Hatvanhat évesen reggelente még most sem jut eszembe a tegnapok egyetlen keserűsége sem. Nem fáj semmim. Egyetlen vágyam, hogy valami gyönyörűségbe fürdessen meg a nap és mosolyogva aludjak el tizenvalahány óra múlva. A többi már lepereg rólam, hiába fáj, szétzúz, talán meg is öl, de tudom minden reggel érdemes felkelni.
