Három izraeli vadászgép is részt vett egy horvátországi légi parádén, Szerbia tiltakozik emiatt.
A parádét ugyanis az 1995-ös Vihar hadművelet emlékére rendeztek meg: 23 évvel ezelőtt a horvát hadsereg nagy offenzívát indított meg a szerbek ellen. A harcok során több ezren meghaltak, köztük sok civil is. Több mint 250 ezer szerb menekült el Horvátországból.
A megemlékezésen Kolinda Grabar-Kitarovic horvát elnök azt mondta: a Vihar a horvát nép és a horvát katonák teljes egységének ideje volt.
A szerbek viszont másképp látják ezt.
Alekszandar Vucsics szerb elnök egyenesen a holokauszthoz hasonlította a hadműveletet, szerinte a horvátok etnikai tisztogatást hajtottak végre.
Ez a számunkra olyan volt, mint egy hatalmas pogrom – mondta Szerbia izraeli nagykövete a Times of Israelnek. Szerinte a második világháború után ez volt a legnagyobb népvándorlás Európában – közben viszont diszkréten megfeledkezett arról, hogy
a szerbek csaknem egymillió koszovói albánt kényszerítettek menekülésre a délszláv háború idején.
A délszláv háború idején mindegyik oldalon követtek el háborús bűnöket. Hágában a Nemzetközi Törvényszék szerb és horvát háborús bűnösöket is elítélt, például Ratko Mladicsot vagy Ante Gotovinát – utóbbinak fontos szerepe volt a Vihar hadműveletben.
Az izraeli vadászgépek jelenléte a horvátországi parádén azt mutatja, hogy Benjamin Netanjahu kormánya fontosnak tartja a szövetséget egy NATO-tagállammal a Földközi tenger térségében. Miután Törökország egyre kevésbé megbízható NATO-szövetséges, ezért az USA szemében is felértékelődött a balkáni térség – elsősorban Románia és Horvátország. James Mattis amerikai hadügyminiszter nemrég Zágrábban találkozott a térség katonai vezetőivel. Izrael pedig a Földközi-tenger keleti medencéjében az Egyesült Államok legfőbb katonai szövetségese. Washingtonban a szenátus épp most hagyott jóvá egy 15 milliárd dolláros katonai segélycsomagot Izraelnek.
Ezúttal Sophie In‘t Veld, az európai liberálisok alelnöke csatlakozott európai parlamenti kolléganőjéhez, a néppárti svéd Anna Maria Corazza Bildthez, aki a napokban, szintén a Politicóban írt arról, hogy Orbán Viktor ezúttal túl messzire ment. A holland politikus szerint fel kell rázni az európai politikát és a populista magyar miniszterelnök csak egy tünete egy nagyobb problémának.
Sophie In‘t Veld teljes mértékben egyetért Bildttel, amikor a svéd politikus arra szólította fel az Európai Néppártot, hogy zárja ki a Fideszt a soraiból. A Politicónak írt cikkében hozzáfűzi: számtalan esetben szólították fel a néppártiakat, hogy álljanak le Orbán védelmével, de a válasz mindig az volt, hogy belülről sikeresebben tudják mérsékelni a magyar politikust.
„Ez a hozzáállás nem működött. Hanem éppen az ellenkezője: a néppártiak magukévá tették Orbán nézeteit. Az eredmény: a Néppárt, akárcsak a többi hagyományos pártcsalád mélyen megosztott a migráció, az identitás és az értékrend területén.” Szerinte
„Nem Orbán a gond. Ő csupán a legkirívóbb tünet.
Amire Európának szüksége van, az a politikai térkép teljes megújítása.”
A holland politikus szerint a törésvonalak már nem a különböző politikai csoportosulások között vannak, hanem azokon belül. Az Európa-párti, haladó liberális-demokraták szétszóródtak, míg a nacionalisták és populisták ott vannak a mainstream pártokban és nemcsak azok szélein.
Trump, a Brexit és Putyin korában
az Európa-párti erők nem engedhetik meg maguknak, hogy ne együtt lépjenek fel
– érvel Sophie In‘t Veld, aki szerint a 2019-es választások alkalom lesz a politikai tájkép felrázására és új szövetségek megteremtésére. „Új, közös kínálattal kell a szavazók elé állni: a változások agendájával.”
Ez az agenda szerint az EU erősebb és jobban tud alkalmazkodni a világ kihívásaira. Egy olyan Európa, amely a szolidaritáson és a védtelenek támogatásán alapszik. Egy Európa, amely védi, sőt erősíti az egyenlőséget, a pluralizmust, a szabadságjogokat és amely mindenek felett az értékek és egy politikai unió közössége.
A Financial Times elemzése igyekszik megnyugtatni az aggodalmaskodókat, hogy nem kell tartaniuk az álhírek miatt, mert a mai, nyílt társadalmakban a hazug politikusok elbuknak a valóság próbáján. A politika manapság mind inkább az igazságról szól, de azért a jelenséget már Orwell 1984-e is leírta.
A közösségi média megjelenése új fegyvert jelent a küzdelemben, ám nem változtat lényegesen a felálláson. Akik oda vannak, hogy Trump, Putyin vagy Hszi Csin-ping politikája befut a végén és a hazugság győzedelmeskedik az igazság fölött,
nyugodtan reményt meríthetnek a 20. századból.
Hitler rezsimjének egyik fő gyenge pontja az volt, hogy elutasította azokat a híreket, amelyek nem illettek bele a koncepciójába. A szovjetek végzetes hibája még inkább abból eredt, hogy a rendszer tagadta az igazságot. Túl nagy volt a szakadék a hivatalos propaganda és az emberek által megélt valóság között.
Valószínűleg ilyesmi történik napjainkban is. Az álhíreket utoléri a realitás, méghozzá igencsak gyorsan. Pontosan ez a helyzet a Brexit melletti érvekkel. A hatalmas hőség azokat cáfolja, akik szerint nincs üvegházhatás. Trump sok mindenbe belebukhat, mert neki – Kínával és Oroszországgal ellentétben – meg kell küzdenie a független sajtóval és igazságszolgáltatással. De még a moszkvai és pekingi vezetés is ideges lehet az olyan fejlemények miatt, amelyek aláássák a hivatalos mantrát. Lásd a nyugdíjkorhatár emelését, vagy a gazdasági növekedés lassulását.
„Az Orbán által oly gyakran magasztalt nemzetállami szuverenitás, a kültelki praktikák már az uniót, s ezen keresztül a transzatlanti biztonsági rendszert veszélyeztetik. Ezt ismerték fel Washingtonban és Brüsszelben, Párizsban és Berlinben. És ezt ismerte fel az a befolyásos nyugati sajtó is, melyet egyetlen egy vezető politikus sem hagyhat figyelmen kívül, és amely ma már olyan hangon ír Orbán Viktorról, mint ahogyan egykoron Slobodan Miloševićről és Nicolae Ceauşescuról írt.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:
Bár, mint utóbb kiderült, a magyar kormány diplomáciai úton megüzente a hozzá közelálló külföldi politikai, gazdasági és sajtótényezőknek, hogy „a Fidesz győzelme garantált, sőt a kétharmad sem zárható ki”, mégis meglepetést okozott, hogy az ellenzék – összességében – mintegy 100 ezer szavazattal többet kapott a kormánypártnál. A jobboldali és szélsőjobboldali körökben az is csalódást okozott, hogy a győzelem nem a Fidesz újrázó képességének volt köszönhető – leszámítva a gyanítható csalásokat –, hanem az ellenzék megosztottságának. Ennek megfelelően április 8-a után
Orbán Viktor olyan figyelmeztetéseket kapott, hogy a kockázatok, ami elé a Fidesz a jövőben néz, csak növekedni fognak.
