Egymillió aláírást akar összegyűjteni Hadházy Ákos annak érdekében, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez.
FüHü
Hadházyt támogatja az ellenzék
Nem versengtek egymással az ellenzéki pártok azért, hogy mielőbb nyilvánosságra hozzák, kiállnak az egymillió aláírás összegyűjtése érdekében Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő kezdeményezése mellett. A képviselő a hazai korrupció csökkentését és az Európai Ügyészséghez való csatlakozást szorgalmazva az aláírásokkal politikai nyomást kíván gyakorolni a kormányra. Az EU-s források felhasználása kapcsán a korrupció ellen fellépni hivatott új szervezethez 22 tagország csatlakozott, Magyarország nem hajlandó belépni. A Független Hírügynökség megkérdezte az ellenzéki pártokat, támogatják-e elvileg és a gyakorlatban is az aláírásgyűjtési akciót.
A Liberálisok szerint alapvetően szégyen és gyalázat, hogy Magyarországon aláírásgyűjtést kell tartani azért, hogy legyen egy külső, független szervezet a korrupció megfékezésére, magától értetődőnek tartanák, hogy Magyarország csatlakozik ahhoz a nemzetközi szervezethez, amely plusz garanciát adhat az igazságszolgáltatás átlátható és követhető működésére. Sermer Ádám elnökhelyettes úgy véli, ez alól kibújni azoknak érdeke, akiknek sok takargatnivalójuk van és akinek érdekében áll, hogy a jelenlegi rendszer fékek és ellensúlyok nélkül, továbbra is teljesen áttekinthetetlenül működjön. Mint elmondta, nem csak elvileg támogatják Hadházy Ákos kezdeményezését, hanem aláírásgyűjtő pontok kihelyezésével, aktivistáik segítségével részt is vesznek az akcióban. Mindent megtesznek azért, hogy az információ a legszélesebb körben jusson el az emberekhez. Amennyiben az aláírásgyűjtő kampány keretében lesznek rendezvények, természetesen részt vesznek azokon is, de a Liberálisok kommunikációs csatornáin, közösségi fórumain lesz lehetőség tájékozódni és csatlakozni az aláírókhoz. Arra a kérdésére, hogy az Európai Ügyészség témája nyithat-e új teret az ellenzéki pártok közötti együttműködésnek, Sermer Ádám nem zárta ki a lehetőséget, szerinte akár
ez is lehet egy könnyen azonosítható közös nevező, hiszen az állami szintre emelt korrupció elleni fellépés az ellenzéki oldal minden pártjának érdeke.
Jóslásokba nem kívánt bocsátkozni azt illetően, hogy vajon összejön-e az elegendő aláírás, de bízik abban, hogy a nyomásgyakorláshoz elegendő lesz. Ahhoz ugyanis, hogy ez a kormány bármilyen kérdésben megváltoztassa a véleményét, nagyon erős nyomásra, igazi, komoly társadalmi erőre van szükség. Láttuk már erre biztató és sikeres példákat, a netadó, a nolimpia, vagy az római parti gátépítés ügyében.
Jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel a kormányt meghátrálásra lehet kényszeríteni.
Akkor, ha érzékeli, hogy a hatalmát valami kockáztatja, akkor képes „meghajolni a népakarat előtt”. Ezen kívül nincs más olyan opció, aminek hatására a saját döntését revidiálná. Ha látja, hogy hatalmas tömeg szegül ellen az akaratának, és az emberek az utcára mennek, akkor visszakozik.
De nincsen „csodafegyver”, amivel az Orbán-rezsimnek véget lehetne vetni, éppen ezért nem egy, hanem nagyon sok ilyen akció és nyomásgyakorlás kell,
a társadalom, a civil szervezetek és a politikai pártok részéről, minden olyan ügyben, amely bennünket, a társadalom tagjait, az életminőségünket, a gyerekeink jövőjét érinti.
Az MSZP és a Párbeszéd elnöksége is amellett döntött, hogy támogatják az aláírásgyűjtést. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás mellett mindkét párt határozottan kiáll. Az MSZP a csatlakozást sürgetve júliusban népszavazási kezdeményezést nyújtott be, Harangozó Tamás frakcióvezető-helyettes akkori nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy erre azért van szükség, mert Magyarországon nem érvényesül a törvény előtti egyenlőség.
Ma ugyanis az ügyészség nem vizsgálja „a fideszes oligarchákkal, a fideszes közpénzszivattyúkkal” kapcsolatos ügyeket – mondta.
A Nemzeti Választási Bizottság a kezdeményezést elutasította, a párt fellebbezése a Kúria előtt van, döntés még nem született.
Az MSZP sajtóosztályának tájékoztatása szerint saját hálózatukban is gyűjteni fogják az aláírásokat, országszerte mozgósítják az aktivistákat, saját aláíró-pontokkal is segítik azt, hogy minél többeknek legyen lehetősége véleményt nyilvánítani.
