A számok nem igazolják a pénzügyi államtitkár állítását, miszerint az uniós tervre, a maximálisan 25 százalékos áfára nincs fedezet. A valóságban a kis keresetűeket legjobban sújtó forgalmi adókból finanszírozzák a külföldi cégeknek adott lényegében adóparadicsomi környezetet.
Semmilyen észérv se hozható fel amellett, hogy csökkenteni kelljen a világrekorder magyar felső áfakulcsot 27-ről 25 százalékra, ahogyan azt az Európai Unióban tervezik – mondta lapinterjúban Tállai András, a Pénzügyminisztérium (PM) államtitkára. A közösségben egységesen maximum 25 százalék lenne az általános áfa-kulcs, ami ilyen módon aktuálisan kifejezetten a magyar szabályra van szabva. (A kedvezményes ráták maradnának, nálunk az 5 és a 18 százalékos kulcs.)
Tíz napja fogadta el az Európai Parlament ezt az előterjesztést, amely az Európai Bizottság elé kerül. A bevezetésről ez a testület dönthet.
Azt is mondta Tállai, hogy a különféle adócsökkentések fedezetét vonná el részben az uniós elképzelés végrehajtása, a költségvetést több száz milliárd forint bevételkiesés érné, amelynek legnagyobb része a lakosság helyett a kereskedőknél landolna.
Egyedül a legutolsó megállapítással lehet maradéktalanul egyetérteni, az eddigi áfacsökkentések tapasztalatai alátámasztják:
pár hónapon belül az árak visszakúsznak a korábbiak közelébe
(vagy el is érik azokat), mint az legutóbb történt, amikor egyes hústermékek és halak adója mérséklődött.
Abban is van valami igazság, hogy „azért van idehaza magasabb áfa, hogy a lehető legkisebbre csökkenhessen az szja és a cégek adója, és hogy támogatni lehessen a családokat és a munkahelyteremtést”, valamint hogy az unióban
erős adóverseny zajlik,
nagy a rivalizálás a befektetőkért és a munkaerő megszerzéséért.
A kormány 2012-ben belelavírozta magát abba az utcába, ahonnan nagyon nehéz kijjebb farolni, mert a forgalmi adó alapját képező árak alakulásába csak igen kis részben van módja beleszólni. Ezért a mérték lejjebb szállítása után a piac szereplőinek „jófejségén” (meg a versenyen) múlik, mennyit nyelnek el ebből.
Az általánosságban igaz, hogy az áfa „igazságos”: aki többet vásárol, az többet fizet, de az ilyen magas általános kulcs melegágya az adócsalásnak, amit végső soron mindenki megfizet. És legnagyobb mértékben
az alapcikkeket vásárló szegényeket sújtja.
Az Orbán-kormány 2012-es áfakulcs-emelése mögött azonban mélyebb társadalompolitikai célok húzódnak meg, noha első pillanatban a bevételnövelés volt a cél.
Először ugyan „rárontott” a multikra, például bankadó, távközlési különadó kivetésével, ezzel párhuzamosan azonban hozzálátott a társasági adó általános csökkentéséhez.
A vállalatok nyeresége utáni társasági adó (tao) már évek óta bevételtől függetlenül 9 százalék, a legnagyobb cégek, különösen a multiláncokhoz tartozók tényleges terhelése azonban 3-5 százalék, amivel Magyarország
lényegében véve adóparadicsomnak tekinthető.
Sőt, az évek óta megkötött titkos kétoldalú különmegállapodások a kormány és világcégek itteni érdekeltségei között is tartalmazhatnak további előnyöket.
Azt viszont tudjuk nyilvános adatokból, hogy – amiként ezzel foglalkoztunk nemrégiben – a kormány egyre nagyobb támogatásokkal kénytelen idevonzani a nyugati tőkét az ország mindinkább romló megítélése miatt is (bár nem mindig igaz ez, a német cégeket például inkább hidegen nagyja a közélet állapota, csak a megfelelő nyereségszint számít). Már nem ritka, hogy egy-egy új üzem szinte teljes költségeit évekig a magyar állam fizeti, ahogyan az a BMW esetében is valószínűsíthető.
Ezt támasztják alá a korábbi évek adóbevételi számai is. A tao-ból 2010-ben mintegy 320 milliárd folyt be, az idei terv 370 milliárd, ami alig 15 százalék növekedés – lényegesen kisebb, mint az összesített infláció nyolc év alatt. (Igaz, ebben benne vannak a főleg sportcélra átláthatatlanul „elirányított” tao-k sok százmilliárdjai is.)
Nagy kérdés, hogyan alakul a tao idén. A féléves adatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a hat havi kereken 100 milliárd forint 180 milliárddal kevesebb a 2017-es azonos időszakinál, miközben az összes fő adónemben (áfa, szja) jelentős a növekedés.
A már említett
társadalompolitika perverz jellegét mutatja
az szja átalakítása is, az előbb 16, majd 15 százalékos egységes kulcs bevezetése, ezzel együtt a minimálbér adómentességének megszüntetése. A kevesek számára jelentős adócsökkenés összességében azt eredményezte, hogy (a béremelkedéseknek köszönhetően) szja-ból most nagyjából 20 százalékkal több folyik be a kasszába, mint 2010-ben, ami reálértéken veszteség a kincstárnak, de nagy veszteség a kis keresetűeknek is.
Apróság, de szimbolikus változás: az idén néhány tízmilliárdos játékadó-bevétel éppen fele a nyolc évvel ezelőttinek. S nem a kisemberek lottószelvényeinek terhelése lett kisebb, hanem az időközben „közeli” kezekbe privatizált kaszinók mentesültek befizetéseik jelentős része alól.
A tényleg jómódúakat és a nagyvállalatokat támogató rendszer
finanszírozója a fogyasztáshoz kapcsolt adók temérdek ezermilliárdja. Áfából idén 3800 milliárdot meghaladó összeget remél a PM – ami azt is mutatja, hogy az általános kulcs két százalékos lefaragásaként a Tállai által említett „több százmilliós bevételkiesés” pénzügyestől meglehetősen elnagyolt számolás eredménye.
A fogyasztáshoz kapcsolt összes bevétel (a távközlési és a csipszadóig bezárólag) nagyjából 5300 milliárd lehet idén.
Mindkét fogyasztási típusú főösszeg 65 százalékkal több, mint 2010-ben volt.
A teljes adó- és járulékbevétel pedig hozzávetőleg 45 százalékkal nő nyolc év alatt.
Vagyis egyáltalán nem igaz, hogy az alig két százalékpontnyi felső áfakulcs-csökkentésnek ne lenne tere, sőt, akár nagyobb mértéknek is. (Ilyen kicsi mérséklésnek valóban nem lenne sok értelme, ha a hasznosság felől közelítjük meg a kérdést).
Az áfában amúgy mindenekelőtt rendet tenni kellene. A leginkább tűzoltásjellegűnek látszó ilyen-olyan belenyúlások következtében mára áttekinthetetlenné vált egyes termékcsoportokon belül az eltérő adókulcsok rendszere (például a húsáruknál, vagy az éttermi szolgáltatásnál ott fogyasztás és elvitel esetén). Ez még drágábbá teszik a vállalkozások gazdálkodását, ráadásul sok helyen be se tartják az eltérő kulcsok használatát.
