FüHü

Mert Szlovákiában az igazságosságot más-más mércével mérik attól függően ki részesül benne. A hatalmon lévők gyakran kivételezett helyzetet éveznek. Számos korrupciós és büntetőjogi ügyben bebizonyosodott, hogy a politikusokra más szabályok vonatkoznak. Az ő esetükben elmarad a felelősségre vonás, miközben a hétköznapi emberektől az állam keményen megköveteli a szabályok betartását. Csakhogy az igazságosság egyenlőtlen eloszlása romboló hatással van a társadalomra, ugyanis megerősíti az emberekben azt a meggyőződést, hogy ha a politikusoknak nem kell betartaniuk a szabályokat, akkor nekünk sem kell.

Elnöknőként minden befolyásomat latba vetem azért, hogy a rendőrségen, ügyészségen és a bíróságokon azonnali és rendszerszintű változások induljanak el. Meggyőződésem, hogy a rendvédelmi szerveknek független intézményként kell működniük, ellen kell állniuk a politikai befolyásnak, élükön szakembernek, nem pedig a belügyminiszter lakájának kell állnia. Az ügyészséget és a bíróságokat társadalmi ellenőrzés alá kell vonni. Számos bátor ügyészt ismerek, aki a fojtogató légkör ellenére becsületesen és lelkiismeretesen végzi a munkáját. Azt akarom, hogy Szlovákiának modern ügyészsége legyen, ahol ezek a szakemberek esélyt kapnak a szakmai kiteljesedésre. A bíróságnak is mélyreható változáson kell átesnie. A bíróságoknak szakosodniuk kellene a jog egyes területeinek megfelelően, minek következtében lerövidülnének a bírósági eljárások. Elnöki hatáskörömbe tartozik majd a bírók és alkotmánybírók kinevezése, s ehhez a feladathoz az ügyet megillető komolysággal szeretnék hozzáállni. Meggyőződésem ugyanis, hogy a szakmai felkészültségen túl az erkölcsi fedhetetlenségnek is a kiválasztás szempontjává kell válnia.

Szlovákiában ma gyakorlatilag hiányoznak a hosszútávú idősgondozási szolgáltatások. A környező országokhoz képest is kevés az öregek otthona, a meglévőkben pedig szűkében vannak a férőhelyeknek, a szakképzett alkalmazottak száma csekély, fizetésük nem versenyképes. Nem csoda hát, hogy szociális gondozók tízezrei távoznak Szlovákiából. A rendszeres és hosszan tartó gondozói szolgálat működését ezernyi adminisztratív akadály gáncsolja. Ennek következtében növekszik a várakozási idő. és egyre nehezebb megteremteni az emberi méltóságnak megfelelő életkörülményeket. Ennek a problémának a megoldása egyre sürgetőbb, mivel uniós viszonylatban Szlovákia a harmadik helyen áll a lakossága idősödésének tekintetében.

Államelnökként kiállok amellett, hogy az időseknek nyújtott szolgáltatások gyökeresen megjavuljanak. Az eszményi állapot az lenne, ha minél kevesebb rászoruló kerülne az intézményi ellátás rendszerébe, és a lehető legtöbben részesüljenek otthoni gondozásban, illetve kerüljenek kisebb intézményekbe. Ehhez meg kell teremtenünk a rugalmas jogi környezetet, és anyagilag is motiválni kell a rendszerben dolgozókat. Mindenképp latba vetem elnöki befolyásomat a kormánynál és a megyei önkormányzatoknál annak érdekében, hogy növeljék a gondozói szolgáltatások költségvetését, különös tekintettel az alkalmazottak fizetésére. Fontosnak tartom azt is, hogy egyszerűsítsük a gondozottak szociális-, és egészségügyi felülvizsgálati rendszerét: újonnan az államnak a szociális-, és az egészségügyi ellátást oszthatatlan egésznek kell majd vennie. Szlovákiának, helyzetéből adódóan, sokkal nagyobb mértékben kell támaszkodnia az innovatív megoldásokra, mint például a speciális karkötő általánossá bevezetése, a belső berendezés változtatásán keresztül az önkéntességben rejlő erőforrások jobb kihasználása. Azt akarom, hogy az összes elérhető eszközt és forrást kihasználjuk ahhoz, hogy a nőknek és férfiaknak egyaránt méltóságteljes és szép életet biztosítsunk az utolsó pillanatokig.

Ha azt akarjuk, hogy országunk minden nő és férfi polgára méltóságát megőrizve teljes életet éljen a legutolsó pillanatig, ahhoz minden rendelkezésre álló eszközt be kell vetnünk és az összes rendelkezésre álló forrást mozgósítanunk kell – elnöknőkét eltökélt szándékom mindent megtenni ennek érdekében.

Az erdeinket fenyegeti a legnagyobb veszély. Az eddigi kormányok lehetővé tették a tömeges, gyakran törvénytelen fakitermelést, amelyből szűk vállalkozói kör profitált. A gátlástalan erdőirtás már számos ritka ökoszisztémát felbomlasztott, s a nemzeti parkjaink sem kerülték el a végzetüket. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az erdőfelület csökkenésével növekszik az árvízveszély is. Az erdőirtás mellett komoly gondot jelent a vízforrások veszélyeztetettsége. Nem csupán a régi környezetszennyezési teher fenyegeti őket, hanem a veszélyes növényvédőszerek beszivárgása is, és elsősorban az a nagy mennyiségű hulladék, amelyet egyes cégek és emberek a vízbe engednek. Saját tapasztalatból tudom, hogy az állami szervek gyakran nagyon fél szívvel, sőt, közönyösen kezelik az efféle eseteket.

Elnöknőként mindent megteszek azért, hogy megálljt parancsoljunk a természeti értékeink pusztításának. Kezdeményezni fogom azt, hogy az ökológiailag legértékesebb területeink legalább öt százaléka maradjon meg beavatkozás nélküli övezetnek. Ez a mai nemzeti parkok és nemzeti természetvédelmi területek hetvenöt százalékára is vonatkozik. Szintúgy követelni fogom, hogy Szlovákia határozott és keményen lépéseket tegyen a hulladékmennyiség növekedésének megfékezésére, és hogy szigorúbb szabályozást vezessen be a potenciálisan veszélyes hulladéklerakókra vonatkozóan. Elnöki hivatalom támogatni fogja az összes olyan tervet, amely korlátozni igyekszik a műanyagok használatát, illetve kiáll a kötelező betétdíj bevezetése melett, valamint mellé áll minden olyan kezdeményezésnek, mely a körkörös gazdaság irányába mutat. Ez viszont már mindannyiunk közös felelőssége. Meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat. Elnöknőként igyekszem jó példával elől járni, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ez a változás bekövetkezzen, mielőtt túl késő lesz.”