Így a kávé mellett eltöprengek: mennyi és hányféle célpontja, Utálatos Képe, kisördöge, mumusa és pomogácsa volt már ennek a kormánynak, melyet van balszerencsénk magunk fölött érezhetni? Ennek a megállapításához lassan tudóscsoportra lesz szükség, kell belé egy matematikus, egy csillagász, aki otthon van a nagy számok között, egy történész…
Mert ugye, először és mindenekelőtt ott voltak a filozófusok. Miért pont ők, meg lehetne indokolni, csak pontosan nem tudjuk mégsem: aztán a mozgássérültek, leszázalékoltak, munkanélküliek, a munkások, utánuk a diákok, a romkocsmában merengők, az értelmiségiek mindig is, Alföldi Róbert önmagában, az EU, az IMF, Soros, Sargentini, a menekültek, a bankok, a civilek, a Norvég Királyság, a liberálisok úgy általában, a baloldaliak úgy általában, az RTL Klub, egy időben az Egyesült Államok, a kisegyházak, a hajléktalanok, a hajlékonyak, a pedagógusok, a melegek, a romák, a független újságírók, utóbbi időben általában az írók, színészek, képzőművészek és egyéb komédiások… Jó összevissza listát sikerült összekapnom hirtelenjében, a kormány elmúlt kilenc év alatt kinevezett bűnbakjainak a harmada sincs rajta, de már így is azon csodálkozna egy független szemlélő, mondjuk egy marslakó, hogy ha valakiknek ennyi az ellenségük, hogyan vannak még életben?
Persze úgy, mondanám a marslakónak, hogy ezek igazából nem szeretik – most már semmiképpen sem – a kormányt, hiszen az ellenségnek tekinti őket, de azért nem kelnének ellene kaszára-kapára, az élet nem fekete-fehér, az ember általában békés természetű, míg ki nem hozzák a sodrából.
Nem igazi, elkötelezett ellenségei a bűnbakok a kormánynak, hanem csak rájuk fogják.
De hát mire jó ez, kérdezné a marslakó, hiszen az embernek általában kellemetlen, ha ellenségeket szerez?
Az már szentigaz, csakhogy a háborúnak vannak előnyei is, ilyen például a rendkívüli állapot. Ha béke van, nyugalom van, tiszta az ég, zöld ág virít a föld ormain és munkában él az ember, mint a hangya, küzd a kéz, a szellem működik, lángol a gondos ész, a szív remél, hamar kiderül, ha valami nem működik.
Mondjuk például a gazdaság.
Vagy ha sikkasztanak, lopnak a közelben, az is hamar meglátszik. De ha zavarosak az idők, ha állandóan attól kell tartani, hogy martalócok cserkelnek a kert alatt, ha egymástól is rettegünk, akkor egyrészt nem derülnek ki a disznóságok, mert nem firtatjuk őket, van fontosabb dolgunk is, készülünk a védekezésre – másrészt a kormánypárt teljes apparátusa egy választási hadigépezet, arra van kitalálva, ha nem kap ellenséget, háborút, össze is omlik, mert békeidőben igazából semmire se jó. Lehet ugyan szántani a tankkal, ha nagyon muszáj, de azért nem véletlen, hogy inkább traktorral szokás.
Bárki bármikor célponttá válhat
Rendben, mondaná az én kedves marslakó cimborám, ez azért nagyon idegesítő helyzet lehet, hogy tudjuk elviselni? Hiszen bárki bármikor célponttá válhat, bekerülhet egy gyűlöletcsoportba, ráadásul az ellenzék is eltanulta ezt a kormánypárttól, és ma már mindenki utálhat mindenkit, csak egy kis jóindulat kell hozzá?
Elég nehezen bírjuk, jó marslakóm, nehezen, kell hozzá egy idegrendszer… aztán van, akinél elszakad a cérna, mint mostanában a szegény, tizenhét éves Nagy Blankánál, kicsúszik a száján pár virágosabb kifejezés és neki is zúdul a teljes kormánymédia, meg a védelmére kel mindenki más.
És mondjam csak – kíváncsiskodna a marslakó – tudom már, kik lesznek a következő célcsoport?
Tudom bizony.
Honnét?
Hát, kimentem én éjfélkor a keresztútra, meghintettem idei bagoly tavalyi tojását három szűz által három ösvényen hozott szenteltvízzel, magam elé mormogtam, hogy „kuruzsu, pimpó, bakmacska”, bekentem a képemet temetői agyaggal és a Göncölszekér rúdjának végében megláttam a célcsoportot. De az is nagyon jó módszer a misztikus eljárásokkal szemben, ha az ember Magyar Időket olvas, ugyanis akit abban egyszer megtámadnak, abból menten ellenség és mumus lesz. Szóval, ha nem akarunk agyaggal maszatolni, elég az is, ha értő szemmel olvasunk.
És kik lesznek azok?
Tessék megkapaszkodni, mert rázni fog: a gazdasági szakértők és a közgazdászok.
Azok meg ugyan miért?
Azt még csak sejtem, de hogy tegnap két írás is ízekre szedi őket az említett lapban, az biztos. Ráadásul az egyiket épp a főszerkesztő, Gajdics Ottó jegyzi, „Tudományos béljóslás” címen. De legalább egyből, az első bekezdésben meg is mondja, mi a baja a közgazdászokkal.
„Ott tartunk, hogy környezetemben egyre többen vonják kétségbe a közgazdaságtan tudományos jellegét azon szakértők miatt, akik életükben még egy adatot sem találtak el a magyar gazdaságról szóló előrejelzéseikben. Különösen igaz az ezotériába hajló okoskodás olyan időszakokra, amikor nemzeti kormány próbálja kirángatni a balliberálisok által előidézett csődhelyzetből az országot.”
Hát kérem, én az úr környezetéről nem tehetek, tessék talán jobb társaságba járni. Az meg, hogy a szerző által balliberálisnak nevezett (holott ennek a jelzőnek semmi értelme) közgazdászok adatai nem stimmelnek a magyar kormány szerint? Az tán azért lehet, mert a magyar kormány olyan adatot mond, amilyent épp akar, a szakértők meg ezzel szemben megpróbálnak a valódi számokkal dolgozni. Persze, hogy nem ugyanaz jön ki. Ahol nincs gazdasági csoda, ott nehéz kimutatni – pedig ahhoz képest még nem is áll olyan rosszul a magyar gazdaság, mint ahogy állhatna. Van még ennél lejjebb, bőven. Csak épp jól sem áll.
Szerintük sok a balliberális áltudós…
Az a szerző leszögezi mindenképpen, hogy „Nem a közgazdaságtan áltudomány tehát, csak sok a balliberális áltudós.” Értem. És ki a balliberális áltudós? Akire ő azt mondja. Jobboldali áltudósok meg természetesen nincsenek is. Hogy is lehetnének?
A másik írás is érdekes, Rácz Gergő tollából. Már a címe is lényegre tör: „Az elemzők évek óta nagyon rosszul teljesítenek”. Az elemzők, tetszik érteni, nem a gazdaság: az elemzők. Kicsit olyan ez, mintha valaki a Meteorológiai Intézet előtt tüntetne, szép időért. (Állítólag Bukarestben egyszer megtörtént). De lássuk, hol a gond?
„Piaci elemzők és nemzetközi szervezetek is kishitűnek bizonyultak, 2017 őszén előrejelzéseikben messze alulbecsülték Magyarország tavalyi gazdasági növekedését, sorra két-három százalék körüli mértékkel számoltak – hívták fel a figyelmet csütörtökön gazdasági kormányzati vezetők. Hozzátették: a magyar gazdaságban a legfontosabb mutatók kivétel nélkül kedvezően alakulnak, ami a nemzetközi gyakorlatban kifejezetten ritkaságszámba megy.”
Aha. Holott a pénzügyi tárca szerint tavaly a gazdasági növekedés elérhette a 4,6 százalékot. Ez ugyan a pénzügyi tárca dolga, én magam nem tapasztaltam komoly növekedést, sokkal inkább áremeléseket, de jó lehet nekik, ha ők tapasztaltak. Viszont érdemes 1,6 százalék növekmény-különbség miatt sajtókampányba fogni?
Amiatt biztos nem. Pedig megszólalt még Orbán Viktor is az ügyben.
„Az elmúlt időkben számos elemző alulmérte a magyar növekedési kilátást. Választási évben az elemzők jól láthatóan politikai eszköznek tekintik magukat, nem a valóságot akarják bemutatni, hanem politikai szimpátiájuk alapján befolyásolni akarják az embereket – mondta a múlt héten a kormányfő. Orbán Viktor kifejtette: ez most sem lepi meg, hiszen megkezdődött az EP-kampány.”
Na, itt kezd nekem gyanús lenni valami. Itt valami nagyon komoly gazdasági válság közeledhet, uniós pénzek maradhatnak el, de tán történhet rosszabb is, azért indult meg a hadjárat – mint látom egyenesen a vezénylő tábornokkal az élén – a közgazdászok ellen, mert rövidesen nagyon rosszak lesznek a mutatók, és előzőleg alá kell ásni a szakértőkbe vetett bizalmat. Lehessen rájuk azt mondani, hogy hazudnak, nem is úgy van, nincs semmi baj, ez csak az ellenzék és Brüsszel mesterkedése.
Ez a struccpolitika nem fog segíteni a valódi válságon,
ahogy az Erik a vikingben is hiába kiabálja a földrengés közepén a király, hogy nem süllyed az ország, azt attól még elnyeli a tengerár. Már persze, ha lesz válság, mert az ilyesminek kényes a természete, nem lehet pontosan megjósolni, mi várható.
De megnyugodhatunk: ha lesz valami baj a gazdasággal, arról már előre a közgazdászok tehetnek, efelől gondoskodva vagyon.
Ahogy ha rossz az idő, azt meg a meteorológusok csinálják, nem a szél meg a felhő.
Ha rossz az egészség, arról az orvos tehet, nem mi, akik megettünk két méter véreshurkát kenyérrel és most nyomja a gyomrunkat.
Felelős nálunk mindig van, esetünkben már előre ki is jelölték őket.
Mi baj történhet ezek után?
Ja: mindenféle.
