Ismerik a régi viccet, ugye? Egy külföldi New Yorkban beül egy bárba. Már későre jár, mikor az órájára pillant, és megkérdezi a mixert:
– Mikor indul az utolsó metró?
– Azt maga nem éri meg!
Onnan jutott eszembe, hogy Magyar Péternek fővárosról alkotott „elképzelésében” szerepel az éjszakai metrójáratok bevezetése is. Konkrétan:
- egy gyalogos híd megépítése;
- dunai menetrendszerű hajózás újraindítása és fejlesztése;
- bérlakásépítési program elindítása;
- éjszakai metróközlekedés elindítása;
- éjszakai polgármesteri tisztség bevezetése;
- kerületi szintű helyett egységes budapesti szabályozás a vendéglátóhelyeknek és szórakozóhelyeknek.
A fenti pontokból jól látszik az ötletvihar jelleg, azaz Magyarnak különösebben fogalma sincs, hogy miről lenne szó, mi a város, melyek a folytonos tennivalók, melyek a sürgős tennivalók, és melyek a hosszútávú tennivalók, viszont, mint említette, Budapesten majd semmi sem történhet az ő jóváhagyása nélkül. És ebben igaza is van.
Figyelembe véve a Fidesz–KDNP 10 mandátumát, a Tisza Párt 10 mandátumát, a DK–MSZP–Párbeszéd 7 mandátumát, az LMP–Vitézy Dávidért Egyesület 3 mandátumát, az MKKP 3 mandátumát, valamint azt, hogy ki nem köt kivel soha szövetséget, két olyan szövetség létezik, amelyik eléri a többséghez szükséges 17 mandátumot:
- Fidesz–KDNP (10) + Tisza Párt (10) = 20
- DK–MSZP–Párbeszéd (7) + Tisza Párt (10) = 17
(az teljesen érdektelen, hogy a két 3 mandátumos párt, az LMP meg az MKKP hová áll, és kivel szövetkezik, mert matematikailag kizárható, hogy döntő tényezők legyenek)
Ebből következően valóban mindig Magyar és a TISZA lesz a mérleg nyelve, azaz mindkét oldal gazsulálhat neki, ha keresztül akarja vinni az akaratát. Hogy ettől hogyan lesz jobb nekünk, azaz a városlakóknak, egyelőre kérdéses, de javaslom, ne szóljunk bele a nagyok dolgába, ha már egy működésképtelen formációt sikerült nekik összehoznunk. Majd megoldják valahogy. Hogy a mi kárunkra, az persze biztos. Mindig úgy szokták.
A város egy egymáshoz a lehető legközelebb, sok helyen közvetlenül egymás mellé helyezett épületek konglomerátuma, mely azért így jött létre, hogy az embereknek ne kelljen hosszú utakon közlekedniük. Lehetőleg minden közel legyen mindenhez, a lakások, a munkahelyek, az élelem és egyéb beszerzési központok, valamint a sport és a rekreáció helyei. Az épületek között rések vannak hagyva, melyeket utcáknak neveznek. Az utcák biztosítják a szükséges közlekedést két hely között, az utcákra nyílnak a kapuk, valamint a különféle ki- és bejáratok, amelyeken keresztül az épület elhagyható, hogy aztán az utcákon haladva elérje az ember a város sűrű beépítettsége miatt aránylag közeli másik épületet, amelyben dolga van. Az utcák mérete az épületek közelsége miatt sajnos korlátozott, így többfajta célra nem alkalmasak, csak és kizárólag közlekedésre. A városvezetés elsőrendű feladata, hogy a minél folyamatosabb, és minél gyorsabb közlekedést lehetővé tegye a tömegközlekedés fejlesztésével, ingyenes P&R parkolók építésével, a közlekedési lámpák beállításának folyamatos finomításával, kátyúmentes, simára aszfaltozott és jól világított utakkal, valamint egyéb helyi szervezésekkel, amely fejlesztések és intézkedések a közlekedők minél akadálymentesebb mozgását tudják biztosítani.
A jelenlegi budapesti vezetés félreérti a várost. Úgy gondolja, hogy a legfontosabb közlekedési útvonalak nem is azok, hanem valamilyen testi-lelki felüdülésre használandó területek, ahol az emberek majd sétálgatva, promenádozgatva, biciklizgetve, labdázgatva, padokon üldögélve, növényekkel körbevetten jól érzik magukat. Ebből a félreértésből születnek olyan tervek, mint például a rakpartok átépítése, ami ezen területek eredeti funkcióját, azaz a közlekedés biztosítását ellehetetleníti.
Budapesten tehát előállt egy olyan helyzet, hogy a kormány nem ad pénzt (hogy közben mindenről összevissza hazudozik, az már csak a korona), sőt elvon, amennyit csak bír, a vezetés nem egészen érti, hogy mi a cél, a döntőbíró pedig a két marakodó blokk között egy kissé hisztérikus, de nagyon dilettáns párt lesz, amely kifejezetten elvárja az udvarlást mindkét fél részéről.
Így aztán mindenki, de főleg Orbán Viktor és Mráz Ágoston nagyon bízik az újraszámlálásban, hogy végre akárhogy, de mindenképpen az ő jelöltjük legyen a főpolgármester, és akkor Budapesten annyi fölösleges pénzkidobásként funkcionáló marhaság fog épülni, hogy nézni is tereh.
Vagy nem. Ugyanis nincs pénz semmire. Ezzel nyerhetünk egy kis időt. Hálaisten.
