A Fidesznek nincs köze ahhoz, amit a Hír TV-nél történt, mondta Kocsis Máté, aki a regnáló hatalomhoz visszairányított, megrégült csatorna első vendége volt.
Magunktól is kitalálhattuk volna. Semmihez nincs közük. Ők csak úgy vannak. A lopáshoz sincs közük, a pofátlan vagyonosodáshoz sem. A saját lábon álláshoz.
Minden csak megtörténik velük.
Az például, hogy a Nemzet Gázszerelője álmában is milliókat keres. Ha füvet nyír, vagy teszem azt, pisil, akkor is. Nem tehetnek róla, ők ilyennek születtek. Különös anyagból vannak gyúrva, ha akarnának sem tudnának mások lenni.
Reggel felébrednek, aztán hopp, mire az első kávéjukat megitták, már hozzájuk vágtak egy gyárat. Újságot, hotelt, földet, mikor mi adódik.
Másnap újból felébrednek, akkor meg azon veszik észre magukat, hogy már megint vadászni mentek. Svédországba, Kanadába, néha csak úgy, hazai tájakra.
És ne legyenek illúzióink: ezek minden reggel felébrednek. Olyan még nem volt, hogy átaludták volna, amikor valamit meg lehetett szerezni. Zsíros üzletet a csókosnak, állást a feleségnek, részesedést a gyereknek.
Semmi közük semmihez, csak elviselik, hogy velük mindig történik valami. Nem lehet könnyű, de állják a sarat.
Megkínálják őket egy kereskedelmi tévével, nem ugranak el, hanem beleállnak.
És ahhoz sincs semmi közük, hogy mindezt megtehetik. Hogy úgy alakították a tájékoztatást, hogy az emberek kilencven százaléka ne tudhassa meg, hogy mi van az országban. Hogy nem jönnek a migránsok Magyarországra. Hogy ugyan a GDP valóban nő, de máshol, például a régió többi országában, gyorsabban nő, mint nálunk. Amiből ugye az következik, hogy nálunk is nőhetne jobban.
És tényleg nőnek a keresetek, csak hát az árak még ennél is jobban emelkednek. És nem az elvándorlás állt meg, legföljebb az üteme csökkent valamelyest.
Semmi köze a Fidesznek a megannyi hazugsághoz, mert semmi köze Magyarországhoz. A bíróságokat sem a Fidesz fogja bedarálni, hogy a mostani kormány számára kedvező ítéltelek, szülessenek, ők legföljebb tudomásul veszik, ha a parlament úgy dönt, ahogy.
Nincs közük a kultúrkampfoz, amikor, akárcsak az ötvenes években, ostoba és öntelt munkáslevelezők mondják meg, hogy mi az érték.
A pártlap megírja, hogy írók, alkossatok remekműveket, de a Fidesznek ehhez semmi köze sincsen.
Nincs köze a Fidesznek itt semmihez. Aki mást mond, annak utánajárnak.
A súlyosan eltorzított, politikai nyomás alatt működő magyar médiatérben a Hír TV az elmúlt három évben a kritikus hangok, a független újságírás egyik utolsó, és nagyon fontos bástyája volt – írja legújabb Facebook-bejegyzésében Jávor Benedek.
„Jól emlékszem azokra az időkre, amikor a Hír TV-ben rendszeres vendég voltam, és izgalmas beszélgetések készültek. Főpolgármester-jelöltként 2010-ben Csermely Péterrel folytattunk egy társalgást, ami nem csak nekem meghatározó emlék, de aztán a kampányban többen elmondták, hogy annak hatására döntötték el, hogy rám szavaznak – a médiának bizony hatalma van.
Aztán emlékszem azokra az időkre is, amikor a Hír TV csak előre kész lejárató anyagok összevágáshoz vett fel mondatokat velem. Ezt követően évekig nélkülözni voltunk kénytelenek egymást, a nettó kormányzati propaganda tolásába nem fért bele semmi, amiről beszéltem volna. A G-nap után váratlanul ismét megtaláltak. Egy idő után pedig alig-alig akadt más felület, ahol megszólalhattam volna.
Nem mondom, hogy ez így egy BBC-i értelemben vett elfogulatlan, független, minőségi médiatermék története. És hát annak is csak örülni tudok, hogy a Fideszt a nyakunkra hozó Simicska Lajosnak legalább a Jobbikot nem sikerült az ország nyakába varrnia.
Mégis, a súlyosan eltorzított, politikai nyomás alatt működő magyar médiatérben a Hír TV az elmúlt három évben a kritikus hangok, a független újságírás egyik utolsó, és nagyon fontos bástyája volt. Kiváló tényfeltáró, oknyomozó anyagok készültek. A kormányzati propagandatermékek egyre szorosabban záródó gyűrűjében akarva-akaratlanul a médiapluralizmus egyik legfontosabb maradék megtestesítője, az ellenzéki vélemények megjelenésének kiemelkedő fóruma volt.
És sok kitűnő újságíró munkahelye. Kormányzati elfoglalása számomra soha, egy percig sem volt kétséges, az időpontban lehettünk csak bizonytalanok. Origo, Figyelő, TV2, Napi Gazdaság, Népszabadság, megyei lapok, Magyar Nemzet, Heti Válasz (és külön a sajátos sorsú ATV). A Hír TV csak a sorminta aktuális eleme. Bárki tudja folytatni: Index, RTL Klub, HVG, Népszava. Rájuk is sor fog kerülni.
A Hír TV eleste mégis tragikus, bármit is gondoljunk az általuk eddig bejárt útról, vagy Simicska Lajosról, meg az oligarchák tulajdonolta médiatermékekről. Nem csak a magyar médiaszabadság helyzete romlott egy újabb hatalmas lépéssel.
A megállíthatatlanul autorizálódó Magyarország lett még silányabb hely. És ha valakinek eddig kétséges lett volna, az is kiderült, hogy Orbán Viktor háborúja totális: foglyokat nem ejtenek, békét nem kötnek, tűzszünet nincs. Tanulságul azoknak, akik alkudozni akarnak velük. Csak az maradhat meg, aki őket segíti , csak olyan alku marad életben, ami az ő céljaikat szolgálja.
A Hír TV nyugodjék békében. De mi ne nyugodjunk bele. És ne másoktól, a pixisből kiesett oligarcháktól, az EU-tól, a nyomorgatott civilektől várjuk a megoldást. Hanem saját magunktól.”
Kubatov Gábor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országos pártigazgatója és alelnöke, országgyűlési képviselő. A Ferencvárosi Torna Club elnöke. Egy 2016-ban készült összeállítás szerint ő Magyarország 12. legbefolyásosabb személye.
Sörétes puskával lövöldözni a sötét erdőben
Kubatov Gáborról a nagyközönség először 2010-ben hallhatott, amikor Kubatov egy hangfelvételen választási csalásokról, komcsikról, erdőben lelövöldözött vadakról beszélt. Kubatov Gábor, aki abban az időben a Fidesz pártigazgatója volt, dicsekedett. Kérkedett az adatbázisukkal, amelyet évek szorgos munkájával állítottak össze. Szakszerű és pontos volt a Fidesz listája, hatékony és jól használható. Azt mondta a Fidesz-közeli pártigazgató, hogy hála az adatbázisnak, mindenkiről mindent tudnak. Leginkább persze azt, hogy ki szavazott rájuk, és ki nem.
Aki nem rájuk szavazott, azok komcsik. Pécsett például 15 ezer komcsi volt 2010-ben – legalábbis Kubatov állítása szerint. Ennyien nem szavaztak Páva Zsoltra, a város azóta megválasztott Fideszes polgármesterére.
Kubatov Gábor és Németh Szilárd. MTI Fotó: Bruzák Noémi
A hangfelvételen Kubatov azt is elmondta, hogy ismerik a polgárok összes elérhetőségét, mobilszámát, e-mail címét. Életkorukat, azt is, hogy akik a Fidesszel szimpatizálnak, milyen szorosan kötődnek a párthoz. Erősen, vagy csak egy kicsit.
Régen úgy volt, mondta a felvételen Kubatov, hogy a sörétes puskával belőttünk a sötét erdőbe, aztán másnap reggel bementünk és összeszedtük a vadakat. Ma már ez nem így van – hála a már említett kiváló adatbázisnak.
