Legkevesebb 60 ember – köztük 13 amerikai katona – halt meg amikor öngyilkos merénylők felrobbantották magukat a repülőtéren illetve egy szálloda előtt Kabulban.
A terrorakcióért az Iszlám állam Afganisztánban működő frakciója vállalta a felelősséget. Ők fanatikusabbak mint a tálibok, akik valamiféle megegyezésre törekszenek az amerikaikkal. A merénylet épp ezt a kísérletet akarta meghiúsítani. A CIA főnöke nemrég Kabulban tárgyalt Abdul Ghani Baradarral, akit a tálibok vezérének tekintenek.
Kompromisszum a tálibokkal?
Kabuli hírek szerint a tálibok olyan Kormányzó Tanácsot akartak összehozni, amelybe a régi rendszer tekintélyes emberei is helyet kapnak. Például Hamid Karzai egykori köztársasági elnök , aki az amerikaiak támogatásával vált Afganisztán urává vagy Abdullah Abdullah, aki korábban miniszterelnök is volt. Hasonló tisztséget töltött be Gulbuddin Hikmatjar is, aki szintén a Kormányzó Tanács tagja lenne. Közben kiderült, hogy Karzai és Abdullah háziőrizetben van. Ettől még részt vállalhatnának a Kormányzó Tanácsban, de kérdés, hogy milyen szerepük lenne.
Ezerszámra áradnak be az iszlamista terroristák Afganisztánba
A hírszerző szolgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy miközben a világ elsősorban az afgán menekültekkel foglalkozik, aközben tódulnak be a dzsihád harcosok Afganisztánba. Érkeznek Irakból és Szíriából – ők alkotják a bombamerényleteket elkövető Iszlám állam frakció magját , de jönnek Észak Afrikából, az egykori Szovjetunió muzulmán államaiból és Kína nyugati határtartományából, a Hszincsiang-Ujgur autonóm tartományból. Pekinget az nyugtalanítja, hogy a közös határon érkezik e iszlamista terrorista brigád Kínába.
Tiencsinben júliusban a kínai külügyminiszter találkozott a tálib vezetőkkel, akik állítólag letették a nagyesküt: nem indítanak dzsihádot Kína nyugati határtartományában. Csakhogy a náluk is fanatikusabb Iszlám Állam megteheti ezt. Az Iszlám Állam frakció, mely a bombamerényleteket elkövette Kabulban, azzal vádolja a tálibokat, hogy Amerika után Kínával paktáltak le.
Az IS hivatalos Amaq hírügynöksége a Telegram csatornáján közölte, hogy egy Abdul Rahman al-Logari nevű harcosuk hajtotta végre a robbantást és halt „mártírhalált a Kabuli repülőtér közelében”. A név arra utal, hogy legalább 13 amerikai katona és több mint 60 civil gyilkosa afgán volt.
Vasárnap az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, Jake Sullivan kijelentette, hogy „akut” és „tartós” fenyegetés várható az afganisztáni fővárosban az ISKP-tól.
A figyelmeztetést, amely egy olyan csoportra összpontosította a figyelmet, amely eddig kevés figyelmet keltett, a héten visszhangozták a brit és a nyugat-európai tisztviselők.
Sokakat aggasztott az ISKP-hez kapcsolódó támadások fokozódása az elmúlt hónapokban.
„Az ISKP pályája a 2019-es és 2020 első felének nehéz időszaka utáni újjáéledés volt… de a tálib hatalomátvétel óta hirtelen elhallgattak, és ennek egyik lehetséges oka az volt, hogy a csoport új kampányra készül.” – mondta Charlie Winter, a Londoni Egyetem Nemzetközi Radikalizálódási Központjának (ICSR) vezető kutatója.
A repülőtér tömegei, repülőgépei és infrastruktúrája nyilvánvaló helyszínt biztosít az IS-nek ismert tömegtámadásoknak. Winter szerint a helyzet Afganisztánban is „tökéletes célpontoknak”: az amerikai hadsereg, az afgánok, akik segítették a nyugati erőket, és ezért együttműködőnek tekintik őket, valamint
a tálibok, amelyeket az ISKP „hitehagyottaknak” tekint.
Az ISKP valószínűleg „nagy győzelemnek” fogja tekinteni a repülőtér elleni támadást – mondta Tore Hamming, az ISSR szakértője is az ICSR -ben.
„Több dolgot is elérnek: jelzést adnak arról, hogy továbbra is számítani kell az erővel, és kihívják a tálibok állami projektjét, kiemelve, hogy a csoport nem tudja biztosítani Kabult.”
Az ISKP alig hat évvel ezelőtt alakult, miután az IS képviselői útnak indultak Pakisztán délnyugati részébe, hogy találkozzanak az elégedetlen tálib parancsnokokkal és más szélsőségesekkel, akik a régió dzsihadista mozgalmában marginalizálódtak.
Az elmúlt hónapokban az ISKP halálos műveletek sorozatát hajtotta végre. Védjegye, hogy brutalitásuk minden egyéb csoportét felülmúlja. Ráadásul a korábbiaknál szélesebb célpontokat céloztak meg: síita muszlimokat, újságírókat és külföldieket, valamint a polgári infrastruktúrát és a katonai személyzetet. (Egyes szakértők szerint vannak közvetett bizonyítékok arra, hogy az ISKP valamilyen kapcsolatban áll a pakisztáni katonai hírszerző szolgálatokkal.)
A függetlenségre oly büszke afgánok számára ez súlyos vád, amely alaposan megnehezítheti a tálibok dolgát. Azzal viszont a tálib vezetők tisztában vannak, hogy működőképessé a 39 milliós Afganisztán csakis úgy válhat, ha talál valamilyen modus vivendit a külvilággal. Peking máris bejelentkezett: hajlandó részt vállalni Afganisztán újjáépítésében.
Több mint negyven éves háborúskodás után ez nem kis feladatnak ígérkezik.
