Ma már az átlag kínai hosszabb életre számíthat mint az USA polgárai: 78 év a várható életkor noha a Kínai Népköztársaság kikiáltása idején – 1949-ben – ez még csak 36 év volt. A következő öt évben fokozatosan emelik a nyugdíjkorhatárt, hogy a társadalomnak legyen ideje hozzászokni az életforma változáshoz.
Jelenleg 60 év a korhatár a férfiaknál, a nőknél 50 a fizikai dolgozóknál, a többieknél 55 év. A kommunista párt vezetése, mely a nyugdíjreformról döntött, nem közölte azt, hogy konkrétan mit jelent a tervezett változás, de tavaly egy szakmai tanácskozáson elhangzott, hogy 65 évre kívánják felemelni a nyugdíjkorhatárt. Miért? Mert a nyugdíjkassza kimerülőben van: a társadalomtudományi akadémia már 2019-ben figyelmeztetett arra, hogyha minden így megy tovább, akkor 2035-ben befuccsol a rendszer, mert a kifizetések felülmúlják a befizetett nyugdíjjárulékot. Az 1,4 milliárd lakosú Kína népessége csökkenni kezdett 2023-ban, és ez a tendencia nem csak hogy tartósnak ígérkezik, de egyre gyorsulónak is. Kína elveszítette az első helyet Indiával szemben, ahol még mindig növekszik a lakosság, mert a kormányzat nem alkalmazott egyke politikát a gazdasági növekedés érdekében.
Egyre nehezebb egységes megoldást találni
Ezt elismerte a Kínát vaskézzel kormányzó kommunista párt angol nyelvű lapja, a Global Times is mondván: “nincs mindenki számára használható egységes recept.” A kínai X-en, a Weibon ezt így fejtette ki egy hozzászóló:
“Aki fizikai munkát végez, az általában alig várja a nyugdíjat míg a szellemi munkakörben szívesen tovább folytatnák tevékenységüket, hogy pénzt keressenek.”
Sok fiatal nyugtalankodik a nyugdíjkorhatár tervezett emelése miatt ugyanis így számukra később ürülhetnek meg a jólfizető nagy presztízst jelentő állások:
”mi lesz így a fiatal nemzedék karrierjével?“
– tudakolják a Weibon.
Kínában a pandémia után nem indult be az a dinamikus növekedés amire a társadalom és a vezetés is számított: az évi 5% nemzetközi összehasonlításban nem rossz eredmény, de kevés ahhoz, hogy megoldja a társadalom problémáit.
Mi lesz 300 millió emberrel?
Ez Kína legnépesebb nemzedéke, a mai ötvenes-generáció, amely már közvetlenül érintett a nyugdíjkorhatár emelésében.
Az 1978-ban megkezdett sikeres gazdasági reform, amely a világ második számú gazdasági nagyhatalmát megteremtette, elsősorban az ő munkájuk miatt volt sikeres. Az életszínvonal emelkedett is, de mi lesz velük öreg korukra?
Mindeddig a kínai kommunista párt Konfucius bölcs intelmét ismételte meg a fiataloknak: minden fiú köteles gondoskodni az idős szüleiről! A BBC tudósítója megkérdezett egy idős házaspárt, hogy mit jelent ez a gyakorlatban?
Cao gazda 72 éves, felesége szintúgy, nyugdíjuk az nincsen. Liaoning tartományban élnek a szülőföldjükön, a gyerekeik távol laknak tőlük, de gyakran látogatják őket. A házaspár 20 ezer jüanból él egy évben – ez körülbelül 2700 dollárnak felel meg. Csakhogy a kukorica felvásárlási ára csökken vagyis idén lehet, hogy kisebb lesz a bevételük.
“Még öt évig bírom a munkát, ha nem jön közbe nagy betegség, és nem szeretnék a gyerekeim terhére lenni. Talán bemegyünk az asszonnyal egy otthonba vagy kiköltözik hozzánk valamelyik gyerek.”
Egyre másra létesülnek ilyen nyugdíjas otthonok Kínában részben az önkormányzatok részben pedig a vállalatok jóvoltából. A konstrukció általában az, hogy fiatalok, akik munkát vállalnak egy ilyen szociális otthonban ingyen élhetnek ott cserében azért, hogy ellátják az idős kínaiakat, akik nem akarnak a gyerekeik terhére lenni.
A szerencsés öregeknek van nyugdíjuk, mert állami cégnél dolgoztak a városokban, de a falusiaknak nincsen. Pedig az otthonokban fizetni kell: egy házaspár havi 2000 jüanért kap egy “házastárs lakosztályt“ a Napfény öreg otthonban. Csakhogy Kínában az átlagos nyugdíj jelenleg 170 jüan – szánalmasan kevés. Mindenkinek gondolni kell tehát arra, hogy félretegyen nyugdíjas éveire vagy pedig rá lesz utalva a gyerekre. A szigorú egyke politika miatt a legtöbb családban csak egy gyerek születhetett, és ez most komoly társadalmi drámát eredményez: Konfucius azt mondta ki, hogy a fiú kötelessége a szülők ellátása, a lányok a férj családjában kötelesek gondoskodni az idős felmenőkről. Akinek tehát “csak” lánya van, az nehéz helyzetbe kerülhet.
Cao gazda így látja a jövőt:
“80 éves koromig kihúzzuk itt falun a feleségemmel, utána pedig remélem, hogy valamelyik gyerek kiköltözik hozzánk. Mi ugyanis nem mehetünk be a városba, mert a gyerekek olyan házakban laknak, ahol nincsen lift. 80 évesen öt emeletet megmászni az olyan mintha a hegytetőre szeretnék feljutni minden nap”
– vázolta fel helyzetét a 72 éves kínai parasztember a BBC tudósítójának.