A hangfelvétel nyilvánosságra hozatala után némi zavar mutatkozott az erőben. A Fidesz minden rendű és rangú vezetője eltűnt. láthatatlanná, elérhetetlenné váltak a sajtó számára. 24 óra elteltével is csupán egy néhány soros Szíjjártó-szösszenetre futotta: „Az MSZP és a Jobbik végső kétségbeesésében lejárató kampányt folytat a Fidesz ellen”. Valamint: „A Fidesz mindig a törvények betartásával kezeli a választópolgárok adatait”.
Azután előkerült egy újabb felvétel. Ezen is Kubatov Gábor volt a főszereplő, ezen is dicsekedett. Elmondta, hogyan kell a választásokon csalni. Technikákról, módszerekről beszélt. Példát is említett: hogy a pécsi időközi választáson miként járatták le Szili Katalint. (A ma a Fidesznek dolgozó politikus akkor még az MSZP színeiben házelnök is volt, és Sólyom László ellenében a szocialisták államfő-jelöltje.)
Minden gyanún felül álló kopaszok
2017 februárjában kiderült, hogy egytől egyig büntetett előéletűek azok a kopaszok, akik egy évvel korábban megakadályozták, hogy Nyakó István szocialista politikus beadhassa népszavazási kezdeményezését az akkor még érvényben lévő vasárnapi boltzár ellen. Egyiküket fegyveres rablásért ítélték el. Mindezt Nyakó ügyvédje tudta meg a nyomozati iratokból.
Ám hiába derítette ki a rendőrség, hogy kicsodák, hiába adta meg a nevüket, elérhetőségüket, a nyomozó szervek nem tartották fontosnak, hogy megkérdezzék ezeket a derék kopasz urakat.
Pedig ami 2016. februárjában a választási irodánál történt, az több mint érdekes. Nemcsak azért, mert egy Erdősi Lászlóné nevű idősebb hölgy szinte a semmiből került elő, hogy reggel 6 órakor egy őt kísérő fiatalember társaságában népszavazási kezdeményezést nyújtson be a választási irodánál. Ugyanott, ahol már Nyakó István, valamint mintegy tucatnyi kopasz fiatalember várakozott. Erdősi Lászlóné a volt (fideszes) herceghalmi polgármester felesége, az akcióban részt vevő kopaszok közül többen a Ferencvárosi Torna Club biztonsági cégét, a Fradi Securityt jelölték meg munkahelyükként.
Az Erdősinét kísérő fiatalembert egyébként Varró Ádámnak hívják. Bizonyára csak a véletlen műve, hogy ő és Kubatov Gábor titkára, Kindlovits Máté gimnáziumi osztálytársak voltak a Pál Apostol Katolikus Gimnáziumban.
Az Átlátszó információi szerint 2017. április elején „harminc-negyven kigyúrt, félelmet keltő személy, Security feliratú ruhában, minden előzetes értesítés nélkül megjelentek a belvárosi Sas utcában, a Godunov nevű étteremben, az asztalokhoz ültek, a bent levő vendégeket hangoskodással, trágárkodással megijesztve távozásra bírták”. A kopaszok a „konyha ajtóinak zárjait dologi erőszakkal feltörték, és zárat cseréltek”.
Az alkalmazottak rendőrt hívtak, de a rendőrök „azt mondták, nem intézkednek, mert nem folyik vér, és ez birtokháborítási ügy, amelyben a jegyzőnek kell eljárnia.”
A kopaszok egy Eduard Uszikov ukrán üzletember cégének képviseletében jelentek meg és keltettek félelmet. Uszikov Habony Árpád ismerőse, volt társának az apja.
Az ügy főszereplője személyesen nem vett részt az eseményekben, de nélküle ez nem történhetett volna meg. Kubatov Gáborról van szó, a Fidesz alelnökéről, az FTC elnökéről. Kubatovhoz köthetők azok a kopaszok, akik a Fidesz székházat elfoglaló fiatalok ellen erőszakosan felléptek.
Hajrá Fradi!