A Jobbik is a csatlakozás pártján áll, a hazai és az európai parlamenti képviselői több esetben is kezdeményezték és sürgették a kormányt, hogy tegye meg a lépéseket ennek érdekében – válaszolt a Független Hírügynökség megkeresésére Bana Tibor, a párt alelnöke. Fontosnak tartják, hogy mielőbb változást érjenek el az uniós források elosztásakor tapasztalható korrupció terén, a párt saját eszközeivel is megtesz mindent acél érdekében Hadházy Ákos aláírásgyűjtő akciójának céljával a párt teljes mértékben egyetért, az akciót olyan formában támogatja, hogy biztatja a tagjait, szimpatizánsaikat, hogy amennyiben személyesen is egyetértenek az Európai Ügyészséghez való csatlakozással – , adják a nevüket, írják alá az íveket. Utalt arra, hogy megerősített együttműködési eljárás keretében jön létre az Európai Ügyészség, éppen azért, mert nem minden ország csatlakozott hozzá. Utalt arra, hogy
tudomásuk van egy körvonalazódó európai polgári kezdeményezésről, aminek még nem ismerik a hátterét, de mivel egyetértenek a céllal, valószínű támogatni fogják.
Így állnak minden nemzetközi és a hazai politikai kezdeményezéshez, amely a kormányra nyomást tud gyakorolni. Meg kell menteni európai forrásokat az ország számára – hangsúlyozta -, hiszen
már most vannak jelei annak, hogy az unió visszafogja a pénzeket,
és nem mindegy, hogy következő uniós költségvetésből mennyi jut a számunkra, ha az Európai Ügyészség nem kérheti számon a források felhasználását.
A Dk fontosnak és elengedhetetlennek tartja, hogy Magyarország írja alá a csatlakozást az Európai Ügyészségben való részvételét, nem véletlen, hogy csak egy-két ország, köztük a magyar kormány marad ki belőle.
Pedig ott, ahol olyan főügyész van, mint Polt Péter, nagyon is szükséges lenne a független felügyelet – hangsúlyozta Gy. Németh Erzsébet, a DK elnökségi tagja és budapesti képviselője.
– A DK éppen ezért különböző, egyéb standjain is gyűjti az aláírásokat. Az akcióról a DK részéről Varjú László alelnök konzultált Hadházy Ákossal, megegyeztek, hogy a standokon kiteszik az íveket. Hadházy Ákos a támogatást köszönettel nyugtázta – tette hozzá Gy. Németh Erzsébet.
Kérdeztük volna az LMP-t is, sem telefonon, sem írásban nem reagáltak a megkeresésünkre.
Merkel megállapodna a migrációról
Sebastian Kurz osztrák kancellár javasolta, és Angela Merkel felkapta az ötletet: ugyanolyan migráns egyezményeket kell aláírni Egyiptommal, Líbiával, Tunéziával, Algériával és Marokkóval mint amilyet az EU kötött Törökországgal 2016-ban.
Eszerint Brüsszel évente három milliárd eurót fizet azért, hogy ne induljon olyan migráns áradat, mint 2015-ben. Jövő februárban EU-arab csúcstalálkozó lesz, amelynek egyik fő témája épp a bevándorlás lehet. Észak-Afrika arab államaiból ugyanis szinte minden migráns Európába vándorol, míg Fekete-Afrikában 70 százalék megmarad a saját régiójában. A maradék harminc százaléknak is csak egy része jön Európába, mert sokan inkább az amerikai kontinenst, vagy pedig a gazdag Öbölmenti államokat választják.
Sziszi egyiptomi elnök korábban nem rajongott az ötletért, hogy egyfajta védőövezetet alkossanak Európa felé.
Egyiptom államfője arra hivatkozott, hogy a 100 milliós ország már így is 10 millió bevándorlót fogad.
Számuk pedig egyre csak növekszik. Vagyis pénzt kért azért, hogy el tudják látni a migráns tömeget. Merkel kancellár mostani nyilatkozata azt mutatja. hogy immár megvan a szándék arra, hogy az EU pénzért még Észak-Afrikában védőövezetet építsen ki határainak védelmében.
Salzburgban az EU-csúcson nem sikerült tisztázni az ellentéteket a migráns politikát illetően. Ráadásul a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint előretör Németországban az Alternative für Deutschland, amely a migráns veszéllyel kampányol. Népszerűségét tekintve a szélsőjobboldali ellenzéki párt már a második, megelőzi a szociáldemokratákat, egyedül Angela Merkel kereszténydemokrata- keresztényszociális koalíciója előzi meg. Ebből is az utóbbi bajban van:
Bajorországban hamarosan választásokat tartanak,
és a kormányzó CSU-t megszoríthatja a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland, mely a migráns-kérdést tűzte zászlajára.
Jövő tavasszal európai uniós választást rendeznek. Angela Merkel semmiképp sem szeretné, ha ezen a migrációs problémákat hangsúlyozó szélsőjobboldal diadalmaskodna az Európai Unióban. Ezért fogadja Erdogan török elnököt Berlinben, és ezért javasol egy védőövezetet Észak Afrikában, hogy semmiképp se következhessen be olyan migráns invázió, mint 2015-ben.
Műúszás: Budapesten lesz a 2019-es Világkupa Szuperdöntő
Folytatódik a 2017-es FINA Világbajnokság örökségének ápolása: újabb rangos viadalnak ad otthont a Duna Aréna, jövőre a műúszó Világkupa-sorozat Szuperdöntőjét rendezik Budapesten.
