79 éve szabadult fel a budapesti gettó. Kevéssé ismert tény, hogy sok zsidó Budapest náci parancsnokának köszönheti az életét.
Karl Pfeffer von Wildenbruch SS tábornok azt a megbízatást kapta magától Hitlertől, hogy az utolsó katonáig védelmezze a Budapest erődöt az előrenyomuló szovjet csapatokkal szemben. Ekkor már a budapesti zsidók zöme a két gettóban élt míg korábban azért nem rendelte ezt el
a nácikkal szorosan együttműködő Sztójay kormányzat, mert abban bízott, hogy az angol és az amerikai légiflotta nem bombázza szét Budapestet éppúgy mint a náci Németország nagyvárosait, hogy megkíméljék a zsidókat, akik a magyar fővárosban eléggé szétszórtan éltek.
A magyar kormány elképzelése bevált: az angol és az amerikai légierő csakis katonai célpontokat bombázott, és Budapest megmenekült Drezda sorsától. Csakhogy közeledtek a szovjet csapatok a magyar fővároshoz, ahol a zsidók nagy részét már két gettóban zsúfolta össze a Szálasi kormányzat.
A nyilasok a szovjet előrenyomulás előtt végezni akartak a zsidósággal,
ahogy ezt Kun páter és antiszemita banditái – köztük Pokorny Zoltán nagyapja – meg is tették a Városmajor utca környékén Budán.
A két gettó esetében azonban von Wildenbruch SS tábornok fellépett a nyilasok tömeggyilkos tervei ellen, és őrséget állított a zsidók védelmére,
így azok döntő többsége meg is menekült, mert a német őrség csakis akkor vonult vissza amikor megjelentek az első vörös katonák a gettók közelében 1945 januárjában.
Miért cselekedett így az SS generális, aki megmentette a zsidók életét? Ő maga így beszélt erről a bíróság előtt:
“Rendőrezredes voltam mielőtt a Waffen SS-hez kerültem volna. Belém oltották azt a német rendőrségben, hogy felelős vagyok a polgárok életéért és vagyonáért. Ezért nem nézhettem ölbe tett kézzel, hogy idős férfiakat, nőket és gyermekeket lemészároljanak csupán azért, mert zsidók voltak.”
Az SS tábornok ily módon el is kerülte a halálbüntetést. Azzal persze tisztában lehetett 1945 januárjában, hogy a náci Németország a háborút elveszítette, utána pedig megkezdődik a felelősségre vonás.
Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó is ezért állíttatta le a zsidók elhurcolását. Ő is ezért úszta meg a felelősségre vonást
pedig a vidéki zsidóság elhurcolását vagyis több mint 400 ezer magyar zsidó legyilkolását nem akadályozta meg.
Pedig már 1944 tavaszán is lehetett sejteni, hogy a náci Németország elveszíti a háborút. Horthy Miklós attól tartott, hogy a magyar zsidók, ha túlélik a háborút és az üldöztetést, akkor a szovjetek ötödik hadoszlopa lesznek azon a Magyarországon, melyet Sztálin csapatai szabadítanak föl a náci uralom alól. A Baltikumban Sztálin eredményesen kísérletezett ezzel 1940-ben amikor a Hitlerrel kötött paktum értelmében csapatai bevonultak Észtországba, Lettországba és Litvániába. A náciktól rettegő zsidó kisebbségnek alkut ajánlottak, melyet sokan el is fogadtak: együttműködtek a szovjet hatóságokkal egészen 1941 júniusáig amíg a náci csapatok át nem lépték a szovjet határt. A visszavonuló szovjet állambiztonsági alakulatok legyilkolták a velük együttműködő zsidókat, észteket, letteket és litvánokat. A Wehrmachttal együtt érkező SS szinte az utolsó emberig megölte a zsidó kisebbséget a három balti államban, ahol megalakultak a helyi erőkből verbuvált SS dandárok. Melyek azután nagy szerepet játszottak a varsói gettó felkelés leverésében 1943-ban a lengyel fővárosban.
Varsóban a lengyel lakosság jórésze közömbösen vette tudomásul a gettólázadás brutális felszámolását. Mind Lengyelországban mind Magyarországon a közvélemény egy része szeretné kizárólag a nácikat felelőssé tenni a zsidók kiirtásáért, és nem szívesen olvas vagy hall ma sem arról, hogy Magyarország és Lengyelország lakosságának jelentős része antiszemita volt, és segédkezett a zsidók kirablásában. A Sztójay kormány belügyminisztere kifejezetten számított is erre. 1945 után is sor került antiszemita pogromokra mind Lengyelországban mind pedig Magyarországon.
Andropov elrendelte “a cionizmus elleni harcot”
Sztálin halála miatt ez félbeszakadt 1953-ban bár Péter Gábort, az ÁVH parancsnokát erre hivatkozva tartóztatták le nemsokkal a szovjet diktátor halála előtt. Jurij Vlagyimirovics Andropov, a KGB vezére származását tekintve ugyan zsidó volt, de az 1967-es közel-keleti háború tanulságait levonva általános tisztogatást rendelt el a kommunista pártban, a hadseregben és a titkosszolgálatoknál nemcsak a Szovjetunióban hanem a “baráti” szocialista országokban is. Lengyelországban különösen brutálisan folyt a tisztogatás, melynek élén az ország akkori belügyminisztere állt.
Andropov a Szolidaritás akcióját a kommunista rendszer megdöntésére elsősorban a “világméretű cionizmus” művének tartotta.
A Szovjetunió és a “baráti szocialista országok” megszakították a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Andropov az arab terrorizmust is támogatta mondván “ezzel elnyerjük több mint egymilliárd muzulmán támogatását.”
Putyin ezt az irányvonalat folytatja. A Hamász Izrael elleni október hetediki terrortámadását követően Moszkvába látogatott a Hamász magasrangú küldöttsége, amely nemcsak orosz vezetőkkel találkozott hanem az iráni külügyminiszterrel is.