Kubatov Gábornak van egy nagyon veszélyes funkciója: ő a Ferencváros elnöke. Az egykori szurkolóból elnökké avanzsált Kubatov ebben a minőségében gyakran kerül összeütközésbe a tábor kemény magjával.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Miközben szurkolóként ő is közülük való, klubelnökként, elsősorban a hazai és a nemzetközi szövetség szankcióitól tartva, időnként megpróbálja mérsékletre inteni őket.
Mindebből az is következik, hogy nem igazán jó a viszony Kubatov és a szurkolók között. Utóbbiak tüntetést is szerveztek a klubelnök házánál, és – az úgynevezett vénaszkenner használata miatt – sokáig bojkottálták az FTC mérkőzéseit.
Szerdán este Kocsis Máté volt a megújult – megrégült – Hír Tv első vendége. Fideszes politikus emberemlékezet – vagyis a G-nap – óta nem tette be a lábát a HírTV épületébe. Kocsis Máté volt az első, aki hosszú idő után „megtisztelte” a Szentendrei úti stúdiót.
A Fidesz frakcióvezetője kemény felütéssel kezdte: azt mondta, hogy a Fidesznek semmi köze ahhoz, ami a Hír TV-vel történt.
Spongyát rá, mondaná erre a Virág elvtárs. Tudjuk, hogy a beszélő hazudik, és ő is tudja, hogy tudjuk.
De mondott még mást is Kocsis Máté. Azt, hogy a jobboldalon tehetséges újságírók vannak, akik annak idején, ellenzékben, létre tudták hozni a Hír TV-t. A baloldalon pedig tehetségtelenek, ezért nincs az ellenzéknek tévéje, médiája.
Megint okosabbak lettünk. A rendszer jó, demokratikus, a szólásszabadságnak szárnyal, magunkra vessünk, ha valami nem tetszik, mert minden bajunknak mi vagyunk az okozói.
Dezsavű érzésem volt. Találkoztam már a Kocsishoz hasomló megmondó emberekkel. Legelőször napra pontosan sok évvel ezelőtt, 1971. augusztus 2-án, amely egyébként addigi életem legboldogabb napja volt. Aznap szereltem le ugyanis előfelvételisként a katonaságtól, és sok-sok társammal együtt én is úgy éreztem, mintha rabságból szabadultunk volna.
Leszerelésünk előtt eligazítást tartott a politikai tiszt. Közölte velünk, hogy mi, előfelvételis katonák, a seregnél emelt szintű ideológiai és politikai képzésben részesültünk, ezért arra kér bennünket, hogyha bekerülünk az egyetemre, ne éljünk vissza a másokénál több tudásunkkal.
Mondta mindezt azok után, hogy gyakorlatilag egy éven keresztül egyedüli sajtótermékként csak az akkori – 1971-et írtunk – Népszabadságot olvashattuk, melynek színvonala és vonalassága a mai Magyar Időknek, vagy a Magyar Hírlapnak felelt meg. (Az Echo tévénél valamivel színvonalasabb volt.)
Cinizmus? Hatalmi gőg? Ostobaság? Máig sem tudom eldönteni, miből volt a legtöbb az akkori politikai tiszt, Kocsis Máté ideológiai felmenőjének a megnyilatkozásában.
Mert ugyanazt a lekezelést hallottam ki Kocsis Máté szavaiból. Miközben az egykori hírszerző, Földi László felesége magát riporternek álcázva, mosolyogva bólogatott, időutazás részesei lehettünk. Olyan korba repültünk vissza, ahová már akkor sem vágytunk, amikor még benne éltünk.
Mostantól tombol a sajtószabadság, semmi nem állhat az információk áramlásának útjába. Visszatért a tékozló fiú, újra a Fidesz kedvére tesz majd a Hír TV. Volt néhány durcás év, amikor egykori gazdája szembefordult az örök és megbonthatatlan vezérrel, de ez csak amolyan rövid kitérő volt, mondjuk úgy, félreértés.
Mostantól majd a Fidesz prominensei is nyilatkoznak a Hír TV-nek. Különböző rendű és rangú politikusai hirdetik majd ott az igét, amiből az állampolgáriok megtudhatják, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vannak elégedve.
Más nem is tehetnének: Magyarország épül, sőt, jobban teljesít. Brüsszelt megállítottuk, a migránsok pedig nem veszik el a munkánkat.
