Békeharc

0
1286
youtube.com

Ismeretlen szerző: „Egy a jelszónk, a tartós béke! Állj közénk, és harcolj érte!”

Az ember olvasgatja a P kommandó híreit meg írásait (= NER lapok), és lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen rettenetesen szurkolnak az oroszoknak. Ott az állás egyelőre döntetlen, viszont igencsak feltűnő, hogy egy kisebb falu elfoglalásánál, de akár még egy drón lelövésénél is hatalmas az öröm a népben, nemzetben gondolkodóknál. Ebből következően ők nem annyira az ukrán népben és nemzetben gondolkodnak, jóval inkább az oroszban. Nem tetszik nekik, hogy az ukránok nemzetként védik hazájukat, és utálják Zelenszkijt, aki összetartja őket.

Szinte látom, ahogy Geréb eltartottjai, sőt jóltartottjai dörzsölik a tenyerüket az orosz katonának öltözött Pásztorok legkisebb Einstandjainak hírére is, hiszen Geréb már megmondta többször, hogy a vörösingeseket úgysem lehet legyőzni, az ő váteszi jóslatait pedig a valóságnak igazolnia kell! Feltétlenül. Geréb nem veszíthet sohasem, és ha mégis veszítene, akkor is nyer. Punktum.

Igen érdekes lenne, ha valamelyik NER lap (óvatosan) megpendítené, hogy hát Putyin mégiscsak egy tömeggyilkos, nem is akármilyen, akivel normális esetben a normális egyének nemhogy nem beszélgetnek, de mindent megtesznek azért, hogy a saját és a többi ember védelmében az ilyen veszélyes őrült minél hamarabb megzaboláztassék, és a közösségből eltávolíttassék, hogy ne legyen alkalma több kárt csinálni. De nem. Hazánk, illetve hát a miniszterelnök úr sajátosan magyar módszere az, hogy adjuk oda a rablónak, amit akar, akkor majd elmegy a zsákmányával, mi meg nyugton élhetünk tovább.

Ezzel a módszerrel két gond van. Az első, hogy a tervezett odaadni való nem a miénk, azaz a máséból akarnak Gerébék nagyvonalúak lenni. A második, hogy egy francot megy el. Nehogy azt higgye valaki, a rablók életük során csak egy házba törnek be, elviszik a szajrét, aztán vidáman élnek belőle halálukig. Nem mondom persze, hogy nincs ilyen, mert ha valaki Mészároséknál kutakodik, ott biztosan van a sorba rakott ruhásszekrényekben pár milliárdnyi kápé arra az alkalomra, ha hirtelen szükség lenne valamire, és az üzletben bankkártyát nem fogadnak el, de nem minden ház ilyen. Ebből következően várható, hogy a rabló nemsokára újabb házat szemel ki magának, aztán megint, majd megint, így a magyaros béketaktika alkalmazása esetén gyorsan övé lesz a teljes kerület. Ettől megriadva a közvetlen szomszédok mind a megtámadottat segítik, nehogy a rabló vérszemet kapjon… illetve nem mind. A nyugati demokráciák közt van egy kivétel. Az a speciálisan nyugati demokrácia (Hungary) ugyanis nem a lakótársakkal, hanem a rablóval van.

Ha megvizsgáljuk, hogy miért jó ez a kívülállás Magyarországnak, hamar rájövünk, hogy csak egyetlen komoly ok lehet, mégpedig az energetikai függés Oroszországtól. Mivel se pénzünk se energiahordozónk, kénytelenek vagyunk az oroszoknak gazsulálni, gáz, olaj meg Paks II. ügyében, különben baj lesz, és nem kicsi. Mondják ugyan, hogy nem is az az ok, hanem az orosz miniszterelnök valamivel sakkban tartja a magyar miniszterelnököt, de én abban nem hiszek, mivel Orbánról már ezerszer megírták, hogy milyen borzalmas az uralkodása, mégse lett belőle népszerűségvesztés (tudják: „Rossz, rossz, nagyon rossz, de ha nem ő lenne, hanem a tuggyukki, még rosszabb lenne”). Az ok jóval inkább ígéret lehet. Az, hogy mit ígért Putyin, sohasem fog kiderülni.

