A hírt családja tudatta az MTI-vel. Molnár Péter a kétezres években mintegy tíz éven keresztül volt tűzoltósági szóvivő, ezt követően az RTL Klubnál, operatőrként dolgozott.
A tűzoltósági szóvivői posztot megelőzően újságíró-fotoriporterként tevékenykedett. Dolgozott többek között a Mai Napnál, a Kurírnál, a Népszavánál és a Blikknél.
„A börtön parancsnoka korrekt, átfogó tájékoztatást adott az intézmény működéséről, majd az étkezőben megkóstoltam a börtönkosztot, meglátogattam a börtön iskoláját és könyvtárát. Ez utóbbi helyen találkoztam Zsolttal, aki most könyvtárosként dolgozik. Zsolt viszonylag jól van, fogvatartásának körülményeire nem, elítélésének jogi- politikai abszurditására annál több megjegyzést tesz” – írta a Demokratikus Koalíció elnöke a látogatásról.
Hozzátette, hogy Császyt, aki hűtlen kezelés kísérlete miatt került börtönbe, de Gyurcsány szerint koncepciós per áldozata lett, ártatlanságának bizonyítása foglalkoztatja leginkább.
Tudom, hogy a végén sikerrel fog járni. Elképesztően sok erő van ebben az emberben, ahogy eddig, úgy ezután sem fogják tudni megtörni
– írta Gyurcsány. A posztot azzal fejezte be, hogy látogatóként még vissza fog térni a tököli börtönbe.
A Kúria a 2008-as, sukorói telekcsere ügyében ítélte 3 év letöltendő börtönbüntetésre Császy Zsoltot, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőjét. Császy szeptember 19-én vonult be a börtönbe. Ide kattintva olvashatja az interjút, amelyet a FüHü büntetése megkezdése előtt készített vele.
A Fővárosi Főügyészség tájékoztatása szerint a 47 éves férfi a XX. kerületben, villamosmegállókban és villamosokon szemelte ki áldozatait, akik közül a legfiatalabb 13 éves volt.
A vádlott Budapesten, a XX. kerületben vadászott: egyik alkalommal felszállt egy villamosra, majd leülve a kiszemelt lányokkal szemben lévő ülésre, a nemi szervét kezdte mutogatni. Közben a másik kezében lévő telefonjával fényképeket készített megrémült utastársairól úgy, hogy egy szatyorral takarta magát.
Az egyik kiskorú lányt egy megállóban szólította le, majd azzal az ürüggyel, hogy el van törve a keze, és ezért nem tudja használni, megkérte a sértettet, hogy vegye ki a zsebéből a mobiltelefonját. A kiskorú sértett teljesítette a vádlott kérését, benyúlt a férfi zsebébe, ahol azonban a nemi szerve volt.
A Budapesti XX., XXI., és XXIII. Kerületi Ügyészség a férfival szemben szeméremsértés miatt nyújtott be vádiratot az illetékes bíróságra. A jelenleg házi őrizetben lévő férfi akár 4 és fél év börtönt is kaphat.
A Legfőbb Ügyészség a vesztegetés gyanúja kapcsán a Központi Nyomozó Főügyészséghez, a pénzmosás gyanúja kapcsán pedig a Fővárosi Főügyészséghez továbbította az iratokat. Döntés egyik ügyészségen sem született még, így egyelőre háromesélyes a dolog:
A Független Hírügynökség megkérdezte Molnár Zsoltot is, a nemzetbiztonsági bizottság MSZP-s elnökét, hogy tud-e az ügyészségi eljárásról. Azt válaszolta, hogy nem tudja, Németh Szilárdnak milyen értesülései vannak a folyamatban lévő ügyről, neki csak arról volt tudomása, hogy a titkosszolgálatok nyomozást folytatnak az azeri pénzek ügyében. Nem tartja kizártnak, hogy a máltai oknyomozó újságírónő meggyilkolása katalizálni fogja a magyarországi nyomozást is.
Arról mindenesetre csak a FüHü-től értesült, hogy az ügyészség mégiscsak megmozdult, bár nem kizárt, hogy megint a Fidesz kedve szerint jár el, és félreteszi az aktákat.
Október elején Polt Péter legfőbb ügyész még arról beszélt, hogy nem illetékes az ügyészség az azeri pénzmosási ügy magyarországi vonatkozásaival kapcsolatban.
A mai napra, október 19-re Tarlós István jutott.
2007. október 19-én Tarlós István még nem volt főpolgármester, ám mégis bekerült a napi sajtóba. Idézet következik: „Szimbolikusan – egy digitális óra elindításával – megkezdte pénteken délután kettő óra után a Fidesz népszavazási kezdeményezésének aláírásgyűjtését Tarlós István a Szociális Népszavazás 2008. kampányának vezetője. Tarlós felmutatta az első teli aláírásgyűjtő íveket is, melyeket pénteken a Fidesz frakcióülésén írtak alá az ellenzéki képviselők.”
A népszavazás, mint arra sokan emlékeznek, a tandíjról, vizitdíjról és kórházi napidíjról szólt. E három közül különösen a 300 forintos vizitdíj eltörlésére lehet büszke a Fidesz, valamint a digitális órát akkor elindító Tarlós István.
Tíz év telt el azóta, s mint azt a legújabb irodalmi Nobel-díjas, a dalszerző és előadó Bob Dylan énekelte egykor: The Times They Are A Changin. Azaz: változnak az idők.
És az időkkel együtt Tarlós István is változik. Tíz évvel ezelőtt még támogatta a népszavazást, még egy digitális órát is elindított, hogy ebbéli rajongását kifejezésre juttassa, ma pedig keresztbe fekszik az ilyen irányú kezdeményezéseknek.
Legutóbb épp tegnap tapasztalhattuk mindezt, ahol egészen sajátos – ha nem lett volna gyerekszobánk, azt írnánk: piszkos -trükkel akadályozta meg, hogy a budapesti emberek dönthessenek a Római-partra „álmodott” mobil gátról.
Ide sorolta a Pharaon-ügyet. Mint mondta, mostanáig sem tudni, miért kapott vízumot egy olyan – azóta elhunyt – ember, aki az FBI és az Interpol körözési listáján súlyos bűncselekmények miatt szerepelt. Molnár Zsolt kitért Pharaon „tettestársára”, Zaid Naffára, aki Jordániától tiszteletbeli konzuli címet kapott, s aki megbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon.
Molnár Zsolt slágertémaként nevezte meg Kiss Szilárd ügyét, aki kétszer is megbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon, és „vízumgyárat üzemeltetett Moszkvában”.
A letelepedési kötvényekkel foglalkozó Arton Capitalnál történt betörés ügyében sem tudni, mi történt valójában – folytatta.
Szerinte továbbra is számos elvarratlan szál, megválaszolatlan kérdés van az azeri ügyben is, amely a 2012-ben történt kiadatási üggyel kezdődött. Megjegyezte, az azeri nemzetközi korrupciós botránnyal összefüggésben halhatott „hősi halált” a napokban meggyilkolt máltai újságírónő.
Molnár Zsolt szerint továbbra sem tudni azt sem, hogy a vasárnapi boltzár ügyével kapcsolatos népszavazással kapcsolatban kik inzultálták a Nemzeti Választási Irodánál a szocialista Nyakó Istvánt. Felsorolta ezek mellett a fideszes Simonka György, valamint Farkas Flórián ügyét. Szerinte a Magyar Nemzeti Bank alapítványa körüli kérdésekben is „ködösítés” zajlik, továbbá a Paks II. szerződés ügyében is „titkosítás mögé bújik a kormány”.
A szocialista politikus szerint az általa ismertetett „feketelista” kérdéseiben hallgatás, mellébeszélés zajlik. Molnár Zsolt azt mondta:
hallgat a kormányfő, a legfőbb ügyész, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a belügyminiszter, a külügyminiszter, a nemzetgazdasági miniszter, az agrártárca vezetője,
mert a kormány számára elfogadhatatlanul kínosak lennének a válaszok.
Molnár Zsolt figyelemelterelésnek minősítette, amit a Czeglédi-üggyel tesz a kormány. Felhívta a figyelmet arra: korábban az volt a kormányzat álláspontja, hogy folyamatban lévő büntetőeljárással nem foglalkozik, ehhez képest az Országgyűlésben a plenáris ülésen külön napirendi pontként szerepel a kérdés.
„A párizsi Pompidou Központ előtti közterületen sikerült felállítania a „Domesztikátor” elnevezésű „műalkotást” a francia államot képviselő, kortárs művészeteket pártoló Pompidou múzeumnak.
A legfinomabban szólva is vitatható esztétikai értéket képviselő óriásszobor egy négylábú – feltehetően egy kutyához hasonlító – állatot ábrázol, amelyhez hátulról szexuális jelleggel egy emberszerű figura illeszkedik.
A szobrot eredetileg közvetlenül a Louvre mellett, a Tuileriák kertjében állították volna fel, azonban a provokatív jellege elleni tiltakozások miatt végül a Pompidou Központ mellett állíttatták fel a napokban.”
„Hollik István hozzátette: ezek a Nyílt Társadalom Alapítvány által pénzelt szervezetek a bevándorlás kezdete óta minden eszközt megmozgatnak azért, hogy eltávolítsák az Orbán-kormányt, és helyére egy bevándorlás-párti kormányt ültessen, aki engedelmesen teljesíti Soros György kívánságait. Ezek a szervezetek kezdettől fogva támadják a kerítést, a jogi határzárat, a tranzitzónákat, a határt védő rendőröket, támadták a kötelező betelepítési kvótáról szóló népszavazást, most pedig a nemzeti konzultációt, akarják ellehetetleníteni.”
„A DK európa parlamenti képviselői Európát ajánlják. A plakát, kiötlői szellemi színvonalát tükrözve, csendőrpertuval reccsent ránk: „És te?” Nem ez az első plakát, amely Ron Werber fityiszt mutató ujját követve gyermekdednek, félhülyének, a kereskedelmi tévé kibeszélőműsorain szocializálódott egyedeknek tekinti az utca emberét és azt, aki a szemmagasságánál feljebb tekint.
Ők Európát választják… Tudom, persze, hogy nem észkombájn polgárokat feltételez a választási plakát kiötlője, de a Homo sapiens szellemi erőfeszítéseinek lenyomatát elvárnánk a megrendelőktől és a kivitelezőktől. Ugyanis aki á-t mond, mondjon b-t is. Európa része Oroszország, ahol Putyin honol, része Törökország nyugati csücske is, ahol Erdogan keveri a lapokat. Eddig a DK visítozott e nevek hallatán. Meggondolták magukat az atlantista huzatban?”
„A tavaly nyáron megindult kirándulóforgalom, és minden, ami a hozzá kapcsolódó projekthez és programokhoz tartozott – a napi politikát is beleértve –, gúnykacajt gerjesztett a főváros baloldali és liberális köreiben. Mint mindig, amikor valami nem tetszik őnekik, és főként az nem, hogy a vasutat támogató miniszterelnök családilag történetesen Felcsúthoz kötődik.
Demszky csődterhes metróépítéséhez természetesen nem ajvékolnak, holott az néhány nagyságrenddel többe került, mint amennyibe kerülnie kellett volna. Így megy ez: csináljon bárki bármit is, ha nem tetszik nekik, az csak tréfli lehet.”
Az a Közgép, amely egy időben arról volt híres, hogy ahol megjelent, sorra nyerte a közbeszerzéseket és más tendereket, az utóbbi időkben -h Hiába ígér a versenytársaknál alacsonyabb árat – rendre vesztesen kullog le a versenypályáról
volt idő, amikor minden másképpen volt.
A Magyar Narancs éppen öt évvel ezelőtt, 2012. október 19-én számolt be arról, hogy Simicska Lajos Közgép nevű cége miként ütötte el egyik riválisát egy kedvező megrendeléstől. A lap cikke szerint a „Marcalit elkerülő út építési tenderén nyert Teerag Asdag Kft.-t (TEA) a Közgép közbelépése nyomán kizárták a pályázatból. A bíróság – első fokon – helybenhagyta a kizárást. A történet érdekessége, hogy a pályázatot kiíró Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt a cégnek adott igazat, ám a bírósági eljárásban már átült az alperes mellé.”
A történet meglehetősen hosszú és szövevényes, ám a lényeg fenti néhány mondatban összefoglalható. Mindez ma azért érdekes, mert mostanában Simicska cégeivel történnek hasonló dolgok. Kihúzta a gyufát, ami az előzmények alapján nem meglepő.
Nekünk, egyszerű magyar polgároknak, akiknek nincsenek építőipari cégeink, marad a tanulság. Elgondolkodhatunk azon: milyen ország az olyan, ahol a gazdaság szereplői attól függően sikeresek, vagy nem sikeresek, hogy milyen viszonyban vannak a miniszterelnökkel?
Ennél látványosabban nem is bizonyíthatta volna, hogy labilis, éretlen személyiség, aki bármikor visszaeshet a kamaszkori állapotába. Abba, amelyben az ember leginkább nevetgéléssel igyekszik feloldani a feszültségeit, amikor az erejét meghaladó feladat elé kerül.
A feladat pedig azért haladta meg az erejét, mert az ő feszültségei nem pusztán az autokrata családokban beszerezhető, szokványos kamaszkori állapotokból erednek, hanem abból is, hogy mindezeket még a saját aljasságaival és rendre megtetézi. Amivel valóban nem könnyű szembenézni, hiszen az aljasságok óhatatlanul bűntudatokkal járnak.
Bűntudat a pszichopatákat kivéve mindenkiben keletkezik, aki bűnt követ el, csak aztán van, aki ezt képes ügyesen elfojtani. Ő azonban nem volt képes erre, gyenge kis elfojtásokkal próbálkozhatott, mert a bűntudatai most bizony rendesen kibuktak belőle. Ráadásul nem is egy, hanem mindjárt kettő is.
Az egyik az lehetett, amely a lépését magát kísérte, és amely nem is csak a vihogásban, hanem már a mondata megfogalmazásában is jelentkezett, amikor önkéntelenül igyekezett eltitkolni, hogy ebben az intézkedésben ki is a cselekvő személy. Az ő megfogalmazása szerint ugyanis nem „az állam ad nyugdíjprémiumot” (mert olyan ügyesen menedzselte a gazdaságot, hogy a szokásos, kötelező emelés fölött még erre is telik), hanem a nyugdíjprémium „kerül rá” – mintegy csodás és spontán módon létrejött jelenségként – „a kifizetésre”, amely ezek szerint egy konkrét és kézzelfogható hely, a nyugdíjkiutalások környékén.
Ha netán majd valaki egyszer számon kérné rajtuk, hogy ugyan miért csak egy ajándékkal szúrták ki a nyugdíjasok szemét, miközben nem gondoskodnak a nyugdíjak folyamatos értékállóságáról (például a beépített emelésekkel), akkor nem is ő volt az, aki ezt levezényelte. Mária országában a dolgok maguktól kerülnek kifizetésre és nem konkrét állami emberek utalják át a pénzeket, konkrét gombok nyomogatásával, undorítóan prózai módon.
Ahogyan a saját manipulációi jelentőségével is tisztában van, és ez termelhette ki nála a kettes számú bűntudatot. Számomra egyértelmű, hogy halálpontosan tudja, mennyire erkölcstelen az egész kitalációja, és mekkora szemétség azért politizálni, hogy valaki ajándéknak hazudott juttatásokkal nyerje meg érzelmileg az anyagilag folyamatosan kifosztott nyugdíjasokat. Hogy ennek a súlya miért éppen most vágott bele, azt meg nem mondom, de abban egészen biztos vagyok, hogy a vihogása mögött ez is ott volt.
És bár eddig nemigen tett tanúbizonyságot arról, hogy létezik lelkiismerete, ez a vihogásban megtestesülő bűntudat-tolulás számomra mégis azt bizonyítja, amit eddig is gondoltam: ez az ember a gyanúk ellenére sem pszichopata, csupán egy erősen eltorzult, súlyosan paranoiás személyiség (ami persze súrolhat mindenféle elmebetegséget, de ez egy másik kérdés), hiszen pontosan tudja, hogy amit mond, az bizony számonkérhető lenne rajta. Ettől maga is zavarba jön, és meglátva a leleplezése lehetőségét – vihog.
Magánemberként természetesen mindenkit meg szoktam szánni, akit ilyen kínos helyzetbe hoz önmaga gyarlósága, és akin meglátszik, hogy ha csak egy pillanatra is, de rosszul kell éreznie magát a mélyben munkálkodó, elemi erejű lelkiismerete miatt. Minden ilyen és ehhez hasonló szenvedés részvétet is kelt bennem.
Állampolgárként azonban kikérem magamnak, hogy egy ilyen ember bármiféle, felelősségteljes viselkedést igénylő pozícióba kerüljön a Magyar Köztársaságban.
Egy miniszterelnök ne a szereplései feszültségétől jöjjön rá, hogy konfliktust okoznak benne a saját aljasságai, hanem még otthon vagy bármely segítője társaságában. Ne a mikrofon előtt vegye át a hatalmat fölötte a tudattalanja és késztesse őt látványos vihogásra, hanem ott, ahol ennek helye van: az analitikusa kemény díványán. Nekem ugyanis állampolgárként semmi közöm hozzá, hogy ő hol tart a személyisége kimunkálásában, nem lehetek sem a pszichológusa, sem semmiféle egyéb kezelője vagy tanácsadója. Ha pedig sehol nem tart, akkor mindenféle pályát választhat magának, csak épp a miniszterelnökit nem.
Az a helyzet, kedves Magyar Választópolgárok Okos Gyülekezete, hogy egy ötvenakárhány éves, miniszterelnököt játszó, éretlen, vihogó kamasz helyzetére semmiképp sem valamiféle pályaválasztási tanácsadás az adekvát megoldás. Hanem egy akkora seggberúgás, hogy zúgva szálljon, mint a győzelmi zászló.
Felőlem a repülésének íve akár a Seychelle-szigetekig is eltarthat, ez nekem eléggé mindegy, de jó lenne, ha a Tisztelt Magyarország népe felfogná végre, hogy kivel-mivel áll szemben. Mert ezúttal még én sem mentem föl ezt a népet azzal, hogy hiszen az államilag működtetett hírblokádok miatt nem értek el hozzá az információk a valóságról. Ez most mindenkihez elérhetett, akinek van szeme a látásra és van füle a hallásra.
A miniszterelnök mentális állapotának valóságát most nem titkolhatta el senki, milliók láthatták, ahogyan idétlenül vihog. Ezúttal tényleg csak azon múlik a helyzet felismerése, hogy képes-e mindenki dekódolni, pusztán a maga hétköznapi érzeteire hagyatkozva, hogy mit jelentenek az ilyen éretlen politikusi vihogások, és hová vezethet, ha ezt egy ország még sokáig tűri.
Forrás: Lévai Míra Júlia, Facebook
A spanyol kormány szombaton ülhet össze, ekkor indíthatják meg az eljárást, amellyel szükség esetén elvonhatják a katalán regionális hatóságok jogköreit.
olvasható a kormány nyilatkozatában.
Néhány perccel az ultimátum lejárta előtt Carles Puigdemont katalán elnök azt nyilatkozta, hogy amennyiben Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök elutasítja a „dialógus folytatását”, akkor a katalán parlament kikiáltja a függetlenségét.
Közben szerda éjjel is folytatódtak a kedden megkezdett tüntetések Barcelonában, amelyek két katalán szakadár vezető letartóztatása miatt törtek ki. Jordi Sánchez és Jordi Cuixart, a Katalán Nemzetgyűlés és az Omnium Cultural nevű civil szervezetek vezetői ellen ugyanis egy szeptember 20-án szervezett tüntetés miatt akár több mint tíz éves börtönbüntetésre is ítélhetik.
A spanyol kormány a hétfőn meghosszabbított ultimátumában arra utasította a katalán vezetést, hogy egyértelműen válaszoljanak az alábbi kérdésre:
Madrid leszögezte, hogy nem fogadnak el kitérő vagy kétértelmű választ, ilyen esetben „kénytelenek lesznek intézkedéseket bevezetni”. Ezzel lényegében a spanyol alkotmány 155-ös cikkelyének alkalmazására utaltak, amely lehetőséget ad Katalóniának arra, hogy ideiglenesen felfüggesszék Katalónia autonómiáját.
Párbeszédre kérte Mariano Rajoy spanyol miniszterelnököt Carles Puigdemont katalán elnök, de nem adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy múlt kedden kinyilvánította-e Katalónia függetlenségét – derül ki a katalán elnök leveléből, amelyet hétfőn hozott nyilvánosságra a spanyol sajtó.
Október 10-én Carles Puigdemont katalán elnök nem jelentette be Katalónia függetlenségét, és két hónapos tárgyalási időszakot javasol a konfliktusból kivezető út megtalálása érdekében. Ehelyett ismét párbeszédre szólította fel Madridot. Rajoy spanyol miniszterelnök viszont továbbra is azt követelte a katalán elnöktől, hogy egyértelműen nyilatkozzon a Katalán függetlenséget illetően.
Az október 1-jei népszavazáson a katalán választók 42,3 százaléka vett részt, összesen 2,26 millióan, akiknek 90 százaléka, tehát 2,02 millióan támogatták a Spanyolországból való kiválást. VI. Fülöp spanyol király a múlt héten törvénytelennek minősítette a referendumot.