Akkor lesz igazán jó nekünk, ha majd már nem lesz, aki valódi híreket mond, és igazi információkat oszt meg az emberekkel. Mert akkor nem fogunk azon bosszankodni, hogy Mészáros Lőrinc már megint vett egy hotelt, strandot, lapkiadót, mikor mi esik útjába. Nem fogunk mérgelődni azon, hogy Rogán Antal a fizetéséhez képest fényűző módon él, és nem leszünk mérgesek amiatt, hogy a miniszterelnök veje miatt milliárdokat kell visszafizetnünk az Európai Uniónak.
Mostantól egy sor olyan elvtársat is láthatunk majd a Hír TV-ben nyilatkozni, akik idáig meg nem szólaltak volna ezen a csatornán. És nem csak nyilatkoznak, de lelkesítenek is bennünket. Elmagyarázzák például, hogy milyen jó nekünk: annyira jó, hogy jobb már nem is lesz.
Ezt üzente Orbán Viktor a Facebookon. Tudtuk már, hogy elmegy, hetek óta, mint a szünidőt váró kisiskolás, sorra tette fel a Facebook oldalára a betűket, miszerint áció, káció. És végül azt, hogy vakáció.
A miniszterelnök tehát pihen, jól megérdemelt szabadságunkat tölti. De előtte még elrendezte Magyarországot. Bíróságok, Budapest, gyülekezés, szólásszabadság. Mára virradóra lecserélték a portaszolgálatot a Hír TV-nél, jönnek a régi régi-új arcok. A Valton emberei veszik át a Hír Tv őrzését, ők felelnek mostantól azért, hogy minden rendben menjen, senki illetéktelen ne tehesse be oda a lábát.
A hírek szűréséről persze nem a portások és a biztonsági őrök kötelesek gondoskodni. De azzal sem lesz gond, a szerkesztőségbe is új emberek érkeznek.
Gondolat se ki, se be.
Állítólag az a Császár Attila lesz a hírigazgató, aki 2006-ban, amikor a békés tüntetők autókat gyújtottak fel, rendőrökre támadtak és szabadrablás keretében Túró Rudit faszoltak a TV büféjéből, és szép csendben szétverték fél Budapestet, tüntetés helyett forradalmat vizionált.
Nem részleteznénk, az ilyen történeteknek előre megírt forgatókönyvük van. Hogy Orbán írta ezt a könyvet, vagy csak jóváhagyta, teljességgel érdektelen. Az ötlet az ő fejéből pottyant ki, segítői már csak a finomhangolást végezték.
Orbán Viktor elrendezte Magyarország dolgait és elment nyaralni. A mű elkészült, az alkotó pihen.
Ma délelőtt állománygyűlés volt a Hír TV-nél. Sok minden kiszivárgott az állománygyűlésről, egymásnak ellentmondó hírek is, de ebben nincs semmi különös, ez így szokott történni.
Nem volt meglepetés, az történt, amire mindenki számított. Hatalomváltás. Jönnek az újak, akik egyébként a régiek. A megújuló Hír TV hamarosan olyan lesz, mint amilyen régen volt.
Állománygyűlés. Ismerkedjünk a kifejezéssel. Kicsit, vagy nem is kicsit, katonásan hangzik, de hát mit tehetünk. így hívják.
Egyre többen vagyunk olyan újságírók, akiknek volt már szerencsénk állománygyűlésen, állományként megjelenni. Ez majdnem mindig úgy történik, hogy bejön egy ember, bemutatkozik és elmondja, hogy ő az új tulaj. És hogy nagyra becsüli az eddigi munkánkat, milyen jó ez a csapat, és mennyire szerencsésnek mondhatja magát, amiért ilyen kiváló emberekkel dolgozhat.
Mely kiváló emberek egy részét még aznap, vagy másnap kirúgják. Esetleg nem rúgnak ki senkit, csak megszüntetik a lapot.
Ez volt a Kurírnál, ahol a Postabank egyik embere közölte velünk, hogy másnap már nem jelenik meg az újság. Mindez az első Orbán-kormány regnálásának elején történt, éppen húsz évvel ezelőtt, 1998. szeptember 30-án. (Úgy tudom, egykori kollégáim emlékbulit szerveznek húszéves megszűnésünk tiszteletére.) Az volt a bűnünk, hogy az akkori – és mostani – belügyminiszterről, Pintér Sándorról, megjelent egy cikksorozat első része. A bombagyárosként elhíresült Dietmar Clodo nevű emberrel való kapcsolatáról szólt ez az első rész, és erről szólt volna a többi is.
Aztán álltam állományként a Metropol szerkesztősében, kétszer is. Előbb csak azt jelentették be, hogy a lap gazdát cserél. Mennek a svédek, és jön Fonyó Károly. Akiről akkor még nem tudtunk semmit. Három percig tartott az állománygyűlés, utána mindenki visszaült az asztalához és bepötyögte a Gugliba, Fonyó nevét. És az jött ki, hogy Simicska.
Három év elteltével újra állománygyűlésen közölték velünk, hogy nincs tovább. Másnap még lesz lap, utána semmi.
Ma délelőtt a Hír TV-nél volt állománygyűlés. Nem tartott sokáig ez sem, a (párt)katonák nem érnek rá sokat beszélni.
Amúgy ez történik az országgal is, mint ami most a Hír TV-vel: olyanná lesz, mint amikor olyan volt, amilyennek a most hatalmon lévők szerették. A Kossuth tér is milyen szépen visszakapta az 1944 előtti állapotot. És Nagy Imre szobrának is azért kell távoznia a Vértanúk teréről, hogy a tér ismét olyan lehessen, mint amilyen 1944 előtt volt.
Legalábbis, megtette már az első lépést az aggódás irányába. Előzetes normakontrollra küldte ugyanis az Alkotmánybírósághoz a vízgazdálkodási törvény vízkivételekkel összefüggő módosítását.
Az nem tetszik Áder Jánosnak, hogy az Országgyűlés által július 20-án elfogadott, ám még nem kihirdetett jogszabály alapján nem kellene engedélyeztetni, sem bejelenteni a 80 méternél sekélyebb, és csupán a házi vízigényt kielégítő kutakat.
A köztársasági elnök alkotmánybírósági beadványban azt írja: a jogszabály az ivóvízbázis jelenlegi állapotát és védelmét tekintve visszalépésnek minősül, ez pedig sérti az alaptörvényben is garantált egészséges környezethez való jogot.
Áder János szerint a víz, az ivóvíz az emberi élet alapja, véges mennyiségben rendelkezésre álló, az alaptörvény által védett természeti kincs, amely elengedhetetlen az egészséges környezethez való jog érvényesüléséhez, és ezt sérti a törvény.
Irgum és burgum.
Már csak azért is, mert sokan Áder szemére vetik, hogy nem törődik az ország állapotával. Kizárólag a természeti környezet érdekli, annak is a globális – értsd: nem magyarországi – vetületei, a hazai fakivágások és a zöldterületek tönkre tétele kapcsán egyszer sem szólalt meg.
De a társadalom állapotáról sem mond véleményt Áder. Hogy tervszerűen és megállíthatatlanul zajlik a jogállam lebontása, a szabad és független sajtó felszámolása. Hogy beteg az egészségügy, lebutított az oktatás, csak a gazdagok gazdagodnak, a szegények egyre szegényebbek lesznek.
Most talán valami elindult: kis lépés a házi vízigényt kielégítő kutak építőinek, nagy lépés Áder Jánosnak. Innen már tényleg csak egy ugrás, hogy az államfő az élet más területein is észlelje a visszásságokat, és ha feltűnik neki valami, ami nem egyeztethető össze a demokratikus normákkal, vagy csak úgy általában a tisztességgel, mert mondjuk lopást észlel, a közvagyon lenyúlását, akkor időnként hallassa a hangját.
Első megválasztása előtt azt mondta Áder: Száz jó törvényből százat aláír, száz rosszból százat visszaküld. Akkor nagyon megörültünk, hogy ilyen nagyszerű köztársasági elnökünk lesz nekünk. Aki mindig tudja, hogy mi a jó, és azt is, hogy mi az, ami nem jó. Mert mi hétköznapi emberek, akik nem vagyunk államfők, szintén tudni véljük, hogy mi a jó, és mi az, ami nem. De Áder János nyilván nálunk is jobban tudja – ha nem így lenne, akkor nem ő lenne a köztársasági elnök, hanem valaki más.
