Döbbenetes „leleplezés” a Magyar Időkben: szerintük az ENSZ-t is Soros György irányítja, aki amúgy is sokat szerepel ma az alternatív valóságban: megtudhatjuk, hogy ő áll nem csak Judith Sargentini EP-képviselő, hanem a vele interjút készítő hírportál mögött is, hamarosan életbe lép a Soros-adó, Donald Trump megbukott tanácsadója pedig Soros-ellenes alapítványt hoz létre. De megismerhetjük a „francia Watergate-ügyet” is.
A Magyar Idők szerint az ENSZ mögött is Soros György áll
„Soros György tudatos háttérmunkája miatt nem csupán az Európai Unióban, az ENSZ-ben, a Világbankban vagy éppen az amerikai törvényhozó testületekben szerzett befolyást, hanem bizonyos üzleti és politikai elit klubokban, társaságokban is. Ilyen például a Concordia, amely minden évben az ENSZ-közgyűléssel egy időben tartja éves csúcstalálkozóját, az általuk megfogalmazott cselekvési tervet tükrözi az a mérföldkőnek tartott nyilatkozat, amit a világszervezet 2016-ban fogadott el a menekültválsággal kapcsolatban. (…)
Az ENSZ-ben meghatározó döntéshozatali pozícióit betöltő vezetők közül többen egy másik „független” csoportban is feltűnnek, csakúgy mint az UNESCO vezetője, Irina Bokova, aki 2015-ig az ENSZ magas szintű bizottságaiban tevékenykedett, a Forbes pedig a világ legbefolyásosabb asszonyai közé sorolta. Ilyen a 2011-ben alapított Concordia nevű társaság – önmagát nonprofit, nem független szervezetként aposztrofálja –, amelynek 2016-os csúcstalálkozóját éppen az ENSZ közgyűlésének idején, szintén New Yorkban tartották, a világ vezető elitjét tömörítő társaság tagjai magas szintű megbeszéléseket folytattak Európa jövőjéről, illetve a menekültügyi válságról.
A Concordia vezetői között a Bilderberg-csoport több tagja is felbukkan, a titokzatos szervezet céljai között az ENSZ megerősítése is szerepel. A csúcstalálkozón az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal karöltve a magánszektor szerepéről és felelősségéről, valamint a globális migrációs kihívások kezeléséről egyeztetett. Figyelemre méltó adalék, hogy az általuk megfogalmazottak az ENSZ migrációs nyilatkozatával megegyező megállapításokat tartalmaztak.”
A Lokál szerint hamarosan jön a „Soros-adó”
Már a nyár végén hatályba léphetnek a bevándorlási különadót, az úgynevezett “Soros-adót” tartalmazó rendelkezések – nyilatkozta Kocsis Máté, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője hétfőn az MTI-nek. (…)
Mint kifejtette: az állam adót vet ki azokra a szervezetekre, amelyek a bevándorlást segítik, vagy erre a célra támogatást fogadnak el. A frakcióvezető a bevándorlást segítő tevékenységek közé sorolta a migrációt ösztönző médiakampányokat és hálózatépítést. Megjegyezte: a “Soros-szervezetek” köztudottan ilyen tevékenységet folytatnak és nem is szándékoznak felhagyni ezzel.”
A Figyelő nagyon dühös, mert egy EP-képviselő végzi a munkáját
„Tényeken alapul a jelentése és a demokrácia alapvető értékeit próbálja megvédeni – így fogalmazott Soros megbízható embere, Judith Sargentini, egy Soros által támogatott blognak. Nem kell bedőlni az agg milliárdosnak, amikor arról beszél, vesztésre áll az utópiája, a kiképzett emberei ugyanis teszik a dolgukat, a „demokráciáért.” Egy szűk, egyre marginálisabb liberális kisebbség által definiált berendezkedésért, amit ilyen értelemben demokráciának nevezni teljes tévedés. Pontosabban hazugság.
A holland EP képviselő kitartóan végzi feladatát, Magyarország és a harmadszor is kétharmados többséggel bíró Orbán-kormány lejáratását. Ehhez minden segítséget megkap itthonról a Soros-hálózat komisszárjaitól. Értesüléseit a tárgyilagosság jegyében kizárólag tőlük szerzi, a jelentésében ellenzéki aktivisták és kutatók munkáit használta forrásul. Ennyire érdekli a valóság.
A Mércének adott interjújában már egy kissé eltolódtak a hangsúlyok, most nem a migráció ránk erőszakolása Sargentini küldetésének legfőbb célja, hiszen ezzel már nevetségessé válna a brüsszeli elit előtt is. Sargentini értünk, magyarokért aggódik, azt mondja az interjúban, a fő problémája az, ahogyan a magyar kormány a saját állampolgáraival bánik. Úgy fogalmaz: „Hiba lenne azt hinni, hogy ez a vita a menekültügyről és a migrációról szól. Ez a magyarokról szól.” Ez mekkora!!! Ki hitte volna, hogy ekkora poéngyáros a holland képviselő, nagyon jót nevettem. De lenne egy kérdésem.
Kértük mi ezt, Judith? Mi magyarok, sokan?”
Az Origo ujjong, mert az Amerikában megbukott Steve Bannon Európában indít szélsőjobboldali-populista alapítványt
„Bannon bejelentette, hogy „The Movement” (A Mozgalom) név alatt egy alapítványt hoz létre, amely különböző mód segítené a 2019-es európai parlamenti választásokon induló, jobboldali, hazafias és bevándorlásellenes pártokat. Az amerikai republikánusok ikonja célként nevezte meg a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvánnyal való szembeszállást. (…)
Az egyesült államokbeli jobboldal fenegyereke az elmúlt hónapokban arra áldozta idejét, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítson ki a hazafias és bevándorlásellenes pártok, valamint civil szervezetek között. (…)
Bannon Nigel Farage-al, az euroszektikus brit Függetlenségi Párt (UKIP) vezetőjével is jó viszonyt ápol.”
(A mondatban szereplő mindkét hiba az eredeti szövegből való – a szerk.)
A propagandalap főszerkesztője közben a 888-on a francia elnököt támadja
„Alexandre Benalla. Lelkes baloldali fiatalember, sofőr, testőr, Macron elnök bizalmasa. Néhány napja pedig egy letartóztatott bűnöző. Alexandre Benalla története hihetetlen. Hihetetlen, de megmutatja, hogy milyen elképzelhetetlen erkölcsi állapot van Franciaországban, és hogy milyen ember a francia elnök.
Alexandre Benalla azóta állt Emmanuel Macron szolgálatában, hogy Macron bejelentette: elnökjelölt lesz. Azaz már két éve. A személyes védelmét biztosító csoport vezetője volt – mondhatni, a testőrparancsnoka. Az első kérdés: hogy vehetett fel egy pszichopatát? Nem véletlenül használom ezt a kifejezést. Benalla az, mármint pszichopata, és ezt Macronnak pontosan tudnia kellett. Valamiért mégsem zavarta. (…)
Benalla most börtönben van. Ő már nem érdekes. Nyilván még rengeteg más aljassága is ki fog derülni, és még jó néhány rendőr és elnöki hivatali dolgozó gyalázatossága. De akármennyire demagóg is a kérdés: hogy került egy ilyen ember Macron mellé? Hogy bízott meg benne? Nem vette észre, hogy a közvetlen munkatársa agresszív pszichopata? Ilyen emberismerő? Vagy nem érdekelte? Esetleg imponált neki ez a határozottság, keménység? És amikor kiderült, hogy mit csinált május elsején, miért nem rúgatta ki? Miért védte az utolsó utáni pillanatig? Valami titoknak lennie kell. Mert racionális magyarázatot nem tudunk találni, hogy miért véd Macron egy lebukott bűnözőt. (…)
Nem gondolom pedig túlzásnak: ez egy francia Watergate-ügy.”
