Nicolas Dujovne gazdasági miniszter szerint a kormányzatnak meg kell újítania gazdasági csapatát, hogy szembe tudjon szállni a fenyegető pénzügyi válsággal. Macri elnök a legutóbbi választási vereség után népszerű intézkedésekről döntött, de ezeknek nincsen gazdasági fedezete Argentínában, amely az IMF óriás hitele után is a pénzügyi válság rémével néz szembe – és már nem először.
Argentína újra a szuverén gazdasági válság felé száguld
Száz éve Argentína a világ egyik leggazdagabb országa volt (Latin-Amerika Svájcának is nevezték – a szerk.), amely marhahúst és gabonát exportált a háborúban kivérzett éhező Európába. Akkor egy főre jutó GDP tekintetében a világ első tíz állama közé tartozott. Ma az egy főre jutó GDP körülbelül annyi mint Magyarországon. Tavaly több volt …
Most a peso egyetlen nap alatt 22 százalékot veszített értékéből, miután kiderült : az IMF szigorú gazdaságpolitikáját képviselő elnök elbukott az előválasztáson.
A jobboldali Mauricio Macri elnök 15 százalékal maradt alul baloldali populista vetélytársaival szemben, vagyis reális a veszély: újra a peronisták jutnak hatalomra Buenos Airesben. Akik a pokolba kívánják a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) a maga válságkezelő csomagjaival. Maga az IMF néhány napja még derűlátóan nyilatkozott: „az 57 milliárd dolláros csomag eredményei kezdenek megmutatkozni Argentínában”- ez volt a hivatalos értékelés Washingtonban, ahol az argentin válság kezelése kapcsán Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója gyakran dicsekedett azzal, hogy újfajta megközelítést alkalmaznak. 2018 őszén indult a program, amely szerint immár nem várnak el megszorítást a kormánytól, mert rájöttek arra, hogy ebbe a helyi vezetés csakis belebukhat (és amely pár éve Görögországban erősen ellentmondásos eredményre vezetett: a válságkezelő kölcsön több, mint 90 százaléka a hitelező országokhoz és bankokhoz került, az adósság maradt a görögök nyakán – a szerk.).
Amit az IMF új típusú válságkezelő programnak értékelt, azt a lakosság megszorító csomagként élte át. Főként azért, mert Mauricio Macri elnök késve, csak múlt júniusban kapta meg az IMF mentőcsomagját, miközben az elnökválasztást októberben tartják. A kormányzat intézkedései általános elégedetlenséget keltettek Argentínában, ahol pedig nagy a tapasztalatuk az embereknek a megszorító intézkedések elviselésében. (Az évek óta tartó ismételt gazdasági krízis egyik értelmezését közölte a Világgazdaságban a közgazdasági Nobel-díjas Josepf E. Stieglitz és szerzőtársa tavaly – a szerk.).
Az infláció évente 50 százalék
Ez katasztrofális mértékben aláássa a középosztály és a szegények morálját. Szomorúan dolgozni – ezt a furcsa rendszert találták ki a munkavállalók, hogy megvédjék érdekeiket. Ez azt jelenti, hogy úgy állnak hozzá a munkához, hogy más is hozzáférjen. Ha nincs értelme dolgozni, mert a keresetet elviszi az infláció, akkor minek fárasszuk magunkat? A gazdagok dollárban számolnak, mert a pénzüket már régóta külföldön tartják, de aki kénytelen a pesóval beérni, az azzal szembesül, hogy a szeme láttára veszíti el az értékét a fizetése, ingatlana. Közben pedig növekszik a munkanélküliség, mely a hivatalos adatok szerint 10 százalék, valójában több, mert nagyon sokan nem is regisztráltatják magukat vagy pedig emigrálnak. Mostanra az ötvenes évek peronista rendszere óta
a sokadik nemzedék veszíti el perspektíváját, mert a hazai elit képtelen meglelni a módját, hogy korszerű, versenyképes gazdaságot hozzon létre
Argentínában, mely egész egyszerűen átaludta a globalizáció és az informatikai forradalom hatását és még mindig a húzd meg, ereszd meg programot próbálja megvalósítani annak ellenére, hogy ez már többször is megbukott a pampák földjén – állapítja meg a Financial Times.
Peron tábornok populista rendszere annak idején vegyítette az olasz fasiszták, a nácik és a szovjetek gazdaságpolitikáját, amelyet szociális demagógiával adott el Evita Peron, akinek legendás alakját Madonna dala tette világhírűvé: Don’t Cry for Me Argentina. Csakhogy mindez a második világháborút követő években zajlott Argentínában, ahol most a peronisták – négy év szünet után – visszatérhetnek a hatalomba az októberi választások után. Ez pedig azt jelentheti, hogy
ismét kezdődik a tőke menekülése az országból.
Vagyis a helyi elit mit sem tanult az elmúlt évtizedekben. Szuverén gazdaságpolitikát kíván folytatni, miközben az ország továbbra is csak mezőgazdasági termékek exportjára képes. (Nem tanult az 1998 után öt éven át pusztító előző összeomlásból se. Az argentin helyzetről egyfajta áttekintést nyújt a Hitelintézeti Szemle 2015-ös írása – a szerk.).
Jönnek a kínaiak ?
A peronista vezetők mennydörögnek az IMF ellen, de saját elképzelésük vajmi kevés van arra, hogyan lehetne megoldani Argentína évtizedes problémáit. A kínaiak ilyenkor mindig lelkesen jelentkeznek. Minthogy nem vesznek szóját az Egyesült Államoktól, ezért Brazília és Argentína átmenetileg jól járhat. Válságos időkben a kínaiak Venezuelát is megsegítették, de közben az adósság fejében megszerezték az olajmezők egy részét. Argentína is ráléphet erre a kacskaringós útra.
De ez nem megoldás: az IMF 57 milliárd dolláros csomagjának nem látszik reális alternatívája. Így aztán a választópolgárok újra szembekerülhetnek azzal, hogy a politikai impotencia és a gazdasági krízis, amely már az elmúlt évtizedekben is megbénította Argentína fejlesztési terveit, ismét válsággá válik. Akkor pedig Latin Amerika második legnagyobb gazdasága újra megindulhat a lejtőn lefelé, pedig igazában soha nem sikerült feltápászkodnia a korábbi válságokból sem. Ha minden így megy tovább, akkor újra el lehet kezdeni siratni Argentínát.
