Kezdőlap Szerzők Írta FüHü

FüHü

9400 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Nemzeti értékeink

0

Évtizedeken keresztül hallgattam én, és hallgatta az a politikai közösség, amelyhez tartoztam és tartozom, hogy nem tiszteljük a nemzeti értékeket, a múlt relikviái és máig szóló szimbólumai számunkra nem fontosak, az ún. modernizáció jegyében képesek vagyunk elengedni és a múlt enyészetének hagyni másoknak fontos kulturális értékeket, készek vagyunk bezárni fontos műhelyeket csupán azért, mert nem rentábilisak, szélnek engedni kollektívákat, közösségeket vagy azért, mert közpénzt nem tudtunk rá áldozni, vagy pedig azért, mert a fund-raising-ben az adott közösség nem volt kellően ügyes.

Két okból bocsátom ezt előre. Az első ok, hogy a Népszabadság, a Magyar Nemzet, és most a Heti Válasz nem azért képtelen finanszírozni tevékenységét, mert az amúgy valóban szűkülő piac ne tudná fenntartani, hanem azért nem, mert a hatalom az őt ért bírálatra úgy reagál, hogy zsarolással megtiltja az üzleti világnak az ott történő hirdetéseket, és ezzel fő bevételi forrásától fosztja meg a lapot. Rossz döntést egészen bizonyosan hoztunk mi is kormányon, és biztos vagyok abban, hogy voltak olyan szellemi műhelyek, amelyeket meg kellett volna mentenünk. De olyasmire, hogy egy nekünk nem tetsző szellemi műhelyt a hatalom nemtelen eszközeivel tegyünk tönkre, soha, egyetlen alkalommal sem került sor. Ez bizony óriási különbség.

A másik ok pedig az, hogy azok, akik ezeket a vádakat annak idején velünk szemben megfogalmazták, bizony nem mások voltak, mint azok, akik ma, nem gondatlanságból, hanem bűnös számítással, előre megfontolt szándékkal teszik tönkre a magyar közélet sok évtizeden keresztül működő elválaszthatatlannak hitt fórumait. A magyar kultúra kincseit. Igen, pontosan azok teszik ezt, akik a múlt iránti tiszteletlenség vádját sütötték rendre ránk .

Hol vannak ilyenkor azok, akik magukat konzervatívnak tartják? Hol lehet hallani az ő szavukat?

Mi liberálisok, siratjuk a Népszabadságot, siratjuk a Magyar Nemzetet, és siratjuk a Heti Választ. És soha nem fogunk felejteni és nem fogunk megbocsátani sem a sírásóinak.

Szerző: Eörsi Mátyás, Facebook

Bréking nyúz, június 6. – Tudósítás a másik valóságból

0

Változatos témákkal lehet ma találkozni a kormánypropaganda alternatív valóságában: beszámoló a Heti Válasz nyomtatott kiadásának megszűnéséről, reménykedés abban, hogy még a héten szakad a Jobbik, támadás az Alkotmánybíróság ellen és kesergés, amiért az amerikai szépségversenyeken nem lesz több bikinis felvonulás.

Sajátos módon számol be a Heti Válasz nyomtatott kiadásának megszűnéséről az Origo

„Az utolsó száma jelenik meg a héten a Heti Válasznak, Simicska Lajos, a lap tulajdonosa nem finanszírozza többé. Azaz, a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió után a Heti Válasznak sem ad pénzt, megszűnik a hetilap is. (Egyébként ezt már korábban bejelentették, csak a Heti Válasz kapott időt, hogy esetleg vevőt szerezzen magának. Mint ma elmondták, nem sikerült.). A Hír TV-nél sok embert kirúgtak az elmúlt hetekben, fizetéscsökkentés is volt. Úgy tudjuk, Simicska internetes lapjánál, az Indexnél is attól félnek a dolgozók, hogy egyik pillanatról a másikra egyszerűen megszünteti az újságot az oligarcha.

A Heti Válasz tehát csütörtökön jelenik meg utoljára. A Simicska-birodalom két, megmaradt médiuma is óriási gondokkal küzd. A Hír TV-nél egyre kezelhetetlenebb a milliárdos veszteség. Ráadásul június elsejétől – éppen az eladási próbálkozások miatt – nyilvános a csatorna nézettsége, az eredmény pedig katasztrofális. Vezetőnek szánt műsorukra, Kálmán Olga beszélgetéseire például alig kiváncsi valaki, fele-harmada nézi, mint ahányan a szintén ellenzéki ATV hasonló műsorát.

Simicska internetes újságjánál is rendkívül feszült a helyzet, egyes forrásaink szerint pánikhangulat van. Az Index-dolgozók körében információink szerint hetek óta beszédtéma, hogy Simicska vajon mikor dönt az ő megszüntetésükről is.”