Úgyhogy csak bíztatni tudjuk Áder Jánost: csak így tovább. ne álljon meg félúton! Ha felszámolta a házi vízigényt kielégítő kutak állapota körüli anomáliákat, rugaszkodjon neki a többi megtoldandó problémának is.
„Konkrét bejelentésekkel tudok mit kezdeni, sajtóhírekkel nem” – ezt válaszolta Kálmán Olga arra a sajtóhírre, hogy Liszkay Gábor visszatér a csatornához, és ezzel a Hír TV a Fidesz és a kormány érdekkörébe kerül.
Nagyon politikusosan hangzott, amit az egyik legismertebb magyar újságíró mondott. Sajtóhírekre nem reagálunk – a kormányzati kommunikáció szokott így reagálni a nyilvánosságra került, számukra kínos értesülésekre.
Amúgy meg mi is ugyanezt válaszoltuk volna Kálmán Olga helyében. Mi mást is mondhatott volna: hivatalosan még nem közölték vele, hogy nincs tovább, teszi hát a dolgát, amíg teheti, feltehetőleg már nem sokáig.
Néhány hete még úgy tűnt, hogy a Hír TV még húzhatja egy darabig, ám mostanra felgyorsultak az események. Ezt már a múlt héten sejteni lehetett, amikor lemondott Fonyó Károly, a Hír TV elnöke. Akkor mi is írtunk a Hír TV körüli helyzetről. Sajnáltuk az ott dolgozó kollégákat, és sajnáltuk, amiért nem sajnálhatjuk őket jobban.
A legjobban persze magunkat, vagyis a nyilvánosságot sajnáljuk. Mert bármit gondoljunk is a Hír TV-ről, az biztos, hogy a közeli jövőben megtörténő áthangolása mögött nem szakmai ok, hanem a nyilvánosság további szűkítésének szándéka áll. Orbánék legszívesebben bezárnák és sóval hintenék be a helyét, hiszen, nincs rá igazán szükségük. Annyi médiájuk van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, egy újabb televíziós csatorna csak viszi a pénzt. Mely pénzből amúgy szintén van számolatlanul, a magyar adófizetők nagyvonalúsága ugyanis párját ritkítja, lám, a nézhetetlen és ezért nem is nézett a közmédiára is milyen szépen kiperkálunk évi 80 milliárd forintot.
Jobb volna megszüntetni a Hír Tv-t, de még nem lehet: a 2015-ig a Fideszt szolgáló csatornának 2019 végéig szerződése van a kábelhálózatokkal, e megállapodás felrúgása nagyon sokba kerülne.
Megmarad tehát a Hír TV, bár hamarosan más, a kormányzat füleinek kedvesebb hangon szól, mint eddig. Kálmán Olgának és a többi valódi újságírónak nem lesz helye a Hír TV megújuló – valójában megrégülő – valóságában.
Szeptembertől nagy változások jönnek, mondta Orbán Viktor szombaton Tusványoson. Fenyegetésnek hangzott, nem bíztatásnak. Ezúttal nem nevezett meg bennünket, újságírókat, de tudjuk, az intés – a tudósok és a bírák mellett – nekünk is szól.
Minden magyar újságíró ellenség. Az a sajtómunkás, aki a Fidesz számára nem ellenség, nem újságíró. Akit Orbán és csapata nem tekint ellenségnek, arról legföljebb annyit mondhatunk, hogy újságíróként dolgozik, de nem igazi újságíró, hanem alákérdező mikrofonállvány.
Minden valódi újságíró Orbán rendszerének az ellensége. Nem kell ehhez baloldalinak lenni, sem liberálisnak – elég elutasítani Orbánt és egyre ijesztőbb antidemokratikus rendszerét, hogy valaki a körön kívül találja magát. Elég, ha az illető egyszerűen csak tisztességes. Elegendő, ha a feketéről nem hajlandó leírni, hogy fehér, a kicsiről, hogy nagy, a rosszról azt, hogy jó.
A gazemberről, hogy becsületes.
Sajtóvadászat indul az igazi újságírók ellen, akik megírják, ha Mészáros Lőrinc megint vásárolt valami csecsebecsét a gazdájának: hotelt, újságot, földet – mikor mi adódik. Azok ellen vív keresztes háborút Orbán, akik megírják, hogy Rogán miniszter miért él nagyságrendekkel fényűzőbbem, mint amit a fizetése alapján megengedhetne magának, vagy hogy Szijjártó külügyminiszter miből vásárolta a 167 millió forintos házikóját. Hajtóvadászat indul mindenki ellen, aki felemeli a szavát a korrupcióval szemben, leleplezi a kormányzati hazugságokat, a rengeteg lopást, összefonódást.
Mielőtt az orvosok, a hentesek, vagy teszem azt a kéményseprők és a bolti eladók hátradőlnének, hogy hál’ istennek, most nem őket csesztetik, itt jelezném, hogy nincs okuk az örömre. Ez a játék ugyanis az ő bőrükre megy. Az ország jelenlegi urai ugyanis azt akarják, hogy Magyarország polgárai ne tudják meg, hogy mi történik az országban. Hogyan lopják el választott vezetőink fejük fölül a hazánkat, hogyan árulják ki idegen érdekeknek.
A Fidesz a magánélet védelmére való hivatkozással azt szeretné elkerülni, hogy a sajtó tisztelt munkatársai olyanról kérdezzék őket, amire nem tudnak jól válaszolni. Vannak ugyanis jó kérdések, amelyekre bármely kormánytag képes válaszolni, és vannak rossz kérdések, amikre csak hebegés-habogás a válasz, és tisztára úgy tűnik ilyenkor, mintha mellébeszélne, vagy hazudna az illető.
Ha tehát egy politikus, teszem azt, maga a miniszterelnök, arról beszél, hogy Magyarországon a huszonegyedik század színvonalán áll az egészségügyi ellátás, soha nem voltak még ilyen rövidek a várólisták, és ennyire elégedettek a betegek, akkor kéretik nem azt kérdezni, hogy miért hal meg ilyen sok ember kórházi fertőzés következtében. Miért kell évekig várni egy műtétre, hova tűntek a kórházakból az orvosok az ápolók, és úgy általában.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor emberemlékezet óta csak a gondosan megválogatott kérdezőknek válaszol. A miniszterelnök ugyanis nem szeretné, ha a szakmaiatlan, amatőr kérdések bizonytalanságot szülnének a magyar emberekben, akikben ily módon azután akár az a képzet is keletkezhet, hogy nem Grál-lovagok, hanem címeres gazemberek vezetik ezt az országot.
A kormány minden vágya, hogy a magyar emberek minél tájékozottabbak lennének. Ha egyes szerkesztőségek nem képesek rendes, tisztességes, a nemzeti érdekeket szolgáló kifejező kérdéseket megfogalmazni, a kormány ebben is szívesen a rendelkezésükre áll. Kiképzett kommunikációs csapata szívesen megfogalmazza helyettük a kérdéseiket, mert a kormány jobban tudja, hogy mi érdekli a sajtót, mint az újságírók. Ez természetesen nem beleszólás a szerkesztőségek munkájába, még csak nem is a sajtó szabadságának a korlátozása. Éppen ellenkezőleg: baráti segítség a média azon munkatársainak, akik hajlamosak lennének eltévedni a sokféleség útvesztőiben.
Igény esetén nem csak a sajtó kérdéseit fogalmazza meg a kormány, de ha szükséges, előbb megírja a válaszokat, majd ezekhez utólag kreál kérdéseket.
Végső esetben, amennyiben egyes szerkesztőségek szakemberhiánnyal küszködnek, kiképzett újságírót is adnak kölcsönbe, vagy végleges szerződéssel. Erre, ha szűk körben is, de van már példa. A mintagazdaságok mintájára vannak úgynevezett mintamédiák, például az állami televíziónál, és rádiónál, valamint a távirati irodánál. Ezeken a helyeken már most válogatott csapat dolgozik: csupa olyan ember, akik magas szinten értik a feladatukat, és még véletlenül sem kérdeznek olyat, amire a kormány tagjai ne tudnának, vagy ne akarnának előremutató választ adni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
