FüHü

Lehet, hogy több jelöltjük is visszalép, ha rajtuk múlik a Fidesz kétharmada, abszolút többsége, vagy győzelme, és ha más ellenzéki jelölt esélyesebbnek tűnik az egyéni választókerületekben – ezt mondta Fekete-Győr András a Független Hírügynökségnek. Akár ő maga is hajlandó erre, más párt miniszterelnök-jelöltjét viszont nem támogatják, pedig lehet, hogy nem is lesz sajátjuk. A Jobbikot még távolságtartással kezelik, habár “a szélkakas cukibb a turulnál”. A 2018-as országgyűlési választások kampányidőszakának küszöbén, bő egy héttel a Momentum Mozgalom listaállító küldöttgyűlése előtt beszélgettünk a párt elnökével.

Beléptünk a választás évébe, szóval nem is húznám az időt: lenne-e miniszterelnök?

Ebben a kérdésben a január tizennegyedikei küldöttgyűlésünk fog dönteni.

Lehetséges, hogy a Momentumnak női miniszterelnök-jelöltje lesz?

Minden lehetséges.

Csak olyanokban gondolkodnak, akinek eddig is köze volt a mozgalomhoz vagy tulajdonképpen bárki szóba jöhet?

Az is lehet, hogy nem lesz miniszterelnök-jelöltje a Momentumnak. Gondolkodtunk mindenben, belsős, külsős, mi ezt a kérdéskört jól körbejártuk és átgondoltuk.

Ez akár azt is jelentheti, hogy beállnak más párt miniszterelnök-jelöltje mögé?

Ilyen nem lesz.

Miért nem lesz?

Az egész miniszterelnök-jelöltösdi egy kommunikációs fogás, nem több.

Azt gondolom, hogy elég rendesen értéktelenítették ezt a szerepet az ellenzéki pártok azzal, hogy majd’ mindegyikük állítgatott jelölteket kábé nulla százalék környékén is. Annál több funkciója nincsen, minthogy jól hangzik, hogy valaki miniszterelnök-jelölt. Mi semmiképpen sem azért keresünk vagy kerestünk, hogy legyen egy ilyen, hanem ha találtunk, akkor örültünk, ha nem, akkor pedig a közösségünkben hiszünk és abban, hogy itt egy csapatot kell nekünk bemutatnunk, nem pedig egy embert.

És az idei választásra vagy esetleg a következőre készülnek? Tavaly volt egy ilyen elszólásszerűsége, hogy 2022-re készül a Momentum, de utána gyorsan visszaálltak 2018-ra.

Tavaly februárban volt egy interjú, ahol azt mondtam, hogy a 2022 a reális a Momentumnak.

Mi arra készülünk, hogy ez a rendszer nem marad fenn 2018 áprilisában.

Az lesz szerintem a nagy kérdés, hogy az abszolút többséget akadályozza-e meg az ellenzéki pártok sora vagy a kétharmadot. A Momentum valószínűleg nem egyedül kormányozna, hogyha kormányváltásra kerül sor, úgyhogy ezt meglátjuk.

Azt mondta, hogy a Momentum nem fog egyedül kormányozni. Tehát hajlandóak lennének koalícióra lépni valakivel?

Ez sok mindentől függ, mivel nincs közös programunk más pártokkal, bár nagyon sok az átfedés és a hasonlóság. Ezért én nem zárnék ki semmilyen koalíciót, viszont nem is tudnék most mondani semmilyen opciót erre.

Volt itt egy konkrét nyilakozat is a jobbikos Volner Jánostól, hogy az LMP-vel és a Momentummal leülnének tárgyalni a választások után. A tárgyalás akkor abszolút benne van a pakliban a Momentum részéről?

Tárgyalni mindenkivel le kell ülni, igen. Meg kell hallgatni a másik felet és aztán dönteni kell, hogy van-e tovább. Ami a Jobbikot illeti… turulból szélkakas, ami egy sokkal aranyosabb állat, de

még hosszú út áll a Jobbik előtt, hogy elfogadják az emberek őket egy mérsékelt, Európát a keblére ölelő formációnak.

Én még nem tudtam lenyelni őket eddig. Az én emlékezetemben még nagyon erősen élnek az elégetett EU-s zászlók képei, a cigányozás, a zsidólistázás a Parlamentben. Ezt így néhány év alatt azért nehéz szerintem leküzdeni, tehát nekik kell idő. A Jobbikot emiatt nagyon nagy távolságtartással kezeljük.

Ha mindenkivel kell tárgyalni, akkor az egyes számú választókerülettel mi a helyzet? Ott nem nagyon tűnik úgy, hogy tárgyalni akarnának.

Ott is lesz kampányidőszak, mint mindenhol máshol. Van több jelölt is, aki szerintem esélyes lehet, tehát Csárdi Antal, Juhász Péter és én is megfelelő jelöltek lehetünk. Be kell magunkat és a politikai közösségünket mutatni és a választók el fogják tudni dönteni, hogy ki a legesélyesebb.

Az ellenzéki jelöltek viszont többen vannak, mint az egyetlen kormánypárti jelölt. Nem félnek attól, hogy megoszlanak az ellenzéki szavazatok és gyakorlatilag átadják a Fidesznek a választókerületet?

Ez benne van a pakliban, de azért itt is van két lehetőség. Az egyik az, hogy a választók felismerik, hogy ki az, akiben van szufla. Én hiszek abban, hogy Hollik Istvántól és a Fidesztől szép számmal tudok elhozni szavazókat. Lehet hogy a mai napon van 53 százaléknyi szavazója, de én egy polgári konzervatív családból jövök, egy felvilágosultabb valaki vagyok, nem vagyok túl konzervatív és meg tudom szólítani a Fidesz helyi szavazótáborát.

Vannak kételyeim mondjuk Juhász Péterrel szemben. Amellett, hogy ő nagyon fontos és komoly munkát végzett az V. kerületben, fontos, hogy az egyes választókerület még kiegészül az I. kerülettel és a VIII. és IX. kerület odasorolt részével. A másik opció pedig az, hogy eljöhet az a pillanat, amikor azt mondja egyik vagy másik ellenzéki jelölt, hogy visszalép a másik javára.

Ez momentumos jelöltek esetében is elképzelhető?

Van bennem annyi felelősségérzet, hogy egy ilyen helyzetben meg tudjam lépni. Nincs bennem semmi pártelnöki gőg, hogy nekem nem szabad. Ha úgy ítélem meg, hogy le vagyok maradva a többiekhez képest – én elsősorban országos kampányt fogok végezni –, akkor én nyitott vagyok egy ilyen opcióra. De erre azt mondom, hogy várjuk meg azt az időpontot, amikor erről lehet dönteni reálisan.

Mi alapján döntenek majd erről? Közvéleménykutatások?

A közvéleménykutatás egy jó módszer erre. A Közös Ország Mozgalom hirdetett meg egy ilyen projektet, a 106 méréshez viszont kell 200 millió forint. Nem tudom, hogy ez a gyűjtés hogyan áll. Vannak szerintem olyan baloldali érzelmű milliárdosok, akik készek lennének ebbe komoly pénzeket fektetni.

Tehát ha lenne egy mérési eredmény, konkrétan, kézzelfoghatóan, akkor elgondolkoznának ezen?

Igen, de nem ma.

Semmi értelme ma ilyet csinálni.

A kampány végével vagy a közepével lehet már azt mondani, hogy egyáltalán megismerték a választók a jelölteket. Engem ismernek Budapesten, de még nekem is nagyon sokat kell azért tennem, hogy még többen megismerjenek. Nekem van egy lemaradásom például Juhász Péterrel szemben az V. kerületben. Ezt simán be tudom hozni, csak ehhez természetesen kell némi idő.

Ha már kampány: volt ez a Remény-terv, ami sokaknak tetszett, mert kivételesen egy pozitív kampány volt a magyar politikában. Ettől függetlenül viszont mintha megint csak a Fidesz narratíváján belül kampányolnának. Most már van Szél-terv is meg mindenféle “terv”, de a Momentum volt az első a Remény-tervvel a Fidesz Soros-terve után. Már az átmatricázás is valamennyire az orbáni narratíván belül működött. Ez lehet kifizetődő egyáltalán?

Ez érdekes kérdés, hogy a dobozon kívülre mész-e vagy azon belül maradsz. Nem gondolom azt, hogy egyik vagy másik az feltétlen jobb megoldás. Élünk egy rendszerben,

van egy elnyomó, uszító, gyűlöletkeltő narratíva a mindennapjainkban.

Ezt valamilyen szinten hatástalanítani kell, mondjuk azáltal, hogy kiforgatod. Ott van például a Soros-terv, arra behozod, hogy Remény-terv, akkor az emberek tudják, hogy mivel állítod kontrasztba. Szerintem fontos a kapcsolatteremtés a rendszer és közted, mert neked azért mégiscsak valami más alternatívát kell ajánlanod ahhoz képest, ami van. Ebben élnek az emberek, ezt utálják, ez járja át a mindennapjaikat, tehát reflektálni kell rá.

De vissza is kapcsol ugye az eredetihez, hogy honnan jött az ötlet.

Persze, de ez szerintem sok mindennel így van. Ha ellenzéki párt vagy és van egy kormánypárt, akkor az időd jelentős részében valószínűleg reagálni fogsz. Az viszont már nagyon nem mindegy hogyan csinálod. Lehet nagyon rosszul, sután, szerencsétlenül is, meg lehet frappánsan és kreatívan.

Szerintem ez a két út van ilyenkor egy mozgalom előtt, mi az utóbbin próbálunk meg haladni. Nyilván mi is vétünk hibákat, csinálunk hülyeségeket, hogyne. A NOlimpia kampány során mi késztettük reagálásra Orbán Viktort, de még ebben az esetben is a kormány kezdeményezte, hogy legyen olimpia Budapesten és arra jöttünk mi. Arra lehet mondani most, hogy egy dobozon kívüli akció volt, de még az is reagálás valamire.

Most a választási kampányban is ez a “kiforgatjuk a Fidesz dobozát” fog folytatódni?

A választási kampányban nem. Itt nem reagálunk a Fideszre, ez a kampány a Momentumról, a Momentum-generációról és egy új reményről fog szólni, tehát nagyon pozitív lesz.

A Star Wars idézése azért megmaradt.

Persze. (nevet) Tehát rólunk fog szólni a kampány, a közösségiségről. Nagyon fontos, hogy

mi a Momentumból nem szeretnénk one man show-t csinálni.

Ez egy nehéz küzdelem, mert én vagyok a legismertebb arca a Momentumnak, de nem hiába indultunk Orosz Anna-Fekete-Győr párossal a NOlimpiában. Ezt szeretnénk oldani. Nagyon sok pártnál látom ezt az egy személytől való függést: Fidesz, DK, MSZP, Párbeszéd, LMP, sorolhatom. Mi csapatban, közösségben, mozgalomban gondolkodunk, mert egyedül kevesek vagyunk. Én meg tudok testesíteni valamit, de szerintem annak van ereje, amikor sok ember, sok szín, sok gondolat van egy rendszerbe helyezve.

Ha mozgalom szeretnének lenni, akkor miért nem maradtak mozgalom? Sokan ezt fájlalták a NOlimpia alatt a Momentummal szimpatizálók közül, hogy mi a fenének kellett párttá alakulniuk.

Mi mozgalomként működünk, ez nagyon fontos. A párt az egy jogi forma, egy belépőkártya a választásokra. A 2015-ös kezdetek óta a pártosság kimondott cél vagy eszköz volt a Momentum alapítóinak a szemében, hogy ahhoz, hogy rendszerszintű változásokat érjünk el Magyarországon a következő 30-40-50 évben, pártként kell majd léteznünk, de mozgalomként szeretnénk működni. Nagyon más a kettő. Az Európa-menet, az Európához tartozunk! tüntetés, a propagandaplakátok átragasztása országszerte, a pultozások,  azok mind-mind mozgalmi akciók. Tehát ez nem ilyen, hogy “na akkor elmegyek a médiába és elmondom tíz percben, hogy milyen szép gondolataim vannak a NER-ről”, hanem ott vagyunk, kint vagyunk az emberek között.

Ha már feljött az “elmegyek a médiába”: mi a helyzet az Origóval? Impulzív akció volt, őszinte felháborodással vagy inkább a keményebb fellépéseket kedvelőknek akartak ezzel imponálni? Azért valljuk be, az egy radikálisabb lépés volt, mint az addigiak.

Igen, és szerintem szükség is van ilyen radikálisabb lépésekre, mert ezek átütik az emberek ingerküszöbét.

Követtünk el hibákat annál az akciónál,

nem voltunk elég felkészültek, lehetett volna sokkal jobban is csinálni, bemutatni konkrét példákat, hogy mikben hazudnak és ezzel szemben mi a valóság. Én utána egyenesen Strasbourgba repültem az Európai Parlamentbe az európai fiatalság jövőjéről beszélni, nagy volt a rohanás, de maga az, hogy bementünk, szerintem nagyon fontos volt. A propagandagépezet híre, a propagandisták szerepe így eljutott mindenhova, lehetett erről vitázni a vacsoraasztalnál.

Nem féltek attól, hogy ez egy rossz precedenst is teremthet, hogy emiatt majd úgy érzik a kormány politikusai, hogy akkor most ők is bevonulhatnak egy ellenzéki szerkesztőségbe és számonkérhetik őket?

Magánszemélyként mentünk be hozzájuk, egy olyan szerkesztőségbe, amit állami pénzből tartanak fenn, úgyhogy ha állami pénzből gazdálkodik az állami hirdetéseken keresztül, akkor mi az Origót közintézménynek, munkatársaikat pedig köztisztviselőknek tekintjük. A függetlenebb médiák magánkézben vannak, nemcsak papíron, de a gyakorlatban is. Nekünk ez volt az értelmezésünk és eszerint cselekedtünk.

Ez Andy Vajna TV2-jére ugyanúgy vonatkozik, nekik mindig elmondtuk egyenes adásban, hogy hazudnak az embereknek, hazudnak a Momentumról és nagyon sok minden másról, bűnösök a rendszer fenntartásában. Azóta sem hívnak a TV2-be. A köztévében pedig még soha életemben nem voltam, de más momentumos sem. A tavalyi év egyik nagy történése volt az olimpiai népszavazási kezdeményezésünk, vagy amikor május elsején az Európához tartozunk! tüntetésre  vonultunk tízezer emberrel a Hősök terére. Én az első sorban vonultam Soproni Tamásékkal, előttem az ARD és a ZDF német közszolgálati tévék stábjai gáncsolták egymást. A Magyar Távirati Iroda és a köztévé részéről pedig semmi. Hát itt tartunk.

És attól nem félnek, hogy ha innen-onnan össze van válogatva a Momentum, akkor leginkább semmilyen lesz? Egy fehér vászon, amire rá tudom vetíteni azt is, ha nemzetibb érzelmű vagyok és azt is, ha szocdem vagyok, akkor egyfajta szavazatmaximálás történik, nem?

Nem, mert azért elég sok konkrétumot mondtunk már. Például azt, hogy mi Magyarország helyét egyértelműen az Európai Unióban képzeljük el. Nyitottak vagyunk jogegyenlőségi kérdésekre, például ami a melegházasságot illeti. Pragmatikusan gondolkodunk a határvédelem tekintetében és a déli határzárat mi is fenntartanánk, de humánus módszereket alkalmaznánk a menekültekkel szemben. Mi a globalizációban lehetőséget látunk és a magyar cégeket exportképes vállalatokká szeretnénk tenni. Hiszünk abban, hogy kell egy versenyképes magyar tőkésréteg, csak a jelenlegi nem az.

Sokszor az En Marche-hoz hasonlítják a Momentumot és vannak hasonlóságok. A bal-jobb ideológiákat hátrahagytuk, pro-Európa, hajrá globalizáció, startupok. Ezt hogyan nevezzük ideológiai szempontból? Most mondhatjuk, hogy centrista vagy jobbközép? Most segít, hogyha azt mondom, hogy ez egy jobbközép vagy balközép, miközben van egy csomó szociális vonulata?

Nem titok, hogy az En Marche kampánycsapatától ellestek különböző technikákat, viszont konkrétan Emmanuel Macron politikájával is egyet tudnak valamennyire érteni? Van ott is közös pont vagy kizárólag a kampányszervezés?

Van identitásbeli hasonlóság velük, de az minket nem érdekel, hogy milyen munkajogi reformot visz végbe Macron Franciaországban. Jártunk náluk Párizsban a meghívásukra, ők jártak a bodajki Nyitás Fesztiválon, a brüsszeli szervezeteink nagyon közeli kapcsolatban vannak egymással, sok a kapcsolódási pont. Mi a kampány szempontjából voltunk velük igazán kapcsolatban. Nyilván tanulmányoztuk, hogy milyen üzenetekkel operáltak, hogyan mozgatták az aktivistáikat és mi volt ott a politikai üzenet. Nagyon jól kampányoltak, de teljesen más a két formáció: az En Marche egy one man show, egy emberre épült, mi pedig egy több mint száz fős, fiatal, pályakezdő, egyetemista közösségből indultunk ki és nőttünk 1600 fősre. A Momentum brandje, ereje vagy ígérete sokkal erősebb, mint bármelyik személyé a Momentumban, és ez nagyon nagy különbség.

Milyen szintű kompromisszumra lenne hajlandó a Momentum, hogy más pártokkal együtt tudjon működni, illetve másoktól milyen kompromisszumot várna el? Mi az amiben egyáltalán nem hajlandó a Momentum engedni, ha arról van szó, hogy mondjuk együttműködjenek akár egy választókerületben, akár országosan?

A program tekintetében én személy szerint biztos, hogy kompromisszumkész lennék.

Vannak azért olyan dolgok, amikhez markánsan ragaszkodunk, például a jogállamiság visszaépítése, de ezt szerintem nincs aki ne mondaná a Fideszen kívül.

A politikai kultúra kérdése egy másik dolog. A társadalomszervezési szemléletmódunk, a szolidaritás, a teljesítményelvűség és a pozitív nemzetkép az, ami a mi politikánkban, társadalomképünkben megjelenik. Például az LMP-vel már önmagában gond, hogy beskatulyázzák magukat zöldnek és globalizációkritikusnak, az MSZP magát baloldalinak, a Jobbik pedig jobboldalinak. Mi nem szeretnénk ilyet.

Magyarországnak egy bizonyos fokú egységre van szüksége, egy új kiegyezésre, ha úgy tetszik. Ez a Momentum közösségében sikerült. Szerintem ezt a Momentum eddig hitelesen képviseli, első napjától kezdve, úgyhogy ebben nem nagyon tudunk engedni. Mi soha nem mondanánk le a több, mint kettőmillió Fidesz-szavazóról. Semmiképp. Hosszútávon az is fontos, hogy

amikor ez a rendszer összeomlik, nem szabad mindenkit száműzni Magyarország közéletéből, aki az emlőin nevelkedett szakmailag, politikailag, kulturálisan,

akárhogyan. Ezt értem új kiegyezés alatt és nem vagyok benne biztos, hogy erre minden politikai mozgalom vagy párt képes lenne. Nekünk képesnek kell lennünk, mert különben a saját országunk ellen teszünk.

Pottyondy Edina és Kádár Barnabás már hamarabb elbúcsúzott, most pedig Papp Gergő is távozott a pártból. Régebben azt nyilatkozta, hogy ez természetes egy mozgalom, illetve párt életében, hogy cserélődnek az emberek, pláne így az elején. Azt, hogy most a kommunikációs igazgató a választások előtt nem sokkal távozott, is ennek tartja?

Szerintem teljesen természetes, hogy egy fiatal politikai mozgalom életében vannak… nem útelágazódások, hanem egyszerűen konfliktusok. Tehát hogy a Momentum szerepét, jelenét, jövőjét máshogy látja az elnökség, az emberek és olyan tagok, akik ebbe beletesznek száz százalékot. Papp Gergővel volt egy nézeteltérés, de például Kádár Barnabás vagy Pottyondy Edina továbbra is Momentum-tagok, Kádár a jelöltünk is a II. kerületben.

Kár, hogy más pártok éppenhogy nagyon be vannak gyöpösödve – megint csak az MSZP-re gondolok vagy a Fideszre, bár ott van némi vérkeringés, de nagyon kevés. Nálunk fontos, hogy legyen, fluktuáció, mert sokan dolgoznak, önkéntes alapon, lelkesedésből és bizony elfáradnak az emberek, cserélni kell. Vannak konfliktusok, de szerencsére kevés.

Az elmúlt huszonhét évet gyakorlatilag kidobnák az ablakon. Nem félnek attól, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik?

Ez így nem igaz, akkor például ki kéne lépnünk az EU-ból is, meg a NATO-ból is.

Maradjunk a belpolitikánál. Voltak azért jó döntések, amiket megtartanának?

Elkezdett felépülni egy jogállami intézményrendszer, aminek a váza az megvan, a díszletek ott vannak, csak nincs tartalom bennük. A magyar politikai elit adós maradt a magyar embereknek azzal, hogy demokratikus példát statuáljanak.

Nem kellett volna közvagyont és közpénzt lopni, szolidárisnak kellett volna lenni a roma kisebbséggel vagy a szegényekkel, hinni kellett volna a versenyben és ösztökélni a magyar vállalkozásokat.

Nagyon sok magyar ember még mindig nem mozog otthonosan a demokráciában és a piacgazdaságban, ami egyébként a jelenleg ismert rendszerek közül a legsikeresebb.

A kérdés az, hogy hova jutottunk az elmúlt huszonnyolc évben: a szakadék szélére vagy azon is túl. Azt látjuk, hogy az elmúlt huszonhét év politikai elitje tönkretette Magyarországot és új, fiatal, becsületes és kompetens emberekre van szükség, hogy új alapokra helyezzük ezt az országot. Ezért jött létre a Momentum. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne nagyon sokat tanulni az idősebb generációktól, vagy az elmúlt 28 évből, mert nagyon sok negatív tanulságot kapunk belőle. Ezért is hívtunk meg volt fideszes és LMP-s alapítókat, hogy átbeszéljük mik voltak náluk a hibák, mit kerüljünk el a Momentumban. Sólyom Lászlóval is volt szerencsém beszélgetni személyesen az elmúlt huszonhét évről, hogy mit csináltak jól, mit csináltak rosszul, nagyon fontosak számunkra ezek a tapasztalatok.

Tönkre lett téve ez az ország, lemaradtunk mindenkitől.

Mennyire terveznek előre? Készülnek forgatókönyvek arra, hogy mi lesz, ha a Momentum bejut a Parlamentbe, illetve mi lesz, ha nem jutnak be a Parlamentbe?

Arra nincs forgatókönyvünk, hogy mi lesz, ha nem jutunk be a Parlamentbe. Nagyon bízunk benne, hogy ki fog fizetődni ez a több, mint egy éves szakadatlan, alázatos munka, amit beletettünk a mozgalomba. Parlamenti pártként pedig meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt a parlamenti politizálás és a mozgalom továbbépítése között, utóbbi javára.

Lefektettünk rengeteg alapot, körülbelül száz helyi szervezetünk van Magyarországon és mi vagyunk az egyetlen olyan politikai mozgalom, ami Európa összes magyarlakta nagyvárosában aktívan jelen van. Ez hihetetlenül nagy szó és nagyon fontos, amikor magyarságon és tudástranszferben gondolkodunk Európán belül. Haza szeretnénk hozni nagyon sok mindenkit és forradalmasítani szeretnénk a gazdaságot, a kultúrát és a társadalmat. Ez egy hosszútávú projekt, elsősorban ezt kell majd folytatni parlamenti pártként. Akár a biológia, akár a kompetencia szempontjából nézem magunkat, a Momentum a jövő.

Varsányi Bence-Németh Róbert