A magyar holokauszt után nem sokkal Rákosi Mátyás kommunista pártja kampányt indított “a feketézőkkel és a spekulánsokkal” szemben, ezzel a nem is nagyon burkolt antiszemitizmussal akartak többséget szerezni a nemzetgyűlési választásokon, ahol jól felsültek, de pogromokat viszont sikerült előidézniük Miskolcon és másutt miközben maga Rákosi és a kommunista párt legtöbb vezetője zsidó volt 1945-ben.
Pelle János könyvet adott ki az antiszemitizmusról: “Rákosi Mátyás és a társai politikusok voltak, és épp ezért azt hitték, hogy őket nem tekintik zsidónak. Kommunista politikusok voltak, akik fel akarták számolni a kapitalizmust, melyben a zsidók jelentős szerepet játszottak.
Ezek a politikusok építettek a holokausztot megelőző korszak antiszemitizmusára. Ez katasztrofális hatással járt: 1945 őszén elterjedt a rituális gyilkosság hamis híre Kaposváron és Hajdúszoboszlón. 1946 tavaszán Budapesten a Teleki téren is kitört a vérvád hisztéria. Azután pogrom kísérlet történt az Illatos úton és Kunmadarason is.”
A kunmadarasi pogrom tettesei áldozatnak vallották magukat a bíróság előtt, vajon miért?
“Ezek a parasztemberek, akik közül többen a kommunista párt tagjai voltak, úgy érezték, hogy a deportálásból hazatért zsidóknak “jó dolguk van” míg ők agyondolgozzák magukat a semmiért. Hasonló érzések töltötték el a miskolci lincselésben résztvevő munkásokat és bányászokat is” – nyilatkozta a Népszavának Pelle János, aki nemrég publikálta “Zsidókérdés” és a magyar társadalom 1938 és 1956 között című könyvét.
Andropov és az intézményesített antiszemitizmus a “szocialista táborban”
A zsidó származású Jurij Andropov 1956- ban a Szovjetunió nagykövete volt Budapesten, ahol rettegve követte a kommunista rendszer összeomlását. Amikor a KGB élére került 1965-ben elhatározta, hogy minden eszközzel megvédi a kommunista diktatúrát. Az “önvédelem” egyik eszközét az antiszemitizmusban találta meg:
”a zsidók elpusztítottak két világbirodalmat, egy harmadikat nem fognak!”
– hangsúlyozta a szovjet titkosszolgálat főnöke, aki a döntésképtelen kommunista párt helyett a KGB diktatúráját akarta megteremteni.
1967-ben a zsidó hadsereg megnyerte a háborút az arabok ellen, de a Szovjetunió a vesztesek oldalára állt. Elrendelte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, és a zsidó elit eltávolítását a kommunista pártokból. Varsóban a LEMP nyíltan antiszemita politikája tömeges kivándorlásra késztette a zsidó származású politikai és értelmiségi elitet. Magyarországon csak összeírták a zsidó származású kádereket, de a többségük a helyén maradhatott. Imre Gábor tábornokot, a vezérkari főnök egyik helyettesét kirúgták a hadseregből, és átirányították a sajtóba. Kétes körülmények között végezte életét a kórházban Péter György, a statisztikai hivatal elnöke, akit cionista kapcsolatokkal vádoltak.
A Yom Kippur háború után – 1973 – hasonló kampányt indított Biszku Béla, aki bele is bukott ebbe.
A harmadik antiszemita kampány 1980 után indult amikor Andropov a lengyelországi események mögött
“világméretű cionista összeesküvést” fedezett fel.
Andropov 1984-ben meghalt, a Szovjetunió 1991-ben felbomlott, a zsidók tömegesen emigráltak az Egyesült Államokba, Európába és Izraelbe.
Magyarországon a rendszerváltás után újra előretört az antiszemitizmus, melyet Csurka István szimbolizált. Az MDF-nek nemcsak a szélsőséges szárnya volt antiszemita, de a centrumban sem volt ez ritkaság. Antall József miniszterelnök Boros Péter nevezte ki a titkosszolgálatokat felügyelő miniszternek az első demokratikusan megválasztott kormányban.
Mi volt Boros miniszter első mondata a legelső parancsnoki értekezlet végén az értékeléskor:
”túlságosan sok itt a zsidó!”
