Kenderessy Milán

Habár a vírus erősen sújtja a populista kormányokkal rendelkező országokat a vírus nem valószínű, hogy megöli a populizmust. Ahhoz először is annak kiváltó okaival kell foglalkozni. 

Bolsonaro, Trump, Erdoğan, Kaczyński, Modi, Orbán, és persze Putyin egy részük populista, némelyiknek autoriter beütéssel; mások autoritaristák, akik csak használják a populizmust a hatalom megszilárdítására. Lesz olyan akit  a koronavírus-járvány rossz kezelése magával sodor, mások maradnak és számíthatunk rá, hogy újak is érkezhetnek.

Tekintettel arra, hogy sok populista kormány rosszul teljesít a koronavírus kezelésében, a populizmus úgy tűnhet könnyedén elsöpörhető. De egy ilyen vágyálom figyelmen kívül hagyja a populizmus térnyerésének okait és valószínűsíthető túlélését. Megszüntetéséhez annak kiváltó okaival kell foglalkozni – erre próbál választ adni a Carnegie Europe.

Az európai populizmus problémájának megértéséhez mélyebbre kellene ásni

Európában sokan úgy vélik, hogy a populizmus külső krízisek miatt jött létre, amelyek az elmúlt tíz évben sújtották a kontinenst. Ide tartozik a 2008-as pénzügyi válságnak az eurózónára gyakorolt ​​hatása, valamint a 2015-ös és 2016-os menekültáradat, amely feltárta az identitásvesztéstől való félelmeket, és növelte szkepticizmust az EU-val szemben.

Röviden: az EU tudósai és döntéshozói azt feltételezik, hogy az EU sikere a teljesítményéhez kötődik. Úgy vélik, hogy a jobb politikák és a hatékonyabb intézmények biztosítják az európai és a nemzeti politika zökkenőmentes együttélését. Ha a populizmust gazdasági sérelmek és identitásvesztéstől való félelmek vezérlik, akkor az a bevándorlás csökkentése érdekében több munkahely létrehozásával és a határok lezárásával megoldható.

Ez az értelmezés téves. A többszörös válságok tökéletes vihart jelentettek a populisták számára, igaz. De nem okozták azt az alapvető elégedetlenséget.

A populista politikusokra szavazó emberek általában nem törődnek azzal, hogy egy adott politika milyen jól teljesít.

Valójában a populista politikusok közös állítása – az emberek akaratának megtestesítése – kiküszöböli annak lehetőségét, hogy valaha tévedhessenek. Tehát a populista vezetők elit elleni támadásait ritkán kérdőjelezik meg – még akkor is, ha ők maguk is részesei ennek az elitnek.

Hogyan károsítja a populizmus a demokráciát

A populizmus gyökereinek megértése az első lépés a demokrácia védelmének megismerése felé.

Először is, a populizmus a fejlett demokráciák mélypontjaihoz kötődik. A politikai elit elidegenedett a választóktól, hosszú ideje csökkent a választásokon való részvétel, a párttagság és az olyan polgári tevékenység, amely kapcsolatot teremtett a választók és a pártok, kormány között. Ezek a kapcsolatok korábban kordában tartották a kormányt, és arra kényszerítették a politikusokat, hogy fordítsanak figyelmet az állampolgárokkal szembeni felelősségükre.

De ma a politikai pártok kevesebb társadalmi érdeket és embert képviselnek, mivel a tagság csökkent. Mint Peter Mair ír politológus érzékletesen kifejtette, a politika ürességet teremtett.

A populisták kitöltötték ezt az űrt, megkerülve a hagyományos intézményeket – a parlamentektől az újságokig -, amelyek mindig is a demokrácia oszlopai voltak. A technológiai fejlődés kényszerítette a hírmédia üzleti modelljét egzisztenciális válságra. A közösségi média lehetővé teszi a populisták számára, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjenek bázisukkal, a sajtó közvetítése és értelmezése nélkül.

Ez a dinamika tágabb nemzetközi szinten is játszik. Évek óta az európai mainstream politikai vezetők mindenért a hibás-brüsszeli politikát okolták, és ezt sulykolták híveikbe. Mások vakmerően populista álláspontokat utánoztak, hogy túléljenek egy választási versenyt. Azt nehéz megmondani, hogy ezek a politikai szereplők és taktikák hosszú távon sikeresek lesznek-e. Az azonban biztos jelenleg roncsolják az EU amúgy döcögő intézményrendszerét, törékennyé és sebezhetővé téve azt.

Európában a demokráciát nem lehet csak nemzeti szinten megérteni. Az EU sem számíthat demokratikus eljárásainak javítására pusztán intézményei bírálatával. Mivel a kormányzás sok szinten megosztott – helyi, nemzeti és a nemzetek fölötti (szupranacionális) EU szintjén -, mindezen szintek közötti kapcsolat rendezése nem oldja meg a populista gondot.

A helyi, nemzeti és nemzetek feletti kormányzás részvételén alapuló és elszámoltathatóvá tett rendszer jobb választ fog eredményezni az egyenlőtlenség és identitás problémáira.

Másodszor, még ha egyes populista vezetőket választások útján is le is váltanak, a populizmus valószínűleg túléli a koronavírust, mert annak jobboldali változata rendkívül sikeresen mozdította el az egész politikai és ideológiai vitát a jobboldal felé. Bizonyos esetekben jobbközép politikai pártokat ragadott meg. A saját populista kihívóit legyőző hagyományos jobbközép legkülönlegesebb példája, hogy a brit Konzervatív Párt elfogadta az akkori Függetlenségi Pártnak EU-ellenes programját, és az országot az EU-ból való kilépéshez vezette. Más esetekben a közelmúltban Ausztriában és Olaszországban, a populista jobboldal kormányra lépett, és kedvére változtatott a politikán. De a legtöbb országban ez csak annyiban befolyásolta a nyilvános vitát, hogy a centrista kormányok a jobboldal felé mozdultak el.

Európának a  populizmussal van problémája

Ez leginkább az európai migrációs politikában mutatkozik meg, amely illiberálissá vált, amelyet a nemzeti identitás elvesztésétől való félelem hajtott és megsértette a nemzetközi kötelezettségvállalásokat. Sok más területen is megfigyelhető, a szociálpolitikától a biztonságon és a terrorizmus elleni küzdelemig. Magyarország és Lengyelország kormánya szisztematikusan megsemmisítette a jogállamiságot és az alapvető jogokat. Ugyanakkor a sajtószabadság és az állampolgári szabadságjogok korlátozását is törvényesítették,  vagy például helyeselték Franciaország terrorizmus elleni harcát és Olaszország arra irányuló törekvését, ahogy korlátozza a menekülteket és migránsokat segítő civil szervezetek tevékenységét.

A koronavírus-járvány felerősíti Európa néhány problémáját az alapvető jogok tiszteletben tartása terén.

Az európai közösség legnagyobb kudarca, hogy képtelen az alapvető demokratikus jogok  kapuőreként fellépni. A magyar miniszterelnöknek, Orbán Viktornak és a lengyel Jog és Igazságosság párt vezetőjének Jaroslaw Kaczyńskinak sikerült visszavonni országuk demokratikus vívmányait úgy, hogy ehhez a többi EU tagállam csendben asszisztált, pedig feladatuk lenne az unió alapjogainak betartatása.

Mindez az uniós kormányzást is aláássa. A populista vezetők felfedezték, hogy a káosz létrehozásával könnyen elérhetik céljaikat. A populista kormányok megakadályozták a konszenzus kialakítását az Európai Tanácsban, ahol az EU állam- vagy kormányfői találkoznak, nemcsak az őket hatalomban tartó védjegytémákban – például a menedékkérők áthelyezésének ellehetetlenítésében -, hanem más kérdésekben is. mint például Kína az emberi jogokkal való visszaélése.

Köztudott, hogy az EU-n belül sok a megosztottság. Sokan megelőzik a populizmus térnyerését, és a vétózási taktikák sem újdonságok. Az változott, hogy mivel a populisták sikeresek voltak a partnerekkel szembeni különböző ügyekben és a politikai kérdéseket „váltságdíj” ellenében, engedték  csak tovább, mára már mások is alkalmazzák akár kevésbé fontos kérdésekben. Az EU legbefolyásosabb politikusa például egyszerűen csupán a viszályok elkerülésére és elsimítására és nem megoldására fókuszál.  Az EU gyengének, megosztottnak és képtelennek tűnik nagy kihívások kezelésére, a kínai beavatkozástól az európai gazdaságokig a transzatlanti feszültségekig.

E dinamika mögött Európa megtört demokráciája áll, amely képtelen lépést tartani a huszonegyedik század átalakulásaival. Eddig az intézményi reform nem működött. A populista politika mélyebb kérdéseket vet fel a legitimitás, a képviselet és a politikai részvétel kapcsán. Kik az emberek?” Ki dönt? És kinek a javára?

Ezeknek az kérdéseknek az értelmes megválaszolása a helyi, nemzeti, uniós és globális kormányzási szint kapcsolatának teljes átgondolását igényli – az EU által próbált fentről lefelé irányuló reform helyett. Ennek a kapcsolatnak a kezelése kulcsfontosságú lesz az európai projekt megújításában.