az ember valójában mindig spontán. spontán módon vesszük fel mindenféle arcainkat, konvencionális szerepeinket – gyerek, szülő, diák, tanár, ismerős, haver, barát, partner, szerető, (házas)társ, beteg, orvos, kolléga és így tovább – annak megfelelően, hogy épp ki(k)hez képest és milyen viszonyban nyilvánulunk meg. és ezeken a nagyobb kategóriákon belül is mindenféle arcot megtapasztalunk magunkon… sok olyat is, amit valahogy álarcnak érzünk. ami kényelmetlen, ami mindenféle problémákat okoz nekünk, és esetleg másoknak is.
a mainstream modell többé-kevésbé az, hogy van egy „igazi arcunk”. valami, ami tényleg mi vagyunk. ez javarészt az az arcunk, vagy arcrendszerünk, ahogy saját magunkat belülről ismerjük. egy idealizált önmagunk, és annak is leginkább a krémje… a szerintünk legjobb önmagunk, vagy max. kis hibákkal (amelyeket mások lesznek szíves még szeretni is :D)… ahogy azt a velünk együtt változó és erősen szelektált emlékekre alapozott élettörténetünkből kivonjuk, kiabsztraháljuk.
sokszor elhangzik, hogy nem voltam önmagam, vagy én amúgy nem ilyen vagyok… vagy hasonló. szóval bizonyos egyszeri vagy visszatérő arcainkkal nem azonosulunk…
szerintem minden (ál)arcunk rólunk mesél. kiről másról? 😉
ki
arcaink
A lágy csikló már kevés
Egyre erősödik a világban és Magyarországon is a Weinstein-skandalum. A meetoo mozgalom lavinát indított el, természetesen az ismert személyiségek neve kerül napvilágra, miközben tudjuk: teli van az életünk hétköznapi zaklatókkal.
Sokan hiszik persze, hogy a művészvilág velejáró jelensége a szabadosabb élet, és a szereposztó dívány fogalmát többnyire már természetesnek is tekintik. A botrány azonban sok mindent felszínre hoz, és sokaknak felnyitja a szemét: mi az, ami megengedhető és mi az, ami nem. A most terítékre kerülő történetek alapján még azok is a fejükhöz kapnak, másként: rádöbbennek, hogy szexuális zaklatásnak voltak kitéve, akik természetesnek vették, hogy férfiak, olykor tolakodóan kikezdenek velük. Anna Graham Hunter írónő például most jelentette be, hogy az immár nyolcvan esztendős, kétszeres Oscar-díjas színész, Dustin Hoffmann, milyen módon zaklatta őt, vagy húsz évvel ezelőtt, tizenhét éves korában. Többek között azzal, hogy amikor az írónő azt kérdezte Hoffmanntól, hogy mit enne, az emígyen válaszolt: „kemény tojást és lágy csiklót”. Lássuk be, itthon senkinek nem jutna eszébe egy ilyen „poénkodás” után zaklatást említeni, ám a színész nem magyarázkodott, nem beszélt arról, hogy ártatlan vicc volt, és azt se mondta, hogy nem is történt ilyesmi, legfeljebb az írónő fantáziájában, hanem bocsánatot kért, „nagyon sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam őt” – mondta.
Nos, itthon Marton László – aki lássuk be némi késéssel kért, nem is teljesen egyértelműen elnézést – zaklatási ügy után itt a másik eset a művészek világából. Illetve nem tudjuk, hogy van-e ténylegesen másik eset, mert itt még nem szólalt meg áldozat, nem szembesülhettünk olyan szereplővel, akit először csak „körberajzoltak”, majd meg is neveztek, mint zaklatót. Sőt, itt messzebb ment a vád, mert az illetőt hírbe hozták férfiakkal, nőkkel, de még fiatalkorúakkal is.
Ne feledjük, Marton Lászlónál először az abúzusnak kitett színésznő, Sárosdi Lilla állt a nyilvánosság elé, s őt követték a többiek, akik mind a rendező áldozatának tekintik magukat, ők akkor mondták el történeteiket, amikor Sárosdi már megnevezte Martont. Az előbb említett esetben azonban egyelőre másként állnak a dolgok: a név – muszáj most ideírnunk: Kerényi Miklós Gáboré – csupán egy facebook oldalon jelent meg, s bár azóta terjed a rendezőről, hogy róla van szó, bizonyosság nincs. (Itt most tegyük félre Kerényi furcsa reakcióját, arról a fuhu.hu egy másik írásában amúgy is olvashatnak.) Ami bizonyosság látszik, hogy a Kalmár Péter rendező oldalán felbukkanó Kerényi és Kalmár között korábbi konfliktusok okán kibékíthetetlennek tetsző ellentét van, ez azonban bizonyosan nem elegendő ok arra, hogy bárki bűncselekménnyel vádolja a másikat, vagy helyet adjon olyan bejegyzéseknek, amelyekben ilyen utalások olvashatóak.
