Együtt utazott a Kolozsvári Magyar Napokra L. Simon László és Schiffer András. Volt idejük beszélgetni, meg is tették. Utóbb L. Simon elmondta, hogy mindenben egyetértettek, kivéve a Fidesz megítélését.
L. Simon szerint április 8-a előtt benne is voltak kételyek, hogy lehet-e ilyen kampánnyal választást nyerni. Ami a migránsozásra épít. Vagyis, és ezt már mi fordítjuk le magyarra, a jó kampány nem arról szól, hogy mi legyen az országgal, hanem arról, hogy kik azok, akiket a magyaroknak gyűlölni kell. Ez azért fontos, mert amíg ti másokat gyűlöltök, addig sem bennünket utáltok.
Pedig ugye, lehetne minket is nem szeretni, merthogy elkövettünk néhány csínyt a magyar emberek ellen. Hadd ne soroljuk. A lényeg, hogy bejött a migránsozás, pedig L. Simon nagyon aggódott. Nem azon aggódott, hogy mennyire tisztességtelen a legsötétebb és legvadabb indulatokra építeni, hanem azon, hogy sikeres lesz-e ez a stílus. Amikor a választás délutánján látta, hogy milyen magas a részvétel, mondta a feleségének, hogy ebből még bajok lehetnek.
Szerencsére nem lettek bajok. Épp ellenkezőleg: ment minden, mint a karikacsapás. A Fidesz mindent vitt. nem egyszerűen hozta a kötelezőt, hanem még túl is teljesítette, amit eltervezett. És az is beigazolódott, hogy kár volt aggódni, mert a gyűlölet mindig bejön.
Ezzel tehát megvolnánk, de hiába a világra szóló győzelem, L. Simon még mindig aggódik. Most nem azért, hogy esetleg nem győznek az övéi, és esetleg bajok lehetnek. Hanem azért, hogy nincs ellenzéke a Fidesznek. Pedig, így az egykori államtitkár, egy jó ellenzék jobb munkára sarkallná a kormánypártot, melynek a munkáján volna mit javítani.
Utóbbi mondatot meg sem akarjuk hallani. Nem szeretnénk, ha bajunk lenne belőle.
