Még nem tudni, hogy milyen konkrétumokkal járnak Orbán Viktor negyedik kormányában a személyi változások, de az irány sejthető. Kásler Miklós, aki Balog Zoltánt váltja az Emmi élén, már letette a névjegyét. Unortodox nézetei az ősrobbanásról, az abortuszról, valamint a tízparancsolatról – hogyha ez utóbbit betartanák az emberek, akkor a halálos betegségek 75 százaléka megszűnne -, egy nemzeti-spiritiszta alapon álló, minden más országénál korszerűbb és hatékonyabb egészségügy és oktatás körvonalait vetítik előre.
Ma derült ki, hogy a nemzeti vagyonért felelős miniszter, Bártfai-Mager Andrea rózsadombi lakásában valóságos cégtemető működött, olyan vállalkozások bérelték a lakást, amelyek aztán százmilliós adótartozásokat maguk mögött hagyva felszívódtak.
Amúgy, ha valaki nem tudná, hogy honnan ismerős neki ez a szisztéma, segítünk: a módszert a kilencvenes évek közepén, akkor még a Fidesznek dolgozva, Simicska Lajos „szabadalmaztatta” és Kaya Ibrahim, valamint Joszip Tot Németországban dolgozó horvát vendágmunkások ellopott útlevele révén vált ismertté.
Benkő Tibor, a Simicskó István örökébe lépő leendő honvédelmi miniszter is nyilatkozott. Igaz, nem most, hanem még vezérezredesként februárban. A Faktornak adott interjúban arról beszélt, hogy olyan hadseregre van szükség, amely a migránsok támadása esetén képes megvédeni az országot.
Ott folytatják tehát a derék urak – és a kedves hölgy – ahol elődeik abba sem hagyták. Várható, hogy Kásler úr áldásos tevékenysége folytán az egészségügy helyzete rohamosan javul, az oktatás terén visszaszerezzük régi dicsőségünket, a Bártfai-Mager Andrea rózsadombi lakásán történtek pedig a nemzeti vagyon kreatív felhasználásának új csapásait jelölik ki.
Reméljük, hogy Benkő Tibor vezérletével a magyar honvédség sikeresen veri vissza a Migráciából érkező seregeket. Ha szabadna egy civilnek belekotyognia az egyenruhások dolgába: nem ártana már most hadat üzenni Migráciának, de talán még ennél is jobb lenne megelőző csapásként, hadüzenet nélkül megtámadnánk őket.
Az ENSZ május 3-át a nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította. Ez a szervezet, amely – mint a kormány propagandájából tudjuk, – migránsokat telepítene be Afrikából és a Közel-Keletről, fontosnak tartja a sajtó szabadságát, és emlékezteti a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására, melyet az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez.
Magyarországon még soha nem volt annyira szabad a sajtó, mint napjainkban. Főként a közmédiában, valamint a vidéki lapokban figyelhető meg, hogy minden sajtómunkás arról ír, amiről szabad.
Talán e túlzott szabadosság miatt vetődik fel időről időre a Fidesz és a kormány prominenseiben, hogy szabályozni kellene a sajtótájékoztatók rendjét, mégpedig oly módon, hogy csak arról lehessen kérdezni a politikusokat, ami a sajtótájékoztató témája.
Nem arról van szó tehát, hogy a Fidesz nem tartja tiszteletben a sajtó szabadságát, és fél a valódi kérdésekkel szembesülni. Épp ellenkezőleg: azt szeretnék, ha a sajtó munkatársai olyanról kérdeznék őket, amire jól tudnak válaszolni.
Vannak ugyanis jó kérdések, amelyekre még a legegyszerűbb kormánytag is képes válaszolni, és vannak rossz kérdések, amikre csak hebegés-habogás a válasz, és tisztára úgy tűnik ilyenkor, mintha mellébeszélne, vagy hazudna az illető.
Ha tehát egy politikus, teszem azt, maga a miniszterelnök, arról beszél, hogy Magyarországon a huszonegyedik század színvonalán áll az egészségügyi ellátás, soha nem voltak még ilyen rövidek a várólisták, és ennyire elégedettek a betegek, akkor kéretik nem azt kérdezni, hogy miért hal meg ilyen sok ember kórházi fertőzés következtében. Miért kell évekig várni egy műtétre, hova tűntek a kórházakból az orvosok, az ápolók, és úgy általában: miért pocsék minden, úgy, ahogyan van.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor emberemlékezet óta csak a gondosan megválogatott kérdezőknek válaszol. A miniszterelnök ugyanis nem szeretné, ha a szakmaiatlan, amatőr kérdések bizonytalanságot szülnének a magyar emberekben, akikben ily módon akár az a képzet is keletkezhet, hogy nem Grál-lovagok, hanem gazemberek vezetik ezt az országot.
A kormány minden vágya, hogy a magyar emberek minél tájékozottabbak legyenek. Ha egyes szerkesztőségek egyedül nem képesek rendes, tisztességes, a nemzeti érdekeket szolgáló kifejező kérdéseket megfogalmazni, a kormány ebben is szívesen a rendelkezésükre áll. Kiképzett kommunikációs csapata megfogalmazza helyettük a kérdéseiket, mert a kormány jobban tudja, hogy mi érdekli a sajtót, mint az újságírók. Ez természetesen nem beleszólás a szerkesztőségek munkájába, még csak nem is a sajtó szabadságának a korlátozása. Éppen ellenkezőleg: baráti segítség a média azon munkatársainak, akik hajlamosak lennének eltévedni a sokféleség útvesztőiben.
Igény esetén nem csupán a sajtó kérdéseit fogalmazza meg a kormány, de ha szükséges, előbb megírja a válaszokat, majd ezekhez utólag kreál kérdéseket.