A nemzetközi térben ugyanakkor azok is csalódtak a végeredményben, akik nem kívánták Orbán újabb győzelmét, bár eleve látták, hogy tulajdonképpeni alternatívája ennek nincsen, mert ha az ellenzék mégis győzni tudna, kormányzati (koalíciós) összhangra képtelen lesz. Ráadásul Orbán szélsőségesei – karöltve a teljesen orbanizált erőszakszervezetekkel – rövid úton és könnyen megbuktathatnák a demokratikus kormányt; lásd 2006-2007 vonatkozó tapasztalatait.
Ha csak a fenti megfontolásokból indulunk ki, a Fidesz politikai dominanciája egyértelmű: nincs még egy ilyen rendpárti módon szervezett erő a magyar politikai arénában, amely ráadásul élvezi is az olyan helyzeteket, amelyek demokráciákban tiltott eszközök és módszerek után kiáltanak, ugyanakkor semmilyen gátlás sem korlátozza cselekedeteiben.
Ám vannak más megfontolások is, s azok, akik szeretnék az orbáni korszak végét siettetni, egy ideje okkal hozakodnak ezekkel elő.
Az elsődleges ilyen szempont egyértelműen biztonsági, s főként Washington számára okoz egyre nagyobb fejfájást. Bár Trump megjelenése a Fehér Házban sok tekintetben leszűkítette az Egyesült Államok mozgásterét, már most látszik, hogy az ország gazdasági érdekeit mélyen sérti a katonai nyomásképesség csökkenése, s nem csoda, hogy a kormányzat igyekszik ezen változtatni. Nem véletlen, hogy a NATO szerepének korábbi megkérdőjelezése lekerült a napirendről, a sorok összezárása Oroszországgal szemben pedig példátlan méreteket öltött. A Baltikum, Lengyelország, Románia katonai szerepe Washington és a NATO oldalán új dimenziókat kapott, Csehországban ma már prioritást élvez az orosz hírszerzési manipulációk felderítésének ügye és az orosz beavatkozás megfékezése. Szlovákia pedig inkább meghúzza magát s igyekszik nem gátolni a vonatkozó nyugati lépéseket. Kelet-Európa súlya ismét megnőtt az összeurópai biztonság szempontjából, a NATO stratégiákban pedig azt követően, hogy Recep Tayyip Erdoğan politikai kalandorsága miatt a szervezet gyakorlatilag elveszítette Törökországot.
Eközben a magyar kormány egyre nyíltabban áll Moszkva oldalára,
s nem kétséges, hogy készséggel kiszolgáltatna neki minden olyan információt, melyekhez – NATO-tagként – egyébként okkal hozzájuthatna. Csakhogy ilyenekhez egy ideje már nem juthat hozzá. Washingtonban nyíltan megfogalmazott érvek hangzanak el nap, mint nap, hogy ez a helyzet nem tolerálható, s fontolgatják, mikor jön el az a pillanat, amikor lépni kell.
A magyar kormány ugyanakkor nem látszik változtatni az eddigi politikán, ám lássuk be, ha akarna ilyesmit, akkor sem tehetné már meg. Vannak helyzetek, amelyek még a politikában sem visszafordíthatók, különösen nem, ha egy politikai erő szövetségesek nélkül marad, minthogy elveszített a vele szembeni teljes szövetségesi bizalom.
A sokak által jó taktikusnak tartott Orbán egy dolgot kihagyott a számításból:
a Nyugat számára a magyar különutasság stratégiai fenyegetést jelent,
Oroszország számára viszont ez a különutasság csak taktikai és pillanatnyi előnyökkel bírt. Az orosz-ukrán konfliktus idején még jól jött Putyinnak az európai szélsőjobbal kollaboráló Orbán, ám egy kiszélesedő nyugat-keleti hidegháborús korszak küszöbén, az egyébként összes korábbi szövetségesét eláruló Magyarország már egyre csekélyebb jelentőséggel bír. Nem így a Nyugat számára, melynek ebben a konfliktusban nagyobb szüksége van és lesz az egységre, mint valaha.
