Izrael továbbra is békés megoldásra törekszik palesztin szomszédaival, miközben a Hamász és a Hezbollah agresszív álláspontja akadályokat gördít a békés megoldás elé.
Izrael a fennállásának 76. évében túlélte az arab szomszédai és a palesztinok által indított háborúkat és terrorizmust. Az egyes háborúk és/vagy ellenségeskedések kitörése után állandó törekvés volt békés megoldás keresésére az Izrael és szomszédai, és Izrael és a palesztinok közötti konfliktus egyszer s mindenkorra megoldására.
Míg Egyiptommal és Jordániával békét sikerült elérni, az elmúlt két évtizedben a palesztinok a libanoni Hamász és Hezbollah révén, Irán segítségével és felbujtásával továbbra is Izrael elpusztítására törekedtek.
Függetlenül attól, hogy a jelenlegi háború hogyan végződik, Izrael túléli. A világ, amelyet az Egyesült Államok vezet a Biden-kormányzat alatt, világossá tette azon elhatározását,
hogy ezúttal az ellenségeskedések beszüntetését egy palesztin állam létrehozására kívánja felhasználni a konfliktus lezárása céljából.
Van remény, vagy csak képzelgés?
Az Oslói Megállapodás volt az első valódi kísérlet Izrael és a palesztinok közötti béke megteremtésére. 1993 és 2000 között a konfliktussal kapcsolatos számos tabut megdöntöttek. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet többé nem volt terrorszervezet – egy olyan párt, amellyel az izraeliek nem léphettek kapcsolatba. A békekötéshez az embernek tárgyalnia kell az ellenségeivel. Oslo elsődleges célja a kétállami megoldáshoz vezető út megteremtése volt. Az izraeliek és a zsidók szerte a világon optimisták voltak afelől, hogy egy napon Izrael békében élhet.
Az Oslo-effektus
Az 1995/1996-os öngyilkos merényletek és Yitzhak Rabin meggyilkolása ellenére az álom nem vetődött el. A mániákus békevágyat leginkább Ehud Barak hajlandósága mutatta be, hogy a 2000-ben, illetve 2001-ben lefolytatott Camp David-i és Taba-i tárgyalásokon átengedje a Palesztinoknak a Templomhegy feletti szuverenitását.
Jeruzsálem megosztottságának és a Templom-hegy feletti fennhatóságának elismerése sokak számára a végső tabu megszegését jelentette. Hogyan tudott a zsidó nemzet 2000 év száműzetés után, és a megváltás korában élt, átadni a szuverenitást a Templom-hegy felett? Az akkori közvélemény-kutatások azonban azt mutatták, hogy az izraeliek többsége hajlandó engedményt tenni, ha sikerül elérni a valódi békét és a konfliktus valódi végét Izrael és a palesztinok között.
Hogy mi történt Jasszer Arafat elutasítása után, az mindenki számára jól ismert. Ez a második intifáda elindítását eredményezte. Az oslói álom halott volt, a béketábor fokozatosan megszűnt.
A legtöbb izraeli az elmúlt két évtizedben azt tanulta meg, hogy békevágya ellenére nincs partnere a palesztinok között. Akár a Hamász-szövetség prizmáján keresztül szemléljük, amely a zsidó állam elpusztítására és az összes zsidó megölésére szólít fel, akár a korrupt Palesztin Hatóságról, amely az évek során minden békeajánlatot elutasított.
Mindazonáltal a nyugati világ, az egymást követő amerikai adminisztrációkkal élükön, folyamatosan megpróbálta az izraeliekre és a palesztinokra a kétállami megoldását rákényszeríteni.
Hányszor mondták már szakértők, hogyan nézne ki a megoldás, nevezetesen az 1967-es határokhoz való visszatérés különféle kiigazításokkal és területcserékkel?
Sajnálatos módon nem tudták felfogni, hogy a konfliktus nem a föld körüli vita, hanem inkább a palesztinok tagadása, hogy elfogadják a zsidók önrendelkezési jogát ősi hazájukban.
Le, de nem kifelé
Ha valami csoda folytán a palesztinok meg tudják győzni az izraeli közvéleményt arról,
hogy ők is őszintén hisznek a békében és az együttélésben, akkor Izraelben is láthatnánk a béketábor újjáéledését. De itt van a probléma magva: nincs ezzel egyenértékű béketábor a palesztin lakosságon belül. Ehelyett hevesen elutasítják a zsidó szuverenitás fogalmát.
Az amerikaiak és az európaiak tévedésben vannak, ha azt gondolják, hogy ma is megvalósítható a kétállami megoldás, még inkább az október 7-i események után, amelyek egyértelműen a Hamász népirtási szándékát illusztrálták. A Gázában élő palesztinok több mint 70%-a, míg Ciszjordániában élők 80%-a támogatta a terrortámadást!
Tehát, ha arról beszélünk, hogy legalább egy utat kell kialakítani a kétállami megoldás felé, akkor előbb meg kellene mutatni, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet létrehozni egy ilyen utat?
Megfordíthatják-e a palesztinok az évtizedek óta tartó indoktrinációt, amikor tagadták, hogy a zsidók bármiféle kötődését Izrael földjéhez? Készek-e lemondani az erőszakról és a terrorról, és valódi intézményeket létrehozni önmaguk kormányzására?
Felhagynak az álmukkal, miszerint Izrael elpusztítható?
Van-e a palesztinok között olyan feltörekvő vezetői kör, akik hajlandók kiállni a békéért?
A békét nem lehet kikényszeríteni
Izraelt jelenleg történetének legszélsőségesebb jobboldali kormánya irányítja, ezért Netanjahut sokan szidalmazzák a nyugati világban és Izraelben is.
Viszont amikor Netanjahu szembeszáll a világgal, és arra figyelmeztet, hogy a mai környezetben egy ciszjordániai palesztin állam Gáza másolatát eredményezné, és az egész ország veszélyben lenne, akkor az izraeliek túlnyomó többsége egyetért vele. Sőt, bármely jövőbeli kormány, legyen az Benny Gantzzal vagy Yair Lapiddal az élén, osztja ezt a nézetet.
Tehát amikor a világ a háború utáni napról elmélkedik, erőfeszítéseit arra kell összpontosítania, hogy miként rehabilitálják a palesztinokat, hasonlóan ahhoz,
ahogy Németországot denacizálták, Japánt pedig demilitarizálták és olyan társadalmakká alakították át, amelyek nagyrészt elutasították az általuk elkövetett emberiesség elleni bűnöket.
Az izraelieknek nincsenek olyan illúziói, hogy ha a Hamásznak lenne rá módja, nem pontosan azt tennék velük, amit a nácik.
Hosszútávon a békét nem lehet kikényszeríteni. Csak akkor lehet sikeres, ha mindkét oldalról valódi alulról építkező támogatás érkezik, amely hajlandó kölcsönösen elismerni egymás jogát a békében, méltóságban és biztonságban éléshez.
Izraelnek bizonyítékot kell látnia a palesztinok elfogadják Izraelt a zsidó nép törvényes hazájaként. A palesztinok számára meg kell szüntetniük a 100 éves elutasítást, gyűlöletet és azt az irreális álmot, hogy Izrael eltűnik.
