhez.

Ez ugyan csak a szélsőjobboldal hivatalos programja, de Netanjahu amiatt lépett ki a kormányból korábban, mert döntöttek arról, hogy Izrael kivonul a Gázai övezetből. Netanjahu nem kivonulni hanem bevonulni akart a Gázai övezetbe, és ehhez kellett a Pearl Harbour hatás. Roosevelt elnök 1941-ben be akart lépni a második világháborúba, hogy legyőzze az agresszíven terjeszkedő Japánt és a náci Németországot. Ezért hajlandó volt szövetséget kötni a Szovjetunióval is. Csakhogy az USA közvéleménye nem kívánta a háborút. A londoni nagykövet, Kennedy elnök édesapja nyíltan békepárti volt. Mit tett Roosevelt? Olajembargót vezetett be Japán ellen. Ez hosszútávon megbénította volna a szigetország gazdaságát és a hadsereg ütőképességét. Ezért Japán hadüzenet nélküli támadásra készült méghozzá az USA ellen nem pedig a Szovjetuniót vette célba pedig Hitler erre kérte Todzso miniszterelnököt. Japánnak ugyanis Holland Indonézia olaja kellett, a szovjet olaj Bakuban messze volt a szigetországtól, és arra a szintén olaj hiánnyal küszködő náci Németország is szemet vetett. Roosevelt elnök tehát “elnézte” Pearl Harbourt, mert utána az amerikai közvélemény egy emberként támogatta a háborút. Benjamin Netanjahu is ilyen konszenzusban bízik, mert semmiképp sem akar palesztin államot, és emiatt hajlandó szembemenni legfőbb szövetségesével, az Egyesült Államokkal is.

Az USA világpolitikát csinál, Izrael a nemzetbiztonságért aggódik

Biden elnök azért akar valamiféle palesztin hatóságot, amely egyesíti Ciszjordánia és a Gázai övezet irányítását, mert tudja, hogyha Izrael menekülésre készteti a palesztinokat, akkor nagyon hosszú távra szembekerülhet a régió államaival. Jordánia külügyminisztere máris közölte:

“mindenfajta tömeges menekülés a palesztin területekről elfogadhatatlan!”

Jordánia lakosságának a többsége már így is palesztin. Ugyanez az álláspontja Sziszi egyiptomi elnöknek is, és egyetlen arab ország sincsen, mely bevállalna többmillió palesztin menekültet. Csakhogy Nagy Izrael területén máris több arab él mint zsidó. A különbség egyelőre minimális, de fokozatosan tolódik el a palesztinok javára, mert a lakosság fiatalabb Ciszjordániában és a Gázai övezetben. Antony Blinken amerikai külügyminiszter már háromszor is járt Izraelben a Hamász október hetediki tárgyalása óta, találkozott a Palesztin Hatóság vezetőjével, Mahmud Abbasz-szal is. Meggyőznie Benjamin Netanjahut nem sikerült. Hiába kérte az izraeli miniszterelnököt, hogy kíméljék meg a polgári lakosságot a Gázai övezetben. Netanjahu képmutatóan közölte:

”Sajnos nem sikerült alacsonyan tartani a polgári áldozatok számát.”

Az offenzíva célja csak részben a Hamász megsemmisítése, a másik, be nem vallott cél: a palesztinok menekülési hullámának előidézése. Csakhogy befogadó állam híján ez nem jelenthet mást mint még több palesztin polgári áldozatot. Netanjahu a palesztinokat beáldozná anélkül, hogy bármifajta megoldás körvonalazódna. Biden elnök javaslata arról a palesztin államról, amelyben Ciszjordánia és a Gázai övezet egységes irányítás alá kerülne, Netanjahu miniszterelnök számára elfogadhatatlan. Nagy Izrael, melyben Ciszjordániát és a Gázai övezetet Jeruzsálemből irányítanák, az arab és általában a muzulmán országok számára elfogadhatatlan.

Marad a patthelyzet egyre több áldozattal a Gázai övezetben, már amíg Netanjahu miniszterelnöki székben nem csak politikai túléléséért küzd, hanem személyes szabadságáért is.

New York Times: minél előbb bukik meg Netanjahu annál jobb

0

A befolyásos liberális lap közel-keleti szakértője, Thomas Friedman Izraelben járt, és megdöbbent azon, amit ott tapasztalt. “Netanjahu vezetésével Izrael zsákutcába jutott.”