A 2010-2018 közötti nyolc évben a magyar politika a leépülő demokráciáról, a jogtiprások legitimációjáról szólt. A nemzetközi közösség, lássuk be, bár aggódva figyelte a fejleményeket, de végül is elfogadta: ha a magyarok mindenáron ártani akarnak maguknak, tegyék, s részesüljenek a fájdalmas következményekben.
2018 után viszont már egy olyan korszakba lépett a világ,melyben a Nyugat belső kohéziója, biztonsága és a transzatlanti kapcsolatok újult megerősítése vált nélkülözhetetlenné.
Az Orbán által oly gyakran magasztalt nemzetállami szuverenitás, a kültelki praktikák már az uniót, s ezen keresztül a transzatlanti biztonsági rendszert veszélyeztetik. Ezt ismerték fel Washingtonban és Brüsszelben, Párizsban és Berlinben.
És ezt ismerte fel az a befolyásos nyugati sajtó is, melyet egyetlen egy vezető politikus sem hagyhat figyelmen kívül, és amely ma már olyan hangon ír Orbán Viktorról, mint ahogyan egykoron Slobodan Miloševićről és Nicolae Ceauşescuról írt.
Rengeteg a párhuzam Benjamin Netanjahu, becenevén Bibi, és Orbán Viktor pályafutása között, és abban is, amilyen államot az utóbbi években kiépítettek. A két politikus személyes kapcsolata is jó – és abban is hasonlítanak, hogy mindkettőjük családjában vannak korrupciós botrányok.
Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor is a 90-es években került először hatalomra, országuk történetének legfiatalabb miniszterelnökeként. Az első ciklus után mindketten elvesztették a választást, majd közel egy évtizedet töltöttek ellenzékben. Utána újra hatalomra kerültek, majd egymás után nyerték a választásokat, a kampányukban pedig
központi szerepet kapott az idegengyűlölet, az ostromhangulat,
és segítségükre volt a liberális és baloldali ellenzék gyengesége is.
Orbán és Netanhaju között a személyes kapcsolat is nagyon régi. A Jerusalem Post szerint, amikor Orbán ellenzéki vezetőként a kétezres évek közepén Izraelbe látogatott, Netanjahu volt az egyik, aki komolyan tárgyalt vele.
Ő mutatta be Orbánt Arthur Finkelsteinnek, a lejárató kampányok mesterének is,
aki már 1996-ban Netanjahu kampánystratégája volt. Izraeli források szerint egyébként Netanjahu és Orbán egymásnak is adtak tanácsokat a politikai üzenetekkel kapcsolatban.
Az egyik legnagyobb izraeli lap, Háárec egyik magyar forrása, aki hosszú időt töltött mind a magyar, mind az izraeli miniszterelnök társaságában, azt mondta: „ha meg akarod érteni Bibit, nézd meg Orbánt. És vice versa.”
Éppen ezért, a Háárec egy másik szerzője már egy „Orbán-szerű” gyűlöletkampánytól tart Izraelben is. Szerinte ennek már régóta vannak jelei. A nemrég elfogadott, Izraelt nemzetállammá nyilvánító törvénnyel kapcsolatban azt írja: ahogy a kelet-európai, demokráciától távolodó rezsimeknél, a Netanjahu-kormánynál is csak eszköz a kisebbségek elleni fellépés – a valódi ellenfél a „belső ellenség”, az árulók, akik a többség tagjai, és nem a kisebbségé.
Netanjahu politikáját párhuzamba állítja azzal, ahogy Orbán magát a keresztény kultúra védnökeként és megmentőjeként látja, a muszlim bevándorlókkal szemben. Márpedig
ez puszta demagógia:
a 10 milliós lakosságból alig néhány ezren muszlimok Magyarországon. Azt pedig a Die Presse és a Politico ábrái is azt bizonyítják, hogy már évek óta alig jönnek bevándorlók.
A muszlimokkal való fenyegetőzés valójában csak politikai célokat szolgál. Az egész kampány arca, központi alakja pedig Soros György lett. A Háárec szerint „nem kell történésznek lenni, hogy az ember megértse,
Soros itt az ’örök zsidó’ jelképe, az antiszemita mítoszé a zsidókról,
akik a bankokon és a kereskedelmen keresztül akarják uralni a világot.”
A magyar zsidó közösség nagy része felháborodott a kampány miatt, először a nagykövet is tiltakozott – Netanjahu viszont ezen háborodott fel és visszavonatta a tiltakozást, hiszen ő és emberei ugyanolyan kampányt folytatnak Soros ellen. Ebben egyébként meghatározó szerepe van egy másik amerikai milliárdosnak, Sheldon Adelsonnak. Hogy miért, arról itt írtunk bővebben.
Mindenesetre a Soros-ellenes kampány Izraelben olyan szintig jutott, hogy a miniszterelnök fia, Jáir Netanjahu még egy antiszemita ihletésű karikatúrát is posztolt a Facebookon, miszerint Soros a gyíkembereken keresztül irányítja a világot.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
A Háárec cikke felidézi Orbán március 15-ei beszédét, amelyben azt mondta: az ellenfél rejtőzködő, alantas, nemzetközi, pénzzel spekulál, „nincs saját hazája” és bosszúálló. Ebben
ugyanazok a gondolatok köszönnek vissza, amelyeket Netanjahu is használ,
amikor az izraeli baloldalt, vagy épp különböző szervezeteket vádol. Például aki nem támogatja őt, az szerinte nem lojális az államhoz, a nemzetállami törvény ellen tiltakozó drúzokat pedig szerinte a szélsőbaloldali ellenzék lázítja.
A középosztály egyik országban sem akarja kockáztatni helyzetét azzal, hogy felemeli a szavát a hatalom és az uszító kampányok ellen.
A hasonlóságokat a konkrét intézkedések kapcsán is hosszan lehetne sorolni. Izraelben is évek óta készülnek arra, hogy korlátozzák bizonyos civil szervezeteknél a külföldi adományok mennyiségét, és ott is kormánybaráttá alakították a közszolgálati médiát.
Az utóbbi időben egyre több a konkrét együttműködés a két kormány között, elég csak az izraeli hírszerzőcég, a Black Cube szerepére gondolni a magyar civilek lejáratásában.
Már diplomáciai segítségről is lehet hallani,
leginkább arról, hogy az amerikai kormányt az izraeliek „puhítják”, hogy legyenek jobbak a magyar-amerikai kapcsolatok.
Erre már tavaly felbérelt a magyar kormány két izraeli lobbistát: Cvika Brot volt újságírót, aki Netanjahu pártjának, a Likudnak a polgármester-jelöltje volt Tel Aviv egyik elővárosában, de emellett ő volt Donald Trump izraeli kampányfőnöke is (az Izraelben élő amerikaiakat kellett meggyőznie); valamint Ariel Sender politikai tanácsadót. Azt az Átlátszó derítette ki, hogy a kapcsolattartójuk Szabó László washingtoni magyar nagykövet volt. (Szabó László egyébként korábban pont az izraeli gyógyszercég, a TEVA magyarországi vezérigazgatója volt.)
Az izraeli Channel 10 szerint egyébként Netanjahu utasítására még Izrael amerikai nagykövete is győzködte az amerikai kormány tagjait, hogy javítsanak a kapcsolatokon a magyarokkal. Ezután következett a találkozó a két külügyminiszter, Mike Pompeo és Szijjártó Péter között.
Egyébként még egy dologban hasonlít egymásra a két miniszterelnök: mindkettőjük családját korrupciós botrányok veszik körül: Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak az ügyeiről mi is sokat írtunk már, Izraelben pedig maga Netanjahu ellen is több ügyben nyomoznak.
A rendszerváltástól napjainkig elemzi a médiában végbemenő változásokat Stefka István, akinek tollából sajátságosan hangzik az, hogy „az újságírás morális, becsületbeli ügy”. A 888.hu a Jobbik balratolódásáról, a borsonline.hu a dzsihadisták második generációjának európai megjelenéséről ír, a Magyar Idők pedig egy interjúban sorosozik egy jó nagyot.
