Mondhatni: bizalmi funkció. Olyan, aki tudja jövőt, ismeri a múltat, talán a titkokat is. Ő Dr. Fürjes Balázs, a budapesti kiemelt beruházások kormánybiztosa, államtitkár. Egy ideig úgy tűnt, talán az úszó szövetség elnöke is lehet; a sikeres FINA világbajnokság predesztinált a volna erre. De aztán úgy döntött, hogy még sem jelölteti magát a posztra. Mint mondja, van elég dolga, oda pedig most tényleg egy igazi szakember kell. Neki pont megfelel, hogy számos olyan beruházás fölött bábáskodhat, mint például a vizes világbajnokság rekordidő alatt elkészített létesítményei voltak. Amelyekről, legalább is pénzügyi oldalról, sokféle legenda kering, ő azonban állítja: egyetlen fillér sem loptak el. Fürjes azt is mondja: komoly esélyünk lett volna a húszas évek valamelyik olimpiáját megrendezni; valódi versenytársai voltunk Párizsnak és Los Angelesnek. A Független Hírügynökség Fürjes Balázzsal készített interjút.
Induljunk el onnan, hogy lezajlott egy sikeres vizes világbajnokság Budapesten, miközben a Magyar Úszó Szövetség, de főként a januárban megválasztott új elnök körül forrt a levegő. Bizonyossá vált, hogy nem maradhat a helyén, és akkor úgy tűnt, ön lehet az utód, és mintha nem is állt volna távol öntől a gondolat. Aztán még sem pályázott; lebeszélték, vagy meggondolta magát?
Megtiszteltetés, hogy több nagy bajnok is megkeresett a gondolattal. A megkeresés túl komoly volt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül elutasítsam. Átgondoltam, mint minden lehetséges komoly kihívást vagy változást, amely a családot is érintené, ezt is megbeszéltem a feleségemmel, és elég gyorsan dűlőre jutottam: köszönöm szépen, ezt a feladatot nem rám szabták. A Magyar Úszó Szövetség elnökének lenni nagy megtiszteltetés, és bárki is tölti be, nagy alázattal kell hozzáállnia. Még annál is nagyobbal, ha az elnök az úszósporton kívülről érkezik. A Szövetség vezetésében egyértelműen olyan helyzet alakult ki, hogy két, az úszáson kívülről, a média és az üzlet világából érkezett elnök után eljött egy volt úszó ideje. Nagy kihívással néz szembe: az úszósport vezetését a huszadik századból át kell vinni a huszonegyedikbe. Folytatva – és nem ápolva, mert a hagyomány nem beteg! – a hagyományokat, el kell kezdeni a jövőt. A Magyar Úszószövetséget vezetni egyedülálló feladat a magyar sportban: a sportág egyszerre a legfajsúlyosabb az olimpiai mozgalomban – Tokióban már több számban osztanak érmeket, mint az atlétikában -, és egyszerre egy magyar sikersport. Vannak más olimpiai sikersportjaink is, de azok jelentősége a világban nem azonos az úszáséval. Ugyanakkor
az úszás igazi népsport is: majd’ mindenki tud úszni, és kifejezett cél, hogy a lehető legtöbb gyerek tanuljon meg úszni, a lehető legtöbb ember ússzon szabadidejében. Úgyhogy sok sikert az új elnöknek, mindannyiunk érdeke, hogy rendet tegyen a Szövetségben és jól végezze a munkáját! A magyar úszótársadalomnak most az a legjobb, ha ezt a világot belülről ismerő, úszómúlttal rendelkező, az uszodában felnőtt, tősgyökeres úszó kerül a szövetség élére.
Abból azonban, hogy elgondolkodott a lehetőségen következtethetünk arra is, Moldova Györggyel szólva, hogy megcsapta az uszoda vize…
Semmi kétségem sincs: én a jövőben is azzal szolgálhatom a legjobban a magyar sportot, ha részt veszek korszerű, XXI. századi sportépületek felépítésében és nagy nemzetközi versenyek Budapestre hozatalában, megrendezésében. Csodás munka, hogy budapestiként Budapestet építhetem és népszerűsíthetem a világban. Hálás vagyok azért, hogy vezetőként munkám volt a Papp László Sportaréna felépítése a BS váratlan leégése után. Ez volt az első magyarországi új generációs, világszínvonalú rendezvényközpont és sportépület – 15 éves és mai megfelel minden kortárs követelménynek, több millióan látogatták már meg a legkülönbözőbb események alkalmával. De hálás vagyok azért is, hogy irányíthattam az új Fradi stadion, a Groupama vagy a Duna Aréna megtervezését és felépítését – a világ legjobbjai között emelgetik őket a nemzetközi szövetségek és a nemzetközi sportsajtó is. Ráadásul mindegyik rekordidő alatt teljesítette a világszínvonalat. De kétségtelen, hogy az elmúlt három évben az olimpiai pályázat vezetőjeként és a FINA vb egyik előkészítőjeként megcsapott az olimpiai mozgalom, az olimpiai sportágak szele is. Különösen összejöttem az úszókkal, az igaz: végig együtt dolgoztunk Gyurta Danival, Kovács Ágival, nagy terveink voltak az olimpiai kampány utolsó szakaszára Hosszú Katinkával és Shannel, aki Los Angeles-szel szemben, los angelesiként kész lett volna Limában és előtte is erősen küzdeni Budapestért. Az azért ütött volna, ahogy Katinka fellépése is…
Ebben a versenyben és a FINA vb sikerét is látva csak erősödött a meggyőződésem:
Budapest a világ egyik legjobb közepes méretű világvárosa, Magyarország egyik legfontosabb erőforrása, igazi kincs, és az egész ország sokat nyer azzal, ha rendszeresen otthont ad nagy nemzetközi eseményeknek. Budapestnek minden adottsága meg van ahhoz, hogy a világ egyik legkedveltebb sportfővárosa legyen.
Én ezen dolgozva tehetek a legtöbbet a magyar sportért, és az otthonomért, Budapestért.
Gyanítom, hogy nem fog a Momentumra szavazni…
Szívből kívánom a srácoknak, hogy amikor majd nagyszülőként mesélnek ifjúkori vitézkedéseikről, tudjanak mást is, valami építőt is mondani amellett, hogy igen kisunokám, én voltam az, aki leromboltam egy álmot, és megakadályoztam a budapesti olimpiát. Alig alakultak meg, máris esnek szét, alapítók hagyják ott őket, miközben senkivel nem hajlandók együttműködni, még a saját térfelükön sem. Rombolni, hasítani, megosztani tudnak. De vajon fognak-e valaha alkotni, építeni és egyesíteni? Az kicsit nehezebb, mint szétverni valamit… De persze nálam valóban kizárt, hogy rájuk szavazzak, már ha egyáltalán lesz erre lehetőség. Budapest építésében szakmai munkát végzek, és vezetője vagyok a Szeretem Budapestet civil mozgalomnak, de sosem titkoltam, hogy
gimnazistaként 88’-ban lettem Fidesz tag, a 90’-es évek elején az elnökségben is dolgozhattam, és Gyürk Andrissal közösen indítottuk be a Fidelitast húsz évvel ezelőtt. Az első szabad választáson szavazhattam először, azóta mindig egy helyre húzom az ikszet…
Édesapám a megszálló nácik ellen szervezkedő és ezért majdnem halálra ítélt ludovikás tiszt, a vele szervezkedő nagyapám Szibériában, orosz munkatáborban halt meg, másik nagyapán 56’-os és szintén ludovikás. Személyes meggyőződéseim és polgári, hazafias családi örökségem sem teszi lehetővé a kérdésben foglalt meggondolatlanságot. Az önfeladás sohasem tanácsos dolog.
Ha már említette Limát, kiosztották Párizsnak és Los Angelesnek a ’24-es és a ’28-as olimpiát. Általánosnak tűnik számomra az a vélekedés, hogy nekünk semmi esélyünk nem lett volna velük szemben.
Határozottan vitatkozom. Pont az az általános vélekedés, hogy, különösen két olimpia kiosztásával, az a Budapest, amelyik könnyen fogadta volna el 2028-at is, nagy valószínűséggel győztes lett volna. Nem én mondom ezt, olvassa el például az egyik legjelentősebb olimpiai sajtótermék, az insidethegames szakportál angol tulajdonos-főszerkesztőjének, az egyik legtekintélyesebb olimpiai újságírónak a cikkét erről .
A párizsi pályázat felsővezetői mondták nekem, nem először, látva a budapesti vizes világbajnokságot: hát, persze hivatalosan azt mondtuk, hogy nagyon sajnáljuk visszalépéseteket, de egymás közt bevalljuk, valójában nagyon örültünk neki.
Mert mi, mondták a párizsiak, nem Los Angelestől féltünk, hanem tőletek, de nagyon… De ugyanezt mondták a FINA vb-re és a judo világbajnokságra érkező külföldi NOB tagok, sportvezetők, újságírók is.
Budapest, szeptemberben, háta mögött a világsikert aratott FINA vizes vb-vel, a cselgáncs és a vitorlázó finndingi világbajnoksággal, a győri EYOF-al, az ezekkel egy időben zavartalanul lebonyolított Forma 1-es futammal, így a valóságban kiállva az olimpiai üzemmód és terhelés próbáját, színpadon többszörös olimpiai bajnokokkal, Szeles Mónikával, a gazdaságos olimpia megtestesítőjeként, egyetlen új helyszínként és hosszú idő után újra egy közepes méretű világvárosban rendezett olimpia lehetőségét hordozva, mutatva a az olimpiai bizottság, a városvezetés és a kormány teljes egységét, esélyes lett volna egy erős hajrával kivívott surranópályás győzelemre. Ezt verte szét az ellenzéki pálfordulás. Ha nem támogatják az elején, bele se vágtunk volna, hiszen csak egységben volt esélyünk a világ legnagyobb városaival szemben.
Azt értem, hogy valakinek, aki Budapest fejlesztéséért felelős, a kiemelt beruházások kormánybiztosa, milyen kiugró lehetőséget kínál felkészíteni a várost egy olimpia rendezésére, ugyanakkor van olyan vélekedés, hogy mindez csak a miniszterelnök passziója, Orbán Viktor álma, hogy Magyarország és benne a főváros sportközponttá váljon, mert – mint mondják – igazában nem tudnánk mit kezdeni egy olimpiával, az olimpia után…
Bocsánat, ez csacsiság. Lassan harminc éve dolgozhatok Orbán Viktorral, ismerem, neki egyetlen szenvedélye van: Magyarország. Felelősebb vezetőt sem nagyon ismerek, az is tuti. Budapest 2024-re az olimpiától teljesen függetlenül alkalmas lesz egy olimpiára, később pedig még inkább. Adott lesz a szükséges közlekedési hálózat, a szálláskapacitás és a sportlétesítmények zöme. Mert a város olimpiától független szükségletei ezeket a fejlesztéseket kikényszerítik. Ami hiányzik, az vidéken, szomszédos országokban, és ideiglenes létesítményekkel pótolható. Feleslegesen, csak az olimpiára nem kell, nem is szabad építeni semmit. Az olimpia gyorsítópálya és garancia lett volna: felgyorsítja és biztosítja az évtizedek óta tervezett és hiányzó közlekedésfejlesztések, városépítő beruházások megvalósítását. Ahogy a vizes vb, mint cseppben a tenger megmutatta ezt: ha nincs vb, mára biztosan nem újul meg a Komjádi, a Hajós, nincs új uszodánk, nem újítjuk fel a Margit-szigetet, nincs gyalogossétány és bicikliút a Duna parton a Dagály és a Parlament között. Ezek régi tervek voltak, csak nem akartak megvalósulni, most meg évtizedekig, akár tovább is használják őket a budapestiek.
Itt az irodájában, ahol beszélgetünk, az asztalán látom a leendő csepeli atlétikai stadion látvány-képét. Erről jut eszembe, hogy nehezen érthető, miért ragaszkodnak továbbra is olimpiai beruházásokhoz, miközben az már nem lesz. Sokan egyfajta telek-, vagy építési bizniszt sejtenek mögötte, extra lehetőséget Garancsinak, vagy valamelyik kormány-favorizáltnak. Vagyis a kérdés ezen felül az, hogy miért akarunk olimpiai létesítményeket makacsul megépíteni, miközben ugye az nem lesz…
Úgy látszik, ez egy ilyen interjú, megint vitatkozom a kérdésbe foglalt állítással. Az olimpiai hajó elment, ki tudja, jön-e errefelé még bármikor, s végképp ki tudja, mikor. Az olimpia nincs napirenden. Olimpiai beruházások így nem is lehetnek, de nem is voltak. Viszont érdemes folyamatosan építeni Budapestet, a budapestiek javára. Mi ezt tesszük, szövetségben Tarlós Istvánnal. Budapest legelőször is a budapestiek otthona, rögtön utána pedig a nemzet fővárosa. A mi feladatunk, hogy egyre jobb, kényelmesebb, élhetőbb otthona legyen a fővárosiaknak, és egyre méltóbb fővárosa a nemzetnek. Alapszabály, hogy Budapestről csak a főpolgármesterrel, a városvezetéssel együtt érdemes gondolkodni, csak a közös terveknek van esélye arra, hogy jól, a budapestiek javára valósuljanak meg. Ezért én, a nagyobb kormányzati Budapest-fejlesztések felelőseként minden konkrét városfejlesztő tervet, projektet először Tarlós Istvánnal egyeztetek. Kinevezésemkor is hozzá vezetett első utam. Kormány és főpolgármester így tud közösen a legjobban dolgozni Budapestért. Így vállalhatta át a kormány Budapestnek a szocialisták alatt felhalmozott több százmilliárdos adósságát, így tehette rendbe Tarlós István a négyesmetró előnytelen szerződéseit, és fejezhette be azt, amiről Demszky húsz évig csak beszélt és a befejezés esélye nélkül vacakolt vele. Vagy így újult meg Budapest villamos- és autóbusz állománya, így lett valóság a fonódó villamos, így újult meg és lett rendezett a Széll Kálmán tér, így újítottuk meg és nyitottuk meg újra az Erkel színházat, az Akvárium klubot, a Ludovikát, így építettük föl a Fradi stadiont, a Duna Arénát, így épül meg a magyar design egyetem, az egykori iparművészeti vadonatúj campusa, a MOME Campus, és a józsefvárosiak életminőségét javítva így születik újjá az Orczy kert és épül föl a teljes Ludovika Campus. Közlekedés, kórházak, közbiztonság, ez a budapesti munka fókusza. Párhuzamosan valóban fel fog épülni egy tizenkétezres atlétika stadion, amely ideiglenes lelátókkal akár 50 ezresre is bővíthető, és reméljük, otthont ad majd a 2023-as atlétika világbajnokságnak. Mutasson nekem még egy olyan 2 milliós európai nagyvárost, ahol nincs egyetlen tízezres körüli atlétikai stadion. Budapesten ma nem lehet atlétika versenyt rendezni, pedig igény és lehetőség volna rá. Vagy szégyen, hogy Budapesten milyen kevés és milyen rossz állapotban lévő diákszállás, kollégiumi szoba van. Ezért Dél-Pesten, közel az egyetemekhez, fel fog épülni egy modern, tíz-tizenkétezres kollégiumi város, olyan, amely méltó elhelyezést biztosít majd a felsőoktatásban részvevőknek, ugyanakkor lehetőséget biztosít ad arra, hogy elsősorban az orvosi, vagy a műszaki egyetemi képzésben, sokkal több külföldi fizetős hallgatót tudjunk fogadni. Olimpiai beruházások soha sem voltak, mert a pályázat kapcsán is azt vallottuk, ez a gazdaságos olimpia koncepciójának lényege: az olimpia van (lett volna) a városért, és nem a város az olimpiáért.
A vizes vb kapcsán sokszor elhangzott, hogy hihetetlen mértékben elszálltak a költségek; hajdanában egyszámjegyű milliárdról indult és a végén már 170 milliárdról beszéltek. Lehet, hogy csak 130 milliárd, de mindenképpen nagyon sok. Ön szerint elloptak-e ebből a pénzből, hogy ilyen horribilissé vált?
Nem, egyetlen fillért sem, ebben biztos vagyok. Mindenkit arra biztatok, hogy ha ezzel ellentétes információja van, tegyen azonnal feljelentést. Ne kerülgessük a kását, beszéljünk a korrupcióról, nem szeretem a sunnyogást. Hadd tegyek néhány állítást, bármilyen vitát vállalok. A korrupcióban, nézzük csak Gyurcsány Ferenc, vagy akár Medgyessy Péter állításait, a szocialisták verhetetlenek. Így ma biztosan kevesebb gond van e téren, mint a baloldal kormányzása alatt. Kettő: korrupció nem általában, hanem konkrét esetekben, konkrét ügylet kapcsán, konkrét személyek között és konkrét tartalommal van. Az emberölés sem általában létezik, hanem egy konkrét elkövető egy konkrét áldozat sérelmére, konkrét módon, eszközzel, helyen és időben követi el. Így nekem mindig gyanús, amikor valakik, főleg az ellenzék, általában beszél korrupcióról, de nem tesz konkrét személy ellen, konkrét ügyben bejelentést, vagy nem tud konkrét ítéletet felmutatni. Ha politikai szereplők általában szajkózzák a korrupció konkrétumokkal alá nem támasztott vádját, arra valójában más okuk van. Konkrétan: ma a baloldali ellenzék három okból nem mond mást évek óta. Egy: magukból indulnak ki. Ők hatalmon nem csak hazudtak reggel, éjjel meg nappal, ahogy a szocialista miniszterelnök mondta saját magukról, hanem ahogy szintén Gyurcsány Ferenc mondta el több alkalommal, őt idézem, rendszeresen 20 százalékot kértek vissza állami megrendelésekből, és jobb nem tudni szerinte, micsoda pénzek vándoroltak a szocialistákhoz. Kettő: nincs pozitív mondandójuk, nincs tartalmi politikájuk, amivel meg tudnák szólítani a magyarokat. Építeni nem tudnak, marad a rombolás. Az állandó sárdobálás a konstruktív, a magyarok életét javítani képes program hiányából fakad. Három: valahogy el kell terelni a figyelmet arról, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala leírt, konkrét megállapításai szerint a szocialista-szabaddemokrata bűnszövetkezetben elkövetett négyes metró a szabad Magyarország valaha volt legnagyobb, legszégyenteljesebb korrupciós ügye. Erről papírjuk van az általuk bálványozott Európai Uniótól. Ha ez túl erősen vésődne be a szavazók tudatába, soha többé nem lenne esélyük választáson. Ezért el kell terelni a figyelmet erről – ha valamiben nagyon sáros vagy, próbáld besározni ellenfeledet is, ismerjük a régi trükköt. Hála Istennek, a magyarok sokkal okosabbak, és rég átlátnak a szocialista szitán. Ami pedig a vizes vb költségeit illeti: három éven át évente a magyar állami költségvetés egy ezrelékét kellett a vb megrendezésére fordítani. Bőven megérte, fedezetet nyújtott a folyamatosan kiugró magyar gazdasági növekedés, és sehonnan nem kellett elvonni emiatt egyetlen fillért sem.
Ez lenne a 130 milliárd? Az háromfelé bontva sem egy ezreléke a magyar költségvetésnek…
Akkor számoljunk együtt. 2015-ben adódott egy rendkívüli helyzet, visszalépett a vizes vb mexikói házigazdája, nyílt egy lehetőség előttünk, de felelősen kellett dönteni. Azt kellett felmérni, hogy mindaz, amire szükség van a világbajnokság megrendezéséhez, még akkor is, ha a vb nélkül is tervezett és szükséges beruházások, a következő három évben, 2015, 2016, 2017 év állami költségvetéséből biztosíthatóak-e. Akkor arra jutottunk, hogy a vb előtt és alatt, három év során, az összes kiadás a legrosszabb esetben sem lépi túl évente az állami költségvetés fél, azaz 0,5 százalékát. Konzervatívan számoltunk: mi van, ha több árvíz is drágítja az építkezéseket, mi van, ha kemény telek drágítják a munkát, hiszen a határidő fix, és mi van, ha az acél világpiaci ára extrém módon emelkedik? A legrosszabbat kellett feltételeznünk, csak így volt szabad dönteni. Az is világos volt, hogy ezt bőven fedezi az uniós átlag feletti magyar gazdasági növekedés, sehonnan nem kell elvonni egyetlen fillért sem. Így a vb vállalható volt, hiszen a rendezés rengeteg előnnyel is jár. A becslés tényleg óvatos volt, ami indokolt, a végleges ráfordítás ennek a fele lett, három éven át, évente az állami költségvetés 0,25%-a. Ez három éven keresztül összesen cca. 130 milliárd forint, ahogyan Seszták Miklós miniszter úrék kiszámolták. Ez azonban nem a vb költsége, mert tartalmazza azokat a városépítő beruházásokat is, amelyek vb nélkül is szükségesek voltak, hasznosak lesznek, amelyek évtizedekre teszik élhetőbb, jobb várossá Budapestet. Ezeket, most, vagy kicsit később, vb nélkül is meg kellett volna csinálni. A helyes szakmai álláspont szerint a vb költsége azoknak a feladatoknak a kiadásai, amelyek kizárólag a világbajnokság miatt voltak szükségesek, kizárólag a vb megszervezését szolgálták, és a vb után nem maradnak itt, nem hasznosulnak. A szervezés költségei, mindenestül, a megnyitó- és záróünnepség és az ideiglenes létesítmények kiadásai. Ez nem éri el az 50 milliárd forintot sem, három év alatt – ezért mondom, hogy a 130 milliárdos összegnek a fele sem igaz. A vb költsége így három éven át az állami költségvetés alig egy ezreléke volt évente.
Az ön személyes terve meddig szól?
Erre viszonylag egyszerű a válasz: a törvény erejénél fogva, amennyiben a miniszterelnök megbízatása megszűnik, márpedig a választásokkal jogilag megszűnik, akkor az én kinevezésem is lejár. Én tehát 2018 tavaszáig tudok tervezni, addig is tervezek. De,
amikor hat évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát, akkor azt mondtam magamnak: addig érdemes csinálnom, amíg a nap végén, őszintén mondom magamnak: nem számít, hogy holnap kormánybiztos vagyok-e vagy sem.
Ami számít, az az, hogy kövessem a belső iránytűmet, hogy azt és úgy tegyem, ami és ahogy meggyőződésem, értékrendem szerint helyes. Ha ezt lehet ebben a feladatban, öröm, ha nem, majd akad más munkám, akár újra a magánszektorban, ahol tizenöt évet dolgoztam jogászként és vállalatvezetőként. Szabadságunk megőrzése a legfontosabb. Hálás vagyok, mert gyönyörű feladat a szülővárosomat építeni, szenvedélyem Budapest, és ha kihúzom tavaszig, hét izgalmas és szép éven át dolgozhattam a városért, talán nem eredménytelenül
