Ezt írja a Washington Postban Anne Applebaum híres amerikai történész és újságíró. A cikkét annak ismertetésével kezdi, hogy pár napja egy független hírportál, a ProPublica egyszer csak észrevette, a Facebook titokban használhatatlanná tette azt az eszközt, amelyet a hírportál már egy éve arra használt, hogy a politikai hirdetési kampányokat nyomon kövesse. A böngészők kiegészítése felismerte a politikai hirdetési kampányokat és adatokat gyűjtött a célközönségről is.
A Facebook egy évig elfogadta a ProPublica üzeneteit a javítandó hibákról, aztán egyszer csak úgy döntött, hogy nem kér többet belőlük. A ProPublica egyik szerkesztője szerint nyilván nem akarják, hogy információ legyen a politikai hirdetések célközönségéről.
A Facebook aztán szintén pár napja egy saját eszközzel került be a hírekbe, ez az app részletesen tájékoztatja a céget arról, hogy az emberek mire használják a telefonjaikat. A Facebook azzal mentegette magát, hogy az új eszköz használói pontosan tudják, miről van szó, még fizettek is érte havi 20 dollárt. Ez nem győzte meg az Apple-t, amely letiltotta ezt a telefonjairól.
Anne Applebaum szerint mindkét eset azt mutatja, hogy ma már nem mi döntünk az információs hálózat szabályairól. Nem az állampolgárok, nem a törvényhozók döntenek arról, hogyan gyűjthetnek a tech cégek adatokat és hogy azok ennyire lehetnek nyilvánosak. A cégek maguk döntenek mindenről.
Ez azért rendkívül fontos, mert ma már a legtöbben a közösségi médiából tájékozódnak, ennek alapján alakul a véleményük a politikáról, a gazdaságról, vagy akár a gyógyszerekről. A közösségi média erősíti a széthúzást, a szembenállást, a szenzációs híreknek kedvez a megalapozottakkal szemben és tönkretette a hagyományos helyi és oknyomozó újságírás gazdasági modelljét.
A közösségi média meghatározó cége a Facebook, hiszen még az Instagram és a WhatsApp is az övé, de hasonló monopólium a Google is az internetes keresés területén, ráadásul az övé a YouTube, amely a videómegosztás domináns cége.
Ezek a cégek mind a saját szabályaik szerint működnek
Ők döntenek arról, hogyan gyűjtik az adatokat és kik láthatják azokat. Még arról is ők döntenek, mit cenzúráznak.
Anne Applebaumnak erről a 1920-as és 1930-as évek jutottak eszébe, amikor szintén egy új információs technológia terjedt el, a rádió. Ez komoly kihívást jelentett a kor demokratikus kormányainak, a rádió korai sztárjai között ott volt Hitler és Sztálin is. Erre volt válasz például a BBC, a közszolgálati rádió és a sugárzási engedélyek megadásának szabályozása.
Szerinte a közösségi médiát is szabályozni kellene, hogy ne csak a tulajdonosokat szolgálja, hanem a társadalmat, a demokráciát. Ez persze nem jelenthet cenzúrát, de szerinte a közösségi médiában ugyanúgy szabályozni kell az átláthatóságot, a versenyt, az adatok és a magán szféra védelmét, mint más területeken.
Például ugyanúgy kellene szabályozni az internetes hirdetéseket, mint a televízióban, hogy az emberekkel közöljék, mi hirdetés. Korlátozni kellene a névtelen információterjesztést is, a Facebookon valószínűleg sokkal több az anonim, hamis felhasználó, mint azt a cég elismeri.
Mi lesz a választások tisztaságával?
Anne Applebaum hangsúlyozza: ha ezt nem tesszük meg, sőt, meg sem próbáljuk, nem tudjuk majd garantálni a választások tisztaságát és a közszolgálat tisztességes voltát. Hosszabb távon enélkül nem lesznek működőképes demokráciák.