Pesti Srácok: Permanens médiaháború
Ezzel a címmel írt hosszú elemzést „Az öreg” . Stefka István szerint azzal, hogy visszatért a Hír Tv a jogos tulajdonosához – a politikai többséghez, a jobboldal politikai közösségéhez –, még egyáltalán nincs vége a csatának. Most jutott el a magyar média arra a pontra, a fifty-fifty szintre. A rendszerváltozás óta eltelt 28 év, és a balliberális, valamint a jobboldali, nemzeti média befolyása végre egyenlőnek tekinthető. Hogy világosan lássunk, emlékeznünk kell a tényekre, újra és újra el kell mesélni, miként jutottunk el idáig? – írja Stefka, aki részletezi a választ a kérdésre, majd így fejezi be ópuszát:
Az újságírás morális, becsületbeli ügy.
Az újságíró nem pártokhoz, személyekhez kötődik, hanem az emberekhez, a társadalomhoz, a valósághoz. Félrevezetni, hazudni az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak tilos.
Ez a liberálisokkal fúziót kötő szélsőjobbosok sajátja. Ennyi. Aki ezt az utat választja, az meneteljen Gyurcsány Ferenccel, Vona Gáborral, Újhelyi Istvánnal, Niedermüller Péterrel és a többi ballibsivel együtt.
hiradó.hu/888.hu: Továbbra is balra tart a Jobbik
Annak ellenére is balra tart a Jobbik, hogy az elmúlt hónapokban sorra léptek ki a pártból és szűntek meg a vidéki alapszervezetek. A kilépők szerint a Jobbik rálépett arra az útra, amihez már semmi köze a korábbi, radikálisabb nézeteknek. Az újabb összefogás az LMP, a Momentum és a Jobbik között jöhet létre.
Összefogást tervez az LMP a Momentum és a Jobbik, ezt a Lehet Más a Politika elnökségének titkára ismerte el, aki szerint ez az ősz folyamán meg fog történni.
A portál szerint vélhetően Vona Gábor is erre készül, ugyanis közösségi oldalán már a második videót tette közzé egy sejtelmes 21-est formáló logóval és az augusztus nyolcadikai dátummal.
Sajtóhírek szerint a szám és a szlogen is az LMP-vel való együttműködésre utal, és a videó Vona Gábor visszatérését is jelentheti.
A Századvég legfrissebb felmérése szerint a Jobbik-szavazók negyede már el is pártolt, és inkább a Mi Hazánk Mozgalomra voksolnának. A Toroczkai László vezette szervezethez az elmúlt hetekben csatlakozott több csalódott egykori Jobbik-tag és politikus is.
borsonline.hu: Német belföldi hírszerzés: Kialakulhat egy „új dzsihadista nemzedék”
Veszélyessé válhatnak a szélsőséges iszlamisták családjában nevelkedő gyermekek – figyelmeztetett a német belföldi hírszerzés és elhárítás, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) egy most ismertetett elemzésében. Ezeket a gyerekeket olyan világkép alapján nevelik, amelyben az erőszak elfogadottnak, és valamennyi idegen csoport alávalónak számít – idézett a nemzetbiztonsági szolgálat jelentéséből a Berliner Morgenpost című lap.
Az elemzés szerint nemcsak az Iszlám Állam szíriai vagy iraki területeket megjárt családokban nevelt gyermekek válhatnak veszélyessé, hanem azok is, akik nem hagyták el Németországot.
A BfV becslése szerint a két típust együttvéve több száz gyerek és fiatal felnőtt élhet szélsőséges iszlamista családban Németországban.
Az ifjú dzsihadista generáció megjelenésének veszélye miatt felerősödött a politikai vita arról, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hány éves kortól vehetnek valakit megfigyelés alá. A szövetségi kormány 2016-ban 16 évről 14 évre szállította le a korhatárt, de a bajor kormány a 14 év alattiak megfigyelését is engedélyezi a tartományi alkotmányvédelmi hivatalnak, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány kormánya pedig a bajor minta átvételét mérlegeli – áll a Berliner Morgenpost beszámolójában.
