Amikor az ember elgondolkodik, hogy mit is írjon akkor, mikor már mindent megírt, két mentőöv még mindenképp a rendelkezésére áll.
Az egyik a miniszterelnök úr. Rá bizton számíthatunk, álmából fölkeltve is tud olyanokat mondani, amiből aztán akárhány írás rittyenthető, mintegy villanófénybe helyezve az ő speciális észjárását, melyet (és ebben a miniszterelnök úrnak teljesen igaza van) mások nem tudnak követni. Nem is ajánlanám nekik. Halvány zavar a fogalmazásban, hogy a miniszterelnök úr ezt a tohuvabohut nem a saját, hanem az ún. „magyarok” észjárásának tartja, ami azért erős túlzás, mert egyrészt a miniszterelnök úr nem sorol minden magyar állampolgárt a „magyarok” közé, csak az általa kiválasztottakat, másrészt a többiek közül elég sokan ki is kérnék maguknak, hogy ezt az izét az ő észjárásuknak tartsák, akárminek számítanak miniszterelnök úr szerint.
A másik mentőöv Donáth Anna. Ő a legszebb SZDSZ-es hagyományokat követi, mikor hidegrázást kap a DK-MSZP duónak még a látásától is. Neki ez a vérében van, így ennek megfelelően működik. Jellegzetes példa, hogy az ominózus DK plakát esetében, amely arról szólt, hogy a FIDESZ nem az Istent, nem a hazát és nem is a családot támogatja, hanem a pedofíliát (ami a történtek fényében szerintük így igaz), Donáth telekürtölte a sajtót, hogy ettől a szörnyű látványtól őt a hányinger kerülgeti. Ezzel ellentétben a Parlamentben használt momentumos plakátokról, melyek a FIDESZ-t nem hogy pedofília támogatónak, hanem kifejezetten pedofilnak tüntette föl („Pedofidesz” = a FIDESZ maga is pedofil), arcizma sem rezdült. Na, ja, a Momentum a (belső) toleranciáról híres, ezért még mindig ő az elnök. Másokkal szemben már nem annyira toleránsak, azt aztán lehet mondani.
A bevezetés után a tárgyra térve, a miniszterelnök úr most jött meg Brüsszelből, és úgy látja, az ottaniak békét akarnak. Nem, kérem, ez nem tévedés, mivel szerinte Brüsszelben folyik a háborús készülődés, és ahogyan azt Renatus óta tudjuk, aki ilyet tesz, az békét akar (Si vis pacem, para bellum). Brüsszelnél jobban csak a miniszterelnök úr akarja a békét, pláne, hogy az az ő békeakarása nagyon is sikeres, például ezzel tudta 2022-ben szegény MZP-t és ezáltal a teljes Összefogást annyira leverni, hogy az saját megfogalmazása szerint még a Holdról is látható. A nép persze nem tudta, hogy átverik, és miután a magyar értelmiség a kampány során nem cáfolt, csak ismertetett, fel sem fogta az átverést.
Azt is mondta a miniszterelnök úr, hogy ez nem a mi háborúnk. Ez szerinte két szláv nemzet háborúja. Ilyenkor az ember kissé megzavarodik, mivel nem tudja, hogy kerül ide a szlávság, hacsak nem azt akarta ezzel jelezni, hogy mi nem vagyunk szlávok, tehát semmi közünk a szlávok problémáihoz – na, kivéve a Vucic, Fico, Tusk és egyéb urak viselt dolgait, melyeket miniszterelnök úr nem győz dicsérni, illetve szidalmazni, attól függően, melyikükről lenne szó. Sőt, rossznyelvek szerint a szlovákiai dolgokba a Magyarországról odaguruló forintok révén még be is avatkozik, de ezt ne említsük meg neki, mert esetleg rossz hatással lesz a hangulatra, az meg nemkívánatos. Ki tudja, mi lesz abból, ugyebár.
A miniszterelnök úr abban téved, hogy ez két állam háborúja lenne, mivel nem az. Ez a megtámadott civilizáció harca az agresszív barbársággal, amely erővel próbálja intézni a dolgokat, azaz aki tényleg békét akar, annak a tömeggyilkos rablóvezéreket kéne rábeszélni, hogy fejezzék be, és menjenek haza. Azt a „békét”, amelyikről a magyar miniszterelnök delirál, a Krím annektálásakor már kipróbáltuk. Putyin bevonult, ám a világ nem tett semmit ellene, és ebből Putyin, de ami még lényegesebb, az orosz nép azt szűrte le, rendben van így. Vagyis ez a normális ügymenet, ergo a sereggel történő bevonulás máskor és máshol is alkalmazható. Ugyan az ENSZ közgyűlése a megszállást érvénytelennek tekintette, de a Biztonsági Tanácsban az orosz vétónak sikerült megakadályoznia, hogy bármi valóban kézzelfogható történjék az ügyben, a NATO és Oroszország közti párbeszéd így véget ért, a Nyugat gazdasági szankciókat léptetett életbe, ám Moszkva nem engedett a Krímből, Putyin pedig nem lett kiközösítve. Ennek egyenes következménye pár évvel később Ukrajna keleti részének megtámadása.
A gond az, hogy ha most az agresszor meg is kapná az elfoglalt területeket, nehogy azt higgyük, hogy akkor leáll! És ez mg nem minden, mert a területek feláldozása révén „megszerzett” békének súlyos következményei lesznek, mégpedig világszerte. Áldozatként felkészülhet Ukrajna maradéka, Dél-Korea, Tajvan és a balti államok, miközben Putyin, Kim Dzsong Un meg Hszi Csin Ping azt üzeni a többieknek:
- Béke kell? Akkor kussoljatok! Ugye nem szeretnétek, ha veletek is történne valami?
Ezt úgy hívjak, terrorizálás, és ezek az alakok nem félnek használni a terror fegyverét! Most és itt, azaz Ukrajnában dől el, hogy a világ merre megy tovább, vajon újabb és újabb területek feláldozásával kell majd egyre sűrűbben békét vásárolnunk tömeggyilkos pszichopatáktól, vagy minden leendő agresszor számára kiderül, hogy nincs tovább. A Világ jobbik fele nem hagyja, hogy ez az Einstand megtörténjen, és nem teremt a krími fiaskó után még egy precedenst.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök viszont hagyná. Mi az, hogy hagyná! De még mennyire!. Ő, aki igencsak arcoskodik, ha olyanokkal van vitája, akikben biztos, hogy nem fogják bántani, az agresszorral szemben nagyon megértő. Inkább segítené, hogy mások kára árán neki jó legyen. A fő indok persze az, hogy egyszer kijelentette, az oroszok úgyis erősebbek, és megütné a guta, ha nem lenne igaza. Lehet, hogy ezért küzd a teljes Nyugat Ukrajnában?
Mondott persze a miniszterelnök úr mást is, ugyanis volt Brüsszelben egy konferencia, amelyet Orbán az adófizetők pénzén magának rendeztetett a Matthias Corvinus Collegium-mal, és amelyen megnyilatkozott. Hogy kiknek a társaságában, azt inkább hagyjuk (nem véletlenül magának rendeztette). Azt mondta, őt a nyolcvanas évek Magyarországára emlékezteti az ügy, ott nem hagyták a rendőrök, hogy kifejtse gondolatait, melyben az érdekesség az, hogy itt, Brüsszelben hagyták, ugyanis a belga bíróság is meg a belga miniszterelnök is másnapra elintézte, hogy minden rendőr elvonuljon onnan, és attól kezdve Orbán azt mondhasson, amit csak akar.
Például: Azzal, hogy Nyugaton felvetették a katonák küldését, szerinte egy másik fejezete kezdődött meg a háborúnak. Az első szakaszából sikerült kimaradnunk, és a kormányfő szerint nem kérdés, hogy annak következő szakaszából is ki akarunk maradni. Azt mondta, „Képesek is leszünk rá. Amíg nemzeti kormány áll Magyarország élén, addig az orosz-ukrán háborúban egyik fél oldalán sem fogunk beleavatkozni ebbe a háborúba”. Arra a kérdésre, hogy a NATO tagjaként hogyan van lehetőségünk erre a kimaradásra, Orbán Viktor „rámutatott”: a NATO egy védelmi szövetség. Vagyis arról szó sincs, hogy közösen támadunk meg valakit.
Ebből a rámutatásból sajnos az a következtetés szűrhető le, hogy Orbán szerint az orosz agresszorok az általuk elfoglalt ukrán területen sem támadhatók meg. Majd védekezget a NATO, ha tovább jönnek, és azzal annyi is. Ellentámadás, kiszorítás nuku. Na, ilyenkor hagyja abba az ember a csudálkozást azon, hogy Gyurcsány regnálása alatt mindig Románia előtt voltunk, Orbán regnálása alatt meg Románia simán lehagyott minket, mert ha a miniszterelnökünk ilyen szellemi képességekkel bír, a fordítottja lett volna csoda.
Aztán: Magyarországon a közinformációk mind konzervatív, mind liberális nézőpontból értelmezve vannak, és nem okoz gondot, ha valaki nyíltan elmondja a véleményét, legfeljebb nem értenek vele egyet. Magyarország még nem tart ott, hogy ezért szankciókat kelljen elszenvedni, de a Nyugat már igen. Nem túlzás, hogy Magyarország nélkül, a magyar emberek nélkül, a magyar kormány hangja nélkül ma nincs szabadság Európában.
Ebben Orbánnak teljesen igaza van, Magyarországon nyíltan szabad akár uszítani is (hazudni meg aztán gátlástalanul), Nyugaton meg nem. Persze azért mindent még nálunk sem szabad, mert ahogy Lázár úr mondotta volt: „Amennyiben a Fidesz-KDNP pártszövetség megnyeri a választásokat, garantálják az ország polgárainak, hogy békében fognak élni és pénzhez jutnak a kormányzati munkát támogató, a kabinettel együttműködő helyi közösségek.” Magyarán, amennyiben valaki nem teljesíti az együttműködés és a FIDESZ támogatásának követelményeit, nálunk nem viszi el a fekete autó, sőt semmilyen szankcióval nem kell számolnia, mert nélkülünk (illetve miniszterelnök úr nélkül, ami ugyanaz) nincs szabadság Európában. Ahogy az egy totálisan szabad országhoz illik is. A renitens legfeljebb nem fog békében élni, és minden pénzforrástól megfosztják. Törvényileg, tehát törvényesen.
Láttunk már ilyet. És nem csak önkormányzatoknál.
Donáth Annát illetően sok mindenről nem lehet beszámolni. A jelenlegi érdekesség csak annyi, hogy a politikus asszony bejelentkezett Magyar Péternél, miszerint nem zárkóznak el a vele való együttműködéstől. Hát, ha úgy állnék, mint a Momentum most áll, lehet, hogy én is ész nélkül felajánlkoznék neki. Mégse a Gyurcsány, nem igaz?
