“Magyarországon azért volt gyenge a cionizmus, mert a zsidók többsége magyar hazafivá vált” – erről beszélt Karády Viktor, a közép-európai zsidóság kutatója a 444-nek abból az alkalomból, hogy magyarul is megjelent korábban Franciaországban publikált könyve, melyet Kemény Istvánnal együtt írt erről a témáról.
Mikor jelentek meg a zsidók nagy számban Magyarországon a törökök kiűzése után?
“Amikor Bécsből 1670-ben kiüldözték a zsidókat, akkor az Esterházyak rögtön befogadták, és burgenlandi birtokaikon letelepítették őket. Nagy számban akkor kezdtek el jönni a zsidók Magyarországra amikor a Habsburg császár úgy döntött, hogy csakis a legidősebb zsidó fiú házasodhat meg. Azért döntött így, mert korlátozni akarta a zsidók szaporodását. Ezért komoly migráció indult meg a Habsburg birodalom nyugati részeiről Magyarországra, ahol ezek a törvények nem voltak érvényben.
Aztán 1772-ben három részre osztották fel Lengyelországot, és Galícia, ahol sok zsidó élt, a Habsburg birodalomhoz került. A török háborúk után nagy emberhiány alakult ki Magyarországon, ezért a zsidókat is szívesen látták. A vidéki nemességnek kizárólag hasznot hoztak hiszen kereskedtek és adót fizettek. A városokban volt ellenállás, mert a német polgárság konkurenciát látott bennük.
A zsidó bevándorlás csúcspontja az 1830-as és 40-es évekre esett amikor a magyar nemesség egy olyan országban akart nemzetállamot építeni, ahol a magyarok kisebbségben voltak. A népesség 60-65%-a még magyarul sem beszélt.
Kossuth és Széchenyi is tisztán látták, hogy a zsidókra lehet építeni, mert ők készen állnak az asszimilációra. Így a magyar nemzetépítésben döntő szerepet vállalt a zsidóság.
Minden ami modern 1919 előtt az jórészt a zsidóság műve.
A zsidók vallási okokból tudtak írni és olvasni. Számolni is tudtak. A parasztság döntő többségének ez gondot okozott.
A magyar állam ezért a Monarchia bukásáig a csírájában elfojtotta az antiszemitizmust. A zsidók és a keresztények között fennállt a házasságkötés lehetősége, ez pedig ritkaság volt Európában azokban az időkben. Ausztriában ezt csak 1920-tól engedélyezték. Viszont ugyanekkortól Magyarországon több jogfosztó zsidótörvényt léptettek életbe, ami hatszázezer magyar „hazafi” elpusztításában csúcsosodott ki.
Budapesten ma nagyjából százezer zsidó él.
“A holokauszt után Magyarországról is volt elvándorlás 1945 és 1950 között, majd pedig 1956-ban, de a zsidók többsége maradt. A bolgár zsidók szinte egy emberként kivándoroltak Izraelbe a holokauszt után. Romániából hullámokban zajlott a kivándorlás. Lengyelországban a zsidók döntő többségét megölték a holokauszt idején, 1968-ban a maradékot is kiüldözték, mára csak pár ezren maradtak. Bécsben is csak párezer zsidó maradt, mert a holokauszt után sokan nem tértek vissza. Ausztriában a zsidók 90%-a Bécsben élt a Monarchia idején.
Közép és Kelet Európában Budapest az egyetlen nagyváros, ahol még van zsidó élet. A városi kultúrát nagyrészt zsidók teremtették meg Magyarországon. Hogy Budapesten ez ma is nem kis részben így van, de ez jóval kevésbé látható mint 1919 előtt” – mondta Karády Viktor kutató.