A 888 szerint napok kérdése a Jobbik pártszakadása

„Szinte biztos, hogy már csak napok kérdése, hogy a pártszakadás megtörténjen a Jobbikon belül. Toroczkai Lászlót június hetedikére, csütörtökre idézték be az etikai bizottság elé, vele együtt összesen öt párttaggal szemben indít etikai vagy fegyelmi vizsgálatot a Jobbik vezetése. A retorzió elérheti azon regionális igazgatókat is, akik felkérték Dúrót Toroczkai elnökhelyettes-jelöltjének, majd nyíltan támogatásukról biztosították a Mi magunk platformot. (…)

Dúró férje, Novák Előd pedig ma bejelentette, hogy egyetlen formálisnak nevezhető jobbikos tisztségét, a pártalapítványban betöltött kuratóriumi tagságot is lemondja. A Jobbik szakadása így már csak idő kérdése – az akár már holnap megtörténhet.

Az új szervezet létrejöttével még várni kell, ugyanis Toroczkai június 23-ára hirdetett „zászlóbontást”.”

A Magyar Idők most épp az Alkotmánybíróságot támadja

„Hideg zuhany volt a kora nyári kánikulában az Alkotmánybíróság keddi döntése, miszerint felfüggeszti az eljárást, magyarán eltolja magától a döntést a felsőoktatási és a civil szervezetek működését szabályozó törvénnyel kapcsolatban. A taláros grémium (politikailag?) korrekten úgy fogalmazott: „a testület jelen ügyekben arra a következtetésére jutott, hogy az alapjogi összefüggésekre és az Európai Unión belüli együttműködési kötelezettségre tekintettel az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások befejezését szükséges bevárnia.”

Úgy véli tehát az alaptörvény felett őrködő testület tagjainak többsége, hogy miután az Európai Bizottság tavaly év végén mindkét ügyben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt, szükséges megvárniuk a folyamatban lévő eljárások befejezését.

Az Alkotmánybíróság ezzel viszont nem kevesebbet mondott ki, mint hogy a Európai Bíróság alárendeltjének tartja magát. Megnyugtató azonban, hogy a nyílt meghunyászkodás, gazsulálás dokumentumához öten különvéleményt csatoltak. (…)

Vagy attól tartottak, akik az EU felettes szerveihez való szervilis igazodás mellett voksoltak, hogy ha nem Brüsszel polkorrekt, kizárólag a liberalizmusteljesítményt díjazó szája íze szerint döntenek, majd kormánypártiaknak fogják minősíteni őket? Hát nem esett le még a tantusz ezeknek az önállótlan, félénk alkotmánybíróknak, hogy így is, úgy is ezt a stigmát sütik rájuk, bárhogy is határoznak?

Viszont nincsen kár haszon nélkül: megtudtuk legalább hogy nincs Alkotmánybíróságunk – csak önmaga által korlátozott hatáskörrel. Ami annál is szomorúbb, mert mostani meghátrálásuk azt jelenti, hogy más kérdésekben is elismerik az EU testületeinek feljebbvalóságát. Akinek pedig minderről a szocializmus alatti „Nem lehet megkérdőjelezni a párt vezető szerepét” kőbe vésett szentencia jut az eszébe, a hiba nem az ő készülékében van. (…)

A jelzett törvények azonban – hiába okádnak rá tüzet a liberál­globalisták – tűzálló anyagból készültek, úgyhogy az AB nélkül is kiállják a jog és törvényesség próbáját.”

A Pesti Srácoknak az amerikai szépségversenyek szabályváltoztatása nem tetszik

„Idén nem lesz bikinis bevonulás a Miss America döntőjében, sőt a szervezők nyitnak az eddigi ideáltól eltérő „formájú és méretű” indulók felé is. A külcsín egyébként is másodlagos lesz mostantól a szépségversenyen, a koronát az kapja, aki megfelelően nyilvánul meg a „fontos társadalmi kérdésekben”. Egy szépségversenyen. És mindez csak az első #metoo-mozgalomnak köszönhető reform! Józsi csepeli boltos úgy érezte, ha mindez így folytatódik, rövidesen ő is megvalósíthatja az „Amerikai Álmot”… (…)

Felesége ekkor érezte időszerűnek, hogy felhívja Józsefje figyelmét terve két apró gyenge pontjára. Egy: Józsi nem nő. Kettő: nem amerikai. Így a Miss America verseny két alapfeltétele közül legalább kettőnek nem felel meg.

A csepeli boltos azonban nagyvonalúan legyintett: ha a #metoo mozgalom így folytatja, akár már jövőre sem lehet ez akadály. Hiszen píszí is van a világon, vagy mi! Neki meg jogai! És álmai, meg vágyai! Ezeket akarná a férfisoviniszta világ elvenni tőle, Józsitól?!

Mi van, ha ő arra áhítozik, hogy Miss America legyen? Férfiként, büszkén kipattintva egy dobozos sört, piros macialsóban!”

