A sóbányászváros bukása propagandapuccs lenne a Kreml számára, de elemzők szerint az áldozatok száma miatt így is csupán pirruszi győzelmet jelenthet.
A kis donbászi sóbányászvároson fölemelkedve drónokról Szoledár romjai láthatók, egy röpke jelenet egy háborúból, ahol az elmúlt héten olcsón mérték az életet és a halált, meg persze az életre szóló sérüléseket testben és lélekben egyaránt.
Pénteken, amikor az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy erői teljes mértékben átvették az irányítást a város felett, nyugati elemzők azt sugallták, hogy ha ez igaz, akkor ez legjobb esetben is pirruszi győzelem lesz, amelyet drága áron szereznek meg Jevgenyij Prigozsin Wagner zsoldoscsoport harcosai.
Ukrán tisztviselők tagadták az oroszok jelentését, azt sugallva, hogy továbbra is kitartanak és ellentámadásba lendülnek, Szerhij Cserevatyi ukrán katonai szóvivő pedig „folyamatban lévő csatákról” számolt be.
De a drónok felvételei csupán az iszonyatos pusztulás képét mutatják bármelyik fél híradása valós.
Míg pénteken továbbra is nehéz volt ellenőrizni a csatatéren kialakult helyzetet, a hét végére a Szoledár – orosz – haditudósítói jelentések szerint a megszálló erők a város nagy részeit uralják. Az ukrán erők azonban a jelek szerint Szoledár önkormányzati határain belül maradtak, és továbbra is harcolnak északnyugaton, a sóbánya és vasúti csomópontja környékén.
Lényeges, hogy továbbra is Ukrajna ellenőrzi a városon túli utat, amely összeköti a szomszédos Bahmutot és Szoledárt Szlovjanszkkal és Kosztjantyinivkával, amelyek elfoglalása tovább fenyegetné a Bahmutban tartózkodó ukrán védőket. Egyértelmű, hogy a Szoledarért és Bahmutért vívott csata az ukrajnai keleti fronton folyó háború jelenlegi állapotának jelképessé vált, még szélesebb körben a moszkvai offenzíva állapotának jelképe.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök csütörtökön kijelentette, hogy a Bahmutot és a keleti ukrán erőket mindennel fel kell fegyverezni, ami ahhoz kell, hogy távol tartsák az orosz csapatokat a háború legvéresebb harcaitól.
Pavlo Kirilenko, Donyeck kormányzója az ukrán állami tévének azt mondta, hogy 559 civil maradt Szoledárban, köztük 15 gyerek, és nem tudták őket evakuálni.
Mindkét fél beszámolói egy „pokoli” csatát számolnak be, miközben egyes ukrán harcosok azt állítják, hogy hallották, amikor Wagner-harcosok – sok közülük kegyelemért cserébe toborzott elítéltek – azt mondták, lelövik őket, ha visszavonulnak.
A harcokban résztvevő ukrán katona beszámolója szerint halott orosz harcosokra bukkant, akik meghaltak járművükben. „Ez csak öngyilkosság volt… Amikor közeledtünk hozzájuk, a halottakhoz, láttuk, hogy a sofőr és a többi katona páncél és sisak nélkül volt, géppuskájukban egyetlen tárral… Közeli gyalogsági csatákban hallottuk a parancsnokaik kiabálását:
„Egy lépést se hátra. Lőni fogunk. A saját szemünkkel hallottuk és láttuk.”
Szoledár bukása – ha beigazolódik – jó propagandája lenne a Kremlnek, amelynek az elmúlt hónapokban kevés csatatéri pozitív híre volt, de az ezen túlmutató jelentősége nem tisztázott.
Míg a legtöbb elemző úgy véli, hogy Oroszország végső célja Szoledárban az ukrán védelem meggyengítése Bahmut körül, lehetővé téve annak további bekerítését, az orosz halottak száma már eddig is olyan óriási volt, hogy Moszkva napi 100 katonát veszít milyen diadalt jelenthet ez Moszkva számára.
A Háborúkutató Intézet szkeptikusan fogadta az orosz haderő által megszerzett előnyt.
„Az orosz információs műveletek jócskán eltúlozzák a Szoledár jelentőségét, ami legjobb esetben is egy orosz pirruszi taktikai győzelem”
– áll a legutóbbi frissítésben.
„Folyamatosan azt értékeljük, hogy Szoledár elfoglalása nem teszi lehetővé az orosz erőknek, hogy ellenőrzést gyakoroljanak a fontos ukrán szárazföldi kommunikációs vonalak felett Bahmutban, és nem teszi lehetővé az orosz erők jobb helyzetét a város rövid időn belüli bekerítésére.”
A Szoledárért folytatott harcok rávilágítottak az orosz védelmi minisztérium vezetése és a Wagner-csoport alapítója, Prigozsin közötti egyre mérgezőbb rivalizálásra. Prigozsin egyre láthatóbb szerepet akar játszani Ukrajnában.
A jelentések szerint Szoledárt kizárólag Wagner bandája nyerte, amit megkérdőjeleztek az orosz védelmi minisztérium beszámolói, amelyek a légideszant csapatok és más erők fellépését írták le a Szoledárért vívott csatában. Elemzők szerint Vlagyimir Putyin elnök lépése, hogy néhány hónap után leváltja Ukrajnában a legfőbb parancsnokát, a katonai zűrzavar jele, és egyre növekvő türelmetlensége a háborúban, amelyet Oroszország nem képes megnyerni.
Egy magas rangú ukrán tisztviselő szerint a Szoledár a „21. századi Verdun”. Andrii Yermak, az ukrán elnök hivatalának vezetője az első világháború leghosszabb és legvéresebb csatájához hasonlította a városért vívott küzdelmet.