Fogalmam sincs Kerényi Miklós Gábor életéről, még kevesebb az életviteléről. Azt azonban tudom, hogy egy ilyen támadás, ha nincs mögé téve konkrétum, akkor is tönkreteheti a bevádolt személyt, ha életében nem követett el soha semmit. Védekeznie kell, bírósághoz fordulni, de a ráfröccsentett sarat nem tudja teljesen lemosni magáról. Nem akarnék arról szavazni, hogy Kerényi elkövethetett-e olyan galád dolgokat, amilyeneket most vele kapcsolatban emlegetnek, de ez aztán biztosan nem szavazás kérdése. Nem a szimpátia, vagy netán a szakmai ellentét alapján lehet feltételezéseket megfogalmazni. És ezt csak azért fogalmazom ide, mert Kalmár Péter – akit szintén nem ismerek – kényszerpályára állította saját magát: tisztáznia kell a helyzetet. Mindaddig ugyanis, amíg nem szólal mellette meg senki, aki hitelt érdemlően tudja bizonyítani: volt dolga Kerényivel és olyan dolga, ami kimeríti a zaklatás fogalmát, addig Kalmár, akár ő mondta, akár más az ő facebook oldalán, olcsó módon akart fölkapaszkodni egy olyan hullámra, amelyet a Weinstein-ügy indított el. Amennyiben ez nem történik meg, lejáratja és hiteltelenné teszi a meetoo mozgalmat is, azoknak segít, akiknek nem jár a segítség. Vagyis a zaklatóknak. És ebben az esetben bizonyosan kevés lesz egy olyan történet, amelyben az illető hölgy lágy csiklójáról beszélnek…
Szanyi nyílt levélben támad vissza
„Ünnepeljük a szabadságért, valamint a szocializmusért kiálló embereket… nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, a lincselő csőcseléket, a náci restaurátorokat, a vérengző szovjeteket és a tétlen felelősöket.” A többi között ezekkel a szavakkal utasította vissza Szanyi Tibor szocialista EP-képviselő az 56-os posztjáért őt ért vádakat. Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezetőnek írt nyílt levelet, amelyben odaszólt az MSZP-nek is.
Nem hagyta annyiban az őt ért támadásokat Szanyi Tibor, a szocialista párt EP-képviselője, aki – nagy felháborodást keltve – úgy tartotta fontosnak megemlékezni október 23-áról, hogy egy Köztársaság téri lincselést ábrázoló fotót osztott meg a Facebook oldalán, azzal a szöveggel, hogy „’Ünnephez’ közeledvén….”.
Szanyinak nem csak a magyar sajtó ment neki, Gulyás Gergely, a Fidesz frakció új szóvivője az MTI-nek nyilatkozva a többi között azt szögezte le, hogy „az ő esetében a közvetlen eszmei közösségvállalás a diktatúra állampártjával és a forradalom eltiprásával ma is fennáll…,
álláspontja összeegyeztethetetlen a rendszerváltozás utáni demokratikus jogállam alapértékeivel”.
Szanyi most – ugyancsak a Facebookon közzétett – nyílt levélben válaszolt Gulyás Gergelynek, de szavai másoknak is szólnak. Ebben a többi között történelemórát ad a szóvivőnek, emlékeztetve őt arra, hogy az 1956 október 28-án létrejött és betartott magyar-szovjet tűzszüneti egyezmény értelmében semmi ok nem volt további csatákra. Nagy Imre miniszterelnök sem adott utasítást saját pártjának bármely székháza megtámadására, ellenkezőleg, október 30-án Nagy Imre akkori pártja és kormánya akaratára volt a Köztársaság téri pártház védelmében Asztalos János honvéd ezredes.”
„Ha ön úgy látja, hogy a Nagy Imre pártja és kormánya védelmében fellépő honvédek elleni fegyveres pogrom helytálló, és a forradalom értékei közé tartozik, akkor ön nincs magánál”
– írja Szanyi a posztban Gulyás Gergelynek.
Hozzátette:
„Ünnepeljük a szabadságért, valamint a szocializmusért kiálló embereket, azaz ‘56 tényleges hőseit.
Nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, bármelyik oldalon is álltak.
Nem ünnepeljük a lincselő csőcseléket.
Nem ünnepeljük a náci restaurátorokat.
Nem ünnepeljük a vérengző szovjeteket.
És nem ünnepeljük a tétlen felelősöket sem.”
Kemény adok-kapok Szanyi párttagságáról
Szanyi a posztban kitér arra is, hogy Molnár Gyula, az MSZP elnöke a Hír TV-nek azt mondta: feladta, hogy minden egyes párttagot egyenként próbáljon meg rendreutasítani. „Ha bármely testület kezdeményezi, én meg fogom szavazni az ezzel kapcsolatos retorziókat – tette hozzá sejtelmesen.
A Fidesz Szanyi kizárást követelte (!) az MSZP-ből.
Minderre Szanyi most úgy reagált: „Tudom, önöknek reflex, hogy sok mindent parancsszóra elérhetnek az MSZP-n belül is, de ezúttal ez nem fog menni,” s „ma, azaz 2017 október 23-án változatlanul a Magyar Szocialista Párt tagja vagyok. Holnap is az leszek. Meg holnapután is.”
A reptéren tartóztatták le a török Sorost
Minden indoklás nélkül vette őrizetbe a terrorelhárítás Isztambulban, a repülőtéren az ismert török üzletembert és aktivistát, Osman Kavalát.
Hivatalosan semmit sem közöltek arról, hogy mivel vádolják. Egy kormánypárti lap, a Günes meg is fogalmazta a vádat: a Vörös Sorosként emlegetett Kavala a Nyugat ügynöke. Orbán Viktorhoz hasonlóan Recep Tayyip Erdoğan török elnök is Nyugat-ellenes kampányt folytat, csak brutálisabb eszközökkel. Több ezer magániskolát bezárattak, és sok egyetemet is erre kényszerítettek. A megmaradt oktatási intézményekből ezerszámra bocsátják el a tanárokat.
A 61 éves dúsgazdag üzletember, Osman Kavala az Anadolu Kültür nevű szervezet elnöke, amely a kulturális sokszínűségért kampányol.
A sikertelen tavalyi török puccs után tevékenysége semmiképp sem illik bele a hivatalos nacionalista-iszlamista vonalba.
Annál kevésbé, mert azt hirdette, hogy Törökországnak megbékélésre kell törekednie a nemzeti és vallási kisebbségekkel, mindenekelőtt a kurdokkal és az örményekkel. Kulcsszerepet játszott abban, hogy normalizálódtak a kapcsolatok Örményországgal, és többször is aláírt olyan petíciókat, melyek a kurdokkal való megbékélést szorgalmazták.
A kormánypárti lap egyenesen azzal vádolja most Kavalát, hogy kapcsolatban állt a Kurdisztáni Munkáspárttal, amelyet terrorista alakulatnak tekintenek ma Törökországban.
Azt is szemére veti a kormánypárti lap a letartóztatott üzletembernek, hogy pénzelt egy ellenzéki lapot, a Birgünt. Törökországban jelenleg a média 90 százaléka a hatalom ellenőrzése alatt áll.
Az Európai Unióban aggodalommal figyelik a fejleményeket, mert a tekintélyes személyiség letartóztatása azt mutatja, hogy Erdoğan rendszere folyamatosan semmibe veszi az emberi jogokat és brutálisan leszámol azokkal, akiket ellenfeleinek tekint. A megszigorított büntető törvénykönyv szerint hét napon keresztül lehet valakit előzetesben tartani minden indoklás nélkül Törökországban.
Angela Merkel német kancellár a mostani uniós csúcson felvetette: az EU csökkentse azokat a pénzeket, melyeket a Törökország csatlakozásáról folyó tárgyalásokra költ, hiszen mind nyilvánvalóbb az, hogy a török elnök nem kíván megfelelni az európai normáknak.
Sikkasztott és szeretőt tartott… ja, és katolikus püspök… volt
A Vatikán elfogadta Hubertus Leteng indonéz püspök lemondását – jelezte egy szűkszavú közlemény Rómában, hogy véget ért egy kínos ügy a katolikus egyház számára.
Bár Indonézia muszlim többségű állam, de sok keresztény és buddhista is él ott, akik gyakran vallási megkülönböztetés áldozatai. Hubertus Leteng érsek is erre hivatkozott amikor olyan vádak érték, hogy szeretőket tart, méghozzá a katolikus egyház pénzéből.
Azután a Vatikán vizsgálatot rendelt el a kellemetlen ügyben és kiderült: hiányzik több, mint 100 ezer euró a kasszából. Ebből
eredetileg a szegények oktatását kellett volna fedezni,
de a pénz valahogy nem oda került ahova eredetileg szánták…
A püspök látván, hogy szorul a hurok, lemondott tisztségéről. Hubertus Leteng püspök még csak 58 éves – vagyis elvben még lett volna 17 éve hátra. A katolikus egyház szabályai szerint ugyanis egy püspöknek 75 éves korában kell felajánlania lemondását a pápának, és a Vatikánban döntenek, hogy elfogadják-e ezt vagy sem.
Az indonéz püspök lemondási kérését szó nélkül elfogadták, és egy szóval sem kommentálták azokat a vádakat, melyek szerint az egyház pénzén tartott szeretőket.
A fegyvergyárosok profitáltak, a kaszinók szívtak a vérfürdő után
Míg egyesek a fegyver eladások szűkítéséről álmodoznak a fegyvergyártó cégek extra profitot zsebelnek be.
Hét százalékkal ugrottak meg a fegyvergyártó cégek részvényei miután kiderült, hogy az Egyesült Államok legnagyobb vérfürdőjét okozta egy fegyver mániás nyugdíjas Las Vegasban. 60 halott és több mint 600 sebesült, ez rekord! Mint ahogy az is, hogy a rendőrség mennyi fegyvert talált még a gyilkos nyugger különböző raktáraiban. A Sturm Ruger és az American Outdoor Brands (ez utóbbi gyártja a legendás Smith&Wesson fegyvereket) talán kissé lejjebb csúsztak a New York-i tőzsdén, de végül a fegyvergyárosok dörzsölik a kezüket: a biznisz újra beindul!
Ugyanez történt 2012-ben amikor gyerekek váltak a vérfürdő áldozatává egy elemi iskolában Newton városában Connecticutban. Húsz 6-7 éves gyerek és hat felnőtt halt meg akkor. Obama elnök megkísérelte elővezetni régi ötletét: korlátozzák a fegyverek eladását az Egyesült Államokban! Pillanatok alatt kiderült: erre semmi esély sincs! Miért? Mert sokan megrémülnek egy vérfürdő után, és maguk is szaladnak a fegyver boltba, hogy bevásároljanak. Az iszlamista terrorizmus csak ráerősít erre a hatásra. Ennél is fontosabb az, hogy a fegyvergyárosok lobbija hihetetlenül erős Washingtonban. Különösen sok republikánus honatya támogatja őket, de vannak szép számmal demokraták is. Most épp egy olyan törvényt készítenek elő, mely lehetővé teszi, hogy valaki legálisan viselhessen fegyvert olyan államban is, mint például Kalifornia, ahol a helyi törvények ezt tiltják. A republikánus többség keresztül fogja nyomni a törvényt annak ellenére, hogy a vérfürdő Las Vegasban mindenkit megrázott. Egy kis vita a Kongresszusban persze jót tesz az üzletnek: sokan megijednek, hogy a korlátozások jönnek és gyorsan bevásárolnak – „amíg még lehet!” Trump elnök ugyan azt mondta a vérfürdőről, hogy maga a gonosz munkálkodott ott. El is látogat szerdán Las Vegasba, de esze ágában sincs kiábrándítani hűséges szponzorait, a fegyvergyárosokat. Továbbra is kiáll amellett az USA elnöke, hogy a szabad amerikai ősi joga a fegyver, és ennek megszerzésében őt korlátozni nem szabad még akkor sem, ha Las Vegasban egy nyugdíjas 60 emberrel végzett és több mint hatszázan megsebesített.
A fegyvergyárosok tehát dörzsölhetik a markukat, de a kaszinók részvényeinek árfolyama esett a tőzsdén.
Visszaesésre számítanak a turizmusban is, hiszen végülis egy country koncert résztvevői váltak a vérfürdő áldozatává. Már annak idején is azért lett a kaszinó világ központja, mert Bugsy Siegel, aki New Yorkban Lucky Luciano és Meyer Lansky hűséges gengszter társa volt, felfedezte: Nevada államban mindent szabad!
Kaszinózni, vagy fegyvert tartani nem gond Nevadában, melyet a gyilkos nyugdíjas is ezért választott otthonául.
Las Vegas alapítóját Bugsy Siegelt is lelőtték, mert át akarta verni a maffiát, de a kaszinó város a vérfürdőig virágzott. Most azonban Las Vegasnak PR kampányt kell indítania, hogy ne mindenkinek a vérfürdő ugorjon be a város nevéről …
A megoldás embere
Az 59 éves Peter Altmaier igazi nehézsúlyú politikus Berlinben: Merkel kancellár általában rábízza a legfontosabb ügyeket. Most sem akármilyen nehézségű feladatot kap a kancellár asszonytól. Ráadásul nem csak rajta múlik, megoldja-e.
2012-ben neki kellett levezényelnie azt a programot, mely Németországot átállítja a nukleáris energiáról a megújuló energia forrásokra. 2015-ben pedig ő kapta a migráns dossziét. Megoldjuk! – mondta Angela Merkel kancellár a több, mint egymillió migráns érkezése kapcsán.
A feladat Peter Altmaierre várt, aki meg is oldotta a nehéz feladatot. Most, amikor a pénzügyek intézését bízza rá a kancellár asszony, akkor Emmanuel Macron francia elnök közös pénzügyminisztert akar az eurozóna élére. Wolfgang Schäuble ellenezte Macron reformjait, de ő távozik: a képviselőház elnöke lesz.
Merkel kancellár kedvezően nyilatkozott Macron politikai reformjairól Tallinnban, de fenntartásait hangoztatta a pénzügyi elképzeléseket illetően. Peter Altmaier a Saar vidéken nőtt fel, a francia határ mellett. Franciabarát politikus és elkötelezett európai. Ha ő lesz a közös európai pénzügyminiszter, az felgyorsíthatná az integrációt.
De egyáltalán nem biztos, hogy a kancellária miniszter sokáig pénzügyminiszter lesz Berlinben. Merkel kancellár a választások után csak nehezen tud kormányt alakítani. A koalíció az erősen jobboldali CSU-tól a liberális FDP-ig és a zöldekig terjed. Merkel mindenképp szeretné megtartani a pénzügyi tárcát saját pártjának, a CDU-nak, mert ez talán a legfontosabb ma Berlinben. Ahol Merkel kancellár úgy akarja felgyorsítani az európai integrációt, hogy közben ne növekedjenek a belső ellentétek az Európai Unión belül.
„Nekem nem kell mindig keresnem egy aktuális feneket”
Hibázott a pártja, legalább is így gondolja Havas Szófia, az MSZP politikusa. Szerinte, bár nagyon nem szereti Gyurcsány Ferencet, ezúttal – az együttműködésről szólva – a DK elnökének van igaza. Azért vállalja, hogy nyíltan beszéljen és bíráljon, mert nem fél, nem taktikázik, ha kell karcosan fogalmaz. Horn Gyula unokahúgaként egyáltalán nem szégyelli, hogy mást gondol ’56-ról, mint Orbán Viktor. A vele készült interjúban ezúttal sem köntörfalaz; szerinte, ha nem lesz egy hónapon belül ellenzéki megállapodás, nulla az esély jövő áprilisban.
- Önt úgy tartják számon, mint akitől félni kell, mert túlságosan szókimondó, ami még nem volna baj, de nem is gondolja meg, amit mond. Így van ez?
- Természetesen nem. Épp ellenkezőleg; akkor kattog a fejemben a legracionálisabban a komputer, amikor a leghangosabban kiabálok. Ilyenkor gondolkodom a leggyorsabban és a leghidegebb fejjel. Akik így vélekednek rólam, azok viszont azért terjesztik ezt, mert én nem félek, tehát muszáj valahogy hiteltelenné tenni. Engem nem tudnak fenyegetni, nem tudnak zsarolni, ezért a számat sem tudják befogni.
- Ha jól tudom, ki is akarták önt zárni a pártból; a párt elnöke, a jelenlegi miniszterelnök-jelölt…
- Tudja sokan megfordultak a tengelyük körül. Ők is. Én viszont ugyanott maradtam, ahonnan elindultam. Én nem szeretek se magamnak, se másoknak hazudni.
- Nem arról van inkább szó, hogy ön nem érzi a politika rezdüléseit, nem tudja, mikor van szükség taktikai lépésre? Tudja, amikor nem lehet eldönteni, hogy a falnak rohanó ló vak, vagy bátor…
- Igaz, hogy nem feltétlenül a taktikai megfontolások vezetnek, de azért érzem a politika, ahogy ön mondta, rezdüléseit. Nézze, nekem van egy szakmám, amit állítólag elég jól művelek. Én feltettem az életemet huszonéves koromban arra, hogy embereket fogok gyógyítani. Vagyis nekem nem létszükséglet, hogy a parlamentben üljek. Én azért politizálok, mert vannak elveim és szeretném, ha azok érvényesülnének. Ez nincs mindenkinél így.
Sokáig azt gondoltam, hogy olyan közegben vagyok, ahol ezek az elvek általánosan érvényesülnek, de aztán rá kellett döbbennem, hogy ez sokszor és sokaknál nagyon nincs így. Akik taktikáznak, azok valószínűleg egész életükben így működtek. Ők mindig a túlélésre játszottak.
- A taktika, a stratégia csak túlélésről szólhat?
- De sajnos többeknél igen. Vannak helyzetek, amikor szükség van a taktikára. Én közgazdasági egyetemet is végeztem, menedzserséget is tanultam, egyébként vörös diplomával végeztem…
- Ez a vörös még elő fog kerülni…
- Gondoltam…De visszatérve a közgázra, ott tanították a helikopter szemléletet, vagyis azt, hogy az ember legyen képes felemelkedni, és fölülről nézni a történéseket. Nekem ezt a lehetőséget biztosítja az a puszta tény, hogy én nem a létemért küzdök a politikában. Nekem nem kell taktikáznom, másként, kicsit vulgárisabban: nekem nem kell mindig keresnem egy aktuális feneket..
- Azt mondta, azért van ez így, mert az említett okok miatt ön nem fél. De öntől félnek?
- Hogy félnének?
- A szájától…
- Hát lehet, de tudja, inkább féljenek tőlem, mint sajnáljanak.
- Nyilván az lenne a normális, ha ez az interjú kizárólag arról szólna, miként képes a baloldal legyőzni ezt a mai, általa borzalmasnak ítélt hatalmat. De a szocialista párt inkább szól a belső háborúkról, így önnel kapcsolatban is azt hallom egynémely párttársától, hogy kommunista…
- Ó, ha csak én egyedül lennék az…
- Tehát elfogadja a minősítést?
- Már miért ne fogadnám el? A túloldalról a kormányzóktól azt szoktam hallani, hogy a kommunizmus bűnei jellemezték az a bizonyos negyven évet. Én tanultam marxizmust. Hol volt itt kommunizmus? Még a fejlett szocializmusig sem jutottunk el. Az én problémám az, hogy az MSZP lényegében egy utódpárt, és ebben a pártban a szociáldemokráciának sem tudjuk feledzeni a nyomait sem. Itt sokak taktikáznak, a saját túlélésük érdekében
- Ön miért nem elégszik meg azzal, hogy szakpolitikusként szolgálja a pártját, miért gondolja helyesnek sokszor szembe menni a fő áramlattal?
- Nem is olyan rég vágták a fejünkhöz, hogy mi hiteltelenek vagyunk, pedig épp a szakpolitikával kapcsolatban kerültünk vitába. Nos, ilyen körülmények között nem könnyű érvényesen megszólalni. Úgy tűnik, mások számára hitelesek vagyunk, saját pártunk számára nem. De hogy a kérdésére válaszoljak: azért szólalok meg az egészségügyön kívül másban is, mert megkérdeznek… Nem én keresem a lehetőséget, hogy megszólaljak. Remélem, hogy ezért mert azt látják: vannak gondolataim.
- És teljesen csalhatatlannak érzi magát?
- Miért érezném annak magam? A gyerekemtől kaptam karácsonyra egy hűtőmágnest, amelyen az szerepel: mindenkinek joga van a véleményemhez, én ehhez tartom magam. Természetesen nincs nálam a bölcsek köve. De azoknál sincs, akik úgy gondolják, hogy náluk van.
