Arannyal már nem lehet fizetni

A magyar aranytartalék hazahozataláról döntött a Magyar Nemzeti Bank vezetése. Az eseményről kiadott közlemény szerint az aranytartalék országon belüli elhelyezése tovább erősítheti a piac bizalmát Magyarország iránt. A jegybank legújabb álláspontja azonban nemcsak a józan ésszel, hanem a bank saját, egy évvel ezelőtti véleményével is szemben áll! – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Király Júlia egyetemi tanár. Az MNB korábbi alelnöke, Nemzetközi Bankárképző volt igazgatója fontosnak tartja, hogy a magyar gazdaság mai mutatói kedvezőek, de felhívja a figyelmet arra is, hogy közben a versenyképességünk a legrosszabb Európában.

A napokban került haza az ország aranytartaléka. A jegybank közleményeiből nem egészen világos, hogy eddig külföldön volt az arany, – tehát most csak hazahozták – vagy egyszerűen aranyat vett az ország?

Pusztán annyi történt, hogy Londonból, ahol eddig fizikailag tárolták most hazahozták a magyar aranyrudakat. A magyar aranytartalék nagyságrendje akárhol is tárolják elhanyagolható nagyságrendű – 130 millió dollár, 106 millió euró – az ország közel 29 milliárd dolláros, illetve 23,4 milliárd eurós összes tartalékához képest.

Nem mindegy, hogy az arany itthon, a nemzeti bank trezorjaiban rejtőzik, vagy a londoni bankok valamelyikében?

Tökéletesen mindegy, az indoklás, mely szerint azért hozták volna haza az aranyat, mert ha itthon őrzik, akkor az növeli az ország iránti bizalmat – tökéletes vudu-beszéd. Kerek mondatokban nem mond semmit Nem véletlen, hogy sem a jegybank közleménye, sem a témában nyilatkozó tisztviselő nem tudott hivatkozni a döntést alátámasztó bármilyen nemzetközi elemzésre, mert ilyen nem létezik. Tehát az országunk iránt attól nem lesz nagyobb a nemzetközi bizalom, ha az aranyrudakat őrzik fegyveresek, vagy ha Londonban vigyáznak rá.

Újabban az borzolja a kedélyeket, hogy a 130 millió dollár értékű aranytartalékot mennyiért hozták haza. Ön szerint?

Erre én is kíváncsi lennék.

Nem igazán közgazdasági érv, de ha a tárolási költségeket nézzük, akkor talán itthon olcsóbb lehet a tárolás, mint külföldön.

Az bizony lehet, s még az is előfordul, hogy megspórolunk 6 forint 80 fillért, nagyságrendben körülbelül ennyi pénz takarítható meg. Ez azért nem tekinthető stratégiai kérdésnek.

A jegybank tisztviselője, Palotai Dániel szerint az aranykészletük egy részét hazavitte a német, az osztrák, illetve holland jegybank is. Ez sem elég indok?

A Palotai Dániel által említett országok valamennyien eurózóna tagok, az aranytartalékuk egy részét mozgatták meg, és egyikük sem szorul különösebb bizalomnövelésre, azaz az aranymozgásnak a pénzügyi bizalomhoz semmi köze.

Az osztrák jegybank közleményéből például az derül ki, hogy az aranykészlet földrajzi koncentrációját kívánják mérsékelni, ezért a 280 tonnás aranytartalék felét ezentúl Ausztriában őrzik, a többit továbbra is Svájcban illetve Angliában. A 3 tonnás magyar arany földrajzi koncentrációja továbbra is 100 százalékos lesz csak épp London helyett Budapesten.

Az aranytartalék hazaszállításáról egyhangúan döntött a Monetáris Tanács. És valóban, az országgal szembeni piaci bizalom növelése volt a döntő érv, de hozzátették: az akció „geopolitikai feszültség esetén” lehet fontos. Ez sem győzi meg?

Fogalmam sincs, mire gondolva juthattak a döntésre. Esetleg arra, hogy ha a Brexit végbemegy, akkor a londoniak lefoglalják az aranyunkat? Vagy más lázálomról lehet szó? Az aranykészlet földrajzi tárolását leginkább az osztrákéhoz hasonló koncentrációs és piacelérési megfontolások indokolják, de ez is inkább a nagy, kulcsvalutával rendelkező országok esetében téma. Egy kis nyitott ország, marginális aranytartalékának geopolitikai jelentőségét eddig nem fedezték fel a világban

Ráadásul alig egy éve, amikor nullára apadt a jegybank aranytartaléka, akkor az MNB pénzügyi szakértői érveltek amellett, hogy az aranynak nincs már jelentősége egy ország gazdasági pénzügyi életében.

2017 januárjában, amikor a Nemzeti Bank éppen elcserélte a magyar aranyat értékpapírokra, a jegybank alelnöke, Nagy Márton egy hosszabb tanulmányban kiváló érveléssel, nemzetközi példákkal alátámasztva, meggyőzően indokolta meg, miért nincs egyáltalán jelentősége az aranytartaléknak.

Mára úgy tűnik a jegybank még a tartalék földrajzi helyének is jelentőséget tulajdonít. Még ez is elfogadható lenne, ha megadnák azokat a kutatási eredményeket, esetleg elemzéseket, amelyek igazolják a véleményváltozást az arany hazahozatalának ügyében. Ennek egyelőre híján van a közvélemény. A máshol szokásos koncentrációt mérséklő érv a mi esetünkben elesik, ráadásul, azt sem tudjuk, hogy a teljes költség – hazahozatal és itthoni biztonságos tárolás, valamint ennek biztosítási díja – nem drágább-e mintha a Londonban hagyták volna a nemesfémet.

