Ausztráliában az iszonyatős hőség miatt kialakuló bozóttüzek, Észak-Amerikában a hóviharok okoznak problémát, és Magyarországon is szokatlan dolgokat művel az időjárás: vasárnap megdőlt a nappali országos melegrekord.
Épületeket pusztítottak el és embereket sodortak veszélybe a bozóttüzek szombaton Ausztráliában, amelynek három államát sújtja a több mint 40 Celsius-fokos hőhullám. Melbourne-ben futótüzek lobbantottak lángra néhány külvárosi építményt, és Victoria állam egy másik részén pedig a hőség egy 10 kilométeres szakaszon megolvasztotta az autópályát.
Tűzoltók a Melbourne Carrum Downs nevû külvárosában pusztító bozóttûz helyszínén 2018. január 6-án. Victoria állam különbözõ részein mintegy 400 ház áramellátása szakadt meg, és ötven tûzesetet jelentettek, ezeket a tûzoltóknak sikerült megfékezniük. (MTI/EPA/James Ross)
Közben az Egyesült Államokban a száz éve nem látott hideghullám okoz problémákat. Vasárnapra már húsz halálos áldozata volt a sarkvidéki hidegnek: az USA északkeleti partvidékén a légi közlekedés időlegesen megbénult, és továbbra is ítéletidőre kell számítani, ami mintegy 100 millió embert érint.
Szombaton New Hampshire-ben mínusz 40 Celsius-fokot is mértek.
Jeges szélviharok sújtják Maine, New Hampshire, Vermont, Massachusetts, Rhode Island, Connecticut, New York, New Jersey, Pennsylvania és Maryland államokat.
Boston látképe január 6-án. Az Egyesült Államokban utoljára egy évszázada tapasztalt hideghullám fõként az ország középnyugati részét és a keleti partvidéket sújtja, és súlyos fennakadásokat okoz a közúti és légi közlekedésben. (MTI/EPA/John Cetrino)
Indiában és Kínában is szokatlanul hideg van: Uttar Prades indiai szövetségi tagállamban, ahol mintegy 200 millió ember él, a minimumhőmérséklet 6-7 Celsius fok közé süllyedt péntekre, ami fele az ilyenkor megszokottnak. A meteorológusok további lehűlést jeleznek előre, ami azért veszélyes, mert a fűtés sem megoldott a térségben, Kínában pedig már több halálos áldozata is van a havazásnak.
Spanyolországban több ezer, a karácsonyi szabadságok után útrakelő ember rekedt a kocsijában vasárnap hajnalra a havazás miatt. A legrosszabb helyzet az AP6-os országút Madrid és Segovia közötti szakaszán alakult ki, ahol százak kényszerültek arra, hogy járművükben töltsék az egész éjszakát. A spanyol hadsereg vészhelyzeti alakulata (UME) 250 katonát küldött az autósok kiszabadítására.
Járművek vesztegelnek a hóesésben az AP6-os autópályán, a közép-spanyolországi San Rafael közelében 2018. január 7-én. (MTI/EPA/Delfin Garcia)
Magyarországon január 7-én eddig 17,6 Celsius-fok volt a legmagasabb maximum hőmérsékleti érték, amelyet 2001-ben Kiskunhalason mértek. Most ennél 1 tized fokkal melegebb volt Mohácson, így
az új január 7-ei melegrekord 17,7 fok lett
– közölte az Országos Meteorológiai Szolgálat az MTI-vel.
Ráadásul vasárnapra virradóra 10 foknál magasabb hőmérsékletet is mértek, így ismét megdőlt az országos napi hajnali melegrekord is. Eddig ezen a napon 9,9 Celsius-fok volt a legenyhébb hőmérsékletet, amelyet Pápán mértek 1994-ben. Most viszont Dunaújvárosban csak 10,2 fokig hűlt le a levegő, így ez lett az új január 7-ei legmagasabb minimumhőmérsékleti rekord. Szombaton is megdőlt a hajnali és a nappali melegrekord is, az ország több pontján 17 foknál melegebb volt.
A következő napokban még marad a szokatlanul enyhe idő, azután viszont fokozatos lehűlés várható, a hétvégén hó is lehet.
A két német testvérpárt, a CDU és a CSU közös törvényjavaslatot készít elő, melynek célja az, hogy elejét vegye az iszlám vallású migránsok antiszemita akcióinak Németországban.
Amikor Donald Trump bejelentette, hogy elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, sok muszlim is részt vett azokon a tüntetéseken, melyeken izraeli zászlót égették el, és kétségbevonták Izrael jogát a létezésre.
Heiko Maas német igazságügyi miniszter szerint ez megengedhetetlen. A Merkel vezette konzervatív pártszövetség január 27-én, a holokauszt emléknapján szeretné bemutatni a tervezetet a Die Welt szerint. A törvény leszögezné, hogy annak, aki megkérdőjelezi Izraelt, vagy elutasító a zsidósággal szemben, nincs helye Németországban.
Maas elmondta: tanfolyamokat szerveznek a bevándorlóknak, melyeken elmagyarázzák, hogy az antiszemitizmus hogyan vezetett el a holokauszthoz Németországban, illetve a németek által megszállt Európában.
A migrációs kérdések az egyik fő pontját jelentik azoknak koalíciós tárgyalásoknak, melyek újrakezdődtek Németországban a CSU, a CDU és a között.
Az Egyesült Államok elnöke újra engedélyezte a partmenti olajfúrásokat, melyeket elődje, Barack Obama betiltott.
Az Egyesült Államok partvidékének 90 százalékán 2019-től újra lehet olaj és földgáz után kutatni a nagy környezeti kockázat ellenére. Obama elnök betiltotta ezeket a fúrásokat egy nyolc évvel ezelőtti környezeti katasztrófát követően. Most Ryan Zinke energiaügyi miniszter közölte: 47 fúrási engedélyt adnak ki az USA partvidékén öt évre.
A környezetvédők természetesen tiltakoznak, de az elnök többször kijelentette, hogy nemigen hisz a környezetvédők érveinek. Trump szerint a saját olajkészletek kiaknázása elősegíti Amerika szuverenitásának erősödését, hiszen kevésbé függ a külső olajszállításoktól.