- De azzal, hogy a nyilvánosság elé áll és a véleménye nem biztos, hogy helyes, akár súlyosan árthat is a pártjának…
- Én nem a pártomat szoktam bírálni, legfeljebb zárt körben. Amikor ki akartak zárni a pártból, akkor sem ezt tettem, a párt vezetése gondolta úgy, hogy a Fidesz elvárásainak kell megfelelni. Talán emlékeznek rá, egy orosz tévének adott, orosz nyelven elmondott interjúban mondtam el véleményemet 56-ról… Havas Szófiaként, az édesapám és a nagybátyám emléke miatt beszélek így 1956-ról… Szóval, hogy is van ez? Hogy a Fidesz követel valamit, és az én pártom rohan eleget tenni neki? Rólam mindenki tudja, hogy az én véleményem, családi okok miatt egészen más, és talán éppen ezért megengedhető, hogy másként gondolkodjak róla, mint Orbán Viktor.
Gyurcsány Ferencet tudnám idézni – pedig őt nem nagyon szoktam -, azt mondta, hogy mindenkinek megvan a maga 56-ja. Nem bántam volna, ha a mi pártunk is követi ebben a volt miniszterelnököt. - Következetesen úgy fogalmaz: a mi pártunk, miközben úgy érzem, ez nem az ön pártja…
- Még a tagja vagyok…
- De eszmeileg…
- Még mindig optimista vagyok, hiszek benne, hogy előbb-utóbb visszatalál saját magához.
- Ön mit csinál most a pártban?
- Egy központi alapszervezet elnöke vagyok, a budapesti elnökség tagja, a budapesti választási bizottság tagja, és az országos egészségügyi tagozat elnöke.
- Akkor most beszéljünk a párt jelenéről és közeljövőjéről. Ön szerint hol áll most és mi lesz majd áprilisban?
- Úgy látom, hogy most nagyon rossz az irány. Osztom azok véleményét, akik azt mondják: csak úgy lehet legyőzni a Fideszt, ha minden demokratikus párt összefog és egységet alkot. Tudom én, hogy bennünket nagyon sokan nem szeretnek. Nem szeretnek, mert utódpárt vagyunk, és mert szitokszóként használta a párt nevét és képviselőit a Fidesz, és lássuk be ez sokakra hatott. Nem az SZDSZ-eseket vittek el talpig vasban, hanem a legnagyobb ellenfelüket jelentő szocialistákat, bennünket nevezett folyamatosan korruptnak, s nem tudtunk ellene védekezni. És sokan azért csinálnak pártot, a mi oldalunkon, mert szerintük mi már lejárt lemez vagyunk. Tegyük hozzá még azt is, hogy sokan nem hisznek bennünk, nem hiszik, ha valaki, aki régen is arca volt a pártnak, most azzal áll elő, hogy teljesen megújult. Most, a kérdés lényegére térve, úgy látom kissé elvetettük a sulykot, eltaszítottuk a partnereinket is magunktól. A szombati rendezvényünk napján nyilatkozta Szigetvári Viktor, hogy az Együtt Szél Bernadett miniszterelnök-jelöltségét támogatja, Karácsony Gergely nem jött el a rendezvényre, pedig be lett harangozva, a Momentum, LMP fel se merül, mint partner,egyedül a DK van, de azzal meg haragszomrádot játszunk. Szent meggyőződésem, hogy ez nagy hiba a részünkről, és ezt mondom úgy, hogy véleményem szerint ennek a pártnak nem Havas Szonja igazmondása ártott a legjobban, hanem Gyurcsány Ferenc kormányzása és pártvezetése. Ennek ellenére nem látok más megoldást, mint békét kötni, és megtalálni az együttműködés formáját.
- Kinek kellene lépnie Botkának, vagy Gyurcsánynak?
- A nyár elején mi voltunk azok, akik kizártuk az együttműködésből Gyurcsányt, tehát nekünk kell ezt a helyzetet feloldanunk. Én nem vagyok tényleg Gyurcsány-fan, de erősen túlzónak érzem azt a hatást, amit neki tulajdonítanak.
Nem érdekli az embereket, és ezt Kőbányán dolgozva pontosan érzem, hogy van-e Gyurcsány, vagy nincs, inkább azt mondják: nagyon elegük van már a Fideszből, de ami nálunk zajlik az számukra nagyon ellenszenves. Magyarul a választók már nem is emlékeznek arra, hogy mit tett hét évvel ezelőtt Gyurcsány, talán nekünk sem kellene örökké emlékeztetni őket rá. Nekünk nem a volt miniszterelnök a problémánk… - Hanem?
- Hogy nincs üzenetünk. Nem üzenünk semmit, hogy mit akarunk az egészségügyben, az oktatásban, a gazdaságban, a külföldre szakadt hazánk fiaival… Várnak az emberek tőlünk valamit, sokkal kisebb pártok, ha szükséges tízen-húszan kimennek az utcára és tiltakoznak. Mi ülünk és nézünk.
- Hány százalék esélyt ad arra, hogy normális megállapodás lesz?
- Szeretnék abban bízni, hogy nincs más út.
- Ez nem a karcos, hanem a diplomatikus Havas Szonja volt…
- Ha én karcos vagyok, akkor az nem tűri a nyomdafestéket. Abban biztos vagyok, hogy Budapesten kell sok egyéni körzetet megnyerni, ez pedig csak akkor lehetséges, ha megköttetik a szövetség. Ha ez nem történik meg, akkor a pártnak annyi… Elképzelhetetlen, hogy nyerhető körzetekben egymás ellen induljunk.