A májusi műúszó Világkupa-versenyt követően jövőre a sorozat Szuperdöntőjét rendezheti meg Budapest – számolt be a FINA döntéséről Gyárfás Tamás, aki jelenleg is Lausanne-ban tartózkodik, ahol a FINA Bureau műúszásért felelős tagjaként vesz részt a jövő évi sorozat szabályairól, illetve a tokiói olimpia műúszó-versenyeinek előkészítéséről zajló megbeszéléseken.
A jövőre első ízben kiírt Szuperdöntőn – melynek tervezett dátuma június 14-16. – valamennyi szám 12 legjobbja vehet részt, azaz a sportág krémje látogat majd a Duna Arénába. A résztvevők a finálét megelőző 10 állomáson gyűjthetnek pontokat, ez alapján alakul ki a budapesti mezőny, amelynek tagjai komoly pénzdíjért versenyezhetnek június közepén.
Újhelyi István, lábbal lefelé a Köztársaság téren
Lábánál fogva lóg a Köztársaság téren Újhelyi István, az MSZP Európai Parlamenti képviselője. Szerencslére csak bábu formájában, de a látvány így is gyomorforgató.
A tettet egy szélsőséges írásairól elhíresült portál követte el. nevüket itt és most nem reklámozzuk, ők – Felakasztottuk Ujhelyit – A Köztársaság térnél megtaláljátok – címmel tették közkinccsé, hogy mit tettek.
Itt tartunk jelenleg, idáig jutottunk.
Az esetről Facebook-oldalán Újhelyi István is beszámolt. Mnt írja, „Orbán Viktor gyűlöletpolitikája ide juttatta az országot: immár nem is annyira burkoltan fenyegetnek akasztással. Az elmúlt hetekben számos uszító, gyűlölködő, tettlegességgel fenyegető üzenetet kaptam, amiért hazafias módon kiálltam Magyarország és a magyar emberek érdekeiért az orbáni rezsimmel szemben… Ez utóbbi akció nyilván már nem maradhat megfelelő hivatalos következmény nélkül.”
Újhelyi szerint az eszement gyűlölködés, ami Magyarországon és a végletekig megosztott magyar nemzeten belül zajlik, szintén nem maradhat következmények nélkül. Rendszerváltás kell, különben végleg belesüllyedünk ebbe a gerjedő polgárháborúba.
Láttunk már ilyen képeket, hatvan évvel ezelőttről, amikor a Köztársaság akasztottak. Van, akiben ez szép emléket idéz és ezek közé ide tartozik a portál is, amelynek a nevét juszt sem írjuk le, de akit nagyon érdekel, az Újhelyi István Facebookos posztjában megtalálja.
Mi, anélkül, hogy nevet említenénk, csupán annyit tennénk hozzá: te tetted ezt, király!
A két dudás II. – (készült 2011-ben)
Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc is Orbán Viktor nyomdokaiba lépett, és képtelen belenyugodni a vereségbe. Az elegáns forgatókönyv az lett volna, ha a bizalmat vesztett miniszterelnök és pártvezető lemondását követően, visszavonul a politikai életből, majd (esetleg) a következő választások közeledtével a párt (MSZP) ismét felkéri, hogy vigye győzelemre. Csakhogy Kelet-Európában vagyunk, ahol az „elegancia” és a „nyugati játékszabályok” ismeretlen fogalmak. Gyurcsány sem a nyugati demokrácia szülöttje és neveltje. Talán ezért is oly sok a hasonlóság a két nagy rivális között. Habár, mintha Orbán karakteresebb lenne. A focista mentalitás szimpatikusabb az embereknek, mint a magányos futó célratörése.
Ha pedig a pártalapítást vesszük, akkor egyértelműen Orbán győzött, vagy legalábbis vezet. Orbán néhány kollégiumi társával megalapított egy pártot, ami a mai napig létezik, él és virul, sőt elérte azt is, hogy abszolút többséget szerezzen a parlamentben. Ilyen teljesítményt Gyurcsány nem tud felmutatni. Sőt, nemcsak pártalapító nem volt, de gyakorlatilag a párt is kihátrált mögüle. Csak addig volt jó, ameddig jó beszélőkéjének köszönhetően fel tudta venni Orbán Viktorral az „imázs” versenyt, és választási győzelemhez tudta segíteni az MSZMP utódpártját.
Horn idején még éltette az embereket a remény, hogy ami jó volt a Kádár korszakban (a bűnözés visszatartása, a vállalati üdültetés, az üzemi étkeztetés, az óvodai és napközi otthoni ellátás, a munkásszállók, a biztos munkahelyek, a „kiszámítható jövő”) talán megmarad, ill. átmenthető a kapitalizmusba. Ez a remény a Horn kormány ideje alatt nem valósult meg, az, azt követő Orbán kormány alatt pedig végképp szertefoszlott. Az MSZP időközben szakított pártállami múltjával, legalábbis papíron, viszont sem a párt, sem az ideológiája (programja) nem változott, nem alkalmazkodott a változáshoz, az új (kapitalista) viszonyokhoz. Már ott látható volt, hogy „baj van”, amikor egy pártonkívüli, – ráadásul „ügynöklistás” – szimpatizánst (Medgyessy) jelöltek miniszterelnöknek. „Az egész MSZP-ben nem volt egy megfelelő párttag? Helyette egy pártonkívüli bankárra kellett az ország irányítását bízni?”– ezek voltak akkori első gondolataim. Majd hamar rá kellett jönnöm, hogy bukásra ítélt az a politikus, aki (választási) ígéretét betartja. (és 50 %-kal megemelte az egészségügyi és pedagógus állami alkalmazottak fizetését). Ekkor tűnt fel Gyurcsány Ferenc, aki a Népszabadságban kezdett írogatni a szociáldemokráciáról. Majd hirtelen Medgyessy sportminisztere lett. Ezt a miniszteri tárcát a Fidesz (és Orbán Viktor) találta ki a diplomával nem rendelkező Deutsch Tamásnak, amit az MSZP-s kormány is átvett, megtartott, és Gyurcsánynak adta, majd Göncz Kinga örökölte meg, mielőtt a minisztériumot maga Gyurcsány meg nem szüntette volna, és vezetőjét (Göncz Kinga) külügyminiszterének tette volna meg.
