Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Büszke európai ország

– Oszt jónapot!
– Jónapot uram. Parancsol valamit?
– Csak erre jártam, te féltökű junijós.
– Mifelénk nem szoktak csak erre járni, tisztelt uram. Ez itt egy nemzetközi szervezet.
– Tudom, vazze’, ne nézzé’ tahónak. Gondútam, megnézem, hogyan vagytok.
– Köszönjük, megvagyunk. Ha netán rátérne a lényegre… Tudja, az idő pénz.
– Benéztem, hogy lássam, mi van veletek, vazze’.
– Mondtam már uram, megvagyunk. Ha lehetne, egy kicsit konkrétabban…
– Ronda ez a függöny, vazze’. Mink odahaza nem tennénk ki ilyen szart. Az asszonynak van ízlése…
– Ön bejön ide, pénzt kér, és közben a függönyeinket szidja?
– Nem leszünk gyarmat, ércsed már meg, vazze’! Elárulnád, hogy sikerült ma ilyen ízléstelen nyakkendőt felvenned?
– Maga az én nyakkendőmmel foglalkozik? Idejön pénzért…
– Montam már vazze’, hogy épp erre jártam. És hiába ügyeskecc, nem engedek a nyomásodnak. Juszt se nem leszünk gyarmat!

– Mi nem mondtuk uram, hogy legyenek gyarmat.
– Nem montátok? Figyúzz, te balfék, hoztam néhány hazai újságot. Tele vannak veletek a lapok… Most látom csak ott, fenn a sarokban.
– Mit lát, uram?
– Egy pókhálót, te félfejű tetű. Szok valaki nálatok takarítani?
– Uram, elárulná végre, hogy mennyi pénzre van szüksége?
– Nem kell a pénzed, montam már. Már sokszor láttam ezt a ronda épületet, gondútam, megnézem eccer, mi lehet az.
– És? Hogy tetszik?
Sehogyan se. Gáz itt minden. Te meg kifejezetten antipatikus vagy, vazze’.
– Akkor hát, mi legyen a pénzzel, uram?
– Nem bánom, ha annyira akarod, holnap beküldöm érte valamelyik alkutyámat. De legyen előre kikészítve, nincs nekem időm a zidijóta pénzetekkel bíbelődni.

A Clooney-házaspár mögött is Soros áll!

George Clooney és felesége, Amal Clooney egymillió dollárt adományozott a Sothern Poverty Law Centernek, mely szervezet az Egyesült Államok déli államaiban küzd a szélsőjobb ellen.

Nemrégiben ennek az összegnek több mint a háromszorosát, 3,25 millió dollárt adtak olyan migráns gyerekeknek, akik a szíriai polgárháború elől menekültek el Libanonba. (Mint ismeretes, a filmsztár felesége, Amal Clooney Libanonban született, egy ottani keresztény családban nőtt fel, és emberi jogkért harcoló ügyvéd lett belőle.)

A Clooney házaspár pénzéből mintegy háromezer migránsgyerek tanulhat Libanonban.

Azért az meglátszik, hogy ezek a Clooneyék még nem töltöttek sok időt Magyarországon, nem mozogtak eleget a magyar kormány prominensei között. Ez azért is nagy hiba volt a részükről, mert így nyilván nem tudják, hogy a migránsgyerekek tanulmányaira adott pénzük révén ők is Soros ügynökökké váltak, és a terrorizmus ügyét támogatják.

Most aztán retteghetnek Németh Szilárd és társai haragjától!

Arról nem is szólva, hogy ezt a temérdek dollárt más, a migránsgyerekek taníttatásánál és a szélsőjobb elleni küzdelemnél hasznosabb célra is fordíthatták volna.

Stadion-építésre például. Vagy, teszem azt, határainkon túli magyar futballcsapatok támogatására. De egyszerűbb lenne, ha a pénzt odaadnák Mészáros Lőrincnek, Andy Vajnának, esetleg Habony Árpádnak – náluk minden pénznek jó helye van.

Élhetetlenek ezek a Clooneyék. Kellene melléjük egy jó pénzügyi tanácsadó, akit akár Matolcsy Györgynek is hívhatnának. De ha ő nem ér rá, akkor a fia is biztosan tudna segíteni abban, miként lehet a közpénzeket magánpénzekké varázsolni.

Mert lehet, hogy ez a Clooney színésznek jó, és a felesége is ügyesen harcol az emberi jogkért, de hogy embernek tehetségtelenek, az egyszer biztos.

Aztán majd jól megnézhetik magukat, ha rájönnek, hogy nem vitték semmire!

Rogánnak nem tetszik az ítélet

Rogán Antal kamerák elé állt és kijelentette: nem ért egyet azzal, hogy M. Richárd nem börtönben, hanem házi őrizetben védekezhet.

M. Richard az az ember, aki májusban a Dózsa György úton gépkocsijával a megengedett sebesség többszörösével belehajtott egy amúgy szabálytalanul kanyarodó autóba, melynek utasai meghaltak. M. Richárd a baleset előtti időszakban kokaint fogyasztott.

Nekünk sem tetszik, hogy M. Richárd házi őrizetben védekezhet, de nem azért, amiért ez Rogán Antalnak nem tetszik. Nekünk azért nem tetszik az ítélet, mert M. Richárd sem tetszik. Semmi nincs benne, ami szimpatikussá tenné. Emberek halálát okozta a luxuskocsijával, ráadásul, börtönben is ült – korábban a kecskeméti maffiaper vádlottjaként is hallhattunk róla.

A jog azonban nem arról szól, hogy Rogán Antalnak, vagy bárki másnak mi tetszik.

Rogán miniszternek vélhetően azért nem tetszik az M. Richárddal kapcsolatos eljárás, mert tudja, hogy ez az ítélet sokaknak nem tetszik. Rogán Antal ugyanis politikus, közeledik, vagy már el is kezdődött a választási kampány, Rogán Antalnak ügyelnie kell arra, hogy a népszerűségi mutatói minél szebben alakuljanak.

Rogán amúgy évekkel ezelőtt már kommentált nyilvánosan egy bírósági ítéletet. Akkor, sokakkal együtt, az nem tetszett neki, hogy egy Eva Rezesova nevű szlovák nő, M. Richárdhoz hasonlóan, börtön helyett házi őrizetben védekezhetett. Nekünk, úgyis, mint közvéleménynek, szintén nem tetszett az ítélet. Mi is börtönbe küldtük volna Rezesovát, hiszen négy ember halála száradt a lelkén, és az is kiderült, hogy ittasan vezetett.

Rezesovát elsősorban azért nem szerettük, mert gondatlanságból négy vétlen ember halálát okozta. De azért sem volt szimpatikus senkinek, mert gazdag volt, egy milliomos lánya, annyi pénze volt, amennyiről mi, bérből és fizetésből élők legföljebb csak álmodhatunk.

Rogán akkori, kamerák előtti megjelenése azonban a független bíróságban vetett maradék hitünket is jócskán megnyirbálta, rossz üzenetet küldött a nyilvánosság felé.

Különösen, ha utólag már tudjuk: Rogán médiaszereplése nyomán Rezesovát házi őrizetéből visszaküldték a börtönbe, ott várta a jogerős ítéletet. (Vajon most M. Richárdra is hasonló sors vár?)

A bíróság persze magyarázkodott, azt állították, hogy Rogán fellépésének nem volt köze ahhoz, hogy Rezesova visszakerült a börtönbe. Amit persze nem hitt el senki, és az is igen visszatetsző volt, hogy a magát függetlennek mondó bírói testület sem akkor, sem most, M. Richárd kapcsán, nem tiltakozott, hogy nyomást próbálnak gyakorolni rájuk. Pedig, amikor Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök – szintén nem túl elegánsan – véleményt mondott a Kúria Sukoró-perben hozott ítéletéről, akkor kikérték maguknak, és Gyurcsány megszólalását a bíróságok munkájába való beavatkozásként értékelték.

Nem tetszik nekünk Rezesova, és nem tetszik M, Richárd sem. De leginkább az nem tetszik, hogy Rogán miniszter minden következmény nélkül, a nagy nyilvánosság előtt megfélemlíthet bírákat, ügyészeket, magas pozíciójánál fogva nyomást gyakorolhat rájuk.

Jogállamban a politikusok nem gyengítik, hanem erősítik a hatalmi ágak iránti bizalmat.

Orbán tehet bármit, beárazták, a magyaroknak így is jó

Időről időre felvetődik, hogy Orbán Viktort gyakorlatilag azért nem lehet leváltani, mert a publikum már beárazta. Ismerik jól, tudják, hogy milyen, nem tud meglepetést okozni.

Ha kiderülne róla, hogy muszlim, és esténként együtt vacsorázik Soros Györggyel, hívei azt is elnéznék neki. Ha nyílt adásban piszkálná az orrát, és közben nagyokat böfögne, a rajongó ezért is odavolnának. Azt mondanák, hogy Gyurcsány csúnyábban böfög Orbánnál, és undorítóbban piszkálja az orrát. Ráadásul, gyakrabban vacsorázik Sorossal, mint a mostani miniszterelnök.

Orbánról sokan tudják, hogy jóval vagyonosabb annál, mint amennyit hivatalosan bevall.

És azt is tudják, hogy ez a vagyon nagyobb annál, mint ami törvényesen lehetne neki. A politikából ugyanis nem lehet ennyi pénze. Pontosabban: csak onnan lehet, de nem azért, mintha a legálisan szerzett jövedelme ilyen sok lenne. Orbánt olyan pénzek gazdagítják, amelyek nem tudni honnan, milyen forrásból érkeznek.

Tudják ezt róla a hívek is, de erre meg azt mondják, hogy hát a másikak is loptak. És akkor már inkább a miénk lopjon. Mert az mégis más, mint amikor idegenek teszik el a pénzünket. Multik, teszem azt, vagy magyarak mondott idegenszívűek.

Akik Orbánt nem kedvelik, ennél jobban már nem fogják utálni. A rajongók pedig akkor is a nemzet nagyját, a haza megmentőjét látják benne, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Kitartanak mellette a végsőkig. Ha Orbán élő adásban megölne valakit, néhányan biztosan csóválnák a fejüket és hümmögnének, de megmagyaráznák ezt is: annyi gyilkosság volt már a tévében, egy ide, vagy oda, nem oszt, nem szoroz.

Vagy, kiderülne róla, hogy nem annyira hűséges, mint azt tudni vélik. Hogy a feleségén kívül titokban más nőt is kedvel. De hát, mondanák erre a rajongók, férfi az olyan, aki legalább álmában ne randizott volna valamelyik szép és fiatal színésznővel?

Ha bebizonyosodna róla, hogy Svájcban, van bankszámlája? Na és, akkor mi van?

A Svájcban élő unokatestvéremnek (lányomnak, fiamnak, anyámnak, nagymamámnak – megfelelő aláhúzandó) is van svájci bankszámlája.

Ha elterjedne róla, mert a gonosz sajtó megszellőztetné, hogy időnként eljár a keze? Közöd? Egy-két pofon, még egyetlen gyereknek sem ártott. Minket is vertek a szüleink gyerekkorunkban, aztán bárki megnézheti, hogy milyen rendes, tisztességes emberré cseperedtünk. És az sem véletlen, hogy az egyik legismertebb magyar közmondás szerint a pénz számolva, asszony verve jó.

Ha naivak lennénk, azt is gondolhatnánk, hogy az övénél vonzóbb programokkal lehetne Orbánt legyőzni.

De hát, aki nála nagyobbat és hihetőbbet ígér (hazudik?) a választóknak, az minimum gazember. Azt akarjuk, hogy a mostani miniszterelnököt egy gazember taszítsa le a trónról? Tegye fel a kezét, aki azt akarja!

Na ugye!

Talán, ha bebizonyosodna róla, hogy éhezteti a kutyáját és földhöz vágott egy kiscicát. Na, akkor mindennek vége lenne, mehetne a levesbe. De hát miért tenne ilyet Orbán: nincs neki baja az állatokkal.

Az Év szava lehet a szavazatmaximálás

Mint ismeretes. évről, évre megrendezik az Év szava versenyt. Ha megkérdeznének, én az idei megmérettetésre biztosan benevezném a szavazatmaximálás nevű versenyzőt.

Szép a hangzása ennek a szónak, és majdnem olyan könnyű kiejteni, mint azt, hogy empíriokriticizmus.

Nem mintha ez utóbbi tetszene nekem, csupán jelezni szeretném, hogy egyetértek egy bizonyos Kant nevű filozófus örökbecsű meglátásával, miszerint „szép az, ami érdek nélkül tetszik.”

A szavazatmaximálás ilyen szó. Jelen formájában ugyanis nem fűződik hozzá érdek, van, akinek tetszik, ebből pedig az következik, hogy szép. Fűződhetne persze érdek hozzá, vagyis, maximalizálódhatnának a szavazatok, de ezek annyira megátalkodottak, hogy eszük ágában sincs maxinmalizálódni.

Lehet, hogy van olyan olvasó, aki már kitalálta, hogy az ellenzéki pártok szavazatszerző képességeiről értekezünk a fenti fondorlatos módon. Nem mindegyikéről persze. A Jobbik például senkivel sem fog maximalizálni, ők ugyanis abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy velük senki sem kíván összefogni. Mellettük a Momentum a másik, akiket nem fenyeget a maximalizálódás veszélye – velük ugyan lenne, aki összefogna, ám ők nem hajlandók összefogni senkivel.

Vagyis, egy tipikusan magyar szavazatmaximálással állunk szemben, amelynek az a lényege, hogy a résztvevők addig maximalizálják a szavazatokat, ameddig azok összértéke  el nem éri a nullát. Ez persze matematikailag nem könnyű feladat, de kis odafigyeléssel, valamint az eddigiekhez hasonló, további marakodással azért viszonylag gond nélkül megoldható.

A hozzáértés hiánya, avagy kudarc a köbön

Teljes érdektelenségbe fulladt augusztus 20-án a Függetlenség Napja néven meghirdetett ellenzéki tüntetés. A gigatüntetésnek beharangozott rendezvényen mindössze néhány százan jelentek meg.

Nincs mit szépíteni rajta: kudarc a köbön.

A tanulságokat majd bizonyára levonják a szervezők. Most és itt csak annyit: lehetett sejteni, hogy az időpont nem kedvező egy ilyen tüntetés megrendezésére. Augusztus 20-a hagyományosan nem a sajtószabadságról és a nemzeti függetlenségről szól, március 15, és október 23 annál inkább.

Augusztus 20-a majdhogynem családi ünnep: ilyenkor az államalapításra emlékezünk, korábban az új kenyeret és a régi alkotmányt ünnepeltük.

Rossz időpontot választottak a szervezők, ráadásul a saját lehetőségeiket is rosszul mérték fel.

A nagyobb ellenzéki pártok ugyanis kimaradtak az alkalmi összeborulásból – az MSZP ugyan támogatta a rendezvényt, de szónokot nem küldött (nem küldhetett?) – a DK-t pedig nem hívták meg. Nem kellett ahhoz DK szimpatizánsnak lenni, hogy az ellenzéki összefogást követelők számára ez egy rossz üzenet legyen.

A rendezvény kudarca, túl azon, hogy a szervezők helytelenül választották meg a tüntetés időpontját, felveti a kérdést:

tudják-e a magyarok, hogy a sajtó szabadsága mennyire fontos a számukra?

Ha megkérdeznénk az embereket, hogy szerintük szabad-e ma a sajtó Magyarországon, a kérdésre a legtöbben igennel válaszolnának. És – látszólag legalábbis – akár igazuk is lehet. Mert bár a független, nem a kormány propagandáját szajkózó szigetek száma egyre csökken, még mindig maradtak helyek, ahol szabadon és függetlenül lehet írni.

Hát akkor, mi a baj? Ezt kérdezi az utca embere, mert még csak nem is sejti, hogy a sajtó szabadsága nem az újságírók ügye. Nem a sajtóban dolgozók számára fontos, hogy mindent meg lehessen írni. A tájékoztatás szabadsága ugyanis több annál, mint az, hogy mit lehet megírni és mit nem.

A sajtó szabadsága legalább ennyire azt jelenti, hogy a valós információk eljutnak-e mindenkihez.

Ha a kérdést így tesszük fel, akkor a válasz erre a következő: Magyarországon nem szabad a sajtó. Vannak még független szigetek, de a kormány és a kormányhoz közeli urak rátenyereltek a médiára. Habony, Mészáros és Vajna cégei már szinte napi gyakorisággal vásárolnak újságokat, rádiókat és tévéket, legújabban pedig a megyei lapok is a kormány szócsöveivé silányultak. (Felkészül a Bors című bulvárlap.)

Ez tehát a helyzet a sajtószabadság frontján, és ennek a helyzetnek a súlyosságát nem ismerik még elegen Magyarországon.

Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a sajtó szabadsága egyfajta „úri huncutság”, a sajtómunkások siránkozása, amiért nem mindig írhatják meg azt, amit szeretnének.

Pedig ennél jóval többről van szó. Jelesül arról, hogy a magyar adófizetőknek jogukban áll(na) valós képet kapni arról, hogy mi történik az országban és a nagyvilágban. Ez a joguk azonban jelentős mértékben csorbul, különösen a kisebb településeken, ahová csak a kormány propagandája jut el.

És nem csak arról van szó, hogy Habony, Mészáros, vagy éppen Vajna újságjai, rádió és tévéi mennyire tájékoztatnak tisztességesen. Tőlük is elvárható volna egyfajta szakmai és morális minimum, de a közmédia számára ez kifejezetten kötelező lenne.

Az MTVA tavaly összesen 87,55 milliárd forintból, az eredetileg tervezettnél tízmilliárd forinttal több pénzből működött.

Ekkora összeget fizettek ki a magyar adófizetők a közmédiára. Ennyi pénzért joggal várják el tőle, hogy objektíven, hitelesen, magas szakmai színvonalon lássa el a feladatát. Röviden: hogy tájékoztassa az embereket.

Ezt a feladatát a közmédia nem látja el. Ehelyett híreket hamisít, elhallgat, mellébeszél, maszatol. Úgy tesz, mint az a kereskedő, aki fölveszi a pénzt a megrendelt árura, majd nem azt szállítja le a vevőnek, amiben megállapodtak. Működő, használható készülék helyett silány hamisítványt sóz rá a vásárlóra.

Nem kell jogásznak lennünk ahhoz, hogy tudjuk: az ilyet csalásnak hívják, s mint ilyen, büntetendő.

Szinte lehetetlen felsorolni a közmédiának az adófizető magyar polgárok ellen elkövetett „csínytevéseit.” Már működése elején is kimutatta a foga fehérjét, vagyis azt, hogy tájékoztatás helyett a hatalom kiszolgálását tekinti feladatának.

2011- ben az Európai Parlamentben az Orbán Viktort és a magyar kormányt keményen kritizáló Cohn-Bendit képviselő szavait vágták meg tisztességtelen, szakmailag vállalhatatlan módszerekkel. A tudósítás készítőjét, Papp Dánielt, a köztévé nem rúgta ki, hanem előléptette.

És arra is sokan emlékeznek, amikor 2012. január 2-án civil szervezetek és ellenzéki pártok nagyszabású demonstrációt szerveztek az Operaház elé, mert odabent a kormány az új alaptörvény életbe lépését ünnepelte. A közszolgálatinak mondott televízió a több tízezres tömeg helyett képes volt néhány tucat lézengő embert mutatni

Sorolhatnánk vég nélkül azokat az elhallgatásokat, csúsztatásokat, hamisításokat, amelyeket a közmédia elkövetett. A legszégyenletesebb talán tavaly, a riói olimpián történt, ahol egyszerűen

„elfelejtették” megemlíteni a futamát később megnyerő, a menekült-válogatott színeiben versenyző szír úszónőt.

Legutóbb érdekes módon a kormánnyal amúgy lojális Veres András beszédével bánt el a közmédia: a püspök szavaiból a kormányt kritizáló mondatok közlését elfelejtették idézni.

Talán ennyiből is nyilvánvalóvá vált, hogy ma Magyarországon elsőrendű fontosságú a sajtó szabadsága. Ha nincs szabad sajtó, vagy csupán nagyin korlátozottak a lehetőségei, akkor az emberek nem tudják meg. hogy mi történik az országban. Nem tudják meg, hogy Rogán AntaL és családja a hivatalosan bevallott jövedelménél jóval fényűzőbb életet él. Hogy a legfőbb ügyész felesége a Magyar Nemzeti Bankban havonta ötmillió forintot keres, miközben Matolcsy György jegybankelnök alapítványokba menekíti a közpénzeket, melyek így elvesztették közpénzjellegüket. Nem tudják meg azt sem az emberek, hogy a legfrissebb adatok szerint Mészáros Lőrinc félév alatt hatszorosára növelte vagyonát. Hogy Andy Vajna az államtól kapott hitelből vásárolta meg a TV2-t, és a törlesztőrészleteket az államtól (lásd még: magyar adófizetők) kapott hirdetésekből fogja visszafizetni.

Ha nincs szabad, független sajtó, akkor az emberek nem kapnak hírt arról, hogy Magyarországon korrupció van. Hogy romokban az oktatás, padlón az egészségügy.

Ebben a helyzetben az ellenzéki pártoknak az eddiginél gyakrabban, érthetőbben és hitelesebben kellene beszélniük arról, hogy a sajtó szabadsága nem az újságírók úri huncutsága.

A sajtó szabadsága egy demokratikusan működő országban alapérték.

Ahol nincs, vagy csak nagyon szűkre szabott a nyilvánosság, ott a hatalom urai mindent megtehetnek. Még azt is, hogy a bűnt nem üldözik, hanem pártolják.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Ha megkérdezik egy gyerektől, hogy mi leszel, ha nagy leszel, soha nem azt válaszolja, hogy diktátor.

Rendőr akar lenni, Superman, mozdonyvezető. Költő, orvos, tanár. Futballista, úszóbajnok, bokszoló. Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász.

Felfedező akar lenni az ember gyerekként. Magas hegyekre mászni, mások által még nem látott mélységekbe merülni. Megtalálni a gyógyíthatatlan betegségek ellenszerét. Új, minden eddiginél okosabb telefont kitalálni. Megalkotni a szupernél is gyorsabb számítógépet.

Az iskolai szavalóversenyen kipirult arccal, gombóccal a torkában, de tiszta szívvel József Attilát szavalni: „A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj…”

A hazaszeretetről vitázni baráti társaságban, s végső érvéként Radnótitól idézni: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország…”

Színpadon állni és százezreknek, millióknak énekelni: I can’t get no Satisfaction! Nemzedékek himnuszát előadni: Ha én rózsa volnék…

Eljátszani Anna Kareninát, Lear királyt.

Senki sem úgy képzeli gyerekként, hogy felnőve csúnya, gonosz ember lesz belőle. Olyan, aki lebontja a jogállamot, padlóra küldi az egészségügyet, lebutítja az oktatást, és leválthatatlanná teszi magát.

“Nagyon vigyázni kell, nehogy valami kisdiktátor legyen az emberből.” Orbán Viktor, 1991. február 25. Magyar Hírlap.

Ünnepi magyar viseletek

„Mindenkinek legyen egy ünnepi magyar viselete” címmel indít országos mozgalmat a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. A mozgalom megálmodója a HKIK kézműipari alelnök asszonya, Katrics Krisztina, az Örökség Alkotóműhely szellemi vezetője, a magyar népművészet örök rajongója”. (MTI.)

Legyen. Viseletes is lehet az a viselet, hétköznapi. Hátha ünnepire nem futja mindenkinek. És lehetőleg ne egy viselet legyen, hanem minimum kettő. Váltás ruhának mondják az ilyet. Ameddig az egyik mosásban van, a másikat lehessen viselni.

És mindenkinek a hűtőszekrényében legyen ünnepi magyar étel. De legalább valamilyen. Fő, hogy ne korogjon az ember gyomra, és ne szédüljön az éhségtől.

Harrach Péter (KDNP) óta tudjuk, hogy sok gyerek azért nem reggelizik, mert ez náluk életforma. Vannak olyan magyar családok, akiknél pedig az ünnepi magyar életforma, hogy rosszul táplálkoznak.

Ezért alakult ki egy olyan ünnepi magyar hagyomány, hogy sokan karácsonykor, húsvétkor, valamint más sátoros ünnepek alkalmával korán reggel beállnak a sorba, hogy jusson nekik egy tál ünnepi magyar melegétel.

Jó, legyen mindenkinek ünnepi magyar viselete. Kérdés, hogy helikopterre, bulibáróként felengedik-e ilyenben az embert? Ibizára, orrot mozgatni?  Lehet egy ilyen ünnepi magyar viseletben a Magyar Nemzeti Bankban a legfőbb ügyész feleségeként havonta ötmillió forintot keresni?

Egy igazi ünnepi magyar viselethez ünnepi magyar lakás is jár. Meg persze ünnepi magyar jövedelem, olyan, amiből normálisan meg lehet élni.

És akkor már csak egy ünnepi Magyarország kellene mindenkinek. Olyan hely, amely a hétköznapokon is elviselhető.

Simicska ledobja Orbánra az atombombát?

A nevezetes G-nap óta mindenki azt találgatja, hogy kinek a győzelmével ér véget a gigászok háborúja. Mert az, hogy Orbán Viktor, valamint egykori szoba- és üzlettársa nem cicaharcot vív egymással, az mára már teljesen nyilvánvaló. Életre, halálra megy a háborúskodás, s bár volt idő, amikor még vissza lehetett volna csinálni, a harcoló felek mostanra már minden hidat felégettek maguk mögött.

A háború eddig nagyjából abban a mederben zajlik, ahogyan az ismert erőviszonyok alapján várható volt. Orbán hadai győzelmesen törnek előre, hiszen nála a hatalom: rendőrség, ügyészség, bíróság. Simicskának marad a nyilvánosság, pontosabban a nyilvánosságnak az a része, amelyet nem tudtak elvenni tőle. A G-nap óta 180 fokos fordulatot vett Hír TV és Magyar Nemzet az ő szolgálatában áll, és megváltozott híreikkel rendre borzolják Orbán és környezete idegeit. A Metropolt viszont tavaly elvették tőle, és ebben Tarlós István főpolgármester is segített Orbánéknak, miután a főváros nem újította meg az ingyenes lappal a szerződést, s helyette Habony Árpád Lokál néven futó projektjét favorizálta.

Érzékenyen érintette Simicskát az is, hogy Magyarország korábban legsikeresebb építőipari cége, a tulajdonában álló Közgép is komoly vereségeket szenvedett. S bár bírósági végzés mondta ki, hogy a Közgépet Orbán és Simicska összeveszése után törvénytelenül zárták ki a közbeszerzésekből, a cég továbbra sem tündököl, és a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel kevesebb megrendelést kap.

Az Orbán-Simicska szembenállás legújabb terepe a plakátháború. Az ezzel kapcsolatos, a Fidesznek kedvező törvényt néhány hete fogadta el a parlament fideszes többsége. Kis trükközés is kellett hozzá: az eredeti jogszabály módosítása ugyanis kétharmados többséget követelt volna, ám miután ez nem jött össze, a kormánypártok olyan formában  nyújtották be újra, amelyhez már az egyszerű többség is elegendő volt.

S bár a plakáttörvénnyel Orbánék látszólag nyerő helyzetbe kerültek, elképzelhető, hogy éppen ez lesz Simicska Lajos csodafegyvere. A MAHIR Cityposter plakáthelyei ugyanis Simicska Lajos tulajdonában vannak, s bár ott pártok nem hirdethetnek, magánemberek a társadalmi célú hirdetéseiket elhelyezhetik rajta.

S itt kúszik be – bármennyire is furcsa, – a képbe Gyurcsány Ferenc. A volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke április óta adagolja – egyelőre csak kicsinyke cseppekben – az ország közvéleményének az információt. Jelesül azt, hogy gyanúja szerint Orbánnak Svájcban titkos bankszámlái vannak, ő a saját szemével látta az állítólagos számlák másolatait, s valaki felkínálta neki, hogy megfelelő összegért ezeket a számlakivonatokat a rendelkezésére bocsátja.

Gyurcsány Ferenc ugyan még tartozik e kijelentés igazságtartalmának bizonyításával, és emiatt sokan úgy gondolják, hogy blöfföl, a volt miniszterelnök időről időre újabb információkkal áll elő. Legutóbb például azzal, hogy hozzávetőlegesen egymillió euróért megvásárolhatja egy ismeretlentől Orbán állítólagos svájci bankszámláinak kivonatait. Az üzletet bármelyik nap nyélbe üthetik, Gyurcsány már csak arról szeretne megbizonyosodni, hogy a dokumentumom valódiak.

S bár a közvélemény még ott tart, hogy Gyurcsány valószínűleg blöfföl, nem kizárt, hogy Gyurcsány már csak a kedvező pillanatra vár, hogy a megvásárolt dokumentumokat nyilvánosságra hozza. A legalkalmasabbnak (és a legstílusosabbnak) erre a szeptember 17-i nap kínálkozik. 11 évvel ezelőtt, 2006-ban ugyanis ezen a napon hozták nyilvánosságra az elhíresült őszödi beszédet, mely utóbb nemcsak Gyurcsány Ferenc és a baloldal, de egész Magyarország később sorsát is meghatározta.

Itt találkozhat a Gyurcsány által beígért bankszámlakivonatok ügye azzal, hogy Simicska Lajos állítólag elszánta magát a végső leszámolásra. Úgy tudni, hogy az eddig többnyire védekező harcmodorban játszó nagyvállalkozó ősszel totális ellentámadásra készül. Akár az atombombát is ledobhatja Orbánra, vagyis, az általa tulajdonolt plakáthelyeken óriási méretben közzé tenné Orbán állítólagos svájci bankszámláinak kivonatait.

Ha ez így van, akkor erről nyilván Orbán környezetében is tudnak. Ennek élét próbálja a kormányzati kommunikáció elvenni azokkal a híresztelésekkel, hogy mozgalmas, forró ősznek nézünk elébe, s nem csupán békés tüntetések, de zavargások is előfordulhatnak.

Láttunk már ilyet Magyarországon. Nem is olyan régen: 2006-ban és 2007-ben forrongott az utca. Igaz, akkor Orbán Viktor és a Fidesz volt ellenzékben…

 

Hogyan kell szeretni egy hazát?

„Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt”. Ezt mondta ünnepinek szánt beszédében Áder János augusztus 20-án.

Honnan tudja Áder, hogy a szüleink és azok (helyesen: az ő szüleik) szülei hogyan szerették ezt a hazát?

Jobban, mint mi? Rosszabbul? Hogyan kell szeretni egy hazát?

Nincs nekem bajom a szüleinkkel, sem az ő (nem azok) szüleivel. Bár nem ismertem az összes magyar szülőt és nagyszülőt, feltételezem, hogy jó emberek voltak, és bizonyára szerették ezt a hazát. Miért ne szerették volna? Ez itt, ami nekünk van, alapjában véve egy szerethető haza.

Vannak persze rossz napjai, időszakai – kinek nincsenek. De a haza azért is van, hogy legyen mit szeretnünk.

Az a legjobb, ha a szeretett haza viszontszeret bennünket. Nincs ez mindig így, voltak idők, amikor százezreket taszított el a hazájuk. Nem tetszett neki a származásuk, világnézetük. Pontosabban, nem a hazának volt baja az eltaszítottakkal, hanem azoknak, akik a haza képviseertében ilyen ügyekben eljártak. Uralkodtak élet, s halál fölött, ítételetet mondtak.

Hiába írta Radnóti Miklós a magyar irodalom legszebb hazafias versében, hogy „nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország” a haza nem volt vevő a költő szeretetére. A haza akkori urai úgy döntöttek, hogy ennek a hazának nincs szüksége Radnótira. Szerb Antal, Rejtő Jenő, Bálint György sem kellett nekik. Nagyon sokakra nem volt szüksége akkoriban a hazának, neves és névtelen személyekre. Olyanokra, akik halálukig magukénak tudták és szerették ezt a hazát.

Áder János most azt mondta augusztus 20-án, hogy a szüleink és azok (sic!) határtalanul szerették a hazát. Hogy miért így fogalmazott, biztosan oka van annak is. Talán megfelelési képnyszerből, szoktak mostanában így fogalmazni. Lázár János például néhány héttel ezelőtt Magyarország jelenlegi határairól beszélt.

De nemcsak ez a baj Áder mostani mondatával. Hanem az, hogy volt már ez a mondat, sok évvel ezelőtt. Dinnyés József daltulajdonos egyik dalszövege így hangzott: Határtalanul szeretem hazámat.

A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején ennek a mondatnak súlya volt. Akkoriban háromévente lehetett nyugatra menni. Nem mindenii mehetett, csak az, aki jól viselkedett. Később már az is elég volt, ha az illető nem viselkedett rosszul.

Mást jelentett akkor határtalanul szeretni a hazát, mint most. Ha Áder nem érzi a különbséget, ne mondjon semmit, maradjon csendben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK