A digitális világ dzsungelében az idejekorán magukra hagyott gyerekek online Mauglikká válnak. Az internet farkastörvényei szerint nevelkednek, ahol például annyit érsz ahány likeod van és látszólag bármit megtehetsz a másikkal következmények nélkül. Szülőként jellemzően nem sokáig tudunk lépéselőnyben maradni a technológiai ismeretek területén, ezért különösen fontos, hogy lépést tartsunk, és segítsünk a fiataloknak mihamarabb tudatos, felelős felhasználóvá válni.
Hány éves korban adjunk telefont a gyereknek?
„Az óvodás korban napi rendszerességgel okos képernyővel magára hagyott gyerekeknél figyelem zavarok, viselkedészavarok, és akár autisztikus viselkedésminták is megjelenhetnek.
Azzal is érdemes számolni, hogy az interneten egy gyerek abban a pillanatban funkcionális felnőtté válik, hogy okostelefont kap. Teljesen a maga ura, és míg az oldalak csak elenyésző százaléka kérdez rá, hogy a felhasználó elmúlt-e már 18 éves, abban az esetben is tízből tíz gyerek rá tud kattintani, hogy igen. A kérdés tehát inkább az, hogy hány éves korban áll készen gyermekünk mindarra, ami vár rá a digitális dzsungelben.”
Tóth Dániel pszichológus szerint egy nomád kultúrában nem ritka, hogy 13 éves kortól már felnőttnek számít egy fiatal, de ő tud is magáról gondoskodni a vadonban. Felismeri a ragadozókat, megkülönbözteti a biztonságos táplálékot a mérgezőtől. A mi gyermekeinknek is erre lenne szüksége.
„Ha a gyermekünk rendelkezik a kellő felhasználói tudatossággal, például mértékletességgel, adatbiztonsági ismeretekkel, tudja, hogyan lehet elkerülni, vagy legalább időben felismerni egy interneten portyázó bűnözőt, adathalászt, egy szexuális ragadozót, cyber bullyt vagy a függőség csapdáit, akkor készen áll. Mivel ez egy új jelenség, és a felnőttek fejében is sok a kérdőjel, a szülőknek és tanároknak gyakran jól jön az infó és segítség. Ezen a ponton szoktak megkeresni” – mondta a szakértő.
Hogyan vezessük be őket a digitális világba?
A XXI. században képtelenség a gyermekeinket távol tartani a technológiától, és nem is baj, ha ismerkednek ezzel. A gond akkor kezdődik, amikor idejekorán egyedül maradnak vele.
„A legfontosabb szabály, hogy ne hagyjuk magukra őket. A digitális dolgokról is beszélgetni kell velük, mint minden másról. Ahogy közös sétáink során megtanítjuk nekik, hogy nézzenek szét mielőtt lelépnek a járdáról, ugyanúgy kell ebbe a világba is bevezetni őket. Ha így teszünk gyermekünk kiélvezheti a digitális séta jótékony hatásait, ráadásul ez a szülő-gyerek kapcsolatnak is jót tesz majd.”
„Ha nincsenek keretek akkor általában túl sok időt töltenek vele. Különféle kutatási eredmények máshol húzzák meg a „túl sok” határát, számít a konkrét életkor, a gyerek személyisége, és a választott időtöltés is, de abban a legtöbb kutatás egyetért, hogy napi 3-4 óra képernyőidő felett serdülőknél már negatív hatások jelentkeznek. Van aki erre azt mondja hogy ez rengeteg, de gondoljuk csak végig. Sokan már az iskolában elköltik ezt a digi időt, és persze iskola után sem offline üzemmódra váltanak. Ami nagy kár mert ha egyensúly van az offline és digi élet között, akkor annak számos jótékony, akár fejlesztő hatása is lehet.– magyarázta Tóth Dániel.
Milyen veszélyek leselkednek rájuk ha magukra maradnak?
A telefon egy kapu, ami mögött ott az egész világ, mégis a legnagyobb veszélyt önmaguk és a kortársak jelentik a gyerekekre.
Miközben online terekben magukra maradt fiatalok gyakran virtuális legyek urát játszanak, rendszeresen bántják egymást. Ebben nem érzik jól magukat, de mivel „mindenki ezt csinálja”, rettegnek, nehogy lemaradjanak. Valódi önkép és önbecsülés helyett a magamutogatást, és like vadászatot, őszinte kommunikáció helyett a beszólogatást tanulják. Közérzetüket és kitartásukat erősen aláássa az önmaguk másokhoz hasonlítgatása, a közösségi oldalakon mutogatott látszat élet és az instant sikerélmények, amit kütyüzés közben tapasztalnak. Ha ebben nőnek fel, nekik ez lesz a „normális”. Kellő önismeret, önbecsülés, kitartás és kommunikációs készségek nélkül pedig az élet számos területén gondjaik lesznek, mert a tanulás, munka és a magánélet hétköznapi kihívásai is hatalmasakká válnak. – figyelmeztet a pszichológus
A Pszichológus Pasi nem prédikál vizet
„Amíg kicsi a gyerek, nem szabad a szülő telefonjával magára hagyni, és ne kapjon saját telefont. Ha már elég nagynak és érettnek ítéltük ahhoz, hogy saját készüléket kapjon, onnantól szerencsésebb, ha felnőttként kezeljük a gyermekünket, mert a telefonja is így tesz. Innentől abban lehet segíteni, hogy ő maga tudatos, felelős felhasználó legyen” – tanácsolja a szakember.
Tóth Dániel szerint nem kell a szülőnek, tanárnak naprakésznek lennie minden videójátékot, appot, és influencert illetően, de célszerű meghallgatni a gyermekünket ha az ő aktuális kedvenceiről beszél. Hogy értsük is szavait, és átlássuk a jelenségeket, ehhez egy felelős szülőnek ma kicsit művelődnie kell. Ebben segít ő is:
„Hiszem, hogy a ma élő emberek, és főleg fiatalok életében meghatározó fontosságú lesz a technológia, és különösen az, hogy mennyire tanuljuk meg ennek tudatos használatát. Rengeteg kérdés merül fel, és nem mindenkinek van ideje beleásni magát a témába elkezdtem rendszeresen cikkeket írni a témában, előadásokat tartani mindenfelé óvodától egyetemig. A fiatalok általában értékelik, a modern megközelítést, hogy nem vagyok technológia ellenes, sőt felvállaltan a videojátékok nagy kedvelője. Nem csak a negatívumokról beszélek, és nem prédikálok vizet, csak elgondolkodtatom a hallgatóságot. A lényeg az egyensúly, és a tudatosság.” – mondta Tóth Dániel a Pszichológus Pasi, aki Pszichológus Pasi alkotó névvel indította egy Youtube-csatornáját
Közlemény
13:20 Ana Divac, az N1 tudósítója azt jelentette, hogy huszan sérültek meg, köztük egy tűzoltó, a rendőrség szóvivője pedig közölte, hogy a robbanásban senki sem halt meg.