Folytatódhat a Golgota kálváriája

0

Az elmúlt napokban többször is foglalkoztunk a Pákh Imre tulajdonában lévő, Debreceni Déri Múzeumban kiállított Munkácsy festmény, a Golgota ügyével. Úgy tűnik, van előrelépés az ügyben, hiszen az állam és az Amerikában élő magyar műgyűjtő álláspontja közeledett egymáshoz. Mármint ami az eladási árat illeti. Mert egyébként nincs rendben semmi – az örökségvédelmi hatóság új eljárást kezdeményezett a festmény védetté nyilvánítására.

A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Pákh Imre hajlandó eladni az államnak a képet, az állam pedig hajlandó azt megvásárolni. Néhány évvel ezelőtt már volt szó arról, hogy az Pákh Imre eladja a képet a magyar államnak, ám akkor nem tudtak megegyezni az árban. Pákh Imre hozzávetőlegesen 9 millió eurót kért a Golgotáért, az állam 6 millió eurót ajánlott – a tárgyalások itt aztán meg is szakadtak. Ezt követően Pákh Imre letakartatta a Debreceni Múzeumban kiállított képet, amely – újabb tárgyalások eredményeként – 2017-ben vált újra láthatóvá.

A legújabb fejlemény, hogy az állam immár hajlandónak mutatkozik kifizetni az időközben 10 millió euróra emelkedett eladási árat. Néhány napja még úgy tűnt, sínen van minden, az üzlet tehát megköttetik, a Golgota, amely Munkácsy híres Trilógiájának egyik darabja – nem csak Magyarországon marad, de a nagyközönség számára továbbra is látható lesz.

Ehhez képest Pákh Imre néhány napja kapott egy levelet az örökségvédelmi hivataltól, mely levélben

újabb eljárás elindításáról tájékoztatták a tulajdonost,

egyben közölték vele, hogy a kép jogi státusza ismét védett. Azaz, Pákh Imre értelmezése szerint az eljárás indításával megkerülték a Kúria döntését, amely hatályon kívül helyezte a kép védettségéről szóló korábbi határozatot.

Pedig korábban, még az előző eljárás kezdetén egy szakbizottság is megállapította, hogy nincs alapja a védetté nyilvánításnak. Amint azt a Független Hírügynökségnek elmondta, a hatóságnak nem azon kellene gondolkodnia, hogy a kép védett, hanem azon, hogy látható legyen. Pákh a levélben foglaltakat barátságtalan, nem a megegyezésre törekvő gesztusként értelmezi, s nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a festményt újból letakartatja.

Védettség és tulajdonhoz való jog

A kulturális örökség védelméről szóló törvény egyes rendelkezései legutóbb 2014 januárjában módosultak. A legfontosabb változás a 2001. évi LXIV. Törvényhez képest, hogy finomult a védett kulturális javak körének meghatározása. Az e körbe való tartozás feltétele immár nem a múzeumi, könyv- és levéltári, valamint kép- és hangarchívumokban való őrzés, hanem az említett intézményekben történő nyilvántartásba vétel. A védettség megszüntetésének lehetséges indokai között új elem a külföldi múzeumok állandó kiállításain történő bemutatás.

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

A magyarországi kiállításokra kölcsönadott műtárgyakat az örökségvédelmi és a kölcsönzött kulturális javakról szóló törvények szigorúan védik, így ezen jogszabályok szerint az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott képet nem lehet védetté nyilvánítani.

A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ nyilvántartásában mintegy 50 ezer egyedileg védett műtárgy szerepel.

Egy műtárgy védettsége annyit tesz, hogy azt tulajdonosa nem viheti ki engedély nélkül az országból, és időnként köteles hozzáférhetővé tenni kiállítás és kutatás céljából.

A magyarországi kiállításokra külföldről kölcsönadott műtárgyak hazaszállíthatóságáról a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi törvény egyértelműen fogalmaz: az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott képet nem lehet védetté nyilvánítani, ahogy az alkotó tulajdonában lévő művet, illetve a magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkező, a tulajdonos által 50 évnél nem régebben behozott alkotást sem. A múzeumi kiállításra behozott tárgyak esetén Magyarországon is van lehetőség arra, hogy a tárgyak „jogi immunitást” élvezzenek, vagyis a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló 2012. évi törvény alapján a kiállításra behozott tárgyak még bírósági döntés esetén sem foglalhatók le, vagyis teljes mértékben biztosított, hogy hazaszállíthatók legyenek.

Amúgy maga a védetté nyilvánítás is csak meghatározott mértékű korlátozást jelent, ilyen például a végleges kiviteli tilalom, a restaurálás előzetes engedélyeztetése, a bejelentési kötelezettség.

A védetté nyilvánítás nem újdonság és nem is magyar sajátosság, a nemzeti kulturális örökség védelmére az unió minden tagállamában létezik szabályozás. A nemzeti örökség számára fontos műtárgyakat általában törvényi rendelkezéssel, kategóriák nevesítésével, vagy adminisztratív intézkedésekkel nyilvánítják védetté. Görögországban például minden 1833 előtti tárgy védettnek minősül és kiviteli tilalom alá esik. Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában egyedi eljárással nyilvánítják védetté a műtárgyakat.

Itt az EU válasza az amerikai importvámokra

0

Már júliusban hatályba lépteti válaszintézkedéseit az Európai Unió az importált acélra és alumíniumra kivetett amerikai védővámokra. Első körben nagyjából 2,8 milliárd eurónyi amerikai termékkel szemben vezetnek be 25 százalékos importvámot.

Bár korábban arról volt szó, hogy az Európai Unió mentességet kap az amerikai védővámok alól, ez csak néhány hétig tartott. Az Egyesült Államok az acél és alumínium importjára szabott ki 25, illetve 10 százalékos védővámot.

Az Európai Bizottság ezt követően a Kereskedelmi Világszervezethez,

a WTO-hoz fordult az amerikai védővámok miatt,

illetve még korábban vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy szükségesek-e intézkedések annak érdekében, hogy megvédjék az unió piacát az amerikai lépés nyomán nagy mennyiségben átirányított acéltól és alumíniumtól.

Mostani ülésén pedig jóváhagyta azt az amerikai árulistát, amelyet az EU importvámokkal sújtana, és amelyet már korábban megküldött a WTO-nak. A listán többek között a mogyoróvaj, az áfonya és a narancslé szerepel, de megtalálhatók rajta bizonyos mezőgazdasági termékek, számos vas- és acéláru, ruhák, ágyneműk, dohánytermékek, motorkerékpárok, jachtok, illetve a bourbon whiskey is. Szakértők szerint

számos érintett amerikai cég központja fontos republikánus vezetésű államokban található.

A bizottság közölte: a tagországokkal együttműködésben várhatóan még júniusban sikerül lezárni a megfelelő eljárást, a védővámok így már a következő hónapban életbe léphetnek.

Cecilia Malmström uniós kereskedelmi biztos azt mondta: ez megfontolt, arányos és jogszerű választ jelent az amerikai kormány egyoldalú és törvénytelen lépésére. Azt is mondta:

„Sajnáljuk, hogy az Egyesült Államok nem hagyott számunkra más választást.”

Az EU tavaly 6,4 milliárd euró értékben exportált acélt és alumíniumot az Egyesült Államokba. Brüsszeli tájékoztatás szerint ezért a jövőben további 3,6 milliárd eurónyi amerikai termékre vetnek majd még ki importvámot. Erre három év múlva vagy a WTO vitarendezési eljárásának lezárulta után kerülhet sor.

Trump mellett kampányol Netanjahu Európában

0

Az iráni atomalkuról tárgyal Európában az izraeli miniszterelnök.

Benjamin Netanjahu gyakorlatilag az egyetlen a nemzetközi színtéren, aki támogatta Trump kilépését az iráni atomalkuból. Sőt, ezt ő maga korábban is erősen forszírozta. Az európai vezetők viszont meg akarják tartani az alkut – csakhogy, bár a napokban épp velük tárgyal, Netanjahut az ő véleményük kevéssé érdekli a Háárec szerint.

Az izraeli miniszterelnök ugyan aggódik, hogy Irán egyre nagyobb katonai szerephez jut Szíriában, de tisztában van vele, hogy

az európaiak keveset tehetnek ebben az ügyben:

Amerika és Oroszország fontos ebből a szempontból.

Netanjahu pedig elsősorban Amerikára figyel: maximálisan Trump követőjének mutatja magát. Emellett szinte nyíltan törekszik az EU megosztására is – ahogyan az amerikai diplomaták egy része is.

Például az új német nagykövet, aki bejelentette, hogy támogatni fogja az európai „konzervatívokat” – vele Netanjahu most személyesen is találkozott. Az új nagykövet megfogalmazta az amerikai vezetés valódi célját is: elitcserét az Európai Unióban és annak vezető államaiban.

Netanjahu közben Emmanuel Macron francia elnökkel is találkozott, aki az iráni atomprogramban érintett mindent felet óva intett a feszültség fokozásától. Netanjahu azt mondta: „Nem kértem Macron elnöktől, hogy lépjen ki a megállapodásból. Úgy vélem, hogy a gazdasági realitások fogják ezt a kérdést rendezni.”

Dupla koncertet tart Presser Gábor az Arénában

0

Már most alig maradt jegy az október 7-ei koncertre, ezért úgy döntöttek, hogy másnap tartanak még egyet.

A szervezetők szerint minden szempontból különleges Presser-arénakoncertre 9 évet kellett várniuk a rajongóknak. Presser Gábor élete és pályafutása egyébként több jubileumot is ünnepel ebben az évben.

A koncert főszereplője a zongora lesz, de emellett Presser Gábor azt is megmutatja majd, hogy

a rock, a színház és az egyszemélyes koncertek hangulata hogyan is fér el egy színpadon.

Presser Gábor évtizedek óta a pályán van, saját előadásai és zenekarai mellett olyan énekeseknek írt dalokat, mint Zorán, Katona Klári, Révész Sándor, Kovács Kati, Demjén Ferenc vagy Rúzsa Magdi. Kitűntetéseit, zeneszakmai díjait egytől egyig édesanyjának adta.

Itt az új OLAF-jelentés: több magyar ügyet vizsgáltak

0

Magyarországnál csak Romániában vizsgált több gyanús ügyet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tavaly, ez derült ki a szervezet éves jelentéséből. Több magyar ügyről részletesen is írnak, például az Eliosról.

Az Elios-ügyet külön kiemeli a jelentés.
Forrás: hodmezovasarhely.hu

Most hozta nyilvánosságra az OLAF a 2017-es évről szóló jelentését, amelyből kiderül, hogy összesen 197 esetben indítottak vizsgálatot, és hárommilliárd euró visszavételére tettek ajánlást. A szervezet ugyanis

nem tehet feljelentést, ha visszaélésre bukkan, akkor is csak ajánlást küldhet az adott országnak.

A jelentés szerint az ügyek között voltak olyanok, amelyeknél a valódinál jelentősen kisebb értéket vallottak be importtermékek esetében, de olyan is, hogy szervezett bűnözői csoportok próbálták ellopni az uniós agrártámogatásokat, de fedeztek fel csalást nagy infrastrukturális beruházásoknál is. Arra is felfigyeltek, hogy csalók

egyre több olyan pénzt próbáltak elsikkasztani, amelyet kutatásra vagy a menekültválság megoldására szántak.

A szervezet összesen 102 gyanús ügyet vizsgált az uniós támogatásokkal kapcsolatban – ebből 10-et Magyarországon. Ennél több vizsgálat csak Romániában volt (11), Lengyelországban pedig szintén 10. A magyar vizsgálatok közül 7 végződött ajánlással – vagyis ennyi esetben találtak valamilyen problémát.

A jelentés több magyarországi ügyről részletesen is ír, az egyik ilyen az Orbán Viktor vejéhez köthető Elios-botrány. A jelentés szerint 35 közvilágítási projektet vizsgáltak, és szabálytalanságokat találtak a költségek eredeti becslésénél, ráadásul összefonódások voltak a nyertesek és a pályázatok kiírói között. Ahogy írják, számos szabálytalanságot találtak a közbeszerzési folyamatoknál is. Mint írják, a vizsgálatot azzal az ajánlással zárták, hogy

vissza kell kérni 43,7 millió eurót (14 milliárd forintot),

és küldtek ajánlást a magyar legfőbb ügyésznek is.

Ez másik, Magyarországot is érintő ügy, amelyet említenek a jelentésben, 31 kutatás-fejlesztési projekttel kapcsolatos. A határokon átnyúló vizsgálat itt azt állapította meg, hogy azzal a céllal hoztak létre alvállalkozói rendszert, hogy megnöveljék a költségeket és elrejtsék a valódi szereplőket. Ezzel az üggyel kapcsolatban 28,3 millió euró (9 milliárd forint) visszakérését javasolja az OLAF, valamint itt is értesítette a magyar hatóságokat.

Megemlítették Magyarországot egy olyan, 15 másik tagállamot érintő ügyben is, amelyben 122 tonna illegális növényvédő szert próbáltak behozni az EU-ba a vizsgált országok határain keresztül.

A jelentésben az is szerepel, hogy 2010 és 17 között az OLAF összesen 37 esetben küldött ajánlást Magyarországnak. A magyar hatóságok mindössze 17 esetben indítottak eljárást, amelyek közül 9 felmentéssel végződött, 8 ügyben született elmarasztaló ítélet.

Íme a számok, amelyek cáfolják Kövér Lászlót

0

Az Országgyűlés elnöke szerint minden magyar egyetem jobb, mint a CEU. Megnéztük, mit mondanak erről a felsőoktatási rangsorok.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

„Nem nagy kunszt jobb egyetemet csinálni, mint a CEU” – ezt mondta Kövér László házelnök az ATV kérdésére tegnap. Azért kérdezték az egyetemről, mert a kiszivárgott hírek szerint a vasárnapi, kötcsei pikniken is szóba került a CEU.

Kövér szerint már eleve van jobb egyetem a CEU-nál, amikor megkérdezték tőle, melyikre gondol, annyit válaszolt: „sok ilyen van, sőt mindegyik”.

A különböző egyetemi rangsorok azonban egyértelműen cáfolják Kövér Lászlót.

A világ egyik vezető oktatáskutató cége, a Quacquarelli Symonds ugyanis öt képzési területen is a világ legjobb 100 egyeteme közé rangsorolta a CEU-t, miközben más magyar egyetemek képzései csak elvétve kerültek be a legjobb 200 közé.

Meg is néztük a rangsort: politológia és nemzetközi tanulmányok területen a CEU-t az 51-100. helyre rangsorolják, más magyar egyetem nem is szerepel ezen a listán. Hasonló a helyzet a szociálpolitika, a szociológia és a történelem területén. Filozófiából ugyanígy 51-100. helyezést kapott a CEU, de itt már az ELTE is megjelenik a rangsorban, a 151-200. helyen. A CEU jogi képzését a 151-200. helyre tették a kutatók, itt nincs más magyar egyetem a listán, a közgazdaságtan területén szintén 151-200. a CEU, míg a Corvinus a 301-350. helyen szerepel.

Ezeken kívül négy olyan tudományterület van, amelynél magyar egyetem felkerült a listára: az ELTE régészet és nyelvészet, valamint a Semmelweis Egyetem orvosi és gyógyszerészi képzése egyaránt 151-200. helyet ért el. Ilyen képzések egyébként a CEU-n nincsenek.

A tágabban értelmezett tudományterületeket tekintve is

jóval megelőzi a CEU a többi magyar egyetemet.

A bölcsészettudományok terén 172., míg az ELTE 321, a debreceni és a szegedi egyetem pedig 451-500. helyezést kapott. A társadalomtudományoknál a CEU a lista 202., a Corvinus és az ELTE pedig a 401-450. helyén szerepel. A többi tudományterületi listára még a Semmelweis (élettudományok és orvoslás, 254. hely) és az ELTE (természettudományok 291. hely) tudott felkerülni.

A QS képzési területekre lebontott felsőoktatási rangsora évente 48 tantárgy szerint rangsorolja 151 ország 1130 felsőoktatási intézményét. A CEU az általános felsőoktatási rangsorban nem szerepel, mivel ott azokat rangsorolják, amelyek alapképzést is kínálnak, a CEU-n azonban ilyen nincs, csak mester- és posztgraduális képzések.

Hasonló okból nem szerepel a CEU a Times Higher Education nevű, nemzetközileg szintén elismert listán a teljes egyetemi rangsorban. A fiatal, tehát kevesebb mint 50 éve működő egyetemek között viszont 39. lett.

A CEU magyarországi jövője közben továbbra is bizonytalan, mert a kormány még mindig nem írta alá az ezt garantáló szerződést New York Állammal.

Visszaüthet, ha az EU megvonja az illiberális tagállamok pénzének egy részét

0

Az Európai Unió következő költségvetése szeretné bizonyos normák betartásához kötni a pénzek kifizetését. Ne támogassuk az illiberális tagállamokat – mennydörög Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője az Európai Parlamentben. Ugyanez a véleménye Emmanuel Macron francia elnöknek. De vajon valóban erkölcsi felháborodásról van szó vagy pedig nagyon is gyakorlatias javaslatokról?

 

A kínos kérdést a baloldali Social Europe portálon veti fel Sławomir Sierakowski, akinek hazája Magyarországgal együtt a fő célpontja az EU tervezett pénzelosztási reformjának. A lengyel szerző rámutat arra, hogy Lengyelországban és Magyarországon az ellenzéki pártok is elvetik Brüsszelnek ezeket a javaslatait, mondván a pénz elvonása nem a vezetőket (Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski) büntetik elsősorban, hanem magát a népet. Ráadásul nem veszik figyelembe, hogy Orbán és Kaczynski demokratikusan megválasztott vezetők.

Mindenekelőtt a koppenhágai kritériumokat vennék figyelembe a pénzelosztásnál: ezek szerint az EU minden tagállamának ragaszkodnia kell a liberális demokráciához, a jogállamisághoz, az emberi jogokhoz illetve a kisebbségek jogainak betartásához. Lengyelország esetében a nevezetes hetes cikkelyt épp a jogállamisággal kapcsolatos problémák miatt akarja alkalmazni a brüsszeli bizottság. A bíróságok alárendelése a politikai hatalomnak valóban kétes értékű kísérlet Lengyelországban, de jogilag bizonyítani a koppenhágai kritériumok megsértését nem könnyű feladat.

Ezenkívül felmerül az a kínos kérdés is:

vajon más tagállamok mennyiben respektálják ezeket a kritériumokat?

Máltán és Szlovákiában meggyilkoltak oknyomozó újságírókat, akik a miniszterelnök kétes ügyei után kutattak. Mindkét esetben az államhatalom furcsa összefonódásai kerültek felszínre.

Sławomir Sierakowski szerint politikai előnyt kívánnak kovácsolni az illiberális tagállamok elítéléséből. Guy Verhofstadtot elsősorban az zavarja, hogy az Európai Parlamentben mindent a néppárti – szociáldemokrata koalíció dönt el, a liberálisok a partvonal mellett ugathatnak, de fontos szerepük nincs Brüsszelben. Ráadásul a Fidesz benne van az Európai Néppártban, ahol sokan szimpatizálnak Orbán Viktor nézeteivel.

A politikai számítás Emmanuel Macron esetében is felfedezhető: saját szélsőjobb ellenzékét figyelmezteti, és egyben igazolja magát saját baloldali választói előtt.

Ezért is merült fel az ellenzéki pártok körében is Magyarországon és Lengyelországban, hogy visszaüthet, ha az EU pénzt von el morális kritériumokra hivatkozva az illiberális tagállamoktól. Ennek következtében ugyanis csak tovább erősödhet a Fidesz és a Pis népszerűsége az európai választások idején. Létrejöhet egy olyan Európai Parlament, amelyben “kultúrharc folyik” ahelyett, hogy az EU számára fontos kérdésekben döntenének.

Valósághajlítók

0

Az az olvasó benyomása, hogy Markónak van ugyan véleménye a rommagyar politizálás elhibázott irányáról, viszont maga sem ért egyet saját véleményével: az ex-elnök a valósághajlító szimulákrum foglya.

Olyan időkben, amikor az innovációt “valósághajlításnak” nézik hangadó politikusok, valóban bármi megtörténhet, az is, hogy a szavaknak új “valósághajlítóan innovatív” jelentést tulajdonítsanak, és az is, hogy össze nem illő, egymásnak ellentmondó kijelentéseket, játszi könnyedséggel, és látszólagos következetességgel illesszenek egymáshoz. (Baudrillard évtizedekkel ezelőtt megjósolta az “alternatív tények” és “igazságok”, irracionális mátrix alapján való összekombinálódását, a hiperreális szimulákrum új dimenziójában. Ez az a tér, ahol a valóságot teszik hiperreálissá, valószerűtlenné, ahhoz, hogy az új dimenziót, a szimulákrumot, valóságosnak láttassák. A valósághajlító guruk – például Orbán tanítómesterei, többek között az éppen Pesten, nagy titokban bölcselkedő Bannon és Yiannopoulos az alt-right fekete papjai – arra vállalkoznak, hogy egy szimulált teret valóságként prezentáljanak és megtévesszék nemcsak a vélt, vagy valós ellenzéket, hanem- és elsősorban a jóhiszemű konzervatív-jobboldali híveket. Egyszer majd azon is el kellene gondolkodni “magyar embereknek”, hogy az amerikai nemzeti szupremációt hirdető megszállottak miért, és mennyiben képviselnek “magyar nemzeti” érdeket, vagy hogy miért is tennék ezt?). A valósághajlítás sikeréhez elégnek látszik, hogy valami horribiliset mondjanak a hatalommal rendelkezők, amihez azután hozzáillesztik a “nemzeti” jelzőt – melyet t.k. kiürítenek, tartalmától fosztanak meg, amikor mindenhez hozzáillesztik a dohánybolttól kezdődően az összes intézmény nevéhez, amit mi idevaló magyarok nagyon jól ismerünk a százéves román gyakorlatból – mintha az valóban a szimulákrum kapuja, az új dimenzió mennyei bejárata lenne. Orbán éppen fölfedezte a román, és különösen a nacionál-ceausiszta retorika adta lehetőségeket, azt, hogy a nemzeti jelzővel – legalábbis egyelőre – bármi eladható, a valósághajlítás időszakos gyakorlatát segíti a tartalmatlan nemzetieskedés. És immár, a sebtében kivégzett diktátorhoz hasonlóan, Európára, a politikai Nyugatra vetíti reakciós látomását a szuverén nemzetállamokkal kapcsolatban (hajlottabb korúak jól emlékezhetnek még arra, hogy Ceausescu szájából hogyan hangzott a “szúverényítátyé” és a külföldi beavatkozást átkozó kifejezések, és akkor Soros nem lévén, terítéken az “adzsinturíli sztrőíné”, belügyekbe avatkozásának sűrű emlegetése volt divatos).

Orbán “szuverén nemzetállamok” Európájáról képzelődik, mely nem a liberális demokrácia és a haladás, hanem – legalábbis hellyel közzel – a nyugati pénzen hizlalt diktatúráknak (a Putyin-Orbán-Erdogan triónak) kedvez, a gyűlölködésnek és kirekesztésnek. Nem zavarja, hogy ez abszurdum, hogy a nacionalizmus, a nemzetállami kizárólagosság és az EU-hoz való csatlakozással közössé tett, átruházott szuverenitás elemeinek “visszavétele” elválaszt és nem egyesít. Ez a Brexit-elve, a közös EU-politika feladása, t.k. a menekülés, regresszió, vissza az akol melegébe, ha ugyan meleg és befogadó, barátságos lesz ez még, Nagy-Britannia esetében is (még az sem biztos, hogy a “nagy” jelző megmarad a királyság nevében). Orbánt nem érdekli, hogy egy ilyen alapon elképzelt Európa nem egyesülne/egységesülne, hanem először parttalan – és lássuk be, számunkra esélytelen – vetélkedésbe és végül háborúkba keveredne. Orbán, amikor az EU-t “szabad nemzetállamok szövetségének” mondja valójában megveszekedett EU-ellenes, megszüntetné a jelenleg létező uniót és egy bizonytalan, szimulált, szövetséggel helyettesítené, mely az örökös belső viszály, és egyáltalán nem az egységes és demokratikus unió képzetét idézné.

A szimulákrum elsőbbsége a valóban létező és fontos dolgokat teszi zárójelbe, feledteti, hogy az oktatás és kutatás, a “valódi innováció” és a haladás szolgálója és nem a valósághajlítás olcsó bűvészmutatványa, bár a cirkusznak, ez időben, elsőbbsége van a magyar közéletben a teljesítményhez képest, ez a szimulákrum valósága: szándékos megtévesztés. És kétség sem férhet hozzá, hogy a mérleg nyelve, Magyarországon is, vissza fog lendülni és a szimulákrumból való visszatérés fájdalmas lesz, áldozatokkal tele, és szomorú (illúziókat veszíteni mindig lehangoló).

És kétszeresen abszurd – még a szimulákrum mátrixából is kilóg – rommagyar vezetőink Orbánt majmoló, vazallusi magatartása. Nemzeti kizárólagosságot, idegengyűlöletet, hirdetni kisebbségi helyzetben, a biztos vég fele való határozott lépés, zsákutca, amit semmilyen köntörfalazással magyarázni nem lehet. A mai rommagyar politikai formációk mindenike ebben a zsákutcában és az ott levő lagyakban caplat: fejjel a falnak, a visszatérés esélye nélkül. Mert itt, sajátos helyzetünkben, és főként fogyásunk okán, az ingalengés is másként működik, könnyen megeshet, hogy nem lesz aki, és főként nem lesz akinek, visszalendítse azt. A szimulákrum foglyaivá válunk mert helyzetünk többszörösen vulnerábilis, elfogyunk, mielőtt kijózanodnánk. Nem lep meg, hogy azok, akik az Orbán Judás pénzén hoztak létre “alternatív” (sic!) pártocskákat, vagy akik a szövetség elfideszeződését évekig erőltették, amíg az is a Fidesz egyik itteni fiókpártjává nem vált (egyszer majd az ebben közrejátszó magánérdekekről is beszélni kell!), kitartanak a tévúton.

Az viszont meglep, hogy Markó Béla – egy jobb korszak politikai, sőt kulturális ikonja – még mindig mentegeti a regnáló hatalmasokat, hogy maszatol, bizonytalan, ellentmondásos és következetlen, maga is építi, és nem lebontja a szimulákrum terét. Úgy tesz, mintha a rommagyar politikai establishment téves döntései csupán logikai bakik lennének. Pedig ő is tudja, ez a politikában több, mint bűn, ez biza megbocsájthatatlan, sőt visszafordíthatatlan hiba. Az illiberális állam orbáni eszméjét és “innovatív ötleteit” közvetíteni a bukaresti hatalom fele, minden reakciós PSD-ALDE-s valósághajlító elképzeléshez asszisztálni, sőt orbáni mintára, akár kezdeményezni a reakciós szabályozásokat, eljárásokat, kisebbségveszejtő cselekedet, árulás.

Markó újabb hosszú interjúban fejtegeti – esszéisztikusan, sejtelmesen, elhallgatva lényeges dolgokat, de mégis – helyesen, hogy a jelenlegi szövetségi vezetők téves úton járnak, csakhogy. Anélkül, hogy levonná a korrekció szükségességének következtetését, értelmetlenül teszi: ez így, “csak szövegelés”. Elhiszem, hogy a szerkesztő hibája, hogy Markó szájába adja, miszerint “a korrupció” – és nem a korrupció ellenes föllépés hatékonysága – “a kordában tartó /európai/ eszköz”. Hogy intézményes kapcsolatok jó működését hiányolja magyar-román viszonylatban, majd Orbán Dragneahoz intézett magán telefonbeszélgetését tekinti mégis helyénvalónak, azzal együtt, hogy ennek beígért eredménye sincs meg, lehet csupán figyelmetlenség.

Viszont egyensúlyozási kísérlete az orbáni nemzetállami kizárólagosság és a “határok nélküli Európa” között nemcsak erőltetett és logikailag is hibás eljárás (tertium non datur, mondanák a bölcs latin logikusok), hanem politikailag is gyáva. Képtelen megkongatni a vészharangot (igaz, azzal menti magát, hogy “továbbra is RMDSz-es vagyok”, és innen a korlátja. Értsük úgy, hogy ez az “identitás” már számára is terhes?) és ezzel t.k. felmenti az elhajlókat, még ha ezzel az ő politikai építményét bontják is le. Az az olvasó benyomása, hogy Markónak van ugyan véleménye a rommagyar politizálás elhibázott irányáról, viszont maga sem ért egyet saját véleményével: az ex-elnök a valósághajlító szimulákrum foglya.

Magyari Nándor László

/Baudrillard szimulákrum-elmélete azt mondja, hogy minden csak másolat, a másolat másolata. A valódi, a létező világgal nem találkozunk, csak másolatok között élünk./

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK