Az ember, ismervén az I. és a II. világháború történéseit, az egyes emberek mély, belső lényéből hamar előtörő ordas mivoltát, valamint látván Hirosima és Nagaszaki képeit, nagyon pontosan el tudja képzelni, hogy mi történhet a következő világháborúban.
A világháború komoly dolog, azzal nem illik viccelődni. Érdekes viszont, hogy fenyegetődzni vele szabad.
Az utóbbi nem valami ártatlan dolog, a katasztrófa belengetése ugyanis atavisztikus félelmet kelt óriási tömegekben, így rengeteg embernél a komfortérzet halálfélelem miatti drasztikus romlását okozza, az ebből következő idegi és a vele járó fizikai károsodásról nem is beszélve. Ez a félelem a tömegek jóérzését romboló hatásán túlmenően egyesek számára nagyon hasznos lehet, ezért a gerjesztése nekik előny. Sajnos, sőt nagyon sajnos a „Falra festik az ördögöt” hatás is megjelenik a fenyegetődzéssel, az ez által kiváltott kellemetlen jelenséget „Megelőző csapás”-nak hívják, így a világháború nem csak haszonszerzés, hanem vezetői ijedtség miatt is kitörhet, méghozzá könnyedén. Hogy ennek ellenére egyesek nem bírják abbahagyni az ijesztgetést, azt inkább nem minősíteném.
2023. márc. 31.
„A 3. világháború reális veszély ebben a pillanatban – mondta Orbán Viktor a Kossuth Rádióban. A miniszterelnök a Jó reggelt, Magyarország című műsorban úgy fogalmazott: a háború egyre brutálisabb és véresebb, egyre több az áldozat mindkét oldalon, ennek ellenére Európa nagy része továbbra is háborúpárti álláspontot képvisel. A kormányfő hangsúlyozta: a magyar emberekre nézve az ukrajnai háború veszélyes és aggasztó.”
A fentiek szerint Orbán már több mint egy éve azt szerette volna, ha Európa odadobja Ukrajnát Oroszországnak, mert ha nem, és Európa nagy része továbbra is háborúpárti, akkor kitörhet a 3. világháború. Egyébként az ukrajnai háború nem csak a magyar emberek számára veszélyes és aggasztó, hanem mindenkire (igen, az agresszorra is), de a nemzetállam már csak ilyen. Mindig a nemzetállam fegyverkezik, mindig az indít háborút, és mindig az foglalkozik csak saját magával.
2023. augusztus 30.
„Nem egyszerű félreértés, hanem hazugság az, hogy jelenleg Ukrajna nyerésre áll a háborúban, lehetetlen, hogy legyőzzék az oroszokat – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Tucker Carlson amerikai riporternek adott interjúban. A kormányfő szerint nagyon veszélyes pillanatban vagyunk, a harmadik világháború az ajtónkon kopogtat.”
Ezt olvasva érthető, hogy a NER lapok miért drukkolnak annyira az oroszoknak: nehogy már az legyen, hogy amit a Főnök lehetetlennek mondott, mégis bekövetkezik! A legjobb, ha Ukrajna kapitulál, és akkor Orbán újból Besenyő Istvánná válik, azaz már megint igaza van. Kilenc! Ezért Orbán mindent meg is tesz. – Ott egye meg a fene, mondogathatja, féljenek csak, ha az kell nekem! – amely kijelentésben a félők definíció alatt a magyar lakosság döntő többsége értendő.
2024. április 21.
„Ez egy háborús örvény, amely a mélybe ránthatja Európát. Brüsszel a tűzzel játszik. Amit csinál, az maga az istenkísértés. A világháborúkat az elején sohasem hívják világháborúnak. Harmadik balkáni háború, Molotov–Ribbentrop-paktum, Lengyelország felosztása, és a vége aztán kétszer is világháború lett – összegezte a kormányfő.”
A kormányfői fenyegetés a világháborúval láthatóan folyamatos.
2024. május 11.
„A miniszterelnök kampánykörútján kijelentette, hogy június 9-e talán az utolsó lehetőség, amikor még visszafordulhatunk egy harmadik nagy háború felé vezető útról.”
Tehát, Orbán szerint, ha Mari néni és Józsi bácsi június 9-én jó helyre teszi az ikszet, akkor nem lesz atomvilágháború, melyben majd mindenki meghal, viszont ha rossz helyre, akkor lesz (másutt Európában sehol sem várható, hogy a többség Orbánnak „jó” helyre teszi). Persze van még egy aprócska feltétele a háború elmaradásának, ugyanis Trumpnak Amerikában szintén nyernie kell, és akkor az Egyesült Államok meg Magyarország együtt rohan át dübörögve a Béke hídján, hogy megmentsék Mari nénit, Józsi bácsit meg Mr és Mrs Smith-t a világháborútól. Habonyék pontosan tudják, a választó legerősebb ösztöne az életösztön, mindig arra kell játszani.
Én úgy gondolom, a 3. világháború nem fog kitörni. Ha ugyanis az orosz patkány, azaz a tömeggyilkos pszichopata agresszor a sarokba szorul (= közel jár a kiűzetéshez Ukrajnából), maga ugyan elindítaná a rakétákat (a hiúsága fontosabb már, mint az élete), de ez a patkány környezetében túl sok embernek túl nagy károkat okozna (a háborúnak nem lenne győztese, csak halottjai). Ezért még mielőtt elindíthatná, a közvetlen környezete el fogja venni tőle az aktatáskát, és ha ő már ott maradt táska nélkül, elvitetik vele a komplett ukrán balhét is, azaz a putyinizmus ettől még nem bukik meg, csak a vezetője. A Nyugatnak hálisten több esze van annál, hogy vérgőzös debileket odaengedjenek a táska közelébe, rájuk a higgadtságot tekintve bizton számíthatunk.
Természetesen lehet, hogy tévedek, de bízom az emberek életösztönében, ahogy Orbán is, viszont ő ezzel nem megnyugtatni akarja az embereket, hanem az életösztönt kihasználva idegesíteni, hogy féljenek, melynek következtében ő majd megnyeri a választást.
Ez a háborúpártizós taktika egyszer már nagyon bejött a miniszterelnök úrnak, nyilván ezért próbálkozik másodszor is vele. A fideszes propagandacsapat nagy valószínűséggel úgy gondolja, „Brüsszelben” az olajágas galambozással Orbán ugyan nem megy semmire (még Giorgia Meloni is háborúpárti), de ott is azt kell mutatnia, ha kell, akár a folyosón is, mert itthon sokat számít a választásnál a békepártiság.
Ez a békepártiság nagyon hasonlít ahhoz, mikor a rabló megpróbálja kitépni az öregasszony kezéből a táskáját, és az arra járó Orbán segítés helyett odaszól:
– Engedje már el azt a nyomorult táskát, nénike! Én békepárti vagyok, nem akarok itten verekedést, abból mindenkinek csak baja lesz, ha meg segítenék, és odaadnám magának a gázsprayt, maga kifújná belőle az összes gázt, és akkor vehetek egy másikat. A francnak hiányzik újabb kiadás, mikor itt van apám Hatvanpusztája meg a vejem kastélyai! Különben is a család a családi konzultáción úgy döntött, hogy nem adunk magának fegyvert, anyó, mert még megsérülhet a rabló úr, akitől mi a tűzifát vesszük! Na, érti már? Magának ugyan nem lesz táskája, de mindenki más jól jár, köztük én is, és csak az a fontos, mert a mi államunk nemzetállam, amely személy szerint én vagyok, mindenki más magasról le van, ugyebár. Megsúgom magának, a röhej az, hogy a saját nemzetállamom polgárai is magasról vannak le, de ők ezt nem tudják, és azt hiszik, hogy ami az én érdekem, az az ő érdekük is. Az én érdekem egyértelmű: el kell hitetnem velük, hogy állandóan harcolok a többiekkel az ő érdekükért, mert ez a választási győzelmeim kulcsa. Ezért mindig más állásponton kell lennem, mint a többinek, mindig kell ellenség, hogy az otthoniak láthassák a harcot. Nekik persze az volna jó, ha nem harcolnék, hanem megegyeznék, mert úgy lenne pénz meg minden, de akkor a népszerűségem azonnal odavan, mert a harcon kívül, semmihez sem értek, minden máshoz dilettáns vagyok. Hogy miért döntök akkor mindenben mégis én? Mert így vezettem be… rossz az országlakóknak, persze, hogy rossz, de nekem jó, és akkor így helyes… most meg mit jön azzal, hogy ha a rablónak egyszerűen odaadja a táskáját, akkor vérszemet kap, és másokat is ki fog rabolni! Akkor ki fog, és kész. Azt a táskát is odaadatjuk neki a másik öregasszonnyal. A rablónak is élni kell valamiből, mert rajtam kívül már senki sem vesz tőle tűzifát. Vili?
Rendelő. A beteg a falhoz ugrik, rászorítja a fülét, aztán odainti a doktort, hogy ő is tegye ugyanazt.
- Hallja, doktor úr?
- Nem hallok semmit.
- Na, tessék, kérem! És ez így megy 14 éve.
Pontosan.
