November vége óta úgy foglalható össze az ellenzék és a kormány viszonya, hogy előbbi kommunikációs levegővételhez jutott, így kitört tehetetlenségéből, mert a klasszikus eszközöket (fórum, politikai beszéd, parlamenti műfajok stb.) részben valódi cselekvésre váltotta fel. Úgy tűnik azonban, hogy ennek megtartása egyre nagyobb kihívások elé állítja az ellenzéket.
November vége óta ezek történtek:
– Lekeverik az ellenzéki képviselőket a parlamentben.
– Az ellenzék csaknem 3000 módosító indítványát – joggal való visszaéléssel – lesöprik.
– Botrány az ülésteremben, a kormánypártok ismét a jogot használják a jogszerűség ellen.
– Ezen a napon és a későbbikben az emberek – azóta is – az utcára mennek ország- és világszerte.
– A formális ellenzéki politikai kommunikáció átveszi az irányítást.
– Érdekellentét látszik kialakulni az állampolgárok és a formális ellenzéki politikai aktorok között. Az ellenzék megpróbál visszatérni a parlamentáris keretek közé; az emberek az önkifejezési módokat választják, pl. Egy állam a népe ellen, Szar/-os KDNP, O1G kampány – a bankjegy mint élő médium
– A pénteki népfelkelés gigának ígért tünti előtt vagyunk.
Miközben valójában (közjogilag) semmi nem történt, társadalomlélektanilag mégis. Az ellenzék végre kitört a tanult tehetetlenség szindrómából, de pillanatokon belül visszacsöppenhet oda. Mi több, az ellenzéki pártok magukkal ránthatják bázisaikat is a tehetetlenségbe (passzivitásba). Most óriási az ellenzék felelőssége. Nem ülhetnek be oda, ahol a képükbe röhögtek, majd egy közfeladatot ellátó intézményben megverték őket. Nem ülhetnek be a parlamentbe ezek után, mert bázisaikra, a csalódott fideszesekre és párt nélküliekre tehetetlenséget nyomnak, plusz magukról a tehetetlen fabábú képet küldik a tömeg felé.
A megtapasztalt tehetetlenség
A megtapasztalt tehetetlenség (köznyelven: tanult tehetetlenség) alapja az, hogy az egyén azért adja fel a küzdelmet, mert bármit is tesz, rossz helyzete nem változik, így felhagy a próbálkozással. Ezért: ha az emberek azt érzik, hogy felesleges volt az utcára menniük, sokszor, sok órán át, és esetleg „bevásároltak” mellé szabálysértésit vagy bűncselekmény gyanúját, akkor az baromira az ellenzék ellen fog hatni. S mint mindig, Orbán nyugodtan szotyizik kanapéján a meccset nézve, aztán álmában röhög is kicsit.
A tehetetlenségi állapot építménye az önfeladáson alapul, ami beletörődéshez vezet, és végre, amikor az ellenzék ellenzékként viselkedett, nem eshetnek vissza egykedvű passzivitásba, mert másokból is ezt váltják ki. Másként: éppen ők lesznek azok, akik elnyomják azt az erőt, amely megjelent Budapest, számos vidéki és európai város utcáján. Tény, hogy az ellenzék kiszolgáltatott, és – nyolc év után – most először megpróbáltak Tordai Bence katalizátor akciójával felülkerekedni. De! Az ellenzéknek tudnia kell, hogy nem elég a kamerában kiszolgáltatottnak mutatkozni (ahogy ez az MTVA-ban volt), mert ha nincs folytatás, az ellenzéki kis- és mikropártok bázisain lévő – valóban kiszolgáltatott – egyének önfeladása májusban történelmi lenyomatot fog hagyni.
Az önfenyegetettség látszata a Fidesz módszere
Kétségtelenül súlyos támadások értek magyar állampolgárokat az MTVA székházában intézkedő közszolgák (FBŐ-k) és maszek cég (CIVIL) alkalmazottai által. Ez tragédia. De tragédia két további „mellékhatás” is. Az egyik, hogy a dráma túldramatizálására alkalmazta az ellenzék azt, hogy ez országgyűlési képviselőkkel történt meg. Pedig ez nem lényeges. Magyarország Magyar Köztársaság területén EMBERREL nem fordulhat elő, hogy bármilyen hivatalos személy ellene erőszakot alkalmaz, miközben nem követett el semmit. A másik – és hosszú távon ez a lényegesebb –, hogy az ellenzéki aktorok önfenyegetettséget mutattak. A teljes Fidesz-propaganda lényege (immáron Σ13. éve!), hogy önmagára vonatkoztatott fenyegetést szimulál, amelyet tökéletes építményben projektál egyre tágabb körre. Kétségtelen tény, hogy országgyűlési képviselőket magyar állampolgárokat súlyosan inzultáltak, akiket pedig nem, azok lelkileg készültek ki a látottaktól, vagyis inkább a fel nem foghatótól. Azaz: miközben az ellenzéket valóban fenyegették, a Fidesz pedig az önfenyegetettségre teljes propagandát épít fel, nem mutathatja az ellenzék mégsem az önfenyegetettség képét.
Egyébként, ha megfigyeljük, a propaganda alkalmazottai tökéletesen alkalmazták az önfenyegetettség motívumát akkor is, amikor ők bántalmaztak másokat. Hogy is? Kezdték Sorossal, mint a nemzettestet súlyosan fenyegető ördöggel, folytatták a keresztényüldözéssel, bár arra nem tértek ki, hogy az eretnek vagy Koppány ki lenne pontosan, de egy kis gyurcsányozásba megint beakadt a tű. A kormányzati agit-prop legmélyebb pontja, hogy a földön fekvő Varjú és Hadházy nemzetbiztonsági kockázat, közveszélyes munkakerülő, garázda veszélyt jelentett a magántulajdonban lévő, közpénzből fenntartott, dúcidegrendszert se mutató MTVA-alkalmazottakra.
Kitörési kísérlet november 28. óta
A tanult/megtapasztalt tehetetlenségből a hazaigyekvő levezető elnök miatt tudott kitörni az ellenzék Tordai Bence, és húzta magával ellenzéki társait. Lezsák Sándor nem jogi vagy politikai, hanem kommunikációs hibát vétett, amikor azért keverte le az ellenzéki képviselők hangát, mert – mint saját maga mondta – nem akart a Parlamentben éjszakázni.
Ezt követték a szerdai események, ahol Tordai médiatörténtet írt, és akarva/akaratlanul cselekvésbe tolta ellenzéki társait. Innentől a történet ismerős, hiszen a felháborodottság végigsöpört az országon és a világon is. Már azt is tudjuk Hollik hogyishívjáktól, hogy nincs itt semmi látnivaló, csupán néhány celebaktivista kergetőzik az utcákon.
Celebaktivisták, paradoxon-kommunikáció
A celebaktivisták szó-leleményig tehát nem történt semmi különös, az ellenzék erősítette magát kommunikációs szinten és cselekedett is valamennyit, valamint megjelent a valódi felháborodottság is az utcákon az állampolgárok részéről.
A Fidesz kommunikációja ugyan megtörni látszott napokig, mondanivalójuk kimerült Sorosban, a kereszténység szentségét bántalmazókban, és – kiben másban – Gyurcsányban, majd elővették jól bevált paradoxon-kommunikációjukat. A Fidesz tökéletesen kelti az igazság mondásának látszatát, nyilvánvaló hazugságokkal. (Btw. legmeghatározóbb kommunikációs elemüket, az önfenyegetettség látszatának keltését is paradoxonokkal teszik igaznak tűnőnek.) Hazugsággyártásuk mechanizmusa két egymással ellentmondó állítás egyszerre történő állítása. Formállogikailag ugyanis csak hamis lehet az olyan állítás, aminek egyidejűleg az ellenkezőjét is állítjuk. Egy szemléletes példa:
EZ AZ ÁLLÍTÁS IGAZ. AZ ELŐZŐ ÁLLÍTÁS HAMIS VOLT.
A nagyobbik kormánypárt 13. éve szórakozik ezzel, és sikerrel. Még egyszerűbben: a Fidesz – paradox módon – paradoxonokkal állít igaznak tűnőt. Néhány példa:
A jövő elkezdődött – Ezzel a hamis állítással még választást is nyertek, noha, ami elkezdődött, az ugyan tud a jövőben is lenni, de a múlt a jövőben nem fog tudni kezdődni, főleg nem tudott volt elkezdődni (mert a létige vagy volt vagy fog), ráadásul az ige is múlt idejű jelet visel.
Bankárkormány – Az első Orbán-kormány bukása utáni kormányra alkalmazták ezt a kifejezést, amit aligha kell „paradoxonológiailag” magyarázni.
Fülkeforradalom – Ezzel egy másik választást nyertek. Az egy kifejezésen belüli ellentmondást ismét aligha kell magyarázni.
Szabadságharc (a 2010-es győzelemre alkalmazva) – Vagy törvényes keretek közt törvényesen jutottak hatalomra, vagy harccal. A kettő együtt nem lehet igaz.
Terrorelhárítási Központ – A terror ebben az összetételben nyilván a szándékos, nyílt, félelem kiváltására alkalmas cselekményt jelenti. Az elhárítás – röviden – titkos és defenzív. Még a katonai gyakorlótér is poligon, azaz sokszög, pedig kevésbé fedett vagy defenzív az elhárító műveleteknél. Mindezekkel teljesen paradox, hogy a különböző műveleti területeken, titkosan és defenzíven véghezvittek, egy központban, kizárólag központilag történnének.
A sor hosszan, könyvnyi méretben sorolható lenne, de amit most látni kell, hogy:
Vannak CELEBAKTIVISTÁK.
A szóösszetétel önálló fogalmai totálisan kizárják egymást. A celeb ismert, az aktivista önmagáért a célért küzdő, többnyire személyét a cél érdekében háttérbe szorító egyén. Az agit-prop mit csinált ezzel a fogalommal? Felemelte és így megfélemlítette a civileket azzal, hogy ti is üldözendő Sorosok/Gyurcsányok vagytok, illetve lenyomta a kisebb súlyúakat, Tordait, Kunhalmit stb. aktivista szintre. Tette ezt az után, hogy az MTVA-ban megruházott, lelki terrorba hajtott állampolgárok, akik képviselői mivoltukban voltak ott, valóban aktivista módjára viselkedtek. Az agit-prop tehát figyel, és nem hülyék, sőt: kőkemény pszichológiai és szemiotikai arzenáljuk van. Szemben azzal, hogy az ellenzék – abban is – megállította politikai óráját, hogy a világon mindenhol, minden földrészen (Ausztráliától Dél-Amerikáig), és így Európában is megbukott politikai marketing eszközét alkalmazza.
Mi az ellenzék felelőssége?
Az ellenzéknek most elsősorban ÖNBIZALMAT kell adnia azoknak, akik BIZALMAT adtak nekik április 8-án. Látni kell: idén úgy szerzett milliós szavazatokat az ellenzék, hogy az emberek többsége nagyot nyelt és esetleg hányt is, amikor bement a fülkébe forradalmat csinálni szavazni. Nem lehet ezzel a bizalommal visszaélni, de ennél többről is szó van.
Egész pontosan arról, hogy hősök akkor is azok az emberek lesznek, akik egzisztenciájukat kockáztatva az utcára mennek, bevállalva – mentelmi jog híján – az eljárásokat, pofonokat, gumibotot, paprika spray-t.
Mert ez nem úgy van ám, hogy itt egy pofon, ott egy rúgás, jön egy mentő, vagy éppen nem jön az intézkedési kötelezettségét mulasztó rendőr, és máris kész a terep a Lakitelek-reloadedhoz! Arról pedig, hogy egyelőre erről van szó a hivatalos ellenzék részéről, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az MTVA-ban lévőknek a rendőrség mulasztási kötelezettsége után, legalább három (fejből csak hirtelen ennyi jut eszembe) jogi lehetősége lett volna ennek felülírására állampolgárként. Minimum kettő olyan jut még hirtelen eszembe, amit képviselői jogállásuknál fogva tehettek volna még meg.
Értem, hogy kell a show, de nem elég.
Nem elég levegőért kapkodó fuldoklónak mutatkozni olyan társadalomban, ahol valóban fuldoklunk. Nem tucatnyian, hanem 10 millióan.
Sebestyén Eszter
Felhasznált források:
Halmai-Sebestyén: Megvédünk az önállóságtól, Élet és irodalom, 2015. szeptember 25.
Jámbor András: Nem azért éjszakáztatok az MTVA-ban, hogy utána ellenzéki kerekasztalt játsszatok, Mérce, 2018. december 18.
Seligman-Maier: Failure to escape traumatic shok, 1967.
