Orbán Viktor úgy léphetett a parlamenti szószékhez, hogy belülről immár semmi sem fenyegeti. Így hát még nagylelkűen lovagiasságot is ígérhetett az éppen oszlóban levő politikai ellenfeleinek. Persze ezt senki sem veszi komolyan. Emiatt sokkal inkább figyelemre érdemes, hogy mit mondott a külpolitikáról.
Annál is inkább, mert a magyar kormány minden jel szerint felhagyott az eddigi stratégiájával, hogy az uniós vitákban zárt ajtók mögött többnyire bólogat, utána meg a csak magyar újságírók által látogatott sajtóértekezleteken jól nekimegy Brüsszelnek és még jobban megvédi a magyarokat. Az utóbbi néhány héten azonban Orbán Viktor uniós magyar hangja, Szijjártó Péter és még egy-két nagykövet, egyébként földi halandók számára teljesen érthetetlenül és értelmetlenül, megvétózott tök ésszerű uniós terveket (például az afrikai országokkal kötött „pénzt a migráció lelassításáért” típusú projekt).
Liberális demokrácia helyett kereszténydemokrácia
„A régi világrend szellemi hívei, anyagi haszonélvezői, valamint a kényelmesek, a léhák és a restek ilyenkor egy táborba sorakozva támadják az újítókat” – mondta csütörtökön Orbán Viktor és hozzátette: „minél sikeresebbek vagyunk mi, annál dühödtebbek a kritikusaink”.
„Fölfogásom szerint az eddigi sikerekhez hozzájárult, hogy nyíltan kimondtuk: a liberális demokrácia korszaka véget ért, alkalmatlan lett arra, hogy megvédje az ember méltóságát, hogy megadja a szabadságot, nem tudja garantálni többé a fizikai biztonságot, és már nem tudja fenntartani a keresztény kultúrát sem” – fejtette ki a miniszterelnök megjegyezve: vannak Európában, akik még „bütykölnek rajta”, mert azt hiszik, megjavíthatják. Nem értik, hogy nem a szerkezet romlott el, hanem a világ változott meg – értékelt.
A kormányfő úgy fogalmazott, a magyarok válasza a megváltozott világra az, hogy „a zátonyra futott liberális demokrácia helyett inkább felépítettük a 21. századi kereszténydemokráciát, amely garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a férfi és a nő egyenjogúságát, a hagyományos családmodellt, féken tartja az antiszemitizmust, megvédi a keresztény kultúránkat, és esélyt ad nemzetünk fennmaradására és gyarapodására. Mi kereszténydemokraták vagyunk és kereszténydemokráciát akarunk.”
Ez lett az illiberális államból és egyesek ezt annak tudják be, hogy Orbán konszolidálni akar és politikailag korrekt mázzal keni el a lényeget.
Egy ködös szösszenet Közép-Európáról
A kormányfő ígéretet tett arra, hogy gazdaságilag is megépítik a lélekben és kultúrában történelmi sorsközösséget alkotó Közép-Európát, s azok fővárosait és nagyvárosait közúton, vasúton és levegőben is összekapcsolják. „Lengyelország meghatározó szerepét pártfogoljuk, és velük összefogva megvetjük egy nagy közép-európai gazdasági térség alapjait” – közölte.
Nem tudni, hogy ez a gazdasági térség azoknak az országoknak a vigaszcsoportja lesz-e, amelyek a Macron-terv szerint kiszorulnak a mainstreamből és kulloghatnak a peremvidékeken.
Mindenesetre a miniszterelnök egyik kedvenc téveszméje a visegrádiakról, mint az EU legdinamikusabban fejlődő régiójáról szól és egy ilyen ünnepi beszédből sem maradhatott ki. De már nem volt benne ihlet és hév.
Mint ahogy abban sem, hogy szeretné meggyőzni a szomszéd országokat: összefogva Európa legbiztonságosabb, leggyorsabban fejlődő, egységes gazdasági, kereskedelmi és közlekedési területévé tudnánk építeni a Kárpát-medencét.
Nyugat igen, de földrajz is van a világon
Orbán Viktor kifejtette azt is, hogy Magyarország elkötelezett tagja marad a nyugati szövetségi rendszernek, de ez nem változtatja meg a magyar államiság földrajzi meghatározottságát: nyugatra a germán vaskancellárok földje, keletre a szláv katonanépek világa, délre pedig muszlim embertömegek találhatók. Ezért a magyar politika nem szimpatizálhat a demokráciaexport-elméletekkel, nem társulhat a más népeket kioktatókhoz és azokhoz sem, akik a német, az orosz, a török népet és annak vezetőit sértegetik – figyelmeztetett a magyar miniszterelnök.
Itt nem kis ellentmondás ütötte fel a fejét, hiszen a „rabok leszünk vagy szabadok” gondolatát is idefűzte Orbán. Akkor most szeretjük az egykori megszállóinkat vagy nem?
„Hagymázas rémálom”
Végül az EU-ról beszélt, kiemelve: erős Európát, békét, kölcsönösen előnyös megállapodásokat szeretnének. „Szükségünk van az unióra, és az uniónak is szüksége van ránk” – tette hozzá a miniszterelnök, közölve: minden erejükkel azt fogják képviselni, hogy az uniónak a szabad nemzetek szövetségeként kell működnie, fel kell adnia az európai egyesült államokra vonatkozó „hagymázas rémálmait”, s vissza kell térnie a realitások talajára.
Szavai szerint Brüsszelben ma fizetett aktivisták, bürokraták, politikusok ezrei dolgoznak azért, hogy a migrációt alapvető emberi joggá minősítsék, „ezért akarják elvenni tőlünk a jogot, hogy magunk dönthessünk, kit fogadunk be és kit nem”. Úgy látja, a migráció végül a nemzetek felbomlásához vezet, s csak egyetlen nyílt társadalom marad egyetlen egységes európai kormánnyal. „Ez a sors vár azokra, akik nem védekeznek a migráció ellen” – közölte, megerősítve ugyanakkor, hogy kormánya mindennek elszánt ellenzője.
A multikulturalizmus volt az első lépcsőfok, a politikai korrektség a második, a harmadik pedig a kötelező betelepítési kvóta lenne – fejtette ki, úgy folytatva: annak érdekében, hogy „az az Európa, amelyet szeretünk, és amelyért készen állunk komoly áldozatokra is, ne lépjen fel az önfelszámolás következő lépcsőfokára, ki kell és ki is fogunk állni az európai politika pástjára”. „Ellenezni fogjuk a kötelező kvótát, kiállunk a keresztény kultúráért és harcolni fogunk a határok megvédéséért” – közölte.
A külpolitikai mondanivalójának e legutóbbi volt a leglényegesebb része. Ebből lehet következtetni arra, hogy Orbán az unióban nem a konszolidáció hanem a konfrontáció aktivistája lesz. A hadijelentések ezentúl nem Budapestről, hanem Brüsszelből érkeznek.
Nyilvánvaló, hogy egy őrűlt elme hagymázas történelemszemlélete és politikafelfogása.