Nem igaz, hogy nem létezik törvény, amely szankcionálná az ilyen kijelentéseket! Halált lehet kiáltani egy gyermekre? Büntetlenül. Isten irgalmazzon egy ilyen világnak, egy ilyen társadalomnak, egy ilyen országnak!
Nagyon beteg az a társadalom, ahol egy tizenegyéves gyerek következményekkel (ezúttal egy kisállat pusztulásával) járó, meggondolatlan tettét fizikai fenyítéssel, súlyos, tettleges retorzióval, kézlevágással és kivégzéssel büntetnék a felnőttek. Olyanok, akik nem ismerik a gyereket. Az eset pontos körülményeit sem. A gyerek életkörülményeit sem.
Nem kellene reagálni, jó lenne okosan legyinteni az „internet népe” agresszív hőzöngésére. Ezen a szinten már nem is lehet vitatkozni. Az őrültet nem lehet meggyőzni, hogy őrült, azt fogja mondani, Te vagy az, s rád támad. (Ezt Roland Barthes írja a Beszédtöredékek…-ben.)
De nem erről van szó. Azok, akik a Kecskeméten történt esetet fizikai erőszakkal torolnák meg; egy kiskorú gyermek tettét – nem őrültek. A szó klasszikus értelmében nem is betegek. Nem is okvetlenül képzeletlenek vagy ostobák. Magukat, nyilván, nem is tartják rossz embernek. Mi több, meg vannak győződve róla, hogy tisztességesek, becsületesek, szabálykövetők.
Nem. Akik úgy vélik, hogy a másik ember (család, szülő) „rossz” gyerekének le kell vágni a kezét, mert egy óvatlan pillanatban, meggondolatlanul, benyúlt a kecskeméti vadaspark ketrecébe, meg akarta simogatni a kisállatot, majd földhöz vágta, amikor az megharapta (ezáltal a vemhes szurikáta pusztulását okozta) –, épp úgy nem őrültek, miként az említett gyerek sem gonosztevő. Nem. Ők, lehet, a szomszédjaid. Ismerőseid és a rokonaid. Szegénységben megkeseredettek, kisemmizettségben és jogtalanságban önmagukból kifordultak. Gyűlölködőkké váltak. Mindent utálnak. A fiatalságot és a gyerekeket leginkább.
Miként az a – többségünk számára ismeretlen – gyerek sem gonosztevő, aki ezt a tettet elkövette. Bármelyikünk tizenegyéves gyereke lehetne. Egy pillanat. Egy rossz döntés. Egy érzés. Visszafordíthatatlan következményekkel járt. Lehet, hogy egy szorgalmas, jólnevelt, érzelmes gyerek, aki épp az empátiájának adott kifejezést. Amikor földhöz vágta a rátámadó állatot, ösztönszerűen cselekedett.
És mi van, ha problematikus gyerek! Ha elhanyagolt. Ha kezelhetetlen? Emberek! Tizenegyéves gyerek! Ebben az esetben nem inkább segíteni kellene neki, mint inkább a kivégzését követelni?
A modern elektronika, a kibernetika vívmányait előremutató eredményeknek tartom! A fejlődés hozta magával az iPhone-okat, a számítógépeket, az internetet és a Facebookot. A fejlődést viszik tovább. Látom a negatív következményeit is. Hiányolom a szélsőséges viselkedéssel szembeni retorziót. Azt tapasztalhatjuk, hogy az igazán retrográd szellemiséget nem a fiatalok, nem a tizenévesek képviselik a közösségi oldalakon. Az idősebbek. Az öregek. A nők – többnyire – alulképzett, önálló egzisztencia nélküli csoportjai. A kibertérben elkövetett gonoszságok jobbára retorzió nélkül maradnak. Egy bejegyzés erejéig bárki fontosnak tarthatja magát. Főleg, ha reakciókat vált ki. A Facebookon büntetlenül lehet gyűlölködni.
Jönnek a „bezzeganyuk”, akik legtöbbször semmiben sem –, de szülői, nevelői téren rendkívül „sikeresek”, akik – más gyerekeivel szemben – saját gyerekeiknek szuperjólneveltséget és szuperintelligenciát tulajdonítanak. Akik mindent jól csinálnak. Akinek a gyerekei, soha, de soha… Akik pontosan tudták. Akik mindig jól reagáltak. Akiknek módszereik és elveik voltak/vannak.
Jönnek azok, akik a verés (a „makarenkói pofon”) hívei. „Én is kaptam, mégis ember lett belőlem!” Hát nem lett. Épp ez az, hogy nem lett. Egy erőszakos, bornírt, segítségre szoruló felnőtt. Az lett.
Egyetlen napon, egy huszonnégy óra alatt Magyarország, de Szerbia és más kelet-európai országok kék ege alatt is emberek tucatjai ülnek alkoholos állapotban volán mögé, súlyos baleseteket, esetenként mások halálát okozva. Pedig nagyon jól tudják, hogy alkohol hatása alatt tilos gépjárművet vezetni. Mind felnőtt emberek. Az általános iskolás gyermek pedig bűnös, mert már el tudta olvasni a tiltó feliratot.
Egyetlen hét alatt több családon belüli erőszak történik az országban, egyetlen óra alatt több szabályt szegünk meg, egyetlen perc alatt hozunk, felnőttként, jóvátehetetlenül rossz döntéseket…
Akkor szakadt el nálam a film, amikor egy felfuvalkodott tökfej azt írta az egyik Facebook-poszt alá, kényeskedve, hisztizve: „Megint az ártatlan állat halt meg!” Úristen! Hát kinek kellett volna/kellene meghalnia?!
Nem igaz, hogy nem létezik törvény, amely szankcionálná az ilyen kijelentéseket! Halált lehet kiáltani egy gyermekre? Büntetlenül.
Isten irgalmazzon egy ilyen világnak, egy ilyen társadalomnak, egy ilyen országnak!
Bence Erika (Napló)