Ráadásul vállalta azt, hogy külföldön is árusítja az amerikai olajat és földgázt. Amikor Varsóban járt, akkor biztonságot ígért a NATO keretei között az egykori szocialista államoknak az orosz fenyegetés ellen. Másrészt pedig felhívta a figyelmet az amerikai cseppfolyósított földgázra, mellyel ezek az államok csökkenthetik a függőségüket az orosz földgáztól. Az olaj és a földgáz még mindig stratégiai árucikk, mellyel Trump megpróbálja befolyásolni a világpolitikát is.
Február 25-én időközi polgármester-választás lesz Hódmezővásárhelyen, ahol az ellenzéki pártok saját jelölt helyett Márki-Zay Pétert támogatják. A független jelölt, aki civilben közgazdász, pénteken jelentette be hivatalosan, hogy indul a polgármesteri címért, és azóta többször is arról posztolt a Facebookon, hogy a Fidesz meg akarja félemlíteni.
„Tegnap bejelentettem indulásom ellenzéki jelöltként Hódmezővásárhelyen (ettől az persze hetek óta ismert volt már!), ugyanazon a napon új térfigyelő kamerát szereltek fel az utcánkban, így most már akármelyik irányból jön hozzám látogató, megfigyelhetik” – írta Márki-Zay szombaton a Sokak szerint Magyarországon nincs diktatúra és megfélemlítés című bejegyzésében a Facebookon. Ezután ironikus hangnemben arról ír, hogy nyilván nincs összefüggés az indulása bejelentése és az utca bekamerázása között, biztos évek óta tervezték már a dolgot.
Pénteken pedig azt írta a hivatalos Facebook-oldalára, hogy mióta szűk körben, tehát a pénteki nyilvánosságra hozatal előtt bejelentette indulását, megpróbálják ellehetetleníteni, megfélemlíteni és eltántorítani mellőle a támogatóit. Márki-Zay ebben a posztban kifejti, hogy katolikus nagycsaládosként mindig konzervatív, jobboldali pártokra szavazott, és 2010-ben reménykedve várta Orbán Viktor kormányzását.
„Míg 2010 előtt félelem nélkül kritizálhattam a balliberális kormányt, ma a hozzám hasonlóan magát kereszténynek valló kormánnyal ezt nem tehetem meg!
Barátaim nem merik megosztani Facebook-posztjaimat; Fideszre szavazó édesanyák óvják gyermeküket, nehogy nyilvánosan elmondja véleményét; a helyi hatalmasságok ellenfelei nem kapnak állást lakóhelyükön, újra listázzák az embereket és a párt dönti el, ki kap földet, trafikot, állást…” – írja. Szerinte Hódmezővásárhelyen már 2010 előtt (tehát Lázár János polgármestersége idején) is diktatúra volt, és nagy bajban van a város.
Hódmezővásárhelyen hagyományosan nagyon erős a Fidesz Lázár Jánosnak köszönhetően. A februári időközi választáson Hegedűs Zoltán, a város jelenlegi alpolgármestere lesz a párt jelöltje. A fideszes hegemóniát Márki-Zay Péter támogatásával igyekszik megtörni az ellenzék: az MSZP, a DK, az LMP és a Jobbik sem indít ellene jelöltet, vasárnap pedig a Momentum is bejelentette, hogy hódmezővásárhelyi szervezetének tagjai civilként támogatják, és a kampányát is segítik.
Az ellenzéki támogatásra a Fidesz hódmezővásárhelyi szervezetének elnöke, Havasi Katalin így reagált vasárnap a Vásárhely24-nek eljuttatott közleményében: „Isten óvja meg Vásárhelyt attól, hogy olyan polgármestere legyen, akit Molnár Gyula és Gyurcsány Ferenc támogat, azok, akik be akarták záratni a vásárhelyi kórházat. Hódmezővásárhelynek olyan polgármester kell, akit Orbán Viktor támogat, aki megvédte a vásárhelyi kórházat”. Erre válaszul Márki-Zay közölte, hogy szívesen kiáll egy vitára az egészségügy helyzetéről.
Az időközi választásokat azért kellett kiírni, mert Almási István fideszes polgármester novemberben meghalt.
Ősz eleje és december 31-e között hetvenegyen fagytak meg Magyarországon a Magyar Szociális Fórum (MSZF) az általa gyűjtött adatok szerint.
2017-ben az enyhébb időjárás miatt kevesebben haltak meg a hideg miatt, mint 2016 őszén és decemberében (akkor több mint száz volt az áldozatok száma), de az MSZF értkelése szerint még így tömegesen haltak meg emberek amiatt, hogy nem volt fedél a fejük felett vagy fűtetlen helyen tartózkodtak.
A Szociális Fórum közleményében azt írja, hogy a kormány nemhogy elejét venné a halálos áldozatoknak,
„a fagyhalálról szóló adatszolgáltatás megnehezítésével igyekszik elkendőzni a szomorú valóságot”.
A kormány utasítására az Országos Rendőr-főkapitányság Hivatala többé nem adhat információt a rendkívüli kihűléses esetekről, hanem a területi rendőrkapitányságok illetékességébe utalták a fagyhalálos esetek megállapítását. Az új szabályozás hátterében az MSZF szerint az áll, hogy ne lehessen valós időben tájékozódni a történtekről, hanem csak rendkívül időigényes és aprólékos utánajárással lehessen adatokat szerezni.
Saját passzát kapta el a Tennessee Titans irányítója, Marcus Mariota, és így szerzett touchdownt – ilyen eddig egyszer volt az NFL-ben, 20 évvel ezelőtt. Az NFL rájátszásának első meccsén a Titans meglepetésre győzött is a Kansas City Chiefs otthonában, 18 pontos hátrányból fordítva. A másik meccsen az Atlanta Falcons főleg a védelem remeklése miatt nyert a Los Angeles Rams otthonában.
Kansas City Chiefs – Tennessee Titans 21-22
A playoff első meccsén az AFC negyedik kiemeltje, a Chiefs a rájátszás-szereplését az utolsó meccsen bebiztosító Titanst fogadta. A hazaiak részvétele már korábban biztossá vált, így a múlt héten ők már pihentették a legjobbjaikat – és most is ők számítottak esélyesebbnek.
A vendégek 2008 óta most először szerepelhetnek a playoffban, de volt egy nagy hiányzójuk: a futó DeMarco Murray térdsérülése nem jött rendbe. Ráadásul a hírek szerint a szezonbeli hullámzó teljesítmény miatt Mike Mularkey vezetőedző állása is veszélyben van.
A Chiefsnél a korábban az egész szezonra kidőlt játékosok mellett Philip Gaines cornerback hiányzott a fontos játékosok közül – náluk viszont most már nyílt titok, hogy
a holtszezonban el akarják cserélni a kezdőirányítót, Alex Smith-t.
A magyar származású támadókoordinátor, Matt Nagy is lehet, hogy elhagyja a csapatot: még a hétvégén vezetőedzői interjúja lesz a Chicago Bearsszel és az Indianapolis Coltscal is.
A meccset mindkét csapat jó védekezéssel kezdte, a Chiefs második drive-ja azonban már jobban sikerült: két hosszabb passzjáték után az alapszakaszban a liga legtöbb yardot (1327-et) elérő futója,
Kareem Hunt szerezte meg az idei playoff első touchdownját.
Egy újabb jó védekezés után pedig még növelte előnyét is a hazai csapat: Alex Smith Travis Kelce-t találta meg az endzone-ban – már az első negyedben majdnem 180 támadóyardnál járt a Chiefs.
A vendégek továbbra sem tudtak pontot szerezni – már csak azért sem, mert az egyik elkapó, Eric Decker tiszta helyzetben ejtett el egy passzt. A másik oldalon egy játéknál irányítóktól szokatlan módon Alex Smith blokkolt egy védőt. Viszont agresszívebbé vált a Titans védelme, így meg tudták állítani a hazaiak támadását. Csakhogy ezután a Chiefs egyik legjobb védője is villant: Marcus Peters remek játékolvasás után ellopta Marcus Mariota passzát.
Újabb jó védekezés után végre megszerezte első pontjait a Titans, egy mezőnygóllal 14-3-ra módosították az állást. Maradt még viszont majdnem két perce a Chiefsnek, és ez elég volt arra, hogy újabb touchdownt szerezzenek, ezúttal Demarcus Robinson vitte be az endzone-ba Smith passzát, három másodperccel a félidő vége előtt.
Ami viszont komoly problémát jelentett a hazaiaknak: egy ütközés után agyrázkódás gyanúja miatt Travis Kelce kivált a játékból. Ugyanakkor
Alex Smith nagyszerűen játszott az első félidőben:
23-ból 19 passza jó volt – a négy rosszból is pontos volt kettő, csak az elkapó elejtette a labdát. A futójátékot viszont, kicsit meglepő módon, eléggé hanyagolták.
A második félidőt jól kezdte a Titans, és egy hosszú drive végén ritkán látható módon szereztek TD-t: Marcus Mariota passzába beleütöttek a védők, de hozzá pattant vissza a labda, és be is vetődött vele az endzone-ba. Vagyis:
az irányító saját magának adott touchdown-passzt.
Egyetlenegyszer volt eddig ilyen a ligában: 1997-ben a Minnesota Vikings akkori irányítója, Brad Johnson adott saját magának TD-passzt.
Ezután megint jól védekezett a Titans, puntra kényszerítették a hazaiakat, de megint jött a hiba: a visszahordó elejtette a labdát – hibázott viszont a Chiefs is, az egész szezonban jó teljesítményt nyújtó rúgó, Harrison Butker kapufára rúgta a mezőnygól-kísérletet.
Az egyik legjobb hazai védőfalember, Chris Jones sérülése után a Titans támadói egyre jobban játszottak: a negyedik negyed elején Derrick Henry futásával még tovább csökkent a két csapat közti különbség (a kétpontos kísérlet nem sikerült).
A harmadik negyedben összesen hat támadóyardot szerzett a Chiefs, a negyedikben pedig egy újabb elejtett labda akadályozta meg, hogy esélyük legyen a pontszerzésre. Marcus Mariota viszont egyre jobban játszott, és ezúttal már nem magának adott touchdown-passzt, hanem Eric Deckernek. Ezzel fordított a Titans: mivel a kétpontos kísérlet ismét nem sikerült, ezért egy ponttal vezettek a vendégek.
Vagyis pontokat kellett volna szereznie a Chiefsnek, de ez nem sikerült, ismét nagyon jól védekeztek a vendégek. Alig több mint két perc volt vissza ekkor a meccsből – egy first down kellett a Titansnek a győzelemhez. Természetesen futással próbálkoztak, hogy az óra mindenképpen fusson, csakhogy Henry kezéből Marcus Peters kiszedte a labdát, és Derrick Johnson be is futott vele az endzone-ba. A pályán TD-t ítéltek, a videózásnál azonban kiderült, hogy Henry előbb leért a földre, minthogy elejtette volna a labdát, vagyis visszavonták a touchdownt, maradt a labda a Titansnél.
Harmadik kísérletnél aztán Mariota is megmutatta, hogy remekül blokkol, ennek köszönhetően már nem is adta vissza a hazaiaknak a labdát, és
18 pontos hátrányból fordítva megnyerték a meccset.
Alex Smith végül 264 yardot és két TD-t passzolt, Kareem Huntnak viszont 11 próbálkozásból mindössze 41 futott yardja volt – furcsa, miért nem próbálkoztak a hazaiak több futással. A második félidőben szenzációsan játszó Marcus Mariota 205 yardot és két TD passzolt, dobott egy interceptiont, de volt 46 futott yardja is, Derrick Henry pedig 156 yardot és egy TD-t futott.
A második félidőre összezuhanó Chiefs sorozatban hatodik hazai rájátszásmeccsét vesztette el – ez az NFL történetének leghosszabb sorozata. A Titans 5117 nap után nyert újra meccset a playoffban.
Los Angeles Rams – Atlanta Falcons 13-26
Az alapszakasz utolsó fordulójában elért győzelemmel érte el a rájátszást a tavalyi Super Bowlt drámai körülmények között elveszítő Falcons – most az idény egyik meglepetéscsapatához, a tavalyi 4-12 után 11-5-ös mérleget elért Ramshez látogattak. A Chiefshez hasonlóan a múlt héten a Rams is pihentethette legjobb játékosait.
A hazaiak régen szerepeltek a playoffban, utoljára 2004-ben, viszont idei szereplésük alapján úgy tűnik,
egy igazi edzőzsenit találtak a mindössze 31 éves Sean McVay személyében,
ő minden idők legfiatalabb vezetőedzője a rájátszásban. Irányításával a tavaly a leggyengébbek közé tartozó támadósor idénre a legjobbak közé került, Jared Goff irányító hatalmasat fejlődött, a futó Todd Gurley úgy játszott, hogy a többi esélyes sérülése után talán ő érdemelné meg a legjobban az MVP-címet, a falember Aaron Donald pedig az év védője címre esélyes.
Ez a meccs is puntokkal indult, aztán meglepetésre az első nagy hibát a Rams amúgy a liga legjobbjai közé tartozó speciális egysége követte el: nem tudták megfogni a Falcons második puntjánál a labdát, amit így visszaszereztek a vendégek, a jó mezőnypozíciót pedig mezőnygólra váltották.
A támadók közül is a vendégek találtak előbb magukra, ennek köszönhetően Matt Bryant újabb mezőnygóllal 6-0-ra növelte az előnyt. A Rams visszahordója, Pharoh Copper pedig megint óriásit hibázott, elejtette a labdát, és most már a védők sem tudták megállítani a Falconst: a falemberek segítségével Devonta Freeman beküzdötte magát az endzone-ba.
A félidő vége felé viszont már a Rams is meg tudta szerezni első pontjait: az eddig talán kicsit izguló Jared Goff szép passzal találta meg Cooper Kuppot.
Sőt, ez annyira felvillanyozta a védőket is, hogy két sackkel megállították a Falcons támadását, Robert Woods bravúros elkapása után pedig egy mezőnygóllal zárták le a félidőt: 13-10-re vezetett a szünetben a Falcons.
A második félidőt a Falcons kezdte, főleg futásokkal haladtak előre, egy nagyon hosszú drive végén viszont csak mezőnygólt tudtak szerezni. A Falcons védelme ezután ismét remekelt, a Ramsé viszont, mivel jóval többet volt a pályán, egyre jobban fáradt. A 42 éves Matt Bryant a negyedik mezőnygólját is berúgta, 54 yardról, így újra két labdabirtoklásnyira nőtt a két csapat között a különbség.
A negyedik negyed elején az addig nem sokat mutató Todd Gurley is villant, két hosszú futása után a Rams is rúghatott egy mezőnygólt.
A hazai védők ekkorra már teljesen kimerültek,
hiszen kétszer annyit voltak a pályán, mint a Falcons védői, Matt Ryan pedig egy kicsit szerencsés, Julio Jonesnak elcsúszás közben adott touchdown-passzal gyakorlatilag eldöntötte a meccset.
A Rams ezután hiába jutott el az endzone-hoz, nem tudott touchdownt szerezni – Tyler Higbee elkapásánál hiába adták meg elsőre a TD-t, a videózásnál kiderült, hogy földet ért a labda, a következő játéknál pedig elengedtek egy védő-szabálytalanságot a bírók. Így végül elsősorban
a védelem remeklése miatt a Falcons nyerte meg a meccset.
Matt Ryan 218 yardot és egy TD-t passzolt, Jared Goff pedig 259 yardot, és szintén egy TD-t. A Rams vereségéhez az is hozzájárult, hogy Sammy Watkinst szinte egyáltalán nem tudták bevonni a játékba, a negyedik negyed végén szerezte első elkapását. Így sokáig csak a végül 142 yardig jutó Woodsra és Cuppra számíthattak a passzjátékban.
A Falcons a következő fordulóban a Philadelphia Eagleshöz látogat – nem esélytelenül.
Még egy fontos hírt bejelentettek a meccs alattt: valóban a népszerű tévés szakkommentátor, a korábbi Super Bowl-győztes edző, Jon Gruden lesz az Oakland Raiders új irányítója, állítólag ő lesz minden idők legjobban fizetett vezetőedzője.
A tekintélyes Hungarian Spectrum blog szerzője Balogh S. Éva a Független Hírügynökséget idézi a lengyel kormányfő nemrégi magyarországi látogatása kapcsán. Szerzőnkre, Sikorskyra hivatkozva azt a következtetést vonja le, hogy a pragmatikus Orbán tétovázás nélkül cserben hagyja Lengyelországot, ha ez az érdekeinek megfelel. „Lehet, hogy már meg is tette” – véli Balogh.
MORAWIECKI’S PILGRIMAGE TO BUDAPEST: IT MIGHT HAVE BEEN IN VAIN
(…) It is true that Orbán subsequently gave a lengthy interview to Poland’s public television station in which he assured his audience that “Hungary stands by Poland,” whatever that means. Yet there are signs that the Poles don’t really trust Hungary as an ally. The spokeswoman of the liberal Nowoczesna, a liberal party, said in a radio interview: “I was just stunned; our diplomacy hasn’t changed at all. We entrust our security to Hungary, who sides with Russia. It is sad that we had to go to Hungary for Orbán’s veto, which at the end we didn’t get.”
The most detailed analysis of current Polish-Hungarian relations appeared in Független Hírügynökség. The article is simply signed as “Sikorsky,” although I suspect the author is Hungarian, someone who seems to be thoroughly familiar with Polish as well as Slovak and Czech affairs. In his opinion, the Czechs and Slovaks believed that Morawiecki’s trip to Budapest was first and foremost “a message to Brussels” that Hungary stands squarely behind Poland, and that was most likely the expectation of the Polish government as well. The new government spokesman, Michał Dworczyk, told the Polish Press Agency (PAP) that the dispute between Warsaw and Brussels will be “among the most important items on the agenda.” In fact, he pretty well admitted that it was the real purpose of the meeting. The Polish prime minister wanted to have assurances of a solid alliance before he faced the European Commission.
After Orbán’s silence, several commentaries appeared in the Visegrád countries, among them one in the Slovak Pravda, in which Ivan Drábek reminded people that the leaders of PiS haven’t forgotten Orbán’s duplicity when, instead of keeping his promise to Poland to block the reelection of Donald Tusk, he actually supported Tusk’s appointment as president of the European Council. The Polish Gazeta Wyborcza’s editorial also considers Hungary an unreliable ally. According to the author, Poland needs an ally that would be a reliable partner in the long run against both Russia and Germany. A Hungarian commentator in Népszava in a different context talked about Morawiecki and Orbán as two fantasts. Such a designation might be true of the Poles, who dream of being a great power between Russia and Germany, but it is certainly not true of Orbán, who is an unsentimental pragmatist. If he decides that it is not in his interest to support Poland, he will abandon the country without a second thought. He might already have done so.
Bannon azt üzeni a könyvben, hogy az oroszokkal való összejátszásról szóló vizsgálat valójában pénzmosásról szól, és hogy Trump fiát úgy fogják összetörni a tévékamerák előtt, mint egy tojást. Kampányigazgatóként, majd főstratégaként Bannonnak nyilván volt némi rálátása a Trump-apparátus piszkos ügyeire – és az minden logika szerint a volt FBI-igazgató Robert Mueller által vezetett vizsgálatot is érdekelni fogja.
Napok óta egy könyv tüze és alanyának dühe tartja lázban az amerikai sajtót. Egy külföldön kevésbé ismert, de többszörösen díjazott újságíró, Michael Wolff robbantotta Amerika újévi ünnepek utáni jeges-hóviharos hangulatát a Tűz és düh: Trump Fehér Háza belülről (Fire and Fury: Inside the Trump White House) című riportkönyvével. Az egyetlen nap alatt a sikerlisták élére szökkenő beszámolóban az elnök több tucat közvetlen munkatársa messzemenően becsmérlő módon, válogatott káromkodások közepette mesél Donald Trump személyéről, magaviseletéről, munkaszokásairól és egyáltalán a trumpi Fehér Ház belső hangulatáról.
A saját főnöküket gyalázó magasrangú beosztottak közül is kiemelkedik Steve Bannon, Trump tavalyelőtti kampányának vezérigazgatója, majd egy nyárral később menesztett főstratégája, a közismert szélsőjobboldali nacionalista-populista, fehér szuprematista ideológus (aki a putyini filozófus Alekszandr Dugin amerikai megfelelőjének is elkönyvelhető).
Bannon ugyanis állítólag teljes névvel vállalta a Trumpot keményen ostorozó megjegyzéseket, miközben sokan csak névtelenül nyilatkoztak.
Az újévi ünnepekről visszatérő Trump kedden még vidáman csivitelve döntötte meg saját rekordját 16 olyan bejegyzéssel, amelyben válogatott ellenfelekre rontott (Obamára, Hillary Clintonra, az utóbbi legközelebbi munkatársára, Huma Abedinre, az összes ellenzéki demokratára, a „hamis médiára”, a New York Timesra, Észak-Koreára, Pakisztánra és a palesztinokra), addig másnap már a róla festett kíméletlen portréval kellett szembesülnie – amit szintén a Twitteren tett meg. De először kukkantsunk bele a riportkönyv „tüzébe és dühébe”!
Ami nem könnyű, mert már az első nap délelőttjén minden példány elkelt Amerika könyvesboltjaiban. Trump féktelen dühe jót tett az eladásnak. A hangoskönyv változat azonban szerencsére végtelen számú példányban hozzáférhető, úgyhogy ez a jegyzetíró arra hagyatkozik, meg a New York Magazine online változatában január 3-án megjelent előzetesre, amely az egész „tűzvészt és dührohamot” elindította, és természetesen azóta is erről szól az amerikai média minden „híradása” és „szakértése”.
Michael Wolff amerikai író-újságíró Fire and Fury: Inside the Trump White House (Tûz és düh Trump Fehér Háza) címû könyvének példányai a washingtoni Politics and Prose könyvesboltban az árusítás megkezdésének napján, 2018. január 5-én (MTI/EPA/Shawn Thew)
Pedig lényegében semmi újat nem tudhatunk meg belőle az elnökről. Akit az érdekelt, addig is olvashatott Trump narcizmusáról, végtelen nagyképűségéről, korlátlan pénz- és becsvágyáról, tájékozatlanságáról, szellemi korlátoltságáról és igénytelenségéről, totális fegyelmezetlenségéről. Addig is tudtuk, hogy nem olvas semmit és nem hallgat meg senkit,
csak a legvadabb jobboldali tévécsatornát (magyar nyelven talán az Echo TV lenne ahhoz hasonlítható) bámulja órák hosszán át.
Amikor a kampány elején azt kérdezték tőle, mit olvasott legutóbb, gyerekkori Bibliáját mutatta fel – de idézni abból sem képes. Illetve addig is tudtuk, hogy a Fehér Ház kaotikus működéséről szóló legmeglepőbb részletek éppen az elnök közvetlen közeléből szivárognak ki.
Elnökségre alkalmatlan
Az viszont újdonság, hogy – a riporter szerint – minden egyes legközelebbi munkatársa, beleértve saját lányát és vejét is, akik állami megbízatást kaptak, kivétel nélkül
úgy tartják, hogy az államfőnek sem szellemi kapacitása, sem önfegyelme nincs ahhoz, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen.
Sőt, állítólag nem is akart az lenni, hiszen tisztában volt azzal, hogy Hillary Clintonhoz képest labdába sem rúghat politikai ismeretekből. Sam Nunberg, az első republikánus tévévitára őt felkészítő kampányszakértő az alkotmányt próbálta elmagyarázni neki, de „tanítványa” a negyedik módosításnál elszunnyadt, és nem érdekelte az egész. Ez az ember, aki a mai napig támogatja őt, „kib….tt bolondnak” nevezte – amit meg is ismételt a botrány kirobbanása után a tévékamerák előtt.
A könyv egyik jellegzetessége, hogy a Fehér Ház belső köreinek megnevezett és meg nem nevezett tagjai egytől egyig válogatott káromkodásokkal illetik a nagyfőnököt. A szerző szerint
szinte versengtek abban, ki írja le a legképszerűbb szitkokkal Trump jellemét és viselkedését.
A Trump-klán annyira nem hitt a győzelemben (hanem a kampány okozta dicsőség fényében akartak milliós szerződéseket kicsikarni tévésektől, könyvkiadóktól, ingatlanberuházásokhoz stb.), hogy eszükbe sem jutott: valakinek értenie is kellene a kormányzás művészetéhez. Trump maga mondta Nunbergnek a kampány kezdetén, hogy ő „csak a világ leghíresebb embere” akar lenni, nem pedig elnök. Valójában arra akarták használni a kampánytapasztalatokat, hogy idővel Turmp idősebb lányát, Ivankát futtatják be első elnöknőnek.
A kapkodás a váratlan győzelem másnapján kezdődött – és a mai napig nem ért véget. Nem véletlen, hogy az alelnökön, Trump két legidősebb gyermekén, egyetlen veterán tanácsosán, a kislányos hangú, de boszorkányarcú Kellyanne Conway-en, valamint az elnök titokzatos 28 éves kommunikációs i(ga)zgatónő-szépségén kívül ma már – kevesebb, mint egy évvel a beiktatás után – senki sem maradt meg a Fehér Ház legfontosabb munkahelyein.
Bannon, a bomlasztó bajkeverő
A leghíresebb kirúgott, Steve Bannon a könyv másik főhőse. Ezt a legvadabb szélsőjobboldali nacionalista bajkeverőt, az állam és a kormányzat szándékos bomlasztóját Trump először kabinetfőnöki posztra szemelte ki a kampány utolsó három hónapjának sikeres levezérlése alapján. Bannon az, aki már a beiktatás utáni első hetekben kijelentette, hogy valójában ő az igazi elnök – és a könyvben úgy is beszél önmagáról, hogy „amikor majd elnök leszek”… Trump állítólag ezért haragudott meg rá, hiszen nem visel el olyan alakokat, akik nála többre tartják magukat.
A történet főszereplői: Trump, Bannon és Wolff
Két másik olyan figuráról tudunk, akikről Trump mindig elismeréssel szólt: az egyik Roger Ailes, a fent említett buzgó jobbos Fox hírcsatorna alapítója (akinek időközben szexuális molesztálások sorozata miatt távoznia kellett a tévé éléről, majd tavaly májusban meg is halt), valamint annak főnöke és tulajdonosa, az ausztrál–amerikai médiamágnás
Rupert Murdoch – aki viszont Trumpot a könyv szerint „kib….tt idiótának” tartotta.
Felmerül a kérdés, hogy ha mindez igaz – vagy ha mindennek csak az egyötöde igaz –, akkor miért viseli el mindenki ezt a vén gazembert. Nos, erre is van válasz, testre szabottan többféle is. A Trump-klán tagjai természetesen egymás gazságainak ismeretében a családi hírnév és vagyon megőrzése érdekében összetartanak. A közvetlen munkatársak általában ugyanolyan féktelen gazemberek, fürdőznek a hírnévben, jól vannak fizetve, és kirúgás esetén is nagy gázsira számíthatnak a minden pikáns részletre kíváncsi médiától. A harmadik csoportot a tábornokok alkotják (a nemzetbiztonsági tanácsadó, a kabinetfőnök és a védelmi miniszter is nyugalmazott tábornok), akiket tisztességesnek tart a szakmai nyilvánosság, és feltehetőleg azért nem távoznak, mert megszokták a civil államfő szolgálatát, és a borzalmas káoszban még saját maguk higgadtságára számítva a legrosszabb végkifejlet (pl. egy Twitteren bejelentett atomháború) megakadályozására érzik magukat hivatottnak.
A legborzalmasabb kompromisszumot a megtépázott Republikánus Párt vezetői kötötték. A jobboldal ugyan jelenleg minden hatalmat a markában tart (a kormányzatot, a kongresszust és az igazságszolgáltatást is), ám működését a Teadélután mozgalom utódjának, a „Szabadság-frakciónak” a képviselői befolyásolják, akik elvetnek minden kompromisszumot, a végsőkig szét akarják verni a szövetségi kormányt és megszüntetni minden normális szociális, környezetvédelmi és modern kori szabadságjogi szabályozást meg védőhálót, kiszolgáltatva ezzel az egész népet a rablótőkének. Ezeknek a fenegyerekeknek a markában vergődve a párt régi emberei magánbeszélgetések során ugyan utálkozva beszélnek az elnökről, de vállalják annak „kellemetlenségeit”, mert csak egy ilyen emberrel az élen tudják végrehajtani nagytőkepárti terveiket.
Mennyire hiteles a riportkönyv
Trump és szóvivője természetesen közönséges hazugságnak, koholmánynak, ócska pletykának nevezte a könyvet. Sarah Huckabee Sanders, a szünet nélkül biggyedt ajkú, undorral a hangjában mellébeszélő sajtófőnök azt állítja, hogy Michael Wolffnak nem is volt hozzáférése mindazokhoz a bennfentesekhez, akiknek Trump-gúnyoló kirohanásait a könyvben részletesen és hosszadalmasan idézgeti.
Csakhogy a Fehér Ház beléptetési rendszere több, mint egytucat alkalommal regisztrálta Wolff majd egésznapos benntartózkodását, amelyek során teljesen szabadon lézenghetett az Ovális Iroda körüli folyosókon. Ez a jegyzetíró személyes tapasztalatból tudja, hogy ha egyszer valaki túljut a sajtóterem ajtaján, azt nemigen állítja meg senki a Fehér Házban, hiszen oda tartozónak tűnik, és mindenki a saját dolga után megy.
Természetesen a Fehér Házon kívül is vannak, akik nem hisznek Wolff hitelességében, hiszen – újságírói díjai ellenére – többször keveredett már ellentmondásba és bocsátkozott túlzásokba. Van, aki tisztességét is megkérdőjelezi, hiszen a közelmúltig Washingtonban szinte mindenki tiszteletben tartotta egy kényes témájú beszélgetés előre meghatározott „háttér”-jellegét.
Csakhogy éppen Trump és csatlósai azok, akik minden korábbi játékszabályt sutba vetettek. Legrosszabb esetben Wolff tőrbe csalhatta a csalók csatlósait.
A bombahír robbanása utáni első közleményében az elnök szokása szerint nekiment bírálójának: Bannon egy „önpromotáló nagyzoló, akinek „édeskevés köze volt történelmi győzelmünkhöz”, aki nem naggyá akarta tenni Amerikát, hanem bomlasztani és felégetni akarta: Steve Bannonak semmi köze hozzám és az elnökségemhez.
Amikor kirúgtuk, nemcsak a munkáját vesztette el, hanem az eszét is.”
Ezzel szemben a (valóban) nagy bomlasztó Bannon eredetileg el akart határolódni a könyvtől, és saját rádióműsorában még a részletek közzététele után is „nagy embernek” nevezte Trumpot. Ismeretes, hogy a Fehér Házból való távozásakor is azt mondta, hogy kívülről jobban tud majd segíteni az elnöknek, és vissza is tért a legismertebb szélsőjobboldali médiaházba, a Breitbart News elnöki posztjára. Meglepő fejlemény viszont, hogy a Breitbart-médiabirodalom legfőbb finanszírozója, a Mercer-féle milliárdos család (amelyik a kampány elején még a másik legszélsőségesebb republikánus jelöltet, Ted Cruz texasi szenátort támogatta, akárcsak a választási veterán Conway) megvonta Bannontól a bizalmat: az ő legfontosabb céljuk a hatalmon lévők kormányzása a dúsgazdagok érdekében.
Michael Wolff könyvének előrendelt példányai a washingtoni Politics and Prose könyvesboltban az árusítás megkezdésének napján (MTI/EPA/Shawn Thew)
Mint az elején említettük, Trump a Twitteren próbálta elvenni a könyv élét, ügyvédje pedig a szerzőnek és a kiadónak, valamint Steve Bannonnak küldött egy-egy felszólítást, hogy állítsák le a könyv piacra dobását, illetve a részletek szellőztetését. Érdekes, hogy
a Magyar Távirati Iroda ezt a mozzanatot nem tudta kezelni.
A washingtoni tudósító jelentésében az áll, hogy „Az elnök megpróbálta betiltatni a könyvet, de nem járt sikerrel.” Nos, Amerikában szinte nincs is lehetőség arra, hogy egy könyvet államilag betiltassanak, Trump nem is ezzel próbálkozott. Ez ugyan bőven beleférne saját hatalomittasságába, de azért ügyvédei (a magyar hírügynökökkel szemben) tisztában vannak azzal, hogy ez itt nem úgy működik.
Az viszont igaz, az MTI is megjegyzi, hogy „Donald Trump élesen elhatárolódott Steve Bannontól és jogi elégtételt helyezett kilátásba”. Nagy kérdés, hogy erre sor kerül-e, hiszen Trump számos esetben fenyegetőzött már perekkel, de azoknak tíz százalékát sem váltotta be. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai törvények szinte semmilyen védelmet nem nyújtanak közéleti személyiségeknek a nyilvános bírálattal, sőt akár a méltatlan rágalmazással szemben sem.
A valós veszély
Bannon ráadásul sokkal veszélyesebb, mint Trump tizenvalahány molesztált női áldozata együttvéve – és éppen ez lehet a könyv legjelentősebb hatása. A volt elnöki főstratéga ugyanis nem kevesebbel, mint árulással és hazafiatlansággal vádolta meg ifj. Donald Trumpot és Jared Kushnert, Ivanka Trump férjét, amiatt, hogy a kampány során személyesen találkoztak azokkal az oroszokkal, akik szennyinformációt kínáltak nekik Hillary Clintonról. Bannon azt üzeni a könyvben, hogy az oroszokkal való összejátszásról szóló vizsgálat valójában pénzmosásról szól, és hogy Trump fiát úgy fogják összetörni a tévékamerák előtt, mint egy tojást. Kampányigazgatóként, majd főstratégaként Bannonnak nyilván volt némi rálátása a Trump-apparátus piszkos ügyeire – és az minden logika szerint a volt FBI-igazgató Robert Mueller által vezetett vizsgálatot is érdekelni fogja.
….to President of the United States (on my first try). I think that would qualify as not smart, but genius….and a very stable genius at that!
Nem véletlen, hogy a Trump-stáb egyre inkább azon ármánykodik, hogyan lehetne befeketíteni a minden normális ember által feddhetetlennek tartott különleges ügyészt, vagy legalábbis leállítani a vizsgálatot. Nincs kizárva, hogy ez sikerülni is fog nekik, hiszen Trump soha nem az amerikaiak többségét próbálta maga mellé állítani – csak éppen annyi könnyen megvezethető szavazót és így vagy úgy korrumpálható politikust, hogy az elég legyen a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Minthogy ezeket a csoportokat nem érdeklik a tények, az ilyen irányú „siker” sincs kizárva.
„… Valójában egész életem során két legnagyobb erősségem a szellemi stabilitásom, meg az, hogy, hát, valóban értelmes vagyok.
Az a csalárd Hillary is erősen ezekre a kártyákra játszott, de mint mindenki tudja, alaposan leégett. Én viszont egy NAGYON sikeres üzletemberből TV-s csúcs Csillaggá váltam…”
„… majd pedig az Egyesült Államok elnökévé (első próbálkozásra). Úgy gondolom, ennek alapján nem csak értelmesnek minősülök, hanem zseniálisnak… méghozzá nagyon stabil zseninek!”
Úgy tűnik, Putyin jól választott. (Amerika meg vessen magára!)
Több mint három hónap telt el a német választások óta, és az országnak még mindig nincs új kormánya. Angela Merkel vasárnaptól megint tárgyalóasztalhoz ül, és újrakezdődnek a koalíciós tárgyalások.
Az ötnapos tárgyalássorozat Merkel pártja, a kereszténydemokrata CDU mellett a napokban saját tanácskozást tartó testvértpárt, a bajor CSU és a szociáldemokrata SPD vesz részt. Sok elemző szerint ez Merkel utolsó esélye arra, hogy stabil koalíciót alakítson ki.
Angela Merkel pártja 12 éve irányítja az országot, ebből nyolc éven keresztül a balközép SPD volt a koalíciós partnere. A párt vezetője, Martin Schulz azonban a rossz választási eredmények kapcsán fogadkozott, hogy nem lép újra koalícióra a CDU-val, inkább ellenzékbe vonul.
Merkel – akinek pártja a választási eredmények alapján nem kormányzóképes egyedül – ezután megpróbálkozott egy másik, eddig példátlan koalícióval, amelyet a tárgyalásokban résztvevő pártokról „Jamaica-koalíciónak” neveztek. Ebben a liberális FDP és a zöldek lettek volna a CDU partnerei, de a kezdeményezés novemberben elbukott.
Az újabb „nagykoalíció” kialakítása viszont a szociáldemokratákkal azért nehézkes, mert az érdekek számos ponton eltérnek. A legfontosabb ügyek, amelyekben a mostani tárgyalások során közöt pontokat kellene találni, az a migráció, az Európai Unió és a szociális ellátások kérdése. A cél az, hogy legalább húsvétra megalakulhasson az új kormány.
A tárgyalásokat beharangozó cikkében a Guardian megjegyzi, hogy a CDU és a CSU között sem teljesen harmonikus a kapcsolat, és a bajor párt elnöke, Horst Seehofer még azt is megkockáztatta, hogy a koalíciós tárgyalások megkezdése előtt az EU és Merkel migrációs politikájának leghangosabb kritikusát, Orbán Viktor magyar miniszterelnököt lássa vendégül pártja kongresszusán.
Angela Merkel a gyenge választási eredmények és az egyre növekvő kormányalakítási nyomás miatt nem túl erős pozícióból vág neki a tárgyalásoknak.
„A menekültválságig úgy tűnt, hogy Vona Gábor és a Jobbik veszélyes lehet Orbán számára, de mostanra már más a helyzet. Mivel a Jobbik iránt is minden hatodik magyar lelkesedik, a jobboldali radikális és szélsőjobb pártok – a Fidesz és a Jobbik – együtt mintegy 70 százalékot szerezhetnek.”
A Huffington Post liberális amerikai portál német kiadása politikai előrejelzést közölt 2018-ra. A rossz hír az, hogy természetesen nem lehet pontosan megmondani előre a jövendő történéseket. Ám mégis lehet a múlt és a jelen ismeretéből a jövőre nézve következtetéseket levonni – írta a szerző (Sebastian Christ), aki már tavaly is megpróbálkozott hasonló előre jelzésekkel, és csak néhány esetben tévedett.
(1) Elsőként megállapította: Bajorországban véget ér a CSU egyeduralma, és a párt a jövőben koalíciókra szorul. Ehhez azonban a pártnak újra fel kell találnia önmagát, mert öntelt választási egyletként és középszerű vidéki politikusok karrierjének gyorsítójaként nemigen számíthat sikerekre a továbbiakban.
(2) Az oroszországi elnökválasztás Putyin végének a kezdete lesz. Tévedés az oroszországi rendszert klasszikus diktatúrának tekinteni, ennél bonyolultabb a helyzet. Nem minden hatalom az elnöktől való, hanem alapját a kölcsönös függőségek szövete adja: az államfő a pénzfolyamokhoz és támogatásokhoz való hozzáférést szervezi, és a kedvezményezettek tartják hatalmon az elnököt. Putyin a látszat ellenére nem mindenható: a hálózat azt akarja, hogy a saját üzletei hosszú távon zavartalanul működjenek. A választások fontosak, hogy megmutassák, milyen szilárdan ül a nyeregben a patrónus. Ám a mostani lehet az utolsó választás, amelyen Putyin elindul: mert az orosz alkotmány szerint 2024-től hat év szünetet kell tartania. Azt követően pedig már 77 éves lesz, ami kockázatot jelent a hálózat számára. Még Alekszander Navalnij kizárása a választásokból is felgyorsíthatja Putyin hanyatlását, mert a csekély részvétel azt jelzi a hálózatnak, hogy elégedetlenség mutatkozik a patrónussal szemben.
(3) Az amerikai kongresszusi választásokon Trump republikánusai lesznek a fő vesztesek. Az elnök megosztja Amerikát, és ezen belül a republikánusokat is: a konzervatívok között a mérsékeltek számára Trump egyszerűen kínos. Idén novemberben ez meg fog mutatkozni: azon politikusok felének kell újra indulni, akik 2016-ban felelősek voltak Trump jelöléséért, és ez lesz az első alkalom, hogy Amerika nemzeti szinten szavazhat az elnök politikájáról. A republikánus szavazók kemény magja már nem lesz elegendő az abszolút többségek megszervezéséhez, a republikánusok mandátumokat fognak elveszíteni, és ez megnehezíti Trump számára választási ígéretei teljesítését.
(4) Európában a populista őrület újabb fordulója következik – írta a szerző. Szólt Olaszországról, majd Magyarországgal kapcsolatban megállapította: a menekültválságig úgy tűnt, hogy Vona Gábor és a Jobbik veszélyes lehet Orbán számára, de mostanra már más a helyzet. Mivel a Jobbik iránt is minden hatodik magyar lelkesedik, a jobboldali radikális és szélsőjobb pártok – a Fidesz és a Jobbik – együtt mintegy 70 százalékot szerezhetnek.
(5) Angela Merkel az év végén is Németország kancellárja lesz. Tény, hogy pártja a választásokon története legrosszabb eredményét érte el, és már vannak viták arról, hogy az első német kancellár asszony kora véget ér-e, és ha igen, mikor, de egyelőre Merkelnek nincs komoly alternatívája. Egyfelől azért, mert az SPD jelenleg nem képes kancellárt állítani, másfelől az unión belül is csak olyan jelöltek vannak, akik túl fiatalok, túl öregek, vagy túl népszerűtlenek.
(6) Németország és Franciaország újra közelebb húzódik egymáshoz. Macron megtette az első lépést a németországi választások másnapján, Merkel számára pedig nyilvánvalóan fontos, hogy várhatóan utolsó periódusában rendezze külpolitikai hagyatékát. Nem állhat érdekében, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint aki gondatlanságból megölte az európai eszmét. Az unió megreformálása irányába ható nyomást most megkapja Macrontól, és ketten együtt a német-francia kapcsolatok történetének legizgalmasabb tandemjét alkothatják: reform-igyekezet és tapasztalat, energia és nyugalom – ideálisan kiegészíthetik egymást.
(7) Hessen tartományban fennmarad a CDU és a zöldek közös kormányzása – írta a szerző.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