Magyar Idők: Soros a tűzzel játszik a Nyílt társadalommal
Az Egyesült Államok jelenleg világunk egyik vezető, ugyanakkor összezavarodott, önmagában is megosztott hatalma – mondta Marek Jan Chodakiewicz lengyel származású, Amerikában élő történelemprofesszor a Magyar Időknek adott interjúban. A történész arról is beszélt: az amerikai társadalom alapvetően nem érti, ami a világban történik, nem méri fel a valós veszélyeket. Szerinte Soros György politikai akcióit a destabilizálás jellemzi, minden eszközt bevet célja, a nyílt társadalom megvalósításáért.
Mint kérdésre kifejtette:
Ellentétben kritikusaival és ellenfeleivel, Soros pénzt áldoz arra, hogy megvalósítsa az általa elképzelt világot, nem pedig másokkal finanszíroztatja azt meg.
Az utóbbi 30 évben legalább hárommilliárd dollárt költött a saját vagyonából erre a célra, persze akciói középpontjában a destabilizáció áll. Láthattuk, hogy elsősorban a volt szovjet zónában támogatta a forradalmi törekvéseket, de az Egyesült Államokban is több mint 20 éve próbálkozik: először a marihuána legalizálásáért harcolt, szerinte ez a szabadság szimbóluma. Aztán a rendfenntartó intézményeket, azaz a rendőrséget és a bíróságot próbálta behálózni. Például úgy, hogy pénzt ad a kerületi ügyészek támogatására és kijelölésére. Ezek olyan pozíciók, amelyekből baloldali igazságügyi és büntetés-végrehajtási politikát folytathatnak.
Soros kedvelt eszköze a „forradalmi mozgósítás” tüntetésekkel, erőszakkal. Szerinte ezek segítik azokat a reformtörekvéseket, amelyek célja az úgynevezett nyílt társadalom létrejötte. Szerintem viszont a tűzzel játszik.
A rendszerváltás óta időről-időre téma a kormány-repülőgép kérdése. A HM az év elején beszerzett két Airbus A-319-es után most újabb repülőgépet vásárolt, egy Falcon 7X-et,állítólag katonai célokra, ám az A-319-esekkel is csak Orbán Viktort látták eddig utazni.
Jan Ullrich, a ma már nyugdíjas egykori kelet-német kerékpáros csoda összeverekedett filmsztár barátjával, Til Schweiger színésszel. Mindez Mallorcán történt, s a helyi bíróság távolságtartási végzést rótt a 45 éves kerékpárosra, akinek mélyütést jelenthet a botrány.
Jan Ullrich még az NDK színeiben kezdte a versenyzést. 1997-ben – németként elsőként – megnyerte a Tour de France-ot. Auztán dopping botrányok következtek, és a csodakerékpáros visszavonult, Svájcban telepedett le, de ott részegen súlyos balesetet okozott és ezért elítélték. Ezt követően átköltözött Mallorca szigetére Spanyolországba. Éppen a barátja, Til Schweiger színész mellé.
Akivel azonban most összeverekedtek – számolt be a Diario de Mallorca helyi lap. A színész nyaralójában nagy hétvégi partit rendeztek, ami zavarhatta a 45 éves egykori élsportolót, aki átugrott a kerítésen, és erősen becsípve szó- és pofon-párbajt vívott ex-barátjával. A helyi bíróság villámgyorsan távoltartási döntést hozott, azaz a verekedő Ullrich nem közeledhet ex-barátjához.
Ez annál is kínosabb a számára, mert jelen pillanatban abból él, hogy kerékpáros túrákat szervez Mallorcán, főként német turistáknak. A szigeten nagy német kolónia él, s Jan Ullrich népszerű személyiségnek számított – eddig mindenképpen.
A hétvégi botrány után azonban kérdés, hogy ki fizet be egy olyan kerékpáros túrára, melyet az alkohol problémákkal küzdő ex-bajnok Jan Ullrich szervez.
A CNN szerint egy magát megnevezni nem kívánó magasrangú amerikai illetékes beszélt a hírtelevíziónak arról, hogy akár már az idén sor kerülhet egy újabb amerikai-észak-koreai csúcstalálkozóra. Hírek szerint Észak-Korea amerikai kezdeményezésre vár, az USA pedig arra, hogy megkezdődjék a koreai félszigeten az atomfegyverek felszámolása.
Washingtonban sokan úgy vélik, hogy Trumpnak azért volt sürgős a csúcstalálkozó Kim Dzsongunnal, mert novemberben választások lesznek az Egyesült Államokban.
A diplomáciában ugyanis eddig Trump nem sok sikert tudott felmutatni, ugyanakkor megállapodott a korábban általa csak a gonosz szimbólumának titulált Észak-Korea diktátorával.
Egy újabb csúcstalálkozó kilendíthetné a holtpontról az USA és Észak-Korea viszonyát, amelyet hátrányosan érintett a menetközben nyilvánosságra került ENSZ-jelentés, amely szerint Phenjan folytatja nukleáris és rakétaprogramját. Egyáltalán nem állt le a nukleáris és rakétafejlesztési program a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államban – állapítja meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelentése. Pedig Kim Dzsongun azt ígérte Donald Trumpnak Szingapúrban, hogy felszámolja a nukleáris fegyverzetet és leállítja az interkontinentális rakéták gyártását. Cserébe az amerikai elnök a kilátásba helyezte az ENSZ szankciók feloldását.
Észak-Korea szisztematikusan megsérti az ENSZ szankcióit, amelyek így nem érik el a kívánt hatást – állítja az ENSZ BT jelentése.
Tilalom van a vas és a szén exportjára, de Észak-Korea az embargót kijátszva célba juttatja a szállítmányokat, és ebből jelentős bevételre tesz szert. Ráadásul fegyvereket is exportál, maximális mértékben sértve ezzel az ENSZ szankcióit.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter bírálta Észak-Koreát, de optimizmusát fejezte ki a jövőt illetően. Hangsúlyozta:
folyamatosan nyomás alatt kell tartani Észak-Koreát, ha a világ azt akarja, hogy Kim Dzsongun teljesítse az ígéreteit.
Pompeo bírálta Oroszországot, mert lehetővé teszi Észak-Koreának az ENSZ szankciók kijátszását. Különösen az zavarja az amerikai külügyminisztert, hogy Phenjan továbbra is exportál munkásokat Oroszországba, akik szinte rabszolgaként dolgoznak külföldön. Bérüket az állam vágja zsebre, és ők csak annyit kapnak, amennyi a megélhetésüket fedezi. Ri Yongho észak-koreai külügyminiszter is aggodalmának adott hangot mondván, hogy az Egyesült Államok semmit sem tett a szankciók enyhítése érdekében.
Donald Trump és Kim Dzsongun júniusban találkozott Szingapúrban. Azóta annyi történt, hogy Amerika leállította a nagy hadgyakorlatokat a térségben. Észak-Korea megsemmisítette fő atomkísérleti telepét, és visszaadta Amerikának azoknak a katonáknak a holttestét, akik még a koreai háború idején (1950-53) veszítették életüket.
Nagy ijedelmet okozott két idősebb úriember egy németországi idősek otthonában. Késő este vették észre, hogy eltűntek az otthonból. Szerencsére a rendőrség gyorsan megtalálta őket. S hogy hol? Hát egy heavy metal fesztiválon csápoltak.
Hajnali három órakor a Wacken szabadtéri fesztiválon bukkant rá a rendőrség arra a két idősebb férfire, akiknek eltűnését nem sokkal korábban jelentette be a közelben lévő idősek otthona – jelentette a DW.
Nem véletlenül mentek pont oda a kemény zenét kedvelő úriemberek: ez ugyanis a világ legnagyobb heavy metal fesztiválja, amely négy napon át dübörög.
The first concerts are already available as video on demand at: https://www.magenta-musik-360.de/Watch the livestream here: https://stream.wacken.com
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