Az arany tehát nem is olyan jó befektetés, mint azt sok laikus gondolja, de akkor azok az országok, amelyek meghatározzák a világ pénzügyi rendszerét, miért halmoznak fel aranyat?

Egy kis nyitott országnak szüksége van nemzetközi tartalékokra, hogy bármikor képes legyen tartozásait rendezni, és mivel valutája nem kulcsvaluta, ezt saját valutában nem teheti meg. Forintot nem fogadnak el a világpiacon. Kérdés, hogy milyen formában tartalékoljunk. Az arany ára meglehetősen volatilis: időnként felszökik, máskor lezuhan, ezért hosszú távú tartaléknak előnytelen, ellentétben például a stabil árfolyamú német állampapírral. Ezért a kis nyitott országok, mint Magyarország is inkább állampapírokban őrzik a tartalékot semmint aranyban. Egy nagy, kulcsvalutájú ország, amelynek valutáját a világon bárhol elfogadják, tehát bármikor tud fizetni vele a tartalékait inkább aranyban őrzi. Mint Nagy Márton tanulmánya tavaly megmutatta, még ezek az országok is inkább csökkentették aranytartalékukat az évtizedek során.

Ma tehát már nincs a forint mögött aranyfedezet, de hová tűnt az elmúlt években?

Nemcsak a forint, de a világ összes pénze mögül eltűnt az arany. Az aranystandard-rendszer, a maga klasszikus formájában valójában csak a 19. század utolsó harmadában létezett, és már az első világháború után sem tudták maradéktalanul helyreállítani.

A második világháború után valójában már csak a dollár volt aranyra váltható, a többi valuta már csak a dolláron keresztül, ám 1971-ben a dollár aranyra válthatósága is megszűnt.

Az arany ma már nem a fizetések végső eszköze, tehát szó sincs arról, hogy ha Magyarország rendezni akarja a számlát, akkor jó, ha kéznél van az arany.  Az aranyat először el kell adni a piacon, és mivel az ára ingadozó ezért sokkal kevésbé lehet kiszámítani, hogy mikor mennyit ér, mint például a német állampapír.

A híres aranyvonattal 1945-ben, 30 tonna aranyat vittek ki az országból, de 1946-ban a forintot már úgy vezették be, hogy az ország aranya újra hazajött. Tehát mégis szükség volt rá?

A pénzreformhoz 1946-ban még szükség volt aranyra, mert akkor a fizetőeszközhöz a bizalmat az arany fedezet adta. De az emberiség rájött, hogy a valuták elsősorban a bizalmon alapulnak, s nem pedig az aranyon. Ezért is szűnt meg az aranystandard rendszer, ezért szűnt meg végül a dollár aranyra válthatósága is.

Ezért döntött a nyolcvanas évek végén a Magyar Nemzeti Bank is az aranytartalék lassú leépítéséről. Az aranyat nem elkonfiskálták, hanem a piacon értékesítették és az árából stabil árfolyamú, megbízható állampapírokat, például német állampapírokat vettek.

Persze időnként tapasztaljuk, hogy az emberek misztikus hite az aranyban változatlanul megvan, de arannyal ma már nem lehet fizetni. Ma már annak a pénznek van értéke, amelyben az emberek hisznek, és persze ahol az ország képes jogállamként működni.

A jogállamról ma Magyarországon nehéz beszélni, viszont kedvezőek az ország gazdasági mutatói. Mit szól hozzá?

 A világgazdasági fellendülés számunkra is kedvező. Sajnálatos, hogy – az elmúlt negyedévet leszámítva – az elmúlt nyolc évben messze elmaradunk korábbi versenytársainktól, Lengyelországtól, Csehországtól, Szlovákiától és lassan inkább csak a balkáni országokkal, Romániával, Bulgáriával, Szerbiával vagyunk versenyben. Tehát

most valóban jók a magyar mutatók, valóban egészségesebb a magyar gazdaság, mint volt a válság idején, de sajnos sokkal gyengébb eredményeket ér el az ország, mint amit a mostani fellendülés idején korábbi versenytársai elérnek.

A laikus számára nehezen érthető, hogy miközben az Európai Unió euró- milliárdokat tol az ország gazdaságába, az Európai Bizottság legfrissebb adatai szerint a magyar gazdaság versenyképessége ma már a legrosszabb Európában.

Ez a magyar duális gazdaság következménye. Még megvannak, működnek a gazdaság egészséges részei, tehát az elsősorban exportorientált hazai vállalatok, de a gazdaságnak egyre jelentősebb részét kontrollálja és veszi át a „politikai család”, amely egyre kevésbé versenyképes. Ez a duális rendszer hosszú távon Magyarország leszakadását eredményezi.

A világgazdasági fejlődés idején természetes, ha egy exportorientált ország növekszik, szép az is, ha 2017 utolsó negyedévében Európán belül Magyarországé a második legnagyobb növekedési ütem, de ez azt is jelenti, hogy a korábbi időszak teljesítménye, vagyis a bázis volt nagyon alacsony, tehát nagyon lassan jöttünk ki a 2012-es recesszióból.

A nagyon lassú fejlődés, illetve a térség országaitól való leszakadás hogyan érezhető majd a hétköznapi életünkben?

Lehet, hogy sokáig semennyire. A szocialista berendezkedés sem volt hatékony, vagy versenyképes gazdasági rendszer, mégis 30-50 évig működött, néhol még részeredményeket is mutatott. Ez a mai rendszer sem fog ettől összeomlani, de a lassú sodródás, a lemaradás szomorúan hosszú és fájdalmas folyamat. Ez vár ránk, sajnos.

Ha viszont az irányt meg lehetne változtatni, akkor nemcsak versenyképes lenne a gazdaság, nemcsak a gazdasági adatok lennének kedvezőek, hanem az emberek is jól éreznék magukat itthon.