Végső esetben, amennyiben egyes szerkesztőségek szakemberhiánnyal küszködnek, kiképzett újságírót is adnak nekik -kölcsönbe, vagy végleges szerződéssel. Erre, ha szűk körben is, de van már példa. A mintagazdaságok mintájára vannak úgynevezett mintamédiák, például az állami televíziónál, és rádiónál, valamint a távirati irodánál. Ezeken a helyeken már most válogatott csapat dolgozik: csupa olyan ember, aki magas szinten érti a feladatát, és még véletlenül sem kérdez olyat, amire a kormány tagjai ne tudnának, vagy ne akarnának előremutató választ adni.
A köznyelv ugyan ezeket a kérdezőket mikrofonállványoknak nevezi, de a valódi, fémből készült Mikrofonállványok Szövetsége ezt az összehasonlítást károsnak tartja, és mint ilyet, kikéri magának. Az alákérdező, hírhamisító kollégákkal kapcsolatban a lakájmédia, vagy a papagájkommandó elnevezést javasolják.
Egy sokak által talán elfeledett, ám a maga idejében meglehetősen necces történettel kezdenénk Kósa Lajos portréjának felvázolását. Azzal a13 évvel ezelőtti esemény felidézésével, amelyet a köznyelv annak idején vakondokozásnak hívott.
2005. júniusában, amikor Sólyom Lászlót köztársasági elnökké választották, Kósa Lajos Debrecen polgármestere volt. A cívisvárosban előbb Mr. 10, majd utóbb Mr. 20 százalékként ismert – az elnevezések eredetét a sajtópereket elkerülendő csak privát üzenetben áruljuk el – a köztársasági elnökválasztáskor megmentette a Fidesz becsületét.
Emlékezetes, hogy a Fidesz akkor Sólyom Lászlót jelölte, míg a kormányzó szocialisták az akkor házelnökként funkcionáló Szili Katalint. A választás nagyon szorosnak ígérkezett, minden szavazat számított és ebben a helyzetben
Layer József képviselő, a Fidesz hajdúhadházi embere, máig tisztázatlan körülmények között a szocialisták jelöltjére, Szili Katalinra szavazott volna.
Azaz, szavazott is Szilire, de a szavazólapot már nem tudta bedobni az urnába: Kósa Lajos ugyanis utolérte a Joe bácsinak becézett kollégát, s még mielőtt az idősebb frakciótárs valamilyen meggondolatlanságot elkövethetett volna, kiragadta a kezéből a szavazólapot.
Ezt követően Joe bácsi, Kósa Lajos díszkíséretében, új lapot kért, és másodszorra már sikeresen oldotta meg az elsőre nehéznek tűnő feladatot: a megismételt szavazásán Sólyom Lászlóra szavazott, és ezzel az ügy, annak rendje és módja szerint el is intéződött.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Joe bácsi utóbb azt mondta a sajtónak, hogy egy évvel korábban egy agyérgörcs következtében az egyik szemére majdnem teljesen megvakult, gyógyszert kell szednie, ám a nagy választási zűrzavarban nem volt még ideje a napi adagját magához venni, ezért nem látott rendesen.
Joe bácsinak szerencséje volt. Kósa ugyanis karjánál fogva odavezette a bizottsághoz, közösen eltépték a szavazólapot, és újat kértek helyette. Az önzetlen Kósa még abban is segített a kis híján rosszul szavazó társának, hogy melyik karikába írja az ikszet.
Kósa Lajos és a nők
Herényi Károly a legbunkóbb magyar politikusnak nevezte Kósa Lajost. Kósa azzal verte ki a biztosítékot az akkor még az MDF-ben tevékenykedő politikusnál, hogy a Playboy című folyóiratban Dávid Ibolyáról a következőket nyilatkozta: „ugye mindenki észrevette, hogy általában ferdén tartja a fejét. Szegénynek volt egy súlyosabb autóbalesete. Na most, az embernek az a benyomása, amikor nézi, hogy ez a ferdén tartott fej a gondolkodó ember póza…pedig nem az.”
Kósa különös viszonya a női nemmel nem csupán Dávid Ibolya kapcsán érhető tetten. Amikor Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök – akkoriban sokak által felemlegetett és szövegkörnyezetéből kiemelt – nyilatkozatában az öregecske feleségek lecserélésnek lehetőségéről beszélt, Kósa Lajos nem mulasztotta el megjegyezni: „képzeljük el, amint Dobrev Klára egy fiatal, kigyúrt testű kertészlegénnyel enyeleg.”
Ezen gálánsnak csak módjával nevezhető modor ellenére 2008-ban Kósa Lajos Magyarország legnépszerűbb politikusa volt. (Igaz, Sólyom László holtversenyben).
Kósa párton belüli népszerűsége már Orbán Viktornak szemet szúrt.
Nem is ok nélkül: akkoriban olyan híresztelések is lábra kaptak, hogy Kósa egy Orbánnal szembeni centrum szervezésén buzgólkodik.
„Kósa elvtárs jó elvtárs“ – mondta Orbán az ő és a debreceni polgármester közötti állítólagos vetélkedésre utalva. Vicces megjegyzésének szánta, de állítólag Kósa nem tudott felszabadultan nevetni rajta.
Huti, tuszu, stüszi..
Kósa Lajos több mulatságos nyilatkozatával is kiemelkedik politikustársai közül. Azt is mondhatnánk, hogy megnyilatkozásaival színesíti az egyre sivárabbá és mosolytalanabbá váló magyarországi közéletet.
2014 novemberében például a fémkupakok áfájáról tartott eligazítást a sajtó munkatársainak, alig fél évvel később pedig a parlament rendészeti bizottság elnökeként elemezte a geopolitikai konfliktusokat.
Amit 2016 januárjában mondott, az nem volt ennyire mulatságos. Ekkor derült ki, hogy Kiss László akkori úszókapitány múltjában egy igen sötét és dicstelen folt éktelenkedik: Kiss és társai a hatvanas évek elején megerőszakoltak egy lányt az uszodában. A fél évszázad múltán előásott ügyből hatalmas botrány lett, s nemcsak Kiss László, de az úszószövetség akkori elnöke, Gyárfás Tamás – neki egyébként mostanság más bajai is vannak – is távozni kényszerült.
Kósa Lajos ebben a kérdésben a következőket tartotta fontosnak a közvélemény tudtára adni: „..az élsport velejárója az erőszak, a futballpályáról sem viszi el a rendőr azt a játékost, aki belerúg a másikba. Még akkor sem, ha az illető a földön fekszik.”
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Ezzel a kijelentésével Kósa Lajos nem lett igazán népszerű, sokan vannak ugyanis, akik azt gondolják, hogy az élsportnak nem „velejárója” az erőszak, legföljebb mellékhatása. Az élsport „velejárója”, és lényege is egyben a tehetség, a szorgalom, a teljesítmény.
A politika világa az, ahol, ha nem is megengedett, de megszokott a sportszerűtlenség.
Kósa Lajos, talán mert felismerte, hogy nyilatkozataival nem mindig aratott osztatlan sikert, 2016-ban azzal az ötletével állt elő, hogy szabályozni kellene a sajtótájékoztatók rendjét és csak arról kérdezhessék az újságírók a politikusokat, ami a sajtótájékoztató témája.
Derűsnek tűnő, bohókás történetek ezek, amelyek Kósa Lajossal kapcsolatban időről időre felmerültek. Mintha egy bohókás, hedonista hajlamokkal megáldott honfitársunk mulatságos mindennapjaihoz asszisztálnánk. Pedig a felszín alatt igen komor mélységek lapulnak.
Kósa mama malacai
2017. májusában például az volt a téma, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség elutasította a hivatali vesztegetés gyanújával tett feljelentést, vagyis nem kezdtek nyomozni
Kósa Lajos tárca nélküli miniszter felesége gyanúsan alacsony áron vásárolt
cége ügyében. Kósa felesége egy évvel korábban mindössze hatmillió forintért vette meg a Tócó-Pece Kft.-t, úgy, hogy a cég eszközállománya korábban 140 millió forintot ért. A miniszter azzal védekezett, hogy a Tócó-Pece az eladás előtt hirtelen eladósodott, ezért lehetett ilyen olcsón megszerezni.
Idén januárban pedig kiderült, hogy Kósa Lajos 82 éves édesanyja vásárolt magának egy fél sertéstelepet. Az idős asszony egyébként nyugdíjazásig védőnként, majd bölcsődevezetőként dolgozott. De úgy látszik, Kósa néni még ehhez is értett: nem csupán megvásárolta a fél sertéstelepet, de rögtön utána még tőkét is emelt. Nem is keveset: egyik évről a másikra 47 ezer forintról 67 millióra duzzadt a telep törzstőkéje
2018. márciusában pedig robbant az 1300 milliárd fontos botrány, ráadásul úgy, hogy kiderült: hogy nem csak Kósa édesanyja, de neje is érintett a rejtélyes csengeri örökség ügyében. Elképzelni is nehéz, hogy mennyi pénzt, 1300 milliárd forintot örökölt – állítása szerint – egy csengeri asszony, aki Kósa Lajos szíves közlése szerint őt bízta meg a hatalmas összeg kezelésével. De nemcsak neki jutott volna jutalék a pénzből, a közjegyzői okiratok szerint édesanyja a 800 millió forintos ajándék kedvezményezettje – igaz, első körben még Kósa felesége, Porkoláb Gyöngyi nevére szólt a papír.
A Svájcban elfogott és őrizetbe vett, csengeri örökösnőként elhíresült, Szabó Gáborné és Kósa Lajos több éves kapcsolatáról a sajtó nem kormánypárti része bőségesen beszámolt. A Független Hírügynökség is többször írt a témáról, például , itt, itt, és itt, az akkor még szabadlábon lévő Szabó Gáborné is egyedül nekünk nyilatkozott a hihetetlenül sok pénzről, valamint Kósa Lajossal való kapcsolatáról…
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Az 1300 milliárd forintos balhé sok volt a Fidesznek. különösen a választási kampány hajrájában nem jött jól Orbán Viktor pártjának, hogy egyik illusztris politikusa ekkora balhéba keveredett. Kósa Lajost ezért a kampány utolsó periódusában jegelték, kampányrendezvényeit lemondták és gyakorlatilag teljesen eldugták a nyilvánosság elől. Az elővigyázatosságnak meg is lett az eredménye: az akkor még tárcanélküli miniszterként ténykedő Kósa hozta a kötelezőt, és Debrecenben megnyerte pártjának a választást.
A renoméja azonban nem állt helyre. Orbán Viktor megvált egyik legbotrányosabb alkalmazottjától, és közölte, hogy negyedik kormányában nem tart igényt miniszteri szolgálataira.
Kósa Lajos legújabb, lapzártánkkor érvényes megbízatása szerint a Fidesz 2019-es önkormányzati választási kampányának a vezetője. Hogy ez most, 2018 első felében mit takar? Amit biztosan tudunk: azt, hogy Kósa Lajosra jelen állás szerint nem számít a párt. Kellett neki egy hely, ahol nem tud nyilatkozni és nyilvánosan kárt okozni.
Vannak olyan szavak, kifejezések a magyarországi közbeszédben, amelyek bölcsességnek tűnnek, és azt a látszatot keltik, mintha valaki okosat mondana. Közben meg nem jelentenek semmit.
Az egyik kedvencem: alternatívát nyújtani. Hogy az ellenzék azért veszített, mert nem tudott alternatívát nyújtani az embereknek. Vagy, másképpen: nem tudtak igazi alternatívát nyújtani.
Közben meg, mást sem nyújtottak, mint alternatívát. Elmondták, ahol lehetett, hogy milyen Magyarországot szeretnének. Nem részletezném, legyen elég annyi, hogy nem olyat, amilyent Orbán Viktor és a Fidesz épített. Kevesebb korrupciót, több békességet ígértek a magyaroknak, tisztességesebb, kiegyensúlyozottabb tájékoztatást, működő egészségügyet, versenyképes oktatást.
Sorolhatnánk.
Mást sem tettek, minthogy alternatívát nyújtottak. Azon persze lehet vitatkozni, mennyire hitelesen nyújtották ezt az alternatívát, mennyire voltak profik abban, hogy nézeteiket minél több emberrel megismertessék és minél több helyre eljuttassák. Arról nem is szólva, hogy milyen lehetőségeik voltak erre – az ország nagyobb részén csak a kormánypárt propagandáját lehetett olvasni, hallani, nézni.
És megint más kérdés, hogy azok az emberek, akikhez még így is eljutott az ellenzék által kínált alternatíva, vevők voltak-e a számukra kínált lehetőségre. Nagyon úgy tűnik, hogy Magyarországnak az a része, amely 49 százalékkal kétharmados többséghez juttatta a Fideszt, elégedett azzal, ami van. Hálásak, hogy a kormány megállítja a határon az amúgy nem hozzánk induló migránsokat és elüldözi az őket idecsalogató, majd simogató civileket. Örülnek, hogy közösen utálhatjuk Soros Györgyöt, aki ugyan sok jót tett Magyarországgal, és annak idején a Fidesz számos prominensével, ám ő mára megváltozott, és rosszat akar Magyarországnak, valamint a Fidesznek.
Nem arról van szó tehát, hogy az ellenzék nem tudott volna alternatívát nyújtani az embereknek, hanem arról hogy nem tudta megszólítani őket. Utóbbi kifejezés persze ugyanolyan ostobaság, mint az hogy alternatívát nyújtani – de erről majd egy más alkalommal.
A kormányból épp most távozó Balog Zoltán mutatta be azt a kötetet, amelyet a Fidesz holdudvarához tartozó értelmiségiek, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülete és a Professzorok Batthyány Köre jelentettek meg. Az Újra nevén nevezzük című kiadvány szerzői meglepően kritikus hangot ütöttek meg a kormánnyal szemben, kiálltak a valódi polgári értékek mellett, bírálták a strómanok gazdagodását, a lebutított közmédia lejáratókampányait.
Kezdtünk örülni, hogy helyreállt a világ rendje, felébredt a keresztény értelmiségiek lelkiismerete, rájöttek, hogy ők nem ilyen lovat akartak.
Aztán jött a hidegzuhany: a tegnapi bátrak mára magyarázkodásba kezdtek. Egy nap elteltével rájöttek, hogy ők nem is úgy gondolták, ahogyan azt mások belemagyarázzák.
A következő közleményt tették közzé: „Szomorúan olvastuk azokat a cikkeket, amelyek Az idők jelei elnevezésű társadalmi kezdeményezés Újra néven nevezzük című kötetével kapcsolatban láttak napvilágot. A szóban forgó írások olyan színben tüntetik fel a kiadványt, mintha azt a kötet szerzői a jelenlegi Kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták volna.
Ezzel a kiadvány szerkesztői és írói nem tudnak és nem is akarnak azonosulni.
A kötet általános hazai és nemzetközi politikai, társadalmi, illetve közéleti jelenségekre reflektál, azokat vizsgálja meg a keresztény erkölcs szemszögéből. Az ókori világtól napjainkig érvényesnek tartott, az emberi természetből fakadó pozitív emberi tulajdonságok (erények) – okosság, igazságosság, mértékletesség és erősség – szükségességét vagy hiányának következményeit elemzi.
A következtetések általános érvényűek úgy a múltban, jelenben és jövőben, mint az egyének és a közösségek számára.
A kritikus szolidaritás hangvétele nem aktuálpolitikai jellegű, tehát azok az értelmezések, melyek kiragadva egy-egy állítást manipulálják olvasóikat, elfogadhatatlanok. „
Lefordítjuk a közlemény szövegét magyarra: a keresztény értelmiségieknek nincs bajuk a kormánnyal. Amiről a kötetben írtak, az nem Magyarországon játszódik, talán még csak nem is valamelyik szomszédos országban, az is lehet, hogy egy másik bolygón, de valószínűbb, hogy egy, a miénkétől nagyon távol létező univerzumban.
Nem arról van szó tehát, amire az általuk leírt szövegek alapján a legtöbben gondoltunk. Hogy a keresztény értelmiségieknek elegük lett a harácsolásból, tele a hócipőjük a korrupcióval, a strómanok gazdagodásával, és nem hajlandók tovább asszisztálni az ország kifosztásához.
A közleményből kiderül, hogy szó sincs ilyenről, mert ők csak úgy általában, nagy vonalakban, globalice beszéltek bizonyos erkölcsi, valamint morális megnyilvánulásokról, olyan kérdésekről, amelyek nem minket, magyarokat érintenek, hanem másokat. Nálunk, Magyarországon valójában nincsenek strómanok, üzenik közleményükben a keresztény értelmiségiek, a közmédia nem lebutított propaganda, és aki az Újra nevén nevezzük kiadványból ezt olvasta ki, az rosszindulatú, a migránsok pártján áll, és Soros György 2000 zsoldosának egyike.
A keresztény értelmiségiek nagyon sajnálják, ha valaki az általuk írt és megjelentetett szöveget úgy értelmezte, hogy kritizálták volna a kormányt. Szó sincs ilyenről, üzenik a keresztény értelmiségiek, ez a kormány minden kormányok legjobbika, Orbán Viktor bölcs és igazságos, a fekete fehér, a kicsi nagy, a Föld lapos és négy elefánt tartja a hátán.
Jó ez a közlemény, mindenki érthet belőle. Ha van hiányérzetünk, az legföljebb annyi, hogy a végére még odaírhattak volna néhány, személyesen Orbán Viktornak címzett mondatot. Valahogy így: „Reméljük nagyjóurunk, meg tudsz nekünk bocsátani, nézd el nekünk a mi vétkeinket, hozzád képest gyarló és esendő földi halandók vagyunk csupán. Már ezerszer megbántuk, hogy azt a látszatot keltettük az emberekben, hogy kételkedni merészeltünk benned. Bízunk bölcs belátásodban, közismerten legendás nagyvonalúságodban, és engedd meg nagyméltóságos urunk, hogy szabadjon bátorkodnunk neked és családodnak nagyon hosszú, sikerekben gazdag, boldogságban és jó egészségben eltöltött életet kívánni.”
Nekirontottak Orbán Viktor hívei Judith Sargentininek a saját Facebook oldalán azután, hogy a nevével fémjelzett jelentést megtárgyalták az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságában. Válogatott ocsmányságokat vágtak a jelentéstevő fejéhez. Volt már ilyen, hogy nem a rossz hírt fogadták lesújtva Orbán hívei, hanem a rossz hír hozóját kezdték mocskolni. Ferenc pápát például demens vénembernek nevezték nemrégiben, amiért nem úgy gondolkodik a menekültekről, a szegénységről és úgy általában a keresztényi tanításokról, mint Orbán Viktor.
Most Judith Sargentinit találták meg, az ő Facebook oldalát lepték el a Magyarországról érkező gyalázkodó üzenetek. Pedig a jelentéstevő csak azt tette, amit az Európai Unió felelős embereinek már rég meg kellett volna tenniük. Megelégelte, hogy Orbánék mindenkivel szembemennek az autópályán, felmarkolják a pénzt, mert erre jó nekik az Unió, de értékközösséget már nem vállalnak vele,
Most nem történt más, mint ami már rég a levegőben lógott. Belátható közelségbe került, hogy a Fideszt és vele Orbánt kirakhatják a Néppárt frakciójából, Magyarországot azzal fenyegetik, hogy elzárják a pénzcsapokat, és felfüggesztik a Magyarországnak szánt fejlesztési pénzeket.
Akik nem értik, hogy idáig miért nem lépett fel keményebben az Unió, ismerik ugyan Orbánt, de nem ismerik az Európai Uniót, és annak elsőszámú intézményét az Európai Parlamentet. Az Európai Parlament ugyanis egy demokratikus, és éppen ezért lassú, körülményes, valamint jelentős mértékben bürokratikus szervezet, amely ráadásul teli van külön érdekekkel, mely érdekek még lassúbbá teszik a döntéseket.
Velük szemben ott van Orbán, aki nem demokratikus, és ebből kifolyólag nem is körülményes. Ha ő valamit kitalál, arról nem kell konzultálnia senkivel. Délelőtt dönt, délután megcsinálja.
Ezt nem fogták fel eddig az EU testületeiben, és talán még most érzik át teljesen. És nem azért, mert a felfogóképességük ezt nem tenné lehetővé, hanem mert ezeket a testületeket demokratikus viszonyok között, demokratikus viták eldöntésére hozták létre.
Amit Orbán képvisel, az a demokrácia világában, az európai kultúrkörben nem értelmezhető, mert kívül esik ezen a tartományon. Nekünk, akik idehaza demokratának valljuk magunkat, és támogatjuk a jogállamot, mert abban látjuk az egyén szabadságának kiteljesedését, szimpatikusak ugyan a diplomatikus és udvarias megnyilatkozások, ám épp ezek miatt kellett rendre azzal szembesülnünk, hogy Orbán idehaza rendre úgy állíthatja be brüsszeli kalandozásait, mintha már megint győzött volna.
Miközben Orbán Brüsszelben a párbeszéd fontosságáról beszél, és a közös európai érdekek fontosságát helyezi előtérbe, idehaza arról papol, hogy meg kell állítani Brüsszelt, mert a mi érdekeinktől idegen dolgokat akar rákényszeríteni a magyar emberekre.
Régóta játssza ezt Orbán, és még játszhatja sokáig. Idehaza van hozzá sajtója, több is, mint elég. A vidéki Magyarországon, ahol még mindig csak kevesen nézik az internetet, és leginkább a közmédiából, valamint Andy Vajna TV2-jének hazugságaiból tájékozódnak, simán beveszik a kormányzati kommunikáció aljas maszlagjait.
Az Európai Uniónak, amely nem harcra, hanem együttműködésre jött létre, már rég fel kellett volna vennie a kesztyűt, és változtatni a harcmodorán. Felfogni, hogy Orbán nem érvekkel, hanem széklábbal a kezében támad, vele nem lehet vitatkozni, mert mire az első érv elhangzana, ő addigra már tucatnyi tockost és sallert kiosztott.
Az Európai Uniónak előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy Orbánnal szemben csak akkor van esélye, ha fejbe vágja őt egy szívlapáttal.
Ha valaki még nem hallott volna róla, annak elmondjuk: lemondott Mészáros Lőrinc, női minisztere is lesz Orbán Viktor legújabb kormányának, egy másik nő viszont, aki nem miniszter, csupán ligetvédő aktivista, kiütéses vereséget szenvedett a Valton biztonsági cég egyik, őrző-védőként alkalmazott verőlegényétől. Heti beszámolónk következik.
Mészáros már nem polgármester
Rögtön az elején robbant a bomba: Mészáros Lőrinc immár nem polgármestere Felcsútnak. A Nemzet Gázszerelője, Orbán Viktor jó barátja, aki az évek során szorgos munkával, valamint nem kevés kapcsolati tőkével az ország leggazdagabb emberei közé harcolta fel magát, minden általunk ismert előzmény nélkül, hirtelen távozott hivatalából.
Szegényebbek lettünk egy gazdag polgármesterrel, és jobb híján csak találgatni tudunk, hogy mi állhat Mészáros döntésének a hátterében. Adódna az adekvát magyarázat, amelyet amúgy ő maga közölt a nyilvánossággal: hogy a jövőben az üzleti ügyeire szeretne koncentrálni.
Ami persze nem meglepő, már csak azért sem, merthogy idáig is azokra koncentrált. Ám ezek szerint a jövőben még a mostaninál is jobban fog koncentrálni, vagyis feltételezhető, hogy az eddiginél több hotelt, földet, futballcsapatot és újságot vásárol.
Igaz, nem mindenki tartja hihetőnek ezt a magyarázatot, vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy a Lölőnek is becézett Mészáros Lőrinc azért távozik a hivatalából, mert ily módon nem lesz közszereplő, vagyis, nem kell vagyonbevallást készítenie és újságírók kérdéseire sem muszáj válaszolnia.
Fideszes körökben az utóbbi egyébként sem gyakori elfoglaltság.
Kormány: kik mennek, és kik maradnak?
Már a Fidesz sikerével végződő választás másnapján megindultak a találgatások, hogy milyen lesz Orbán Viktor negyedik kormánya. Kik mennek, és kik azok, akik maradnak. A legtöbben jól tippeltek és még az sem okozott nagy meglepetést, hogy a miniszterelnök, aki köztudottan nem foglalkozik nőügyekkel, ezúttal egy hölgyet is jelölt miniszternek, három másikat pedig államtitkári poszttal kínált meg.
Távozik a többi között Lázár János, akinek érdemeiről épp a napokban emlékezett meg a Független Hírügynökség. Ő volt a kormányban az emberarcú fideszes, aki a kabinet emberei közül talán egyedüliként volt hajlandó szóba állni a kormánytól független újságírókkal.
És nem lesz miniszter többé Orbán lelki támasza, Balog Zoltán sem. Az emberi erőforrások minisztériumának élén Kásler Miklós orvos váltja Balogot, aki nemrégiben meglehetősen érdekesen nyilatkozott egy sok százmillió évvel ezelőtti eseményről, jelesül az ősrobbanásról.
Kásler Miklós, MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Kásler Miklós szerint a halálos betegségek mintegy háromnegyede megelőzhető lenne, ha az emberek betartanák a tízparancsolatot. Ez utóbbi kijelentésén sokan viccelődtek az elmúlt napokban, mi magunk sem voltunk kivételek, de a helyzet azért inkább aggasztó, mint mulatságos. Ez a kijelentés ugyanis csak azok számára lehet vicces, akik a kórházakban nem meggyógyulni, hanem meghalni szeretnének.
Rogán Antal, aki szintén miniszter marad, egyébként nyilatkozott a kormány átalakításának okairól. Szerinte nem azért kellett változtatni, mert a kormányzás sikertelen volt, hanem, mert új kihívásokkal kell szembenézni. Hogy mik ezek az új kihívások, azt Rogán nem részletezte, de jó esély van arra, hogy elkövetkező hetekben magunk is rájövünk, hogy a miniszter úr mire gondolt.
A Valton kiütéssel győzött
És akkor vegyünk egy mély, tiszta, városligeti levegőt. A Városligetben ugyanis mindig történik valami. Legutóbb például az, hogy megint botrányt okoztak a kormány kedvenc biztonsági cégének emberei. A valtonosok – fennállásuk óta nem először – úgy viselkedtek, mintha állam lennének az államban. Szerdán este például rátámadtak a ligetvédők előre bejelentett demonstrációján résztvevő tiltakozókra, s ez az attak olyan látványosra sikeredett, hogy egy száz kilónál is több élősúllyal rendelkező mellényes embertársunknak sikerült egyetlen ütéssel földre vinnie egy vele nem egy súlycsoportban lévő nőt.
A hölgy egyébként már jobban van, saját szemünkkel láttuk pénteken délután, amint – igaz, nyakmerevítővel – a saját lábán közlekedett az utcán.
Amúgy nem először fordul elő, hogy a rendőrség, amely egy ideig nagy erőkkel vigyázza a rendet, épp abban a néhány percben vonultatja el az egyenruhásokat a helyszínről, amikor a Valton emberei önbíráskodnak egy kicsit.
Aki más hírekre kíváncsi, például arra, hogy mit tesznek Európa különböző nagyvárosaiban a migránsok, mire rémtettekre készülnek Magyarországon Soros zsoldosai, az nézze a közmédiát, Andy Vajna tévéjét, vagy Habony Árpád valamelyik újságját.
Tiszaszigeten, a templom melletti buszmegállóban vette észre a delmagyar.hu munkatársa a fotón látható feliratot, amelyen szabad szemmel is jól látható, hogy egy gazdálkodó honfitársunk olcsóbban adja a tojást keresztényeknek, nagycsaládosoknak, nyugdíjasoknak és közmunkásoknak. Nem ma készült ez a fotó, körülbelül egy évvel ezelőtt, de amióta először láttam, gyakran eszembe jut, vajon, mi lehet a termelővel? Árul-e még tojást, és ha igen, hogyér’ adja?
A portál munkatársai megkérdezték a tojások tulajdonosait, hogy miként ellenőrzi, hogy a vásárló megfelel-e a fenti feltételeknek. Szerencsére nincs ok a nyugtalanságra: a gazda senkitől sem kér semmilyen igazolást, így a többi között keresztlevelet sem. Elhiszi, bárkinek, ha azt állítja magáról, hogy nyugdíjas, nagycsaládos, közmunkás, vagy, teszem azt, keresztény.
Mi a magunk részéről eddig sem nyugtalankodtunk, mert nem gondoljuk, hogy rossz szándékot kellene sejtenünk az ügy hátterében. Hősünk ugyanis lehetett volna szigorúbb is, kiírhatta volna például, hogy csak keresztényeket, nyugdíjasokat, nagycsaládosokat, és közmunkásokat szolgál ki, csak nekik adja el a tojásait, a többiek vásároljanak ott, ahol akarnak.
Nekem nincs ezzel gondom, a saját tojásait mindenki annak adja el, akinek akarja, és olyan áron, amennyiért jónak látja. Jól is néznénk ki, ha az állam, vagy bármely más hatóság beleszólna az ilyen ügyekbe. Lenne is nagy felháborodás, hogy hol van itt a demokrácia, a piacgazdálkodás, a verseny – bízzuk már rá a termelőre, hogy kinek adja el a tojásait és hány forintért.
Arról nem is szólva, hogy gazdálkodó honfitársunk nem azt írta ki, hogy aki nem keresztény, nagycsaládos, nyugdíjas, vagy közmunkás, drágábban veheti meg a tojásokat, hanem épp ellenkezőleg: azt, hogy akik beleférnek az említett kategóriákba, azoknak olcsóbban adja. Mi ez, ha nem társadalmi felelősségvállalás, vagy más néven, pozitív diszkrimináció?
Hogy miért épp ezeket a kategóriákat találta meg a tojástermelő, azt nem árulta el az újság munkatársának. Mi sem látunk bele a mások gondolataiba, így azután, másokhoz hasonlóan csak találgatni tudunk. Három kategória viszonylag érthető, a tojástermelő honfitárs nyilván sokat hallott a szolidaritásról, arról, hogy segíteni kell a nehezebben élőket, és ismeretei alapján feltételezte, hogy a nagycsaládosok, a nyugdíjasok és a közmunkások közéjük tartoznak.
Hogy a keresztények hogy kerültek a felsorolásba, arról hősünk csak annyit árult el, hogy az ötletet Böjte Csaba dévai szerzetes ihlette. Talán nem is fontos tudnunk, hogy miként jöttek a képbe a keresztények. Inkább reménykedjünk abban, hogy bár egy év alatt alaposan megdrágult a tojás, ha valaki megfelel a fenti besorolásnak, még mindig kedvezményesen vásárolhat a Móra F. u. 12. sz. alatt.
Jó kezekben lesz a jövőben az egészségügy. A Balog Zoltán utódjaként emlegetett Kásler Miklós orvosprofesszor szerint ugyanis a halálos betegségek 70-80 százaléka „a Tízparancsolat betartásával elkerülhető”.
Nem vitatkoznánk a megállapítással, mert bármekkora baromságnak is tűnik ez a kijelentés, nem kizárt, hogy Kásler úrnak igaza van. Már nekem is többször eszembe jutott, hogyha az emberek betartanák a tízparancsolatot, akkor lenne elég orvos és ápoló a kórházakban. Nem mennének külföldre, vagy hazai magánkórházakba tisztességes pénzt keresni, elég lenne, ha betartják a tízparancsolatot és mindjárt elégedettek volnának a fizetésükkel, valamint a munkakörülményeikkel.
Ha az emberek nem lopnának, nem paráználkodnának, és nem kívánnák meg a felebarátjuk feleségét – ezek ugye a tízparancsolat leggyakrabban megszegett pontjai – akkor elkerülhetők lennének a kórházi fertőzések, és rövidülnének a várólisták. Nem maradnának el műtétek orvosok, ápolók és gépek hiánya miatt, nem utaztatnának betegeket fölöslegesen, veszélyeztetve ezzel az életüket.
Kásler Miklós, látatlanban mondjuk, tökéletesen alkalmas arra a posztra, amelyre őt Orbán Viktor kiszemelte. Ahol Szijjártó Péter külügyminiszter lehet, ott bármi megtörténhet…
Egyedül az sajnálatos, de az nagyon, hogy az egészségügy mellett csupán az oktatás és a kultúra ügyei tartoznak majd Kásler miniszter hatáskörébe. Hát a gazdaság mostohagyermek? A stadionok építése talán smafu?
Tényleg nem szeretnénk beleszólni a kormány összetételébe, mert hát közünk sincs hozzá, de tisztelettel javasolnánk, hogy Kásler úr vegye maga mellé Pataky Attilát államtitkárnak. Ő már többször találkozott ufókkal, minden tud róluk, bizonyára neki is lenne néhány használható ötlete, mit kell tenni, ha megbetegszünk, és nincs a közelben se a kezelőorvosunk, se a gyógyszerészünk.
Lázár János nevét a szélesebb közvélemény 2011 februárjában ismerte meg. A hódmezővásárhelyi polgármester azzal került az újságok címlapjára, hogy kiderült: szolgálati gépkocsijára lézerblokkoló van fölszerelve.
Persze, nem ez volt a legnagyobb gond Lázár János szolgálati autójával, hanem az, hogy a korábbi kormányok pazarló politikájáról papoló Lázárnak a havi 30, más források szerint 40 millió forintot érő gépjárművet hatszázezer forintért bérelték, a díj egyik felét a Fidesz frakció, másik részét a hódmezővásárhelyi önkormányzat állta.
A lézerblokkoló amúgy a hatályos jogszabályok szerint nem szabálytalan, használata inkább csak etikátlan. Főként azért ütközik a jó erkölcsbe, mert a lézerblokkolók többnyire nem valamiféle nemes, a haza javát szolgáló célt szolgálnak, még csak nem is a nemzet jobbá tétele okán szokás ilyet felszerelni, hanem azért, hogy az autó tulajdonosa a törvény által előírt, és minden jogkövető állampolgár számára kötelező sebességhatárokat ne legyen kénytelen betartani.
Ő volt a polgármester akkor, amikor Hódmezővásárhely az ország legeladósodottabb városaként került be a közelmúlt krónikájába.
Igaz, utóbb az állam átvette az adósság nagy részét, így a Lázár vezette önkormányzat áldozatos munkájának gyümölcseit az ország összes adófizetője a saját zsebén keresztül is élvezhette. Lázár amúgy azzal is kitűnt a többi politikus közül, hogy volt olyan parlamenti ciklus, amikor – ellenzéki képviselőként – ő vette fel a legtöbb képviselői költségtérítést, négy év alatt mintegy 18 millió forintot.
Mindez persze csupán egy röpke epizód Lázár János rövid, ám annál tartalmasabb politikai pályafutásából. A hódmezővásárhelyi évek után frakcióvezető lett a Fideszben, a harmadik Orbán-kormányban pedig a Miniszterelnökséget vezető miniszter.
Egybehangzó vélemények szerint ő volt a kormány legtöbbet dolgozó embere, munkabírása gyakorlatilag nem ismert határokat.
Ez tette őt Orbán Viktor számára pótolhatatlanná, és ugyanez a tulajdonsága okozhatta mostani vesztét – Orbán Lázár esetleges túlhatalmától tartva akart megszabadulni tőle.
Az sem véletlen, hogy Tarlós István, egyike azon nem keveseknek, akiknek feszült volt a viszonya Lázárral, többször is panaszkodott a sajtónak a kancelláriaminiszterre. A főpolgármester szerint Orbán Viktor szereti Budapestet, segítene is a fővárosnak, ám az ügyek mindig elbuknak valahol a kormányfő környezetében.
Lázár János és Tarlós István. MTI Fotó: Kovács Attila
Tarlós utalásaiból nem volt nehéz kivenni, hogy Lázár Jánosra gondol. A főpolgármester szavaiban volt némi igazság, nem mintha Lázár ártani kívánt volna Budapestnek, hanem úgy, hogy a kancelláriaminiszter valóban igyekezett távol tartani őt a miniszterelnöktől. Tarlós ezt nem vette jó néven, különösen a 3-as metró felújításának kapcsán éleződött ki a konfliktus közöttük.
Ami viszont biztos: Lázár János kinőtte magát Orbán mellett.
Olyannyira, hogy volt idő, amikor egyes elemzők szerint gyakorlatilag Lázár döntött a legfontosabb ügyekben, míg mások ezt épp ellenkezőleg látták: szerintük a kancelláriaminiszter – másokhoz hasonlóan – csupán egy bábu volt Orbán kezében.
Az első opció szerint a Miniszterelnökséget vezető miniszter okos, ügyes, dörzsölt, és főképp ravasz. Már megszerzett mindent, övé minden hatalom, ráadásul úgy, hogy még a főnöke sem vette észre. A miniszterelnökhöz csak az ő testén keresztül vezet az út, engedélye nélkül senki sem férhet Orbánhoz, ő osztja be a programját, dönt arról, hogy kivel, és miről tárgyal.
Csak az alkalomra vár, hogy mikor lépjen elő az árnyékból. A várakozás, szerelmesek tudják ezt igazán, gyakran édesebb, mint maga a beteljesülés.
Orbán Viktor két alkalommal is Lázár János házában aludt.
Lázár még vár, hogy belépője minél hatásosabb legyen. Hogy minél többen lássák, és lehetőleg felállva tapsoljanak, amikor majd átveszi mostani főnöke szerepét.
Lázár egy másik olvasata szerint ő valójában egy balek, a miniszterelnök kedvenc játékszere, Orbán rajta szereti kiélni kegyetlen hajlamait. Mint a macska az egérrel, úgy játszik ezzel a maga kreálta lénnyel. Nem öli meg azonnal, mert a stressz ízletesebbé teszi a húsát. Ha Orbán akarná, már rég felfalta volna, nem állna neki semmiből, a fél fogára sem volna elég.
Csak játszogatott vele, mint jóllakott napközis a tányérján lévő ebéddel. Tologatta, néha rászúrta a villájára, esetleg még a szájába is bevette, (hogy azután szépen visszaköpje), közben meg élvezte, hogy mások utálkoznak.
Lázár János szorgalmasan gyűjtötte a barátokat és az ellenségeket.
Épp távozása kapcsán írt arról a Független Hírügynökség, hogy Lázár, a kormány és a Fidesz más tagjaival ellentétben, jó kapcsolatot tartott fenn a sajtó munkatársaival. Tudta, hogy a közvélemény fontos, és a sajtót a saját érdekei szerint használta. Nem bujkált, nem menekült az újságírók elől, a kormányinfókon sokakat közülük a nevükön szólított.
A politikusokkal és a gazdasági élet más szereplőivel azonban még ennél is ellentmondásosabb volt a viszonya. Rogán Antallal, akit a választási kampányban gyakorlatilag eldugott a Fidesz, közismerten nem szívelték egymást. Olyannyira nem, hogy Rogán botrányos ügyei – helikopterezés, letelepedési kötvények, a Pasa parki lakás körüli visszásságok – Lázár János köreiből szivároghattak ki.
Lázár János és Failoni Donatella, a vadásztársaság illusztris tagjai
Rogán stábja ezt a „baráti tüzet” Lázár luxusutazásainak megszellőztetésével, valamint sokmilliós fácánvadászatának kiszivárogtatásával viszonozta, s nem kizárt, hogy az ő keze van abban is, hogy, nem sokkal a hódmezővásárhelyi polgármester-választás előtt a Lázár család birtokai által körülvett, ám nem az ő nevükön lévő vadászkastély meglebegtetése is Rogán ellenlépéseként értékelhető.
Lázár János és Tiborcz István
A miniszterelnök vejével, Tiborcz Istvánnal barátian kávézó Lázárnak Csányi Sándorral is sikerült összerúgnia a port. Az első ütést Csányi vitte be, az OTP első embere azt találta mondani: láthatjuk, hogy Lázár János tehetséges politikus, lám, ezt a trafik-ügyet is milyen szépen elintézte. Csányi ezzel a megjegyzéssel ráadásul nem csupán Lázárról mondott véleményt, de a megfogalmazásból az is kiderül, hogy a trafik-ügyet tisztességtelennek tartja.
Erre Lázár azzal vágott vissza, hogy Csányit az ország első számú uzsorásának nevezte, majd még hozzátette: hiába páváskodik Csányi a devizahitelesektől szerzett milliárdjaival.
Lázár soha nem tartozott a kormányzat héjái közé, ám a választás kampányba – vélhetően Orbán Viktor kérésére – ő is beszállt. Emlékezetesre sikerült az a bécsi videója, amikor egy utcán arról vizionált a kamera előtt, hogy Bécs koszos és élhetetlen város, ahol mindenki retteg a migránsoktól. Ezt a videót a bécsiek kikérték maguknak, és Lázár utóbb hiába kért bocsánatot, addigra már közröhej tárgya lett.
Lázár most távozik a kormányból és visszatér egykori sikerei színhelyére, Hódmezővásárhelyre. Országgyűlési képviselő lesz, vagyis, szűkebb pátriájáért fog dolgozni. Ismerve habitusát, valamint elképesztő munkabírását, nagyon csodálkoznánk, ha a jövőben csak a hódmezővásárhelyi ügyek kapcsán találkoznánk a nevével. Már csak azért is, mert nemrégiben tett egy nehezen félreérthető megjegyzést: azt mondta, hogy húsz év múlva még csak 63 éves lesz.
Hogy ezzel mire célzott? Gondoljon mindenki azt, amit akar.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