Létezhet persze komolytalan ok is. Mint tudjuk, Gábor Zsazsa mondta, „Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam”, és lehet, hogy ez Orbán esetében is így van. Mivel ő, lévén minden téren dilettáns, nem tudja Magyarországot kiugróan sikeres országgá tenni, de még csak sikeressé sem (sőt, ellenkezőleg), kénytelen más taktikát alkalmazni az elhíresülése érdekében. Üt, vág, csíp, rúg, harap. Mégpedig az ország szövetségeseit célba véve. Ezzel halálbiztosan felkelti a figyelmet, és ha ráadásként itthon sikerül elhitetnie, hogy a rosszcsont kölök viselkedéssel „a magyarokat védi”, még a négyszer kétharmad is biztos. Népünk nagyon szereti azokat, akik megvédik őt az ezer veszélytől, amely Brüsszelből leselkedik az ártatlanokra… illetve hát nem annyira Brüsszelból, hanem jóval inkább a magyarországi plakátokról, amelyeket Rogán szokott kihelyeztetni az utak mentére. A hitnek persze mindegy, azért hit. A komolytalan okról látható, hogy nem is az. Nekünk ugyanis véresen komoly.

Az persze mindegy, hogy mi az ok, lényeg az oroszoknak való gazsulálás, azaz a hazai autokrataság mellé egy újabb konfrontáció Brüsszellel, ezúttal az agresszor támogatása miatt. Ami kellemetlen, hogy ezzel az EU-n túlmenően immár a NATO-t is sikerülhet az ellenségünkké tenni, ami az álmoskönyvek szerint rosszat jelent.

Praktikusan persze érthető. Az a megoldás, hogy energetikailag függetlenítsük magunkat az oroszoktól, szóba sem jöhet, ugyanis nincs rá pénz egy vas se. Eddig se volt, ezután se lesz. Na persze másra sincs, se klímára, se HÉV-re, se nyugdíjra, a pénz ugyanis más dolgokra kell, úgymint Vodafon, repülőtér, olimpia, nemzeti konzultáció meg Szuverenitásvédelmi Hivatal kutatóintézetestül. Azok a regnálóknak sokkal fontosabbak, mint a villany, viszont ha nincs villany, az meg a néphangulatra életveszélyes. Tehát támogatjuk Putyint. Arra persze ügyelünk, hogy úgy nézzen ki, mintha a békét támogatnánk, de csak az Ukrajnának biztosított segítséget akadályozzuk minden erővel, hiszen innen már nincs visszaút egyik félnek sem. A kérdés, hogy Putyiné lesz-e Európa vagy az EU fémjelezte Nyugaté, a harctéren dől el, a békekötés reménye nulla. A győztes gyakorlatilag mindent visz, és nekünk láthatóan az lenne jó, ha Putyin győzne, mivel Orbánék nem számítanak rá, hogy visszajönnek az orosz csapatok. Magyarországra is. Pedig kellene.

Európának az lenne a legjobb, ha a Nyugat mindent bevetve a maximális segítséget adná, mind pénzben, mind harctéri technikában, hogy Ukrajna győzzön, de ezt az európai nemzetállamok egyre kevésbé támogatják. A nemzetállam két legfontosabb tulajdonsága ugyanis a kivagyiság meg az önzés (több nincs is neki), és ha van még egy miniszterelnök is a Putyint segítők között, aki vétóra képes, akkor Ukrajnát tekintve elég nagy a baj.

Elkerülhető lett volna mindez? Az iszonyatos károk, a rengeteg halott és sebesült? Valószínűleg. Ha az EU és Ukrajna vállvetve katonai erővel akadályozza meg már a Krím elfoglalását is (a hírszerzésnek tudnia kellett róla, mire készül Putyin, ugyanakkor a Krím jól védhető, mert az oroszok csak a tengerről tudtak volna támadni), és azonnal beveti a szankciókat, akkor Putyinnak ugyan nem, de a többieknek csak lett volna elég esze, hogy visszavonulót fújjon, és ad acta tegye a hagymázos birodalomépítési terveket.

De nem. Merkel vezetésével gyakorlatilag nem csináltak semmit, ültek tovább az orosz olaj meg gáz langymelegében, aminek meg is lett az eredménye.

Na ja. A fizikában nem tanítják a vérszemet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .