Az elmúlt napokban többen is kerestek, hogy mondjak „valamit” az országgyűlési választás várható kapcsán. Mi lesz? Higgyenek-e a közvélemény-kutatásoknak? Tényleg kétharmada lesz-e a Fidesznek? Ki az esélyes jelölt? Magas részvétel esetén legyőzhető-e a Fidesz? A fenti kérdések megválaszolása egy-egy egyetemi óra hosszúságú választ kíván, de egy-két gondolattal szeretnék hozzájárulni a döntés meghozatalához. Szabó Andrea választási szakértő elemzése:
- Mit csináljon az, aki a Fidesz győzelmét szeretné?
Ez a legkönnyebb kérdés. Menjen el szavazni, és mindkét szavazatával támogassa a Fideszt és annak egyéni jelöltjét. Itt rögtön érdemes megjegyezni, hogy minden belföldi választópolgárnak két szavazata van. Egyéni választókerületi jelöltre, és országos pártlistákra lehet voksolni. Ez így volt 1990 óta minden választáson, elvileg megtanulhatták a választópolgárok. (a tények kedvéért szögezzük le, hogy 2014 előtt megyei és nem országos listákra történt a szavazás).
A 2014 óta alkalmazott választási szisztéma az egyéni képviselőjelöltekre leadott szavazatot felülreprezentálja, nagyobb értéket ad neki. A következetes, nagy arányú, egy irányba leadott egyéni szavazat – lásd Fidesz – szinte bizonyosan győzelemhez vezet.
A Fidesz-támogatók tehát egyszerű helyzetben vannak. Ha mind elmennek – és efelelől semmiféle kétségem sincs, el fognak menni, darabra – kétharmados győzelmet hozhatnak a kormányzópártnak. 2010-ben 2 706 292 fő szavazott a kormánypártra. Úgy vélem, hogy ebben az évben is nagyságrendileg hasonló szavazatuk lesz az országos listán. Mindez azt jelentheti, hogy a Fidesz 2014-ben tapasztalt szavazatvesztése megállhat, sőt bővülhet a szavazói száma.
Ez az állítás rögtön átvezet a második fontos kérdéshez.
- Mi a helyzet a részvételi fétissel?
Az alábbi ábra mutatja, hogy 1990 óta hogyan nézett ki a részvétel a választások első fordulójában, illetve 2014-ben. A legalacsonyabb részvétel 1998-ban, a legmagasabb 4 év múlva, 2002-ben volt.
Lényegében e két választás tapasztalatai alapján egy olyan axióma rögzült a közbeszédben, és nem kis részben a szakmában is, hogy minél alacsonyabb a részvétel, az annál inkább a regnáló kormányzópártnak, és minél magasabb, az pedig inkább az ellenzéknek kedvez. Az alacsony részvétel esetén ugyanis az elkötelezett szavazók biztos részvétele kész, győzelmi helyzetet teremt, míg a magas részvétel során olyan szavazói rétegek vonódnak be, akik a hatalommal szemben fogalmazzák meg identitásukat. Ezt a feltételezést elsősorban a 2002-es választás erősítette meg. Akkor olyan, leginkább vidéki, kistelepülésen élő, alacsony iskolázottságú szavazók jelentek meg az urnáknál, akik felborították a közvélemény-kutatók által sorra előre jelzett nagy arányú Fidesz győzelmet. Az ún. „elhallgatási spirál” klasszikus eseteként tekintünk erre a választásra.
A Medián e héten megjelent és óriási vihart kavaró kutatási eredménye azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy tévedés lehet ez a 16 éve állandó toposzként hangoztatott álláspont. Kutatásuk szerint ugyanis valóban megjelentek a várt, vidéki, alacsony iskolázottságú szavazók, megemelkedett a részvételi hajlandóság, ami azonban nem az ellenzéknek, hanem egyértelműen a Fidesznek kedvezett. A „migránsoktól” való félelem, a Védjük meg Magyarországot! propaganda úgy tűnik igen erősen hatott az itt élő lakosságra. Kaptak ráadásul Erzsébet-utalványt, rezsicsökkentést, nyugdíjemelést, az elmúlt években némi közmunkát, azaz a jövedelmi helyzetük kétségtelenül javult az utóbbi 2–3 évben.
Megdőlni látszik tehát egy axióma. Ha a Mediánnak igaza van – tegyük hozzá, hogy más adatfelvétel ilyen határozottan nem jelezte ezt a váratlan, egy irányba dőlő részvételnövekedést –, akkor 2002-ben a magas részvétel nem a hatalommal szembeni identitásból adódott, hanem a Kövér „köteles”-beszéde kapcsán mesterségesen kialakított médiahelyzetnek, valamint – és erről nagyon kevés szó esett az idei kampányt elemző kollégák írásaiban – a „23 millió román munkavállaló” beözönlésétől való félelemkeltésnek. Félelemkeltés 2002-ben, félelemkeltés 2018-ban. Hatékony eszköz annak, aki használja.
Mindezeken túlmenően a választási rendszer úgy van kitalálva, hogy kb. 65 százalékos részvételig minden mechanizmus az erős, egy irányba mozduló szavazói tömbnek, jelen esetben a Fidesznek segítsen (győzteskompenzáció, külhoni magyar szavazók levélszavazatai, körzetek átrajzolása, médiafölény, korlátlan anyagi lehetőségek). 65 és 70 százalék között a Medián adatai alapján úgy tűnik, hogy olyan szavazók mozdulnak meg, akik a Fideszt segítik. És mi van 70 százalék felett? A válasz az, hogy nem tudjuk. Jelenleg egyetlen kutatás sem utal ilyen magas részvételi potenciálra. Vélelmezhető azonban, hogy 70–72 százalék felett valóban megjelenhetnek az ellenzék hőn áhított elsősorban városi szavazói. [Jelzem, hogy jelen állás szerint 2018-ban lehet a legélesebb város – vidék, Budapest – község ellentét a választók viselkedésében. lásd Brexit 2016. június].
- És mi a helyzet az ellenzékkel?
Mit tegyen egy ellenzéki szavazó? Menjen el szavazni, és hogy egy klasszikust parafáljak, vigyen magával még két embert! Emellett listán a potens ellenzéki pártokra, párszövetségekre, egyéniben, pedig az esélyes jelöltre szavazzon. Rögtön két kérdés is felmerül ezen mondat kapcsán. Kik a potens ellenzéki pártok, és ki az esélyes jelölt?
Kezdjük onnan, hogy mindenki, közte felkészült elemzők, stratégiák is úgy beszélnek a jelenlegi taktikai szavazási helyzetről, mintha erre nem lett volna példa a magyar választások történetében. Volt! Nem is egy alkalommal. Ilyen helyzet alakult ki 1998-ban, a 2 fordulóban a jobboldalon, 2002-ben, 2006-ban a bal–liberális és a jobboldali oldalon egyaránt. Igaz, kétségtelenül, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban érvényesült ez a fajta tudatos magatartás. 2010 óta az átszavazás jeleit leginkább az LMP és a Jobbik esetében lehetett regisztrálni.
Kik tehát a potenciális szavazatot maximálni képes pártok? Az MSZP–P pártszövetség, a DK, – amelyek együtt nagyobb támogatottsággal rendelkeznek, mint a Jobbik – valamint a Jobbik. Van némi bizonytalanság az LMP helyzetével kapcsolatban, mert az elmúlt hetekben – minden kommunikációs trükk ellenére – kevésbé volt részese a szavazók által hőn áhított szövetségi politikának. Nem tudni, hogy büntetnek-e szavazók, vagy az örök „új erő” – imázs fog-e érvényesülni esetükben.
Minden valószínűség szerint a többi pártra leadott szavazat automatikusan a Fidesz nagy győzelmét segíti elő, ugyanis nem hasznosul, nem koncentrálja, hanem töredezi az ellenzéki szavazatokat, pártlistán is. Valójában nincs igaza azoknak a hangoknak, amelyek szerint egyéniben szavazz az eszed, pártlistán pedig a szíved alapján. Ebben a választási rendszerben a listás szavazatokat is az ész alapján érdemes leadni. Az utolsó közvélemény-kutatások szerint az a DK, a Jobbik, az MSZP–P és az LMP a befutó ellenzéki pártok (egyetlen mérvadó kutatás sem mérte a generációs alapon szerveződő Momentumot 3 százaléknál magasabbra).
És az utolsó gondolat, az egyéni jelöltek kérdése. Ha valahol, hát itt lehet megakadályozni a Fidesz nagy arányú győzelmét. Nézzük a matematikát.
Az országgyűlésben 199 képviselő foglal helyet. Ebből 106 az egyéni, 93 pedig az országos listán jut be a parlamentbe. A Fidesz három mandátumról indul. Legalább 2 mandátumot fog kapni a külhoni magyar levélszavazatok alapján, és a német nemzetiségi képviselő, aki először lesz tagja a magyar országgyűlésnek, történetesen a Fidesz önkormányzati képviselője. A fennmaradó 90 helyet osztják szét az országos listákra érkezett szavazatok alapján. A szavazatok forrása egyrészt a második, listás szavazólap, valamint – és jelen szempontból ez az érdekesebb – a győzteskompenzáció.
Budapesten 18, Pest megyében 12, a többi megyében pedig 2 és 8 közötti egyéni képviselői helyért folyik a küzdelem. Néhány olyan egyéni választókerület található csak Budapesten kívül, amely pusztán, vagy nagyon nagy részt nagyvárosi környezetből állna, az egyéni mandátumok többségét városok és községek szavazói együtt döntik el. Generálisan elmondható, hogy Budapesten, valamint a megyei jogú városok többségében az MSZP–P/DK/független-jelölt a legesélyesebb egyéni jelölt. Budapesten van két egyéni választókerület, ahol az Együtt (Szabó Szabolcs és Vajda Zoltán), és egy, ahol az LMP (Csárdi Antal) a potens jelölt. A kisvárosias környezetű evk-kban viszont egyértelműen a Jobbik egyéni képviselő-jelöltje tudja legyőzni a Fideszt. Aki tehát nem szeretné a Fidesz nagy, akár kétharmados többségét a 2018. április 8-a után felálló parlamentben, annak pártszimpátiától függetlenül a potenciálisan esélyes egyéni jelöltre érdemes leadni a szavazatát, ez vezet ugyanis a szavazat hasznosulásához.
Minden valószínűség szerint a többi pártra leadott szavazat automatikusan a Fidesz kétharmadát segíti elő. Miért? Mert megosztja a töredékszavazatokat, és így a győzteskompenzáció révén a Fidesz malmára hajtja a vizet. Mit jelent ez? Ha a Fidesz mögött sok kis, nagyjából azonos támogatottságú pártocska lesz, akkor a győztes Fidesz és a második helyezett párt között nagyon nagy lesz a különbség (sok szavazat keletkezik), ami mind megy fel a Fidesz országos listájára. Az esélyes jelöltre szavazni tehát akkor is megéri, ha nem fogja megnyerni a választást, de legalább annyi elérhető vele, hogy csökkenteni lehet a Fidesz pártlistájára eső kompenzáló szavazatokat.
És itt érünk el az egész bejegyzés legfontosabb kérdéséhez.
- Lefutott a választás?
Závecz Tibor tegnap délután kiadott közleménye nagyon pontosan fogalmaz. „A kutatások igyekeznek, de nem tudják naprakészen követni a választói magatartás alakulását, ezért az előrejelzés szinte lehetetlen vállalkozás, különösképpen az egyéni választókerületek és így a mandátumok kiosztására vonatkozóan.” A lefutott-e a választás? – kérdésre tehát az a válasz, hogy nem tudjuk.
A közvélemény-kutatás hagyományosan pártlisták vizsgálatára alkalmas, arra a helyzetre, ami aktuálisan abban a pillanatban van, nincs előre jelző funkciója. A választások környékén legtöbbet jelzett választói csoport-kategória a „biztos szavazó pártot választó”, tehát az, aki holnap biztosan elmegy szavazni, és megnevez egy pártot. Ez jó esetben az 1000 fős minta 40–45 százaléka, azaz 400–450 ember. A kalkulált hibahatár ebben a körben elérheti a ±6–7 (!) százalékot is. Nem ±3, hanem ennek a 2–2,5 szerese. Abban is van kutatói konszenzus, hogy a Fideszt, miután a legerősebb, leghangosabb mozgalmi párt, a kutatók felülmérik. Ez azonban mind a pártlistákra vonatkozik.
Az egyéni mandátumok esetében elég, ha hozza a Fidesz a meglévő, stabil 40 százalék körüli támogatottságát, és töredezett ellenzék mellett automatikusan viszi a mandátumot + a győzteskompenzáció révén a töredékszavazatokat. Ezért van óriási jelentősége a visszalépéseknek, a koordinált indulásnak. Holnap este 10 órára tudni fogjuk, hogy mit érthettek meg a választók az elmúlt hetek kívülről káosznak látszó egyezkedéseiből, valóban annyira hat-e a félelemkeltés, mint az most látszik, vagy az ellenzéki szavazók vállvetve megakadályozzák a Fidesz nagy arányú győzelmét.
