Kezdőlap Szerzők Írta FüHü

FüHü

9400 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Nőttek a politikusi vagyonok

A mezei képviselők általában szerényen gyarapodtak, néhány kivétellel. Változatlanul rengeteg a különféle ingatlan, és sokak megtakarítása lett több egy év alatt. Orbán most is alig bír megtakarítással.

Az éjfélig leadott képviselői vagyonnyilatkozatok tanúsága szerint Orbán Viktor vagyoni helyzete lényegében nem változott, megtakarítása lett több: az egy évvel korábbi bő 900 ezer forint 400 ezerrel nőtt. A kabinetirodáját vezető Rogán Antal miniszter ingatlanhelyzete nem változott, megtakarítása viszont igen: 2018-ban 39 millióra duzzadt egy év alatt szűk 700 ezer forintról. Rogánnál is előkerül a teljesen ellenőrizhetetlen tartozás magánszemélynek: 18 millióval. A korábbi években elhíresült találmánya egy digitális aláírásra vonatkozó fejlesztésből tavaly 42 millió bevétele volt. Nincs nyoma az ajándék-repülések értékének.

Lázár János már csak „egyszerű” képviselő, de vagyona egyre nagyobb.

Tavaly szerzett tulajdonrészt a patinás Divatcsarnokot fenntartó projektvállalkozásban, és „legalizálta” addig is tudott részesedését a hírhedett batidai vadászkastélyban. Mindezek mellett szinte megszámlálhatatlan erdő, mező, szántó van a család nevén. Tavaly vásárolt egy majdnem 100 négyzetméteres lakást a XIII. kerületben, s lett egy 5-ös BMW-je. Harmincmilliós tartozást vissza is fizetett 2018-ban, a megmaradt 55 millió csaknem felével ő is magánszemélynek „lóg”.

A parlament elnöke, Kövér László anyagi helyzete lényegében nem változott. Egy ház Szigetszentmiklóson és egy Skoda Superb, 10 milliós banki hitel. Szijjártó Péter külügyminiszternek tavaly nem sikerül csökkentenie a szüleivel szembeni 30 milliós tartozást (amit akkor kapott, amikor szinte a semmiből vett egy 167 milliós villát), minimális, 2,5 milliós befektetési megtakarítása van, banki tartozása viszont milliókkal növekedett.

Szinte semmi mozgás Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternél is: ugyanaz a két karcagi és fővárosi ingatlan, csaknem 7 milliós megtakarítás, pár milliós tartozását viszont nagyrészt visszafizette.

Változatlanul a leggazdagabb képviselők egyike Seszták Miklós,

aki tavaly tavaszig a fejlesztési tárcát vezette. Megtakarításai meghaladják a 370 milliót, ingatlanai azonosak a 2017-essel. Sesztákhoz hasonlóan ügyvédi iroda tulajdonosa a tavaly képviselővé vált Bajkai István, akinek közismert az Orbán családhoz fűződő ügyvédi kapcsolata. Irodájából 161 milliós jövedelme volt, emellett ingatlanjai vannak.

A fényűző vadászataival ismertté vált Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és KDNP-elnök ingatlanjai megegyeznek az egy évvel korábbival, megtakarítása alig 5 milliós.

Az ajándékba kapott vadászutak nincsenek feltüntetve a bevallásban.

A nagyot szakítók közé sorolható Bánki Erik. Több, mint százmilliós osztaléka volt két erdélyi cégéből, és vásárolt különböző földeket. Igaz, tartozása is sok (250 millió), amiből 28 millió magánszemélytől kapott pénz.

A polgármesterséget a képviselőségre cserélő Kocsis Máté frissen gyarapodott (felerészben) egy 683 négyzetméteres lakóházzal a VIII. kerületben. Említésre érdemes vagyona nincs, de itt ő a kölcsönző: 28 milliós kölcsönt adott a családban.

Tavaly kiesett a pikszisből Simonka György,

és már büntetőeljárás zajlik vele szemben bűnszervezetben elkövetett csalás miatt. Ez a változás meg is látszik anyagi helyzetén. A békés megyei „erős embernek” változatlanul tulajdonában van a korábbi két ingatlan, de készpénze harmadára, 500 ezerre zsugorodott, 400 ezres kintlevősége pedig alig 5660 (!) forintra. A már ismert 85 milliós a kezességvállalás miatti teher viszont változatlanul nyomja a vállát.

Némi túlzással egy fél faluval lett gazdagabb Czunyiné dr. Bertalan Judit korábbi oktatási államtitkár.

Tavaly 17 ingatlant örökölt,

mindet szülőfalujában, Bokodon. Az apró településen lettek szőlői, legelői és beépítetlen telke, továbbá egy lakóháza.

Az ellenzéki padsorokban sok változás nincs. Változatlanul

a legvagyonosabb képviselő az LMP-s Ungár Péter,

bár a családi cégben, az édesanyja, Schmidt Mária által többségében tulajdonolt ingatlanhasznosító társaságban lévő részét tavaly bizalmi vagyonkezelőnek adta át.

Jól hozott 2018 Gyurcsány Ferencnek is. A DK-elnök tavaly

csaknem 300 millió osztalékot vett ki a családi Altus nevű cégből.

Sneider Tamás (Jobbik-elnök), az Országgyűlés alelnökének nincs megtakarítása. Másokhoz hasonlóan inkább ingatlanokban, mezőgazdasági területekben van a vagyona. Lakóingatlanai vannak Molnár Zsoltnak (MSZP), Gréczy Zsoltnak (DK). A Jobbikból tavaly kiszállt Volner Jánosnak azonban semmi ilyen nincs a nevén. Tartozik viszont pár millióval magánszemélynek.

Szinte nincstelennek látszik az MSZP-Párbeszéd listáján bejutott, majd onnan gyorsan kilépett független, Bősz Anett (Liberálisok). Diákhitel-tartozáson (1,8 millió) kívül semmit se írt be a vagyonnyilatkozatba.

Világhatalmi hadsereget akar Kína elnöke

0

A szárazföldi hadsereg létszáma immár a felénél is kevesebb a hadsereg összlétszámánál – büszkélkedett az Új Kína hírügynökség. Hszi Csinping elnök négy éve fogalmazta meg a reform lényegét a hadsereg számára létrehozva két új haderő nemet.

Önálló lett a stratégiai csapásmérő haderő nem, amely közepes és ballisztikus rakétákat irányíthat a világ bármelyik részére. Ezenkívül nőtt a légierő és a flotta szerepe és személyzetének létszáma. A legnagyobb érdeklődés mégiscsak az ötödik haderő nemet kíséri. Ennek neve: stratégiai szolgáltató haderő nem. Mi tartozik ide?

Mindenekelőtt az informatikai hadviselés

Katonai reform lényege Kínában: csökken a szárazföldi erők szerepe és nő az informatikai hadviselésé. A külső hírszerzés számára elsősorban az ötödik haderő nem jelent nagy kihívást: mire képes az informatikai hadviselés jelenleg illetve a közeli jövőben Kínában? Pekingben úgy érzik: Trump kereskedelmi háborúja valójában ezért indult meg, és ezért nem látni a végét. Az Egyesült Államok elnöke és katonai vezetői ugyanis – kínai megítélés szerint – nem is akarnak megállapodni, mert félnek attól, hogy Kína Amerika elé vág a katonai technológiai versenyben. Ez magyarázza a Huawei elleni amerikai offenzívát is. Meng Vangzsou asszonyt valójában ezért tartóztatták le Kanadában amerikai kérésre – nem pedig az iráni szankciók megsértése miatt. A Huawei az ötödik generációs technológiájával megelőzte az Egyesült Államokat, és ezt nem könnyen viselik el Washingtonban.

Hiába érkezett Liu Ho miniszterelnök helyettes Washingtonba?

Peking főtárgyalója a hivatalos program szerint két napig ül szemtől szembe a kínaiak mumusával, Robert Lighthizer-rel. Ő váltotta ugyanis a főtárgyaló posztján az engedékenyebb Steven Mnuchin pénzügyminisztert. Ebből következtettek a kínaiak arra, hogy Trump elnök nem is akar megállapodni. Tart ugyanis Kína világhatalmi törekvéseitől. Melyeket Hszi Csinping elnök nem is igen rejteget. Ő már nem önvédelmi hadsereget hanem világhatalmi ármádiát akar, mely képes bárhol beavatkozni a világon – éppúgy mint az Egyesült Államok. Trump ugyan azt nyilatkozta, hogy az USA immár nem akar a világ csendőre lenni, de ezt kevesen vették komolyan. Azt a szándékát viszont nagyonis komolyan veszik Pekingben Trumpnak, hogy egyáltalán nem akarja, hogy Kína váltsa fel az Egyesült Államokat az első számú világhatalom szerep körében.

A német Zöldek haszontalan idiotizmusa

„Ahol romlik a demokrácia állapota, ott erősödik a korrupció, ahol csökken a korrupció, ott egészen biztosak lehetünk abban, hogy a demokratikus jogok is egyre szilárdabbak” – kezdi Ara-Kovács Atilla legújabb Diplomáciai jegyzetét.

Nemrég Magyarországon járt egy igen jó nevű, német oknyomozó újságíró – a nyugati gyógyszer gyártók és az orvosok között zajló korrupt összejátszásokról leleplező kötetet írt, melyből eddig több, mint egymillió példányt adtak el. Arra kér, hogy egyik este vacsorázzam vele, mert „meg szeretné érteni, mi is zajlik Magyarországon”. Készséggel igent mondtam, s fel is szerelkeztem angol és német nyelvű cikkekkel, sőt magammal vittem Magyar Bálint Magyar Maffia-kötetének egy angol nyelvű példányát is. Nagyjából összefoglaltam a helyeztet, mire az újságíró ezt válaszolta: „Uram, amit elmondott, az szomorú, de el sem tudja képzelni, micsoda korrupció van Nyugaton. Az önöké annak nyomában se ér.”

Mindig érdekelt a nyugati „hasznos idióták” (Lenin) lélektana. Garmadával voltak, akik először pénzért, majd zsarolás okán mosogatták minden nap tisztára, hol magát Lenint, majd Sztálint, sőt Hitlert is. Igen, voltak olyanok is – és talán ők voltak a tényleg „hasznos idióták” –, akiket az ideologikus vakhit tett kritikátlanná. De vitapartneremet, szemmel láthatóan nem az Orbán rezsim pénzeli, még csak nem is tudatlan vagy ideológiailag elfogult. A témával kapcsolatos tanácstalanságom továbbra is megmaradt…

Viszont ez az – egyébként igen rövidre sikeredett – vacsora jutott most eszembe, amikor azt olvasom: azon a Bundestagban lezajló vitán, melyen Günther Oettinger, az unió költségvetési biztosa javaslatát vitatták meg, hogy milyen politikát is folytassanak a demokratikus normákat megszegő Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, s hogy miként szankcionálják ezeket a kormányokat uniós pénzek elvonásával, a Zöldek egy, Oettinger álláspontjával pont ellentétes javaslatot kívánnak beterjeszteni. Úgy látják ugyanis, hogy a biztos elképzelései nem reálisak, sőt ellenkező hatást fognak elérni, mert az érintett országok a kieső összegeket nem fogják pótolni, hanem megszorításokat vezetnek majd be, ami az EU-val szembeni hangulatot táplálja. Ezzel szemben inkább növelni kellene a támogatásokat a civil szervezetek felé, és hasonló támogatásban részesíteni az önkormányzatokat.

Mintha a Zöldek ingerküszöbét el sem érte volna, hogy Magyarországon már évek óta goebbelsi intenzitású gyűlöletkampány folyik az Európai Unióval szemben, s hogy már rég megbénították a civil szervezeteket, különösen azokat, amelyek külföldről pénzt kapnak, az önkormányzatok mozgásterét pedig minimálisra csökkentették azzal, hogy elvonták feladataikat.

A Zöldek egyébként a legutóbbi parlamenti választásokon komoly erőre kaptak, számos szövetségi tartományban újabb mandátumokat szereztek, s volt olyan terület, ahol képesek voltak komoly számú szavazót még a jobboldali CSU-tól is elhódítani. Az ember egy felfelé elinduló párttól joggal várná el, hogy képes legyen kitekinteni saját viszonyrendszeréből, politikusaitól pedig, hogy bírjanak némi empátiával, vagy legalábbis olvassák a tanulságos sajtót. És ha már oly sok mindent megtennének a civil szervezetekért, akkor legalább hallják meg hangjukat, érveiket. Magyarországon, de nem csak ott.

Épp ezekben a napokban és természetesen Németországban mutatta be a Transparency International a legújabb korrupciós indexek által összeállított országlistát, melyben ugyan megállapította, hogy világszerte nagy-nagy visszaesés tapasztalható, de vannak kivételek. Melyek azok? Hát természetesen a jól működő nyugati demokráciák: Dánia (88 pont), Új-Zéland (87), majd Finnország, Svédország és Svájc (mind 85 pont). Magyarország a maga 46 pontjával a 64. a rangsorban, 2012 óta 9 pontot vesztett.

A felmérés tanulsága a Transparency szerint, hogy ahol romlik a demokrácia állapota, ott erősödik a korrupció, ahol csökken a korrupció, ott egészen biztosak lehetünk abban, hogy a demokratikus jogok is egyre szilárdabbak.

Egyébként Oettinger költségvetési biztos javaslatát hivatalosan is beterjesztette a 2021-ben kezdődő költségvetési időszakra. Ő maga arra számít, hogy indítványát elfogadja a Tanács és a parlament, jelenleg a 28 tagállamból már 20 magáévá tette és támogatja az elképzelést.

Egyre fiatalabbakat támad a vastagbélrák

0

A végbél-, vastagbélrák az összes rosszindulatú daganat 15%-át teszi ki, de gyakorisága a civilizált országokban egyre nő, Magyarországon férfiaknál a második, nőknél a második-harmadik daganatos halálok, ezzel világelsők vagyunk.

A vastagbélrák az esetek többségében évek alatt alakul ki, korai stádiumban még nagy eséllyel gyógyítható, ezért is fontos 50 év felettieknek a szűrés. Prof. Dr. Banai János, a Duna Medical Center gasztroenterológiai részlegének szakmai konzulense szerint rengeteg megbetegedést meg lehetne előzni, ha többen járnának vizsgálatra, és ha az emberek jobban hinnének a daganatos betegségek gyógyíthatóságában.

Legtöbbször előzménnyel indul a vastagbélrák, ami lehet egy polip is. A daganatos betegségek pontos oka nem ismert, lehet genetikai alapja, egyes családokban halmozódhat a betegség. Az esetek többségében azonban a táplálkozási és környezeti, valamint életmódi tényezőknek van szerepe. Sajnos a magyar társadalomra is jellemző a rostszegény, túlfinomított, kezelt élelmiszerek fogyasztása, amelyek jelentősen megváltoztatja a bélflórát. Ez nemcsak daganathoz, hanem emésztési zavarokhoz, gyulladásos bélbetegségekhez vezethet. Ehhez jön még hozzá a mozgásszegény életmód, elhízás, dohányzás, mesterséges konzerválószerek, színezékanyagok fogyasztása.

A betegség jellemzően inkább közép- és idősebb korban alakul ki, férfiakat és nőket szinte egyforma arányban érint. Sajnos az is megfigyelhető, hogy egyre fiatalabb korban jelentkeznek már vastagbél elváltozásai. Akiknél a családban előfordult már korábban daganatos vagy gyulladásos bélbetegség, azoknak különösen ajánlott szűrésvizsgálaton részt venni, akár már 20 éves korukban is.

A vastagbélrák sokáig tünetmentes, a szűrővizsgálat jelentősége ezért rendkívül nagy, hiszen gyógyítható szakaszban fedezhető fel a betegség, vagy az azt megelőző kockázati állapot. A kialakult daganat a későbbiekben számos, nem speciálisan hasi panaszt okozhat. Ilyenek a székelési szokás megváltozása, és a véres széklet. A vastagbélrák minden esetben kezelendő. Ez lehet műtét, de előfordulhat, hogy besugárzásra és/vagy gyógyszeres kezelésre is szükség van. A gyógyulásra korai stádiumban 80% feletti esély lehet.

Mi történik a vizsgálaton?
A szűrővizsgálat első lépése a humán vér vizsgálata a székletben. Ha ennek eredménye negatív, akkor is érdemes évente megismételni. Ha pozitív, akkor vastagbéltükrözésre van szükség. Ez azt jelenti, hogy egy hajlékony eszközzel megvizsgáljuk a vastagbelet. Szükség esetén mód van szövetminta vételére és bizonyos elváltozások eltávolítására is. Lehetőség van a vizsgálathoz fájdalomcsillapító, görcsoldó, sőt altatószer adására is, így az esetleges kellemetlenségeket a beteg nem érzi. Prof. Dr. Banai János szerint ennek ellenére sajnos az öngondoskodás nem általános. „Az emberek jelentős része mindenféle szűrési lehetőséget elhanyagol. Általában kevéssé hisznek a rosszindulatú daganatok gyógyíthatóságában. Pedig bizonyított tény, hogy a megfelelő időben diagnosztizált betegség nagy eséllyel eredményesen kezelhető.”

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 31. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Magyar Idők közölte velünk, hogy érdektelenségbe fulladt a Brüsszeli Soros-szeánsz. A PestiSrácok olvasói is megtudhatták, hogy az ellenzék hiába akarta kizáratni Magyarországot az EU-ból. A 888 megírta, hogy Románia csicskaország, hiszen kész befogadni a migránsokat.

Orbán Viktornak szobrot kellene emelni

Érdektelenségbe fulladt a Magyarországról szóló európai parlamenti vita Brüsszelben, csupán harminc képviselő volt kíváncsi a hazánk ellen folytatott támadássorozat újabb epizódjára.

A balliberális képviselők a már jól ismert bírálatokat ismételték meg, de akadt olyan politikus is, aki szerint Orbán Viktornak szobrot kellene emelni, mert megvédi a határokat.

Deutsch Tamás fideszes képviselő az ülés után úgy fogalmazott, hogy az Európai Parlament a választási kampány miatt vette újból napirendre a magyarkérdést. Deutsch Tamás aláhúzta azt is, hogy „fájdalmas volt látni, hogy az ellenzék jobban gyűlöli Orbánt, mint szereti a saját hazáját”. (Magyar Idők: Érdektelenségbe fulladt a Brüsszeli Soros-szeánsz)

Az ellenzék az otthoni gyenge formáját áthozta Brüsszelbe is

Magyarország, mint siralomház, vagyis az újrabszolgák újországa, ahol a hatalom fegyveres verőlegényei tartják rettegésben az ellenzéket – így acsarkodtak a magyar ellenzékiek szerdán az Európai Parlamentben, ahol Judith Sargentini holland zöld képviselő és társai kezdeményezésére ismét a magyar jogállamiság horrorisztikus helyzetéről vitáztak. Sargentini azt követelte, hogy az Európai Tanács haladéktalanul kezdje meg a 7-es cikk szerinti elmarasztaló eljárást Magyarországgal szemben. A DK-s Niedermüller Péter azonban tovább ment: ő egyenesen kizáratná hazánkat az EU-ból.

Szájer József fideszes EP-képviselő szerint a szeptemberi vita ismétlődött meg, csak tíz fokozattal mélyebb színvonalon. “Úgy tűnik, az ellenzék az otthoni gyenge formáját áthozta Brüsszelbe is” – mondta Szájer. (PestiSrácok: Az ellenzék hiába akarta kizáratni Magyarországot az EU-ból, még az övéik sem voltak kíváncsiak rájuk)

Románia tövig benyal a migránspártoló országoknak

A több mint 100 éve megfelelési kényszerben szenvedő Románia a függetlenségének teljes elveszítését úgy koszorúzza meg, hogy tövig benyal a migránspártoló országoknak.

A román belügyminisztérium azt állítja, hogy ők eddig is migránspártiak voltak, de szándékuk jeleként be is fogadnák azt a 47 menekültet, akik az olasz felségvizeken rekedtek.

A tárca szerint „a migránsok egy részének befogadására való hajlandóság kifejezése tulajdonképpen igazolása az EU-tagállamok közötti szolidaritás elvének a migrációs jelenség kezelése érdekében, amely elvet a román EU-elnökség is támogat.”

Miközben Románia megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy egy toleráns, működő nemzetállam, a valóság némiképp ellentmond ennek. Épp most szüntetik meg a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen a magyar szakirányt. Az országból pedig hárompercenként lelép egy ember. (888: Csicskaország: Románia kész befogadni a migránsokat)

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 30. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origo leleplezi, hogy az Európai Parlament ülése csak a Soros-apártiak a legújabb választási szeánsza, még szép, hogy a kormány nem vesz részt rajta. Dömötör Csabától megtudhatjuk: Az EP vitája megfáradt kampányesemény lesz, a szokásos arcokkal. A Századvég javaslata szerint törvénymódosítással szabályozni kell az ellenzéki képviselők botrányos viselkedését.

Az Európai Parlament ülése a Soros-pártiak a legújabb választási szeánsza

Szerda este tartják a Soros-pártiak a legújabb választási szeánszukat Brüsszelben, ahol ismételten hazug állításokkal támadják majd a bevándorlásellenes magyar kormányt. A kormány már korábban közölte, hogy nem vesz részt kampányeseményen, de a Fidesz és a vele szövetséges európai parlamenti képviselők ott lesznek a brüsszeli vitán.

Nem meglepő, hogy az újabb vitát Judith Sargentini pártja kezdeményezte. A bevándorláspárti frakció szerint egyebek mellett a kevés embert megmozgató kormányellenes tüntetések, a munka törvénykönyvének módosítása, valamint az Európában egyébként széleskörűen elterjedt közigazgatási bíróságok létrehozása miatt indokolt az esemény.

A Soros György egyik legfőbb szövetségesének számító Sargentini nemrég a függetlenség látszatára sem adva részt vett egy brüsszeli kormányellenes „tüntetésen”. (Origo: Ma Brüsszelben folytatódik Soros György választási kampánya)

Az EP vitája megfáradt kampányesemény lesz, a szokásos arcokkal

Az Európai Parlamentben ma felteszik a régi lemezt, megint Magyarországot támadják majd. Megfáradt kampányesemény lesz, a szokásos arcokkal – írta a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a Facebookon.

Dömötör Csaba államtitkár kifejtette, „a mai Magyarország-vita nem lesz más, mint egy nagyon-nagyon megfáradt kampányesemény a szokásos szereplőkkel. Senki ne csodálkozzon, ha ezen a kormány nem vesz részt”. (Magyar Idők: Dömötör Csaba: Az EP-ben ma felteszik a régi lemezt)

Törvénymódosítással szabályozni kell az ellenzéki képviselők botrányos viselkedését

A Századvég legfrissebb elemzésének hátterében a magyar és európai parlamenti ellenzéki képviselők botrányos és vállalhatatlan viselkedése, valamint a Magyarországgal szembeni notórius kirohanásai állnak.

A Századvég álláspontja szerint az országgyűlési képviselők agresszív magatartásának negatív társadalmi következményei lettek, amelyek súlyosak, bizonyos körben irreverzibilisek.

A Századvég szerint szükséges az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény, valamint az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004.évi LVII. törvény megjelölt részeinek képviselői magatartási kódexszel történő kiegészítése. A javasolt kiegészítő szabályozás értelmében mindkét jogszabály világosan rögzítené a képviselők nemzetbiztonsággal, közbiztonsággal, a közrend és köznyugalom fenntartásával kapcsolatos felelősségét, továbbá a kémtevékenység és az ország fizikai védelme megakadályozásának tilalmát, és a közrend elleni bűncselekmények (részvétel, illetve magakadályozás) kapcsán viselt képviselői felelősség elvét. (888: Századvég: az ellenzéki országgyűlési és EP-képviselők ne forduljanak szembe a hazájukkal!)

Túlvilági szövetségek

1

Túlvilági szövetségek ezt már azért is kívánatosnak vélik a politikusok, mert “megosztott” közönséghez szólnak, rejtjeles üzeneteket fogalmaznak: a leggyakrabban egyszerre a saját tábor érzelmi azonosulásához szükséges jelzésértékű, lebutított és tartalmatlan jelszavakat ismételgetnek; illetve, és ugyanakkor semmit el nem árulnak az ellenfélnek, nem beszélnek ki, legfeljebb fenyegető üzeneteket küldenek a többi tábor tagjai felé. A politikai kommunikáció mindenkor egyfajta “hazugságfelhővel”, vagy legalábbis torz tükör által homályosan fölvázolt valóságképpel “dolgozik”, ellenséget lát és azt hoz létre, elismer és fenyeget, megnyugtat és másfelől feszültséget, sőt konfliktust teremt, minden esetre pártos beszéd: megoszt, miközben egységről hadovál.

A politikai kommunikáció kettős beszéd alapjáraton is, hiszen kétfelé üzen: valami bizalmasat akar a saját szekértábornak – egyre inkább ott is csak a magnak, azoknak, akik megveszekedetten hívők és hinni akarók –, és fenyegetőt a “gaz ellenségnek”, akárki legyen is az, a pillanatnyi barát-ellenség (Carl Schmitt-i) kategóriáknak és osztályozási rendszernek, a hatalom által birtokolt szabályoknak megfelelően. A populista politikus ennek az ellenség-fölismerő, illetve kijelölő gépezetnek az ura. Valójában szinte semmi másnak, mint bukásakor rendre ki szokott derülni, a többi hatalma mind ebből és az érdekeltek/hívek kitartó talp-, valamint seggnyalásából származik, hatalma nem folytatható, és utána a vízözön (ennek elrettentő példáit a Közel-Kelettől egészen Venezueláig nemrég láthattuk, illetve ma is tapasztalható). Tegyük ehhez hozzá, hogy a populista diskurzusok a politikai kommunikáció ellenséggyártó és kirekesztő, konfliktust termelő fajtáinak is az egyik legszélsőségesebb formája. Agresszivitása bele van kódolva szándékába, hogy állandóan arra koncentráljon, hogy “népet” termeljen, hogy minél többeket a kitalált nép fogalmába beleerőltessen, hogy másokat meg kirekesszen. Ezt csak kellően agresszív és manipulatív kommunikációs eljárásokkal teheti, ellenségképpel, melynek fenyegető jelenléte teremt úgymond “népi kohéziót”. Ha nincs valódi külső ellenség, akkor a kitalált is megteszi, ha nincsenek, illetve alig vannak menekültek/migránsok, akkor hazudnak ilyeneket: az orbáni EU-kampány szerint ezek fenyegetése az EU-s parlamenti választások legfontosabb tétje. Az sem baj, ha a politikai kommunikáció paneljeiről, kitalációiról kiderül, hogy hazugságokra, divatosan szólva, alternatív tényekre alapulnak, a konteó-gyár naphosszat őröl, míg a fekete fehér, a fehér meg fekete nem lesz, vagy legalábbis szürke. A régi hazugságokat újakkal födik el, überelik még a poszt-igazságokat és alternatív tényeket is, ha Soros semmi olyant nem tett, amit neki tulajdonít a “gépezet”, hát annyi baj legyen, csakazért is sorosoznak.

Sokat elmond ez arról is, hogy miféle népeknek nézi a populista hatalom saját retorikája szintjén imádott népét, tökfilkóknak, ignoráns, előítéletes és végtelenül buta kis bugrisoknak, akik bármit benyalnak.

Sőt, a hazugságokat még fölnagyítják és rezonálnak rájuk, gyűlölködő propagandát folytatnak kisnyugdíjért, apró lelki komfortért, csak mert hinni akarnak. Az a paradox a helyzetben, hogy a populista éppen a népet, akarom írni a sajátnak mondott, akként ajnározott “népet”, tekinti baleknak. Mert az ellenfelet, azt karikírozza – igaz csupán negatív – tulajdonságait fölnagyítja, óriásinak és félelmetesnek ábrázolja, nagy- illetve mindentudónak mondja. Ezért is fordul szembe a populista vezér mindenféle igazi tudással, a tudomány bástyáit próbálja lerombolni, lesz helyette stadion, hol – kenyér helyett is – mulattatható a tudatlan pór-, meg birkanép. Hej, ha Ady még élne, még hegyesebb tolla lenne!

A politikai kommunikáció alapvetően különbözik a normális, a szabályos, a civil, vagy ha úgy tetszik a hétköznapi kommunikációtól, mely jó esetben őszinte, informatív, tudáson és ugyanakkor valós köznapi élményeken, ha nem egyenesen ellenőrzött tényeken, alapul. És (Habermas szép utópiáját idézve) konszenzust termel, arra törekszik, hogy egyetértést teremtsen, hogy ha lehet pontosan és pozitívan értsük egymást, mégha vitánk is van.

A normális – konszenzusra törekvő – kommunikáció otthonosság-érzetet teremt, a valós tényekre utalás élményközösséget nyújt, olyasmit, amit a populista politikai kommunikáció nem titkolt szándéka szerint lerombol.

Itt az adott szó kötelez, a következetesség, a logikus gondolatvezetés, a tények tisztelete játszik: mindenkit felnőttnek néznek, aki nyilvánosan megszólal, képesnek az érvelésre és elég toleránsnak ahhoz, hogy másokat meghallgasson, stb.

Valahogyan ezt a típusú és stílusú kommunikációt képzeltem sajátjának a rommagyarság mainstream politikai “szövetségének”, amikor mint önálló és különleges civil társadalmi szerveződés, vagy legalábbis annak az ígéretével lépett föl a román és magyar (és persze nemzetközi) politikai mezőnyben. És meggyőződésem, ennek hiánya okozza a legnagyobb csalódást, és nem csak nekem. A Fidesz jelenlegi fiókpártjai már meg sem szólítanak civil (ha ez is le nem járatódott volna hát polgári) nyelven, már csak politikai kommunikációt folytatnak, a fönt jellemzett módon beszélnek, és ráadásul átvették a populista diskurzusok minden kellékét. Jó esély lett volna (hátha majd egyszer még újra lesz) éppen a kisebbségi létre alapozva megmaradni a bensőséges kommunikáció konszenzusossága, az egymásrautaltság intimitása mellett, még ha vitatkozunk, akkor is. Kiépülhetett és megszilárdulhatott volna az a fajta önállóság, az a hang, ahogy mondani szokás, mely a rommagyar politikai és értelmiségi elit sajátja, mely összetéveszthetetlen, bensőséges és konszenzust termel. De, nem ez történt, és nem ez történik.

A rommagyar politikai mainstream elfideszeződése nem csak egy pragmatikus és anyagi érdekekre épülő pillanatnyi önállóság feladása, hanem diskurzusváltás. Olyan elköteleződés, mely lerombolja az azelőtt kialakulni látszó rommagyar politikai mezőnyt, és végletesen erodálja, a populista politika martalékává dobja a kisebbségi- és identitáspolitika addigi eredményeit. A cinizmus netovábbja, ha politikai vezérek az új diskurzus alapján éppen az eredmények megóvását harsogják, mint célt, miközben cinkosai az eredményeket potenciálisan leromboló hatalomnak. S, mit kezdjünk Kelemen Hunornak azzal a kép- és fogalomzavarával, önellentmondó, másokat baleknak néző, stb., stb. kijelentésével, miszerint szövetséget kötniük kötelező, de “a szövetségkötés nem jelent értékazonosságot, ideológiai elkötelezettséget” (sic!). És itt nyilvánvalóan a hatalmon levő PSD-ALDE-hoz való csatlakozásról beszél, csak azt nem mondja, hogy a budapesti ukáz kötelezi az illiberalizmus itteni képviselőivel való menetelésre. Ez aztán a végletes populizmus, csak azt nem értem kit akar megtéveszteni vele? Szövetségre kell lépni az ördöggel is, hogy hatalomban tartsuk az ördögöt, mondja a vezír, s ki hinni akar neki (vagy érdekelt), hisz. Tovább is van az abszurd történetből, hiszen ismét csak Kelemen Hunor mondja, hogy nem alkothat szövetséget a másik két Fidesz itteni fiókpárt (ocská)val – egyikkel ugyan már szövetségben van a parlamentben, de ez sem zavarja a populista vezért –, mert akkor pártja az identitását adná föl. Ajánlanám a vezírnek (illetve ajánlja a rosseb, aki jópénzért teszi is), hogy valahogyan találjon ki egy egyezményes jelt, ha éppen budapesti kötelezettségből handabandázik, hülyíti az arra fogékonyakat, megtévesztő politikai kommunikációval, demagóg és ellentmondó szövegeléssel. Ha legalább egy gesztus beszéd közben, egy aszterix az írott szövegben jelezné, hogy a főnök, most még nagyobb főnöke híg dumáját nyomja, kényszerből, mert vazallusnak szegődött, stb., akkor talán értenénk. Akkor talán mi – mezei talpasok – is visszakacsintanánk, hisz már az átkosban megtanultunk a “sorok között olvasni” (no, nem azért mert hiperintelligensek voltunk, csak mert az idők súlya, s a cenzúra megtanított rá). De így, kacsintson vissza rá a(z ördög) Dragnea, akivel szövetkezett. Csakhogy Kelemen Hunor és klientúrája azonosul nemcsak a budapesti hanem a bukaresti hatalom illiberális elvárásaival is. A külső kényszer, belső meggyőződéssé vált, szélsőjobbra tart, és ezt fogja megerősíteni a kongresszus, mely egyetlen jelöltként – remélem a legjobbat választják – afféle Nagy Nemzetgyűlésként, ismét elnöknek kiáltja ki. Állva tapsol majd a szolganép, és észre sem veszi, hogy valójában térden áll, büszkén lehajtott fejjel gazsulál.

Ez már a heraus mit uns magyharossh logikája, ahogy nyomják nekünk szembe a sódert, okádják ránk a hazug és értelmetlen szövegeket, és nem lesz a lejtőn megállás. A Fidesz itteni fiókpártjai átveszik/vették a nagy testvér témáit, a habonyi spinnelést, EU-szkeptikus és szuverenista szövegeket nyomnak, s, hogy majd ők és Orbán megjavítják a szerintük elromlott politikai nyugatot, adnak majd az EU-bürokratáknak, hogy arról koldulunk. Ismét csak halkan kérdezném, amikor rommagyar EU-parlamenti képviselőjelöltek szuverenista szövegeket sütögetnek, ugye a román “belügyekbe való beavatkozást” kérik ki maguknak? Ugye, tudatában vannak annak, hogy a Ceausescu-féle “platformon” politizálnak? Ugye értik, hogy ezzel rommagyar ellenesen pozicionáltak? Hát, így védik ők az eddigi “nagyszerű eredményeket”, föladva annak lehetőségét is, hogy európai módon és úton, egy szélesebb körben, orvosolni lehessen bajaink.

Orosz reakció WSJ Orbán politikájáról szóló cikkére

0

„Nem kizárt, hogy a nyugati közösség Magyarországgal kapcsolatban represszív döntéseket hoz majd azzal a céllal, hogy Orbán Viktort eltávolítsa a hatalomból” – idézett az orosz állami hírügynökség egy orosz politológust a The Wall Street Journal Orbán Viktor politikájáról szóló cikke kapcsán.

Világszerte számtalan lap ismertette a cikket, de különösen az orosz média szentelt neki hatalmas figyelmet, az orosz sajtó több tucat orgánuma foglalkozott vele részletesen.

Az orosz sajtó úgy értelmezte az amerikai lap cikkét, hogy Orbán utasítást kapott, hogy szálljon szembe az állítólagos kínai kémkedéssel, továbbá támogassa Ukrajnát Oroszországgal szemben, de Orbán ezt megtagadta, és azt mondta, semleges szeretne lenni, mint Ausztria.

A RIA orosz állami hírügynökség idézte Vlagyimir Sapovalov politológust, a Történelem és Politika Intézetének (MPGU) helyettes igazgatóját, aki úgy vélte: mindezt Washington várhatóan nem hagyja szó nélkül. Sapovalov megállapította: „Ez bátor állásfoglalás Orbán Viktortól, mert gyakorlatilag megsértette azt a hallgatólagos rendet, amely a nyugati közösségben Washington politikájának való feltétlen alárendelődést követel meg. Orbán Viktor már nem egyszer mutatott józan, racionális megközelítést mind Oroszországgal, mind az EU-val szemben, amely mindenekelőtt országa nemzeti érdekeinek védelméhez kötődött, és már nem egyszer vált masszív támadások és repressziók célpontjává mind az EU, mind az Egyesült Államok részéről. Magyarországon nemrég masszív megmozdulások voltak, amelyeket Soros György inspirált. Nyilvánvaló, hogy Orbánnak ez az állásfoglalását nem hagyják szó nélkül a nyugati közösség vezetői, és a reakció meglehetősen kemény lesz, Orbán minden valószínűség szerint újra masszív információs támadás célpontjává lesz” – idézte a RIA a politológust, aki mindezt a Szputnyik állami médiakonglomerátum rádiójában fejtette ki. Hozzátette: „Nem kizárt, hogy kísérleteket tesznek majd arra, hogy Orbán Viktort eltávolítsák a hatalomból. A fegyvertárat ismerjük: az ellenzék támogatása, Orbán elleni akciók szervezése” – mondta.

Ara- Kovács Attila

TASZ: feltűnő az ügyészség szakmai hozzá nem értése

0

A Társaság a Szabadságjogokért szerint feltűnő, hogy az ügyészség mennyire nem érti az internet világát. Az etikus hacker mostani ügye nem is az első ilyen eset. A TASZ közleménye:

Mindent megteszünk annak az etikus hackernek az ügyében, akinek büntetőpere jelenleg az ügyészség feltűnő szakmai hozzá nem értése mellett zajlik. A fiatal informatikus felhasználók százezreit veszélyeztető hibát tárt fel a Magyar Telekom informatikai rendszerében, melyen keresztül akár az összes felhasználó személyes adatait megszerezhették volna.

Szerintünk az etikus hackelés nem jogellenes, akik hibát találnak egyes – elsősorban állami – intézmények működésében, és ezt jelzik az illetékeseknek, nem követnek el büntetendő cselekményt, hanem kifejezetten hasznos, amit csinálnak. Régóta küzdünk azért, hogy az etikus hackerek is élvezhessék a közérdekű bejelentőknek járó védelmet. Ezért is védtük többek között azt a gimnazistát, aki a BKK internetes rendszerében talált hibákat, és akit együttműködése ellenére a Telekom szintén feljelentett.

A mostani ügyünknek nagy a tétje: ha a bíróság a mi érveinknek ad helyt, és kimondja, hogy az ügyfelünk tette nem volt veszélyes a társadalomra, annak a nyomában jövő többi etikus hackerre is pozitív hatása lesz. Ha viszont a bíróság nem ad nekünk igazat, ügyfelünk akár évekre börtönbe kerülhet. Erről beszélt Remport Ádám kollégánk az ATV Egyenes beszéd című műsorában. (Itt lehet megnézni)

Mi a bajom az ellenzéki pártokkal?

Nem tartom a magyarországi ellenzéket bírálhatatlannak, de nagyon ritkán hallok észszerű, megalapozott kritikát. Még az ún. „baloldali” médiában is legtöbbször csak kesergés, vagy hőbörgés zajlik. Különösen fájó az ezekben megszólaló hivatásosok tájékozatlansága, felkészületlensége. De ne kenjünk rá semmit az újságírókra – rendben.

Elöljáróban: az alábbiakat mindig elmondom a magam köreiben – nemritkán heves ellenkezést, bár inkább csak méla csendet kiváltva.

Akkor nézzük. Nagy hibának tartom, hogy a baloldal évtizedek óta képtelen a közbeszéd fontos kérdéseit meghatározni. Nemcsak ellenzékben – az MSZP-SZDSZ kormányok idején is folyamatosan védekeztek. 2010 előtt pl. naponta többször lehetett látni a mai külügyért, amint feltűrt gatyában áll egy lavór vízben, arról szónokolva mintegy 15 fős hallgatóságának, hogy a 300 forintos benzinár nyomorba dönti az országot. Ezt minden közcsatorna minden híradójában megismételték, miközben 20 másodperc jutott az akkori pénzügyminiszternek arra, hogy elmondja: meghaladta a 110 dollárt egy hordó olaj ára. (Ma kb. 395 forint egy liter benzin, a Brent olaj hordója meg most érte el a 80 dollárt, de 2016-ban a 40 dollárt sem érte el. Nem lennék meglepve, ha kemény megszorítások jönnének.)

Tökéletesen feleslegesnek tartom, hogy a jelenlegi kormányfő minden rezdülésére ugorjon az ellenzék, de tudom, hogy a „nép” ezt szereti hallani, és ha nem lenne minden híradásban valami Ovi szemétség, rögtön felzúgna a kórus: Persze, az ellenzék gyáva, lefizették…

Teljesen lényegtelen, hogy az első szolga meg az udvartartása mennyiért kanalazza a legjobb magyar étterem levesét. Őket minősíti: magára valamit adó ember megfizeti árán, amit megvesz. Ez csak egy piti potyalesés.

Azt kellene valahogy felfogni – és nemcsak az ellenzéki politikusoknak –, hogy a kormányoldalon szakértők hada számol, mér folyamatosan. 2-2,5 millió szavazat elég a kétharmadhoz ennél több ritkán jön össze nekik – csak nagy migráncsozások idején. Ütik is rendesen a migráncslovat, egészen a nevetségességig. Azért nyergelnek át fokozatosan Soros személyére, mert a migráncsozás kezd kifújni. Nem érdekli őket, hogy az ellenzék mit mond – már ezért is fölösleges változatos módokon szidni az udvartartást. Évek hosszú során pontosan felmérték a szavazók összetételét: hány férfi-nő, városi-vidéki, milyen iskolai végzettséggel várható az urnáknál. Mik azok a hívószavak, amikre ugranak. Pl: „Az egészség nem üzlet!” Vagy: „Vissza kell adni a munka (tanárok, orvosok, mikor ki, mi) becsületét!” Ezekkel nagy biztonsággal el lehet érni azt a két és félmillió szavazót, a többi meg kit érdekel.

Úgy látom, a következő kampány a generációk összeugrasztásáról szól majd:

egyre nagyobb számban lesznek a választók között, akik már a rendszerváltás után születtek. Nekik már nem mond semmit az ingyen bérbe vehető tanácsi lakás olcsó bérért, meg a biztos munkahely, egy életre szóló szakmával.

Mint minden személyi kultuszra épülő szervezet, a kormányoldal pártjai is nagyon fegyelmezettek: ha a vezér kiadja a hívószavakat, senki nem merészel mást mondani. (Még az a szerencsétlen, akit az MTVA-tól a mikrofon elé löktek, zavarában a bevándorlókat is belekeverte a szövegébe.)

Egy politikai pártban (mindegyikben) tökmindegy, hogy milyen okos vagy, vagy szép. (Ez utóbbi tán nem: a nőktől igenis elvárják, hogy valahogy kinézzen, a férfinak elég, ha „egy fokkal szebb az ördögnél”.) Ott egyetlen teljesítmény számít: hány szavazót tudsz hozni. Lázárt még meghagyta volna a posztján, hiszen elég jól elboldogult a „kormányinfókkal”. Egy ideig talán azt is elnézte volna neki, hogy jobban tud beszélni. De elvesztette Hódmezővásárhelyt. Be is húzta a farkát rendesen: szaladt gyorsan rendet tenni – sikerült is, hiszen a parlamenti helyet már visszahozta. Merthogy megmondták neki, kiknek beszéljen miről és hogyan – ő ezt fegyelmezetten teljesítette. Pont úgy, ahogy az MLM értékesítési rendszerekben is a dealerek szájába rágják, milyen szavakkal kell dicsérni a fogpasztát vagy a kelesztőtálat.

A demokratikus pártokban ez nem ilyen egyszerű

Már a programok is hónapokig készülnek – nem is bíbelődik ilyesmivel a Fidesz-KDNP – úgyse olvassa senki. Már pedig, aki érdeklődik a politika iránt, nem árt, ha előtte tájékozódik a politikai szereplők szándékai felől.

Gyakori a vád: hosszúak a programok, sok az általánosság bennük. Naná, hogy hosszúak: a programkészítésbe sokan beszállnak, hiszen az MSZP-nél meg a DK-nál még a helyi szervezetekben is megtárgyalják ezeket. Mindenki szeretné, ha a maga városa, választókerülete, szakterülete feltétlen bekerülne. Legutóbb felajánlottam – egyszer élőszóban, egyszer e-mailben -, hogy a 117 oldalas, egyébként nagyon alapos Sokak Magyarországa című programból szerkesztek egy kb. 15 oldalas változatot, ami a kevésbé …hm türelmesek számára is emészthető. Még csak választ sem kaptam – de lehet, hogy szerencsémre. Ki tudja, kinek a lábára léptem volna, ha nyom nélkül kihúzom veretes általánosságait?

Hiányolom a demokratikus pártokból a politikai innovációt

Azt, hogy engedelmesen ballagnak a hatalmon lévők járszalagján, és nem hagyják a fenébe az egészet, törnek egészen más úton.

Mondok két példát is. Az egyik a budapesti főpolgármester választás. Eddig soha, semmilyen bojkottal nem értettem egyet – igenis, ne bújjanak el se az országgyűlési választáson, se a parlamentből az ellenzéki pártok. De most nem jelöltem volna senkit a tisztségre: jókat röhögtem volna, ahogy Tarlós birkózik az ordító egérrel – vagyis a Puzsér nevűvel. De nem dobom a darálóba az egyik legpotensebb politikust, a párbeszédes Karácsony Gergelyt. (Sőt, Horváth Csaba is többet érdemelne ennél.) Méghozzá azért nem, mert a mai kurzus már jelentősen fölszámolta az önkormányzatiságot: nincs kétségem, ha ellenzéki lesz a főpolgármester, a Budapest-törvény maradékát is kiherélik. 22-ig mindenképpen csak csicskáztatják, ahogy Tarlóst is. Végül még a választók is őt szidják majd, hogy nem sikerült a fővárosból Kánaánt varázsolnia.

Ha meg veszít, akkor a nyakába varrják az ellenzék összes baját: ugye megmondtam, hogy egy gyenge alak??? Olyan meccsbe nem megyek bele, amiben akár győzök, akár vesztek – csak károm származik belőle. Viszont teljes erővel nyomom a kerületi vezetőket: a mai három mellé simán be lehetne hozni még hatot. Akkor aztán meg lehetne szorongatni a fővárosi közgyűlésben a főpolgit. A kerületekben meg lehetne a bázist építeni.

Elnézést, hogy a vidékről nem beszélek, nem ismerem annyira a helyzetet: csak azt tudom, hogy 18-ban a 158 vidéki választókerületből 3-ban (azaz három db!) tudott ellenzéki nyerni.

A másik ügy az európai parlamenti választások

A közkedvelt „ellenzéki” rádióban sikerült két órán keresztül úgy beszélgetni erről, hogy egyetlen szót nem ejtett senki arról: mivégre is az EP választás, mit szeretnénk és hogyan az Európai Unióban? Csak rágták a közöslista-különlista nevű gumicsontot. Hogy külön listák esetén elveszik x db szavazat, mert a Momentum, meg a kétfarkú kutyák elviszik, akár két mandátum is bukhat stb., stb. De ha minden ellenzéki egy listán indulna, verhető az uralmon lévő párt.

Könyörgöm: az Ovi pártnak változatlanul alig van kevesebb (úgy emlékszem 2% a különbség) szavazója, mint az összes ellenzéki pártnak összesen. Ráadásul megint előjött, hogy a Jobbikot is be kell venni az összefogásba. Na, ennek van egy „apró” akadálya, ahogy már tavaly is volt: a Jobbiknak ugyanis esze ágában sincs egy listán szerepelni a demokratikus pártokkal. Ahogy szerintem az LMP is változatlanul távol marad – ha májusban lesz még egyáltalán LMP. Szinte biztos vagyok abban, hogy a Momentum meg a Kétfarkú Kutyapárt is inkább önállóan méretné meg magát: nagy fegyvertény lenne számukra, ha az 5 százalékot elérve küldhetnének egy képviselőt Strasbourgba.

Persze lehet szidni – főként a szocikat, meg a dk-sokat, hogy: ”mer önzők, nem akarnak másnak helyet engedni”. Tudomást sem véve arról, hogy más a valóság. Különben is, már a hócipőm van tele ezzel az „összefogással”. Amikor 30 évvel ezelőtt elfogadtuk a rendszerváltást, sokszínű, pluralista politikai életet is akartunk, nem azt, hogy ha nem egy, akkor két karámba legyünk beterelve. Persze, ez nem jelenti, hogy ellenségem, aki másként látja a hazám ügyeit, egy-egy kérdésben akár az együttműködés is hasznos lehet. (A magyar jobboldalt pont az „egy a zászló, egy a tábor”-ral végezte ki a jelenlegi kormányfő masinériája.)

De gondolkozzunk már: mi a legfontosabb kérdés, ami ma az Európai Unió előtt áll?

Az, hogy továbbhalad a föderáció felé, ezzel egy egységes, erős államot teremtve az európai népek számára. Vagy megmarad a „nemzetek Európájának”, ami garancia arra, hogy az erősebb nemzetek majd megmondják, mi legyen, a kicsik, szegények meg majd egymás kárára marakodnak a nekik vetett koncon.

Akkor szavazzak arra a listára, amivel tán egy jobbikos képviselőt juttatok az EP-be? Annak a Jobbiknak egy tagját, amelyik – jó most épp nem éget nyilvánosan csillagos kék lobogót -, de minden ízében elzárkózó, valamiféle sose volt magyar szupremációról vizionál?

Na, ezt kéne világossá tenni minden fórumon, ahol csak lehet. Az ún. „ellenzéki” sajtó erre egyre kevésbé alkalmas.

Nagyjából ennyi a kifogásom az ellenzéki pártokkal – azzal is, amelyiket támogatom. Az, hogy minden lényegtelen ügyön rágódnak, nem mondják azt, amit fontosnak tartanak, akkor is, ha nem ezt kérdezik tőlük a hivatásos nyilvánosságban.

Rátesi Margit

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK