Új fejlemény a román, és romániai magyar politikában, hogy egy bukaresti tüntetésre magyarok is beutaznak, csatlakoznak az ország más részéből érkező, illetve fővárosi tiltakozókhoz, és kétnyelvű molinókon, illetve táblácskákon fejezik ki követeléseiket. A „magyar csapat” szervezője Eckstein-Kovács Péter, volt szenátor és kisebbségi miniszter, aki RMDSz-es kollégáival is vitatkozva a jogállamiság megvédéséért száll síkra, nyilvános vitákban, média jelenléttel, illetve, most már utcai megmozduláson való aktív részvétellel fejezi ki egyet nem értését az eddigi és készülő törvénymódosítások ellen. A hétvégi igen jelentős tüntetés előzményeiről és az ott szerzett tapasztalatairól, élményeiről kérdeztük a hosszú politikai tapasztalattal rendelkező kolozsvári ügyvédet. Az interjút Magyari Nándor László készítette.
Ügyvéd úr, összefoglalná nagyon röviden, hogy miért tiltakoztak, illetve hogyan látja egy ilyen megmozdulásnak milyen jelentőség lehet a román politikára, illetve törvényhozásra?
Létezik egy kormányzó pártszövetség, ahol az egyik párt elnöke és egyben alsóházi elnök jogerősen el van ítélve és további ügyekben vádemelés történt ellene, ahol a másik pártelnök és egyben a felsőház elnöke ellen büntetőper van folyamatban és mindezek mellett akarják módosítani a jogszabályokat, oly módon, hogy ne essék bántódásuk. Hát ezt sokunk gyomra nem veszi be. Olyan sokunk gyomra, hogy azt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az RMDSZ lavírozik a kérdésben, amit rosszul tesz, igy hát ki kellett menni az utcára, hogy legyen világos: az erdélyi magyarok többsége, miként a románok többsége is, nem szereti az igazságtalanságot és a korrupciót.
Többről van szó, mint arról, hogy az emberek a Btk. módosítás valamely javasolt szakasza vagy cikkelye ellen tüntetnének, és ezért igen leegyszerűsítő az a bírálat, amit ellenük megfogalmaznak, hogy tudatlanok. Én úgy látom, hogy az emberek józan esze és jóérzése viszi ki őket az utcára, akkor is, ha nem tudják hogy a Btk. melyik szakasza jogsértő. A tavaly januártól kezdődő sorozatos kísérletek arra, hogy megkönnyítsék a korruptak helyzetét, mely a mostani szigorú – még ha néha rosszul alkalmazott, vagy zavaros – törvénykezést megengedőbbé tegyék, illetve olyan módon törvénykezzenek, mint ahogy azt a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendelettel megpróbálták, egyszerűen éberré és tudatossá tette az amberek egy részét. Érzékennyé, olyan – látszólag jogi, illetve törvénykezési –, de a valóságban ettől általánosabb politikai/vezetési kérdések iránt, amelyek a mégoly törékeny, de Románia EU-s csatlakozását követően, mégiscsak meglevő jogállamiság elveit sértik. A jelenleg hatalmon levő pártok, és különösen a PSD rovott múltú elnökével szembeni bizalmatlanság, legalább annyit nyom a latban, mint a törvénymódosítási kísérletek, amelyeket nemcsak a jogásztársadalom többsége, az államelnök, de az Európa Tanács, a fejlett nyugati államok képviselete és az USA is, jogállamot sértőnek, vagy veszélyeztetőnek lát.
Honnan a tüntetésen való részvétel ötlete, az, hogy magyarok, méghozzá kétnyelvű táblákkal tüntessenek Bukarestben?
Tapasztalatom, hogy az egy éve folyó tüntetéssorozatban, főként Kolozsváron, de más erdélyi nagyvárosokban és bár gyéren, még székelyföldi városokban is, magyarok is részt vettek, nem csekély számban. Főként fiatalok, akik megmártóztak egy-egy ilyen civil társadalmi esemény hangulatában, és ugyanazokat az elveket vallották és vallják, mint a többségi tiltakozók. Ezért egy felhívást fogalmaztam meg és autóbuszt szerveztem Kolozsvárról Bukarestbe, önköltséges alapon, melyhez székelyföldiek is csatlakoztak, és együtt mentünk a szombati tüntetésre.
A közvetlen apropót az adta, hogy az újonnan kijelölt miniszterelnök-asszony nyilatkozatai azt vetítették előre, hogy teljes lendülettel fog folytatódni az igazságügy és a jogállam elleni támadás. Ráadásul az RMDSz együttműködik azzal a PSD-vel, amelyik ezt a támadássorozatot kezdte és folytatja, és eddig a romániai magyarok, vagy a civil szféra részéről kevesen fejezték ki nyilvánosan és hangosan ellenvetésüket e ténykedés kapcsán. Ideje volt és van annak, hogy hangosan kimondjuk, hogy sok, nagyon sok romániai magyar polgár nem ért egyet sem az együttműködéssel, sem pedig a jogállamiság bármilyen fajta csorbításával.
Milyen volt a hangulat, mit tapasztaltak a tüntetésen, hogyan fogadták a tiltakozó-társak a kétnyelvű feliratokat?
Előzőleg lefordítottuk, kicsit szabadon, az egyik románul megfogalmazott jelszót: a kis stoppot intő kézen jelent meg az „Igazságért” felirat, mely szerintem érthetőbb mint az, hogy küzdünk az igazságszolgáltatás szabadságáért, ami, amúgy szintén igaz. A nagyobb molinóra pedig a korrupciót elítélő szöveg került fel Kolozsvár jelszóval és ezekkel vonultunk, a nagyon ronda időjárás ellenére, vidáman. Jó volt megtapasztalni a szimpátiát a román tüntetők részéről, akik nemhogy haragudtak volna a kétnyelvű feliratokért, hanem fotózkodtak is vele, mi több két román srác végig segített cipelni a dögnehéz molinót, a „Kolozsvár NEMet mond a korrupciónak” felirattal.
Tervez-e, terveznek-e folytatást?
Korántsem vagyok hivatásos forradalmár. De ha nagy a veszély, megyünk Bukarestbe, Brüsszelbe, ahová kell. Őszintén mondom, szeretnék Kolozsváron maradni, a kandalló mellett.