- Akkor most végül is mi az esély?
- Ha egy hónapon belül nem történik megállapodás, akkor semmi.
- Beszélnek decemberről, januárról…
- Azt el kell felejteni. Már most késésben vagyunk, már most kellene kampányolni, építgetni az egyéni jelölteket.
- Igen ám, de a DK-t most már köti a pártszavazás…
- …Szerintem nagyon helyesen…
- Az MSZP miniszterelnök-jelöltje meg, legutóbb szombaton, nagyon megkötötte magát. Ebből mi jöhet ki?
- Így semmi; várjuk, hogy ki rántja el előbb a kormányt. Rossz verseny ez, ráadásul olyan, ami az alagútban zajlik, senki nem látja hol a fal, és hol a vége… És lassan kitérni sem lehet egymás elől.
- Igen, de ez egy olyan alagút, amelyet viszont a közönség pontosan lát, pontosan érzékeli, hogy szembe mennek egymással…
- Sajnos, ismerve a szereplőket, nem nagyon látom, hogy bármelyikük képes lenne visszatáncolni. Az alapvető hibát az MSZP követte el, nem szívesen mondom, hogy Gyurcsánynak bármiben is igaza lenne, de részünkről meg az naivitás, hogy lehetséges egy Gyurcsány nélküli Demokratikus Koalíció. . A debreceni időközi választáson megmutatkozott, hogy mi történik, ha az MSZP és a DK egymás ellen harcol.
- Azt mondta, hogy nincsenek az MSZP-nek üzenetei. Ön most mit üzenne a választóknak a saját szakterületéről?
- Éppen van funkcióm ebben is, mivel Hiller István a választmány elnöke felkért bennünket Kökény Misivel együtt, hogy dolgozzunk ki szakmai koncepciót. Első körben azt írtuk le: vissza kell tenni azokat az összegeket az egészségügybe, amelyeket a Fidesz kivett. Ez lenne az egyik alapja, hogy visszahozzuk a külföldre szerződött orvosokat, nővéreket. Bármilyen jó ötletünk lehet, ha nincs hozzá elegendő és jól felkészült szakember, a szakemberekhez pedig elegendő pénz.
- Egy felmérés szerint az emberek többsége az egészségügyet tartja a legfontosabb és legégetőbb kérdésnek, még sincs elégséges érdekérvényesítés ezen a területen. Vajon miért?
- A Fidesz nagyon ügyes abban, hogy folyamatosan fenyegesse, sakkban tartsa az embereket. Ez az egyik oldal, a másik média ereje. De sajnos igaz az is, hogy a korábbi évek beidegződése alapján sokan úgy tartják: az egészségügyben dolgozók korruptak. Ez sajnos régóta így van. Az az általános hit, hogy mi zsebre vágjuk a rengeteg pénzt, miközben nem látjuk el rendesen a betegeket. Ezért hagyják el sokan az országot az egészségügyi dolgozók közül.
- Végezetül, ha elolvassák a pártján belül ezt az interjút, az lesz a következménye, hogy sokan elgondolkodnak rajta, vagy azt fogják mondani, hogy már megint Havas Szonja őrültségeit kell olvasnunk, és erre még felületet is kap?
- Ismerve az elvtársaimat, vegyes lesz a fogadtatás. Bár talán őrültségnek senki nem fogja nevezni. Egyre kell figyelni, mondják a bölcsek: eggyel legyen több a barátaid száma, mint az ellenségeidé. Ez ilyen egyszerű.
- Most úgy gondolja, hogy több a barátja, mint az ellensége?
- Hát legalább eggyel, igen.
Hivatalosan is a Despacito a nyár slágere
Egész nyáron vezette a Billboard Hot 100 slágerlistáját Luis Fonsi és Daddy Yankee dala, és majdnem a történelmi rekordot is sikerült beállítania. Ehhez kellett egy igazi szupersztár, Justin Bieber közreműködése, de a világ számos táján nélküle is hihetetlenül népszerű lett a dal. A Despacito sikere hosszú távon is a latin zenék felfutását eredményezheti.
Az amerikai slágerlistát a Despacito Justin Bieber közreműködésével készült remix változata uralta egész nyáron. Fontos megjegyezni, hogy az évszak ebben az esetben 14 hetet, azaz az amerikai nyári vakáció idejét jelenti.
A Despacito pedig ebben az időszakban végig vezette a legfontosabb slágerlistát, a több mint fél évszázados múltra visszatekintő Billboard Hot 100-ot. Ez önmagában is elég nagy teljesítmény, de korántsem példa nélküli: a 2010-es években négy sláger is teljesen uralni tudta a nyarat.
A Macarena 1996-os sikere óta viszont döntően spanyol nyelvű szám nem tudott a nyár slágere lenni. Sőt, a Despacitón és a Macarenán kívül csak egy olyan nagy nyári sláger volt a Billboard Hot 100 történetében, amely nem angol nyelvű volt: az olasz Domenico Modugno Nel Blu Dipinto Di Blu (Volaré) című dala, amely 1958-ban lett a nyár slágere. Abban az évben, amikor elindult a Billboard Hot 100 elnevezésű slágerlistája.
A Despacito összesen 33 hete szerepel a százas listán, és május 27-én vezette először azt. Egészen mostanáig: Luis Fonsiék dalát 16 hét után sikerült megelőznie valakinek, nevezetesen az új számmal jelentkező Taylor Switnek. A Billboard legfrissebb toplistáján Swift Look What You Made Me Do című száma vette át a vezetést, a Despacito pedig visszacsúszott a második helyre.
Ez azt jelenti, hogy összesen 16 hétig volt a Hot 100 első helyén, ami eddig csak egyetlen Mariah Carey és a Boyz II Men közös dalának, a One Sweet Day-nek sikerült a 90-es évek közepén. Ha a Despacito még egy hétig vezette volna a listát, akkor a leghosszabb ideig a slágerlistát vezető dal lehetett volna.
Kérdés, hogy a Despacito vissza tudja-e még szerezni az első helyet a hihetetlenül erős indulást produkáló Taylor Swift-dal előtt. Sok szakember szerint erre van lehetőség, mivel a Look What You Made Me Do megjelenését komoly kampány előzte meg, és a felfokozott várakozásnak is köszönhető, hogy a megjelenése utáni második héten már vezeti a listát. Ez a lendület viszont nem biztos, hogy sokáig kitart, és akkor a rendkívül népszerű Despacito újra az első helyre kerülhet. Persze az is előfordulhat, hogy egy nevető harmadik lesz a következő hetekben a befutó.
Mindenesetre a Despacito egyelőre nemcsak a nyár, hanem az év slágere is ezzel a teljesítménnyel. Arra, hogy az eddig főként Latin-Amerikában ismert Luis Fonsinak hogy sikerült mindezt elérnie egy nem angol nyelvű dallal, folyamatosan születnek a magyarázatok. Az biztos, hogy nagy szerepe van ebben a Justin Bieber közreműködésével készült, áprilisban megjelent remix verziónak. Ez, mint láttuk, az USA-ban népszerűbb is lett, mint az eredeti, januárban kiadott verzió.
Az abszolút szupersztár kanadai előadó egyrészt segített még több emberrel megismertetni a dalt, másrészt pedig az angol részek miatt az észak-amerikaiak is kapcsolódni a Despacitóhoz. Mindezt úgy, hogy a dal teljesen megőrizte latinos, reggaetónos karakterét, ami Luis Fonsi szerint annyira vonzóvá teszi. Érdemes megjegyezni, hogy minden idők legnézettebb YouTube-videójának rekordját viszont az eredeti, teljesen spanyol változat állította be augusztus elején úgy, hogy több mint 40 országban lett a legnépszerűbb videó (jelenleg 3,6 milliárd letöltésnél jár, míg a Bieber-féle „csak” 521 milliónál).
Vannak, akik szerint a siker magyarázata az, hogy a Despacito nagyon máshogy szól, mint a mostanában a slágerlistákat leuraló EDM-himnuszok vagy az utóbbi években használatos, urban contemporary kifejezéssel illethető számok (ezek alapvetően az R&B-t és a hiphopot ötvözik az elektronikus zenével). Míg ezekben az elektronikus alapé a főszerep, és az énekhang sokszor csak sample-ként kerül a dalba, a Despacito esetében alapvető az emberi hang, és az azt megtámogató dallammenet.
Amely egyébként – mint oly sok más nagy sláger esetében – megdöbbentően egyszerű. Négy akkord ismeretével már el lehet gitározni a Despacitót, és ugyanez az akkordmenet rengeteg más popslágernek is az alapját képezi. Luis Fonsi dala tehát egyszerre ismerős és mégis új, amit a siker receptjének tartanak a szórakoztatóiparban (is).
A latinos ritmusok pedig időről időre nagyon népszerűek tudnak lenni, és ebben ezek szerint az idegennyelvűség sem hátrány. Sőt, olyan elmélet is létezik, amely szerint a szöveg nem értése kifejezetten segíti azt, hogy megragadjon bennünk a dal. Így ugyanis tényleg csak a dallam mászik a fülünkbe, míg a szövegből csak pár szót tudunk utánozni, és bármilyen jelentést tulajdoníthatunk neki gondolatban.
Az utóbbi hónapokban úgy tűnik, hogy a Despacito mellett is egyre több a latin vagy latinos beütésű zene a globális toplistákon. A Billboard százas listáján sokáig DJ Khaled és Rihanna’s Wild Thoughts című száma állt a második helyen, amely Carlos Santana 1999-es Maria, Maria című slágerének dallamát is felhasználja. De számos spanyol nyelvű szám is népszerű tudott lenni a nyáron, ezért sokan már a latin zene globális felfutásáról beszélnek. Luis Fonsi szerint ez egy hosszú folyamat eredménye, és nem a Despacitónak köszönhető, még ha a sláger segített is kinyitni az ajtót a dél-amerikai előadók előtt.
Remélem ez az ajtó sokáig nyitva marad. Azt hiszem, hogy ez többről szól, mint az idei nyár. Azt gondolom, hogy itt volt az ideje, hogy a latin zene megkapja ezt a figyelmet, és örülök, hogy különböző nyelveken dolgozunk együtt – idézte a Billboard Fonsit, aki szerint a különböző kultúrák és műfajok találkozása kifejezetten jót tesz a könnyűzenének.