Thomas Friedman szerint Izraelnek egyszerre három kihívással kell most szembenéznie:
1/ a Hamász támadása
2/ a szövetségesek megtartása
3/ Netanjahu vezető szerepének vége

A legutolsó ponttal kapcsolatban Thomas Friedman azt írja, hogy

“Izrael történelmének legrosszabb vezetője Benjamin Netanjahu.”

Miért? Mert elveti a palesztin állam gondolatát, és ezzel közvetve erősítette eddig a Hamászt, hogy rámutathasson:

“Ezek a palesztinok terroristák, akik önálló állam működtetésére képtelenek lennének”.

Márpedig, hangsúlyozza Thomas Friedman: minden szövetséges azt várja el Izraeltől, hogy elfogadjon valamiféle palesztin államot. Nemcsak minden közel-keleti arab szövetséges várja ezt el Izraeltől, de az Egyesült Államok és az Európai Unió is. Netanjahu kormányának azonban olyan szélsőjobboldali miniszterei is vannak, akik tagadják a palesztin nép létét, és olyan javaslataik vannak mint például: “a gázai övezet lakói menjenek Írországba!” vagy “atomfegyverrel lehetne kifüstölni a Hamászt a gázai övezetből!” Netanjahu ugyan felfüggesztette szélsőséges miniszterét, de annak pártja továbbra is benne van a kormánykoalícióban.

Friedman konklúziója:

”Netanjahu továbbra is fölé helyezi szélsőjobboldali bázisának megtartását a nemzeti érdeknek.”

Mit üzen Netanjahu a nyugati világnak? “Segítsetek nekünk legyőzni a Hamászt a gázai övezetben miközben mi tovább bővítjük a zsidó telepek hálózatát Ciszjordániában, hogy annektáljuk a területet, ahol egy zsidó államot akarunk létrehozni.”

Ezért kell megbuktatni mielőbb Benjamin Netanjahut, aki Izrael kormányfői közül a leghosszabb ideig vezette az országot, de most teljes zsákutcába jutottak – írja Friedman.

“Izrael társadalma sokkal jobb mint a vezetője, kár, hogy egy háborúnak kellett ahhoz bekövetkeznie, hogy ez ki is derüljön”

– hangsúlyozza Thomas  Friedman a New York Timesban.

Katar-CIA-Moszad hármas ügyködik a túszok kiszabadításán

Netanjahu álláspontja az, hogy szó sem lehet addig tűzszünetről ameddig a Hamász nem engedi szabadon az izraeli túszokat. Katar kormányfője közvetít, mert a Hamász vezéreinek jórésze ott él. Katar miniszterelnöke, aki rendszeresen egyeztet a Moszad és a CIA igazgatójával, akik Katarba utaztak, elmondta a Washington Postnak: problémát okoz, hogy néhány izraeli túsz nem a Hamász foglya hanem az Iszlám Dzsihád vagy más terrorista szervezet fogságában van. A Hamász álláspontja az, hogy előbb legyen tűzszünet, és utána szabadon engedik a túszokat, akikért cserébe bebörtönözött Hamász aktivistákat kérnek, akiket Izraelben terroristáknak tartanak, és emiatt el is ítéltek.

Túl sok a palesztin polgári áldozat

Erről beszélt Antony Blinken amerikai külügyminiszter, aki a Hamász október hetediki terrortámadása óta háromszor is járt Izraelben illetve a környező országokban. Az USA rövid háborút akar, Izrael viszont hosszú tisztogató akcióra készül a gázai övezetben. Az amerikai diplomácia vezetője arra mutatott rá, hogy minél tovább húzódik a háború, annál nehezebb lesz valamiféle megegyezésre jutni a palesztinokkal és a mérsékelt arab államokkal. Csakhogy Netanjahu nem akar egyezségre jutni a palesztinokkal – hangsúlyozza Thomas Friedman a New York Timesban.

Az USA-nak már sokkal kevésbé fontos a Közel Kelet mint korábban

Az Egyesült Államok vetélytársai: Kína, az Európai Unió, Japán  még mindig nagymértékben függenek a közel-keleti olaj és földgáz szállításoktól, de Washington már maga is energia exportőr. Benjamin Netanjahu és szélsőjobboldali szövetségesei ezt nem vették észre, és még mindig abban a tudatban élnek, hogy az Egyesült Államok elkötelezettsége Izrael mellett döntő fontosságú Washington számára.

Korábban épp Washington nyomására gyorsan véget értek a közel-keleti háborúk, mert a közel-keleti olaj és földgáz nélkülözhetlenné vált a világgazdaság számára.

Ma már ez egyre kevésbé van így, és húsz év múlva a Közel Kelet visszasüllyedhet abba a jelentéktelenségbe, ahol az olaj felfedezése előtti évszázadokban volt. A Jom Kippur háború 1973-ban kiváltotta az olajárrobbanást, mely megváltoztatta a világot a Közel Kelet javára. Ma az olajár visszaállt arra a szintre mint ahol a Hamász terrortámadása előtt volt. Persze a Világbank megjósolta, hogyha kiterjed a konfliktus a gázai övezeten túlra is, akkor egy hordó olaj ára felmehet 150 dollárra is, megdöntve a világcsúcsot. Benjamin Netanjahu kivételével senki sem akar hosszú háborút, de Izrael miniszterelnöke addig ülhet biztosan a székében amíg tart a háború. Utána viszont akár börtönbe is kerülhet, és 74 éves korban ez nem épp irigylésre méltó pályavég.

Félnek a zsidók Berlinben

A Hamász terrorakció után megszaporodtak az Öljük meg a zsidókat feliratok a német fővárosban, ahol a zsidó közösség létszáma meghaladja az 8000-et, és közülük 5000-en izraeli állampolgárok is.

“Arra tanítom a két kis gyereket, hogy csak otthon beszéljenek héberül, az utcán nem. Eddig a sarki arab zöldségesnél vettük az uborkát, mert az pontosan olyan volt mint Izraelben: édes és zamatos. A Hamász terrorakciója óta nem merek elmenni az arab zöldségeshez. Áttértünk a német uborkára, amely olyan mintha műanyagból lenne. Viszont a kislányomnak és a kisfiamnak nem kell azt hallgatnia, hogy “piszkos zsidók.”

Nagyszüleim holokauszt túlélők voltak, de mi már Izraelben nőttünk fel, és nyolc éve költöztünk a német fővárosba, ahol a gyerekek ugyanúgy járnak óvodába és iskolába mint a többiek. Nekik nem beszéltünk a holokausztról hiszen nagyon kicsik még. Nem tudom, hogy nyugodtan felnevelhetem-e őket Berlinben?” – mondta a fiatal izraeli családanya a der Spiegel tudósítójának. A német lap felidéz néhány zsidóellenes cselekedetet az elmúlt napokból:

Október 10 Öljétek meg a zsidókat! – ez a felirat jelent meg a berlini fal egy megmaradt darabján óriási betűkkel néhány horogkereszt társaságában.

Október 11 letépték az izraeli zászlót a berlini városháza ormáról, ahova azért tűzték ki, mert a német főváros így is ki akarta fejezni szolidaritását Izraellel a Hamász terrorakciója után.

13 Dávid csillagot festettek néhány ház bejáratára, ahol zsidók laknak a Prenzlauer Berg negyedben.

13 a Harag napja – hirdette meg a Hamász, és Berlinben a zsidó éttermek zöme ki sem nyitott emiatt. Joral Feinberg híres zsidó étterme kinyitott, de alig jött vendég. 2017-ben vált híressé az étterem egész Németországban amikor egy antiszemita férfi rátámadt a tulajra, ezt kiáltva: ”Mindnyájan gázkamrában végzitek majd!” A vendéglős barátnője videót készített az esetről, amely bejárta a világhálót.

“Nem lenne jó üzenet, ha mi is zárva tartanánk “- mondta a Harag napján Feinberg, aki tudja, hogy az étterme célpont. Ott is parkol előtte a rendőrautó.

Október 14-én a Moabit városrészben fedeztek fel egy vörös Dávid csillagot egy ház kapuján.

“A házban, ahol lakom, leköptek, mert zsidó vagyok. Most barátoknál lakom átmenetileg. A helyzet teljesen abszurddá változott, már nem merek héberül beszélni az utcán.

Nyolcvan évvel a holokauszt után itt Berlinben azt tapasztalom, hogy a zsidók újra félnek kilépni az utcára!

Ha az édesanyám keres, akkor angolul annyit mondok neki, hogy később visszahívlak. Csak akkor merek vele hosszasabban héberül beszélni, ha magam vagyok csak a szobában” – mondja a 20 éves izraeli fiatalember, aki érettségi után költözött Izraelből Berlinbe, hogy ott trombitálni tanuljon. Olyan városrészben él, ahol sok az arab és a török, de a Hamász terrortámadása előtt sohasem tapasztalt semmilyen zsidóellenes reakciót.

Október 15-én több mint ezer tüntető éltette a Hamászt a Potsdammer Platzon.

Október 16-án a Neuköln negyedben egy támadó tűzijátékot hajított egy fiatal izraeli párra, akik héberül beszélgettek egymással.

“Abban a városban, ahol születtem, megpróbálták felégetni a zsinagógát, ahova járunk. Hogy tudom így felnevelni a gyerekeimet? Azt már mondtam nekik, hogy ne viseljenek kipát, ha iskolába mennek. A családom túlélte a Holokausztot és a Jom Kippur háborút, de most, ha a német társadalom nem segít, akkor nem tudom, hogy mi lesz velünk?” – nyilatkozta könnyek között egy fiatal zsidó családanya Berlinben.

“A legrosszabb a csönd, senki sem kérdezte meg tőlem, hogy miben segíthetek?”

– hangsúlyozza Maximilian Feldhake rabbi, aki tíz éve él Berlinben. Részt vesz egy olyan mozgalomban, mely megpróbálja közelebb hozni egymáshoz a Németországban élő zsidókat és muzulmánokat. Most mindennek vége: egyetlen muzulmán partnere sem telefonált a Hamász terrorakciója óta.

Teljes bizalmatlanság

Dotan-Dreyfus 35 éves izraeli író 13 éve él Berlinben, az első könyvét németül írta. Nem ért egyet Izrael palesztin politikájával, ezért megtagadta a katonai szolgálatot.

“A Hamász rossz a palesztinoknak, az izraeli kormány rossz Izraelnek”

– ez a véleménye a jelenlegi helyzetről. Tart attól, hogy elfajulhatnak a dolgok Berlinben is, mert “a rendőrség túlságosan keményen lép fel a muzulmán tüntetőkkel szemben.”

Az izraeli író szerint Berlin megváltozott a Hamász terrortámadása után: ”korábban kiröhögtem azokat, akik azt mondták, hogy inkább elkerülnek egyes város részeket, mert túlságosan sok ott a muzulmán. Ma már nem nevetek ezen, sőt magam is kezdek kerülni egyes városrészeket Berlinben.”

“Netanjahu a felelős ezért az óriási kudarcért”

Erről nyilatkozott a der Spiegelnek Ehud Barak, aki egykor éppúgy elit kommandós volt az izraeli hadseregben mint Benjamin Netanjahu, akinek bátyja vezette a híres Entebbe-i túsz szabadító akciót. Ehud Barak vezette azt a túsz szabadító akciót, amely a Sabena utasainak a kiszabadítására irányult Tel Avivban. Csapatában szolgált akkor Benjamin Netanjahu is.

Ehud Barak később volt miniszterelnök és hadügyminiszter is Izrael kormányában. A 81 éves Barak Tel Avivban nyilatkozott a der Spiegelnek:

“Benjamin Netanjahu és az ő jobboldali kormányai közvetve nagyon is segítették a Hamászt. Lehetővé tették, hogy a pénzügyi támogatás áradjon a katari emírtől a Hamászhoz. Miért volt ez jó Netanjahunak? Mert ezek után vígan kijelenthette:

“a palesztinokkal nem lehet tárgyalni, mert azok terroristák!”

Netanjahu minden eszközzel arra törekedett, hogy megakadályozza egy palesztin állam létrejöttét. Ezért támogatta a szélsőséges palesztinokat, és gyengítette a mérsékelteket, az Al Fatahot.”

Netanjahu azt mondja, hogy el kell pusztítani a Hamászt, de hogy lehet ezt megtenni egy olyan területen, ahol több mint 2 millió civil él?

Barak: “Előszöris fontos, hogy nemzeti egységkormány alakult, és ebben benne van két egykori vezérkari főnök is, akik értik a dolgukat, és a katonák bíznak bennük.
Tudják, hogy légierővel nem lehet megsemmisíteni a Hamász katonai erejét, ehhez be kell menni a gázai övezetbe!
Tudja, hogy hol van a Hamász katonai főhadiszállása? A Sifa kórház alatt, a gázai övezet kellős közepén! Sajnos a polgári áldozatok elkerülhetetlenek.”

Ha Izrael legyőzi a Hamászt, akkor mi jöhet utána?

“Tizenöt éve amikor hadügyminiszter voltam, és összecsapás előtt álltunk a Hamásszal, akkor tettem egy ajánlatot az akkori egyiptomi elnöknek és a mérsékelt palesztinok vezetőjének: legyen tűzszünet, és utána az arab államok egy része küldjön hadsereget ennek betartására a gázai övezetbe. Mind Mubarak akkori egyiptomi elnök mind Mahmud Abbasz, az al Fatah vezetője határozottan elutasította ezt a javaslatot. Talán most alkalmazni lehetne ezt tizenöt év múltán” – hangsúlyozta Ehud Barak nyugdíjas izraeli kormányfő.

Szaúd Arábia ex titkosszolgálati főnöke elítélte a Hamászt

0

Turki al Fajszal herceg azok közé a kis számú arab vezetők közé tartozik, aki nyíltan bírálta a Hamász terrorakcióját. Igaz, hogy sietett hozzá tenni: Izrael is felelős azért, hogy idáig fajultak a dolgok, mert semmibe vette a palesztinok érdekeit.

“Nincsenek itt hősök, csak áldozatok“

– hangsúlyozta a szaúdi herceg, aki Houstonban a Rice egyetemen mondott beszédet.

A szaúdi királyi család tagja rámutatott: a Hamász nemcsak a háborús jogot, de a Koránt is megsértette azzal, hogy polgári személyeket mészárolt le Izraelben. A szaúdi herceg, aki hazája nagykövete volt Washingtonban és Londonban, Izraelt is bírálta a gázai övezet bombázásáért, mert “annak is ártatlan nők és gyerekek estek áldozatul.”

Bírálata lényegét a titkosszolgálat ex főnöke az Egyesült Államoknak címezte:

“Hogy lehet azt állítani, hogy a Hamász támadása nem volt kiprovokálva? A palesztin ügyek kezelése az elmúlt háromnegyed évszázadban az micsoda, ha nem provokáció?!”

– tette fel a kérdést Turki herceg.

Élő legenda Turki herceg , aki Oszama bin Ladent az USA figyelmébe ajánlotta

Fejszal király volt az édesapja, akit modernizáló törekvései miatt meggyilkoltak 1975-ben. A legjobb brit és amerikai egyetemeken végzett a szaúdi királyfi: Cambridge, Georgetown, Princeton. Hazatérve a titkosszolgálat vezetője lett, és 24 éven keresztül töltötte be ezt a tisztséget. Erre az időszakra esett a Szovjetunió Afganisztán elleni agressziója, melyet az USA az iszlamista erők bevetésével akart legyőzni. Szaúd Arábia is küldött iszlamista fegyvereseket Afganisztánba. Vezetőjük Oszama bin Laden volt, akit Turki herceg ajánlott a CIA figyelmébe. A Szovjetunió kivonult Afganisztánból, ahol fokozatosan az iszlamista erők vették át a hatalmat. A tálibokat az USA kérésére a pakisztáni titkosszolgálat képezte ki. A tálibok fogadták be az Al Kaidát, amely Afganisztánban készítette elő a szeptember 11-i merénylet sorozatot az Egyesült Államokban 2001-ben. Válaszul az USA lerohanta Afganisztánt, ahonnan húsz évvel később – beismerve a teljes kudarcot – kivonult. A tálibok újra hatalomra kerültek Afganisztánban, és jelezték: készek fegyverrel küzdeni a Hamász oldalán. Biden elnök épp az afganisztáni kudarcra utalva óvta Benjamin Netanjahu miniszterelnököt a gázai övezetet megszállásától amikor Jeruzsálemben járt.

A Hamász Irán támogatásával azért időzítette terrortámadását Izrael ellen október elejére, mert küszöbön állt Szaúd Arábia és Izrael megállapodása. A mostani feszült helyzetben erre nem kerülhet sor, de az amerikai diplomácia arra számít, hogy Szaúd Arábia karolja fel a palesztin ügyet a jelenlegi válság elmúltával. Washington Turki herceghez hasonlóan felrója Netanjahu miniszterelnöknek a palesztin kérdés elhanyagolását, és abban bízik, hogy a dúsgazdag Szaúd Arábia segítségével a palesztin területek megfelelő gazdasági lehetőségekhez jutnak, és így mérsékeltebb erők kerülnek vezető pozíciókba Ciszjordániában és a gázai övezetben.

Az izraeli hírszerzés nyilvánosan felvállalta a Hamász kudarcot

0

“Az én hibám, és mindazoké, akik a titkosszolgálatoknál az értékelést végzik. Mindannyian abban a hitben éltünk, hogy a Hamász megtanulta a leckét, melyet 2021-ben kapott tőlünk” – mondta a sajtónak Jeruzsálemben Benjamin Netanjahu miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadója.

Cácsi Hanegbi nyilvánvalóan azt a feladatot kapta Benjamin Netanjahu miniszterelnöktől, hogy “vigye el a balhét” amiért Izraelt meglepetésszerű támadás érte október 7- én. Izraelben tüntetéseken követelik Benjamin Netanjahu lemondását hiszen ő a Védelmi Tanács elnöke vagyis az ő felelőssége az, hogy miképp működik a hírszerzés, amelytől Izrael biztonsága függ.

A hadsereg egyik szóvivője kijelentette: ez volt Izrael szeptember 11-e!

Az USA ugyanígy felkészületlen volt a terrorakció sorozatra, melyet az Al Kaida hajtott végre az Egyesült Államokban. Csakhogy az Egyesült Államokat nem fenyegeti létében egy ilyen tévedés, Izraelt viszont igen. Golda Meir kormánya belebukott abba, hogy nem volt felkészülve a Jom Kippur háborúra ötven évvel ezelőtt. A mai helyzet egészen más: Izraelt nem államok hanem csak egy terrorszervezet támadta meg – igaz persze, hogy

a Hamász hosszú évek óta a politikai hatalmat is birtokolja a Gázai övezetben.

“Ne szálljátok meg a Gázai övezetet!”

Ezt kérte Antony Blinken amerikai külügyminiszter, aki rövid közel-keleti körút után visszatért Izraelbe. Blinkent megelőzve Biden elnök is kijelentette: súlyos hiba lenne, ha Izrael lerohanná a Gázai övezetet – ahogy ezt a közvélemény elvárja a zsidó államban. A Hamász pontosan erre a lerohanó hadműveletre számít, és abban reménykedik, hogy annak eredményeképp nagyszabású háború robban ki a Közel Keleten.

Irán már figyelmeztette is Izraelt, hogy amennyiben elfoglalja a Gázai övezetet, akkor ezzel az egész térségben háborút robbanthat ki. Irán befolyása nemcsak a Gázai övezetben erős, de a Hezbollah Libanonban az ő támogatásának köszönheti fegyveres erejét, mellyel Izraelt fenyegeti. Szíriában is erős Irán befolyása, ezért bombázta Izrael a damaszkuszi és az aleppoi repülőteret.

Az USA mindenáron el akarja kerülni a közel-keleti háborút.

Ezért is tárgyalt Vang Ji kínai külügyminiszterrel telefonon Blinken, az amerikai diplomácia vezetője. Washingtonban ugyanis tudják, hogy Iránra csakis Kína gyakorolhat mérséklő befolyást hiszen a szankciókkal sújtott iszlamista állam legfőbb vásárlói a kínaiak. Vang Ji külügyminiszter állítólag meg is ígérte, hogy mérsékelni fogja Irán háborús lendületét, de cserében azt kérte, hogy az USA szembenállása csökkenjen Pekinggel.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok épp a héten egyeztet arról Washingtonban, hogy közös acél-klubot alakítsanak Kína és Oroszország ellen. Ursula von der Leyen mellett részt vesz a tárgyalásokon Josep Borrell is. Az Európai Unió külügyi főképviselője eredetileg nem volt a küldöttség tagja, de az elmúlt héten Pekingben tárgyalt az EU-Kína stratégiai eszmecserén. Ennek alapján a pekingi China Daily azt írta: bízunk  benne, hogy az Európai Unió közvetíteni fog Kína és az Egyesült Államok között.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK