„A mai napon kezdeményeztük Marton László munkaviszonyának megszüntetését a Vígszínházban” – tudatta a Vígszínház. A teátrum közleményében leszögezte, hogy a döntés „nem jelent, nem jelenthet ítélkezést egy gazdag művészi életút felett”. A rendező repertoáron lévő előadásait továbbra is műsoron tartják.
A színház azt is tudatta, hogy a korábban jelzetteknek megfelelően aktívan részt vesz a szakmai szervezetek közös munkájában, ami a hasonló helyzetek megakadályozására, korai felismerésére irányul, illetve a színházon belüli anonim bejelentő vonalat indítanak el a következő héten.
Azonban – mint a FüHü megírta – Marton László legújabb rendezését lemondta a színház, amely tudatta, hogy a még premier előtt álllő Ibsen A vadkacsa című darabjának bemutatója elmarad a Pesti Színházban.
Az előzmény
Marton László végül tegnap – félig-meddig beismerő – közleményt tett közzé, pontosabban úgy kért bocsánatot, hogy magáról elhárította a felelősséget: „Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket.”
„Pályám során arra törekedtem, hogy másokat ne bántsak, hanem segítsek. Úgy a színpadon, mint azon kívül. Soha nem akartam egy másik embert megalázni” – szögezte le.
Közleménye után két újabb – névvel a bejelentését egyelőre még nem vállaló – áldozat szólalt meg a sajtóban.
Mint korábban megírtuk, Marton László nem indít pert, miután előbb Sárosdi Lilla vádolta meg szexuális zaklatással, majd több, korábbi áldozata is előkerült.
Összesen 1,15 millió dollárt számlázott az izraeli NSO cég azután, hogy a Pegazus kémszoftvere megfigyelt 10 iPhone-t. Nem rossz üzlet, de mi van akkor, ha a kémszoftver rossz kezekbe kerül? Ennek járt utána a Haaretz munkatársa.
A lap munkatársának nem okozott túlságosan nagy gondot, hogy kiderítse: az izraeli Herzlijában bejegyzett céget a katonai hírszerzés ifjú veteránjai hozták létre. A katonai hírszerzés 8200-as jelzésű elit alakulatának három tisztje alapította meg az NSO-t, amelynek egyetlen terméke van: a Pegasus. A szoftver nem ismer lehetetlent: minden okostelefont képes lehallgatni és ráadásul úgy, hogy a megfigyelt személy ebből nem vesz észre semmit sem.
Régebben Uzi géppisztolyt adtunk el a világnak most pedig a Pegasus kémprogramot
–büszkélkedik az NSO, amely ma is a hadügyminisztérium ellenőrzése alatt működik. A hadügy pedig ragaszkodik ahhoz, hogy külföldön is csak olyan államok hivatalos hatóságai kapjanak a szoftverből, amelyek nemzetbiztonsági szempontból nem jelenthetnek kockázatot. Ez az alapelv, de mi van akkor, ha az illető állam hivatalos hatóságai úgy viselkednek, mint a gengszterek?
A kínos példa Mexikó. Eltűnt 43 diák, akiket minden valószínűség szerint megöltek és elástak. A rendőrség széttárta a karját. Megvádolta a kartelleket, majd nem csinált semmit. Újságok és emberi jogi szervezetek kezdtek el kutakodni, és feltették a kellemetlen kérdést: vajon a rendőrök azért nem találják a diákokat, mert maguk is nyakig sárosak az ügyben? Erre a rendőrök aktivizálták magukat. Bevetették a csodafegyvert, a Pegasus kémprogramot. Ám tévedés ne essék, nem a maffia, hanem a sajtó és az emberi jogi szervezetek ellen. A kínos ügyet megírta a New York Times is.
Erre visszalépett a nagybefektető, az amerikai Blackstone, amely korábban megpróbálta megvenni az NSO 40%-át. Egy másik amerikai befektető csoport, a Francisco Partners már részesedést szerzett a nagy üzletben. Pénzügyi problémái tehát az NSO-nak nincsenek, etikaiak annál inkább.
De hát Edward Snowden botránya már megmutatta, hogy a hírszerzés – a világon mindenűtt – elég könnyen túlteszi magát ezen.
A Pegazus program tehát tovább száguld újabb sikerek felé mindaddig, amíg meg nem találják ellene az okostelefonok hatékony védelmét.
Beszólt egymásnak Molnár Gyula és Vona Gábor a visegrádi országokról rendezett konferencián, ahol többek között arról beszéltek, hogy Magyarországnak nincs külpolitikai stratégiája, a visegrádi együttműködést pedig bővíteni kellene. Az euró bevezetését mindegyikük támogatná, ám az idejében nem értettek egyet, és eltér a véleményük egy esetleges V4-es parlamenti közgyűlésről is.
Zgut Edit, Balázs Péter, Szél Bernadett, Molnár Gyula, Szelényi Zsuzsanna és Vona Gábor
Molnár Gyula, Szél Bernadett és Vona Gábor is egy asztalhoz ült a Political Capital és a Friedrich Ebert Alapítvány V4-ekről rendezett konferenciáján. A három pártelnök mellett Szelényi Zsuzsanna független parlamenti képviselő és Balázs Péter, volt külügyminiszter, uniós biztos, potenciális miniszterelnök-jelölt vett még részt a vitán.
Balázs Péter szerint nagy dolog, hogy a visegrádi együttműködés mostanáig kitartott, mert alapdokumentuma nincs, a tartalmi mindig azon múlik, hogy az aktuális kormányok hogyan használják a kereteit. A négy ország együtt az EU-ban a „kritikus tömeg” határán van: a tagállamok hetede, a lakosok 12 százaléka – vagyis „ez egy jó kis kezdőcsomag”, de súlya akkor lehet, ha mások is felsorakoznak mellette.
Ma viszont hasadozik az együttműködés,
a lengyel-magyar kettős áll szemben a szlovákokkal, és a választás után még nem tudni, a csehek mit képviselnek majd.
Szél Bernadett azt mondta: az LMP egyre inkább azt gondolja, hogy V12-ről kellene inkább beszélni, ideértve a Nyugat-Balkánt, Romániát és Ausztriát is. Szerinte a slavkovi háromszög (Ausztria, Csehország, Szlovákia) mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Aggasztónak tartja, hogy a magyar kormány visszavonul a Nyugat-Balkánról és azt is, hogy ott erősödik az orosz befolyás.
Szakpolitikai kérdésekben tartja fontosnak a regionális együttműködést: ilyen például a környezetvédelem, vagy a foglalkoztatáspolitika.
Molnár Gyula arról beszélt, hogy a konferencia
„kiváló fedősztori, hogy egyáltalán leüljünk egy asztalhoz”.
Szerinte komoly problémák vannak Magyarországon a külpolitikai stratégiával: leginkább az, hogy nem látnak ilyet. Azt is gondnak tartja, hogy „a külügyminiszter a miniszterelnök külföldi szóvivőjeként viselkedik”.
Úgy látja: a 2015-ös visszatérés a V4-ekhez inkább arra szolgált, hogy elfedje Magyarország kezdődő elszigetelődését. Fontosnak tartja, hogy
„ez nem egy értékközösség, aki ezt kis EU-nak tartja, annak sürgős orvosi ellátást javasOlunk”.
Pedig szerinte fontos kérdésekben lenne szükség érdekalapú egyeztetésre.
Szelényi Zsuzsanna szerint ma a visegrádi együttműködés lényege, hogy megfogalmazzák, miről is szól, és nem véletlen, hogy ez az Unióval szemben valósul meg: identitáskérdésről van ugyanis szó, ezért nem az épp aktuális ügyek jelentik a lényegét.
Azt is mondta: a visegrádi projekt „szövetség a szövetségben”, mélyen csatlakozik az Európai Unióhoz, és komoly lehetőségek vannak benne.
Vona Gábor abban egyetértett Molnár Gyulával, hogy Magyarországnak nincs külpolitikai stratégiája. A Jobbik azt javasolja, hogy
a V4-nek legyen egy állandó parlamenti közgyűlése,
mert Vona szerint most csak arról szól, hogy az államok vezetői néha találkoznak, „a társadalom ebből semmilyen konkrét értéket és értelmet nem olvas ki”.
Vona Gábor Szél Bernadett-tel is egyetértett valamiben: abban, hogy bővíteni kell az együttműködést, de szerinte ez nem sikerülhet, amíg a V4 nem lesz vonzó. Ehhez szerinte élettel kellene megtölteni az együttműködést, amihez rengeteg közös ügy lenne.
Balázs Péter szerint a legfontosabb, hogy ez az együttműködés „egy sorsközösség”. Azt mondta: a szakpolitika tudja összekovácsolni ezeket az országokat, a foglalkozáspolitikát emelte ki, mint amilyen területen közösen tudnának változtatni. A Nyugat-Balkánnal kapcsolatban szerinte
merészebb kezdeményezések kellenek, nem jelszavak.
Felvetette, hogy akkor kellene felvenni Szerbiát és Montenegrót az EU-ba, amikor a britek távoznak, vagy hogy egyszerre kellene felvenni az egész Nyugat-Balkánt a schengeni övezetbe.
Szél Bernadett is csatlakozott a kormánykritikához, azt mondta: a külpolitikát beolvasztották a belpolitikába. Szerinte súlyos tévedés a kormány szándéka, miszerint a V4-eknek egyfajta lobbicsoportként kellene működnie, „az EU revolverezésére”.
Azt mondta:
Magyarország ma az EU roncsövezetébe tartozik, pedig „közép-európai Svájc lehetne a képességei alapján”.
Azt viszont hibás elképzelésnek tartja, miszerint az integráció bővítését az euró bevezetésével kellene kezdeni. Szerinte nem munkaalapú társadalomra van szükség, hanem tudásalapúra.
Molnár Gyula szerint az a fontos, hogy a csoport tudja-e az érdekeit érvényesíteni. Ő feleslegesnek tartaná új csatornák, például parlament felállítását. Szerinte „Magyarország 5-600 éve nem volt olyan erős érdekérvényesítő helyzetben, mint most”, de ez nem Orbán Viktor érdeme, hanem az EU-tagságé. Ő
„sokkal keményebben és intenzívebben” belevágna az euró bevezetésébe.
Ez utóbbival Szelényi Zsuzsanna is egyetértett. Hiányolja ugyanakkor a víziókat, hogy „tudjuk, mi a visegrádi együttműködés”. Szerinte a kormány víziója sérelempolitikai, negatív identitást képvisel, mint ahogy a lengyeleké is. A fő kérdés szerinte az: mit akarunk Európától.
Zgut Edit, a beszélgetés moderátora felvetette Vona Gábornak, hogy néhány éve még uniós zászlót égettek. Válaszul ő V4-szkepticimussal vádolta a beszélgetés néhány résztvevőjét, és azt mondta, sorsközösség van a régiós országok lakói között. Példaként az idegen megszállást, vagy a civil szféra gyengeségét említette. Azt is mondta: az Unió átalakul, és a világ változásaival a korábbi szuverenitás-fogalom nem tartható, és el kellene azon gondolkodni, mit jelent a szuverenitás Magyarországnak. Azt is mondta:
egysebességes Európai Uniót szeretnének,
mert ez volt az ígéret is, és szerinte nem szabad belenyugodni a kétsebességes Európa gondolatába. Ugyanakkor az EU is elvesztette szerinte a vonzerejét, „saját társadalma sem hisz benne”. Azt mondta: látni kellene végre, mi is az az Európai Unió.
Azt is mondta:
a Jobbik támogatja az euró bevezetését,
de nem politikai, hanem gazdasági feladatnak tartja: a lehető leghamarabb bevezetnék, amint ez reális lesz.
Szél Bernadett nem értett egyet azzal, hogy az EU nem definiálható. Szerinte az Uniót bírálók mindig arról beszélnek, hogy a saját hibáikért hogyan tudnák felelőssé tenni az európai közösséget. Molnár Gyula elképesztőnek tartja, hogy a magyar kormány úgy viselkedik az Unióban, hogy „a pénzetek kell, az értékeitek nem”.
Vona Gábornak is keményen nekitámadt: azt mondta, nem szabad elfelejteni, hogy „két közvéleménykutatás elolvasása után” a zászlóégetéstől valaki az EU-pártiságig jut. Vona erre úgy reagált: ő elfelejti, hogy az MSZP honnan érkezett. Szél Bernadett zárszóként azt mondta: továbbra sem derült ki számára, hogy a Jobbik hogy áll az Európai Unióval.
Erről nyilatkozott az Eho Moszkvi nevű rádióban a Nyezaviszimaja Gazeta lap főszerkesztője. Dimitrij Muratovnak nem volt nehéz megindokolnia döntését hiszen az Eho Moszkvi népszerű műsorvezetőjét nemrég nyakon szúrta egy „elmebeteg” a rádió folyosóján.
Az idézőjel azért indokolt, mert az ellenzéki újságírók azt gyanítják, hogy a férfit a titkosszolgálat manipulálta és biztatta fel a támadásra a népszerű ellenzéki újságírónővel szemben. Dimitrij Peskov, Vlagyimir Putyin szóvivője természetesen hallani sem akart arról, hogy a támadáshoz a hatalomnak köze lehetne. Azt is közölte: bárkit megtámadhat egy elmebeteg, az állam sajnos nem tudja őt megvédeni.
Ha az állam nem véd meg, akkor felfegyverzem az egész newsroom-ot
– jelentette ki a Nyezaviszimaja Gazeta főszerkesztője. A lap sok jeles munkatársat veszítette el a hatalom támadásai miatt. A legnevesebb közülük Anna Politkovszkaja újságírónő volt, aki leleplezte Putyin csecsenföldi politikájának brutális oldalát.
Azt, hogy milyen fegyvert kapnak a veszélyes helyzetben levő riporterek az ellenzéki lapnál nem árulta el a főszerkesztő, de valószínűleg gázpisztolyról van szó, amely gumilövedékkel ártalmatlanná teszi a támadót, de nem öli meg.
A legendás Kalasnyikov géppisztolyokat gyártó cég máris felajánlotta, hogy 10% kedvezményt ad a lapnak.
Ingyenesen ki is képzik az újságírókat a fegyverek használatára és tanácsadó szolgálatot is működtetnek, hogy segítsenek a nehéz helyzetben levő ellenzéki sajtón Oroszországban.
A támadók rendőrnek adták ki magukat, és valamilyen igazolványfélét is felmutattak a külföldieknek a Dob utcában, akiket meg is vertek.
A 22 és 24 éves férfi január 17-én éjjel, a Dob utcában autózott, amikor meglátott egy francia diákokból álló ötfős társaságot. Megbeszélték, hogy tőlük akár erőszakkal is, de megszerzik az értékeiket – írja a police.hu.
Kiszálltak az autóból és
„Big problem, police, police!” felkiáltással megállították őket,
miközben valami igazolványfélét mutogattak. Egyikük előbb az egyik lány válláról próbálta meg lerántani a táskát, majd egy fiú kabátjának zsebeit kutatta át. Egy irattartót és egy mobiltelefont zsákmányolt. Az ellenkezni próbáló francia diákot combon rúgta.
Közben a másik rabló a társaság harmadik tagját belökte egy kapualjba, és megpróbálta a zsebeit kiforgatni, közben ököllel orron ütötte. A támadók távozás előtt még többször megrúgták és megütötték a diákokat, majd visszaültek az autóba és elhajtottak.
A vádiratban szerepel egy másik bűncselekmény is: eszerint a vádlottak a fenti esethez képest három nappal korábban, szintén a VII. kerületben egy vita közben úgy megvertek egy férfit, hogy többszörös arccsonttörést szenvedett.
Az álrendőrök ellen vádat emeltek, hamarosan bíróság elé állítják őket. A rendőrség videót is készített a tettesek elfogásáról:
Meciar Szlovákiájához hasonlította Bozóki András az Orbán-féle illiberális rezsimet, Mitrovits Miklós Lengyelország-szakértő szerint pedig komoly történelmi okai vannak az ilyen folyamatoknak a térségben. A Political Capital és a Friedrich Ebert Alapítvány konferenciáján az is elhangzott, hogy az Unióban azt gondolják: a magyarok ugyan elmennek a falig, de lehet velük tárgyalni, a lengyelekkel viszont nem. Az EU pedig nem a szankciókra épül, hanem a közös értékekre, ezért sem tud azzal mit kezdeni, ha valaki ezekkel szembe megy.
Krekó Péter, Arató Krisztina, Bozóki András, Gyévai Zoltán és Mitrovits Miklós Fotó: FüHü
Arató Krisztina, az ELTE jogi karának egyetemi tanára arról beszélt, hogy sokat emlegetik: az Európai Unió válságban van, és a demokrácia válsága csak egy a sok közül. Emlékeztetett arra, hogy először ez a kérdés nem is az új tagok között merült fel, hanem még 1999-ben, Ausztria esetében, amikor a szélsőjobboldali Szabadságpárt bekerült a kormányba. Ott a vizsgálóbizottság azt találta, hogy nem történt olyan alapjogi sérelem, amire számítottak – ez presztízsveszteséget okozott az Uniónak, ezért is óvatosak az ilyen fellépéseknél.
Most viszont Magyarország és Lengyelország esetében komoly dolgokról van szó.
Lengyelországgal szemben el is indult az eljárás a hetes cikkely alapján. Ha viszont ezt érvényesítik, akkor Arató Krisztina szerint érdemes belegondolni, hogy valóban a kívánt hatást érnék-e el, vagyis, hogy az érintett országok visszatérnek a demokratikus értékekhez, és nem pont az ellenkezőjét, hogy még inkább befelé fordulnak.
Bozóki András, a Közép-európai Egyetem tanára szerint a magyar helyzet annyiból érdekes, hogy
„már nem beszélhetünk liberális demokráciáról Magyarország esetében”,
ez már „a szürke zónába tartozó hibrid rezsim”, olyan, mint Meciar Szlovákiája, Iliescu Romániája, Milosevics Szerbiája volt. Ilyen viszont az EU-ban nincs, és még nem is volt. Lengyelországban „ugyan súlyos problémák kezdenek mutatkozni”, de nagy a társadalmi ellenállás, nincs még bebetonozva a rendszer.
A magyar viszonyokat viszont demokráciáknak kell eladni, Bozóki szerint
„ezt nevezi a miniszterelnök pávatáncnak, hogy mást mond Brüsszelben és mást Magyarországon”.
Ezért nem súrlódásmentes Magyarország és az Európai Unió viszonya, amit tovább bonyolít, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagja.
Bozóki szerint, ha nem lenne Magyarország az EU tagja, akkor beláthatatlan lenne, hogy meddig menne el ez a folyamat. Az Uniónak ugyanis vannak eszközei, de limitáltak, mivel nincs felkészülve arra, hogy egy nem demokratikus ország lesz a tagja, csak bizonyos szabadságjogokat tud számon kérni, demokratikus jogi alapnormákat nem. Ráadásul a kohéziós alapok révén az Unió hozzá is járul az ilyen rezsim fennmaradásához – hiszen azok a szövetséges elithez kerülnek.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója Gyévai Zoltánnak, a Bruxinfo főszerkesztőjének egy korábbi írását idézte, miszerint egy magas rangú uniós tisztviselő azt mondta neki: Orbán Viktor olyan, mint egy gyorshajtó:
ha lefotózzák 160-nal, akkor visszakapcsol 140-re,
vagyis még mindig túl gyorsan hajt, de legalább nem fejjel megy a falnak.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Gyévai Zoltán szerint valóban vannak vörös vonalak: például a halálbüntetés kérdése, vagy az Európai Bíróság ítéleteinek elfogadása. Azt mondta: továbbra is az Brüsszelben a mérvadó vélemény, hogy a lengyel kormánnyal szemben
Orbán Viktor elmegy ugyan a falig, megpróbálja kitolni, de megérti, mikor kell megállni, és lehet vele tárgyalni.
A Lex CEU-val kapcsolatban azt mondta, politikai és jogi folyamat is elindult: az Európai Néppárté volt a feladat, hogy politikailag figyelmeztesse a Fideszt, de a megoldást a jogi úttól várták. Szerinte a magyar kormány él a jogi lehetőségekkel – mellékesen azt is megjegyezte, hogy a magyar jogászokat sokszor csodálattal emlegetik Brüsszelben, hogyan találnak mindig új lehetőségeket.
Mitrovits Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója arról beszélt, hogy kívülről sokszor csak a következmények látszanak, de Magyarország és Lengyelország esetét nem lehet az elmúlt 5-10 év távlatában vizsgálni. Szerinte minimum 200 évről van szó: az 1815-ös bécsi kongresszuson Európa felosztotta Lengyelországot (a korábbi felosztások után újra), mert a nagyhatalmak úgy gondolták, nincs szükség Európa ezen részén független nemzetállamokra.
Ekkor indult el az a folyamat is, ami a mostani európai demokráciákhoz vezetett. Viszont többek között Magyarország és Lengyelország esetében folyamatosan, a nyugati hatalmak egyetértésével levert szabadságmozgalmakról volt szó, vagyis
nem tudott kifejlődni az, ami Nyugat-Európában.
Később sem volt esélye ennek a régiónak a Nyugathoz csatlakozni, hiszen a második világháború után például a szovjet érdekszféra része lett. A kelet-európai nacionalizmusoknak szerinte fontos eleme „a Nyugat minket elárult” gondolat, ami megjelenik a magyar és a lengyel kormánypártoknál is.
Gazdaságpolitikában ugyanakkor van különbség: a lengyelek közelíteni akarják az országot az Unióhoz. Strukturális különbség a társadalom ellenállási képessége is – ennek okát pedig az 1945 után történtekben látja. Lengyelországban 10-12 évente volt egy társadalmi robbanás, ezért ott
teljesen más a megítélése a civil és jogvédő mozgalmaknak, illetve a magántulajdonnak.
Tehát szerinte csak látszólag megy egy irányba a magyar és a lengyel politika. Azt is problémának látja, hogy az Unió csak tüneteket kezel, nem a mélyebb problémákat, és választ kellene találni arra, hogy ez a régió mennyire része Európának.
Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a rendszerváltás utáni régiós elitnek is történelmi felelőssége van abban, hogy a mostani rendszer kialakult – szerinte kevesen tekintették a centrumhoz való felzárkózást prioritásnak.
Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski Fotó: MTI/EPA/Pawel Supernak
Arató Krisztina egyetértett azzal, hogy a megkésett iparosodás problémája is jelen van a mostani helyzetben. Szerinte a „mit tehet az EU?” kérdésben megjelenik a
„mentsen már meg minket Brüsszel magunktól”
gondolat is.
Bozóki András szerint az EU eltérően kezeli Magyarországot és Lengyelországot – de Lengyelország nem is válaszol az uniós megkeresésekre, Orbán Viktor viszont igen, ráadásul a Néppárt tagjaként többet is elnéznek neki.
Gyévai Zoltán azt mondta, hogy nagyon kevés az ismeretanyag, ami Magyarországról és a régióról felhalmozódott az Európai Bizottságban, és egyik oka az, hogy nem vagyunk régóta tagok. Magyarország (és Lengyelország) azt a lehetőséget sem használta ki eddig jól, hogy lobbizzon az Unión belül – amit a németek fejlesztettek tökélyre. Szerinte
„kicsit úgy érzékelik Lengyelországot és Magyarországot Brüsszelben, hogy ezek az országok rosszul érzik magukat a bőrükben, és ezen segíteni kell”.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU eleve nem a szankciókra épül, hanem a közös értékekre, ezért sem tud azzal mit kezdeni, ha valaki ezekkel szembe megy. Ezért kétfajta megoldás kínálkozik: összekötni a jogállami elveket a kohéziós alapokkal, vagy valahogy ösztönözni a nagyobb együttműködésre ezeket az államokat – és ez az, amit a többség támogat.
Jaroslaw Kaczynski Fotó: MTI/EPA/Radek Pietruszka
Mitrovits Miklós szerint Lengyelország történelmi lehetőséget szalaszt most el, mert szinte soha nem volt arra lehetősége, hogy olyan mértékben szólhasson bele Európa jövőjébe, mint ahogy most tehetnék.
Arató Krisztina a kérdésre, hogy Magyarországot felvennék-e ma az Európai Unióba, azt válaszolta: szerinte nem, de az ország sem így működne, ha ma kellene csatlakoznunk. Gyévai Zoltán annyit tett hozzá: nem csak Magyarország nem teljesítené a tagok közül most a feltételeket.
Az Origo továbbra is politikát csinál a Marton-ügyből, de már Verebes Istvánt, és a Színművészeti Egyetemet sem kímélik, miközben a 888 talált egy nyugat-európai megmondóembert, aki védelmébe vette az EU ellen szabadságharcot folytató kelet-európai országokat. Ja, és a migránsok sem maradhatnak ki a gyűjtésből.
Az Origo a Marton-ügy kapcsán a balliberális összeesküvésről
„Marton László szexuális zaklató rendező, a balliberális kulturális-politikai világ kedvence bocsánatot kért áldozataitól. Elismerni lényegében nem ismert el semmit, egyelőre a rendezéseit sem vette még le a Vígszínház, de magával Martonnal túl sok dolgunk már nincs. A botrányt elindító áldozata megbocsátott neki, az ő helyzetében ez teljesen érthető. Ha a borzalmas Marton-örökségtől mer megszabadulni Eszenyi Enikő, az új igazgató, akkor a Vígszínház megteszi azt, amit ebben a helyzetben megtehet. A Színművészeti Egyetem az már külön ügy, egészen pontosabban a Csizmadia Tibor vezette színházi szak. Arra vissza fogunk térni. Ott még van mit feltárni. De amivel most kell (tovább) foglalkoznunk, az a balliberális színházi álelit gyomorforgató viselkedése. Most éppen a pártállam kabarérendezője, a Heti Hetes nyugdíjas sztárja, Verebes István mondott és írt olyan dolgokat, amelyekre reagálni kell.” (Origo: Verebes István halott embereket gyaláz, így mentegeti a szexuális zaklatót)
Ünnepelt kiállás Magyarország mellett a 888-on
„Éric Zemmour francia politikai kommentátort az RTL Rádió élő adásában kérdezték Közép-Európáról és az ott zajló politikai folyamatokról. Nyugati elemzőktől szokatlan módon, Zemmour úgy látszik megértette térségünk felemelkedésének okait és fontosságát, ezzel is bizonyítva, hogy az Európa jövőjéről szóló vitát bizony Közép-Európa nyerte.
«Azt hisszük, hogy ellenségesek a liberalizmussal szemben. Illiberálisoknak hívjuk őket, de a valóságban ők talán még többet tesznek a szabad piacért, hiszen ismerik, a saját bőrükön tapasztalták a kommunista rendszer rombolását. Euro-szkeptikusoknak csúfolják őket, de valójában ők azok, akik még inkább támogatják Európát…»” (888.hu: Ilyen szépen még senki sem állt ki Közép-Európa és Magyarország mellett)
Pokolian rejtélyes migránsháromszög a Riposton
„Egyre nagyobb a mozgolódás a szerb-magyar-horvát határon. Az elmúlt napokban a kerítés ellenére egyre nagyobb fogásokról számolt be a rendőrség. A bólyi erdőben egy 70 ember megölésével gyanúsított pakisztáni férfit kaptak el.
Rengeteg a dolguk a baranyai és Bács-Kiskun megyei rendőröknek! Míg korábban úgy tűnt, az embercsempészek és migránsok a román határ felől próbálkoznak, ahol egyelőre nem véd a kerítés, az utóbbi időben mégis inkább a magyar-horvát-szerb határ mellett alakult ki egy rejtélyes háromszög.
Ott, ahol egyre-másra bukkannak fel illegálisan Magyarországon tartózkodó migránsokkal teli furgonok…” (Ripost: Elszabadult a pokol a déli határon!)
A Pesti Srácok az új jobboldal kézikönyvéről
„Az új jobboldal egyre népszerűbb Nyugat-Európában, illetve az USA-ban. Bár hazánkban a politikai közeg miatt még nem volt rá szükség, a jelenleg zajló politikai folyamatok megértéséhez fontos, hogy átlássuk, miről is van szó. Ehhez nagy segítséget nyújt Daniel Friberg könyve: a Jobboldal visszatér, mely részben iránytűként szolgál az Új Jobboldal megértéséhez, ugyanakkor alternatívát is kínál, amely a jelenlegi rendszer helyébe léphet. …
«Több, mint fél évszázadnyi meghátrálás. kirekesztettség, az egyre agresszívabb és követelőzőbb baloldalnak tett engedmények után az igazi európai jobboldal elégtételt követelve tér vissza. Egy nappal sem korábban a kelleténél, hiszen Európa számos problémával, sőt fenyegetéssel néz szembe»– kezdi könyvét Daniel Friberg, aki hiánypótló művet adott ki azoknak, akiket érdekel az Új Jobboldal, és meg szeretnék érteni azokat a folyamatokat, amelyek a mai PC társadalom alapjait fektették le.” (Pesti Srácok: Kötelező olvasmány Daniel Friberg a baloldal legyőzéséről szóló kézikönyve)
Látszólag csönd honol a Római-parti gát körül, de a háttérben azért vannak mozgások. Legalábbis a DK fővárosi képviselője, Gy. Németh Erzsébet szerint.
Mai sajtótájékoztatóján a képviselő kijelentette: bár a nyilvánosság előtt Tarlós István főpolgármester azt nyilatkozta, hogy a választásig már nem kezdenek hozzá a mobilgát építéséhez, a háttérben folytatódik az engedélyek beszerzése.
Gy. Német Erzsébet azt valószínűsíti, hogy a választásokig már nem kezdenek hozzá a földmunkákhoz, és fákat sem vágnak ki, de
sok más előkészület megtörténik, mert a Fidesznek az az érdeke, hogy a mobilgát a parton épüljön meg.
Mint ahogyan a Független Hírügynökség is írt róla, október 18-án a Fővárosi Közgyűlés fideszes többsége – annak ellenére, hogy a Kúria zöld utat adott a népszavazási kérdésnek – egy igen ügyes trükkel megakadályozta, hogy a budapesti polgárok szavazhassanak arról, milyen gát épüljön a Római-parton.
Gy. Németh Erzsébet úgy látja, hogy Tarlós főpolgármester szereptévesztésben van, és úgy tesz, mintha a választóktól arra kapott volna felhatalmazást, hogy a Fidesz koncepcióját hajtsa végre. A projekt így csendben, sunyin a háttérben folytatódik, amíg Tarlós úton-útfélen azt hazudja mindenkinek, hogy még egy év van a kérdés eldöntésére.
A DK szerint viszont mobilgátból egyetlen darabkát sem szabad addig lerakni, amíg a város nem dönt róla népszavazáson. Nem kérünk a Fidesz akaratát képviselő főpolgármester gyáva trükkjeiből, és kocsmai stílusban előadott alpári kioktatásaiból! – írták közleményükben.
Mint ismeretes, a Fővárosi Közgyűlés a part mentén megépítendő mobilgáttal oldaná meg a Római-part árvízvédelmét, míg a civil szervezetek, valamint az ott lakó emberek többsége a jelenleg is meglévő Nánási úti gát megerősítését és korszerűsítését támogatja.
2017. október 25-én este a rendőrök Hajdúsámsonon elfogták azt a férfit, aki a Szegedi Fegyház és Börtön III. objektumából szökött meg. Az országos börtönparancsnokság szerint nem éri meg szökni, úgy is elkapnak mindenkit.
A 38 éves L. József ellen fogolyszökés miatt eljárást indítottak, majd visszavitték a börtönbe. A sikeres rendőri akció után a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága sajtóközleményt adott ki arról, hogy afogvatartottakat a rendőrség vagy a büntetés-végrehajtás munkatársai rövid időn belül elfogják, így ezzel plusz börtönéveket kockáztatnak.
Legutóbb a 2017. szeptember 12-én Győrből megszökött rabot szeptember 20-án, míg a szeptember 14-én Nagyfáról – mezőgazdasági munkavégzés közben – engedély nélkül távozó fogvatartottat október 25-én fogta el a rendőrség.
Azt, hogy mennyire nem éri meg a szökés, azzal támasztják alá, hogy az egyik idén megszökött rabnak csupán 46 napja volt hátra a büntetéséből, de most plusz egy év letöltendő börtönbüntetést kapott. Egy másik elítélt, akinek 3 év volt hátra korábbi jogerős büntetéséből, a fogolyszökés miatt 2 év 6 hónappal tovább marad a börtönben.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága szerint az elmúlt időszak szökéseinek hátterében az áll, hogy egyre több – börtönön kívüli – külső helyen végeznek munkát az elítéltek. A büntetés-végrehajtási szervezet közel 1500 fogvatartottat foglalkoztat naponta külső gazdálkodó szervezettel kötött szerződés keretében, akiknek őrzése, ellenőrzése jelentős feladat. Külső munkát kizárólag olyan rabok végezhetnek, akik kisebb súlyú bűncselekmény miatt töltik a büntetésüket.
A korábbi évek szökéseinek vizsgálatakor arra jutottak, hogy a fogvatartottak mindig valamilyen személyes körülményben, családi állapotban beállt negatív változás miatt próbáltak elmenekülni a börtönből.
A gyerekszínészeket is gyakran megerőszakolták az amerikai film központjában – állítja Corey Feldman, aki most dokumentumfilmet kíván forgatni a problémáról, melyet évtizedeken át a szőnyeg alá söpörtek Hollywoodban.
Harvey Weinstein szexuális zaklatási ügyei lavinát indították el Hollywoodban, sőt, az egész világon. Corey Feldman, aki az 1985-ös Kincsvadászokkal vált gyereksztárrá, már tavaly nyilatkozott arról, hogy milyen megaláztatásokon kellett keresztül mennie. Elmesélte, hogy legjobb barátja, Corey Haim 11 éves korában vált nemi erőszak áldozatává, és sosem heverte ki ezt a traumát. Haim 2010-ben meghalt, és Feldman az ő emlékének kívánja szentelni dokumentumfilmjét.
A Feldman’s Truth Campaign munkacímű film megvalósítására az első nap több mint százezer dollár gyűlt össze, és 10 millió a tervezett költségvetés. Természetesen nem mindenki örül a filmnek, Feldman életveszélyes fenyegetéseket is kap.
Hollywoodban Harvey Weinstein botrányának kirobbanása óta gyakran célozgatnak rá, hogy nem a nagy hatalmú producer volt az első, aki visszaélt a helyzetével és szexuális szolgáltatásokra kényszerítette a színésznőket. Pedofil vádat viszont csak Corey Feldman fogalmazott meg Hollywoodban.
Kaliforniában nagyon komolyan veszik a pedofíliával kapcsolatos bűntényeket: Roman Polanski még mindig nem mer Hollywoodba utazni, mert évtizedekkel ezelőtt fiatalkorú lányokkal folytatott szexuális viszonyt. Feldman filmje, ha elkészül, bizonyára legalább akkora botrányt kavar majd, mint Harvey Weinstein ügye.
A zaklatási botrányban egyébként eddigi hallgatása után a hollywoodi viszonyokat jól ismerő Andy Vajna filmügyi kormánybiztos is nyilatkozott. A Blikknek azt mondta, hogy szerinte jó, hogy végre szó van erről, de biztos nem Weistein az egyetlen, aki visszaélt a hatalmával, és a médiának mélyebbre kellene ásnia az ügyben.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