Gyurcsány kiválasztása a miniszterelnöki posztra máig rejtély, de talán az utóbbi napok eseményei adják meg a választ. Furcsa volt, ahogy Medgyessy miniszterelnök leköszönt. Nézeteltérése támadt gazdasági miniszterével, az SZDSZ-es Csillag Istvánnal, ezért meneszteni akarta. A koalíciós partner SZDSZ viszont ragaszkodott nemcsak a tárcához (amit a koalíciós egyezségben rögzítettek), de a miniszter személyéhez is. Medgyessy ekkor azzal állt a nyilvánosság elé, hogy vagy Csillag, vagy ő. A magyar parlamentáris demokrácia talán egyetlen (választási) ígéreteit és szavát (be)tartó miniszterelnöke ezért lemondott, mivel a kisebbik koalíciós partner a koalíció felmondásával, és ezzel a parlamenti többség elvesztésével fenyegetőzve csökönyösen kiállt Csillag mellett. És ekkor történt a máig megmagyarázatlan. Medgyessy lemondása után az SZDSZ bejelentette: nem ragaszkodik Csillag személyéhez! Amikor pedig Gyurcsány kormányt alakított, az SZDSZ már a gazdasági tárcához sem ragaszkodott. Olyannyira nem, hogy szó nélkül elfogadták Gyurcsány pártonkívüli üzletember barátját (Kóka János) az addig oly féltett SZDSZ-es miniszteri posztra. Ekkora vált nyilvánvalóvá, hogy Medgyessy eltávolítása mögött valamiféle titkos alku volt a két koalíciós párt között, amely nemcsak Gyurcsányt repítette a miniszterelnöki bársonyszékbe, de az SZDSZ „átalakítását” is eredményezte. Ennek a puccsal felérő koalíciós átrendeződésnek ékes példája, a Gyurcsány által („kitalált” és) támogatott Kóka János hihetetlen politikai karrierje. Egy pártonkívüli üzletember, aki a következő parlamenti választások előtt lépett be a kisebbik koalíciós pártba, majd a 2006-os választáson – annak ellenére, hogy az MSZP-s jelölt vissza lépett a javára – az I. kerületben csúfosan megbukott. Mégis, megmaradt az új Gyurcsány-kormány gazdasági miniszterének, sőt a következő évben (2007) az SZDSZ megválasztotta elnökének.
Ebből arra lehet következtetni, hogy Gyurcsány Ferenc politikai színrelépését, tündöklését és bukását egyaránt a párt (MSZP) intézte a háttérből. Méghozzá Medgyessy Péterhez vészesen hasonló forgatókönyv szerint. Gyurcsány meneszteni akarta Horváth Ágnes egészségügyi minisztert, az SZDSZ ellenállt és a koalició felbomlásával fenyegetőzött. Gyurcsány elég erősnek érezte magát, és menesztette az SZDSZ-es miniszter asszonyt. Erre a koalíció megszűnt (2008. május 1.), ami már előrevetítette a miniszterelnök bukását. Annyi elegancia és realitás azért volt Gyurcsány Ferencben, hogy időben lemondott. Végeredményben azonban pártja (MSZP) éppúgy az SZDSZ segítségével szabadult meg tőle is, mint elődjétől, Medgyessy Pétertől. Ez is igazolja a két nagy rivális közti különbséget, hiszen ellentétben Gyurcsánnyal, Orbánt nem a pártja találta ki, hanem Orbán találta ki a pártot, a pártját. Mintha ezt próbálná napjainkban követni (másolni?) Gyurcsány Ferenc is.
Különben Gyurcsány kormányzása épp oly egyszemélyi volt, mint Orbáné. Semmit sem hagyott a véletlenre, és a kormánytagokra, miközben éppolyan „cikk-cakk”-okat tett az ideológia terén, mint Orbán. A különbség csak az, hogy Orbán a pártja (no, meg saját maga) érdekében változtatta az „irányvonalakat”, Gyurcsány viszont képtelen volt az őt felemelő pártot „saját képére formálni”. Az MSZP megmaradt az utódpárt szintjén. Képtelen volt felfogni a 21. századi kihívást, a társadalmi átalakulások korát és idejét. Gyurcsány alatt vesztette el tömegbázisát a párt. Az SZDSZ-szel való összeállás nem hozta meg a várt eredményt. A régi gárdát képviselő Horn valamiféle „bűntudatot” érzett, és ideológiai megújulást remélt, amikor 1994-ben az abszolút parlamenti többség ellenére „fékező” és „ellenőr”, „ellenőrző” szerepre meghívta az akkor még piacgazdaságot hirdető SZDSZ-t. Gyurcsány alatt az ellenőr, ill. ellenőrző szerep eltűnt, a fékező viszont felerősödött. Az SZDSZ a piacgazdaságról fokozatosan lemondott, és helyette a „másság”, és az azokat hirdető, ill. képviselő kisebbségek felé fordult, mellyel olyan liberális elveket helyezett előtérbe, amikre a Kárpát-medence lakossága nem volt vevő. Ma sem az!
Úgy tűnt Gyurcsány elhitte, hogy ha átfesti a cégtáblát szocialistáról szociáldemokratára, akkor azzal már a párt és hívei is azonnal „jobboldali szocialisták” lesznek. Miközben a szociáldemokrata hagyományt, de még a gondolatát is sikerült a 40 év szovjetrendszernek Magyarországon elfelejtetni. Az elmúlt húsz esztendő sem volt elég a szocdem hagyományokat feléleszteni, a munkásosztállyal és a szakszervezetekkel a szoros kapcsolatot kialakítani. Gyurcsány „beleszeretetett” Tony Blair-be, miután elolvasta „harmadik utas” könyvét, amit saját pénzén lefordítatott és kiadatott magyarul. Majd egyik napról a másikra kikiáltotta magát és az MSZP-t szociáldemokratának. A nyomatékosság kedvéért a szociáldemokrata jelző felkerült (vagy visszakerült) a párthoz közelálló Népszava fejlécére is. Ezzel a téma le volt tudva. Itt érdemes megjegyezni, hogy a harcos szociáldemokrata baloldalnak ugyancsak a Horthy korszakhoz kell(ene) visszanyúlnia, hiszen az volt a hazai szervezett munkásság klasszikus időszaka.
Legkésőbb 2010 tavaszára azonban látványosan kiderült, hogy nemcsak szociáldemokrácia, de baloldal sincs Magyarországon! Az MSZP szavazók száma alig volt több, mint a szélsőjobboldalé! Azóta sem foglalkoznak ezzel a lesújtó eredménnyel, és megdöbbentő ténnyel a „baloldalon”. Csak azt szajkózzák, hogy a szélsőjobb előretört, és mindenért Orbán felelős. Ez pedig semmiben sem különbözik a „másik” oldal szavalókórusától, akik szerint meg mindenért Gyurcsány a felelős.
Az MSZP máig nem értékelte ki a választási fiaskó okait, azok orvoslására pedig kísérletet sem tett. Pedig a gyurcsányi vezetés igen sok hibát követett el, ami a baloldal jelenlegi helyzetéhez vezetett. Már a kormányzás elején megállapítás nyert, hogy átvette Orbán vezetési stílusát. Érdekes az erről szóló könyvre manapság senki sem akar emlékezni. Sőt, mintha a szerzője is eltűnt volna a közéletből (Lengyel László: A halál kilovagolt Magyarországról – 2008) éppúgy, mint a többi elemző: Tölgyessy, Kéri, stb.
Gyurcsány mindent maga akart (el)intézni. Különösen a külkapcsolatok érdekelték, talán ezért is tette meg a külügy élére az abszolút járatlan Göncz Kingát, aki helyett mindenhova a miniszterelnök ment tárgyalni, intézkedni. A gyurcsányi külkapcsolatokra azonban rányomta bélyegét a kádári idők merev ideológiai felfogása, miszerint a baloldaliak jók, a jobboldaliak rosszak. Ennek a begyepesedett felfogásnak lett áldozata a magyar-szlovák kapcsolat. Gyurcsány képtelen volt felfogni, hogy demokráciában egy szocialista párt is koalícióra léphet (a hatalom érdekében) egy nacionalista párttal. (A 16 fős Fico kormányban két Slota-párti (oktatási és területfejlesztési) és két Meciar-párti (igazságügyi és mezőgazdasági) miniszter volt). Ezt annyira nem tudta megemészteni a magyar kormányfő, hogy Magyarország az EU-ban és az ENSZ-ben is feljelentette a szlovák felet, és hivatali ideje alatt Gyurcsány szabályosan kerülte a szlovák miniszterelnökkel való találkozását. Nem érdekelte, hogy ez a viselkedés sokat árt mindkét országnak, de különösen a határon túli magyarságnak. Érdekes, Gyurcsányt nem zavarta a (szovjet típusú) Meciar és pártja a szlovák koalícióban. Csak a nacionalista Slota volt a szálka, aki viszont sohasem érte el azt az alacsony (pimasz, provokatív) szintet, amit a hazai szélsőjobb megengedett magának, pl. egyenruhában flangálni szlovák területen. Gyurcsány volt az, aki a magyar Parlamentben védelmébe vette ugyanazokat a Magyarországról „exportált”, szlovákellenes jelszavakat kiabáló (és verekedést provokáló) dunaszerdahelyi rendbontókat, akik előzőleg „Gyurcsány takarodj”-ot skandálva randalíroztak Budapest utcáin.
Az különben nyílt titok, és a 40 év szovjetrendszer bűne, hogy a magyar baloldal képtelen kezelni a nacionalizmust. A negyven év agymosás eredményeként a nacionalizmus egyenlő a (szélső)jobboldallal. A jobboldali hívők szerint meg a nacionalizmus egyenlő a szovjetellenességet megtestesítő diktatúraellenességgel. Ugyanakkor politikai irányzatoktól függetlenül, a patriotizmus, a hazafiság ismeretlen fogalom (és gyakorlat) a Kárpát-medencében.
De úgy látszik a „baloldal” (élén a szociáldemokráciával), valamint a munkásosztály és szakszervezeti mozgalom is hiánycikk errefelé. A nagy kérdés: ez Gyurcsány hibája, vagy az őt felemelő, majd pedig eldobó MSZP hibája a tavalyi választások csúfos eredménye tükrében. Mi az, hogy csúfos, egyenesen katasztrofális, ha történelmi távlatokat nézünk. Az egész baloldal százalékos arányban egy szintre került a szélsőjobbal! Ez az igazi tragédia, amiről nem akarnak nyíltan beszélni a magukat „baloldali”-nak tartók. Még csak kísérlet sincs az okok feltárására. A tekintélyes, mértéktartó és mértékadó elemzők, társadalom kritikusok is hallgatnak. Helyette a riogatás a módi. A szélsőjobb, Orbán és diktatúra veszélye a beszédtéma. Ahelyett, hogy kitárgyalnák, hogyan lehetne ezen változtatni, mindenekelőtt elérni, hogy magyarországi baloldal ne legyen, ne lehessen (számszakilag) egy szinten a szélsőjobbal, hanem (ismét) egyenrangú tömeg- és szavazó bázisa legyen a parlamentáris jobboldalnak.
Az egész munkásmozgalom reformra szorul, ha egyáltalán van még Magyarországon munkásosztály, ill. munkásság, azaz a bérből és fizetésből élők hada, tömege. A modern kapitalizmus magyar változatából mintha eltűnt volna a munkásság, hiszen a többség „számlaképes vállalkozó”. A klasszikus munkásságot elsősorban a külföldi multik tartják életben. Azoknál a cégeknél (legalább) betartják a törvényi előírásokat, az adók és járulékok befizetését. A multik nem vesznek részt a nagy népi játékban, és nem tartják minimálbéren alkalmazottaikat, és nem „feketén” adják a fizetés kiegészítést.
A tájékoztatás, a felvilágosítás, a jogi tanácsadás és védelem a szakszervezetek feladata lenne, amit szemináriumok szervezésével oldottak meg a múltban, és amit ugyancsak lejáratott az a bizonyos 40 év. A nyugati szakszervezetek anyagilag is jól állnak. A tagdíjakkal jól sáfárkodnak, azokat ügyesen és hasznosan fektetik be. Egy nyugati szakszervezet „értékét” azzal mérik, hogy tagjait pl. hány napig képes finanszírozni ugyanazzal a bérrel, fizetéssel, ami egy sztrájk esetén kiesik. Az egész segélyezési rendszer (beleértve a banki hiteleket) is fontos része a szakszervezeti munkának, feladatnak. A baloldaliság nem csak aláírásgyűjtésben, meg hangzatos „szolidaritási” megmozdulásokból áll.
Úgy tűnik ezekkel a problémákkal a hazai „baloldal” vezető ereje, „élcsapata”, az MSZP, nem foglalkozik, mint ahogy a választási kudarc okainak feldolgozásával, ill. orvoslásával sem. Helyette erőik további szétforgácsolásán ügyködnek. Ennek eredménye az egykor Messiásnak tartott Gyurcsány Ferenc távozása, és egy új párt alapítása. Amennyiben ez Gyurcsány Ferenc egyéni ötlete volt, akkor az egyértelműen egy Orbán elleni összefogást szorgalmazó parlamentáris formáció akar lenni, nem pedig a baloldal megújulásának reménykeltő próbálkozása. Már az alapító tagok bemutatása is szűk réteget képvisel, ill. választói réteget céloz meg. Néhány MSZP-sen kívül két eltűnt párt (SZDSZ, MDF) egykori képviselői (Bauer, Debreczeni) alkotják, ill. próbálják vonzóvá tenni Gyurcsány csapatát. Az egykori kormányfő (és pártelnök) ma már nem beszél szociáldemokráciáról. Viszont – Orbánhoz hasonlóan – a szemfényvesztés, a „néphülyítés” már beindult.
A Facebook-on olvasható (blog?) bejegyzése (Budapest, Berlin) igencsak megtévesztő. Azt írja: „….A Demokratikus Koalíció megalakulása óta rendszeresen találkozom a Budapesten dolgozó nagykövetekkel….”
majd
„…..Berlinbe mentem, hogy pár barátommal találkozzam a német szociáldemokraták közül. Frank-Walter Steinmeierrel irodájában találkoztam. Frank-Walter korábban külügyminiszter, alkancellár volt, most a Bundestagban az SPD frakció vezetője….”
Naná, hogy mindenütt fogadják, elvégre egy új párt vezetője. Másrészt kapcsolatai még az MSZP időkből származnak, amikor még mint miniszterelnök és pártelnök funkcionált, és lelkesen hirdette, hogy ő és pártja (MSZP) szociáldemokrata.
Arról persze nem szól sem Gyurcsány, sem a fáma, hogy ez az új formáció milyen politikai irányzatot képvisel? Belép például a Szocialista Internacionáléba? Egyáltalán, szocialistának, pláne szociáldemokratának tekinthető-e – nemzetközi szinten és porondon – egy olyan (Labor = munkás)párt, amely a két nagy rendszerváltó párt, a jobboldali (Antall féle MDF) és a szociáldemokráciától ugyancsak jobbra álló liberális (SZDSZ) elveket is magába foglalja?
Ez a kusza „elvtelenség” már a pártalapítást követő első Gyurcsány interjúban (Egyenes beszéd – Kálmán Olga, atv) is felfedezhető volt, amikor (kb. 20. perc körül) arról beszélt, hogy vissza kellene csalogatni a Jobbik-hoz átpártolt szavazókat. Nos, az a Gyurcsány Ferenc, aki nem tudta elviselni a szocialista Fico koalícióját a nacionalista Slotaval, az a Gyurcsány Ferenc hogyan képes elviselni a jobbikos szavazók megjelenését a „baloldalon” a hatalom megszerzése, ill. Orbán megbuktatása érdekében? Amikor ilyen kijelentéseket hallok, nagyon szkeptikusan látom a magyar „baloldal” helyzetét, azon belül is a magyar szociáldemokrácia jövőjét. Gyurcsánnyal, vagy nélküle. Ez pedig előrevetíti, hogy Orbánnak és a Fidesznek nem lesz komoly ellenfele 2014-ben. Ha mégis, akkor az sem egy politikai párt, hanem a gazdasági helyzet lesz, mely a hasukon, nem pedig az eszükön vagy a szívükön keresztül irányítja az embereket.
Stephen Elekes
Túlélte Auschwitzot, de többé nem tudott bízni az emberekben
15 éves volt, amikor beterelték az Auschwitz-Birkenau táborba a 90 éves korában elhunyt Marceline Loridan-Ivens filmrendező és írónőt. Együtt érkezett a haláltáborba Simone Veil későbbi miniszterrel, aki szintén nemrégiben halt meg. A Panteonban temették el, temetésén Macron köztársasági elnök mondott beszédet.
76500 francia zsidót vittek Auschwitzba a nácik, közülük csak 2500 jött haza. Már csak kétszázan élünk – nyilatkozta nem sokkal halála előtt az írónő a párizsi Le Figaronak.
Megírta az emlékiratait is a haláltáborról. A könyv címe: Te nem jöttél haza és a főszereplő az írónő édesapja.
Édesapja realista volt. Amikor a francia csendőrök begyűjtötték, és a nácik a haláltáborba szállították őket, azt mondta lányának: Te még fiatal vagy, túléled! Én nem! Auschwitzban egyetlenegyszer találkoztak – véletlenül. Kiléptek a sorból és egymás nyakába borultak. Mindkettőjüket megbüntették, de boldogok voltak, mert látták, hogy a másik él!
Arról, hogy az apja meghalt, csak a tábor felszabadítása után értesült. Hazatérve azt vette észre, hogy a rokonai és a barátai felejteni akarnak. Ő is fiatal volt, neki sem hiányoztak a rémes emlékek, de azt vette észre, hogy képtelen megbízni az emberekben. És a szerelemre is képtelen volt, mert egyetlen partnernek sem hitt! Erről is könyvet írt, hogy megmutassa, hogy a túlélők milyen lelki traumákkal szembesültek Auschwitz után.
Ha iskolában tartottam előadást a holokausztról, mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen film is!- nyilatkozta a Le Figaronak. A mai francia gyerekeknek látniuk kell, hogy a zsidó gyerekeket hogy terelték be a gázkamrába! A gyerekek és az öregek voltak az első áldozatok – emlékezett vissza a holokausztra Marceline Loridan-Ivens.
A nap kérdése – Európai Ügyészség
Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, mától indítja országos aláírásgyűjtési akcióját Hadházy Ákos, aki egymillió ember támogatását megszerezve kíván politikai nyomást gyakorolni Orbán Viktor kormányára annak érdekében, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez.
Bezúdult Hadházyékhoz a „Tények” stábja
Bementek az udvarukba, ezzel birtokháborítást követtek el. Személyiségi jogokat is sértettek, mert beleegyezésük nélkül magánterületen filmezték a politikus családját. Öröm az ürömben, hogy a felesége büszke rá.
Hadházy Ákos ma kezdte meg aláírásgyűjtésért az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért, s már az első nap különös dolgok történtek a házuknál. Mint a Facebookon írja, „kormánypárti tévések jöttek be a kertünkbe és onnan filmezték a házamat és a családomat. Így a mai nap a dezinformációs diktatúra tökéletes bemutatására is alkalmas: a „Tényekben” nyilván egy újabb rágalmazó „hír” fog megjelenni a családomról a kormány számára kínos téma helyett.”
Bár ami történt, elkeserítő, a politikus mégis örül, mert, mint írja, a felesége videóra vette a stáb mozgását, és a következő szöveggel osztotta meg a zaklatókról készített videót: „Eddig azt gondoltam, a férjem politikusi tevékenysége szélmalomharc, és örültem volna neki, ha visszatér az eredeti hivatásához és állatokat gyógyít ismét.
Ma viszont úgy látom, hogy amelyik politikust ennyire támadják, hogy a kertjén belülre beküldik a tv-stábot, ami nyilvánvalóan birtokháborítás, ezzel együtt nyilvánvalóan feljelentjük őket és nyilvánvalóan megnyerjük a pert (nyilvánvalóan évek múlva), hát itt kezdtem el úgy gondolni, hogy bizonyára van értelme Ákos munkájának, máskülönben maximum kinevetnék, de békén hagynák. Büszke vagyok a férjemre és kitartok mellette! 😍”
Az ominózus felvétel itt látható.
Bréking nyúz, 2018. 09. 20. – Tudósítás a másik valóságból
Orbán Viktor politikai szupersztár lehetne, de ő remélhetőleg a nehéz, keskeny utat választja, iMerkel viszont katonai megszállás alá helyezné Magyarországot. A hároméves, önmagát ünneplő 888-ban az első leütött billentyű sorsából megtudtatta a világ, hogy mi vár arra, aki az útjukba kerül. A harc az, ami jól áll nekik. A liberális lény undorral, fintorogva, orrát befogva megmártózott a pörköltben.
Németh Sándor levelét megírta
„Levelet írt a nemzetközi evangéliumi-karizmatikus mozgalom vezetőinek az Európai Parlament (EP) Magyarországot érintő döntéséről és annak következményeiről Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze. Németh szerint Soros György és a háttérhatalmak más képviselői mindent megtesznek azért, hogy meghiúsítsák az antiglobalista, bevándorlásellenes, nemzeti és keresztény politikai erők megerősödését Európában. Szerinte Orbán Viktor magyar miniszterelnök felvette a kesztyűt. Ha Orbán feladná elveit, az ifjú osztrák kancellárhoz hasonlóan politikai szupersztár is lehetne belőle, de remélhetőleg ő a nehéz, keskeny utat választja jövőben is, ami az eljövendő új korszakba vezeti Magyarországot…
… Merkel így akarja biztosítani a tömegméretű legális migrációt Európába, a migránsok beengedésében és elosztásában is európai központi hatalom döntene, vagyis német dominancia alá helyezné a bevándorláspolitikát is. Gyakorlatilag ez a döntés az országunkat katonai megszállás alá helyezné, és gyarmati helyzetbe taszítaná, mert ha az országba történő be- és kiutazásokat nemzetközi határőrség ellenőrizné, az a magyar államhatár megszűnését jelentené…”. (Origo: Németh Sándor szerint Angela Merkel katonai megszállás alá helyezné Magyarországot)
Három(éves) a magyar igazság
„Immáron harmadik születésnapját ünnepli a jobboldal legerősebb, legizmosabb online hír- és véleményportálja, a 888. Sokat változott a világ és sokat változtunk mi is azóta, hogy leütöttük az első billentyűt. Annak a szegény billentyűnek a sorsából igazán gondolhatta volna a világ, hogy mi vár majd rá, ha az utunkba kerül. Most már tudja. Ennyit tehát az erőről.
Most pedig nézzük, hogy milyenek is lettünk. Minden nappal izmosabbak. Az izom történetét pedig úgy is megírhatnánk, hogy bár a lényegünk ugyanaz maradt – igazság és bátorság –, a tartalom egyre csak formásodott. A 888 ma már egy egészen más lap, mint ami a kezdetekkor volt…
…Nálunk blogol az Origo főszerkesztője, Gábor Laci, a CÖF erős embere, az ifjabb Lomnici és az ECHO TV informátora, Bohár Dani is… A harc az, ami jól áll nekünk! (888: Hároméves lett a 888).
Sörözve dagonyázó pörköltszagú posványlakók
„Ónody-Molnár Dóra A pörkölt című vérlázító írásának apropóját egy Kötcsén készült fénykép adta, amelyen helyi asszonyok egy nagy edényben pörköltöt visznek a polgári piknik vendégei számára. Ónody-Molnár Dóra nagyon sokat képzelt ebbe a fényképbe. Neki ugyanis elég egy szempillantás, és már látja, hogy ezek az asszonyok mennyire nyomorúságosak, szerencsétlenek, életük egy nagy szarkupac, ráadásul a férjük meghalt rákban (esetleg szív- és érrendszeri betegségben), vagy jobb esetben otthon sörözve dagonyázik…
… Mert a liberális elképzelés szerint a vidéki magyar asszony csak szerencsétlen lehet, aki nyilván az otthon sörszagúan dagonyázó férjét igyekszik kiszolgálni. Ugyan milyen más élet sarjadhatna vidéken, mint ez a pörkölszagú posvány, amit a liberális hiperművelt értelmiségink leolvasott róla?
Liberáliséknak már egy ideje gyűlölt célpontja a magyar vidék, a falusi ember, vagyis „a paraszt”. Ezért merült alá egy írás erejéig a megvetett parasztok világába a liberális lény, és mártózott meg undorral, fintorogva, orrát befogva a pörköltben, hogy aztán annál élesebb gyűlölettel köpje le őket, és nyomja bele hajsűrűségük, testsúlyuk, sörissza férjük, személyes tragédiájuk, vagy bármi más által a disznószaros, moslékos sárba, ahová valók lehetnek írása szerint ezek a parasztok.” (Magyar Idők: Pörköltös képű liberális újságírók és parasztasszonyok)
